Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-12 / 162. szám

8 ESZAK-Magyarország Kultúra 1994« Túlius 12.« Kedd Fesztiválképek Fotók: Dobos Klóra Várbeli folk — vagy amit akartok Miskolc (EM - BG) - Hovatovább úgy tűnik, hogy a Kaláka Nemzetközi Folkfesztivál az egyetlen igazán élet­képes nyári rendezvény Miskolcon. A Kaláka már évek áfa elsősorban tár­sadalmi eseménynek számít, hatalmas szabadtéri partinak, ahol majdhogy­nem „mellesleg" szól a zene is. Pedig tavaly megkondultak a vész­harangok, amikor Gryllus Dániel bejelentette, mindenkit szeretettel várnak a soproni és a budapesti fesztiválra. Nem voltam jelen egyi­ken sem, de erős sejtéseim vannak, a Diósgyőri vár nélkül a Kaláka Folkfesztivál nem működik igazán. Persze hogy már előre böngészget­jük a programot, keressük a nagyá­gyúkat, időpontokat egyeztetünk, mikor kell felkászálódni a várkerti fűről, mert néhány perc múlva szín­padra lép a Muzsikás, vagy nagy ta­lálgatásokba kezdünk, hogy ez a Baba Yaga azonos-e azzal a Baba Yagával, amelyik három évvel eze­lőtt pillanatok alatt a murvába passzírozott tízezer embert, de a lé­nyeg valahogy mégsem odafent, a színpadon zajlik. Ilyenkor csodálkozunk rá arra, hogy a volt fősulis haverok kezde­nek pocakot ereszteni, könnyebben fuj választékot hajukba a szél, egye­dül mi vagyunk azok, akik az eltelt évek folyamán egy cseppet sem öre­gedtünk, mentesültünk a kispolgá- riasodás ártalmaitól, csak a térdem ne fájna időváltozáskor, és ezek a nyakigláb kamaszok ne rajcsúroz- nának itt olyan veszettül, mintha az egész világ értük lenne. A Kalákán óhatatlanul megtörtén­nek a nagy találkozások, törvény­szerűen előbukkannak az ezer éve nem látott hím- és nőnemű kedves ismerősök, akikkel egyszerűen mu­száj egy kicsit ücsörögni az árok partján. Azért egy év nem olyan nagy idő, hogy a fontosabb történé­seket ne lehetne félóra alatt oda- vissza megtárgyalni, ebből követke­zően eljön a pillanat, amikor meg kell kísérelni a lehetetlent, azaz olyan helyet kifogni odafent, ahol nem csak hallani, de látni is lehet. Bár a rutinos fesztiváljárók a lát­ványra csak a „friss húsoknál” kí­váncsiak. Mert addig még rendben van, hogy a Barbaróban Cziránku keze alatt füstöl a gitár, hogy Zsol­dos Tamás fantasztikusai bőgőzik, hogy Herpai dobjátéka egy külön tanulmány, de hát Cziránku keze alatt két évvel ezelőtt is füstölt a gi­tár és így tovább. A közönség tehát inkább egymást szemléli a színpad helyett, és a hangerő miatt harsog­va próbál kapcsolatba lépni egy­mással többezemyi fiatal. Ez utóbbi miatt nem lehet azt mondani, hogy amolyan csendes-szürkén folydo- gálnak a percek. Egészen addig, amíg nem jönnek a szenegáliak. Egyébként tényleg majdnem nem jöttek a szenegáliak, mert a műsor­közlő éppen mondta bele a mikro­fonba, hogy hát az úgy történt, hogy a szenegáli együttes'technikai prob­lémák miatt nem érkezett meg, amiből az következik, hogy nem lép­nek fel, amikor egy fekete bőrű fia­talember cikázott át szélsebesen a tömegen, felviharzott a színpadra, és a műsorközlő bejelentette, hogy megjött a szenegáli együttes, mely­nek folyománya, hogy fel fognak lépni. Fel is léptek. Őrülten püfól- ték a dobokat meg az egyéb ütős- csörgős-csattogós-pattogós hangsze­reiket, néha beleénekelték a nagy éjszakába, hogy Szenegál, Szene­gál, közölték a nagyérdeművel, hogy ,Are yor wonderful” (értsd: Csodálatosak vagytok?), mire a kö­zönség nagyképűen feljajdult, hogy Jeeeeeeeeee! Icipici szépséghibája a dolognak, hogy a szenegáli fiú a kér­dést teljesen úgy tette fel, mint aki kijelent. Nem baj, a zene a lényeg, amitől a publikum az extázis hatá­rára sodródott. A nemes hagyományok szerint va­sárnap zuhognia kellett volna az esőnek. De nem zuhogott. Sőt, még egy picit melegebb is volt, mint szombaton - vonhatta le a tanulsá­got az a némileg megfogyatkozott vendégsereg, amely vette a fáradt­ságot, hogy a zárónapon is elzarán­dokoljon a várba, ahol a hagyomá­nyos Sárközy Gergely és a nem annyira hagyományos Vadrózsák- műsor után egy kicsit meg is hatód­hattak, amikor este nyolc óra tájban az erdélyi zenekar legidősebb tagja csak azért maradt fenn a színpa­don, hogy elmondhassa, ő már több mint hatvan évet megért, de ilyen mérhetetlen szeretetet és nyugal­mat még sehol nem tapasztalt, mint itt, ezen a fesztiválon. A Kaláka együttesről tulajdonképpen nincs is mit írni, mert a város polgármeste­re által Puszellának elkeresztelt Huzelláék a profik magabiztosságá­val hódították meg a közönséget. Igazság szerint idén nekik kellett volna zárniuk a fesztivált, mert az utánuk fellépett osztrák zenekartól semmit sem sikerült megtudni a stájer főikről. Az együttes maga na­gyon jól szólt, kellemes volt a zené­jük, csak ugyanezt a stílt már évti­zedek óta műveli a Jethro Tull. A Baba Yaga pedig ismét bebizonyí­totta, hogy addig igazán életrevaló- ak, amíg a Laár is rajtuk tartja egy bizonyos fokig a kezét. Három évvel ezelőtt ott tartotta, volt is nagy ara­tás. Három év azonban nagy idő, a társulatból jóformán csak Bomai Tibor maradt hírmondónak. Némi múltidézés után Bornai megmutat­ta, képesek ők a Laár nélkül is ze­nélni. Zenélni képesek, egységes fa­zont találni a zenének már nem. Az új számokban néha csak úgy sütött, hogy a rock’n roll és az orosz kórus „elzenélnek” egymás mellett, egyik stílusnak sincs igazán funkciója. Az már csak a hab volt a tortán, hogy az együttes gitáros-énekese görcsö­sen igyekezett elhitetni velünk, hogy ő ír és Billynek hívják. Ez a Billy annyira akcentus nélkül be­szélt magyarul, ahogy egy brit az életben nem tanul meg, viszont úgy énekelt angolul, ahogy egy brit az életben nem énekel. Tulajdonkép­pen még most sem értem, miért nem mondta ki legalább a végén, hogy bocs’ srácok, most jutott eszembe ebben a nagy kavarodás­ban, hogy nem is ír vagyok, mert Rásonysápberencs nem is Írország­ban van, és engemet igazából Bélá­nak hívnak, és ez a Billy ez egy olyan művésznév, szóval nem igazi, hanem csak egy felvett név, és en­gem édesanyám odahaza Bélának hív (néha Bélusnak, esetleg Béluci- nak vagy Szemem fényének), de azért van ez a Billyzés, mert a pla­káton úgy szerepelünk, hogy brit-orosz-magyar társulat, és az úgy történt, hogy egyetlen brit sem maradt a bandában, és a Nyikoláj- ról nehezen lehet elhinni, hogy ír, Másenkáról még inkább, a Bomait meg ezer éve ismeri mindenki, úgy­hogy kitaláltuk, hogy én leszek az ír és a Billy név már úgyis olyan régó­ta tetszik, hogy azt mondtam, oké fiúk, leszek én az ír, de csak akkor, ha Billynek fogtok hívni. De hát nem vallotta be, ezért még ottmaradtunk egy kicsit a Diós­győri várban szemlélődni a Rece-fi- ce táncházat, mert az még sincs jól, hogy némi keserűséggel a szájunk ízében menjünk haza. Amatőr alternatívák Barcikán Mikita Gábor A darab csak ürügy a színházcsinálás- hoz, az Ügyhöz - Fodor Tamás rende­ző fogalmazott így a XII. Ifj. Horváth István Nemzeti és Nemzetközi Amatőr Színjátszó Fesztivál egyik szakmai ta­nácskozásán. S az idei találkozó leg­több előadásáról elmondható, hogy érződött, mitől és miért ügy a produk­ció. Egyszer sem hangzott el az ama­tőr együtteseknek máskor oly gyakran feltett kérdés: mi motiválta előadásu­kat? S ennek köszönhetően a profi al­ternatív előadások mellett a műkedve­lő vállalkozások sem hagytak maguk után drámai űrt. A határozott műveszi törekvéseknek köszönhetően minden ügy megtalálta a maga színházi müfa­ß , stílusát - s így egy igen sokszínű zfiválprogram állt össze. A nagy díj as Utolsó Vonal Piroska című előadás az alternatív mozga­lomban szokatlan szocio-tragikomé- diát vitt sikerre. A produkció írója és rendezője, Regös János „száz szá­zalékig önéletrajzi ihletésű” törté­neten keresztül dolgozta fel a csalá­di hisztériák természetrajzát. Míg a Dream Team tagjait a Binder Ká­roly zenéje iránti tisztelet és szere­tet vezette egy különleges vizuális koncert létrehozásához. Az Argilus királyfi históriáját előadó Még Szín­ház az archaikus magyar hagyomá­nyokat kereste, a gödöllői Kerék­asztal Színházi Társulás az ősi ci­gány kultúra és mozgásvilág stilizá- ciójával próbálkozott. A különböző célokon, stílusokon túl általános jelenség volt a moz­gásszínházi törekvések felerősödé­se. A társulatok többsége saját, új formanyelvet keresve próbálja átér­telmezni a színházi jelrendszert. A beszélt nyelv helyetl/mellett a gesz- tikus nyelv kifejezőeszközeire ke­rült a hangsúly. A budapesti Origó Diákszínpad Vémász előadásában az erősen (de A Civil Negyed színháza jó dramaturgiai érzékkel) meghú­zott Lorca-szöveg mellett minden színpadi mozdulatnak metaforikus ereje, jelentése volt. A sepsiszent­györgyi Osonó Színház Wole Soyin­ka sematikus Koldusoperáját végig bábszerű mozgással, megkoreogra- fáltan adta elő - elvontabb, metafo- rikusabb színpadi világot teremtve. A színházi formanyelv megújításá­ért díjazott három együttes - a Civil Negyed, a Dream Team és az Anda- xínház - munkáiban ugyanolyan súllyal szerepelt a mozgás, a zene, a látvány valamint (az Andaxínház esetében) a szöveg. Ugyanakkor ez a három társulat mutatta fel legin­kább a mozgásszínházi törekvések közhelyeit, buktatóit is, a mozgás­képek túlméretezettségét, kelleté­nél többszöri ismétlését, a kompozí- ciós hiányosságokat. Revelatív erejűnek éreztem viszont a (közönségből is a legnagyobb ová­ciót kiváltó, a zsűri által kollektív díjjal jutalmazott) jászberényi Pont Színház Császármetszés című pro­dukcióját. Ebben a színházban az emberi test az „alapanyag”, a szí­nész teste válik jellé, nyelvvé. Előa­dásuk első 15-20 perce sötétben ját­szódik - nejlonzsákba burkolt, „zseblámpa-szemű” lények bezárt­ságélményéről, kitörési kísérleteiről „szól” a játék, majd kivilágosodik a tér, s a fóliaburokjaikból szabadult három szereplő (a műsorismertető szerint bukott angyalok) között megkezdődik a küzdelem - az erővi­szonyok állandó váltakozását akro­batikus ügyességgel, erőteljes szí­nészi jelenléttel, kajánul fájdalmas humorral tolmácsolják. A mozgás jelentőségének növekedé­sével párhuzamosan csökkent vi­szont a színpadi beszédre, szövegre irányuló figyelem. Egy-két kivétel­től eltekintve általános a renyhe be­széd. A gödöllőiek előadásán sokan a főszereplő nevét sem értettük meg, s a történet bizonyos fordula­taira is csak a gesztusokból tudtunk következtetni. S az alig érthető, halk szövegmondás miatt félszár­nyú lett a megrendítő szépségű Vér- nász-produkció is. A zsűrielnök Fo­dor Tamás szerint a produkciókat válogató Solténszky Tibor a hazai nemhivatásos színház reprezenta­tív mintáját kínálta. Mit mutat ez a lista?Katartikus erejű, új színházi világok megteremtése helyett egye­lőre csak a középszerű útkeresés különböző állomásait. Cigányművészet Sátoraljaújhely (ÉM) - A cigány művészeti együttesek találkozóinak már nagy hagyománya van a zemp­léni városban, viszont július 14. és 17. között első alkalommal rendez­nek nemzetközi cigányfesztivált. A találkozóra érkeznek vendégek Ausztriából, Lengyelországból, Ro­mániából, Svédországból, a Szlovák Köztársaságból, a fesztiválon bemu­tatkozik a budapesti Kay.Jag és a Romani Rota együttes, a nagyecsedi „Fekete szemek”, Balázs Gusztáv és együttese, valamint a házigazda, sátoraljaújhelyi hagyományőrző ci­gányegyüttes. A fesztivál ünnepélyes megnyitója július 14-én, csütörtökön délután 2 órakor a művelődési központ szín­háztermében lesz, köszöntőt mond Laczkó Károly polgármester, a fesz­tivált megnyitja dr. Mádl Ferenc művelődési és közoktatási minisz­ter. Az ünnepélyes megnyitón köz­reműködik a 100 tagú cigányzene- kar. Ezt követően a magyarországi együttesek szakmai ,bemutatóját láthatják az érdeklődők. Az első nap programja táncházzal fejeződik be. Július 15-én, pénteken délelőtt 11 órakor naiv cigányfestők munká­iból nyílik kiállítás a művelődési központ galériájában, majd délután 2 órakor a színházteremben meg­kezdődik a külföldi együttesek szakmai bemutatója. Pénteken este 7 órától Encsen, Megyaszón és Ti- szakarádon is tartanak vendégelőa­dásokat a fesztivál résztvevői, más­nap este 6 órától Pácinban és Mak- koshotykán mutatkoznak be. A va­sárnapi program délelőtt 11 órakor zenés hívogatóval indul, délután 4 órakor táncos felvonulást tarta­nak a városban, ezt követően pedig - délután 5 órától - megkezdődik a fesztivál gálája a művelődési köz­pont színháztermében. Cosi-kedvezmények Miskolc (ÉM) - Az idei Miskolci Nyári Fesztivál tapasztalata, hogy sok fiatal és nyugdíjas nem tudja megfizetni a Diósgyőri várba szóló jegyek árát. Ezért a Fesztiváliroda a Rigolettora szóló kedvezményeket kiterjeszti a Cosi fan tutte című Mo- zart-opera előadásaira is, így a diá­kok és a nyugdíjasok 50 % kedvez­ménnyel vehetnek részt a július 17- i bemutatón valamint a 19-én és 20- án sorra kerülő további két előadá­son. A Mozart-opera Duncan— Reusch-Hayler díszleteiben, Henry Akina rendezésében, nemzetközi szereposztásban kerül színre. Je­gyek a Miskolci Nemzeti Színház­ban, a Fesztiválirodán és a helyszí­nen válthatók. Continental Szuhakálló (ÉM) - A Magyar Con­tinental Singers együttes ad kon­certet ma este 7 órától a szuhakállói kastély kertjében. Giselle a szigeten Budapest (MTI) - A világhírű moszkvai Sztanyiszlavszkij és Nye- mirovics-Dancsenko Színház balett­együttese két estén vendégszerepei Budapesten. Az orosz társulat Adam: Giselle című kétfelvonásos balettjét mutatja be július 15-én, pénteken és 16-án szombaton a Margitszigeti Szabadtéri Színpa­don. A címszerepet Tatjana Cser- nobrovkina táncosa a nyitóelőadá­son, Ljudmilla Sepulina a második estén lép színpadra. Albertet Dmit- rij Zababurin, illetőleg Viktor Gyik alakítja. Myrthát Szvetlána Coj táncolja pénteken, Tatjana Cser- nobrovkina szombaton. A kettősök­ben Natalja Ledoszvszkaját és And­rej Glazsnejdert, valamint Jelena Golikovát és Gennagyij Janyint lát­hatja a közönség.

Next

/
Thumbnails
Contents