Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-12 / 162. szám
8 ESZAK-Magyarország Kultúra 1994« Túlius 12.« Kedd Fesztiválképek Fotók: Dobos Klóra Várbeli folk — vagy amit akartok Miskolc (EM - BG) - Hovatovább úgy tűnik, hogy a Kaláka Nemzetközi Folkfesztivál az egyetlen igazán életképes nyári rendezvény Miskolcon. A Kaláka már évek áfa elsősorban társadalmi eseménynek számít, hatalmas szabadtéri partinak, ahol majdhogynem „mellesleg" szól a zene is. Pedig tavaly megkondultak a vészharangok, amikor Gryllus Dániel bejelentette, mindenkit szeretettel várnak a soproni és a budapesti fesztiválra. Nem voltam jelen egyiken sem, de erős sejtéseim vannak, a Diósgyőri vár nélkül a Kaláka Folkfesztivál nem működik igazán. Persze hogy már előre böngészgetjük a programot, keressük a nagyágyúkat, időpontokat egyeztetünk, mikor kell felkászálódni a várkerti fűről, mert néhány perc múlva színpadra lép a Muzsikás, vagy nagy találgatásokba kezdünk, hogy ez a Baba Yaga azonos-e azzal a Baba Yagával, amelyik három évvel ezelőtt pillanatok alatt a murvába passzírozott tízezer embert, de a lényeg valahogy mégsem odafent, a színpadon zajlik. Ilyenkor csodálkozunk rá arra, hogy a volt fősulis haverok kezdenek pocakot ereszteni, könnyebben fuj választékot hajukba a szél, egyedül mi vagyunk azok, akik az eltelt évek folyamán egy cseppet sem öregedtünk, mentesültünk a kispolgá- riasodás ártalmaitól, csak a térdem ne fájna időváltozáskor, és ezek a nyakigláb kamaszok ne rajcsúroz- nának itt olyan veszettül, mintha az egész világ értük lenne. A Kalákán óhatatlanul megtörténnek a nagy találkozások, törvényszerűen előbukkannak az ezer éve nem látott hím- és nőnemű kedves ismerősök, akikkel egyszerűen muszáj egy kicsit ücsörögni az árok partján. Azért egy év nem olyan nagy idő, hogy a fontosabb történéseket ne lehetne félóra alatt oda- vissza megtárgyalni, ebből következően eljön a pillanat, amikor meg kell kísérelni a lehetetlent, azaz olyan helyet kifogni odafent, ahol nem csak hallani, de látni is lehet. Bár a rutinos fesztiváljárók a látványra csak a „friss húsoknál” kíváncsiak. Mert addig még rendben van, hogy a Barbaróban Cziránku keze alatt füstöl a gitár, hogy Zsoldos Tamás fantasztikusai bőgőzik, hogy Herpai dobjátéka egy külön tanulmány, de hát Cziránku keze alatt két évvel ezelőtt is füstölt a gitár és így tovább. A közönség tehát inkább egymást szemléli a színpad helyett, és a hangerő miatt harsogva próbál kapcsolatba lépni egymással többezemyi fiatal. Ez utóbbi miatt nem lehet azt mondani, hogy amolyan csendes-szürkén folydo- gálnak a percek. Egészen addig, amíg nem jönnek a szenegáliak. Egyébként tényleg majdnem nem jöttek a szenegáliak, mert a műsorközlő éppen mondta bele a mikrofonba, hogy hát az úgy történt, hogy a szenegáli együttes'technikai problémák miatt nem érkezett meg, amiből az következik, hogy nem lépnek fel, amikor egy fekete bőrű fiatalember cikázott át szélsebesen a tömegen, felviharzott a színpadra, és a műsorközlő bejelentette, hogy megjött a szenegáli együttes, melynek folyománya, hogy fel fognak lépni. Fel is léptek. Őrülten püfól- ték a dobokat meg az egyéb ütős- csörgős-csattogós-pattogós hangszereiket, néha beleénekelték a nagy éjszakába, hogy Szenegál, Szenegál, közölték a nagyérdeművel, hogy ,Are yor wonderful” (értsd: Csodálatosak vagytok?), mire a közönség nagyképűen feljajdult, hogy Jeeeeeeeeee! Icipici