Észak-Magyarország, 1994. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-21 / 144. szám

4 ÉSZAK-Magyarqrszág Megyei Körkép 1994» Június 21«, Kedd------------JEGYZET-----------­A jándék Fecske Csaba Megfogtam az Isten lábát: nyertem. Pedig még csak nem is játszottam. A Maria-In­ternational Kft.-nél ez mit sem számít. A postás bedobja, címzett kiveszi, felbont­ja és háborog: feladó honnan veszi a bátor­ságot -na és a címemet - hogy személyi­ségijogaimat durván megsértse ?Hogy mer háborgatni, írásban felelőtlenül ígérgetni, nem tudja, hogy a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát? „Értesítés az ajándékátadásrólFecske Csa­ba részére. Ez az irat a hivatalos bizonyí­ték arra, hogy Fecske Csaba a lent felsorolt ajándékokat megkapja. Fecske Csaba egy szuperajándékot kap. Itt van az ajándék, melyet Fecske Csabának megígértünk. Az ajándék a következő kollekciókból áll: Mi­ele mosógatógép (sic!), vagy mosógép, vagy Swiss-Cut Coiffeursystem vagy Singer var­rógép 1 000 000 Ft értékben. Fecske Csaba megkapja az ajándékát, ha a megrendelő­szelvényt kitöltve és aláírva a Maria-Inter­national Kft.-hez beküldi. Ebben az eset­ben a szuperajándék visszavonhatatlanul az Öné. Fecske Csaba valóban megérde­melte a szuperajándékot.” Kedves Maria Kft., Fecske Csaba nem most lépett le a falvédőről, nagyon is jól tudja, hamarabb fogja látni a háta közepét, mint az Ön szuper mosogatógépét. Ön is tudja, én is tudom. Ön tudja, hogy én tudom, én tudom, hogy Ön is tudja. Hát akkori! Valaki csak bedől?! „A szuper ajándék már most az Öné. Ké­rem küldje be kitöltve a hátoldalon talál­ható megrendelőszelvényt a Maria-Inter­national Kft.-hez. Fizetési mód: kérem, hogy a megrendelt termékeket utánvéttel küldjék el számomra. A küldemény átvéte­lekor a küldemény értékét, a csomagolási és szállítási díjat a postának kifizetem, amely küldeményenként 250 Ft. 100 szá­zalékos árengedmény, ha az első 50 Szu­per Hair megrendelő egyike vagyok, így az összes megrendelt Szuper Hair termékhez ingyen jutok hozzá.” Kedves Maria-International, nem akarok Önnek tippeket adni, de ha én lennék Ma- ria-Intemational, nálam a legelső megren­delő is minimum 51. lenne. Bizonyítsa be valaki az ellenkezőjét! Ugye Maria Önnek ilyesmi meg se fordult minden bizonnyal igen bájos fejecskéjében? Az ajándékot pedig, melyet valóban meg­rendeltem, ezennel fölajánlom Önnek, mint az első 50 szuper hirdető egyikének. Az árából, ha javasolhatnám, vegye meg a Helyesírási tanácsadó szótárt, különös te­kintettel a „tulajdonossá” és a „mosó­gatógép” szavakra. Nagyon szívesen, máskor is. Negyven túzok Miskolc (ÉM - KL.) - Megyénk egyik termé­szeti ritkasága - értéke a Tisza menti része­ken lévő Mezőségnek, vagy Kis-Hortobágy- nak is nevezett védett területen élő túzokok. Korábban csak maga a magyar struccnak is nevezett madár volt védett, most azonban már élettere is az. Szigorú védelem alatt áll, vadászata tehát tilos. Már csak azért is, mert eszmei értéke mintegy félmillió forint. A terü­leten „illetékes” vadásztársaságok tagjai nem hogy nem lövik ki, de gondosan figyelik, ne­hogy más kárt tegyen az állományban. Ennek ellenére a közelmúltban egy fiatal kakast ta­láltak meglőve, ami valószínűleg orvvadász golyójától pusztult el. A felmérések szerint a nagy kiterjedésű, szavannás jellegű legelőt kedvelő állatok számát megyénkben mintegy negyvenre becsülik. Létszámuk stagnál, s a természetvédelmi terület szakemberei azon munkálkodnak, hogy csökkenésüket meg tud­ják akadályozni. Ezért például nem kis fárad­sággal a tojásrakás idején figyelemmel kísérik a fészkeket, s 2-4 fészekalja tojást össze­gyűjtve „kimentik” azokat a fészekből. Mes­terségesen keltetik, s mikor a tojás héja „pat­togni” kezd, visszacsempészik a fészekbe, ahol a tojó költi ki. Ezeket a kikelt túzokcsibéket az anyjuk 4-6 hétig gondozza, majd „szárnyukra” bocsátja. Ez a pulykánál nagyobb testű madár hazánkban egykor jellegzetes, őshonos volt. Különösen a Hanságban élt, de az alföldi jelle­gű vidéken is megtalálható volt. Számuk azonban az idők folyamán olyannyira megfo­gyatkozott, hogy szigorú védelmet kellett el­rendelni. Fennmaradásukat többek között a Dévaványán létesített túzok-rezervátum is biztosítja. Habár vadászata tilos - igazi va­dászélményt, páratlan látványosságot jelent a túzokkakasok dürgése, amikor „körüludvarol­ja” a nőstényeket, színpompás tollazattal is kifejezve nász-szándékát. Kilakoltatásról most szó sincs Nem tudják hová kiköltöztetni a jogcím nélküli lakókat A nyomor konzerválódik, majd pénz híján újra teremti önmagát Fotó: Laczó József M. Szabó Zsuzsa Miskolc (ÉM) - A Szondi-telep olyan mint megszoktuk: rogyadozó házak, nem létező vécék és nagyon is valós sertések bűze fogadja a látogatót. Magamban kétkedés: annyit írtunk már az itt élők iszonyatos lakásviszo­nyairól, mégsem változott semmi, legfeljebb tovább romlott a helyzet. Mert a válasz ismert és valós a nyo­mortelepen élők kérdéseire: megol­danák gondjaikat, de a város ezer sebből vérzik, ide pedig hatalmas összegek kellenének. Annyi pénz, amennyi nincs. Burai Aladár, a közismert kisebbsé­gi képviselő, a helyi független ci­gányszervezet vezetője gyakran megfordul itt. Messziről üdvözlik. Biztatja a vele parolázókat, majd csak jobb lesz, mindenesetre, ó jön a jövő héten is, ha gond van, neki szóljanak. Szívén viseli a telepiek sorsát, pedig - bár maga is munka- nélküli - ő tiszta ruhában jár, nor­mális lakásban él; semmiképpen nem sorstársa az ittenieknek. Törő­dése onnan fakad, hogy ő is mélyről jött, s ezt nem tudja, nem is akarja elfelejteni. Mennének, de hová Burai nemrégiben élt hozzászólási jogával a miskolci szenátorok ülé­sén, akik ennek ellenére, vagy ezzel együtt jóváhagyták a Szondi-telep rendezési programtervét. Az egész­ről most csak annyit: távlatilag a teljes felszámolást látja járható út­nak a város. Mégpedig a totálisát, mert ha maradnának itt régi épüle­tek, újra megjelennének lumpen elemek és a telep, a nyomor újrater­melné önmagát. Az itt lakóknak ta­karos házacskákat építene Miskolc; éppen ez a baj, mondja Burai, mert hova teszik a rengeteg gyereket? A sok gyerek és a nyomor feltűnő pár­huzamosságot mutat, no és az, hogy a zsúfoltság magában hordja az új házak leromlásának, a bennük élők elnyomorodásának törvényszerűsé­gét is. Burainak és másnak sem kell egye­lőre emiatt aggódnia, mert a prog­ramterv ugyancsak messze esik a részletes rendezési terv (az RRT) fo­galmától, ráadásul pénz sincs a megvalósítására. Ha más nem, ez utóbbi a legnyomósabb érv, hogy egyelőre nem lesz belőle semmi. Sem kislakás, sem tömegnyomor, sem újabb nyomortelep. Itt állunk a Szondi György utcán, azért, mert holmi kilakoltatásokról esett szó. Nem is ez a baj, mert men­ne innen mindenki szívesen, a nagy kérdés a hová? Mert az egyik lakó­nak, nevezetesen Danes Józsefnek három gyerekkel, feleségestül egy egyszoba konyhásat ajánlott a vá­ros. így se fémek, mit lesz ott ve­lük? Nyolc éve ideiglenesen Danes úr egyébként vállalkozó, szállítmányozna, ha lenne mit, de nem nagyon megy az üzlet. Most ép­pen akad valami és elviharzik lus furgonjával. Körbejárjuk a borzal­mas házak közzé zsugorodott utcá­it. Az itt lakók már megszokták az újságírót, rutinosan nyilatkoznak, remélik, hátha sikerül felrázni a közvéleményt. Ez többé-kevésbé si­kerül, aztán elül a dolog. De azért mondják a magukét. Ráérnek, munkájuk nincs, panasz pedig akad bőven. A lánynevét viselő Sztojka Ildikótól például megtudjuk, hogy azért van nyolc fia, mert addig hajtanak a fér­jével, míg be nem sikerül egy kis­lány. Lett volna már, de meghalt, így újabb szülésre készül a vékony asszony, akinek formáját más húsz­évesek is megirigyelhetnék. Vismeg Imréné például nem bánná, ha kap­na egy normális egyszobás lakást, nyugdíjas férjével kettejüknek elég az is. Csak víz lenne, meg gáz, no meg fürdőszoba. Mert igény az itt is van, csak anyagi tehetség híján. Önkormányzati lakás nem jut, mert az olyan kevés, hogy más se kap. Vennének, de az meg túl drága. So­kan ezért amolyan pótcselekvés­ként beszerzik a videót, a háztartá­si gépeket. Már-már komikus a ro­gyadozó házakon a sok parabola an­tenna — mindenki azzal javítja a közérzetét, amivel tudja. Dancsné körbevezet az életveszé­lyesnek nyilvánított lakásban. Nem véletlenül. A szétnyitható heverőn négyen alszanak, egy gyerek egy másik fotelágyban, ha nehezen is, elférnek. A nagyobb baj, hogy a ka­rácsonykor vett ágy háttámlája a fal felől penészes, rothad, a szek­rény oldalán csurog a víz. Nem ép­pen ideális állapot, sőt! A fiatal- asszony ismét gyereket vár, a ne­gyedik kis Danes karácsonykor lát­ja meg a napvilágot. Vajon jobbat, vagy rosszabbat a mostaninál? A fiatalasszony mondja, hogy szűk nekik a felajánlott egyszoba. Tapol­cáról kerültek ide ideiglenesen, im­már nyolcadik éve. Lakásigénylés? Ja, azt két hónapja adták be. Együtt nyomorognak A szűk sikátorban gyerekek és ku­tyák, no és elégedetlenkedők. Cigá­nyok és nem cigányok - a Szondi vé­gül is nem cigánytelep, itt nagy szo­lidaritásban nyomorog mindkét fél. Mutatják a bontásra engedélyezett házakat. Amelyikből kiköltöztek, abból valakik nagy szellemesen azonnal vécét varázsoltak. Nem is egyet, érthető, miért. Az eredetileg erre szolgáló budi első fala ugyanis hiányzik, teljességgel lehetetlen, hogy biztosítsa a könnyítés előírá­sos intimitását. Sőt! Mesélik, hogy egy fiatalasszony beleesett a fekáJi- ába, ha nem húzzák ki, talán bele­fullad. Szóltak már a kezelőnek, a MIK-nek, de az füle botját se moz­gatja. Pap Imréné 16 éves lányát mutatja. A nyurga bakfis tüdejéről egy oldal­nyi az orvosi lelet, így nem mehet is­kolába, pedig szerencsés: szakmun­kástanuló intézetbe jár. Nekik olyan lakás kéne, álmodozik az asz- szony, amit meg is tudnának fizet­ni. Nem vágyik flancra, nem is vágyhat, hiszen van még egy fia. Két gyereket hétezer forint nyugdíj­ból nevelni bizony nagyon nehéz. Meséli, hogy régen, az ötvenes évek­ben ez egy szép telep volt, a házak épek voltak, volt fa, virág, normális élet. Pécsi Lajosnéék nejlonnal húz­ták be a padlást, hogy ne folyjon a lakásba a víz, érthető, hogy ók is el­sősorban egészséges otthont szeret­nének. Többen mondják, hogy ellopnak itt minden mozdíthatók Egy ősz hajú asszony még mindig a lavórja után áhítozik; kiöntötte belőle a vizet, öt percre a kerítésnek támasztotta, hogy megszáradjon, el is tűnt. És lopják a házakból a gerendát, télen hideg van, tüzelni kell. Egy másik asszony, Fazekas Kálmánné a fiát emlegeti, azért nem kapott munkát, mert mondta, hogy itt lakik. A Szondi név nem jó ajánló. Lehetőség, nem kényszer Olvasgatjuk Buraival a városi főé­pítész szignálta levelet, tíz család kapott ilyet. Arról szól, hogy azt a bizonyos épületet, a Szondi 42-t bonthatják. Semmi kötelezés, sem­mi szankció. A város által elfogadott előterjesztés, ami kis lakásokat he­lyez kilátásba, pedig egyelőre csak álom. A két dolognak, a Danes csa­ládnak felajánlott lakásnak és a tíz családnak adott bontási engedély­nek semmi köze egymáshoz, legfel­jebb annyi, hogy ugyanabban az ut­cában van a kettő. Ezt már a MIK Rt. vezetője, Edőcs József prezentál­ja, némi iratkeresés után, hogy pon­tos tényeket mondhasson. Ezek szerint a bontási engedélyt a lakók kérték, megadták nekik, eny- nyi. Ókét is szívesen elhelyeznék más lakásba, ha lenne hova. De nincs. Más eset a Dancséké. Az ő la­kásukat életveszélyesnek kellett nyilvánítani. S mint ilyenkor köte­lessége, a MIK felajánlott a család­nak a Horváth Lajos utcában egy hasonló, komfort nélküli, de valami­vel mégis jobb állagú lakást. A csa­ládfő nemet mondott a fentebb is­mertetett érvek miatt, hogy tudniil­lik, ugyanolyan szűkén lennének ott. Most az ó saját felelősségére laknak az életveszélyes lakásban. A lakáskiutalási listán nincsenek raj­ta, a két hónapos lakásigénylés még jóformán semmi. (Tényleg, miért nem adták be előbb ?) Végül is, az ő dolguk. Meg az is, hogy kérjenek. Hogy jogcím nélkül és fölöslegesen, mert a MIK úgysem tud adni. Szid­hatják, bírálhatják az ingatlankeze­lőt, mást nem tehetnek. A dolog lé­nyege ugyanis, hogy Miskolcon évente ha 20-30 kiutalni való lakás akad, ebből mindent lehet, csak la­kásgazdálkodást folytatni nem. Nem nehéz megjósolni, hogy a Szondin a helyzet sokáig változat­lan lesz. Vagy ami szinte biztos: még rosszabb. Díszpolgárok Sátoraljaújhelyen Sátoraljaújhely (ÉM) - A város önkormányzata a legutóbbi ülésen díszpolgári cím, valamint kitüntető díj adományozásáról döntött. A ren­delet szerint a díszpolgári díj annak a személyiségnek adható, aki kie­melkedően jelentős munkájával, vagy egész életművével hozzájárult a város jó hírnevének öregbítésé­hez. A „Sátoraljaújhely Városért” kitüntető díj egyaránt adományoz­ható a város érdekében kiemelkedő tevékenységet végző személynek, közösségnek, vagy csapatnak. A cím és a díj első ízben az idén adomá­nyozható ______________________ S zázötvenezer — az első lakásra Szerencs (ÉM) - Szerencs képvise- lő-testülete a közelmúltban módosí­tott rendelete lehetőséget teremtett arra, hogy jogosultanként 150 ezer forinttal segítse az első lakáshoz ju­tókat. A korábbi hasonló rendelettel szemben a módosított szerint már nem csak a lakásépítésre, hanem lakásvásárlásra is adható a támo­gatás, amelynek mértéke a megsze­rezni kívánt ingatlan értékének függvényében adható. A támogatás feltétele, hogy az igénylő legalább öt éve szerencsi lakos legyen, és ne töltse be a 35 éves korhatárt. Pataki gázprogram Sárospatak (ÉM) - A Zemplén- Abaúj-Bodrogköz gázprogram ter­mészetesen Sárospatakot is érinti, ennek megvalósítása előre látható­lag 600 millió forintba kerül. Ez az összeg körülbelül fele-fele arányban tartalmazza a belső elosztóhálózat és a közös költség városra eső ré­szét. A lakossági, közületi és önkor­mányzati intézményi hozzájárulás a kalkulációk szerint 170 millió fo­rintra rúghat. Az előzetes számítá­sok szerint a családoknak 50 ezer forintot kell majd fizetnie azért, hogy a gázvezeték benn legyen a la­kásukban. További 10 ezerbe kerül­het majd a fűtésrendszer megfelelő átalakítása. Térplasztikák a Bodrog-parton Sárospatak (ÉM - H.J.) - Régi, dé­delgetett terve Sárospataknak, hogy a Bodrognak a hídtól délre le­vő két partját a város csinosítására rendbe hozzák, s idegenforgalmi szempontból is vonzóvá tegyék. A vár alatti terület parkosítására ko­rábban egy pataki öregdiák, Rácz György Ybl-díjas építész már tervet is készített. Eszerint ott szabadtéri színpadot, kellemes, virágos sétányokat létesí­tettek volna. A terv azonban pénzü­gyi nehézségek miatt eddig nem va­lósulhatott meg. A Bodrog bal part­ján levő strandot a pataki és kör­nyékbeli fürdőzők nyaranta sok százan látogatják. Kényelmükre csupán a legszükségesebb egészség- ügyi és biztonsági feltételeket tudja teljesíteni a város vezetősége. A te­rület rendbetételéről minden fürdő- idény előtt - Szalay András szerve­zésében - lelkes lokálpatrióták gon­doskodnak. A város szülötte, Urbán György festőművész is szívügyének tekinti a Bodrog-part csinosításá­nak ügyét, s művészbarátai segítsé­gével a strandot szegélyező fűz- és nyárfaligetet képzőművészeti alko­tásokkal kívánják kellemessé, esz­tétikussá tenni. Tervük szerint a szemben magasodó Rákóczi-vár tör­ténelmi hangulatához méltó, góti­kus ívelésű, fekete-vörös színű, vas­ból, acélból, alumíniumból készült modem télplasztikákat helyeznek el. Az első alkotást, Ingo Glass müncheni szobrászművész ajándé­kát a közeli napokban állítják fel a pataki Bodrog-parton. A temesvári születésű művész 1979 óta él és al­kot Münchenben, s a bgjorországi képzőművészet kiemelkedő alakja­ként tartják számon. Tér­plasztikái több németországi folyó partjait díszítik, s egy most az idei fürdőidénytől kezdve a Bodrog-part ékessége lesz. Ingo Glassnak szá­mos kiállítása volt Romániában, Németországban és Párizsban. Al­kotásai a müncheni, regensburgi, oberhauseni, bukaresti, galatzi mú­zeumokban láthatók. A Bodrog-par­ton a későbbiekben újabb térplasz­tikák felállítására kerül sor Urbán György baráti kapcsolatai révén - magyar szobrászművészek adomá­nyából. x

Next

/
Thumbnails
Contents