Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-18 / 167. szám

8 Z Itt-Hon 1994. Július 19., Kedd r- ZEMPLÉNI PORTRÉ -i Komáromi Sándor Tárcái (ÉM ­KS.)- Azért ma­radt végleg tarca- li, mert nem tu­dott elmenni, mert visszavárta a táj, a környe­zet, a rokonok, a falu. Komáromi Sándor 1946-ban született Tarca- lon, négy gyer­mekes család­ban. Az édesapja a vasútnál dolgozott, az édesanyja háztartásbeli. A tarcali általános iskola után Nyíregyháza kö­vetkezett, ahol autószerelő szakmát ta­nult, majd szülőfalujában helyezkedett el, a jól üzemelő Kőbánya Vállalat­nál. Jól ment a cégnek, így az ott dol­gozók is jól érezték magukat. Szabad­idejében élte a hatvanas évek fiatal­jainak életét, futballozott a község csa­patában és esténként egy zenekarban dobolt. Eközben következett a kato­naság. Leszerelés után, munka mel­lett szakmájában tovább tanult és el­végezte a gépipari technikumot, Mis­kolcon. Közben megnősült, felesége szintén tarcali, aki a főiskola elvégzé­se után szülőfalujába jött vissza taní­tani. Vállalatánál leépítések következtek be, így munkahelyet keresett és ta­lált Szerencsen, ahol ma is dolgozik, a Szakmunkásképző Intézet és Szak- középiskola autószerelő szakma szak­oktatójaként. Elvégezte a miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem szakokta­tói szakát. Természetes, hogy új mun­kahelyén az ifjúsági mozgalomban te­vékenykedett, sokat foglalkozott a fiatalokkal tanórán kívül is. Naponta járt Szerencsre dolgozni. Ké­sőbb kedvezően alakultak a körülmé­nyek ahhoz, hogy Szerencsen teleped­jen le és építkezni kezdjen - már a tel­ket is megvásárolta a város közepén -, amikor mégis úgy döntött, hogy Tar- calon marad és továbbra is bejáró dol­gozó lesz.- Nem tudtam végleg elmenni - mond­ja - Itt vannak a rokonok, a család. Ez a visszahúzódó erő tartott meg szülő­falumban. Megválasztották tanácstagnak, s a cik­lus letelte után, négy évvel ezelőtt ön- kormányzati képviselőnek. Itt két bi­zottságnak is tagja, szakképzettségé­nek megfelelően az oktatási és a szo­ciális bizottságban dolgozik.- Ebben a megbízatásban az a legne­hezebb, hogy kevés a pénz. Bár lakóhelye közéletében szívesen vesz részt, munkahelyén is vállal tan­órán kívüli feladatot, így az iskolaszék­nek és a közalkalmazotti tanácsnak is tagja. Két lány van a családban, akik a szü­lőkhöz hasonló pályát választottak, Ibolya francia-orosz szakos hallgató Nyíregyházán, Éva a miskolci böl­csészkar szociológia szakán kezdi ta­nulmányait ősszel. Október végén hordógörgetés... A cigándi Tisza-híd pilléreire felhelyezett elem (felvételünkön balról) és amelyik még utazik (jobbról) Fotók: Laczó József Cigánd (ÉM) - Bár az időjárás és a Tisza vízállása miatt jó­kora lemaradás volt tapasztal­ható a cigándi új Tisza-híd épí­tésénél, ám az ott dolgozóknak köszönhetően ezt akár el is le­het felejteni. Persze keményen kellett és kell dolgozniuk, hiszen az átadási határidő (október vége) ugyan­csak közeledik. Jelenleg a már megépült pilléreken nyugszik az egyik 106 méteres hídelem, melyet a Tiszán szállítottak fel Cigándig. Ugyanakkor szinte teljesen el­készült a borsodi részen a 280 méter hosszúságú ártéri híd a generál-kivitelező Strabag Hungária dolgozóinak köszön­hetően. Egyébként rajtuk kívül jó néhány alvállalkozó dolgozik - néha még hét végeken is - az építési területen. A hídépítők a jelen állás sze­rint úgy néz ki, hogy tartani tudják a kiírt határidőt, s így nagy valószínűséggel ősz­szel átgörgethetik a hordót a kész hídon. Hivatal Tokajban — hajósoknak Tokaj (ÉM) - A megyei közle­kedési felügyelet a napokban nyitotta meg Tokajban hajózá­si hivatalát. A hivatalhoz 800 kilométernyi folyó, szakasz, va­lamint harminc rév- és kompát­kelő tartozik, mely végered­ményben három megye terüle­tét jelenti: Borsod-Abaúj-Zemp- lén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, és Hajdú-Bihar. Az új hivatalhoz kell fordulni azoknak, akik például kishajó­vezetői, révész képesítővizsgát akarnak tenni, továbbá azok­nak, akik hajóikat, vitorlásai­kat szeretnék üzembe helyez­ni, vizsgáztatni. A hajózási hi­vatalhoz tartozik még a vízi sportpályák, és a kikötői tervek engedélyezése is. Az átadáskor azt is megtudhattuk, hogy mos­tantól kezdve közösen ellenőr­zik a vízi utakat, a vízi rendé­szettel. Felhelyezik a hivatal falára a cégtáblát Gyerekek honi rajzasztala Játszó gyerekek Rajzolta: Behina Dóra 4 éves, Pálháza Emlékezetes rendezvény Pácinban Negyvenöt kiállító az első Bodrogközi Napokon A szlovák-magyar árubemutatón egyebek közt mezőgazdasági kisgépeket is vásárol­hattak a látogatók Fotó: Laczó József Pácin (ÉM - M.I.) - Három olyan nap volt ez - mondta egy helybéli -, ami sokáig emléke­zetes marad számunkra... Ta­lán ez is volt a fő célja az idén először megrendezett Bodrog­közi Napok rendezvénysoroza­tának. Barati Attila pácini és Jakus Péter nagykövesdi (Velky Kamenec) polgármeste­rek nem titkolt szándéka ugyanis az volt, hogy felhívják a figyelmet a Bodrogközre, er­re a meglehetősen elmaradott térségre, s arra, hogy a határ két oldalán élőknek szükségük van az együttműködésre, nem csupán a hangzatos szavak szintjén, hanem a gyakorlatban is. Nem véletlen hát, hogy a júli­us 8-9-10-én megtartott áru­bemutató és kiállítás, valamint a sok-sok kulturális program vonzotta a határon innen és a határon túl élő embereket. S most még csak nagy kerülőt sem kellett tenniük (az újhelyi határátkelő felé), hiszen erre az időszakra megnyitották - ide­iglenesen - a már régebben el­készült pácini határátkelőt. S mint az a rendezvény megnyi­tóját követő sajtótájékoztatón elhangzott, remélhetőleg már nem sokáig kell várni a végle­ges nyitásra sem: Barati Atti­la bejelentette, hogy informáci­ói szerint augusztus elején vég­re felnyílhatnak a sorompók. Attól az időponttól kezdve még könnyebb lesz az ilyesféle ren­dezvények tető alá hozatala, mert a mostanin ugyan negy­venöt kiállító vett részt, ám ezek közül csupán hét volt a szlovák területről érkező. Ja­kus Péter szerint ennek egyik oka az volt, hogy a szlovákok még nem ismerték fel súlyának megfelelően a reklám szerepét. Más úgy vélekedett, hogy a ha­tárátkelő távolsága riasztotta el a vállalkozókat (Pácinnál nem lehetett árukkal átkelni). Most már persze, teljesen mindegy, ám akik részt vettek a vásáron, bizonnyal nem bán­ták meg. Göncz Árpád - aki elvállalta a rendezvény fővédnöki szerepét - levelében kiemelte: a két szomszédos település kapcsola­ta egyfajta jelkép, mely köve­tendő példa az ország más vi­dékei számára is. Az árubemutató keretében vál­lalkozói fórumot, míg a harma­dik napon - két helyszínnel - ökumenikus istentiszteleteket tartottak, melyeken ezrek vettek részt. A pataki néptánc negyven éve Eltelt néhány esztendő és a szakma is felfigyelt rájuk (3. oldal) |— A TARTALOMBÓL — Porcelánserleg a tállyaiaknak A bogácsi Nemzetközi Dalos és Nem­zetiségi Folklórfesztiválon részt vett a tállyai Népdalkor és az Orbán Balázs Citerazenekar is. A legjobb hat fellé­pőnek - köztük a két tállyai együt­tesnek - porcelánserleget adtak át. (2. oldal) Ritka, mint a fekete gólya A fekete gólya, ellentétben a fehér gó­lyával, csak ritkán kerül a természet- járók szeme elé. Megyénkben két fész­kelőhelye van: a Bodrogközben és a Hór völgyében. A Bodrogközben a víz­járta területen bőségesen talál magá­nak és fiókáinak táplálékot, így nem is igen hagyja el fészkelőhelyét. (2. oldal) A szlovák-magyar együttműködésről A napokban Abaújban és Zemplénben járt a kassai főpolgármester, dr. Ru­dolf Bauer. Látogatásának fő célja volt, hogy a már kialakult kapcsolatokat to­vább fejlesszék, illetve az, hogy tájé­kozódjon, a kassai régió hogyan tudna kapcsolódni a ’96-os Expo rendezvé­nyeinek előkészítésébe, lebonyolítá­sába. Vele készítettünk inteqút. (4. oldal) Köszönjük a jó bort, a jó szót! A tokaji Pap Miklós neve - nem túl­zás - szerte a világon ismert. Pincéje, mely egykoron a Szemere család bir­tokában volt, érdekes feliratokkal te­li. Természetesen, Miklós bácsi mindegyiknek tudja az eredetét, tör­ténetét. Mint ahogyan Tokaj-Hegyal- jának, a tokaji bornak is, amikről több könyvben írt már. (5. oldal) Kajak maraton ’94 A tokaji kajakosok a közelmúltban vet­tek részt egy győri versenyen, ahol ér­tékes bajnoki pontokat gyűjtöttek (7. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents