Észak-Magyarország, 1994. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-14 / 138. szám

1994. Június 14., Kedd 6 B Itt-Hon PÉNZTÁRGÉP és IRODATECHNIKA JÚLIUS 1-től KÖTELEZŐ, NE HAGYJA AZ UTOLSÓ PERCRE! SAMSUNG 250-es 30 000 Ft SAMSUNG 2610-es 34 000 Ft NCR 50 000 Ft Hordozható pénztárgép MINIKÓ 35 000 Ft Pénztárgép és írógéptartozékok nagy választéka. Pénztárgép szervizelés, javítás. Ózd. Vasvár u. 10. Tel.: 48/372-342, 48/371-499 Miskolc, Vörösmarty u. 45-47. Tel./fax: 46/353-894, 412-352 Miskolc. Lányi E. u. 7. Tel./fax: 46/335-748, 370-166 Eger, Tel.: 36/413-958 I KÁRPÓTOLTÁK FIGYELEM! n , Sulák Áruházainkban tapéta, szőnyeg és padlószőnyeg vásárlásakor kárpótlási jegyét 80 %-on számítjuk be. Készpénzzel fizetők 20 % árengedményt kapnak. Centrum Color Áruház Miskolc, Sajó u. 14. Telefon: 46/356-8% | Ne feledje, a Sutákkal jól jár! TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! r f smerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak ^ úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntő­vel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E köszöntesi forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közöl­ni jókívánságát. Címünk: ITT-HON (Észak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. I 1994. Június 14., Kedd Itt-Hon B 3 A nemzeti alapítványok a bázisok Mészáros István Nagymihály (EM) - A Kárpá­tok Eurorégió másfél évvel eze­lőtt alakult, s a közelmúltban a szlovákiai Nagymihályban tartotta soron következő ülését. Öt ország (Lengyelország, Ro­mánia, Szlovákia, Ukrajna és hazánk) határmenti megyéi rö­vid idő alatt hozták létre ezt a regionális szervezetet, melynek főtitkára dr. Virágh Pál tájé­koztatta lapunkat az együtt­működésről, a mostani, immá­ron nyolcadik tanácskozásuk eredményeiről. □ Főtitkár úr, a Kárpátok Eu­rorégió megalakulása óta nem sok idő telt el. Mégis, arra ké­rem, röviden foglalja össze, mi­lyen eredményeket értek el ez idő alatt? • Önmagában az a tény, hogy létezik a Kárpátok Eurorégió, már eredménynek minősíthető. A múlt évben befejeződött a szervezeti építkezés, így idén - a februári, debreceni ülést is beleértve - már az érdemi munkát kezdtük el. Lassú, ap­ró lépésekkel haladunk előre. Elsődleges eredménynek tekin­tem, hogy minden döntés a résztvevő országok delegátusa­inak a közös konszenzusán ala­pul. Az eredmények sorában a következő, hogy a határ menti megyék lakói, intézményei, vál­lalkozói között elkezdődött a két- és többoldalú kapcsolatte­remtés, mely természetesen majd évek múltán fogja igazán mutatni hatását. Új határátkelők nyitását szorgalmazzák □ A mostani tanácskozásukon az egyik legfontosabb témakör a határok kérdése volt. • Az előbbiekhez kapcsolódik, hogy a határok kellőképpen át­járhatók legyenek. Most egy olyan, három évre szóló prog­ramot fogadtunk el, melyben kezdeményezi a Kárpátok Eu­rorégió tanácsa új határátkelő- helyek megnyitását, a régiek korszerűsítését. Mindezt azért, hogy még szélesebb körű le­gyen a határok mentén élő em­berek kapcsolatrendszere. A határátkelők megnyitása érde­kében a Kárpátok Eurorégió is pályázni fog, hogy ezzel is erő­sítsük a kormányok Európa Tanácshoz benyújtott projekt­jeit. □ A nagymihályi ülésen még egy - a Kárpátok Eurorégió mű­ködését, jövőjét nagyban befo­lyásoló - kérdésről is tárgyal­tak. Ez pedig a nemzeti alapít­ványok ügye. • Minden résztvevő nemzet lét­re kívánja hozni azokat a nem­zeti alapítványokat, melyek anyagi alapot teremtenek majd működésünkhöz. Ezen a ta­nácskozásunkon már arról szá­moltak be a delegátusok, hogy saját országukban hogyan áll­nak ezek szervezésével, meddig jutottak el. Van olyan ország, ahol már a bejegyzési procedú­ra is megkezdődött, s van, ahol még a kezdetlegesebb stádium­nál tartanak. Szeretnénk elér­ni azt, hogy a nemzeti alapít­ványok létrejötte után az orszá­gok kormányai is támogassák mindazon folyamatot, melyeket az együttműködésünk során szeretnénk megvalósítani. Számítanak a kormányokra □ A Kárpátok Eurorégióban érintett megyék nagyrészben ne­hézségekkel küszködnek: hiá­nyos az infrastruktúra, nagy a munkanélküliség, hogy csupán kettőt emeljek ki. Figyelembe ve­szik mindezt, mikor meghatá­rozzák, hogy mik legyenek a fő célkitűzések? •Ha egy kertészeti hasonlat­tal élhetek, azt mondom, hogy ezeket az országrészeket öntöz­ni kell, fényt kell adni nekik, hogy fejlődhessenek. Természe­tesen a mi tevékenységünkhöz is elengedhetetlenül szükséges a kormányok támogatása. Ed­dig ez többnyire erkölcsi volt, kivéve a magyar kormányt, melytől nagyobb rendezvénye­inkhez anyagi segítséget is kaptunk. Mint már említettem, a nemzeti alapítványok létre­jöttével lehetőségük lesz az adott országok kormányainak is megfelelő anyagi juttatást biztosítani. □ Hogyan alakulnak más, ha­sonló nemzetközi szervezetekkel kapcsolataik? • A bázeli régióval már felvet­tük a kapcsolatot. Azt tudni kell, hogy ennek a szervezetnek igen szép múltja van. Náluk ta­pasztaltuk azt a követendő pél­dát, mely az egyetemek együtt­működésére vonatkozik. Mostani ülésünkön — kívülről jött kezdeményezésre - elhatá­roztuk, hogy megkeressük az Alpok-Adria munkaközösséget kapcsolatfelvétel ügyében. Az Európa Parlamentbe való fel­vétel is napirenden van, itt je­lenleg most tájékozódunk. Gyorsabb eredmények □ Milyennek ítéli meg a Kárpá­tok Eurorégió eddigi tevékeny­ségét? • A résztvevő országok - s ezt nem bántó szándékkal mon­dom, hanem mint tényt állapí­tom meg - a demokrácia fejlett­ségének különböző szintjén vannak. Éppen ezért időigényes a mun­kánk. Különben a tagországok delegátusainak munkáját szín­vonalasnak ítélem. A munka- bizottságok tevékenységében azonban meglátásom szerint nagyobb aktivitásra lenne szükség. □ Főtitkár úr, mit hoz a jövő? • Abszolút bizakodó vagyok a jövőt illetően. Jóllehet a külön­böző országokban az elkövetke­zendő helyhatósági választások után előfordulhat, hogy más emberek tevékenykednek majd a szervezetben, ám az meggyő­ződésem, hogy az elkezdett munkánkat folytatni fogják, folytatni kell. Bízom abban is, hogy az elkövetkező években gyorsabb, látványosabb ered­ményeket tudunk majd elérni a Kárpátok Eurorégió keretén belül. Tárlat az általános iskolában Kazincbarcika (ÉM) - Ma még minden bizonnyal szokat­lan dolog, hogy egy ismert kép­zőművész alkotásait kiálhtják egy oktatási intézményben, rá­adásul nem egy előkelő főisko­lán, egyetemen, hanem egy „közönséges” általános is­kolában. Hiszen gondoljunk bele általá­ban hiú emberek a művészek, s szeretik műveiket minél elő­kelőbb környezetben látni, így üde színfoltnak számít Ma- jercsik János festőművész ké­peinek bemutatója Kazincbar­cikán az Árpád Fejedelem téri Általános Iskola Galériájában, amelyet Hadobás Sándor az izsófalvi Izsó Miklós Művelődé­si Ház igazgatója nyitott meg június 2-án délután. A szokat­lan tárlat június 20-ig tekint­ik tó meg, nemcsak gyerekek számára! Még sok ilyenre van szükség, hogy ebben a sivár vi­lágban egy kis esztétikai érzé­ket, ismeretet sikerüljön az er­re fogékony gyerekekbe csöpög- tetni. Reméljük a nyári szünet után folytatódik a művészek és alko­tásaik bemutatása. — HETI JEGYZET — Gyönyörködés Priska Tibor Igaz, az idősebb parasztember nem gyönyörködést mondott, az ő világában nemigen kedvelik a díszes, fellengzős szavakat, szemléletesen, utánozni va­lóan használják viszont az egyszerűe­ket, mindenki által érthető, tömör meg­fogalmazásban. A kérdezősködőnek ez a falusi ember is valami ilyesfélét mon­dott: Jó nézni, amikor szépen nő vala­mi. Földről, annak megmunkálásáról esett szó, meg minden egyébről, ami ez­zel kapcsolatos. Az egykori gazda a kárpótlás révén most ismét tudott sze­rezni magának nehány holdat - ő to­vábbra sem hektárban számol - és dol­gozik, ültet, kapál, bár igazából már nem lenne rá szüksége. Más életforma alakult ki az elmúlt évtizedekben, de mindig is volt valamennyi fóldecske, melyet megmunkálhatott, amellyel „el­bajlódott", mert a gyökerei onnan va­lók. Most a felnőtt gyerekek már más­sal foglalkoznak, valójában a rokon­ságban sem igen akad, aki jönne neki segíteni, „földet túrni", így hát magad uram, ha szolgád nincs alapon gyakor­latilag csakis ráhárul minden tenniva­ló. Az idegen nem is nagyon érti, mi­ért fárasztja, töri magát, hiszen ráfér­ne már a pihenés, és amúgy sincs rá­szorulva annyira arra a termésre, hát akkor miért? Erre válaszolta az idős ember: Jó nézni, amikor szépen nő va­lami. Nehezen is értheti ezt a varázs­latot a főidtől idegen ember, nehezen érti, miért is lehet elgyönyörködni órá­kig is egy-egy határjáráson, csendben csodálni az éppen kikelt, máris ígére­tesen szép zöldbe öltözött vetést, mely­nek szemléléséhez az ember legszíve­sebben, ha nem restellne, kalaplevéve közelítene. Hogy jó órában mondjuk: a reménynek ez a zöld színe idén tény­leg tisztes, szép termést ígér. Már ott persze, ahol megkezdhettek, nekiláthat­tak időben, nem hátráltatta a kárpót­lással, kijelöléssel járó hol indokolt, hol nem indokolt huzavona. Az idei tavasz meghozta a már ki tudja hány éve várt esőt is, talán vége mégis az évtizedes aszálynak. Hányán panaszolták tehe­tetlenül tavaly is, meg az előző sok év­ben is: ki sem kelt, amit elültettek, vagy, ha igen, hát hamarosan elszá­radt, kipusztult. Talán vége már ennek az időnek, az idei tavasz, kora nyár mindenképpen jót ígér. Ezt a jót pedig majdcsak megérezzük a városok piacain is. Lehetséges, hogy annak idejében és nem szeptemberben tudunk lecsót főzni. Lehetséges, hogy hamarosan kilóra is vásárolhatunk paprikát, talán nem szégyenkezünk majd a külországtól vásárolt búza mi­att és egyáltalán ilyentájt bizakodik az ember. Mert tényleg jó nézni, amikor szépen nő valami.

Next

/
Thumbnails
Contents