Észak-Magyarország, 1994. július (50. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-11 / 161. szám

8 A t I i I f ABAIJJI PORTRÉ A fazekas Fotó: Buzafalvi Győző Gönc (ÉM - B.Gy.) - Veress Lajos gönci fazekasmesternek volt kitől örö­kölnie a mesterséget, hiszen édesapja 1947 óta okleveles fazekasmester. Ve­ress Lajos ekkor került haza a 27 hó­napos orosz fogságból. Három kilomé­terre volt kilencedmagával a német határtól 1945. március 28-án. Elfog­ták őket és a Kazántól 40 kilométer- - re levő Zelenadolfba hurcolták. Tőze­get termeltek, vasgyárban, kolhozban és hajógyárban dolgozott. A lágerben a háromezer ember közül mindössze ötven maradt meg. Csalánlevest ettek, a tífusz sorra szedte áldozatait. Veress Lajos se gondolta, hogy valaha is ha­zajut. 1947. Péter-Páljakor szeren­cse érte: betegsége miatt visszatolon- colták. Egy ideig édesapja mellett korongolt, majd megnősült. Feleségül vette Szom­bati Júliát 1948. október 2-án. 27 hold főiddel gazdálkodni kezdett. Teljesen alaptalanul kuláknak minősítették. Öt hold földet „felajánlott” az államnak, így sikerült felmentenie magát a ku- lákság vádja alól. Ettől függetlenül rendszeresen jelentkeznie kellett a ta­nácson. 1960 belépett a téeszbe, majd a kor szellemének megfelelően kilépett, s 1962-től ismét gazdálkodó lett. A Sá­toraljaújhelyi-, majd a Miskolci Házi­ipari Szövetkezetben vállalt fazekas­munkát: virágcserepeket és csibeita- tót csinált 1976-ig, nyugdíjazásáig. Fia, felesége, sőt a nagynéni is bese­gített, 4 sztk-t fizetett. Kivette a faze­kasipart. 1300 forinttal ment nyug­díjba, érthető, ha a háztájiban is te­vékenykedett, mert három gyereküket, Lajost,'Júliát és Évát szépen akarták felnevelni, támogatni. Az a bánata, hogy senki se készít már tejes köcsögöket, virágcserepet, csibe­etetőt Göncön. A családban sincs szak­mai örököse. A fazekasság is kihaló­ban, akárcsak a hordókészítés. Nincs aktív kádármester sem Göncön. Pedig érdeklődés még ma is van. Ott- jártunkkor éppen a Taksony Vezér Ál­talános Iskolából járt nála Varga Ani­kó tanárnő, aki a taksonyi gyerekek érdekében kérte, hogy mutassa meg nekik az ősi mesterség műhely­fogásait. Itt-Hon 1994. Július 12., Kedd Lovasnapok voltak Bükkalján A lovasbemutatóknak mindig, mindenütt nagy sikerük van Fotó: Fojtán László Kisgyőr (ÉM - N. J.) - A várt­nál lényegesen nagyobb sikere volt az elmúlt évben rendezett Bükkalja Kupának, a lovas­sport-rendezvény iránt hihetet­len érdeklődés mutatkozott meg. A tavaly július 17-18-án tartott, nagy elismerést hozó programot az idén háromnapos követi a sorban, mintegy meg­alapozva a kifejezetten hosszú távra tervezett lovastradíció­kat. Mivel a rendezvényre tá­volról is érkeznek versenyzők, meghívottak, ezért a községnek ilyenkor igencsak össze kell szednie minden lehetséges szál­lástartalékát az idegenek elhe­lyezésére. Az ugró lovasok, a fo- gatosok sátrakkal érkeznek és kell-e szebb, jobb elhelyezés, mint a Harsányi Petőfi Tsz Szappanos majorja. Ezen kívül az öregek napközi otthona is segítséget nyújt ilyenkor, jó né­hány résztvevőnek ott adnak szállást. Ezen felül a Reformá­tus egyház „Bétel” elnevezésű, általában gyermekeket fogadó épülete is rendelkezésre áll majd, ezt a lehetőséget az egy­ház ajánlotta fel a verseny ide­jére. Ehhez jön még néhány hely a lovassport iránt elköte­lezett családok részéről, úgy­mond csere alapon, hiszen nemcsak Kisgyőrben rendez­nek lovasnapokat. Amint ezen a szervezésen túl vannak, túl jutottak a nehezén is. Egy biz­tos, ha ez a sorozat folytatódik - márpedig ennek a valószínű­ségé igen nagy - akkor előbb- utóbb gondoskodni kell majd a településnek önálló szállásról, szállodáról is, amit persze nem­csak ebben a két-három nap­ban tudnak majd hasznosítani ebben a festői környezetben. A versenyről: ez a területi lo­vasszövetség által kiírt terüle­ti bajnokság második forduló­ja lesz, egyben a második Bükkalja Kupa is. A feltételek a községben, a község határá­ban rendkívül kedvezőek. A szép marathon pálya az erdőn vezet keresztül a Hársas-bér- cen és amerikai mintára „egy helyen” lesznek majd az akadá­lyok. Ennek helyszíne a Petres- tó völgye, ahol már most min­den készen áll a versenyzők fo­gadására. A hét akadály egy helyen történő elhelyezése le­hetővé teszi, hogy a közönség­nek nem kell követnie nagy te­rületen a kedvenceit, szinte egy helyről szemmel követhető a résztvevők szereplése. A ver­seny többi részét a fogatok díj- és akadályhajtását a sportpá­lyán rendezik meg az úgyneve­zett Kakasváron. Itt lesznek majd az ugrószámok is. A ké­szülődés ezekben a hetekben teljes, és a többnyire már ma­gánkézben lévő lovasklubok ko­molyan veszik a kisgyőri vetél­kedőt. A startengedéllyel ren­delkező jó lovak felkészítése már ugyancsak a finisnél tart, a résztvevő lovasok reményked­nek abban, hogy éppen Kis­győrben hozzák majd kedven­ceik a csúcsformájukat. így gondolja ezt a két hazai pályán versenyző lovas, Hulyák István és Selmezczki Zoltán is. Hu­lyák a helyi polgármesteri hi­vatal műszaki csoportvezetője, társa pedig Miskolcon dolgozik az APEH-nél. Gyerekek honi rajzasztala Úszkálás a tengerben A hatéves Zsebesi Nelli rajza (Szikszó, Központi Óvoda, Waldorf-csoport) Nem változott a szellem! Az előző táborok növendékeinek legkiválóbb munkáiból rendezett tárlat az Encsi Vá­rosi Galériában Fotók: Buzafalvi Győző Encs (ÉM - B.GY.) - Az I. Or­szágos Amatőr Képzőművésze­ti Alkotótábort a Népművelési Intézet támogatásával hirdet­ték meg Telkibányára. Szat- máry István encsi amatőr fes­tő rendkívül aktív szervező munkájával jött létre, aki 1981- ig volt a tábor vezetője. Művé­szeti vezetőnek Fajó János Munkácsy-díjas festőművészt kérték fel, aki az elmúlt évti­zed alatt nagymértékben hoz­zájárult a művésztelep szak­mai, szellemi koncepciójának kialakításához, fejlesztéséhez. A telep alkotói 1977-től festő, grafika, szobrász, 1980-tól ke­rámia, 1984-től pedig építész szekcióban is alkothattak. Az érett korába lépett alkotó­tábort július 5-én Krózser Já­nos encsi polgármester nyitot­ta meg több mint száz művé­szetbarát és alkotni vágyó, többnyire fiatal jelenlétében. A hazai vendégek mellett érkez­tek németek, szlovákiai magya­rok, franciák és svájciak. Szakmai megnyitójában Fajó János a 18. Encsi Országos Amatőr Képzőművészeti Alko­tótábor vezetője azt fejtegette: „ha nem lett volna Szathmáry István és széles háta, amely el­bírta Csikyt, Deimet, Fajót 1976-ban (!), bizony első évein is alig jutott volna túl ez az al­kotótábor. A múvésztelep cél- és feltételrendszere évek óta változatlan. Az önkifejezés megteremtésének a szükséges­sége létérdekünk. Ezt csak a kialakított műhelymunka te­remtheti meg. Ebben az egyén képes arra, hogy személyi ka­raktere kialakuljon. A szekciók ezért nem merevek. Mindenki ott próbálhatja ki alkotóerejét, amely számára a legmegfele­lőbb és legalkalmasabb. A mindenhonnét jött fiatalok frissek, nyitottak. Vannak visszatérők, akik igazi közössé­get alkotnak. Tanulás-, mun­ka-, teljesítménycentrikus élet­formáció a jellemző rájuk, s a döbbenetes nyitottság, fogé­konyság és felfokozott elsajátí­tási dinamika. Varázslat ez a javából, amint munkánk kez­detén a rideg iskola üres falai megteltek műről-műre tisztuló, egyre világosodó gondolatokkal. Életfunkció-letapintás a cé­lunk, de ezalatt korántsem csak a tárgykultúrát - a desig­ned; - értjük, hanem a pszichi­kai funkciót szolgáló par exa- lance festményt, plasztikát, mint a XX. századi tárgykultú­ra szellemi bázisát. Az 1976 nyarától működő mű­vésztelep Telkibányáról Gönc­re, majd Encsre költözött. Vál­tozott a helyszín, de nem vál­tozott a szellem”. Továbbra is ugyanazok a mű­vésztanárok vezetik a szekció­kat. Encsen jók a munkafelté­telek és az ellátásra se lehet panasz. Urbánné Tóth Edit ügyes gazdája a telepnek. A szervezőknek az a legnagyobb elismerés, hogy igen sokan visszajárnak”. Az előző táborok növendékei­nek legkiválóbb munkáiból ren­dezett tárlat július 18-ig tekint­hető meg az Encsi Városi Ga­lériában. A nagyközönség is bepillanthat július 15-16-án, a nyitott nap alkalmával a 18. alkotótábor műhelymunkájába és hétköz­napjaiba. Lovasnapok Bükkalján... Háromnapos Bükkalja Kupa lovasnapokat rendeznek Kisgyőrben (8. oldal)- A TARTALOMRÓL ­Éjszakai bál Erdőbényei fiatalok kis csoportja elha­tározta, kitalálnak valamit, ami né­mi „életet” varázsol a nemcsak Erdő- bényéré jellemző sivár napok egyhan­gúságába, rohanó világunk idegfe­szültségének oldására. Jött az ötlet: mint szerte Európában, meg kellene ünnepelni itt is az év legrövidebb éj­szakáját. (2. oldal) Egy katona tragédiája Csánki János őrvezetőt Göncön nyil­vánosan kivégezték, mert szembe sze­gült a nyilas rendszerrel. Hősi halott­nak számít, mégsem kíváncsi rá sen­ki, még a testvére és szülőfalujának, Kőteleknek a polgármestere sem. Meg­érdemelné, hogy a gönci iskola és a cserkészek a sírját rendbehozzák, fej­fával lássák el és a későbbiekben gon­dozzák. (2. oldal) Nincs várakozó Európai, sőt világszínvonalú az encsi- ek telefonnal való ellátottsága. Júni­us 30-án szép csendben újabb 400 te­lefonvonalat kapcsoltak be Abaúj fő­városában, s ezzel az encsi lakások 87 százalékában (!) crossbar-rendsze­rű telefonhálózat működik. (3. oldal) Abaúj betegeinek Az infarktusos, vagy vérző betegeket ezután nem kell Miskolcra szállítani. A Semmelweis-nap alkalmából ugyan­is július elsején adták át a szikszói II. Rákóczi Ferenc Megyei Kórház-Ren­delőintézetben korszerű orvostechni­kai gépekkel, berendezésekkel ellátott ötágyas, vegyes funkciójú intenzív osz­tályt. Az osztály jelentős saját „erőből” és holland támogatással jött létre, ve­zetője dr. Czingler Katalin. (5. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents