Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-02 / 154. szám
II ÉM-hétvége Az egyszemélyes szőlő gazdájánál Priska Tibor Jól tette friss keletű barátunk, Mészár Mihály, hogy rábiztatott ennek a meredély partoldalnak a megmászására. Valóban megéri a látvány. Távolban az újhelyi hegyek kéklenek, a közelebbi dombokon szőlők, gyümölcsfák zöldéinek, még közelebb Bodrogkeresztúr házai sorjáznak, jobbra az alföld síkja szélesedik, közben rét, nagynövésű fák, dús csalitosok, a sok zöld között pedig meg-megcsillan a Bodrog vize. Hogy igazából idillikus legyen a kép, az egész fölé nyári kék ég borul, hol ilyen, hol olyan alakot formáló, de esőt most nem ígérő fehér felhőkkel. Ezenkívül hallani a kakukkot, meg sokféle madárcsevelyt. Meg nagy csattanásokat is hallani, mely csattanásokat mi okozzuk, próbálva jobb belátásra bírni a keményen támadó szúnyogokat, de ezeknek beszélhet az ember, mármint csapkodhatja őket, fényes nappal sem átálla- nak nagy rajokban támadni. Közvetlen alattunk meg a Bodrog népszerű kanyarulatánál, az ártéri fűzesek alatt, süppe- dős gyepen sátrak színesednek, kajakos, kenus srácok tartanak pihenőt, mielőtt folytatnák útjukat a vízen fel Sárospatakig. A közelükben meg bringások tanyáztak le, kik mégis inkább az országutat kedvelik kirándulásaikhoz.- No, milyen? - így a gazda.- Hát, szó ami szó, tényleg érdemes innen nézelődni. Igen szép a táj!- Nagyon is szép! Hoztam én már ide franciákat, németeket, hollandokat is, mikor észre vettem, hogy a folyönál fényképeznek, filmeznek. Nagyon tetszett nekik, igen köszönték. De hát körül is nézhet itt bárki! - int egy széleset oly elégedetten, mintha saját birodalmát mutatná be. Elmondja, hogy nyugdíjazásáig sofőrként dolgozott, bejárta az egész országot, igazán sok, szép tájat látott, de az itteninél előbbre valót sehol. Itt találkozik a Bodrog, a Tisza éppen a tokaji hegy nevezetes lábánál, idáig szalad föl az alföld is, hogy találkozzon a hegyekkel. Nem is akárminő hegyekkel, hanem éppen Hegyaljával, a világhíres borok termőhelyével. Mert, hogy a nagy lelkesedésben szavunkat ne feledjük: e helyről, hol álldogálunk, szintén szőlők közül nézegetünk kifele, lefele. Kordonokon futó, teraszosan kiképzett szőlőből, hol is, éppen a teraszok eredményeként minden szőlő bőséggel, egymás elől el nem takarva kapja a napsugarakat, teremnek is a tőkék, most is látszanak már jól a fürtöknek valók, és valamennyi tele virággal... Ámbár... Ámbár a kapa nyomát mintha nem látnánk itt, csak a kaszáét. Pedig, ugye szőlőről lévén szó...- Hát az úgy van - kezdi a magyarázatot a gazda -, hogy ez tulajdonképpen egyszemélyes szőlő.- Hogy-hogy egyszemélyes? Ez hogy értendő?- Úgy, hogy egyedül én művelem meg. Egymagám. Valahogy mindenkinek van elfoglaltsága, amikor itt munka adódik, márpedig a szőlőben adódik ugye, és nem is valami könnyű. Maradok egyedül. A teraszokat is egyedül alakítottam ki egy százas kapával és még csak el sem tört. Neki-nekiállok, a füvet a sorok között lekaszálom, de a kapáról ezeket a tőkéket leszoktattam. Kapálás nincs. Különben is, ha megkapálnám, egy nagy eső azonnal levinné a földet. De azért nem rossz szőlő ez így sem, nézze meg!- Hát biz’, ez tele van fürttel, virággal. És a szüret?- Akkor csak akad egy kis segítség. Később a borhoz is. Híjnye! Én meg csak beszélek, beszélek, megkóstolja?-Mit?- Ugyan mit? Hát a termés levét. Az is akad egy kicsi. De vajon hol? Két esőfogó szerénykedik itt, hullámpala tetővel, alattuk hordóval, mert a víz a permetezéshez kincs. Ha kevés, a Bodrogból kell fölhordani vödörrel, ami nem gyerekjáték. Elérünk ellenben, egy horhos-szerűséghez, ahol a vastag, kemény lösztalajba faragtak bele egy mélyedést, ide is be lehet állni alkalom adtán. Meg itt hűsöl a demizson is. Arról beszélünk, hogy tetőféle kéne a horhosra, és máris kész a kis házikó. A gazda nádfedélről álmodik, de nem tudja meg- lesz-e. Sok év van már mögötte, a sofőr fizetésből nem jött öss?e egy igazi, kis házikó itt a hegyen, talán az erő sem a régi... Egy biztos, nevezetesen, hogy ezt a kis területet megtartja magának bármi is történik. Mutatja a fák alatt a hóvirágot. Ő telepítette ide. Idejükben szépen fehérlenek. Utánuk meg tele ibolyával ez a rész. Itt növekszik egy kis tölgy, valamely madár ültette. Majd kiveszi, jó helyet keres neki, hadd nőjjön, szépítse a területet. Egy nagyobb részt hamarosan gyümölcsfákkal ültet be, szépen nő a földieper, éppen egy illatos, díszes hárs közelében. Hát... Szóval így van ez itt. Ja! Meg az útszéli feszület! Az emelkedik éppen a birtok szélén. De milyen? Először is: keresztúri kőből készült. Másodszor meg: 1841-ben! Bizony, több, mint száz éve áll itt, eredetileg pléh Krisztus volt rajta, az már elkopott, most öntöttvasból van. A KJ monogram pedig Kassai Jánost takar, Kassai uram emeltette ide annak idején. A miért ugyancsak fontos. Tehát: Máriapócsra ment akkor, a búcsújáró helyre sokad magával az alapító. Ahogy ide értek, hirtelen nagy zivatar kerekedett, hogy a végét kiváiják, behúzódtak ide, egy már akkor is öreg, hatalmas diófa alá. Épp, hogy beértek, óriási csattanás, fényesség, a tüzes istennyila belecsapott a diófába. Hatalmas rémület, jajveszékelés követte, de magukhoz térve meghökkenve és nagy-nagy örömmel tapasztalták, hogy senki sem sérült meg, senkinek nem esett baja... Különös... Ilyen szerencséről, véletlenről még nem hallottak... Kassai uram akkor fogadta meg, hogy megmenekülésük helyére feszületet állítat. Mészár Mihálytól tudjuk meg ezt is. Meg azt is, hogy amíg él, ez a feszület itt marad, senki nem nyúlhat hozzá, miként soha nem is nyúlt eddig sem. Virág mindig van itt, nemrég meg az egészet ő maga festette le... Hát... Gazdag ez az egyszemélyes szőlő! Az ÉM-ititergú — ....................Július 2., Szemből M ár ég a „gabonabomba” kanóca Horváth Gábor, a MOSZ főtitkára az idei aratás kilátásairól Mikor kapnak pénzt a gazdák a gabonájukért? Budapest (ÉM - Sz.D.) - A búzavetések állapota alapján a becslések szerint mintegy egymillió tonna Büzafelesleg várható. A termelőktől azt hallani, hogy a betakarításhoz rendelkezésre álló, az elmúlt években mind kapacitásában, mind minőségében leromlott gép és eszközháttér nehezíti az aratást, veszteségre lehet számítani. Ezért aztán egyáltalán nem biztos, hogy lesz egymillió tonna búzafelesleg. S ha a termelő az aratáskor szükséges alkatrész, gázolaj és más fontos anyagok megvásárlásához - a bevételek elmaradása miatt - nem jut pénzhez, kénytelen a javításokhoz a meglévő eszköz- és géppark egyrészét szétszerelni. A kilátásokról, a lehetőségekről beszélgettünk Horváth Gáborral, a Mezőgazdasági Szövetkezetők és Termelők Országos Szövetsége főtitkárával.- Az étkezési búza meghirdetett, tonnánkénti garantált ára 8200 forint. Ez az ár a bejelentett búza vetésterület minden hektárján 2,4 tonna mennyiségre vonatkozik a szakemberek szerint. Kérdés, mire lehet elegendő ez a pénz? A gyakorló mezőgazdászok szerint legfeljebb a termelési költségek fizethetők ki belőle. Ha kifizethetők egyáltalán, hiszen a statisztikai adatok szerint a termelési költségek a mezőgazdasági felvásárlási áraknál ismét nagyobb mértékben növekedtek.- A garantált árakról annyit: a parlament még az elmúlt év februárjából fogadta el az Agrárpiaci Rendtartási Törvényt, ám a Földművelésügyi Minisztérium rendelete a búza garantált áráról a törvényben előírtak ellenére, csak kilenc hónappal később jelent meg. Hosszú volt tehát a kihordási idő, ám ennél is nagyobb baj, hogy a rendelet a törvény betűjének és szellemének nein felel meg. A törvény ugyanis egyértelműen kimondja, hogy a garantált ár olyan minimumár, amelyért az állam a termelő által felajánlott termékeknek egy meghatározott mennyiségét megvásárolja. Az úgynevezett szezonév alatt - az előbbiek szerint - a búzát garantált áron is fel kell, hogy vásárolják. De mit is jelent a: meghatározott mennyiség? És mi van akkor, ha korábban vártnál nagyobb lesz a termés? Mert erre, hála a búzatermesztők hozzáértésének, igyekezetének és az időjárásnak, most esély van. Igaz, a termés betakarításáig a termelő még sokszor kint hál majd a szabadban. Amint az köztudomású, a mezőgazdaság súlyos pénzhiánnyal küszködik. Mikor kapnak hát pénzt a gazdák a búzájukért? Semmiképpen nem várhatnak a szezonév végéig. Már a betakarítás kezdetén hozzá kell, hogy jussanak a saját pénzükhöz. Mert nemcsak a gyakorló gazdának illik tudni, hogy az aratáshoz, sőt a jövő évi termés megalapozásához, a kombájnoláshoz, a szántáshoz, a vetéshez, az üzemanyag vásárlásához, a műtrágyázáshoz és még folytathatnám tovább - pénz kell. A gazdaságok hagyományosan, mindig is a búza eladásából kapott pénzből tudták jövőjüket megalapozni, előretekinteni, gazdálkodni. Ézért hát szakmailag is védhetetlen és tarthatatlan a rendelet, amely szerint a búzánál a szezonév szeptember 15-én kezdődik... Vagyis az étkezési búza garantált áron való felvásárlásáról szóló rendelkezés éppen abban az időszakban nem érvényes, amikor arra a legnagyobb szükség lenne. □ A napi sajtóban jó néhány „egymásra mutogató” nyilatkozat jelent már meg a garantált árral kapcsolatosan. Úgy tűnik, mintha a Földművelésügyi Minisztérium a Pénzügyminisztériumra igyekezné testálni a felelősséget. •.A huzavonának a kormányzati mulasztássorozatnak kárvallottal a gabonatermelők. S ez több mint feltételezés, hiszen már Péter-Pál, vagyis az aratás kezdete előtti napokban a felvásárlók egy része levélben már meg is kereste a velük szerződött termelőket. Egyértelműen közölték, hogy az aratás után tonnánként csak 7500 forint körüli áron tudják átvenni étkezési búzájukat. S ha ez nem elfogadható számukra? Nos, akkor a termelők elállhatnak a szerződéstől. így működik hát az Agrárpiaci Rendtartási Törvény, amely kiszámíthatóságot ígért a termelőknek. És ezek után már nem is meglepő az FM újabb üzenete, amely szerint el tudják képzelni az aratás utáni 8200 forint - tehát a garantált ár - alatti búzaárat is. Sajnos, az ilyenfajta kormányzati magatartás már nem is éri igazán meglepetésként a mezőgazdasági termelőket. A termelők, az értékesítés, a minimális árbiztonság kijátszása már 1991-ben is megtörtént. A különbség csak annyi, hogy az említett évben a garantált ár helyett az úgynevezett minimálár volt érvényben, s évközben ezt csökkentette az illetékes, vagy inkább az ügyeletes miniszter 5500 forintról, 5000 forintra. A kormány tehát az elmúlt négy esztendőben az árakat tekintve kétszer „károsította” a gabonatermesztőket. □ Az ténykérdés, hogy a garantált árról szóló rendelet már megjelent, amit a még hatalmon lévő ügyvezető kormány már nem akar, a helyébe lépő pedig csak egy-két hónap múlva tudna módosítani. Ezért a búza intervenciós felvásárlására és a felesleg exporttámogatással történő levezetésére azonnali döntésre lenne szükség. • Ebben az áldatlan helyzetben a MOSZ kétféle megoldást is javasol. Az egyik változatnak az a lényege, hogy az 1994. július 1. és augusztus 15. között az állam a megjelölt mértékig, minden felajánlott legalább B/2 sütőipari értékű búza után a garantált ár 60 százalékát fizesse ki. Ez tonnánként 4920 forint. A termelő a terményét november 15-ig tárolja, vagy tároltassa. Legkésőbb eddig az időpontig - két és fél százalék kezelési illeték megfizetése mellett - élhessen visszavásárlási jogával Ennyi idő a termelő számárí elegendő lehet annak eldöntésé hez, hogy visszavásárolja, hog) szeptember 15. után garantál! áron végleg eladja az államnak Az intervenciós felvásárlásrí kerülő búza mennyisége 5-600 ezer tonna lenne. Az ehhe: szükséges forrásigény 2,5-3 milliárd forint. Ebből az álíami ka sszát véglegesen csak 100-150 millió forint terhelné. A másil javaslatunk szerint a közraktározást folytató társaságok közreműködésével 1994. július 1. éí szeptember 15-ig terjedő idő. szakra - közraktári ügyelet for májában - az Agrárrendtartási Hivatal intervenciós felvásárlást hirdetne meg. A közraktá rozó társaságok, a közraktári kölcsönhöz szükséges fedezetet kereskedelmi banki háttér szervezésével, közraktár-jegy kiállításával és letétbe helyezésével biztosítanák. A termelők pedig a letétbe helyezett jegy ellenében közraktári kölcsönként megkapnák a garantált ár 60 százalékát. Ebben az esetben B termelő maradna az ára tulajdonosa. A betakarítástól szeptember 15-ig a gabonát a termelő telephelyén tárolná. A búzatermesztő pedigha szeptember 15-ike után úgy dönt, hogy búzáját megtartja, akkor a kapott előleget a közraktárnak visszafizeti. Ha pedig terményét eladná, akkor lépne életbe a garantált felvásárlási árrendszer. Bármelyik általunk javasolt megoldás valósul is meg, a búza piac stabilitásához szükséges, hogy az étkezési búzára az intervenciós felvásárlással egyidejűleg meghirdessék az export- szubvenciót is. Ebben az évben, ha mintegy 500 ezer tonna búza exportjával számolunk, akkor ennek a forrásigénye - az árfolyamtól függően - 4-800 millió forint. A szállítási kapacitás korlátái miatt ugyanis az idén ennél nagyobb mennyiségű búza exportja nem kalkulálható. □ Összességében csaknem 50 milliárd forintnyi érték sorsáról van szó. Az ágazat piaci feszültsége és a megtermelt felesleg levezetése érdekében javasolt piaci beavatkozások forrásigénye a számítások szerint 1-1,4 milliárd forint. Elterjed annak a híre is, hogy a megoldáshoz az említett összeg tízszeresére lenne szükség. • Sokan úgy tüntetik fel, mintha az idén várható többletgabonára nem is lenne szükség. Ez messze nem igaz. Aligha kell bizonygatni, hogy a nemzetgazdaság export bevétele még a gabonából származó többletbevétellel sem lenne elegendő. Sajnos, nem nehéz megjósolni, hogy kereskedelmi és fizetési mérlegünk több milliárd dollár hiányt mutat majd ebben az évben is. A gabonatöbblet persze korántsem biztos. Az elmúlt háromnégy esztendőben a búzatermesztéshez olyan kevés műtrágyát, növényvédőszert használtak fel, ami a termésbiztonságot erősen veszélyezteti. S akkor még ott marad mintegy „tartalékként” a betakarításkon esetleges kedvezőtlen időjárás. Nekünk, mindenesetre a többletre, a jó termésre kell felkészülnünk. S közben előre kell tekinteni. Szerintem, a gabonaágazat biztonsága érdekében a döntően fontos intézkedésekkel nem kellene várni az új kormány hivatalba lépéséig. A leköszönő kormánynak nem volt világos célja, s talán szándéka sem az ágazat jövőjének megalapozására. Ez a kormány végbizonyítványa. S az már csác ráadás, hogy a fellelhető feszültségek feloldását most sem tartják fontosnak. A még hivatal- i ban lévők látszatintézkedések megtételén „fáradoznak”. Ezzel a döntéseket és a felelősséget ; nyilvánvalóan az újonnan hivatalba lépő kormányra hárítják át. És jó tudni: a megoldatlan gabonaprobléma olyan bomba, amelynek már ég a kanóca. > Összességében csaknem 50 milliárd forintnyi érték sorsáról van szó Fotók: Fojtán László
