Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-16 / 166. szám
ÉM-SwEerjú __________________ „ Ahol élünk, a katasztrófának két fajtája fenyeget különösen. Az egyik a vegyiparral hozható összefüggésbe, a másik az árvízzel Az utóbbi most nem fenyeget, de az előbbi igen. II. oldal ÉM-riporft____________________ N agy volt az öröm hét évvel ezelőtt, amikor felavatták az egészségügyi főiskolát Miskolcon. Azóta 112 gyógytornász és 130 védőnő kapott diplomát. III. oldal Műhely ,„A graßka sokkal intimebb és nagyabb szellemi azonosulást kíván a nézőtől, mint egy színes kép. Azt is mondhatnám, hogy grafikával nem tudnak lakást díszíteni” VII. oldal A hét embere Soltész Rudolf a miskolci Városi Televízió igazgatója M. Szabó Zsuzsa Azon ritka helyzetben vagyunk, amire joggal mondják: akasztják a honért. Mert azon kívül, nogy vérbeli menedzser, újságíróként kezdte, részben ma is annak vallja magát. A furcsa szituációt egyébként jól bírja, sőt, szemmel láthatóan élvezi Soltész Rudolf (36), a miskolci Városi Televízió igazgatója. Egy ilyen portré nemcsak alkalom a bemutatkozásra, hanem arra is, hogy éreztesse az olvasóval, milyen nagy dolog, hogy idáig jutottak. A jövő héttől ugyanis sugárzott adással jelentkezik a VTV. Mint mondja, alap végzettségét a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem főiskolai karán szerezte, egy fél évig dolgozott a szakmában mint beruházó, majd jött a nagy szerelem, a sajtó. Elvégezte a Bálint György Újságíró Iskola belpolitikai szakát, tavaly pedig a Külkereskedelmi Főiskola marketingkommunikáció szakán szerzett diplomát. Ez a három „keményfedelű” már elég a közalkalmazottak F-kategóriájához. Volt napilapos újságíró, sajtófőnök, részvénytársasági igazgató, írt könyvet, ma is szerkeszt egy tudományos havilapot, a Gép címűt. Katonaként a Néphadsereg című lap újságírója- ' ként számos hadgyakorlatról tudósított, átment a Duna alján harckocsival, részt vett a moszkvai VIT-en. Mint atléta a megyei ifjúsági válogatott tagja volt, harmadik az országos ranglistán. „Ma már csak a tenisz és hetente kétszer a szauna.” Cigi egy szál se, néha 1-2 sört megiszik. Játszott zongorán, orgonán, F-tubán - mint mondja, mindenbe belefogott, kivéve a harangöntést. Igazi színes, dinamikus egyéniség, „nyüzsgő alkat”. Azt vallja, menedzsernek nem születik senki, hanem azzá válik sok-sok tanulás (itt nem elsősorban az iskolára gondol!) és tapasztalat szerzés révén. A menedzserség rendkívül széles ismeretségi kört, tudást, tájékozottságot kíván, azt, hogy minden helyzetre azonnal tudja az optimális választ a cég érdekében. „Érzék, de valamivel több is.” írásai ellenére ugyanis elsősorban üzletembernek, médiamenedzsernek taríja magát. Mint az IC(P) Rt. sajtófőnöke, annak idején szoros, vállalkozói jellegű kapcsolatokat épített ki a médiumok képviselőivel, megtanulta a szakmát. Vonzotta a feladat, hogy az országnak egy ilyen nagy városában, mint Miskolc, „fél” támogatással működhet egy városi televízió. Ez nagyjából sikerült is: a féléves mérleg szerint a tulajdonos, a város a költségek 52 százalékát adta, a többit ők, a tévések „termelték” ki. A miskolci Városi Televízió élére három évvel ezelőtt került. A szintén új főszerkesztővel már akkor elhatározták, hogy otthagyják az akkori stúdiót, az avasi „lyukat”, és csinálnak egy kisebb jellegű regionális tévét, amely Miskolcot és nagyjából az agglomerációját (30 települést) ellátja naponta friss képes hírekkel, adásokkal. Egy fél évük ráment, amíg megkapták a mostani, Dózsa György utcai székházat. A kollégákkal a két kezük munkájával maguk hozták rendbe az épületet ügy, hogy cserébe szinte semmit nem kaptak. Sikerült összefogni a társaságot, elfogadtatni, hogy ezentúl egy egészen más tévét csinálnak, amelynek minősége közelít a műholdasokhoz, amire a helyi polgár szívesen átkapcsol.- A három év alatt működtetésre és fejlesztésre majdnem 25 millió forintot költöttünk. Sajnos, a televíziózás nagyon költséges, drágák a műszerek, berendezések. Közben alkalmassá tettük magunkat az élő adásokra, ez év elejétől rendszeresen egyik helyszíne vagyunk a TV2 Szieszta című magazin műsorának. A stúdiónk, amit mi alakítottunk ki, az egyik legjobb az országban. Most szeretnénk a földszinten egy nagyobbat, ahová nézők is beférnek, játékokra is mód nyílik. A jövő héten kezdik a sugárzott adást. Az avasi toronynál van az adójuk, a sugárzó a torony tetején, az ott látható négy fehér félgömb őket jelzi. „Szédületes volt, amit az alpinisták csináltak, hatvan méter magasban szereltek.” Tavasszal kaptak frekvencia-engedélyt és nagyon kedvező sugárzási időpontot. A vasárnap reggel helyett ezentúl hétfőnként este 7-kor magazint adnak, a többi napon 18.40-kor jelentkeznek hírműsorral. Megegyeztek a nagyközösségi (ezer lakás felett) antennarendszerekkel, hogy ők is csatornát adnak a városi tévének. Egyébként az UHF 55-ös csatornán fogható az adásuk, ha valaki fontosnak tartja, erre külön antennát is vehet. Ugyanez a tanácsa a környékbeli községek antennarendszereinek is. Műsoraikban nemcsak a miskolci polgárokat érintő információk lesznek, hanem másokat is érdeklő hírek, filmek, reklámok...- Bízom benne, hogy több lesz a reklámbevételünk is, így még kevésbé mondják ránk, hogy eltart minket a város. Feltétlenül nagy sikernek érzem, hogy idáig jutottunk. Hatalmas munka volt, izgalmas feladat mindezt megszervezni, ösz- szehangolni. A kollégáim egész nyáron szereltek, mindenki tette a dolgát. De az is igaz, még mindig sok segítség kell a tulajdonostól, a várostól. Főként anyagi, amire kicsi a remény. Ha ez a pénz nem lesz, küszködni fogunk. Most végre elértük, amit akartunk és nincs mese, azt működtetni is kell. Jupiter-bomba Brackó István Nem akarok a kölcsönvett a csillagászati ismeretek fejtegetésébe bocsátkozni, s riogatni sem szeretném a langyos éjszakán eget kémlelő, csillagot választó szerelmeseket... Július 16-án, szombaton este egy 21 darabból álló üstökös raj bombázza meg a Naprendszer legnagyobb bolygóját. A lakatlan, hidrogén és hélium „légkörű” óriás vagy száz éve fogta be a csóvás farkú meteorrajt, s az ölelő gravitáció miatt az összeütközés elkerülhetetlen. Helyi műszerek nem mutathatják ki a detonációt, de a földi, vagy a Földről az űrbe küldött szeizmográfok alighanem jelzik majd az égi katasztrófát. Tanulságos, izgalmas élményben lehet részük a „kék bolygó”értelem mel és felszereltséggel bíró asztrológusainak és asztronómusa- inak. Ám e „földiekkel játszó égi tünemény” kapcsán talán nem haszontalan fölemlegetni néhány praktikus tudnivalót és tanulságot. Az ember nem tud kibújni a bőréből, s mindent a saját mércéjével mér. A Jupitert Hirosimáh oz képest ötvenm il- liószoros pusztítás-dózis éri. Ez az ütközet olyan méretű, olyan mennyiségű energiá t szabadít föl, mintha egyszerre vetnék be az összes földi nukleáris fegyvert. Ha a Jupiter támadói a Földön vendégeskednének, akkor - a szakértő szerint- bolygónkon nagy valószínűséggel megszűnne a civilizáció, s kipusztulna az élet. Tetszenek már pedzegetni az összefüggést, s megérteni, elfogadni a pacifizmus fehér bélyegét is vállaló jegyzetíró aggodalmait? Hogy mi is meg tudnánk csinálni azt a kunsztot - butaságból, öngyilkossággal felérő indulatból, a technika adta borzalmas lehetőségek jóvoltából”, kisstílű gigantomániából -, ami odafent történik? Hát nem hátborzongató hallgatni az óra ketyegését, amelyről nem tudjuk, hogy az idő múlását jelző kronométernek, vagy a bomba kioldószerkezetének tik-takja? Áldott és átkos XX. század! Megajándékoztál bennünket a televízióval, a gépkocsival, a távfűtéses lakással, a mágneses fizetési kártyával, a rafinált óvszerrel és fogamzásgátlóval, a lufivá fújható rágógumival, a test titkait kutató komputertomográffal, a bolygóközi űrutazás rakétatechnikájával, az elnyűhetetlen műanyaggal, a Bíró József nevéhez fűződő golyóstollat, a hibernáció halált túlélő reményével, a játékot és a keserves munkát segítő számítógéppel... De meggyötörtél bennünket a hetvenmillió áldozatot követelő két világáborúval, felszerelted az amúgy is önpusztító hajlamú embert az önpusztítás teljes arzenáljával, rázúdítottad a fasiszta és a kommunista diktatúrá t, sanyargatod droggal és AIDS-betegséggel, a te találmányod a városképet csúfító és családi-baráti kapcsolatokat lerontó panel, felnyitottad az emberiség története legnagyobb népvándorlásának zsilipjét, a fogyasztói társadalom hulladékai végveszélybe sodorták az életet és létet jelentő környezetet, atomháborúval riogatsz és a nukleáris erőművek időzített pokolgépei a kiszámíthatatlan robbanás lehetőségével fenyegetnek... Csernobil szarkofágjából még húszezer éven át lövell a gyilkos sugár, hiába a betonköpeny, a költöztetés, az Ukrajnának felajánlott sok millió dollár. Az Öböl-háború idején az iraki elnök az atom-zsarolás fegyverét is bevetette, a nemrég zajlott nápolyi csúcson ,a koreai plutónium-keringő dalla- márajárták a (halál) táncot a legfejlettebb országok képviselői. Hogy messzire szárnyalt a képzelet, vagy inkább a Földhöz ragadt egy távoli, természeti jelenség kapcsán? Meglehet. A dolgok azonban összefüggenek, mert egyszerre kitágult és összeszűkült a világ. A gyors és nagy változások korátéljük, s olyan napok vannak mögöttünk és előttünk, amelyek megrengették a földet. Már nem a század- és ezredfordulón szokásosan feltűnő messiások próféciáját féljük. (A kijevi Mária, a női Krisztus - a rendőrségi jelentés szerint - százezreket zaklatott föl, s kergetett az utcára. Ez tavaly volt. De a XVI. században élt francia Nostradamus a kilencvenes évek végére járványt, háborút, katasztrófát ígért.) Napi tapasztalásunk, közérzetünk és biztonságunk romlása mételyezi a lelket, s figyelmeztet. De nem arra, hogy kapjunk ásóra és lapátra, s építsünk bombabiztos óvóhelyeket! Már nem tudunk elbújni, a kollektív veszélyt csak az egyetemes felelősség tudja elhárítani. S egyre nehezebb lesz lefogni a gonosz kezét. Nagyon sok kéz kell hozzá. JA Jupiternek meg sem kottyan ez a szombati robbanó A rómaiak főistenéről elnevezett bolygó térfogata 130 szór, tömege 320-szor haladja meg a mi égitestünkét. 1 különben is... Messze van. Messze? Kívánom, reméler megmarad annak, ami: csillagászati esemény, feljeg zésre méltó égi jelenség és nem több. Nem válik föl rémálommá, s a túlélő idő igazolja majd, hogy ez < aggódó jegyzet felesleges volt... Hol vár állott... Fotó: Dobos Klára
