Észak-Magyarország, 1994. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-29 / 151. szám

1994« Június 29m Szerda Zöld Oldal ÉSZAK'Magyarország 11 Halpusztulás a Kis-Balatonon Zalaegerszeg (MTI) - Nagyarányú halpusztulást észleltek hétfőn a kis­hal a ton j vízvédelmi rendszer, ta­valy ősszel - a beruházás második üteme keretében - elkészült tározó­jában, a természetvédelmi szakem­berek. Értesítették a Nyugat-du­nántúli Környezetvédelmi Felügye« lőséget, amelynek vezetői megálla­pították: a dévérkeszegek tömeges pusztulásának oka a víz oxigéntar­talmának rendkívüli, nagymértékű lecsökkenése, amit a kánikulai hő­ség idézett elő. A környezetvédelmi felügyelőség igazgatója, Tombi Lajos elrendelte a harmadfokú vízminóségvédelmi készültséget, ezzel egy időben a víz­ügyiek megkezdték a becslés sze­rint, mintegy 20 mázsányi haltetem összegyűjtését. Harkai Máté, a kis- balatoni vízügyi üzemmérnökség vezetője az MTI tudósítójának el­mondta: a tavaszi áradás során a Zala folyó töltésének átvágásakor, s éppen ívás idején a Balatonból ke­rültek a dévérek a tározóba. Az ár levonulása, illetve a gát visszatöl­tése után, csapdába kerültek; a 30-40 centiméter vízmélységű táro­zóban, amely - mostani állapotá­ban, szabályozó zsilip nélkül - al­kalmatlan, az oxigéndúsabb viszo­nyokhoz szokott, tavi halfajták szá­mára. A környezetvédők szerint a megoldásra egyetlen mentési mód van: nemcsak a haltetemeket, ha­nem az összes élő példányt is ki kell halászni a sekély vizű tározóból. Sanghaj: békajaj Sanghaj (MTI) - A kínai Sanghaj városában olyannyira fellendült a finom húsú békák iránti kereslet, hogy a városvezetés kénytelen volt felvenni a szigorúan védett állatok listájára a békafajokat - jelentette egy helyi újság nyomán a Reuter. Mivel azonban a lakosság kiapad­hatatlan étvágyúnak bizonyult a kecskebékacomb iránt, a városban csaknem egy időben ezzel virágzás­nak indult a kis kétéltűek feketepi­aca - teszi hozzá a lap. A hatóságok április 20-tól egy hóna­pon át rendszeresen razziáztak a békacsempészek körében. Ez alatt az idő alatt 445 kilogrammnyi bé­kát foglaltak le, miközben tavaly egész évben 1,2 tonnányit sikerült. A vezetés ebből a törvénytelen for­galom megsokszorozódásának ve­szélyére következtetett, és felszólí­totta a szállodákat, éttermeket, hogy tartsák be a törvényt, és ne vá­sároljanak feketén békát még akkor sem, ha jelentős haszonra tehetné­nek szert ezáltal. A haszon pedig igazán jelentős: a városban 100 jüant (11,5 dollárt) is megadnak a béka kilójáért, miköz­ben a környékbeli falvakban kilón­ként 2,4 jüanért (28 centért) lehet hozzájutni. Athéni szmog (MTI) - A görög fővárosban évente 100 embert öl meg a szennyezett le­vegő - állítja a Ta Nea című athéni napilap. Az újság nemzetközi intézmények segítségével végzett felmérést idéz, amely megállapítja, hogy a halan­dósági arányszám időnként több mint 10 százalékkal emelkedik At­hénban, ha a megengedettnél ma­gasabb a levegő szennyezettsé­ge. Asztmatikus tünetekkel ilyen­kor a többi naphoz képest 35 száza­lékkal több betegnek kell elsősegély nyújtani, egyéb légzési problémák­kal pedig a szokványos napokon mértnél 16 százalékkal többen for­dulnak orvoshoz. Ha magas a szennyezettség- i szint, 15 százalékkal több gyerme­ket szállítanak kórházba - hangsú­lyozza a tanulmány, amely 1983 és 1991 közötti adatokra támaszkodik. Korszerű műszerek az égetőműben Dorog (MTI) - Két korszerű mű­szerrel gyarapodott a Dorogi Égető­mű nemrégiben felavatott és átala­kított laboratóriuma. Az ICP elne­vezésű műszerrel még az égetőmű­be való érkezés előtt a hulladékmin­tából megállapítható a nehézfémek jelenléte. Az oldalt szerkesztette: Udvardy József Vizsgálat a Sajó völgyében Állami beavatkozás és nemzetközi összefogás segíthetne Miskolc (ÉM - U. J.) - Mint korábban egy rövid tudósítás erejéig már be­számoltunk róla, befejeződött az úgynevezett Sajó környezetvédelmi projekt első szakasza. E munka so­rán a folyó környezetét vizsgálták a szakértők. A vizsgálati eredménye­det vaskos kötetben foglalták össze, írásunk a sajtótájékoztatóra készített összefoglaló felhasználásával ké­szült. A Sajó-projekt a Regionális Környe­zetvédelmi Központ keretein belül működő Japán Speciális Alap finan­szírozásában'valósult meg. A pro­jekt szakmai összefogásával az an­gol CH2M Hill céget, míg a területi munkával a miskolci székhelyű Ökológiai Intézet Alapítványt (mint a projekt kezdeményezőjét) bízták meg. Szennyvízkezelés hátrányban A vizsgálati terület a Sajó folyó ma­gyarországi szakaszára a határszel­vénytől a torkolatig, de különösen az iparvidékekre terjedt ki. A né­pesség mintegy 440 ezer fő. A terü­leten jelentős ivóvíz-bázisok talál­hatók, amelyekből az Észak-ma­gyarországi Vízmű Rt. mintegy 300 ezer ember számára szolgáltat ivó­vizet. Mindezekre tekintettel külö­nös jelentőséggel bír az itt található felszúú és felszín alatti vizek minő­sége. Miközben a területen 1970 és 1992 között a vezetékes vízzel ellá­tott lakosság-százalék megduplázó­dott (42-ról 85-re), a szennyvízkeze­lés ezzel korántsem tartott lépést. 1992-ben a terület 267 településé­ből 38 rendelkezik szennyvízkezeló­Most magas a vízhozam vei, míg ez a szám 1975-ben 26 szá­zalék volt. A rosszul működtetett egyedi szennyvízaknák veszélyezte­tő hatása jelentős. Jelentős szennyező hatást fejt ki a mezőgaz­dasági tevékenység. A 80-as évek intenzív állattartása és műtrágya­használata szignifikánsan hatott a talajvizek minőségére. Eredménye­ként számos víztermelő kút el­szennyeződött és ezért lezárták. Jóllehet a ’90-es évek gazdasági ese­ményei jelentősen megváltoztatták az ipari és mezőgazdasági tevé­kenységet, a S^jó-völgy ma is a leg­szennyezettebbek közé tartozik Ma­gyarországon. Súlyos veszélyek Az elkészült szennyezettségi térké­pek jól mutatják, hogy mind a ma is folyó kibocsátások, mind a múltbeli tevékenységek komoly veszélyt hor­doznak a közegészségügy védelme Erre „jár" a folyó szempontjából. Környezeti szem­pontból a terület kiemelt fontossá­gát és érzékenységét az alábbi szempontok határozzák meg: a nagy népsűrűség, a jelentős ipari te­rületek, nemzetközi jelentőségű közlekedés, a Sajó és Hemád folyók, valamint a velük kapcsolatban álló talajvízrendszer fontos ivóvízbázi­sai. Ezen felül megoldatlan az ipari és kommunális szennyvízkezelés, nincs válasz a mezőgazdasági tevé­kenység szennyező hatásának mér­séklésére. A nagyszámú legális és illegális hulladéklerakó, a talaj jó vízáteresztő képessége miatt köz­vetlenül szennyezi a talajvizet. Az eredmények összességében azt mutatják, hogy szükséges a közvet­len beavatkozás, melynek akcióter­vét el kell készítem. A projekt jelen­legi szakaszának fő célkitűzése a Sajó-völgy szennyezettségi térképé­nek elkészítése volt, melynek kere­tében többek között az alábbiakra került sor- a Sajó-völgy meglévő talaj- és víz- szennyezettségi adatainak össze­gyűjtése, ellenőrzése és rendszere­zése,- a meglévő adatok felülvizsgálata a nemzetközi gyakorlatban elfoga­dott módszerekkel végrehajtott mintavétellel és laboratóriumi elemzésekkel,- legális és illegális hulladéklera­kók feltérképezése légifotók segítsé­gével és helyszíni pontosítással,- az elmúlt időszak jelentős ipari te­vékenységei környezeti hatásának meghatározása- a legfontosabb szennyezöforrások meghatározása. A korábbi időszakban a területen végzett rendszeres és célvizsgálatok összegyűjtött adatai azt mutatják, hogy közvetlen egészségkárosító hatás nem jelentkezik a területen. Azonban ezek az adatok nem alkal­masak karakterisztikus kép kiala­kítására, a talajvizek állapotára vo­natkozó adatok száma igen kevés, gyakorlatilag tradicionális paramé­terekből áll és nem tartalmaz infor­mációt a szerves anyag szennye­zettségre vonatkozóan. Toxikus nehézfémek E ténynek különös jelentőségét az adja, hogy a térségben jelentős a szerves-vegyipari tevékenység. A toxikus nehézfémek vonatkozásá­ban a zömmel célvizsgálatokból rendelkezésre álló adatok azt mu­tatják, hogy a nehézfémeknek két kulcsfontosságú kibocsátója van: a Borsodchem Rt. és a miskolci szennyvíztelep. A területen ssynos beazonosítatlan nehézfém kibocsá­tó üzem is működik. Figyelemkeltó kadmium-koncentráció mutatkozik a Hangony-patakban. Az ÓKÜ tér­ségében jelentős ólom és cink szennyezés azonosítható. A projekt során 18 felszíni vízminta, 9 folyó­üledék minta és 21 talajminta vizs­gálatára nyűt lehetőség. Jóllehet a mintavételi pontok kitűzése nem a legveszélyesebb helyszínek megha­tározását, sokkal inkább a közvet­len egészségkárosító hatás fennál­lását volt hivatott ellenőrizni, mégis Sajóbábony, Sajószentpéter és Ka­zincbarcika térségében néhány szerves komponens vonatkozásá­ban határérték-túllépés volt mérhe­tő. Ezen adatok jelzik a térség szer- vesanyag-szennyezettségének felül­vizsgálatára vonatkozó szükséges­ségét. Több ezer hulladéklerakó A projekt során több mint ezer legá­lis és illegális hulladéklerakó azo­nosítására került sor. E hulladékle­rakók zöme közvetlen veszélyt je­lent a talajvízkészletekre és ezzel az ivóvízbázisokra, mert semmilyen műszaki védelemmel nem rendel­keznek, valamin!, jelentős lég- szennyező források. A legjelentő­sebb lerakók, melyek alapos felül­vizsgálatot és sürgős intézkedést igényelnek: Az ÓKÜ salakhányó, az Epres-tanyai lerakó, a Borsodi Hőerőmű pemyehányója, a Beren- tei hulladéklerakó, a Miskolc-Ná- dasréti lerakó, a .December 4” Drót- művek hulladéklerakója. A projekt eredményei, a szennye­zettségi térképek azt mutatják, hogy a múltbeli ipari tevékenysé­gek jelentős károkat, szennyező- forrásokat hagytak hátra, amelyek a jelenlegi csökkent gazdasági tevé­kenység mellett is tovább élnek, sőt az várható, hogy a talajbeli mozgá­sok következtében ezek hatása ké­sőbb fokozottan jelentkezhet. A ve­szély mértékének pontos felmérése, az úgynevezett forró (legveszélye­sebb) pontok meghatározasa, jel­lemzése, a prioritások meghatáro­zása, a műszaki megoldások kidol­gozása és a finanszírozás kidolgozá­sa még előttünk álló feladat. Ezzel párhuzamosan kell jelenlegi gya­korlatunkon is változtatni, különös tekintettel a kommunális és a ve­szélyes hulladékok kezelésére, vala­mint a szennyvízkezelés jelenlegi gyakorlatára”. Ma Magyarorszá­gon az ismert okok miatt nehezen érvényesíthető a szennyező fizet el­ve, szükség van tehát azt állami be­avatkozásra és a nemzetközi segít­ségre egyaránt. Fotók: ÉM-archív Németországi levegőkísérlet Heilbronn (MTI) - Világviszony­latban is egyedülálló környezetvé­delmi kísérletet hajtottak végre a múlt héten Baden-Württemberg tartományban: egy egész térség te­vékenységét korlátozták abból a célból, hogy csökkenjen a lég­szennyezettség, ezen belül is az ózonsúrűség. A kísérlet az ország egyik leg­szennyezettebb levegőjű vidékére, egy 400 négyzetkilométernyi terü­letre terjedt ki Heilbronn és Ne- ckarsulm városok környékén. Csü­törtök reggeltől vasárnap estig drá­kói korlátozások voltak érvényben: csak a katalizátoros autók haszná­latát engedélyezték, az autópályá­kon felére csökkentettek a megen­gedett legmagasabb sebességet, s korlátozták a légszennyező ipari üzemek tevékenységét is. A kísérlet időtartama alatt levegő­ben és szárazfőldön folyamatosan mérték a légszennyezettség alaku­lását. Az adatok a kísérlet eredmé­nyességéről tanúskodnak: már pén­tekre 40 százalékkal csökkent egyes szennyezóanyagok, így a nitrogéno- xid mennyisége a levegőben. Érez­hetően visszaesett a zajártalom is. A légszennyezés csökkenésénél is nagyobb sikernek tekinthető a kí­sérlet kedvező fogadtatása a lakos­ság részéről. A sebességkorlátozást vagy a kipu­fogógáz-szabályozást az ellenőrzött autóknak csak mindössze 2 százalé­ka sértette meg. - Az emberek nagy felelősségtudattal és nyugalommal reagáltak az intézkedéseibe - álla­pította meg a helyi környezetvédel­mi minisztérium. A kísérlet egyetlen hátránya az üz­leti életre gyakorolt negatív hatás volt. A szállodák, üzletek forgalma igencsak megcsappant, mert az emberek vagy nem akartak „cam­mogni” az utakon, vagy nem rendel­keztek katalizátoros autóval. Heilb­ronn szombatra tejesen elnéptele­nedett, Neckarsulmban viszont vásári hangulat uralkodott, az au­tómentes napot biciklisek, kon- certezók, rajzoló gyermekek hasz­nálták ki. A kísérlet azt jelzi, hogy az emberek készek megváltoztatni szokásaikat, életmódjukat, ha az mindannyiunk érdekét szolgálja - értékelte a kísér­let társadalmi eredményét Harald B. Schaefer, Baden-Württemberg környezetvédelmi minisztere. A kísérlet ugyanakkor nem váltotta be fő célját, az ózonsúrűség csök­kentesét. Az előzetes adatok nem je­leznek javulást ezen a téren, bár a teljes kiértékelés még fél évet vesz igénybe.------------JEGYZET------------­T isztán látni Udvardy József A Sajó völgyében tisztán látni annyit je­lent, mint elborzadni. A japán anyagi se­gítséggel és közreműködéssel elvégzett kör­nyezetvédelmi vizsgálatsorozat elszomorí­tó eredményeket mutat. A szomszédos ha­sábokon néhány adatot felsorolunk, ami alátámasztja az előbbi megállapítást. Ed­dig sem hittük, hogy paradicsomi állapo­tok uralkodnának a folyó mellett, ám ezek a legújabb mérési eredmények és adatok a napnál világosabban mutatják: milyen sú­lyos bűnöket követtek, s követünk el ma is Borsodnádasdtól egészen Tiszaújvárosig a környezet ellen. Mint a sajtótájékoztatón megjegyezték: a patakpartokat, a vízfolyásokat a lakosság természetes szemétlerakónak tekinti. Saj­nos, nem voltak ezzel inasként a Sajó part­ján működő vállalatok, bányák sem. A partra, vagy annak közelébe minden lelki- ismeretfurdalás nélkül lerakták hulladé­kaikat, annak mind szilárd, mind pedig folyékony formájában. A tájékoztatón lát­tunk egy vetített fényképet, amely első rá­nézésre, mintha egy madártávlatból fény­képezett tengerparti tájat mutatott volna. A narrátor azonban kijelentette: szó sincs nyugalmat árasztó, fürdőzésre csábító víz­partról. Egy szikkasztó medencét láthat­tunk, amelynek vizébenazéletnek már sem­mi nyoma sem volt. A Sajó partján szám­talan hasonló és más típusú párologtató szikkasztó mélyedést lehet találni, amelyet már odahagytak. Az ipari termelés saj­nos megszűnt, a szennyezés viszont visz- szamaradé De, mi hasznunk van belőle, hogy tisztán látunk? Miért kell e környezetpusztítások­ról újra és újra írni és beszélni? A károk mérsékléséhez, a táj felélesztéséhez milliár- dokraés miüiárdokralenné szükség. Ennyi pénzük erre a célra sajnos még a gazdag japánoknak sincs. Akkor tehát csak osto­rozzuk, korbácsoljuk újólag önmagunkat, miközben a tehetetlenség keserű érzése mardos bennünket, vagy mégis létezik va­lamilyen kiút? Ezekre a kérdésekre csakis a jövő adhatja meg a választ. A Sajó vizs­gálati programjának készítői is csak an­nyit mondhattak: a több kötetes elemzés nemcsak a szakembereknek, hanem a ha­zai és a külföldi politikusoknak készült. Emellett csak csendesen jegyezték meg, hogy talán befek tető is akad ma jd a tá j hely­reállítására. Porálarcban Nem kívánnak álarcban élni Fotó: Fojtán László Kazincbarcika (ÉM) — Az emlékezetes az­beszt-ellenes tüntetésen néhány fiatal, vagy még inkább gyerek, porálarcot öltve demonst­rált. Ezzel is jelezni kívánták tiltakozásukat a veszélyes anyag elhelyezése ellen. Sajnos tény, hogy egy országos érdeklődést, figyelmet kiváltó környezetszennyezés éppen a mi terü­letünkön történt. Kezdetben, néhányan még azt is kétségbe vonták, hogy egyáltalában szennyezi-e a környezetet az azbeszt. Később aztán kiderült, hogy bűncselekmény is kap­csolódik a példátlan esethez. Egy biztos, a tet­tesek nem maradhatnak álarcban, a nyilvá­nosságra tartozik, kik a felelősek az azbeszt« szállításokért.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents