Észak-Magyarország, 1994. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-30 / 152. szám

SZABADIDŐ Az EszaK'Magyarország CSÜTÖRTÖKI MELLÉKLETE 1994. JÚNIUS 30. Házi Gazda GAZDÁTLAN (Jattnak még juhok} Dobos Klára Olvastam egy hírt a Kistermelők Lapjá­ban. Arról szól, hogy egy amerikai cég olyan berendezést tervezett a juhok védelmére, amely meghatározott területet képes figyel­ni, szabadban vagy istállóban. Ha a vil­lanypásztorral körülvett területhez kilenc­ven méter távolságban nagytestű állat vagy ember közelít, esetleg negyven méteren be­lül kisebb testű állat, kutya, róka (meg a farkaskoma)„fenyegeti”a bárányokat, a ri­asztó jelez. Egyidejűleg bekapcsol egy tv- monitort, amelyen a lopakodó idegent a gondozó megfigyelheti... Ez már igazán komoly. De sajnos legalább annyira messze van tőlünk, mint a szar­vasmarhák tejleadásának számítógépes feldolgozása, vagyis pont mint Makó Jeru­zsálemtől... Az anyagi csak az egyik oldal, tény, hogy túl nagy lenne a befektetés, s a mai jövedelmezőség mellett nem igazán ér­né meg. Az igazi kérdés azonban, ami meg­állít minket egy ilyen berendezés vásáriár sóban, az az, hogy hol vannak a juhok? Egen-fóldön sehol. (Bocsánat, az égen még csak-csak előfordulnak a bárányok - fel­hők alakjában. Persze most azokat is jó len­ne megfejni, kellene egy kis eső...) Abaújt járva egyetlen gazdánál találkoztunk bir­kákkal, mégpedig Selyeben. S a gazda rög­tön panasszal kezdte. Elmondta, hogy ne­vetségesen kevés pénzt kapott a gyapjúért, szinte nem többet, mint tíz évvel ezelőtt. Már 74 éves, fogy az ereje. ,A-mit leadtunk bir­kát, Nyéstáig is elérne”-mondja, ezzel in­dokolva, hogy miért tartja most is a több mint százállatot,miértképeskihajtaniőket a legelőre, ahelyett, hogy pihenne... O sem feji az állományt, erre is kora meg az ideje a magyarázat. Pedig ajuhtej jó ex­porttermék, s a tejirányú szakosodás elke­rülhetetlen. De - megintcsak - honnan ve­gyük ehhez az állományt? Na jó, persze hogy nem csak ez a 114 bir­ka él Abaújban. De egy biztos: óriási állo­mányokat számoltak fel. Nem csoda, hogy a gazdák is - így az újságíró is - feketében látják az ágazat jövőjét. Jó dolguk van a bárányoknak, mert az ő szemük kékben ér­zékeli a világot. Nekünk még idő kell ah­hoz, hogy ha ne is rózsaszínnek, de lega­lább „kéknek” lássuk a jövendőt, mint ők.. Állatparadicsom Miskolc (ÉM - DK) - „El tetszik hinni, hogy nekem puszit is ad a Fáni?” Miért ne hinném? Azonban ez a válasz nem elégíti ki a gazdát, bizonyít is. „Adj puszit apukának” - hajol oda Fánihoz, a „fricc” szarvasmarhához, aki erre a felszólításra odanyomja az orrát Lénárt József vállához. Fáni nemrég ellett, a kis borját elad­ták. „Muszáj minél hamarabb, mert ha hozzá­nő az emberhez, akkor már nem lehet” - mondja. Majd azt meséli, hogy mikor beteg volt az állat, kint aludt vele az istállóban... Fá­ni nincs egyedül, rengeteg állattársa él vele és a nyugdíjas vasutassal az Egyetemváros szé­lén. Számlálhatatlan kutya, még több macs­ka, röfik, nyuszik. A disznóólnál álldogálva be­céző szavakat mond az állatoknak, simogatja őket. Önkéntelenül adódik a kérdés, nem saj­nálja-e levágni? „Dehogynem” - válaszolja. „Olyankor mindig részeg vagyok”... (Ez egy ál­latparadicsom, itt még a házipatkánynak is neve van, így jellemezte a helyet és a gazdát egyszer egy állatorvos.) „El tetszik hinni, hogy nekem ez az életem?” - kérdezi búcsú­záskor. Miért ne hinném?! Hiszen látom... Fejlesztés vágy visszafejlesztés Szénabehordás Viszló határában Abaúj (ÉM-D.K.) - A Debreceni Állat­tenyésztő Vállalattól Molnár István és felesége vette át a szikszói mestersé­ges termékenyítő állomást. Munká­juk két fő része: a kanok tartása, és a szaporítóanyag értékesítése. Mol­nár István 1957 óta naponta 46 aba- úji községbe jár inszeminálni. Egy ilyen „körre" kísértük el. Régóta járom a falvakat, így van összehasonlítási alapom - mondja. Mikor kezdtem, a 46 községben nyolcezer tehén volt, most 1500. Sok helyen az utóbbi négy évben megszűnt a tejcsamok. Anyakoca akkor 4500 volt, ma ötszáz, a nagyüzemiekkel együtt... Először Alsóvadászon, a téesz tele­pén állunk meg. Ugyan csak 86 a te­hénlétszám, de ez most mégis nagy tehenészetnek számít. Kísérőm örömmel meséli, hogy itt nincs med­dő tehén, figyelmesen selejteztek, fejlesztik és nem visszafejlesztik az állományt. De még sok idő kell ah­hoz, hogy minőségben utoléljék a homrogdi telepet, amelyik a legjobb a megyében. Az állománynagyság 256, itt mindig extra minőségű a tej, a tőgyeket vizsgálják, a legjobban szervezett és a legjobban karban­tartott telep. Az ivarzókat a szak­emberek válogatják ki, a terméke­nyítést meg ennyi év után már el sem lehet rontani. Öröm ide bejön­ni, nem pusztulást lát az ember, ha­nem gyarapodást. De itt aztán vége is az örvendezés­nek, bár Monajban van még vagy hetven „háztáji” tehén, és itt még a tejcsamokot sem szüntették meg. Selyeben a 74 éves Kriván Simon László már panaszkodik: - Csinál­nám én, de egyre kevesebb az erőm. És olyan kevés pénzt kaptunk most a gyapjúért, hogy az már nevetsé­ges. A birkák mellett két tehenünk van, ehhez vettünk még három bor­ját a vásárban. Meg is kérdezték, hogy nincs nekem még elegem? Hát van, de annyira megszoktuk, hogy nem tudjuk abbahagyni. És van hat gyerek, legalább ne kelljen vásárol­ni. De egyáltalán nem éri meg. Közben Molnár Sándor az asszony­nyal beszélget, hiszen az ivarzó ál­latot termékenyíteni hívták ide is.- Magyartarkával csináljam? - kér­dezi a szakember.- Miért, milyen van még? Csinálja, Röfiék de vígan élnek - Gagy- vendégiben amelyikkel jónak lálja - hangzik a válasz. Aztán még néhány sóhaj, hogy igen, öregek már, de keserves lenne állatok nélkül lenni, meg hogy az aprólékkal, mindennel úgy szeret küszködni... Nyésta felé haladva, tehát adott a témánk az autóban. Igen, ez a mai magyar mezőgazdaság. Igazán szép, meg tiszteletreméltó, hogy az idős emberek újból foglalkoznak ál­latokkal, de erre nem lehet építeni. Ez így komolytalan... Nyéstán sehová nem kell mennünk, ezt abból a füzetből tudjuk meg, amely a polgármesteri hivatal előtt lévő telefon „dobozában” van, s arra rendszeresíttetett, hogy mindenki beírja ez irányú igényeit. (így ala­kult ki több községben.) Nyésta egykor gazdag falu volt. Ma össze­sen nyolc marha van itt, míg régen 140 volt, négy éve még negyven... Abaújlakon sincs munka, de elme­gyünk a kaloda maradványai mel­lett. Ez azért érdekes, mert régeb­ben annyi tehén volt, hogy nem az inszeminátor ment házról házra, hanem ide hozták le az állatokat. Gagyvendégiben Bodnáréknál egy tehenet kell termékenyíteni, Eleo­nórát. De itt inkább a malacokról beszélünk. A koca 15-öt fialt nemré­giben, mindet el is adták, nagyon szépek voltak. Ez köszönhető a jó szaporító anyagnak is, annak, hogy nem bíznak a zugkanokban. Gagybátorban Tamáséknál ismét panaszt hallunk. Szeretnének ők dolgozni, de gép nélkül hogyan? Azt meg ki tudja megvenni?... Viszlón van a környéken a legtöbb tehén. Itt ugyanis nem volt téesz, mindenki vitte tovább a saját gaz­daságát. Az utóbbi négy évben itt is csökkent ötvennel az állományiét- szám, de még így is 130 a szarvas- marhák száma. A határban három kocsira is ráírják a szénát. Az egyik szekér tetején egy 64 éves asszony áll, s úgy dolgozik, mintha 24 lenne. - Éz nem is munka, ezt nem veszik semmibe - mondja. - Az emberek dolgoznak, mi meg csak rakjuk a szénát. Van öt tehenünk meg egy borjú, itt a környéken nincs más munkalehetőség, ebből kell megél­nünk. Ráadásul nincs nyugdíj. Rakacaszenden azzal fogad Szaba- dosné, hogy mondja, „el vagyunk itt maradva”... Hogy mit csinálnak szabadidejükben? Az nincs nekik. Pedig milyen gyönyörű a környék! Néha kimehetnének szalonnát süt­ni. Ezt persze mondani sem merem nekik, bizonyára kinevetnének... Néhányat említettem csak a 43 fa­luból, de talán így is érezhető - az ismert - tendencia. Viszont Molnár István most bizakodik: - A változá­sok leggyorsabban a mezőgazdaság­ban mutatkoznak meg. S az MSZP jobban ért a mezőgazdasághoz, mint az előző kormány... Takarmány pecsenyének, tojónak Kiss István szaktanácsadó A hazánkban tenyésztett baromfifé­lék kedvező tartási körülmények között - genetikai termelőképessé­gük révén - megfelelnek a gazdasá­gos termelés feltételeinek. A baromfitenyésztés és a baromfi­hús-előállítás az egyik legnagyobb abrakmennyiséget fogyasztó ága­zat, ezért kiemelt figyelmet kell for­dítani a takarmányfelhasználásra. A pecsenyecsirkék nagy növekedési erélyének kiaknázásához e képessé­gük kibontakozását elősegítő takar­mányokra van szükség. Ha a táplá­lóanyagokat a keveréktakarmá­nyokban nem a csirkék életkorának megfelelő arányokban biztosítjuk, általában mindig az egyes kompo­nensekben mutatkozó hiány hatá­rozza meg az állatok növekedését. Ha a csibék napi takarmányadag­juk energiaforrásaiból, elsősorban a szénhidrátokból és zsírból elegendő energiához nem jutnak, más táplá­lókomponensek, elsősorban a fehér­jék kerülnek ilyen célra felhaszná­lásra, ami a fehéijegazdálkodás szempontjából káros. Mivel a húscsibék takarmányfelve­vő képessége behatárolt, energia- szükségletüket csak viszonylag ma­gas energiakoncentrációval rendel­kező ipari abrakkeverékekkel lehet kielégíteni. (3000-3400 ME, 71-76 kg/mázsa keményítőérték). A magas szintű energiaellátás ter­mészetesen csak abban az esetben lesz eredményes, ha az egyéb ténye­zőket is a csirkék igényének megfe­lelően biztosítjuk. A gazdaságos broiler-hústermelés előfeltétele, hogy a felhasznált indí­tótápok és nevelőtápok aránya a technológiai előírásoknak feleljen meg. Tojóhibridek esetén takarmá­nyozási szempontból legkritikusabb időszak a termelés első 3-4 hónapja. A tojástermelés ebben az időszak­ban ugrásszerűen növekszik és az állatok növekedésükhöz is igényel­nek táplálóanyagokat. A korszerű tojótyúk-takarmányo­zásban ezért alkalmazzák az úgy­nevezett fázisos takarmányozást, amely eltérő összetételű táp egy­mást követő felhasználásával alkal­mazkodik a tyúkok változó igényei­hez és gazdaságosabb táplálóanyag felhasználást is biztosít. Abrakevők barátságban Fotók: Dobos Klára Szarvasmarhákról Enying (MTI) - A tehénállomány csökkenésének üteme - a tej felvá­sárlási árának emelkedése és a te- henenkénti 20 ezer forintos állami támogatás eredményeként - mér­séklődött ugyan, de a növekedés még nem kezdődött meg. A szarvas­marhaállomány az 1989-90. évi drasztikus csökkentés következmé­nyeként nem éri el az egymilliót, s azon belül a tehénlétszám mind­össze 430-440 ezer. Mint az Enyin- gen rendezett tanácskozáson a szakemberek kifejtették, mivel a vemhes üszőállomány 45 ezer körül van csak az állomány fejlesztésére, az üres szarvasmarha-telepek újbó­li betelepítésére kevés lesz a hazai szaporulat. A tenyészállatok nagy részét importból kell beszerezni, ami növeli a költségeket. Szávay Gábor, az Enyingi Agrár Rt. vezérigazgatója elmondta: a je­lenlegi állami támogatás mindössze az állomány csökkenésének megál­lítására elegendő. Fejlesztésre már nem ösztönzi a gazdákat és a nagy tehéntartó gazdaságokat. Ennek következményeként az idei eszten­dő a szarvasmarha-ágazatban felte­hetően még a stagnálás éve lesz, a növekedés csak a felvásárlási árak erőteljesebb emelkedésével, s a gaz­daságosabb termelést segítő feltéte­lek megteremtésével indul majd meg. A tejpiacon érződik némi fel­lendülés: megkezdődött a tejfeldol­gozók versengése a termelők meg­szerzéséért, aminek árfelhajtó ha­tása is van. Garantált ár A földművelésügyi miniszter a 15/1994. (IV. 22.) FM-rendeletben szabályozza a vágósertés garantált áron történő felvásárlásának mód­ját, feltételeit. A termelő az állami felvásárlás iránti igényét legalább 25 nappal a vágósúly elérését mege­lőzően kérelem- és nyilatkozat- nyomtatványon jelentheti be, a te­rületileg illetékes megyei földműve­lésügyi hivatalnál. A bejelentéssel egyidejűleg a termelőnek nyilatkoz­nia kell az állami felvásárlásra fel­kínált vágósertés darabszámáról, darabszám szerinti ütemezéséről, a vágósertés tartási helyéről. Nyilat­kozni kell arról is, hogy vágóserté­sét a garantált áron nem vásárolják fel, ezért kéri az állami beavatko­zást. Az ily módon értékesített ser­téseket az állami felvásárlást lebo­nyolító szervezet az EUROP-rend- szer szerint minősíti. A vágósertés súlyának megállapítá­sakor a mérlegelt súlyból 5 kg-ot vonnak le. Az így megállapított súly képezi az elszámolás alapját. Ha a minősítés során megállapítják, hogy az állami felvásárlásra fela­jánlott vágósertés az E-U-R-köve- telményeknek nem felel meg, a vá­gott áru a felvásárlást végző szerve­zet őrzésébe kerül. Ebben az eset­ben a szállítás, a vágás, a feldolgo­zás költségeit a termelő viseli. Har­minc nap elteltével az állami felvá­sárlást végző szervezet jogosult az árut értékesíteni. Az E-U-R besoro­lási osztályú vágósertések garan­tált ára kg-onként és minőség sze­rint 95, 90, illetve 82 forint. A ga­rantált ár nem tartalmazza az álta­lános forgalmi adót, illetve a kom­penzációs felárat. (Kistermelők Lapja) „Turbótehén” Budapest (MTI) - Két héttel azu­tán, hogy az USA-ban engedélyez­ték a géntechnikailag előállított BST tejhozamnövelő drog alkalma­zását, a gyártó Monsanto Vállalat jó eladási eredményeket ért el. A cég az év végére el akaija érni, hogy minden tizedik amerikai tehenet ezzel a tejhozamnövelő szerrel etes­senek. Közben kezd kialakulni a tej­termelők között a BST elleni tilta­kozás. Félnek a tőgy-gyulladásra hajlamos „turbótehenek” tejének fo­kozódó antibiotikum megterhelésé­től. Kaliforniában a tejfeldolgozo üzemek 80 százaléka utasította szállítóit, hogy ne alkalmazzák a BST-t. A tejdrog elleni bojkott meg­nehezítése céljából a BST-tehenek tejét vásárló tejüzemek kötelezték szállítóikat, hogy teheneiket foko­zottan ellenőrizzék.

Next

/
Thumbnails
Contents