Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-18 / 167. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1994» Túlius 18., Hétfő Debrecenbe kéne menni Jutott eszembe a nóta kezdő sora, s kikelt ben­nem a folytatása: fagylaltgépet kéne venni. A költői ihletet tett követte, s utána már csak ar­ra lett gondom, hol tároljam a masinát ebben a se széle se hossza konyhánkban. Később meg arra is, hogy ugyan miért makacskodik, s jéghideg keblén miért melengeti kotyvaléko- mat, ahelyett, hogy hideg szoborrá változtat­ná? Na, majd a szerviz, így ijesztgettem, s elő­készített jótállási jegyemet kézközeibe tettem. Történt ez tavaly nyáron, s mert kezeimet azt követően más célból is hasznosítottam, kézen- közön a papír kámforrá vált. Szerencsére, az újabb „kézrátétel” nem váratott sokat magá­ra, s 11 hónap múltán már a szervizben győz­ködtek a mit hogyanról. Titkolt végcélomtól, a jégakkus serbü (éjjelente ül a mélyhűtőben) cseréjétől—ellenérveim hallatán - a szolgálta­tók nem szabadulhattak, s becsületükre le­gyen mondva, adtak is egy másikat. Azóta van fagylalt, kétnaponkénti váltással, meg egysze­ri magánjavallatom, kereskedelmi eladóink számára. Valahányszor eladnak egy fagylalt­gépet, az árukiadáskor győzzék meg a kedves vevőt arról, hogy vegyenek hozzá egy három- csillagos hűtőszekrényt, vagy ládát, mint nél­külözhetetlen tartozékot. Az én esetemben végül is nem ez a gond, ha­nem egy másik. Nem csak vers-, de pénzköltő is lévén, vettem egy automata mosógépet, aminek a használati útmutatóját szintén elfe­lejtettem ott helyben áttanulmányozni. En­nek meg az a passziója, hogy az árammérő óra biztosítékát úgy lökdösi, hogy hasonlatot is restellek mondani rá. Olvasom az „önéletraj­zában” szerfeletti igényességét, a 16 A-t (am­pert), a fáradhatatlanul pörgőről meg a 10 A-t. Erre mondható, hogy nincsenek szinkronban, mert momentán ugyebár a 10 nem hat, csak a 16 hathat, de ÉMASZ-tarifa szerint ez 2180 forintot kóstál. Majdnem olyan ügyes, mint a pénz(el)nyelő automata. Mint hajdani sakko­zónak, némi megfontolás után megint lépnem kell egyet. Antal Ferenc Sajóbábony Üdültető családsegítők Együtt a nagy család Fotó: a szerző A miskolci Családsegítő Szolgálat jóvoltából július 2-8-ig Nyíregyházán nyaralhattunk. A kellemes pihenésért, e csodálatos lehetőségért köszönetét szeretnénk mondani a szolgálat­nak, külön is Siskáné Kristóf Adrienn és Bíró Edit szervezőknek. Szálláshelyünk a nyíregy­házi Luther Márton Kollégiumban volt, ahol vendéglátóink kellemes, előzékeny kiszolgá­lásban részesítettek bennünket. Kis közössé­günk -10 család - már az odaérkezés pillana­tában egy nagy családdá formálódott. Hamar kialakult az egymás iránti bizalom, a segítő­készség. Pihenésünket, kikapcsolódásunkat gazdag, változatos kulturális programok tet­ték teljessé. (Múzeumlátogatás, kiállítások, tárlatok, vadaspark, falumúzeum, sóstói strand, színházlátogatások, névnapok megün­neplése.) Nagyon érdekesek és hasznosak vol­tak azok a beszélgetések, amelyeket Szarkáné Mártika főiskolai tanár vezetett, s amelyeken mindenki megnyílt. Szó volt a családról, a gyermekekről, a szó erejéről. Arról, hogy mit, mikor, kinek hogyan mondjunk, hogy minden­ki jól érezze magát. A nyaralást hangulatos szalonnasütéssel zártuk. Valamenynyien úgy érezzük: sokáig fogunk gyermekeinkkel együtt e hét élményeiből meríteni. Tíz család nevében: Takács Jánosné — Szerkesztői üzenetek — „Egyesített nyugdíj” jeligére: Amennyiben já­randósága nem haladja meg a 12 100 forintot, egyesített nyugellátást kérhet a Nyugdíjfolyó­sító Igazgatóságtól, melyet elhunyd házastár­sa nyugdíjából egészítenek ki a fenti összegre. * M. József, Putnok: A 6000 forintos előleg (ká­beltévé beszerelése) visszaszerzésére vélemé­nyünk szerint pereskedéssel sem érhet el eredményt, miután az önkormányzat és a vál­lalkozó között létrejött szerződés - amely a megrendelők saját kezű aláírásával együtt ér­vényes -11. passzusa ezt határozottan kizár­ja. Mint arról az Önkormányzati Információk júniusi számából bizonyára értesült, a vállal­kozó az eredeti befejezési határidőt 1994. szeptember 30-ra módosította, miután kintle­vőségei még mindig tetemesek. ✓4\ '— Zsiványok jártak a kertemben Hernádkakon is nagy szükség lenne a polgárőrségre Mint kisnyugdíjas ember, zártkerti ingatlanomon (Hemádkak) a meg­élhetésem megkönnyítéséhez szük­séges növényeket termelek és gyü­mölcsfákat nevelek. Ásózok, kapá­lok, permetezek 80 éves fejjel. Eb­ben az évben is kb. egy hétig ásóz­tam, vetettem, ültettem: sárgaré­pát, petrezselymet, hagymát, krumplit, borsót, babot. Gondoz­tam, permeteztem saját telepítésű fáimat és nagyon örültem, mert há­la Istennek igen szép termésem ígérkezett. Elhatároztuk, hogy 20- án megyünk leszedni a borsót és a cseresznyét, mert egyik üzletnél le­kötöttem 20 kg borsót és 50 kg ropo­gós cseresznyét. Amikor reggel ki­mentem családommal a telekre, sír­va fakadtam. Kerítés megbontással egy zsivány társaság bejött a tel­kemre és a borsót, a hagymát, a burgonyát, a sárgarépa egy részét tövestől kihúzgálták, majd a szom­szédos, embermagasságú gazzal be­nőtt, elhanyagolt „birtokon” lefejtet­ték, lekopasztották a növényeket, a csupasz szárakat pedig otthagyták. A cseresznyefáról a gallyakat letör­delve szedték le a rengeteg gyümöl­csöt. A területet úgy letarolták, hogy azzal a marokkói sáskák sem bántak volna el különbül. Azonnal elmentem a polgármester­hez és kértem, jöjjön ki és nézze meg a területet. Sajnos, mint mon­dotta, nem tud semmit sem tenni, de felszólítja a jómódú szomszédot, tegyen rendet területén. Megmuta­tott a polgármester egy szamuráj kardot is, amit korábban elvett egy 9-10 főből álló csoporttól. (Ezzel egyébként egy állatot is agyon le­hetne csapni egy ütéssel, nemhogy egy embert!) Mint mondta, egyedül nem tud (mer) szembeszegülni ve­lük, akik szinte mindennap este fél 9 tájban indulnak beszerző körútra. S mert mások is így vannak ezzel, javasolta: hozzunk létre (mármint mi, tulajdonosok) egy önvédelmi csoportot a kertünk őrzésére és ó ehhez minden segítséget megad. Továbbá javasolta, hogy menjek el a Hemádnémeti Rendőrőrshöz és te­gyek feljelentést, de megjegyezte, hogy a rendőrök csak akkor jönnek ki, ha a kár 5000 forinton felül van. Az illetékes rendőrség ajtaja zárva volt. Vártam mintegy másfél óráig, de senki nem jött. Egy feljegyzést hagytam az ajtónyílásban, melyben kértem, hogy 12 óráig a telkemen várom őket. Sajnos hiába, így aztán 13 órakor hazaindultam. E szomorú eset nemcsak megviselt, de komolyan el is gondolkodtatott. Úgy tűnik, védtelenek vagyunk, nincs kihez fordulnunk sérelmünk orvoslásáért. S merthogy az ENSZ- hez nem mehetünk, helyben kell ke­resnünk a megoldást. Amikor a miskolci Vasas Művelődési Házban Rajk László egy előadást tartott, többek között elmondotta, hogy ha az Antall-kormány 2 éven belül nem oldja meg a cigánykérdést, azt az érintettek fegyverrel fogják ki­kényszeríteni. Most itt az alkalom, a lehetőség, tessék a cigányság jo­gos igényeit teljesíteni. Teremtse­nek munkalehetőséget részükre, hogy ne kényszerüljenek a velük szegénységben azonos szinten álló kisnyugdíjasok megkárosítására. A jelenlegi helyzet - ha nem változtat­nak rajta —, odáig fajulhat, hogy a cigányok mellett a kisnyugdíjasok is segélyért fognak sorakozni az ön- kormányzati hivataloknál. Kérjék fel a cigányság érdekképvi­seleti szerveit hatékony felvilágosí­tó munkára. Magyarázzák meg ezen csoportoknak, hogy fennmara­dásuk alapja a békés egymás mel­lett élés megteremtése, s hogy para­zita módjára élni sokáig nem lehet. Tanuljanak, hogy ne csak alantas munkák végzésével és mások által megtermelt javak ellopásával ten­gessék életüket, hanem hasznos polgárai legyenek