Észak-Magyarország, 1994. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-22 / 145. szám

1994» Június 22»« Szerda Család ELETMOD 11 Kirándul a család Miskolc (ÉM) - A család éve alkal­mából „Kirándul a család” címmel új, országos programot indított a Magyar Természetbarát Szövetség és a Nemzeti Egészségvédelmi Inté­zet (NEVI) a Tájak-Korok-Múzeu- mok Egyesület segítségével. Azért született meg az országos mozgalom, hogy hosszú távú, élet­mód-formáló, természetjáró progra­mot kínáljon a családoknak. Az ér­deklődők számára új, Magyaror­szág nyolc tájegységet bemutató, útvonal-javaslatokat is tartalmazó füzetsorozat is készült. Első darabja a Budai-hegyeket mu­tatja be. Ezt követően folyamatosan jelennek meg a Pest környékét, a Dunántúl tájait, az Északi-hegyvi­déket, valamint az Alföldet bemuta­tó füzetek. A „Kirándul a család” program nem egy évre szól. A család éve csak elin­dítja az akciót, amely a szervezők reményei szerint hozzájárulna az egészséges életmód elterjesztéséhez úgy, hogy közben megismerteti a résztvevőket az ország természeti és művelődéstörténeti értékeivel. Kapcsolatügyelet Miskolc (ÉM) - A miskolci Család- segítő Szolgálat új szolgáltatása a kapcsolatügyelet. Ezzel azoknak az elvált szülőknek kívánnak segíteni, akik között a válás után oly* mér­tékben megromlott a viszony, hogy a gyermekláthatás helyszínében sem tudnak már megegyezni. A szolgálat a gyámhatóság vagy a bí­róság intézkedése után vállalja, hogy szombatonként helyet és szak­embert biztosít ahhoz, hogy a látha­tás létrejöhessen. Jelentkezni a Családsegítő Szolgálatnál lehet kb. egy héttel a kívánt időpont előtt sze­mélyesen a Budai József u. 4. szám alatt, vagy a 362-805-ös telefonon. Poharazó házasok London (MTI) - A házasságban élő nők gyakrabban és rendszereseb­ben isznak szeszesitalt, mint a haja­don, elvált vagy egyedül élő társaik. Ezt a következtetést vonta le vizs­gálatai alapján a „She” című brit női magazin, amely Nagy-Britannia- szerte összesen ezer nőt kérdezett meg ivási szokásaikról. Az eredmények szerint féije6 hölgy­olvasók több mint fele mindennap felhörpint egy pohárkával, míg ugyanezt az élettárssal élők 19, az egyedülállók 17 és az elváltak 9 szá­zaléka teszi csak meg. A teljes, nyolcórás munkaidő és a gyerekek növelik a kísértést, hiszen az alko­hol oldja a stresszt - állapította meg a vizsgálat. Egészségmegőrző társas kapcsolatok Hága (MTI) - Az aktív társas kap­csolatok megőrzik egészségünket. Ez az eredménye annak a felmérés­nek, amelyet tízezer személy bevo­násával végeztek Hollandiában. A párkapcsolatban élő férfiak a ta­nulmány szerint egészségesebbnek bizonyultak, mint egyedül élő társa­ik. Akik azonban egyedül élnek, de házon kívül sok társas összejövete­len vesznek részt - baráti kör, templom, helyi dalárda -.szintén kevesebb egészségi problémával küzdenek, mint a magukba fordu­lók. A kutatók szerint a társas kap­csolatok erősítik az immunrend­szert, mivel azt az érzést közvetítik, hogy az egyénre szükség van és sze­retik. A partnerek és barátok ezen­kívül arra is jók, hogy a nehéz hely­zetekben - így a betegségben is - hasznos tanácsokat adjanak. Adományokat várnak Miskolc (ÉM) - A Miskolci Család­segítő Szolgálat kéri mindazokat, akiknek lehetősége van arra, hogy segítsen a szolgálathoz forduló rá­szorultakon, és fölösleges háztartá­si géppel (mosógép, centrifuga stb.) rendelkezik, jelezze ezt a családse­gítőnél a 362-805-ös telefonon, vagy személyesen a Budai J. u. 4. szám alatt. Az oldalt szerkesztette: Kovács Judit Mit ér a férfi, ha elvált... A házasságok az égben köttetnek, de a válást a földi bíróság mondja ki Rajz: Bohus Tamás Brackó István Ismerősöm a régi barátság okán, beállított hozzám egy üveg itallal ünnepelni és szomorkodni. Sikerült elválnia. Szépen, közös megegye­zéssel, sárdobálás nélkül. Nem tud­tam eldönteni, hogy gratuláljak, vagy kondoleáljak-e. Puszta véletlenség, hogy ez éppen vasárnap az apák napján történt. Kedvetlenül kortyolgattunk, s hall­gattuk a rádióban az eseményről hírt adó beszámolót, közben nagyo­kat hallgattunk, s belegondoltunk a sors forgandóságába.. Mindketten tudtuk, hogy most valami más kez­dődik, s felemlegettük azt is, hogy néhány éve Magyarországon mega­lakult az elvált férfiakat tömörítő érdekvédelmi szervezet, amely a ki­semmizett s az egyoldalúan nópárti törvények miatt lehetetlenné lett, volt férfiak jogait igyekszik képvi­selni, illetve a jogtalanság hátrá­nyait enyhíteni. Családrontó idők Szép, melankolikus történetet kere­kíthetnék ebből a korántsem furcsa családi históriából. Nem voltak lát­ványos veszekedések, nem került sor tettlegességre, s nem egy „har­madik” miatt romlott meg a vi­szony, a káros szenvedélyektől mentes, átlagon felüli anyagi viszo­nyok között élő emberpár között. A romantikusságot fokozandó, el­mondhatom ugyan, hogy ez egy gyermekkori ismeretség és kamasz­kori szerelem volt, következéskép­pen korai házassággal. Hamar jöt­tek a gyerekek, s nincs egyetlen konkrét ok sem (in flagranti) impo­tencia, baleset, pénzügyi vita), amely végül is a válóperes tárgya­láshoz vezetett... Miért? Csak! Szuverén egyéniségük nem csiszolódott össze, bár a vég­zésben az állt, hogy elhidegültek egymástól, a titok kulcsa, amely fel­pattinthatná a zárat, nincs meg, megtalálhatatlan. Pedig szép pár voltak, s az ismerősök lepődtek meg a legjobban, amikor értesültek a vá­lásról, s arra gondolhattak, hogy mit ér a vélt harmónia, az ásó, kapa és a nagyharang? Ám nem is a múlt, a hisztériás, poé­nok nélküli sztori az érdekes. Már nem kelt feltűnést az ilyesmi. Há­rom házasságra ma Magyarorszá­gon egy válás jut. Ez sok. Érthetet­len, idegesítő. Családrontó időket élünk. Szétrombolták a hajdani fa­luközösségeket, a falvakat, a csalá­dokat, az embereket a városba, a panelba kényszerítették, az asszo­nyokat dolgozni küldték. Az általá­nos okok feltárásáról a „család rádi­ójában”, a Petőfin hallottam egy ér­dekes elemzést. Veszélyeztetett gyerekek A klasszikus családmodell szétzilá­lódott. Egy nem tudományos, de rosszmájú definíció szerint száz há­zasság közül tíz jó, ötven rossz, negyven közepes... De a közepes há­zasságok is rosszak. Ezeket a törvé­nyes, de formális kapcsolatokat a gyerekek, az anyagi érdekek, vagy a „csöbörből vödörbe minek?” megal­kuvásának elve tartja össze. Ügy szorítja és nem engedi szétesni, mint abroncs a hordót, gipsz a törött lábat, vagy a kalitka a szabadulni vágyó madarat. Van aztán egy másfajta felosztás is. Eszerint négy parcellára szeletelhe­tő az égben köttetett házasságok óriási mezeje. A mai hagyományos család: apa, anya, két gyerek. A nagyszülők nélkül élnek. A férj töb­bet keres, de az asszony osztja be a pénzt. A második kategóriába a lumpenek, a deviánsok tartoznak, akik nem fizetik rendszeresen a számlákat, a gyerek nyakában kulcs fityeg, a nevelés egy-egy atyai pofonban merül ki. A csonka család nem család, de ez az arány teszi ki az egyharmadot. Jár a pótlék, több­nyire az asszonynak, s a gyermek- tartás, ha a csábító vagy az exféij fi­zet. Van aztán a heteromán, a fel­halmozó család, amelyik gyűjt, töri magát, nem az érzelmi elemek a do­mináns összetartó erők, hanem a vagyon, a karrier, az egyéni önmeg­valósítás szándéka. Ebben a közeg­ben a gyerek legalább annyira ma­gányos és veszélyeztetett, mint a lumpeneknél. Elgondolom, és ez csak közvetve tartozik a történethez, hogy nagya- pámék melyik kategóriába tartoz­tak. Számomra ók voltak az ideális modell. Nem a négy gyerek miatt (apám volt a legidősebb), hanem az olyasfajta harmónia okán, ami át­sütött a bőrön, s átsugárzott a népes família ifjabb tagjaira is. Hogyan csinálták? A titkot magukkal vitték a sírba. A négy gyerek egyike sem vált el, de négyük nyolc unokájából négy már megjárta a válóperes tár­gyalótermet. Hitelképtelenné válik Ahogy nincs két egyforma lyj, nincs két egyforma történet és család sem. Visszatérve a bevezetőben em­lített barátommal folytatott édes­bús, kevés beszédű eszmecserére, végül is ott lyukadtunk ki, hogy a viszonylag tisztességes elvált ma­gyar férfiak sorsához képest a feu­dalizmus röghöz kötött jobbágyai­nak aranyélete volt. A férfit általá­ban kisemmizik, a többnyire női ta­láros vezette bíróságon, természete­sen, szigorúan törvényes alapon. A gyerekek az asszonynál maradnak, a férfi - hiába szentesítik a vagyon­megosztást - költözni kénytelen a lakásból, s nem viszi el a tévét, a hűtőt, a videomagnót... De a fizeté­sének 40 százaléka (ha egynél több az apró csemete) tartásdíjként auto­matikusan levonódik. Ez nemcsak azt jelenti, hogy anyagilag passzra vágták (pláne, vagy szerencsére), ha a nevét viselő utód egyetemre megy, hanem azt is, hogy hitelkép­telenné vált. Egyetlen bolt, egyetlen bank nem áll vele szóba, lűszen nem partiképes. Sem anyagilag, sem erkölcsileg. Nagyon szerelmes­nek kell lennie annak a nőnek, aki egy elvált, kisemmizett férfival köti össze az életét. Csendesen poharaz- gattunk, de nem esett jól az ital. Vi­gasztalni nem tudtam barátomat, segítséget nem kért. Képtelen volt megemészteni a dolgokat, s a „láthatáson” hiába szólítják apuká­nak a gyerekek, egyedül maradt. Szoktatja magát az új szituációhoz. De nem lett alkoholista, nem hajku- rássza a nőket, nem forgat önpusz­tító gondolatokat a fejében. Csak a férfiúi szolidaritás sérthetetlen büszkesége miatt nem mondom, nem mutatom, hogy sajnálom. Miről beszélgessünk a gyerekkel? Miskolc (ÉM) - Szülők és gyermekek között mindig van ezerfele megbe­szélni való téma. Vannak azonban olyan dolgok, amelyekről - szülői kötelességből fakadóan - korához mért szinten beszélgetni kell a gyer­mekkel. Ilyen témák a dohányzás, az alkohol, a kábítószer. Nyugtalanító, hogy megszokássá, sót szenvedéllyé válik egyre több gyermeknél a cigarettázás. Nem tudnak, de nem is akarnak lemon­dani róla. Mit tehet a szülő? Ha már szenvedéllyé vált a gyermeknél a dohányzás, akkor keveset. Itt a szü­lő az egészséges életre való nevelés­nél valamit elvétett. Elmulasztotta felvilágosító, nevelő munkával meg­előzni a bgjt. Nehezebb a helyzet, ha a szülő maga is dohányzik. Pedig nem szégyen, sót becsülendő dolog, ha megmagyarázza gyermekének, mennyire káros a dohányzás a szer­vezetre, ó is szeretne leszokni róla, de nincs elég akaratereje hozzá. Ép­pen ettől akarja megkímélni gyer­mekét. Ettől az őszinte megnyilat- kozástól nem esik csorba a szülői te­kintélyen. Szerte a világon egyre nagyobb mé­reteket ölt a dohányzás elleni harc. A nikotin minden cseppje halálos méreg. Támadja az érrendszert, az idegrendszert. Ha növényvédószer- ként használjuk a nikotint, a tároló­edényt halálfejes címkével látjuk el. Ha tehát valaki cigarettát vásárol, Ne szégyelljük hibáinkat... Fotó: Dobos Klára az mérget vesz drága pénzen. Ma­gyarázza meg a szülő, hogy nem at­tól lesz „nagy” a fiatal, ha dohány­zik, hanem attól, hogy kulturáltan viselkedik. (A dohányzásról segít le­szokni a Herbáriánál kapható do­hányzás elleni teakeverék.) Az „iszogató” gyermekek száma is nő. Gyakran előfordul, hogy névna­pokon, ünnepi alkalmakkor a gyer­mek is kap egy kis likőrt, vagy más alkoholos italt. Csupa szeretetból. A szülő jóhiszeműen azt gondolja, egy kis ital nem árt a gyermeknek. De árt - intenek a szakemberek! Egy pohárka szesz is hatással van az idegrendszerre, károsítja a májsej­teket, gátolja a gondolkodást... Nem régen még tabu volt Magyar- országon a kábítószerről beszélni. De ez nem jelentette azt, hogy nem volt ilyen probléma. A drogok, szer­ves oldószerek, gyógy- és kábítósze­rek fogyasztása, sajnos, hazánkban is terjed, a kábítószert élvező fiata­lok száma nő. Ezen a lejtőn legtöbb­ször nincs megállás. A legteljesebb testi-lelki lezülléshez vezet. Hogyan kezdődik a baj? A fiatal élményre éhes, kíváncsi, hogy mit nyújt a ká­bítószer. Érdekesnek találja, hogy társaival együtt olyan dolgot cselek­szik, ami „irtó jó marhaság”, de mi­re feleszmél, már a kábítószer rab­jává válhat. Egy reményteli fiatal élet kettétörik. Mint minden betegségnél, ennél is legfontosabb teendő a megelőzés! A szülőknek ebben van a legdöntőbb feladata. Jó barátként beszélgesse­nek ezekről a dolgokról a gyermek­kel. Mondják el, hogy a legször­nyűbb szenvedés vár a kábítószert szedőkre! A mesterséges mámor nem old meg konfliktushelyzeteket, hanem súlyosbítja a kedvezőtlen élethelyzeteket. Olyan légkört kell teremtem ott­hon, hogy a gyermek kritikus hely­zetekben is bizalommal forduljon szüleihez segítségért­Családtörténetek Miskolc (ÉM) - A Miskolci Családsegítő Szolgá­lat Avasi Csoportja családtörténeti kutatási pá­lyázatot írt ki az általános iskolák 7-8. osztá­lyos tanulói számára, amelyben arra voltak kí­váncsiak, mennyire ismerik a gyerekek család­1 ‘uk múltját. Nem titkolt szándékuk volt, hogy a altatáshoz nélkülözhetetlen beszélgetése!: áltál közelebb kerüljenek egymáshoz a nemzedé­kek. Most a nyertes pályázatok egyikéből, a „Családok családja" jeligével beérkezettből közlünk részleteket. „...Nemrég egy ősrégi fotóalbumot nézeget­tem, ami olyan régi, hogy üknagymamám ké­pe is benne található. Megfigyeltük, hogy a legtöbb felnőtt nő nyakában ugyanaz a medál díszeleg, ami most édesanyámé, és már körül­belül öt generációja anyáról lányára száll. Csak egy embert ismertem, akinek a fényképe a fotóalbumban található, ő a dédnagyapám, Papóka... ....Ä családunk gyűjti a dédszülők személyes dolgait, mint például Papóka pénztárcáját, szemüvegét, amin látni lehet, hogy takarékos ember volt. A keret eltört, de nem dobta el, hogy újat vegyen, hanem megdrótozta. Déd­nagymamámtól, Papóka feleségétől való a ró- zsafiizér, és a konyhánk falát díszítő mángor­ló. Ót nem ismertem. Ez a modem nő Miskol­con született. És hogy miért volt modem? Mert dolgozott, a század elején egy fényké­pészüzletben, mint adminisztrátor. így hát sa­játjogán ment nyugdíjba. Nagyon ügyes házi­asszony volt. Anyukám tőle tanult meg sütni, varmi, kötni, horgolni. Az ünnepekre mindig „csodatortát” sütöttek, és ez azóta is hagyo­mány maradt... »Papóka fiatal korában" Fotó: Archív ...Egy csodálatos paraszt tükör díszíti a háló­szobát. Ezt Dédike ajándékozta nekünk. Ó az apai ágon rokonunk, és mind a mai napig déd- szülóként tisztelem, sajnos már csak az emlé­két. Ahogy adatokat gyűjtöttem a családról, akkor derült ki a számomra, hogy ó nem a dédnagymamám, hanem egy távoli rokon, aki egész közel került hozzám. Dédike a dédnagy­mamám egyik testvére. Neki nem született gyermeke, nagymamámék pedig sokan voltak testvérek, így nagymamát kislány korától ó nevelte, ó házasította ki. Nagyika a varrással foglalkozik szívesen, mivel Dédike csodálato­san megtanította a varrás mesterségére. Sajó- vámoson megismerkedett egy fiatalemberrel, aki nem sokkal később a félje lett. Az esküvő után Miskolcra költöztek, ahol később három fiuk született. ...Az anyai nagymamám négy polgárit vég­zett, majd gépírni is megtanult. Nagyapa Besztercebányán született, és a trianoni béke­szerződés után, mivel szülei nem írták alá a csehszlovák állampolgárságot, 24 órán belül marhavagonba pakolták a családot a négy gyerekkel, majd átszállították őket Egerbe. Három évig laktak ifyen körülmények között Nyolcéves volt, amikor Miskolcra kerültek. A háború után vette feleségül nagyit. Először nagyapa édesanyjáéknál laktak itt Miskolcon, ahol anya és az öccse születtek. Sok csínytevé­sük volt. ...Egy húsvét alkalmával este nagya­pa megcsinálta a szódavizet, ugyanis ó korán reggel ezzel locsolta meg a család hölgytagjait. Még este a két kisgyerek titokban megitta az összes szódát. Reggel nagyapa csalódottan, bár a viccet értve, sima vízzel locsolkodott. Egy másik húsvét alkalmával nagyapa me­gint csak előkészítette a szódavizet, s bizton­ságos helyre tette. A két gyerek megint túljárt az eszén, mert helyet cseréltek az ágyban, és nagyapa reggel mit sem sejtve a fiát locsolta meg.... ..A. szüleim általános iskolában egy osztályba jártak, és már ott is jó barátság és szimpátia alakult ki közöttük. Egy évvel az esküvőjük után született a nővérem, és hat évre rá a nő­vérem húga, vagyis én. Á nővérem, Betti vá­lasztotta a nevemet. Ha fiú lettem volna, Ba­lázs lettem volna, a gyerekvers miatt, de lány lettem: Veronika, a Tenkes kapitányából...”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents