Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-19 / 168. szám

1994» Túlius 19., Kedd Misztika ÉS ZAK-M AGYARORSZÁG 11 Átmenteni a mozgalmat Miskolc (ÉM - MSZ) - Gócs Attila a miskolci Ady Endre Művelődési Ház Astreia Klubjának alapítója, a június végén megrendezett három­napos Miscon ’94 országos sci-fi-ta- lálkozó egyik szervezője.- Az idén harmadszor jöttek össze Miskolcon a sci-fi hívei, most már beállt az időpont, a június vége - re­méljük — minden évben ennek a ta­lálkozónak az időpontja lesz. Azért is ragaszkodunk hozzá, azért küz­dünk a Misámért, hogy valahogy átmentsük a mozgalmat. Mint Attila mondja, az országban mindössze két sci-fi-klub működik, az egyik az övéké. De ez az Astreia sem az, ami kilenc évvel ezelőtt, megalakulásakor volt. A hagyomá­nyos sci-fi-foglalkozások helyét las­san náluk is a fantasy, a szerepjáté­kok, történeteket kitalálása, elját­szása veszi át. Ez most a divat, ez vonzza a fiatalokat. Pár „öreg róka”, mint például Attila azért kitart.- Az igazi sci-fi témái csak a mai kor problémáiból indulhatnak ki, mint például az atombomba, az ózon pusztulása, vagy a negatív utópiák, mint a harmadik világháború, a környezet pusztulása. De ez most nem megy, helyettük a kitalált fan- tasyk a népszerűek. Van ezekben is jó, mert a fantasy fejleszti a kreati­vitást, aki foglalkozik vele, az ki­kapcsolódik. Manapság az emberek a létükért harcolnak, a klubélet, a szórakozás haldoklik. Ezért is nagyon fontos, hogy minden évben legyen Miscon; hogy összetartsuk a barátokat, ápoljuk a kapcsolatokat, átmentsük magunkat a jobb időkre. Nagy öröm, hogy ismét vendégül láthat­tuk az immár élő klasszikus hazai szerzőnek számító Zsoldos Pétert. O olyannyira ritkán vállal író-olvasó találkozót, hogy szinte azt mond­hatni: egyedül hozzánk jön el. Vagy itt volt Sándor Tamás, aki para je­lenségeket mutatott be. Egy fillért nem kért a fellépésért és nagyon ha­tásos volt a bemutatója. Gócs Attila tovább szervezi Fotó; Fojtán László Attila egyébként sikeresnek tartja a Miscont, amely rangos eseménnyé nőtte ki magát. A sci-fi-konferenci- ák jellegzetes rövidítése a „con” szó, teszi hozzá, van még Hungarocon, ez Budapesten szokott lenni, vagy nemsokára, július végén rendeznek egyet Salgótarjánban. A miskolci összejövetel már nemzetközinek számít, mert szlovák (kassai) részt­vevője is volt, jövőre német vendé­gekre is számítanak. Az ufó-hívek és ellenzők látványos összecsapását remélték megejteni az idén, de ez nem sikerült.- Kriston Endrét, az ózdi Ryufor (ufó-figyelő hálózat) vezetőjét sze­rettük volna a Természet világa tár­saság tagjaival vitába vonni. Kris­ton benne is volt, de a társaság tag­jai azt mondták: annyira nem hisz­nek az ufókban, hogy még csak vi­tatkozni sem hajlandók róluk. Sőt: ha eléjük tesznek egy ufót, akkor sem hiszik el, hogy létezik. Sajná­lom, de azt hiszem lesz megoldás: talán jövőre, ha nem is vita formájá­ban, de szembesíteni fogjuk a két ál­láspont képviselőit. A mostani Misconon is volt termé­szetesen sci-fi-vetélkedő: ezt a meg­előző két alkalommal az Astreia csapata nyerte, most Budapestre vándorolt a győztesnek járó serleg. A lényeg: jövőre ismét találkoznak a csapatok és a vendégek, az előadók és a hallgatók... Minél ritkább, annál drágább A fantasztikus könyvek nagy becsben állnak a gyűjtőknél Miskolc (ÉM - MSZ) - Bartus Zsolt miskolci fiatalember fő foglalkozása meglehetősen prózai, ellenőr a társa­dalombiztosításnál. No nem olyan, aki lakásokra jár elkapni a táppénz­csalókat (ez végképp nem illene az alkatához), pénzügyi vonalon dolgo­zik. A napi munka után hódol nagy szenvedélyének: fantasztikus köny­veket, kiadványokat gyűjt, s évek óta készíti bibliográfiájukat, amelyről azt mondja, sosem lesz igazán kész, mindig újabb és újabb leleteket talál. Most hatezer könyve van, 80 száza­lékuk a fantasztikus kiadványokhoz sorolható. Meglepő, de azt mondja: Tóth Árpád, a költő is kitűnő fantasz­tikus novellákat írt. Alapvetően három területre osztha­tó fel a bibliográfia-készítés: a köny­vekre, a folyóiratokra és az amatőr kiadványokra. Ezekről mondja el tapasztalatait, következtetéseit.- Bármilyen meglepő, az első fan­tasztikus műnek az 1651-ben, Lő­csén kiadott Fortunatus történet te­kinthető, állítólag az egykori Ju­goszláviában lelhető fel belőle az egyetlen példány. Utána folyamato­san jelentek meg hasonló könyvek. A könyv-bibliográfia több ezer re­gény sok-sok kiadását jelenti, köz­tük a Münchausen-feldolgozások, a Verne-könyvek. Zsolt szerint az országban maxi­mum tízre tehető a hasonló gyűjtők száma, akik ismerik, segítik egy­mást az anyaggyűjtésben. Rendsze­res találkozásaik, beszélgetéseik so­rán merült fel: nemcsak egyféle bib­liográfia kellene, amelyben felsorol­ják a könyvek íróit, a művük címét, a kiadót, a megjelenés évét és ennek segítségével bemegy az antikvári­umba, tud keresgélni, hanem többet tudó rendszerezésre is szükség vol­na. Mondjuk olyanra, amelyben a könyvek rövid tartalmát is elolvas­hatjuk, valamint a fordítót (sok mű­vet többen is lefordítanak), az év­számot, az oldalszámot, a megjele­nés példányszámát. Az első válto­zat, a „sima” felsorolás pár száz ol­dal lenne, a második variáció már több ezer. Rengeteg munka, idő, tü­relem, nyelvismeret is kell ehhez... Zsolt kezében az egyik ritkaság- A bibliográfiák második körét a folyóiratok adják, összeállítása - ha lehet még bonyolultabb. A második világháború előtt szinte minden magyar újság közölt irodalmi, így fantasztikus műveket is, sőt: regé­nyeket folytatásban. A folyóiratok feltalálása nagyon nehéz, még az Országos Széchényi Könyvtárban sincs meg valamennyi. Az amatőr kiadványok közül ritka­ság ma már a budapesti Berzsenyi Gimnázium 1968-as, a Diákévek cí­mű iskolaújságjának melléklete­ként megjelent sci-fi magazin pél­dául, ma mái- nagy értéket képvisel (a diákok ezt nyilván nem is remél­ték annak idején). Egyébként legne­hezebb ezekhez hozzájutni, mert az amatőr kiadványok kis példányban készültek. Miskolcon például há­rom ilyen jelent meg, legutóbb pél­dául a Mélység című - amit egy sze­repjátékos társaság adott ki, s eze­ket a kis fuzetecskéket többnyire csak a helyben lakók ismerik. Bartus Zsolt jórészt minden meglé­vő könyvét, folyóiratát, cikkét fel­vette a készülő bibliográfiába. A könyvekkel a nyár végére teljesen kész lesz. Addig is folyamatosan ta­lálkozik a gyűjtőkkel, cserélik isme­reteiket, ki, milyen könyv, novella felbukkanásáról tud. Ez nemcsak a lajstromok bővítésében segít, ha­nem ritkaságok megtalálásában is. A könyvek, novellák, kiadványok bibliográfiáját szeretné számítógép­Fotó: Laczó József re is vinni, de az már tény, hogy a könyvtárokban használt szoftverek erre nem elegendők, annál precí­zebb, sokoldalúbb kell. És most következzék néhány meg­lepő információi a fantasztikus iro­dalom miskolci ismerőjétől! r- Kevésbé köztudott, hogy a klasszikusok közül sokan utak fan­tasztikus műveket. Még a népsze­rűbbek közé tartozik Jókai A jövő század emberei című könyve, vagy az Ahol a pénz az isten. Tóth Árpád­ról már kevésbé tudott, hogy kitűnő fantasztikus tárcákat is írt - ezeket egyszer adta ki az Akadémiai Kiadó az életműsorozatában. Mindig csak a verseit emlegetik, holott nagy pró­zaíró is volt. Vagy itt van Fazekas Mihály, a Lúdas Matyi szerzője! Ó írta 1828-ban az első magyar fan­tasztikus novellát, ami a Debreceni Magyar Kalendáriumban jelent meg. Hálás vitatéma Zsolt szerint, hogy melyik mű fantasztikus, me­lyik súrolja, vagy éri el a sci-fi hatá­rait. Egy biztos: a fantasztikus iro­dalom több mint a sci-fi. Ide soro­landó például A gyűrűk ura, ami egyben a fantasy őse. Nagy terület az utópia, Mórus Tamás művei, a sci-fi őseinek tekinthetők a régi gö­rög és római legendák, a szerzőktől közül Lucianus, a csodaszarvas és Gilgames legendája. És idesorolják Madách Ember tragédiájának fa­lanszter színét, vagy a Faust-témát. A sor szinte végtelen... Bajban a sci-fi könyvkiadás (is) A kiadók nem csak magukért, magáért az olvasásért aggódnak Miskolc (ÉM - MSZ) - A június vé­gén megtartott Miscon ’94 egyik leg­komolyabb összejövetele lett az a kerekasztal-beszélgetés, amelyen könyvek írói, kiadói beszélgettek tu­dományos-fantasztikus irodalom­ról, könyvkiadásról. A megjelentek nem titkolták aggo­dalmukat, amely röviden így fogal­mazható: a gyerekek körében nem divat az olvasás. És ez - egyet kell velük érteni - ag­godalomra ad okot. A kerékasztalon nagy nevek viselői vettek részt. Úgy mint a Nulladik típusú találkozások c. tévéműsorból ismert, de főállását tekintve szer­kesztő Trethon Judit, a számtalan álnéven regényt író-kiadó debreceni Nemes István (Cherubion), a zenei szerkesztő-regényíró Zsoldos Péter, az alapműnek számító Feladat szerzője és sok-sok sci-fi grafikájá­nak megálmodója, Szendrei Tibor. T. J.: - A Cédrus kiadó a sci-fi klasszikusaiból hat kötetet adott ki, most is számos könyvünk áll előké­szítés alatt. Sajnos, közben peres­kednünk is kell: az egyik könyv jo­gát megvettük és közben egy másik cég adta ki. Az ufo-témában érdek­lődőknek elárulom, hogy készül a tavaly karácsonykor nagy sikert aratott Ufo-album folytatása, vár­hatóan ősszel jelenteti meg az Új Vénusz Kiadó. Ez lesz az ufo-talál- kozások albuma, főként harmadik és negyedik típusú találkozásokról lesz benne szó. N.I.: - A Cherubion évente 8 fan- tasyt ad ki, még négy hátravan. Ez az a műfaj, ami még úgy-ahogy megy, ami eladható. Jeffry Stone ál­néven új sorozatba kezdtem, az első megjelent, hármat tervezek. Na­gyon nehéz most könyvet kiadni, eladni. A nyugatiaknál magas a jog­díj, drága a fordítás. Más kiadónak is sokat írok, romantikus komman­dós könyveket, ebből tartom el a sa­ját kiadómat. Nemrég adtam ki a Kard és boszorkányság-ot, van igény a második részére, ez augusz­tusra várható. Fantasy-novellákat várok, szívesen kiadom őket váloga­tások részeként. Sz.T.: - Kevés a sci-fi, a fantasy, így bajban van az illusztrálás is, inkább kedvtelésből csinálom. A Cherubi- onnak én festem a borítókat. Sze­retnék olajjal dolgozni, de az nem­csak drága, hanem nagyon sokáig tart, amíg megszárad. A terjesztők diktálnak, ők szabják meg a kiadók­nak is, hogy milyen legyen a könyv­borító. Szinte kizárólagosan a rikí­tó, feltűnő ábrákat kérik. Zs. P.: - És én vajon mikor kerülök be a sci-fi klasszikusainak sorozatá­ba? Mondjuk a Feladat-tal? Tavaly megígértem, hogy ismét írni fogok. Korábban ugyanis a rádió zenei osz­tályára fordította az energiám dön­tő részét, szerettem volna rendbe hozni a dolgokat. Nem sikerült, ezért is szeriem volna az ú’ás felé fordulni. Tavaly az NTT Magazin­ban megjelent a Jó testőr című regé­nyemből egy rész, az egészből úgy 40-50 oldalt írtam, de mert nem jól sikerült, abbahagytam. Most újra az ü’odalom felé fordulok, feltéve, ha a szívem is bírja, mert egy in­farktuson már átestem. Olyan té­mát keresek, amit az emberi törté­nelem apokrif témáinak neveznek — Krisztus iker volt, cserélgették egymást, vagy Atlantisz legen­dája - amit a tudomány még nem dolgozott fel. Elnézést kérek az el­múlt 8 év bűnéért, hogy hallgattam. Zs. P.: - Szinte természetes a sci-fi válsága, mindent learatott a doku­mentum-irodalom a politikai válto­zások miatt. Korábban a jó sci-finek mindig voltak szerelmesei, az írók és olvasók ebben élték ki magukat. Most az elmúlt negyven év memoár­jai vitték a prímet. Remélem, ismét visszanyeri az emberiség a mesélő kedvét. Iszonyú nehéz kort élünk, a történések lekötik az embereket, saját bolygónk felé fordult a figye­lem a galaktika helyett. Társadalmi krízisek vannak a világon - ha eze­ken túljutunk, a csillagok felé fordul a figyelem. Az olvasóknak sajnos most nem a jófajta mese kell, ha­nem az „Aczél elvtárs akkor ezt mondta” típusú irodalom, amivel nehéz konkurálni. T. J.: - Az ízlés megváltozott, a klasszikus sci-fi-vonal a fiatalokat nem vonzza, a fantasy most kezd felfutni. A könyvterjesztő egy kész istencsapás, ő mondja meg, mi kell, mit tud eladni. O diktál. A könyves­boltok egyenként nem rendelnek, és különben is: már alig vannak köny­vesboltok. A klasszikusokat lassan eredetiben, fordítás nélkül lehet csak elérni. Ha megszűnik, az utcai árusítás jön a teljes csőd. És erre jó esélyünk van, hiszen a Budapesten és úgy tudom, vidéken is, az önkor­mányzatok egyre inkább tiltják. A könyváraknak pedig kevés a pén­zük. Erre mondják, hogy farkába harap a kígyó. A könyvek árának 50 százaléka a terjesztőé, 40-50 ezer példány kell ahhoz, hogy egy könyv nyereséges legyen. Zs. P.: - Cápák és gazemberek min­denütt. Volt egy bérből, fizetésből élő réteg, amely x százalékot könyv­re költött, éppen ők mentek tönkre, lettek munkanélküliek. Az újgaz­dag nem olvas, ott van neki a hülye video! Még nem mecénás, hogy azzá váljon, ahhoz legalább húsz év kell! Az ország fele a létminimum alatt él, azért nem vesz könyvet. A gyere­kek pedig befejezik az iskolát és nem tudnak olvasni! N. I.: - Valóban a terjesztők diktál­nak, például a címlappal is. Egy könyv olyan mint az újság, másnap már nem könyv. Ha 1-2 megmarad, nem kell a terjesztőnek. Lassan a szerelmes regények is lecsengenek. T. J.: - Borzalmasak a fordítások, néha a rosszullét kerülget, ha egy- egy a kezembe kerül. Válságban a sci-fi, az egész kiadás - állapították meg egyhangúlag a kerekasztal résztvevői. A kiutat most még ők sem tudják... Talán ha a fiatalokat sikerülne „rákapatni” az olvasásra. Dr. Csészealj válaszol Szepesi Sándor Fölösleges lenne tagadni, hogy az ún. „ufó­ügy” napjainkban már szülte társadalmi je­lentősséggel bír. A médiumok ontják a híreket kis zöld emberkékről, és még tudj’ Isten mi­lyen jelenségekről, melyekkel kapcsolatban mindent lehet találni, csak magyarázatot nem. Sokak véleménye szerint a társadalom még nincs igazán felkészülve ezekre a „meg­magyarázhatatlan” esetekre, egyre több nyi­tott kérdés merül fel, melyekre igazán csak a téma avatott és elismert szakértői tudnak vá­laszt adni. Ezért hívtuk meg ma dr. Csésze Alajost (ismertebb nevén dr. Csészealj), aki a HUMBUG (Hazai Ufó-Megszállottak BeUgra- tó Galerije) alapítója, ufókutató. Rip.: - Köszönjük, hogy eljött kedves doktor úr, és akkor talán térjünk is rá a felvetésekre. Sokan kérdezik: Miről lehet felismerni a fól- dönkívülieket? dr. Cs.: - Kérem szépen mi a HUMBUG-tudó- sokkal pontosan meghatároztuk, hogyan kell kinéznie egy fóldönkívülinek. Ezt bárki meg­tekintheti széles körben terjesztett HUM- BUG-kiadványainkban, könyvekben, újsá­gokban stb. Amelyik „ufólény” megfelel az ál­talunk leírtaknak, azt a HÚMBUG elismeri fóldönkívülinek. Emellett persze az sem árt, ha az „illető” másik bolygóról érkezett, de ez csak mellékkörülmény. Itt és most kijelentem azonban: az az „ufólény”, amelyik - külsejé­ben, viselkedésében - el merészel térni a HUMBUG által meghatározottaktól - érkez­zen bár több ezer fényév távolságból -, NEM FÖLDÖNKÍVÜLI! Rendnek kell lenni, kérem! Rip.: - Ugyancsak sokan kérdezik: Mit tegyen az, aki „ufólényekkel” találkozik? dr. Cs.: - Fogja fiilön (ha van neki), és futólé­pésben húzzon el vele a legközelebbi HUM- BUG-kirendeltségre, hogy végre mi is lássunk már egyet! Rip.: - Ezek szerint Ön még nem látott... dr. Cs.: - Kérem szépen, én egy jó, töltöttká- posztás-vacsora után százával szoktam ufókat látni - álmomban, és ezeket az élményeimet pontosan le is írtam eddig megjelent 183 és 1/2 könyvemben! Sőt, ha legurítok 4-5 konya­kot, meg egy liter bort keverve, sokszor még a feleségemet is ufónak nézem... sajnos azon­ban, ezek eléggé nehezen bizonyítható és do­kumentálható esetek. Rip.: - Nemrégiben nagy szenzációt keltett a két székesfehérvári fiatalember esete, akik fo­tókkal bizonyították: egyik éjszaka ők tapos­ták le kör alakban a búzát a város határában. Ilyen módon elképzelhető, hogy a többi „gabonakor” is emberi kéz (vagy láb) műve? dr. Cs.: - Kérem szépen, itt ez a fénykép. Mit gondol, nőit ábrázol? Rip.: - Úgy látom, fasírozott... dr. Cs.: - Nem kérem, ő az a riporter, aki leg­utóbb ilyet mert nekem mondani! Kérem szé­pen: gabonakor volt, gabonakor van, gabona­kor lesz! Ebben a témában én már nem is szoktam vitát nyitni, egyszerűen csak az em­berek logikájára apellálok. Mert olyan egysze­rű ez kérem, mint azok a pofonok, amiket an­nak a két fehérvári suhancnak osztok ki, ha elkapom őket valahol! Ha pl. maga ellátogat­na egy idegen bolygóra, megérkezése után mi lenne az első dolga? Rip.: -Nos, én... dr. Cs.: - Természetesen neki rohanna, és - mtelligens lényhez illően - taposna vagy 300 gabonakört szerteszéjjel! Most mondja meg őszintén: létezhet ennél fontosabb, egy idegen civilizációval aló érintkezéskor? Rip. .’-Hát... dr. Cs.: Ugye hogy nem! Az ufók is pontosan így gondolkodnak! És az ó kultúrájuk felsőbb­rendűségét bizonyítja, hogy nem csupán gabo­naköröket taposnak nekünk, hanem itt-ott de- koratívan be is fonják hármasával a búzaszá­lakat! Micsoda fejlettség, micsoda intelligen­cia! Mikor fog idáig eljutni az emberiség, ké­rem szépen? Egyébként, bizalmasan elárulha­tom, hogy mi — a HUMBUG-aktivistakkal — már masszívan gyakoroljuk a búzafonogatást a földeken... elvégre csak nem maradhatunk szégyenben, ha kapcsolatfelvételre kerül a sor! Sajnos azonban, ez egyre veszélyesebb... Rip.: - Hogyhogy? dr. Cs.: - úgy kérem tisztelettel, hogy a mező­őrök nem viszonyulnak kellő megértéssel a mi korszakalkotó tevékenységünkhöz! És megle­hetősen nehéz a HUMBUG-tudományt szol­gálni, ha az embert közben fenéken durrant- ják sóspatronnal! Rip.: - Ön szerint mi az oka annak, hogy az ufók eddig még nem léptek „hivatalosan” kap­csolatba az emberiséggel? dr. Cs.: - Halvány gőzöm sincs. A kérdésre nem tudok válaszolni, ezért provokatívnak minősítem, és visszautasítom! Rip.: - Mi a gömb villám? di\ Cs.: - Passz. Nem azért mondom, de ha öt percen belül nem kérdez tőlem olyat, amire válaszolni is tudok, nyilvánosan megkérdője­lezem a szakmai hozzáértését, és lehet hogy, be is perelem! Rip.: Hm... hkhm... Nem tudja, mennyi az idő? dr. Cs.: Na azért! Egyébként erről jut eszem­be: sajnos mennem kell, mert nem sokára ta­lálkozóm lesz egy ufóval, ha sikerül addig megfelelő transzállapotba kerülnöm. Rip.: - Hipnózissal? dr. Cs.: Nem, fél liter barackpálinkával!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents