Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-18 / 167. szám
4 Z Itt-Hon 1994. Július 19., Kedd Domborműavatás Patakon Sárospatak (ÉM - K.A.) - Nemrégiben újabb műalkotással gazdagodott Sárospatak. Ezen a napon leplezték le a Comenius Tanítóképző Főiskola Ár- vay József Gyakorló Általános Iskolájának falán az intézmény névadójáról készült márvány-bronz domborművet, Takács Erzsébet SZOT- és Munkácsy- díjas szobrászművész munkáját. A délután három órakor kezdődött ünnepség bevezetéseként dr. Komáromy Sándor főigazgató köszöntötte a jelenlévőket, köztük Takács Erzsébetet, Szövényi Zsoltot, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezetőjét és dr. Jánosdeák Gábort, a város polgármesterét. Mint mondta, az A dombormű avatás pillanata Fotó: Gombos Levente István ünnepség tisztelgés a magyar - és ezen belül a pataki — neveléstörténet kiemelkedő alakja, Arvay József előtt, aki 1857-től irányította az önálló tanítóképzést Sárospatakon. A verses-zenés műsort követő beszédében Szövényi Zsolt felhívta a figyelmet Comenius és Arvay szellemi rokonságára. Arra a kapocsra, amelyet a nemzetnevelés ügyének szolgálata teremtett kettejük között. Bár más-más korban éltek, a közös cél, a népoktatás minél szélesebb körben történő megvalósítása ver hidat az évszázadok között. „Az iskolában, a növekvő ifjúságban fekszik a jövő. Akarjatok magatoknak biztosítani jövőt!” - írja egy helyütt Ár- vay, megfogalmazva ezzel saját ars poeticáját, és irányt mutatva az évszázados pataki szellemiségnek. Annak a kulturális hagyománynak, amelynek eddigi eredményeivel, folyamatosságával mindenképpen helye van a két év múlva 1000. évfordulójához érkező magyar iskolatörténetben. Mindkét ország érdeke az együttműködés, a kapcsolatépítés Erdőbénye (ÉM - M.I.) - Több abaúji, zempléni település polgármesterének a meghívására megyénkbe látogatott dr\ Rudolf Bauer, Kassa város főpolgármestere. Talán már többen tudják, hogy Erdőbénye, Abaújszántó, Abaújkér, Bod- rogkeresztúr, Tárcái és Szegi - összefogva - pályázatot nyújtott be a ’96-os expo rendezvénysorozatára. Azt viszont még kevesebben, hogy a világ- kiállításhoz kapcsolódni akar például a szomszédos Szlovákia is, szűkebb régiónkat tekintve a kassai terület. Éppen ennek kapcsán látogatott tegnap hazánkba Kassa főpolgármester, dr. Rudolf Bauer, aki a fent említett településeken jár. Látogatása kapcsán kértünk tőle interjút. □ Főpolgármester úr, mi a mostani látogatásának a fő célja? • E találkozónak, látogatásnak már van előzménye, nevezetesen az, hogy nemrégiben Kassán jártak azon falvak képviselői, melyek együtt pályáztak a világkiállítás megrendezésére. Az ő viszontmeghívásuknak teszek most eleget, hiszen mi is szeretnénk részt venni az expo megrendezésében, előkészítésében. A fő célja e látogatásnak az, hogy megtartsuk, illetve továbbfejlesszük a jelenlegi jó kapcsolatainkat. □ Melyek azok a területek, ahol a kassaiak is szeretnének közreműködni a világkiállítás kapcsául • Érdekünk az, hogy a szlovák vállalatok, vállalkozók is részt vegyenek a magyarországi nagy rendezvény előkészítésében, lebonyolításában. Szeretnénk, ha bemutathatnánk a szlovákiai kultúrát, s a vidéki rendezvények segítségével bekapcsolódhatnánk az idegenforgalomba. □ Ez a látogatás, illetve a majdani expón történő jelenlétük részét képezik a magyar-szlovák együttműködés erősítésének. Jelenleg Ön szerint milyen szálakon lehet ezeket bővíteni? • Úgy gondolom, hogy mind a magyar, mind pedig a szlovák fél érdeke az, hogy a két ország közötti kapcsolatok helyes irányba fejlődjenek. El kell mondanom, ez Kassának egy természetes politikai törekvése. Ezt egyébként Kassa elhelyezkedése, geopolitikái helyzete, történelmi múltja is diktálja. Vagyis mindkét fél számára fontos az együttműködés mind intenzívebb kiépítése. Példaként említhetem Miskolc és Kassa együttműködését, melyet igen aktívnak, jónak ítélek meg. Mivel a két város problémái hasonlóak, így értékesek azok a tapasztalatcserék, melyeket a közelmúltban folytattunk - kölcsönös látogatások során - Miskolc polgármesterével, T. Asztalos Ildikóval. S ami nagyon lényeges: a kassai polgárok is pozitívan értékelik mindezt. □ Főpolgármester úr, amennyiben Önök részt kívánnak venni a '96-os expón, tovább szeretnék bővíteni a kapcsolatokat, mindinkább sürgetőbbé válik a határok átjárhatóságának megvalósítás. Ön hogyan látja ezt? 9 Az a fő cél, hogy minél több határátkelőhely legyen, hogy szabadabban tudjanak például a vállalkozók mozogni, oda- vissza egyaránt. Mi igyekszünk a szlovák központi szerveket is erre késztetni, hiszen ez a helyes irány, ezen kell továbbra is dolgoznunk. A kassai főpolgármestert mostani útjára elkísérte több vállalkozó is, köztük Schmiedbauer Ferenc, a Hutny Projekt Expo igazgatója, mely cég kimondottan arra alakult, hogy a szlovák vállalkozóknak, vállalatoknak készíti elő az együttműködés kereteit. Rendelkeznek egy adatbázissal, mely 145 szlovák cég kínálatát tartalmazza. Ezeket már el is küldték a magyar expo-felelősök- nek. Ugyanakkor tárgyalásokat folytatnak több magyarországi régióval, a közeljövőben Győrbe utaznak, ahol 54 ország képviselői találkoznak a világkiállítás megrendezése kapcsán. Katonalovakra emlékezve... (ÉM) - Az utóbbi időben a televízió képernyőjén gyakran látható egy pár perces bejátszás a főváros ostroma idejéből. A romos, csatazajtól hangos utcákon - az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél - két katonaló bandukol kábán és céltalanul. Már nem zavarja őket a csatazaj, évek alatt megszokták. A híradós bejátszás drámai és tragikus. A kegyetlen háborúban nemcsak a katonák, hanem legjobb segítőtársaik a lovak is szenvedtek, sebesültek és csendben kimúltak. Erről jutott eszembe 1944 ősze. A front még valahol a Tiszán túl dübörgőit, de az országutakat már ellepték a menekülők. Lovaik kimerültén, fáradtan húzták a szekereket, és ha kis időre megálltak, fejüket lógatva már bóbiskoltak is. Kifejezéstelen szemmel, értetlenül néztek körül az ismeretlen tájon és nem értették miért kellett otthagyniuk istállójukat, ahol friss szénát ropogtattak és pihentek. Akkor a Károlyi gyümölcsös alján néztem a fásult emberek vonulását. A szekerek egyike félreállt és a fáradt lovak egyikét kifogták, leszerszámozva sorsára hagyták. A szekérhez kötött tartaléklovat fogták be helyette. A kimerült ló csak állt kábán, miközben gazdája továbbhajtva már figyelemre sem méltatta. Megsajnáltam. Hozzámentem, megsimogattam bozontos fejét. Kötőfékénél fogva lassan bandukolva, gyakran megállva a kúthoz vezettem és megitattam. Ő bánatosan nézett rám; miközben szája szélén csepegett a víz. Bekötöttem a közös istállóba, szénát raktam elé, de csak keveset evett. Attól tartottam nehogy lefeküdjön, mert nem fog tudni többé lábra állni. Napok múltával lassan javult állapota és egyre többet evett és ivott. Jóleső érzésem volt, hogy saját lovam van. A nagy boldogság azonban egy hétig sem tartott, mert egy reggelre a lovam eltűnt. Magyar katonák szó nélkül elkötötték. Elkeseredetten gondoltam arra, hogy a'teljes kimerülésből még csak kezdett kilábalni, és vajon meddig bírt újra továbbmenni. A frontesemények idején nézegettem az oroszok lőcsnélküli szekereikbe fogott alacsony, bozontos, mokány lovaikat. Az állatok is fáradtak voltak, de csendben ropogtatták a lopott szénát. Ezek is katonalovak voltak, és ugyanúgy szenvedtek és nélkülöztek mint gazdáik. Napjainkra már eltűntek a seregekből a lovak, gépek vették át szerepüket. Á gépek pedig már nem szenvednek, csak elromlanák vagy tönkremennek. B. Mitró István 1994- Július 19., Kedd Itt-Hon Z 5 Kardos Sándor Tokaj (ÉM) - Pap Miklóssal beszélgetni élményszámba megy, hiszen munkájáról, megjelent és megjelenésre váró műveiről, a jelenről, a múltról a tokajiról és Tokajról oly szépen és érdekesen beszél. Ugyanis azon emberek közé tartozik ő, akit jó hallgatni; egy igazi XX. századi polihisztor. Jellemző a vele való találkozásra vendégkönyvének egyik beírása: „Köszönjük a jó bort, a jó szót és a maroknyi folklórt.” Az a pince, ahol beszélgettünk jellegzetesen hegyaljai, s a házigazda, amikor bemutatja a helyszínt egy könnyed pincetörténeti előadást is tart. Teheti, hiszen több száz hegyaljai pince történetének feldolgozásával úttörő jellegű tanulmányt írt ebben a témában. Megtudjuk, hogy a pince valamikor a Szemere családé volt, majd ezután egy evangélikus lelkész tulajdonába került, akinek családja száz éven át birtokolta. De régebbi korokba is visszavezetnek a löszfalba levő feliratok, az 1751-es évszám arra az időszakra utal, amikor a piaristáké lehetett a pince. Pap Miklós vázolja ennek a történelmi körülményeit is. Látható az elmúlás témája - a halál bevésve a falba, egyik kezében a homokóra, amely a múlandóságra figyelmeztet, a másik kezében a kasza, amely alatt kohold figurák nyüzsögnek. Ez talán arra int, hogy a pincében is a halál árnyékában vagyunk. De van itt hagymasüveges püspök bevésett figurája is, amely kapcsolatba hozható a görögkeletiek szerepével Tokajban, amely összefügg az orosz borvásárló bizottság történetével. A hátsó falon sámán-figurát látunk, amely bizony a régi magyar hitvilágra utal. A legrégibb felírások 1492-ben és 1460-ban keletkeztek. Érdekesek a latin szövegek is, mint például „Hozanna filio Dávid”, Hozsánna Dávid fiának. De vannak olyan jelek js amelynek a megfejtése még nem sikerült, ilyen például az, amelyet annak idején Vértessy László a világháború őstörténész is megszemlélt, aki vendégként megfordult itt.- Nem kell csodálkozni ezeken a régi jeleken, hiszen a hegyaljai pincék zömét 1400 és 1600 között ásták. A régmúltat az előbbi módon tudjuk rekonstruálni, a legújabb korokra vonatkozóan egy vendégkönyvet nyitottam harminc évvel ezelőtt. Bizony ez a vendégkönyv is Köszönjük a jó bort, a jó szót!.. annyira érdekes, mint a régi feliratok, hiszen a világ szinte valamennyi nyelvén és írásmódján van itt bejegyzés. Nevesebb személyiségek kézjegye is megtalálható itt, úgymint a belga nagyköveté és Féja Gézáé. A historizálás közben mégiscsak arra kérjük Pap Miklóst, hogy beszéljen jelenlegi munkájáról, készülő és kiadásra váró műveiről. • Természetes, hogy kutatásaim eredményét publikálom, merthogy amit Tokajjal és To- kaj-Hegyaljával kapcsolatban Pap Miklós a pincében összegyűjtöttem és megismertem, azt szeretném mindenkinek elmondani. A tanulmányok mellett egyik összefoglaló munkám „A tokaji”, ami 1985-ben jelent meg. A múlt évben a Tokaji Múzeum adta ki egy tanulmánykötetemet Tokaji tanulmányok címmel, amelyben a következő témákkal foglalkozom: pincetanulmányok, hely- történeti atlasz, a Bodrogköz hasznosítása és a tűzoltóság története. □ Melyek azok a munkák, amelyek még kiadásra várnak? • Jelenleg nehéz a kiadás, szponzorok kellenének. Van némi támogatásom, de ez kevés a megjelentetéshez. Ugyanakkor, ha arra gondolok, hogy kaptam a Hét Borbírák Rendjétől egy levelet, amely huszonötezer forint értékben kötelezi magát az „Araráttól a gyógyító aszúig” című könyvem megvételére, és ezt az összeget a könyv megjelenésére támogatásul átutalják, vagy az országépítőktől ötvenezer forintot kaptam az „Ami az irodalomtörténetből kimaradt” támogatására, akkor úgy vélem, hogy volt értelme ezen művek megírásának. □ Érdekesek, és magukért beszélnek ezek a címek, de azért szeretnénk megtudni, hogy mi az, ami az irodalomtörténetből kimaradt? • Sok minden. Például, hogy Zrínyi Ilona két hónapig tartózkodott itt Tokajban, az hogy II. Rákóczi Ferenc három hónapig volt itt 1703 elején és itt adta ki első postaszabályzatát. Báró Bercsényi Lajos 1846-ban írta Tokajban, A kommunizmus és néhány humánus ellenszere című művét, amely négy nyelven jelent meg, és két évvel megelőzte a Kommunista Kiáltványt. Még érdekesebb a dolog, ha tudjuk, hogy báró Bercsényi Lajos édesanyja Kazinczy Júlia, a nagy nyelvújító testvére. Jó lenne, ha ismertté válna az is, hogy Balassi Bálint két évet tartózkodott kisvárosunkban, és itt írta a Szép magyar komédiát is. Lenau is élt itt. Huszonhat magyar témájú verse így kötődik ide. Q Mi vár még kiadóra? • Tokaj ipartörténete, amelyet négy témában dolgoztam fel: A konyakgyár, A gyufagyár, A fűrésztelep és A bányák címszó alatt. Jó lektori véleményeim vannak, ha másként nem fog menni, megpróbálkozom saját kiadással. □ Ha a Pap Miklós nevet halljuk, vagy olvassuk, Hegyalja autentikus ismerője idéződik fel bennünk. Mikortól is lett Pap Miklós tokaji? • Diósgyőrben születtem, a főiskolát Szegeden végeztem és Zalaszentgróton kezdő tanárként kóstoltam meg először a tokaji aszút, majd a sorsom úgy alakult, hogy Szerencsen tanítottam és 1944-ben helyeztek Tokajba a polgári iskola igazgatójának. Ekkor még 31 éves sem voltam. Azóta itt vagyok. 1948-ban úgy alakultak a történelmi körülmények, hogy a helytörténet irányában, annak kutatásában találtam meg a mozgásteremet, és most úgy látom, hogy ez egy kibontakozást tett számomra lehetővé. Gyerekekkel gyűjtöttem a helytörténeti anyagot és fokozatosan egyre komolyabb kiállítóhelyiségekhez jutottunk, míg végül a mai helyén a régi posta épületében Tokajhoz méltó múzeumot tudtunk létrehozni. Ma már ez egy színvonalas intézmény, jó, hogy alkalmam adódott ebben a munkában részt venni. Erre is gondoltam, amikor átvettem a Tokaj díszpolgára kitüntetést. Pap Miklós tanár úr számtalan generációt és megszámlálhatatlan diákot vezetett rá a hely- történet szeretetére és kutatására. Talán életművének ez az egyik legfontosabb alkotóeleme, és még most is, ma is teszi és tudja tenni a dolgát, pedig nyolcvankét éves. A Zemplén Televízió heti műsora Július 20. (szerda) 18.10 Saját adás - HÍR7 - Tudósítások a hét aktuális eseményeiről - A két város polgármestere a költségvetésről - Játék határok nélkül - „11-es” 19.00 HTV 30 filmek - Don Quijote. Rajzfilm. - Merénylet. Magyar dráma. Július 21. (csütörtök) 18.00 Szerdai adás ismétlése 19.00 Szerdai HTV 30 ismétlése Július 22. (péntek) 19.00 HTV 30 filmek - Misi és a ravasz madarász. Rajzfilm. - Szökés a fogságból - Szép és a szörnyeteg. Francia film. Július 23. (szombat) 8-16.00 AGRO TV adásai Július 24. (vasárnap) 18.00 Cigány etnikai műsor - Cigányfesztivál Sátoraljaújhely 18.30 HTV 30 filmek ismétlése Július 25. (hétfő) 15.00 SZÍV TV 19.00 Vasárnapi adás ismétlése 19.30 HTV 30 filmek - Brémai muzsikusok. Rajzfilm. - Postakocsi. Francia film. Mádi anekdota (ÉM) - Egy téli estén a meleg házban szótlanul üldögél Csörge Józsi bácsi a feleségével, Ági nénivel. Egyszer csak megszólal Ági néni:- Miért nem szólsz hozzám egy szót sem?- Hát mit mondjak? - kérdez vissza Csörge bácsi.- Mit? Legalább mondd azt, hogy szeretsz.- Ugyan asszony. Hiszen már egyszer mondtam - válaszolja nyugodtan az öreg. * A felső Spitz kocsmárosnak Csörge bácsi volt a fuvarosa. Kérdi egy napon:- Te Józsi. Mikor lesz a keresztúri vásár?- Hát mikor? Szombaton - válaszolja Csörge bácsi.- Eljössz velem? - kérdezte a kocs- máros, arra számítva, hogy Józsi bácsi, mivel van lova, szekere, majd elviszi.- Hogyne mennék. Megbeszélték, hogy öt órakor találkoznak. Csörge mégis jelent a megbeszélt időben. Azt mondta erre a kocsmáros:- Akkor mehetünk.- Legalább igyunk egy pohárkával! - indítványozta Csörge bácsi. Mikor megitta a pálinkát, mentek kifelé, megszólal Spitz:- Hát a szekér meg a ló hol van? Mire Csörge bácsi:- Te azt kérdezted, hogy elmegyek-e veled, de azt nem mondtad, hogy a szekeret is hozzam. ifj. Koppány László Mád