szépséghibája a dolognak, hogy a szenegáli fiú a kérdést teljesen úgy tette fel, mint aki kijelent. Nem baj, a zene a lényeg, amitől a publikum az extázis határára sodródott. A nemes hagyományok szerint vasárnap zuhognia kellett volna az esőnek. De nem zuhogott. Sőt, még egy picit melegebb is volt, mint szombaton - vonhatta le a tanulságot az a némileg megfogyatkozott vendégsereg, amely vette a fáradtságot, hogy a zárónapon is elzarándokoljon a várba, ahol a hagyományos Sárközy Gergely és a nem annyira hagyományos Vadrózsák- műsor után egy kicsit meg is hatódhattak, amikor este nyolc óra tájban az erdélyi zenekar legidősebb tagja csak azért maradt fenn a színpadon, hogy elmondhassa, ő már több mint hatvan évet megért, de ilyen mérhetetlen szeretetet és nyugalmat még sehol nem tapasztalt, mint itt, ezen a fesztiválon. A Kaláka együttesről tulajdonképpen nincs is mit írni, mert a város polgármestere által Puszellának elkeresztelt Huzelláék a profik magabiztosságával hódították meg a közönséget. Igazság szerint idén nekik kellett volna zárniuk a fesztivált, mert az utánuk fellépett osztrák zenekartól semmit sem sikerült megtudni a stájer főikről. Az együttes maga nagyon jól szólt, kellemes volt a zenéjük, csak ugyanezt a stílt már évtizedek óta műveli a Jethro Tull. A Baba Yaga pedig ismét bebizonyította, hogy addig igazán életrevaló- ak, amíg a Laár is rajtuk tartja egy bizonyos fokig a kezét. Három évvel ezelőtt ott tartotta, volt is nagy aratás. Három év azonban nagy idő, a társulatból jóformán csak Bomai Tibor maradt hírmondónak. Némi múltidézés után Bornai megmutatta, képesek ők a Laár nélkül is zenélni. Zenélni képesek, egységes fazont találni a zenének már nem. Az új számokban néha csak úgy sütött, hogy a rock’n roll és az orosz kórus „elzenélnek” egymás mellett, egyik stílusnak sincs igazán funkciója. Az már csak a hab volt a tortán, hogy az együttes gitáros-énekese görcsösen igyekezett elhitetni velünk, hogy ő ír és Billynek hívják. Ez a Billy annyira akcentus nélkül beszélt magyarul, ahogy egy brit az életben nem tanul meg, viszont úgy énekelt angolul, ahogy egy brit az életben nem énekel. Tulajdonképpen még most sem értem, miért nem mondta ki legalább a végén, hogy bocs’ srácok, most jutott eszembe ebben a nagy kavarodásban, hogy nem is ír vagyok, mert Rásonysápberencs nem is Írországban van, és engemet igazából Bélának hívnak, és ez a Billy ez egy olyan művésznév, szóval nem igazi, hanem csak egy felvett név, és engem édesanyám odahaza Bélának hív (néha Bélusnak, esetleg Béluci- nak vagy Szemem fényének), de azért van ez a Billyzés, mert a plakáton úgy szerepelünk, hogy brit-orosz-magyar társulat, és az úgy történt, hogy egyetlen brit sem maradt a bandában, és a Nyikoláj- ról nehezen lehet elhinni, hogy ír, Másenkáról még inkább, a Bomait meg ezer éve ismeri mindenki, úgyhogy kitaláltuk, hogy én leszek az ír és a Billy név már úgyis olyan régóta tetszik, hogy azt mondtam, oké fiúk, leszek én az ír, de csak akkor, ha Billynek fogtok hívni. De hát nem vallotta be, ezért még ottmaradtunk egy kicsit a Diósgyőri várban szemlélődni a Rece-fi- ce táncházat, mert az még sincs jól, hogy némi keserűséggel a szájunk ízében menjünk haza. Amatőr alternatívák Barcikán Mikita Gábor A darab csak ürügy a színházcsinálás- hoz, az Ügyhöz - Fodor Tamás rendező fogalmazott így a XII. Ifj. Horváth István Nemzeti és Nemzetközi Amatőr Színjátszó Fesztivál egyik szakmai tanácskozásán. S az idei találkozó legtöbb előadásáról elmondható, hogy érződött, mitől és miért ügy a produkció. Egyszer sem hangzott el az amatőr együtteseknek máskor oly gyakran feltett kérdés: mi motiválta előadásukat? S ennek köszönhetően a profi alternatív előadások mellett a műkedvelő vállalkozások sem hagytak maguk után drámai űrt. A határozott műveszi törekvéseknek köszönhetően minden ügy megtalálta a maga színházi müfaß , stílusát - s így egy igen sokszínű zfiválprogram állt össze. A nagy díj as Utolsó Vonal Piroska című előadás az alternatív mozgalomban szokatlan szocio-tragikomé- diát vitt sikerre. A produkció írója és rendezője, Regös János „száz százalékig önéletrajzi ihletésű” történeten keresztül dolgozta fel a családi hisztériák természetrajzát. Míg a Dream Team tagjait a Binder Károly zenéje iránti tisztelet és szeretet vezette egy különleges vizuális koncert létrehozásához. Az Argilus királyfi históriáját előadó Még Színház az archaikus magyar hagyományokat kereste, a gödöllői Kerékasztal Színházi Társulás az ősi cigány kultúra és mozgásvilág stilizá- ciójával próbálkozott. A különböző célokon, stílusokon túl általános jelenség volt a mozgásszínházi törekvések felerősödése. A társulatok többsége saját, új formanyelvet keresve próbálja átértelmezni a színházi jelrendszert. A beszélt nyelv helyetl/mellett a gesz- tikus nyelv kifejezőeszközeire került a hangsúly. A budapesti Origó Diákszínpad Vémász előadásában az erősen (de A Civil Negyed színháza jó dramaturgiai érzékkel) meghúzott Lorca-szöveg mellett minden színpadi mozdulatnak metaforikus ereje, jelentése volt. A sepsiszentgyörgyi Osonó Színház Wole Soyinka sematikus Koldusoperáját végig bábszerű mozgással, megkoreogra- fáltan adta elő - elvontabb, metafo- rikusabb színpadi világot teremtve. A színházi formanyelv megújításáért díjazott három együttes - a Civil Negyed, a Dream Team és az Anda- xínház - munkáiban ugyanolyan súllyal szerepelt a mozgás, a zene, a látvány valamint (az Andaxínház esetében) a szöveg. Ugyanakkor ez a három társulat mutatta fel leginkább a mozgásszínházi törekvések közhelyeit, buktatóit is, a mozgásképek túlméretezettségét, kelleténél többszöri ismétlését, a kompozí- ciós hiányosságokat. Revelatív erejűnek éreztem viszont a (közönségből is a legnagyobb ovációt kiváltó, a zsűri által kollektív díjjal jutalmazott) jászberényi Pont Színház Császármetszés című produkcióját. Ebben a színházban az emberi test az „alapanyag”, a színész teste válik jellé, nyelvvé. Előadásuk első 15-20 perce sötétben játszódik - nejlonzsákba burkolt, „zseblámpa-szemű” lények bezártságélményéről, kitörési kísérleteiről „szól” a játék, majd kivilágosodik a tér, s a fóliaburokjaikból szabadult három szereplő (a műsorismertető szerint bukott angyalok) között megkezdődik a küzdelem - az erőviszonyok állandó váltakozását akrobatikus ügyességgel, erőteljes színészi jelenléttel, kajánul fájdalmas humorral tolmácsolják. A mozgás jelentőségének növekedésével párhuzamosan csökkent viszont a színpadi beszédre, szövegre irányuló figyelem. Egy-két kivételtől eltekintve általános a renyhe beszéd. A gödöllőiek előadásán sokan a főszereplő nevét sem értettük meg, s a történet bizonyos fordulataira is csak a gesztusokból tudtunk következtetni. S az alig érthető, halk szövegmondás miatt félszárnyú lett a megrendítő szépségű