Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-25 / 173. szám
8 Ms Itt-Hon 1994. Július 26., Kedd t í r- MISKOLCI PORTRÉ -i Az ellenőr Fotó: Laczó Józse Miskolc (ÉM - B.I.) - Alcímnek adhatnám: a szakma megszállottja. Ez ugyanis igaz mindenkire, aki naponta úgy kezdi a munkáját, mintha rajta múlna minden, mintha a napi tevékenységét képtelenség lenne helyettesíteni bárkivel. Várkonyi Lászlóné jelenleg a 10. számú postahivatalban dolgozik mint csoportvezető, illetve helyi ellenőr. Egy hölgynél nem ülik megkérdezni, mióta és hány éve van a szakmában, elég annyi, hogy világéletében postai dolgozónak képzelte magát. Kezdetben a hírlapterjesztésnél tevékenykedett a megyei hírlaposztályon, ahol számadásfelülvizsgáló és számadásellenőri, majd piackutatói teendőit látta el. Vallja: ténylegesen könnyebb egy postai szabályzatot ellenőrizni, felülvizsgálni, mint végrehajtani. Az ügyfelekkel való bánásmód külön kategóriába sorolható, amit tanítani kellene. Erezzék mindig azt, hogy értük dolgozunk - mondja őszinte meggyőződéssel. Az ablak túlsó oldalán is emberek ülnek, akik bizonyos előírások szerint végzik napi munkájukat. „Szerencsémre olyan kollégák vesznek körül - mondja, akik ugyanígy éreznek. Örülök annak, a most kezdő munkatársak is átveszik módszereinket, tanulnak - és akarnak is - tanulni tőlünk. Munkánkkal igyekszünk példát mutatni, nálunk nincs az, amit különösen régebben gyakran lehetett hallani más munkahelyeken, hogy már letelt a nyolc óra és sietni kell haza. Pedig a legtöbbünknek van családja. Az aznapi munkát el kell végezni itt is, meg otthon is. Aki ad magára, bizony bent is, otthon is a lehető legtöbbet adja magából. Persze ez egyáltalán nem könnyű, de az életünk csak így lehet teljes, ha a ránk szabott feladatokat maradéktalanul elvégezzük a magunk örömére, mások hasznára”- vallja Várkonyi Lászlóné. Majd hozzáteszi:- Tevékenységünkben a szolgáltatás domborodik ki. Lényegesen megkönnyíti feladatuk elvégzését, hogy a szakmai vezetés részéről mindent megkapnak úgy emberileg, mint technikailag, hiszen a gépesített feldolgozás ma már nélkülözhetetlen. Vízerek felett nem jó lakni Parasznya (ÉM - NJ) - Meghívást kaptunk a parasznyai körzeti iskolába, hogy megismerkedjünk az utóbbi hetek helyi történéseivel, konkrétabban az iskolában végzett mérésekkel, azok eredményével. Szelekovszky Lóránd igazgató bemutatta a jelenlévő kiropati- kust és annak társát, a természetgyógyászt. A sajtó jelenlévő képviselőin a hasonló helyzetbe került, ám üyen szolgáltatásokkal közelebbi kapcsolatban nem lévő emberek természetes reakciói mutatkoztak. A történet: az igazgató saját gyermekével több hazai egészségügyi intézményben megfordult, de a gyermek gyógyulása nem következett be, ezért egy fiatal kiropatikust keresett meg. Előtte, mint mondta, ő is hitetlenkedve fogadta az üyen esetekről szóló beszámolókat, ám most a gyermek gyógyulását követően más meggyőződésre jutott. Ez adta az ötletet, hogy felméresse az iskola fekvését, az épület alatt futó vízereket. A hirtelen összehívott tájékoztatón ezt adta közre. Az épület lehetne szerencsésebb helyen is, ám a jelenlegi elhelyezése sem nagyon rossz, kezdte összefoglalóját az igazgató. Viszont nyomban hozzáfűzte, a kritikus pontokon ülő tanulók és tanárok (ez lehet egyes szám is) szellemi, fizikai áüagán meglátszik a hátrányos elhelyezés. Ha pedig ez így van, akkor változtatni kell rajta, oda kell áthelyezni az érintettek székét, padját, ahol szellemiségük, fizikumuk újra kivirágzik, ismét ereje teljében pompázik. Ha éppen úgy alakul, hogy meg kell bontani a hagyományos rendet, akkor a padok, illetve a székek is máshová kerülnek, hangzott az igazgató véleménye. A vizsgálatot ősszel megismétlik, hogy újabb tapasztalatokat szerezzenek, hogy legyen mit összevetni a korábbival. Most annyit tudni, hogy a felfedezett vízér felett ülő tanuló azóta teljesít rosszul, amióta a jelenlegi helyét kijelölték és a hasonlóan hátrányos helyzetben lévő pedagógusnál is egész sor bajt regisztráltak, minden konkrét betegség megjelölése nélkül. Tehát bizonyos ösz- szefüggések mutatkoznak mégiscsak. Ha most ősztől a tanár és a diák más széket kap, a természetgyógyász és a kiropatikus szerint változásnak kell beálla- ni életükben. Lehet, hogy akivel közlik, mostantól egészségesebb, okosabb is lesz. Hiszen a fordítottjára ugyancsak tudunk valamennyien példákat. Sikertervre lenne szükség Hollóstető (ÉM - NJ) - Két évvel ezelőtt érte utol a privatizáció a hollóstetői turistaházat, és ezzel a lépéssel kikerült a vendéglátás vállalati jellegű irányítása alól. Azóta kívül-be- lül sok a változás, az épületet előnyére renoválták, korszerű főzőalkalmatosságokkal szerelték fel a konyháját, az ételek készítéséhez immár gázt használnak — saját tartályból. A sok igyekezet és törődés azonban egyelőre még nem hozta meg a várt eredményt. Kevesen látogatják a kivételes fekvésű turistaházat, azok közül is sokan elmaradoznak, akik korábban rendszeres látogatói voltak.' A távolság, az üzemanyagárak folyamatos emelkedése miatt a miskolciak is meggondolják, kiruccan- janak-e a valamikor felkapott turistaházhoz. Fazekas László, a ház vezetője elmondta, több vonzó programmal, diszkóval, rendezvénnyel próbálkozott már, azonban a remélt látogatottságot nem sikerült elérni. Ó mondja: amit a régi vendéglátóipari vállalatok elmulasztottak, azt mind most kell pótolni, a régi tulajdonos jóformán csak kizsigerelte ezeket az üzleteket, valószínű hosszabb folyamat eredményeként lehet csak visszaszerezni a vendégek érdeklődését, ami közben jelentős áldozatot követel. Tizennégy éve már, hogy egy német iroda szervezésében nyaranta kerékpárosok keresik fel a turistaházat. Annak idején 40 biciklistával kezdődött a program, tavaly már csak 18-an, 20-an lehettek, az idén pedig még nem is jelezték érkezésüket. Fazekas László azonban még nem adta föl a kísérletezést, irodákkal tárgyal, próbálja itthon és külföldön is megismertetni Hollóstető nevét. Am amikor külföldi csoportok hazai szervezőinek melléfogásaival, a partner cégek kései számlarendezésével is számolni kell, nem könnyű sikertervet készíteni. Gyerekek honi rajzasztala Tavasz (textilkép) Takács Helga l.b., Arany János Általános Iskola, kreatív tagozat Visszatérő táborlakók a Bükkben Nagy József Bükkszentkereszt (ÉM) - Egy év leforgása alatt az ország minden vidékéről megfordulnak itt pihenni vágyó, a természettel közelről ismerkedő fiatalok - mutatja be a hétvégi házak völgyében meghúzódó apró épületekkel szegélyezett területet Bodnár Tibor a község polgármestere. Általában nyolc napot töltenek itt a diákok és akinek megtetszik ez a táj, a mi táborunk, az visszatér még évek múlva is. A nyári vándortáborozás az igazi nagy élmény, amikor az itt megtelepedők hosszú túrákra indulnak a Bükk szépséges tájaira. Érkeznek ide az idejüket szervezetten zenével, olvasással töltők, a kreativitásban elmélyülni vágyók.- Mi most a hajdúnánási táborba megyünk, a helyi labdarúgótábor ottani programját nézzük meg, de a bükkszentke- reszti ifjúsági tábor vezetője mindent elmond, ha őszintén érdekli mi is zajlik itt nálunk. Mielőtt a Miskolci Móra Ferenc Általános Iskola kreativitás táborának résztvevői elhagyták volna a falu völgyében meghúzódó épületeket, maguk készítette ajándékkal lepték meg Matiscsák Lászlót. Egy szép díszpárnával kedveskedtek a vándortábor vezetőjének. A párnán masni, a masnin négy gyöngy.- Menjünk csak sorba - mondja a táborvezető -, a gyöngyök nem igaziak, csak az érzések, a négy gyöngy a negyedik éve visszatérők háláját jelképezi, a masni az ünnepélyességet és a vidámságot. A napi ezer gondtól fáradt, s ezt barátságos mosollyal ellensúlyozó Matiscsák László itt megáll, megvakarja a tarkóját és úgy folytatja:- Annyira lefárasztottuk igazgató urat, szólt a búcsúzó, legA szegedi diákok önfeledt csoportja Fotó: a szerző alább ha mi elmegyünk, lesz végre valami, amire lehajthatja a fejét, s kipihenje magát. Ez a párna története. A miskolciak zsongását még őrzik a falak, amikor autóbusz érkezik Szegedről. A siserehadat szélnek eresztik, s az ellepi örömével a völgyet. Fákat, bokrokat, növényeket azonosítanak. Tavaly eldugott üzenetek után kutatnak a behemót köveket elgördítve. Ők sem most járnak itt először, mint az az előző mondatokból kiderült. Ismerősként vizsgálják a tájat, nem tudnak betelni a látottakkal. Delelő tehenek kötik percekre le a figyelmüket, némelyek kérdeznek, mások jegyzetelnek. Fénykép is készül és eközben Lassuné Renáta, az egyik tanárnő megjegyzi: - Ennyi felszabadult, szép szegedi mosolyt otthon egy év alatt sem tudok begyűjteni.- Szánkban a tavalyi ételek ízei, pedig tudjuk, hogy itt nem vizsgázott szakácsok főznek, hanem bükkszentkereszti asszonyok - teszi hozzá az előbbiekhez egy másik fiatal tanárnő, Kovácsné Dombóvári Mária. - Ide még a családtagok is utánunk jönnek a hétvégén, annyi jót hallottak tőlünk a táborról, a tábor vezetéséről. Bár szabályok között élünk itt, de valamennyi táborlakó szabadnak érezheti magát. Apróságok miatt nincs fegyelmezés és vasszigor, érezzük, hogy a tábor vezetői, konyhán dolgozó asszonyai a kedvünkben akarnak járni és ez nagyon jólesik valamennyiünknek. Innen ez a lelkesedés Bükkszentkereszt vándortábora iránt. Matiscsák László: - Bátorságpróbákon, tíz kilométert meghaladó túrákon, „rókavadászatokon” (elrejtett tárgyak fellelése a természetben) vesznek részt a hozzánk érkezők. Itt egyszerre védett helyen is vannak és a szabadságérzetük is hiánytalan lehet...- Valamikor ez egy sátortábornak indult a 70-es évek közepén, de hamar kiderült, hűvös nyarakon, esőben ez nem a legszerencsésebb elhelyezés. Különböző nagy vállalatok, tsz- ek, cégek építették sorra a házakat. A táborban egy gyerekre naponta 580 forintot kell fizetni, amiért az elhelyezés és négyszeri étkezés jár, reggeli, ebéd, uzsonna és vacsora.- Akinek nem ízlik valamelyik étel, az segítségképpen mást is kaphat, végső soron ott van a zsíros kenyér... A szabadsághoz tartozik, hogy előfordul, éjszakára is elkéretőzik a gyerek, mert szeretne a boksák mellett lenni hajnalig, s mi ezt természetesen engedélyezzük. A szegedi táborlakók többsége kiemelkedő tanulmányi eredményével szerezte meg a bükkszentkereszti „behívót”. De jöttek olyanok is, akik légzőszervi betegséggel küszködnek otthon és itt igen jól érzik magukat, betegségükről teljesen elfeledkezhetnek. Barlangok mélyével ismerkednek, hegyek ormaival, amiből otthon semmisem jut az alföldi embernek. Négyéves önkormányzati mérleg Fontos döntések jellemezték a testület munkáját (3. oldal) |— A TARTALOMBÓL Horgászok a varbói tónál Amikor 34 fokot mérnek árnyékban, akkor a halak is mással vannak elfoglalva, minthogy a csalit kerülgessék. Mit tesz ilyenkor a pecás, unalmában iszik egy-egy pohár jeges hideg üdítőt a közeli Horgász büfében. Aztán tovább vár, várja a szerencséjét. Eközben megkísérli, hogy nyelvtudás híján beszédbe elegyedjen az osztrák kirándulókkal. (2. oldali Az önkormányzat 4 évi mérlege Az egyik Miskolc városi önkormányzati képviselő arra vállalkozott, hogy elkészíti négyéves munkájuk mérlegét. Az objektivitásra törekedett, ám fenntartja annak a lehetőségét, hogy ugyanezt a négy évet mások másként láthatták, élték át. Mindenesetre érdemes továbbgondolni dr. Emődi Gyula e tárgyban papírra vetett sorait döntésekről, pénzekről, pártok képviselőinek megnyilvánulásairól. (3. oldal) Gömörszőlősi nyár Hiába, a nyár a táboroktól elvásztha- tatlan, és ezek között akad már szép számmal olyan, amelyikről igen nagy kár lenne megfeledkeznünk. Gömör- szőlős megint fogadta a tehetséges fiatalokat itthonról és a határainkon túlról is. Az eredményről a résztvevők beszélnek. Erről hozott színes beszámolót tudósítónk. (4. oldal) Étkezésről mindenkinek Az étkezés nem ott kezdődik, hogy a szánkhoz emeljük a falatot. Az előkészületeknek, a terítésnek, magának az étkezésnek sokféle olyan szabálya, fortélya van, amit nem árt tudnunk, mielőtt asztalhoz ülünk. Legalábbis egy társaságban, ahol esetleg ezt már mindenki más tudja rajtunk kívül. (5. oldal) J
