Észak-Magyarország, 1994. június (50. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-02 / 128. szám
t 14 ESZAK-Magyarország ÉVFORDULÓ 1994» Iúnius 2., Csütörtök 8 óra 45 perckor megszólaltak a szirénák Negyvennégy májusában már várható volt, hogy Miskolc városa sem kerülheti el a légicsapásokat Nehézbomba okozta kráter a Hági étterem előtt Nagy Lajos tűzoltóparancsnok mentés közben Légvédelmi üteg a martintelepi nagyhídnál A szétbombázott rendező pályaudvar a Vadnay úti nagyhídról nézve Reprók: Herman Ottó Múzeum fotótár Tisza Lajos AII. világháború már ötödik éve dúlt 1944- ben, de Magyarországot addig elkerülték a harci cselekmények. Kivéve az 1941. június 26-án Kassát ért légitámadást. (A támadó gépek nemzetiségét mai napig is homály fedi.) Azonban 1944 év első felében a német megszállás következtében hazánk is stratégiai célpontja lett a szövetséges angol-amerikai légierőknek. Magyarország földrajzi helyzete miatt legfontosabb utánpótlási vonala volt a Szovjetunióban harcoló „Dél-Ukraj- na” elnevezésű német hadseregnek. Alig két héttel a német csapatok bevonulása után 1944. április 3-án az olaszországi támaszpontról fólszálló szövetséges bombázók első, nagyon súlyos támadást intéztek Budapest ellen, majd 13-án Győrt érte pusztító, nagyorf sok áldozatot követelő amerikai légitámadás. 1944 májusában már várható volt, hogy városunk sem kerülheti el a légicsapásokat. Naponta ismétlődtek az úgynevezett zuhanórepülések. Ezek nem voltak támadó jellegűek, légiriadót sem rendeltek el az esetek többségében. Ezek a gépek fényképezték, s jelölték ki a megsemmisítendő célokat. 1944. június 2-án, pénteken bekövetkezett az a tragikus nap, mely városunk történetében az 1878. augusztus 31-ei árvíz óta a legtöbb pusztítást okozott és áldozatot szedett. A fenti napon reggel 8 óra 7 perckor a rádió megszakítva adását, néhány perc múlva az ország déli körzeteiben, Bácska— Baja-Pécs-Szeged jelezte a légiriadók elrendelését. Miskolcon 8 óra 45 perckor szólaltak meg a légiriadót jelző vészjósló szirénák. Leállt a forgalom, aki tehette, igyekezett valamilyen védett helyet keresni, a város több pontján nyilvános szükségóvóhelyek voltak kijelölve. Többedmagammal a lakásunk közelében lévő szükségóvóhely bejáratában állva figyeltük az eseményeket. Tisztán lehetett látni, amint déli-délkeleti irányból városunk légterébe érkeztek az ezüstösen csillogó B-24-es négymotoros bombázó kötelékek. 90-100 gép vett részt a támadásban. 9 óra 10 perc lehetett, mikor ráfordultak célpontjaikra (Tiszai pályaudvar, rendező pályaudvar), s szórták halált hozó bombáikat. Majd keleti-nyugati irányba, a Rudolf- (Bocskai, Huszár), (ma Interglok gépkocsi telepe) laktanyára szórták bombaterhüket. Ezt követően egy harmadik kötelék pontatlan célmegjelölés, vagy navigációs tévedés folytán a Búza tér, Bizony Ákos utca (ma Madarász Viktor u.) házaira és a Dózsa György utcára dobott bombákat. Akciójukat a légvédelem nem zavarta, a várost védő légvédelmi tüzérség egyetlen lövést sem adott le. Bizonyára felmérték, hogy lőtávo- lukon jóval kívül eső gépekre semmilyen hatást nem értek volna el. Tartózkodási helyünkön észleltük, hogy közelünkben is bombák hullottak, hallani lehetett a bombák suhanását, stabilizáló szárnyak suhogását, majd mély morajlást, a magasba szálló por-, füstfelhőket. A támadások mintegy 15-20 perc alatt zajlottak le, a veszély elmúltát jelző szirénahangok után felderítő útra indulva, lakóhelyünktől légvonalban alig 800 méterre, a Dózsa György-Palóczi utca sarkán tárult elénk a pusztítás képe. Fenti helyen egy emeletes lakóházat (ma diákotthon) talált el nagyerejű bomba, a szemben lévő patika (ma trafóház) lángokban állt. Megsemmisült a bíróság és a megyei tanács épülete is. A rádió felhívása nyomán minden épkézláb embert mozgósítottak a mentésre, romtakarításra. Mi is, többen utcabeli 14-15 éves fiatalok bekapcsolódtunk a mentésbe. A Búza tér s környéke szörnyű pusztítás képét mutatta, a vásárcsarnok telitalálatot kapott, csak az északi fele maradt épségben, a déli pince részébe menekült emberek a romok alatt maradtak. A környező Zsolcai kapui házak tető nélkül, a „Hági” étterem előtt az egész úttestet átfogó 4-5 méter mély bombatölcsér. A Búza tér sarkán álló utcai óra kissé sérülten, de állt, a mutatók 9 óra 15 perckor álltak meg! Sajnos, a légitámadás nagyon sok lakóházat s polgári célpontot sem kímélt. Súlyos károk érték a martintelepi lakóházakat, a Soltész Nagy Kálmán, Zrínyi u., Bem u., Bocskai utca házait sok halálos, sebesült áldozattal. A Népkert vasúthoz közel eső déli részére is hulltak bombák, halált szórva azokra, kik a fák alatt kerestek védelmet. A Búza tér mellett levő utcákban is, Lehel, Botond, Tas u. keletkeztek károk (ezen házak a Huszár laktanya közvetlen közelében voltak, beleestek a szórásba). Egyik legtragikusabb eset a Bizony Ákos (ma Madarász Viktor u.) 11. sz. alatti 2 emeletes háznál történt. Fenti házat középen, ahol az óvóhely volt, telibe találta egy nagyerejű bomba. Földig rombolta, s maga alá temetve 22 embert, kik (a mentőosztag minden erőfeszítése ellenére) a romok alatt lelték halálukat. Ezen épület ma is úgy áll, két külön álló részben szomorú mementóként. Az úgynevezett belvárost a történelmi városmagot a Dózsa György út kivételével nem érték bombatalálatok. A szövetséges légicsapások nem a polgári lakosság ellen irányultak. Bizonyítva, hogy a légitámadásokat megelőzően ezrével szórták le a figyelmeztető röplapokat, akinek a lakása pályaudvar, hadianyaggyár, katonai objektum közelében van, költözzön falura. A BBC magyar adása is közölte, s külön a hatóságok is igyekeztek végrehajtani az áttelepülést. Június 2-a szomorú „mérlege” 150-170 polgári és katonai áldozat, 450-500 sebesült, 150 lakóház romba dőlése, s több mint 400 sérülése, nem számítva bele a katonai s a vasúti házakat. Városunk ezek után a nyár folyamán három esetben az angolszász légierők célpontja. Egy éjjeli támadásnak szintén a pályaudvarok voltak a célpontjai, több súlyos kárt szenvedett a Csabai kapui kórház környéke és a Lenke utcai házak sorai. Egy nappali amerikai támadás nagy pontossággal 90 százalékban lerombolta a rendező pályaudvart, a 26-30 vágányhálózatból, telve vagonokkal, egy sem maradt épségben. A Diósgyőri Vasgyárat sem kerülték el a bombatámadások, szeptember 13-án a déli órákban mintegy 80 B-24-es bombázógép szórta pusztító terhét az ágyúgyárra, s részben a kohászati üzemre, szerencsére azon a napon szabadnap volt, így csak a munkások kis része volt az üzemekben, s nem követelt ez a támadás nagyobb áldozatokat. Emlékezve a tragikus napok ártatlan áldozataira, szép gesztus lenne követni a győri példát, ahol április 13-án a támadás 50, évfordulóján a város összes harangja megszólalt az áldozatok emlékére. A Mindszenti temetőt is érte a bombatámadás A polgári áldozatok egyike A Búza téri vásárcsarnok romjai
