Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-04 / 104. szám
10 ÉLETMÓD Zöld Oldal 1994. Május 4m Szerda Megkísérelt állatvédelem Miskolc (ÉM - DK)—Már tíz éve, hogy a Herman Ottó Országos Állat- és Természetvédelmi Szövetség (HÉROSZ) megyei szervezete - az ország első helyi szervezeteként - megalakult. Kletz László ugyanis tagja volt az országos vezetőségnek, s úgy gondolta, talán nagyobb lehet a létszám és az odafigyelés, ha nem csak Budapesten próbálják komolyan venni az állatvédelmet. Veres Józsefné gazdasági vezető, Fehér Gábor jogtanácsos és Kovács Miklós állatorvos segítették leginkább munkáját az alapítástól egészen mostanáig. És - talán a példa alapján - azóta már majdnem minden megyében van helyi szervezet. Mintegy háromszáz tagjaik száma, és nyolc éve irodájuk is van a Középszer 90. alatt. Itt jelenthetik be gondjukat-bajukat az állattartók. Jogi vagy más jellegű képviseletet nem csak a HEROSZ-tagok kapnak, de azok is, akik nem tagjai a szervezetnek, ám valamilyen állattartási problémájuk van. (Telefon nincs az irodában, így aki valamit be szeretne jelenteni, az a 361-893-as telefonszámon az elnököt hívhatja.) Hogy mit csináltak az elmúlt évek alatt? Részt vettek az állattartással kapcsolatos rendeletek kidolgozásában, és megbízást kaptak a megyei tanács mezőgazdasági osztályától, hogy ellenőrizzék az állattartást. Létrehozták a járőrszolgálatot, amelynek célja az általános ellenőrzés, illetve a bejelentések kivizsgálása. Sajnos rengeteg állatkínzással kapcsolatos bejelentést kaptak. Számtalan esetben előfordult, hogy ki kellett szabadítani az állatokat, bezárták a macskákat a pincébe, kikötötték a kutyát zsinórral, s nem adtak neki enni... Az egyesület belefogott egy nagyobb és látványosabb munkába is, állatmenhely építését kezdték el. Annak idején a tanácstól kaptak egy holdnyi területet, amit aztán vissza is vettek tőlük, mondván hogy más célra kell. De béreltek újabb területet, ahol elkezdődött az építkezés, még külföldről is kaptak hozzá anyagi támogatást. Ám ez azért fulladt kudarcba, mert ismeretlen tettesek mindent elloptak onnan, ami mozdítható volt. Úgyhogy sajnos ez az ügy egyelőre áll. Nem mernek újra belefogni, mert félnek, hogy ismét pórul járnak. Majd ha egyszer sok pénzük lesz, és egyszerre, rövid idő alatt felépíthetik a telepet... Az államtól nem kaptak támogatást. Mindent saját erőből próbálnak megvalósítani. Nyitottak például állateledel boltot, ennek nyereségét is a menhely javára szerették volna fordítani. Ám a boltot is többször kirabolták. Voltak azonban szerencsésebb próbálkozásaik is, példáid iskolásoknak állatvédelmi hetet tartottak. Hirdettek a gyerekeknek állat- és természetvédelmi témában irodalmi és képző- művészeti pályázatot, az anyagból az állatvédelmi világnapon kiállítás nyűt, rendeztek kisállatvásárt, bélyegkiállítást. S a menhelyet ugyan nem helyettesíti a keres-kínál akció, de segít abban, hogy ha valaki valamilyen állatot megun, vagy nem tarthat tovább, azt nyilvántartásba veszik, s ha valaki más pedig pont egy üyen állatra vágyik, sikerülhet a közvetítés. Havonta ötven-hatvan kutyát tudnak elhelyezni. Van olyan tagjuk, aki egymaga háromszáz állatnak keresett új gazdit, előfordult az is, hogy kihasználták, úgy hagyták ott nála az állatot, hogy „maga az állatvédő, csináljon vele amit tud”. Nem ünneprontásként, de Kletz László szerint ebben a városban nincs becsülete az állat- védelemnek. - Sokszor kigúnyolják, semmibe veszik az állatvédőket - mondta -, sőt néha még politikai irányba is terelték a „mozgalmat” a kívülállók, nem nézték jó szemmel amit csinálunk. És azért is csalódtam egy kicsit, mert úgy gondoltam, több állatbarát van a városban... Hogy a kutyát se ver|ék ki a hóba... (vagy: Ahol teljes az idill...) Fotó: Dobos Klára Kiállítás a várban Budapest (MTI) - írásban és képzőművészeti alkotásokban fogalmazták meg felső tagozatos és középiskolás diákok, hogy milyennek szeretnék látni lakóhelyüket, melyek szűkebb pátriájuk nevezetességei, amelyeket másokkal is szeretnének megismertetni. A legsikeresebb munkákból Gyermekek az épített környezet védelméért címmel nyílt kiállítás a közelmúltban a Budapesti Történeti Múzeumban. A pályázaton Magyarország kilencven- két településéről mintegy ezer fiatal vett részt. A zsűri száznegyvenkét írásos művet és háromszázkilencven képzőművészeti alkotást bírált el. A legötletesebb munkákat felvonultató tárlat május 30-áig tekinthető meg. A huszadik századi nagy daráló A természet tűr, tiltakozik és visszaüt, de meddig...? Marad-e utánunk egy kódexnyi feljegyzés, hogy valamit rosszul csináltunk? Rajz: Bohus Tamás Brackó István Nem szeretnék más korban élni. Bár a klasszikus időkben szívesen lettem volna római polgár, s belekóstoltam volna a reneszánsz ízébe is, de talán a jövő vonzana leginkább, ha elvágyódnék ebből a fura huszadik századból, amelyben sorsom élni kényszerít. A lélekvándorlásban nem hiszek, így be kell érnem azzal a nem kevés ismerettel, tapasztalással és jövőkilátással, amire most tettem szert. Irigylem is, sajnálom is elődeimet és utódaimat. Közérzetem elviselhető, de az a meggyőződésem, hogy ez a század önpusztító és önemésztő volt. Bár hat év még hátravan a pezsgődur- rogtató kétezerig, de az elmúlt 94 esztendő története inkább fekete, mint fehér, s a jövendölések sem ígérnek sok jót. Nostradamusra hivatkozom, a tizenhatodik században élt filozófusra, orvosra, asztrológusra és asztronómusra. Szimbolikus próféciái többnyire megfejthetnek és bejöttek. A verselő francia (aki éppúgy megálmodta a repülőgépet, mint Hirosimát, vagy a magyar ötvenhatot), az ezredvégre rút dolgokat ígér. Ötszáz év távolából üzeni, hogy a kilencvenes évek végén háborúk és természeti katasztrófák sújtják majd az emberiséget. Érdemes megállni Földrengés, a tengerek elszabadulása, idegen égitesttel való ütközés, járvány, az élőlények megtizedelése... Csakhogy a legfontosabb passzusokat említsem, prózában, a sokat idézett könyvből. Ugorjunk egy nagyot. Clarke, a mai kor futurológusa azt mondja: „A jövőt megjósolni nem lehet, és minden, akármilyen részletére vonatkozó efféle kísérlet néhány éven belül nevetségességbe fullad.” De ő volt az, aki évre pontosan, még a negyvenes években(!) megtippelte az első űrhajó indítását és a holdutazás időpontját. Tett persze más észrevételeket is. Véleménye szerint a csodálatosnak nevezett huszadik század fóldarálja a jövőt: sokan vagyunk, sokat szemetelünk, s a jobb élet utáni hajsza fölfalja az életet. Filozofikus megállapítása így szól: „..Az élet művészete abban áll, hogy tudni kell, hol érdemes megállni, és ennél kevéssel továbbmenni.” A költő Nagy László azt üzente a jövő generáció tagjainak: csókolom őket, ha emberarcúk lesz. Vajon milyenek leszünk? Késői leszármazot- taink, ha nem válnak magtalanná vagy homoszexuálissá, hogyan gondolnak majd ránk? Büszkék is lehetnek, hiszen ez a század produkálta az autót. De mit kezdjünk a rozsdás kasznikkal, a lefutott gumikkal, a döglött akkumulátorokkal, a benzingőzzel? A maghasadás felfedezése az emberi igába hajtotta a nukleáris energiát. Öklömnyi munícióval megy a hajó, villamosenergiát termel Paks, de ott volt Csernobil. Nyolc évvel a katasztrófa után még mindig nem csendesedtek le a kedélyek, a halálsugár áldozatokat szed, s itthon is, külföldön is megoldatlan a kimerült fűtőelemek biztonságos elhelyezése. Japán kutatók kimutatták, hogy a magfúzióval nyert energia a legdrágább és a legveszélyesebb. A század nagy találmánya az elektronikus eszközök sokasága. Ebbe éppen úgy belefér a szórakoztató vagy butító televízió, mint a nagyothalló készülék vagy a titkos lehallgató berendezés. A műanyag előállítása forradalmasította a csomagolást, lehetővé tette az egyre fogyó természetes anyagok pótlását, de használat utáni megsemmisítésük még mindig megoldatlan. Az urbanizáció komfortosabbá tette az életkörülményeket, de a városi szennyvíz többnyire tisztítatlanul ömlik a folyókba, riasztva a fiirdőző- ket, pusztítva a halakat. A mező- gazdaság erőltetett kemizálása megmérgezte a talajt, őshonos növények, állatok tűntek el nyomtalanul. Bennünk is gyűlik az idegen anyag. Folytassam? Pusztítjuk magunkat E témához tartozik az emberiség történetének két legpusztítóbb háborúja, amelyhez képest a középkori pestis jámbor népirtás volt csak. Volt időszak, valamikor a hatvanas évek végén, amikor a Föld elpusztításához hússzoros mennyiségű rombolóanyag halmozódott föl az arzenálokban. Egy nyilvánvalóan elfogult vélemény szerint e században három olyan nap volt, amikor nem dördült el puskalövés... Hiszi a piszi. A környezettel együtt az erkölcsök, a humanitárius szándékok is romlottak. A fegyverek működnek, legálisan és illegálisan. Egy- egy elhagyott magyarországi szovjet repülőtér rekultiválása évekbe, miihókba kerül. A hazai ipar kényszerű takarékra állítása némileg javított a környezetvédelmi statisztikán. A Sajóban újra lehet horgász- 'ni, Ózdon csökkent a csecsemőhalandóság, Diósgyőrben kevesebb a. hurutos beteg. De az ökológiai környezet már nem tudta elviselni a terhelést, eredendő öntisztító képessége kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a korábbi károk gyorsan helyrehozhatnak legyenek. Látványos változásra nincs remény. Ellentmondásos ez a kor. Az orvos- tudomány nagy bravúrja a szívátültetés, de életük delén lévő, agyonhajszolt férfiak halnak meg keringési betegségek és szívbántalmak miatt. A szesz- és a cigarettaipar virágzik, a drog-fogyasztás fellendülőben van. Ez is a huszadik század. A légkondicionált kocsiban a rádió- telefon mellett található egy csipetnyi „fű”. Ha a városi ember jó levegőt akar szívni, akkor becsukja az ablakot. És mit kezdjünk korunk rákfenéjével, az AIDS-szel? Isten csapása ez, vagy a természet ösztönös tiltakozása a válogatatlan nemi kapcsolat s a homoszexualitás ellen? A fertőzött betegek száma 15 millióra tehető. Ellenszer még nincs. Egyszer mindannyian meghalunk. De így és ilyen hamar? Talán a replikátor Az ember és környezetének viszonya eleddig szakadatlan harc volt az élelemért, a lakásért, a kényelmesebb viszonyokért. A természet ebbe a csatározásba kezd belerokkanni, de még nem nyugodott bele. A huszadik századi daráló fogyasztja az őserdőt, a jó levegőt, az ember életterét, s halmozza a többnyire haszontalan, de mérgező hulladékot. Ám ez a salak megszüntethető, átváltható. Ismét csak az optimista jövőkutatóra hivatkozom: jön majd egy kor, egy korszerű technika, amikor bármilyen anyagból bármilyen anyag előállítható. Ez a körforgás azt jelentené: „Hogy minden anyagi vagyontárgy szó szerint olyan olcsó lenne, mint a sár... A replikátor hajnala jelentené majd minden gyártás, sőt talán minden nyersanyagszállítás és minden gazdálkodás végét. Az ipar és kereskedelem teljes szervezete mai formájában megszűnnék. Minden család előállíthatná a szükségleteit a helyszínen... így aztán remélhetjük, hogy zúgó gyáraink és tömött áruházaink egy szép napon egyszer csak elmúlnak, ahogy a pergő orsó, a házi szövőszék és a vajköpű elmúltak már. És akkor leszármazottaink, akiket nem hajszol többé a vagyon, emlékezni fognak arra, amit sokan már elfelejtettünk -, hogy a világon egyedül az olyan lemérhetetlen dolgok számítanak, mint a szépség és bölcsesség, vidámság és szerelem.” A gibárti halász nem eszi a halat Gibárt (ÉM - ÓM) - Jó napot kívánok, van-e szerencse?- Most már van - feleli a vízben álló ember és a merítő hálót, melyben egy szép keszeg ficánkol, a fotózáshoz a part magasságába emeli. S bemutatkozik: - Kozma Gábor vagyok, innen Gibártról. A keszeg szákba kerül néhány pa- duc és egy nagyobbacska balin társaságába. A háló pedig vissza a Hemádba, közvetlenül a vízerőmű duzzasztója alatt, ahol az oxigéndús zuhatag cseppjei frissítóleg hatnak a meleg kora nyárban.- Mindig itt hálózok, ez a kitaposott helyem. Tizenkét éves korom óta hálózok, egyszer fogtam egy tizenegy kilós csukát is. A Hemád minden évszakban nagyon szép, már ami a környezetet illeti. Mert a viz, az olyan, amilyen... Jobb róla nem beszélni! Most a tavaszi árhullám kissé kitakarította a medret, elvitte a sok szemetet, pillanatnyilag tehát elég jó a helyzet. De nyáron? Az alacsony vízállás miatt büdös és kátrányos itt minden. A folyó alja szinte fekete és a halak is. Azokat, ha ki is fogjuk, elfogyasztani már nem ajánlatos. A balin a legérzékenyebb: az a kátrány, ami odaátról, a kassai vasműből a Hemádon lejön, az itt kifogott balinon mind meglátszó- dik. A többi, például a keszeg, a ponty, vagy a paduc átereszti magán, de a balinnak rárakódik belülről az oldalára. Ki fogyasztana ilyet... Kolozsvári fák Bukarest (MTI) - Több mint 15 ezer aláírást gyűjtöttek a kolozsvári környezetvédők Gheorghe Funar polgármester arra vonatkozó terve ellen, hogy az „Ismeretlen katona” emlékművének felállítása érdekében vágják ki a város egyik legrégibb parkjának évszázados fáit. Á „Transilvania” szervezet akciója a bukaresti Óra című napilap csütörtöki jelentése szerint kedden és szerdán tíz diák fellépésével egészült ki: a fiatalok odaláncolták magukat a veszélyeztetett öreg fákhoz, miután azok közül néhányat a szobortervezők - szabályos engedélyeztetés nélkül is - már kivágattak. A lapjelentés szerint az illetékes bizottság szerdai ülésére meghívták Cheler tábornokot, a 4. Erdélyi Hadsereg parancsnokát is. A késő estig tartó viharos vita nyomán lemondtak a szobornak a szóban forgó parkban való felállításáról. A hírre több száz környezetvédő gyűlt össze, pezsgővel ünnepelve a Funar elképzelése fölötti győzelmet. Sugárzó tejpor Újdelhi (MTI) - Csittagong bangladesi kikötőváros vámhatóságai felfedezték, hogy az elmúlt napokban Hollandiából hajón érkezett száraz tejporszállítmány igen magas fokban radioaktív, a 350 tonna tejpor kirakodását ezért szigorúan megtiltották. A kikötőváros illetékesei azzal a kéréssel fordultak a bangladesi kormányhoz, hogy sürgősen oldja meg a radioaktív tejpor visszajuttatását a feladónak. A szállítmány küldője az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága, címzettjei pedig a Csittagong tartományban ideiglenes táborokban elhelyezett bangladesi menekültek - jelentette az ITAR-TASZSZ. A humanitárius segélyt elsősorban gyermekeknek szánták. A vizsgálat megmutatta, hogy a fogyasztásra alkalmatlan, egészségre veszélyes terméket egy litván cég vásárolta. Miután a tejport nem sikerült értékesíteni Európában, átadták az ENSZ-nek, amely a megfelelő ellenőrzést elmulasztva Bangladesbe küldte azt. Német fűtőelemek Budapest (MTI) — Amennyiben Magyarország ingyenesen kapja meg az atomerőművi fűtőelemeket Németországtól, a környezetvédőkből álló Energia Klub ragaszkodik ahhoz, hogy ennek árát Paks megtérítse a költségvetésnek. Ebből a 2-3 milliárd forintból a kormány energiatakarékossági alapot hozhatna létre. A klub értesülései szerint az ipari tárca márciusban elfogadott energiatakarékossági és az energiahatékonyság javítását segítő koncepciójából szeptember 30-ig kellene cselekvési javaslatot készíteni. A program pénzügyi fedezetéről viszont információik szerint továbbra is vita van az illetékes tárcák között. Pedig a leginkább környezetbarát energia az, amit a hatékonyabb energiafelhasználás révén megtakarít az ország, amit nem kell megtermelni. Egyetemisták a természetért Gödöllő (MTI) - A joghézagok a privatizálás időszakában veszélyt jelenthetnek a természeti értékeket őrző területekre - összegezték a nemzeti parkok helyzetét feltáró vizsgálatok tapasztalatait hétfőn Gödöllőn. A felmérést az Emla Alapítvány a Környezeti Oktatásért aktivistái készítették. Az alapítványt 9 egyetem és főiskola a környezet védelmével valamilyen területen foglalkozó tanszékének diákjai fogják össze. Amint összefoglalójukból kitűnt: szükség lenne az egymás közötti információáramlás megszervezésére az ötletek közkinccsé tételének érdekében. Példaként említették, hogy a Hortobágyi Nemzeti Parkban a vadásztársaságok és a környezetvédők közös munkájával sikerült megteremteni a vadgazdálkodás és az ökológia összhangját. A tanácskozáson arról is szó esett, hogy újabb területeket kívánnak nemzeti parkká nyilvánítani, többek között a Dráva mentén, a Körös és a Maros vidékén, és az Ipoly-Duna térségében. Az oldalt szerkesztette: Kovács Judit '■ ■ ■■ ii ■ i i. ■■»mii ii | Büdös és kátrányos q Hernád nyáron Fotó: EM-archív