ennek az ország­nak.. Kérem az illetékes szerveket, hogy tegyenek ebben az ügyben hat­hatós lépéseket addig, amíg nem késő! Már most is elég tragikus a helyzet. Kalocsai József kisnyugdíjas Kinek tehetsége, kinek pénze... De adhattam volna írásomnak a kö­vetkező címet is: Kultúrát a kultúr- házból, italt az italkimérésből... Huszonkét évi művészi, majd kép­zőművészeti menedzseri pályafutá­som alatt Magyarország hetvenhat városában száznyolcvan kiállítást szerveztem, melynek túlnyomó többségén magam is részt vettem munkáimmal. Ezek után szerényte­lenség nélkül állíthatom, értek egy keveset a vizuális kultúrához és an­nak tálalásához, melyet bizonyítani látszik az a kitüntetés is, amit ebbé­li tevékenységemért kaptam a mű­velődési minisztertől. Évek óta tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy igen rangos galériá­kat pénzzel meg lehet hódítani. Azaz: ha nem kerülök a meghívot­tak listájára, akkor több százezer forint ünnepélyes átutalása esetén megnyittathatom tárlatomat. Mos­tanában ezt a cseppet sem szimpati­kus megoldást alsóbbrendű művelő­dési intézmények is kezdik átvenni. A kulturális intézmények feladata a kultúra közvetítése, az értékek be­mutatása, és még sorolhatnám to­vább, ha nem félnék attól, hogy rám szólnak, ne álmodozzam tovább. Azt is tegyük hozzá, a megfelelő anyagi hátteret a mindenkori kor­mánynak kell biztosítani. A kultúra ugyanis nem szívesség, hanem kö­telesség! Jelenleg azonban Korongecset Pemzli a hírhedten híres képelfestő, ki „Hupikék kerti törp” díjas giccs- képkészítő vállalkozó kisiparos, il­letve a Temérdek Rózsaszínű Al­kony Csodái társulás tagja, kiállítá­si vágyával és kövér bukszájával je­lentkezik, hurrikánként elsöpörve mindent és mindenkit, igényeit kie- légíttetheti. Elvégre, ha a képalko­táshoz nincs is, de a pénzszerzéshez van tehetsége. így válik a művészet mértékegységévé a forint. Ilyen esetben én a piktort is bekeretez­ném és közszemlére kitenném, hadd lássa a tisztelt nagyérdemű az új életművészt. Persze azt az igaz­gatót is mellé kellene helyezni deko­rációnak, aki ilyen minőségen aluli „alkotásokkal” engedi butítani a kö­zönséget. Úgy látszik, az üzletelés nagyobb vonzerő, mint az igényes kultúra. Talán ebből az elvből, vagy megállapításból kiindulva fordul­hat elő - sajnos -, hogy egyes műve­lődési házakban a kultúrán kívül minden más megtalálható. Mozi­ként is csak akkor működhet, ha legalább ötven halott van szadista módon széttrancsírozva, (aztán cso­dálkozunk a fiatalkori bűnözés hat- ványozódásán) vagy éppenséggel Cicciolina a főszereplő az O nagy te­hetségével. Ócskaruhák, túri jobb­ra, túri balra, biliárd, kártya, pia, meg minden, mi pénztárcának és gyomornak ingere. Ez van - véde­keznek a nép művelői - ez hoz pénzt, erre van igény. (Ezért kár volt főiskolát végezniük!) Én vi­szont erre nem vagyok vevő, mert a művelődési ház a kultúra templo­ma. Végezetül mit is mond a biblia? „Es beméne Jézus az Isten templo­mába, és kiúzé mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala a temp­lomban, és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgató. És mondta nekik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik.” Kletz László Diósgyőri Képzőművész Stúdió vezetője Útbaigazító táblák a belvárosban A miskolci Centrum Aruház tőszom­szédságában, a belvárost keresztező egyik útvonal mentén kaptuk len­csevégre a megyeszékhely fontosabb létesítményeihez navigáló felirato­kat. Szerepükhöz nem férhet kétség, s mert jól kiemelték az oszlopot a tér­ből, így könnyen észrevehetők min­denki számára. No persze feltételez­zük, létesítői elsősorban a hazai és külföldi turistáknak szánták a monstrum iránytűt, amely azonban a városlakóknak is hordoz(hat) hasz­nosítható „üzeneteket”. Kellenek is ezek a tájolók, segítségek, mert ha belegondolunk, jó néhány intézmé­nyünk költözött az utóbbi időben más helyre. No persze az utóbbiak jelzésére nem itt, nem e helyütt van szükség. Fotó: Fojtán László Urna Az országgyűlési képviselő-válasz­tás előtt a napilapok hírül adták, hogy országos ellátású, egységes, új urnák lesznek a választás segédesz­közei. Nem tudom mennyibe kerül­tek ezek, de az tuti, hogy a mi pén­zünkből „gazdálkodták” ki az árát. Most újabb választásra készülünk: az önkormányzatira. A szavazóla­pok nagysága és száma miatt (öt­hat darabos) most nagyobb urnákra lesz szükség. Tehát újabbakra. (De hát hol vannak a négy évvel ezelőtti „önkormányzati ládák’”?) A közleke­désben tanítják a defenzív, előrelátó és takarékos yezetést. Az ország ve­zetésével kapcsolatban csak tovább halmozhatnánk a jelzőket. Igenis kell tudni jól „közlekedni” a politi­kában, s nem tévelyegni a diplomá­cia útvesztőiben. Egyszóval ahol le­het spórolni kell! Főleg mostanság, amikor bruttó adósságunk 21,3 mil­liárd dollárról 24,6 milliárdra emel­kedett - négy év ieforgása alatt. Még időben vagyunk! Át lehet gon­dolni, mibe kerül a soron következő választás nekünk. Somossy Katalin Észak Egyik ismerősöm lehangolóan pa­naszolta: Képzeld el, tegnap egy óráig jártam a várost (Kazincbarci­kát) és sehol egy Északot nem kap­tam, mert a hírlapárusok nem szol­gáltak vele. Nos azóta megtudtam - bár ezt az ÉM iS közölte -, hogy töb­bek között itt, a Belvárosi ABC-ben is lehet lapot vásárolni. Persze csak addig, amíg el nem fogy. Mert most éppen onnan jövök és még alig múlt dél, de Északhoz már ott sem jutot­tam. Volt, de már elfogyott - mond­ták az eladók. Tudod mit? Légy az előfizetője, ak­kor aztán az újság házhoz jön, mint a tejesasszony - tanácsoltam isme­rősömnek. Hidd el, szeretnék előfizetője lenni, de nekem nincsen rá annyi pénzem. Hetente megveszek két-három da­rabot, különösen a szombati és a hétfői számokat. Azokat minden­képpen kiolvasom. Tény, ennyit még a megye legtávo­labbi falujában sem kell érte gyalo­golni - veszem át a szót. Akár hi­szed, akár nem, Hemádpetriben - tudod-e hol van? - már hét órakor olvashatnád. És olvassák is az előfi­zetők és azok, akik egy-két nappal előre megrendelik kedvenc számu­kat a kézbesítőtől. Tudom, hogy ezt egy városban nem lehet megcsinál­ni, de hogy ez így nálunk nem jól van, az biztos. Paranai János A HIT támogatásával Két gyermekem van, egy 16 éves lá­nyom és egy 8 éves fiam. Kisebbik gyermekem sajnos súlyos beteg, egy 4x3,5 cm-es cysta van az agykamrá­jában. Az első vizsgálatok ezt nem derítették ki, de mivel fiam rohamo­san romló állapotába nem tudtam belenyugodni, gyermekemet Buda­pestre, az Amerikai úti Országos Idegsebészeti Intézetbe - saját sza­kállamra - elvittem. Azóta már két­szer műtötték, de mivel kiderült, hogy egy rendkívül makacs cystávál kell „megbirkóznunk”, újabb be­avatkozásokra lesz szükség. Az aggódáson és az idegi megterhe­lésen túl anyagiakban is igen nagy gondot okozott és okoz most is kis családomnak — özvegy lévén - ez a probléma. Ezért is szeretném na- gyon-nagyon megköszönni a HIT Alapítvány támogatását, amely ugyan mozgássérült gyermekek ja­vára jött létre, de amikor egyik kép­viselőjük tudomást szerzett nehéz­ségeinkről, azonnal a segítségünkre siettek. Számomra nem kevés összeggel járultak hozzá kisfiam gyógykezeléséhez. Gyorsan, kérde- zősködés nélkül, rendkívüli jóindu­lattal. Továbbá munkahelyem, a Ti­szai Vegyi Kombinát Rt. Petrolké­miai Dolgozók Szakszervezetének is hálásan köszönöm a segítséget. Ordögh Istvánná Tiszaújváros Felnőtt száj Mikor befeküdtem a tüdőkórházba, azt kérdezte tőlem a felvevő orvos:- Dohányzik?- Nem - feleltem.- Nagy kár - nyugtázta rezignál­tam- Miért nagy kár ez egy tüdőkórház­ban?- Mert ha most leszokna, mennyit javulna!- ............................ ■ -'.........................................fK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents