Észak-Magyarország, 1994. június (50. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-13 / 137. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1994. Túnius 13«, Hétfő Gyermeknapi vígságok A hemádvécsei Általános Iskola és Gyermek- otthonban június 3-án rendeztük meg a gyer­meknapot a nemzetközi családév jegyében. Az egész napos programot a „Családra mindenki­nek szüksége van” mottó szellemében szervez­tük. Az óvodások és a hagyományőrző együt­tesünk szép műsora után vidám, játékos vetél­kedőre került sor a megjelent szülők, család­tagok és vendégek bevonásával. Kiállítás nyílt Mező István karikatúráiból és a növendékek munkáiból. A szabadban elfogyasztott finom ebéd után aszfaltrajzverseny következett, melynek témája „Az én családom” volt. Nem maradt el az ilyenkor szokásos diák-felnőtt labdarúgó mérkőzés sem. Ezt követően vala­mennyien jól szórakoztunk Sanyi bűvész és Guszti bohóc vidám, zenés gyermekműsorán. A vacsora után megválasztottuk az „Otthon szépét”, aki egy évig viselheti ezt a címet. A programot szabadtéri diszkó zárta. Ezúton is köszönjük, a támogatást a Borsodi Sörgyár Rt.-nek, az Északtej Tejipari Rt.-nek, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat miskolci és tállyai csoportjának, az MSZP abaúji szerve­zetének, a Norpan Sütőipari Kft. encsi üzemé­nek, Péderi István encsi cukrászmesternek és Szabó Attila abaújszántói kereskedőnek - úja Lónárt Attila igazgató Hemádvécséről. * A sajóládi Bajor söröző tulajdonosának, Csi- csovszki Andrásnak a kezdeményezésére és támogatásával az SZDSZ helyi szervezete gyermeknapot rendezett május 29-én Sajólá- don. A résztvevő gyermekeket és szüleiket Csicsovszkiné Soós Katalin tanárnő ötletes já­tékokkal, vetélkedőkkel szórakoztatta. Mint mindig, ez alkalommal is megjelent rendezvé­nyünkön községünk polgármestere, Varga István, aki zsűri elnökként működött közre programjainkban. Sajnálatos, hogy mindössze csak 50-60 gyermeknek szerezhettünk örö­met, bevalljuk: több(ek)re számítottunk. Ettől függetlenül ügy érezzük, sikerült meglepnünk úgy a kisebbeket mind nagyobbakat, akik va­lamennyien ajándékkal térhettek haza. Ezú­ton szeretném megköszönni Csicsovszi And­rás nagyvonalú anyagi hozzájárulását, amely nélkül e vidám nap sokkal szerényebbre sike­redett volna - faja Horváth István, Stóládról. Kőkorszaki szinten A kitördelt facsemete mindennapos látvány Miskolc utcáin. Számomra érthetetlen, hogy egyesek ezt miért teszik. Kit bánt a fa? Kinek árt? Mert azt mindannyiunknak tudni kellene (illene), hogy csak hasznunkra van. Hiába minden propaganda e növények levegő­tisztító munkájáról? Hol van az iskola, és hol vannak a pedagógusok? Mert azt azért leszö­gezhetjük, hogy a tetteseket zömében a kiska­maszok és pár évvel idősebb társaik között kell keresnünk. Tudom azt is, hogy valamiféle indulatból, netán a felnőtt világ elleni gyűlö­letből teszik. Közben saját ostobaságukat bi­zonyítják. Pedig elsősorban önmaguknak ár­tanak, saját jövőjüket, létüket veszélyeztetik. A természet pusztulása (pusztítása) s^ját kör­nyezetük elsivárosodásával jár együtt, amely­ben nekik és gyermekeiknek kell majdan (meg)élniük. Milyen ember az, aki bosszúját egy ártatlan, védtelen, gyenge facsemetén tölti ki? A bunkó jut az eszembe, az is fából készült valaha. A bunkó, amely hasznos segédeszköz volt az em­berré válás időszakában. De ma viszont csak azok ragadják a kezükbe, akik maguk is ha­sonlóképpen minősíthetők. Igaz céljuk aligha az emberré válás, bár európai jólétre vágynak. S ehhez elég a Szeleta kultúra? A kőkorszaki tudásszint? Békés Gábor Miskolc — Szerkesztői üzenetek — H. P. Miskolc: Konkrét dátumhoz kapcsolódó panaszát, egyben javaslatát - rovatösszeállí­tásunk megjelenése és szerkesztése szem­pontjából - későn kaptuk meg, így időbeni közlésére nem volt lehetőségünk. Szíves meg­értését kérjük. * Szabó Erika és Gál Gergő, Bulgárfóldi Általá­nos Iskola: Hangulatos beszámolótokról nem feledkeztünk meg, természetesen közöljük, várhatóan legközelebbi összeállításunkban. Kezdődik ugyan a vakáció, de reméljük, a szü­netben is szívesen forgatjátok majd lapunkat * „Telepítési távolság* jeligére: A legkisebb ülte­tési (telepítési) távolságra vonatkozó előíráso­kat alapvetően a 40/1977. (XI.29.) MÉM szá­mú rendelet tartalmazza, mely szerint belte­rületen szőlő, valamint 3 méternél magasabb­ra nem növő gyümölcs- és egyéb bokrok (élősö­vény) esetében a telepítési távolság 0,50 mé­ter. A 3 méternél magasabbra nem növő gyü­mölcs- és egyéb fák esetében 1 méter, míg a 3 méternél magasabbra növő gyümölcsfák és egyéb bokrok (élősövények) esetében 2 méter a telekhatártól. Kollégium és szálló Szerencsen A látványosan fejlődő Szerencs és a magyar közoktatás egyaránt egy új intézménnyel gazdagodik, a szeren­csi Középiskolai Kollégiummal. Szükségességét szakmai körök már évtizedek óta hangoztatták. A vá­rosban működő két középiskola szerkezetének, pedagógiai prog­ramjának korszerűsítése, a munka­erőpiac igényeinek megfelelő szak­emberképzés ugyanis maga után vonja a szélesebb beiskolázási kör­zetet, tehát a kollégium létrehozása tovább már nem volt halasztható. Annál is inkább, mert a környező települések (Tokaj, Abaújszántó, Sárospatak, Encs) rendelkeznek di­ákotthonnal, s a napjainkban ott is tapasztalható pedagógiai reformtö­rekvések következtében a város két középiskolája kikerülhet a tovább­tanulásra jelentkezők célkeresztjé­ből. A kollégium megléte viszont le­hetővé teszi a szülők számára von­zó, az életre alaposabban felkészítő pedagógiai programok megvalósítá­sát. Ezt a jogos igényt ismerte fel a polgármesteri hivatal, amikor elha­tározta az intézmény létrehozását. Alapos tervező és koordináló mun­ka után a megüresedő volt szolgabí­rói épületet jelölték ki erre a célra, hiszen három percnyi sétára van a két középiskolától, szép környezet­ben. Jelenleg a kivitelezők az utolsó si­mításokat végzik, s a berendezések is a helyükön vannak. Kényelmes, 2-3-4-5 ágyas szobákban 31 leány­nak és 44 fiúnak tudunk igényes el­helyezést biztosítani. A térítési díj 1500-2000 Ft lesz havonta. A napi háromszori étkezést korszerűen fel­szerelt 150 adagos konyha biztosít­ja. Azonban nemcsak szociális ellá­tást biztosítunk, hanem aktív neve­lőmunkával az iskolai oktatás biz­tos támaszaivá szeretnénk válni. A tanulási nehézségekkel küzdő tanu­lók szakszerű segítése, a tehetség- gondozás, a kommunikációs kész­ség fejlesztése mellett olyan délutá­ni, szabadidős programokat terve­zünk, amelyek fejlesztik növendé­keink praktikus képességeit és esz­tétikai érzékét. Úgy gondolom, hogy elengedhetetlen olyan programok megszervezése, amelyek helyes er­kölcsi értékeket közvetítenek. Ter­mészetesen ezeken a foglalkozáso­kon a két középiskola bármely ta­nulója részt vehet majd. Jelentős szerepe lesz a kollégium­nak a tervezett diákcserék lebonyo­lításában is. Az intézmény kihasz­náltságát a szünetekben is biztosít­juk. Elsősorban a szerény anyagi le­hetőségekkel rendelkező turisták, diákok részére szeretnénk szállást és étkezést szolgáltatni. Előkalku­lációink szerint 250 forintért étke­zést, 350 forintért pedig szállást tu­dunk biztosítani egy személynek egy napra. A már beérkezett jelzé­sek alapján várakozáson felüli igény mutatkozik ezekre. Ezt ter­mészetes dolognak tartom, hiszen a város és környéke számos turiszti­kailag vonzó nevezetességgel szol­gál. A kollégium létrehozása tehát nemcsak a város oktatási rendsze­rében hoz változást, hanem elősegí­ti turisztikai, kulturális életének fejlesztését is. Ünnepélyes átadásá­ra június 13-án kerül sor. Csider Andor kollégiumvezető Az „Üveges csirkeszemek” története Legenda és valóság Fotó: Fojtán László A képen látott szöveg a valóság és a legenda álombéli összefonódásának tüneményes ötvözete. Pontosabban: indián legenda és véres történelem. Egykoron napkelet és nyugat kö­zött, hatalmas térségen hullámzott a fű, a Nagy Szellem lélegzete - mint szellő - táncra kérte a prérik íutengerét. Az Éj és a Kék Nap­nyugta is egymásra,, talált és létre­hozta az első férfit. Ók tudták, hogy nem jó egyedül, rábeszélték hát a Hajnalt és a Sárga Napnyugtát, ad­janak a világnak asszonyt. így is lett. Sok év múlt el, az emberek megsokasodtak és törzseket alkot­tak. Néhány a sok százból: tetőn szink, bruk szink, oglalák, csejen- nek, huronok, delevárok, irokézek, apacsok, hunkpapák. A hatalmas réteken bölénymilliók legeltek, táp­lálva a „tipi”-k népét, (tipi: indiánul sátor). Egyszer csak megváltozott a világ, a szelíd hold fényében puskák villan­tak. Az indiánoktól földet vásárol­tak, hogy a „Tüzes ló”-nak pályát építsenek. Egy mérföld vasúthoz 13-20 ezer acre-t (angol földmértek) vettek olcsó áron. Közben irtották a bölényeket (ezt ették a vasútépítők is). Ülő Bika és alvezérei Szilaj Ló és Fekete Hold hunkpapa és szín harcosaival ellenállt a földmérők (fegyveres) erejének, gátolta a Nort­hern Pacific Railroad nyomvonal felmérőit, ezért a hadügyminisztéri­um 1873-ban katonai különítményt vezényelt oda, akkorát, mely le­győzhetetlen lett volna az indiánok részéről. A parancsnok David Stan­ley tábornok volt (jóindulatú szesz­barát), de lovassági parancsnoka Georg Custer a rézbőrűek kérlelhe­tetlen ellensége. Néhány csetepaté után a sereg elvonult. Ülő Bika nem tudta, hogy nem győzött. Az történt, hogy 1873. szeptember 18-án hatal­mas pénzügyi csőd zúdult az Álla­mokra. Abba maradt a vasútépítés is és elmentek a katonák. 1876-ban indult újra az építés. Ülő Bika újra harcba szállt és Little Bighorn mellett serege elpusztult. Az indiánölő Custer több katonával és Véres Kés nyomkereső segédleté­vel a Yellowstone River melletti in­dián tábort is meg akarta támadni. Lakói azonban - időben - elmene­kültek. Csak Okanogan és Ononda­ga, a két gyönyörű ikerlány marad ott, akiket a Kék Napnyugta csecse­mőként tett le egykoron a táborba és akiket Pocohontas — a híres szép lány - nevelt fel. Ók - mielőtt a ka­tonák a táborba értek - csirkévé változtak. Custer - tehetetlen dühé­ben - minden élőlényt megöletett. A két csirke fejét is levágták. És ekkor- a katonák rémületére - a csirke­szemek fényjeleket adtak. A jelekre- a szikla üregekből - csörgő kígyók törtek elő és a katonákat halálra marták. Ezek a fényjelek - a legenda szerint- a Yellowstone River mentén - mint üveggyöngyök - ma is felvil­lannak és Őkanogan és Onondaga suttogása is hallatszik: „ne téij a kegyetlenség ösvényére, mert ott mérgeskígyók várnak.” Több mint száz év után egy sikeres együttes felvette az Üveges csirke­szemek nevet. E kifejezés sokak számára így lett ismert a világon. Ismerik a mai ifjak is, akik vélhető­en az együttes nevét a miskolci Szent Anna temető támfalára „vésték”. Csak legyen hirdetője a történelmi tanulságnak is: Ne térj a kegyetlenség ösvényére... Bizony, a gyűlölet olyan, mint a kígyóméreg. Csapó András Mindenki nyertes A miskolci Értelmi Fogyatékosok Napköziotthonának gyermekközös­sége és szülői munkaközössége ne­vében Puhl Béláné kereste meg szerkesztőségünket azzal a kérés­sel, hogy tolmácsoljuk köszönetét a diósgyőri stadionban a közelmúlt­ban megrendezett Nemzeti Játékok szervezőinek, rendezőinek.- Felejthetetlen élmény volt gyer­mekeinknek ez a háromnapos nem­zetközi sportrendezvény, amelyen nyolc ország képviseletében ezer­nyolcszáz értelmi fogyatékos ver­senyző mérte össze tudását. Ne­künk, szülőknek leírhatatlan örö­met jelent az, hogy a mi csemeté­inkkel is foglalkoznak, hogy őket is emberként kezelik. Az a sikerél­mény, amelyhez juttatták őket, ki­tartást, erőt és önbizalmat adott ne­kik. Ezen az olimpián mindenki nyert. Nyert eleve azzal, hogy részt vehetett a különféle játékokban - kislabdadobás, futás, sportfoglalko­zások, stb -, s azzal, hogy megta­pasztalhatta a törődést, a szeretet, amellyel a szervezők körülvették a résztvevőket. A csillogó győzelmi érmek és a bol­dogságtól sugárzó gyermeki arcok láttán mi, szülők a legnagyobb há­lával gondolunk a játékok rendezői­re és pártolóira, akiknek ezúton is köszönjük e rangos - tűzijátékok­kal, budapesti művészek, a miskolci majorettek fellépésével színesített - eseményt. Vissza a vízdíjat! 1993 márciusától rendelkezem hi­degvíz-fogyasztást mérő órával. Több mint egy év telt el felszerelése óta, így tapasztalatom, érvelésem úgy vélem, mérvadó. Ezen idő alatt összfogyasztásom 50 köbméter volt, pedig ugyanúgy, ugyanannyit fü­rödtünk, mostunk, mosogattunk, mint korábban. Természetesen ennek arányában fi­zetünk ma már. Ám ha az elmúlt időszakra gondolok, megkárosítva és becsapva érzem magamat, ma­gunkat, mivel 1200-1600 forintot követeltek és kasszíroztak be tő­lünk havonta vízdíj gyanánt. Nem értek egyet e magas tarifát produ­káló rendelkezéssel. Pénzünk, többletforintjaink vissza­fizetését kérem, amelyet behajtot­tak rajtunk. Mit ér az olyan rendelet, amely a fo­gyasztók megkárosításával jár? Ide­je felülvizsgálni! Nyeste Béla Miskolc, Szent István u. 23. Szülő(ke)t keresünk Többször próbálkoztunk már hirde­téssel, de vágyunk csak nem akar teljesülni. Ezért próbálkozunk most más formulával, hátha eljutnak so­raink a „Címzetthez”. Kell hogy le­gyen olyan tisztességben, becsület­ben megőszült idős ember, akinek megszépíthetnénk, megkönnyít- hetnénk magányos életét. De ho­gyan, ha nem sikerül rátalálnunk?! Kétszobás, kertes családi házban élünk egy vidéki városban, kiegyen­súlyozott körülmények között. Szü­léink sajnos nincsenek. Ezért is sze­retnénk lehetőleg a Sajó-völgyében rátalálni egy magára maradt idős emberre (esetleg házaspárra), aki­vel a kölcsönös szimpátia jegyében alakíthatnánk további életünket. Vállalnánk a gondozását, környeze­tének (kert, háztáji) rendben tartá­sát. A kertészkedés, a földművelés egyébként mindkettőnk hobbija. Van ehhez néhány kisgépünk, mint példáid kistraktor, fűnyíró, rotációs kapa, stb. Férjem másodfoglalkozá­sa a méhészkedés, amelyet csak igen körülményesen folytathat szomszédaink ódzkodása miatt. így, ha az óhajtott személy kis települé­sen vagy tanyán élne nagy örö­münkre szolgálna. Hangsúlyozom: nem anyagi javak megszerzésére törekszünk! Csak egy szép kapcsolatra, amely mind­kettőnknek, így leendő szülőnknek is sokat jelentene. (Név és cím a szerkesztőségben) Jogsegélyszolgálat Ma, június 13-án, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tar­tunk Miskolcon, a Sajtóház I. emele­tén, lapunk levelezési rovatának iro­dájában. Tanácsokat és felvilágosí­tást ad dr. Demeter Lajos ügyvéd.

Next

/
Thumbnails
Contents