Vér- nász-produkció is. A zsűrielnök Fodor Tamás szerint a produkciókat válogató Solténszky Tibor a hazai nemhivatásos színház reprezentatív mintáját kínálta. Mit mutat ez a lista?Katartikus erejű, új színházi világok megteremtése helyett egyelőre csak a középszerű útkeresés különböző állomásait. Cigányművészet Sátoraljaújhely (ÉM) - A cigány művészeti együttesek találkozóinak már nagy hagyománya van a zempléni városban, viszont július 14. és 17. között első alkalommal rendeznek nemzetközi cigányfesztivált. A találkozóra érkeznek vendégek Ausztriából, Lengyelországból, Romániából, Svédországból, a Szlovák Köztársaságból, a fesztiválon bemutatkozik a budapesti Kay.Jag és a Romani Rota együttes, a nagyecsedi „Fekete szemek”, Balázs Gusztáv és együttese, valamint a házigazda, sátoraljaújhelyi hagyományőrző cigányegyüttes. A fesztivál ünnepélyes megnyitója július 14-én, csütörtökön délután 2 órakor a művelődési központ színháztermében lesz, köszöntőt mond Laczkó Károly polgármester, a fesztivált megnyitja dr. Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter. Az ünnepélyes megnyitón közreműködik a 100 tagú cigányzene- kar. Ezt követően a magyarországi együttesek szakmai ,bemutatóját láthatják az érdeklődők. Az első nap programja táncházzal fejeződik be. Július 15-én, pénteken délelőtt 11 órakor naiv cigányfestők munkáiból nyílik kiállítás a művelődési központ galériájában, majd délután 2 órakor a színházteremben megkezdődik a külföldi együttesek szakmai bemutatója. Pénteken este 7 órától Encsen, Megyaszón és Ti- szakarádon is tartanak vendégelőadásokat a fesztivál résztvevői, másnap este 6 órától Pácinban és Mak- koshotykán mutatkoznak be. A vasárnapi program délelőtt 11 órakor zenés hívogatóval indul, délután 4 órakor táncos felvonulást tartanak a városban, ezt követően pedig - délután 5 órától - megkezdődik a fesztivál gálája a művelődési központ színháztermében. Cosi-kedvezmények Miskolc (ÉM) - Az idei Miskolci Nyári Fesztivál tapasztalata, hogy sok fiatal és nyugdíjas nem tudja megfizetni a Diósgyőri várba szóló jegyek árát. Ezért a Fesztiváliroda a Rigolettora szóló kedvezményeket kiterjeszti a Cosi fan tutte című Mo- zart-opera előadásaira is, így a diákok és a nyugdíjasok 50 % kedvezménnyel vehetnek részt a július 17- i bemutatón valamint a 19-én és 20- án sorra kerülő további két előadáson. A Mozart-opera Duncan— Reusch-Hayler díszleteiben, Henry Akina rendezésében, nemzetközi szereposztásban kerül színre. Jegyek a Miskolci Nemzeti Színházban, a Fesztiválirodán és a helyszínen válthatók. Continental Szuhakálló (ÉM) - A Magyar Continental Singers együttes ad koncertet ma este 7 órától a szuhakállói kastély kertjében. Giselle a szigeten Budapest (MTI) - A világhírű moszkvai Sztanyiszlavszkij és Nye- mirovics-Dancsenko Színház balettegyüttese két estén vendégszerepei Budapesten. Az orosz társulat Adam: Giselle című kétfelvonásos balettjét mutatja be július 15-én, pénteken és 16-án szombaton a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A címszerepet Tatjana Cser- nobrovkina táncosa a nyitóelőadáson, Ljudmilla Sepulina a második estén lép színpadra. Albertet Dmit- rij Zababurin, illetőleg Viktor Gyik alakítja. Myrthát Szvetlána Coj táncolja pénteken, Tatjana Cser- nobrovkina szombaton. A kettősökben Natalja Ledoszvszkaját és Andrej Glazsnejdert, valamint Jelena Golikovát és Gennagyij Janyint láthatja a közönség.
