Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-31 / 126. szám
Miskolci Könyvnapok ’94 6. oldal Nem csak egyetemistáknak Az egyetemi könyvesboltban Fotó: Fojtán László A könyvhét még mindig utcára kivonuló, sátoros ünnep. Ilyenkor kicsit hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, kik is állítják fel ezeket a sátrakat: azok, akinél az év többi napján keressük az olvasnivalót, a könyvesboltok munkatársai.- Kicsit furcsa, hogy éppen minket kerestek meg - mondja Kovács Ignácné boltvezető hiszen ha a város többi boltjában azt mondják egy vásárlónak, jöjjenek el az Egyetemi Könyvesboltba, itt valószínűleg megtalálják a keresett könyvet, akkor száz emberből kilencven biztosan elcsodálkozik,, jé, az egyetemen is van köny- j vesbolt?”. Pedig mi azóta létezünk, amióta az egyetem, ! és amikor felépült a könyvtár épülete, rögtön ide költöz- *tünk.- Ebből két dolgot lehet leszűrni. Az egyik, hogy itt megtalálhatók olyan olvasnivalók is, amelyek máshol esetleg nem. A másik pedig, hogy önöknek viszonylag könnyű volt vállalkozásba fogniuk, hiszen biztos vásárlóközönségként számíthatnak az egyetemistákra, ráadásul így 'az igényeket is könnyebb felmérni. Először inkább erről a másodikról beszéljünk.- Az, hogy 1992 novemberétől a „Két könyvész” Kereskedelmi Kft. működteti a boltot, leginkább nem a vállalkozó szellemünknek köszönhető, hanem a kényszernek. A privatizáció beindulásával ugyanis veszélybe került ennek a speciális helyzetben lévő boltnak a léte, ezzel az itt dolgozók munkahelye. Ezért vágtunk bele. Borkúti László segítségével sikerült megalakítani a kft.-t. Próbáltunk az egyetem vezetésével is tárgyalni, de ke- ; vés a pénzük, így végül olyan megállapodás született, ; hogy mi vagyunk a jegyzetek forgalmazói, a helyiségért ; pedig bérleti díjat fizetünk. I -Helyben vagyunk: egyetemi jegyzetek. Mennyire \fogynak, van rá pénzük az egyetemistáknak? j - A jegyzetek ártámogatását már nem a kiadók kapják j - ettől olyan drágák -, hanem a hallgatók. Minden jegyzet, minden egyetemista, és nekik járó összeg szerepel egy számítógépes rendszerben, és amíg azt el nem költi, Vásárolhat. Ez persze nem biztosítja, hogy jegyzetet vesz rajta, hiszen a nyelvkönyvek, szótárak, a számító- gépes tankönyvek az igazi slágerek, és azok is nagyon drágák. Sokan inkább ezeket szerzik be. Az első évesek, különösen az első félévben lelkiismeretesek, de az élet nekik is nagyon drága, ha mást nem is nézek, csak az étkezést. Tapasztalatom szerint összeállnak hárman-négyen, főleg szobatársak, és közösen vásárolnak, az egyik ezt a jegyzetet, a másik azt. Egyre többen veszik meg a felsőbbévesek használt könyveit. Mi is gondolkodunk rajta, hogy be kellene lépni ebbe a folyamatba, év végén visszavenni, tanév elején eladni a használt jegyzetet.- Ha a „kötelező" ilyen nehezen talál gazdára, mennyire fogy a többi?- A műszaki karok hallgatói- kötelezően és érdeklődésből is - nagyon sok szakirodalmat vásárolnak. A bölcsészhallgatóknak pedig alig van jegyzetük, a szabadpiaci forgalomban megjelenő könyvekből- különösen a Századvég Kiadóéiból - tanulnak is, és érdeklődési körükbe is ez tartozik. Ez a két könyvcsoport az - visszautalva beszélgetésünk elejére - amiből nálunk jóval nagyobb a kínálat, mint máshol. De fogy az igényes szépirodalom, elkapkodták az Einsten- és a Bibó-könyveket, vagy hogy „hazabeszéljek”, nagy sikere volt a Felsőmagyaroszág Kiadó Gondolatok gondolatokról című kötetének. Viszont most megjelent Moldovának a jogászokról egy könyve. Az ember azt hinné, a szerző neve és jogi kar miatt elkapkodják, pedig dehogy.- A nyakukon maradt?- Csak lassan fogy. Egyébként is, az már megszűnt, hogy százasával rendeljük a könyveket. Tízet, húszat hozunk egyszerre, inkább kétszer is elmegyünk egy héten Pestre áruért. Természetesen a kiadókhoz, mert a nagykereskedők nem igazán mozognak a meglévő széles skálán. Ez egészen más, mint régen volt. Azt hiszem, kicsit elkényelmesedtünk annak idején, nem kellett semmi mást csinálni, mint kipakolni a könyveket, amiket leküldték, és várni a vevőket. Most ez már a legeslegutolsó fázis. Felpezsdült az élet. Nagyon sokat kellett tanulnunk, de kiderült, ez sem a fiatalság privilégiuma. Amikor kft.-vé alakultunk, újra kellett töltetni a polcokat. Márpedig ez egy nagy bolt ahhoz, hogy a mai könyvárak mellett zsúfoltak legyenek a polcok. Az első időben raktuk mindenhogy, oldalt, tükrözve és jó szellősen, csak hogy többnek lássék, mert egy pangó boltnál nincs lehangolóbb. Most-már kezd könyvesbolt kinézete lenni. Ebben a szakmában nem egy napra, nem is egy évre tervez az ember, de szeretnénk, hogy egyszer nyugod- tabban kelhetnénk és feküdhetnénk.- Valószínűleg nem a könyvhét lesz ez az időszak...- Valószínűleg, hiszen itt a boltban is számítunk a tanárok és hallgatók fokozott érdeklődésére és a téren is kint leszünk a könyvheti újdonságokkal és saját kínálatunkkal. Bár egy kicsit elkeserítő, hogy csökken a .könyves események” jelentősége. Az idén például úgy múlt el a ballagás, hogy észre sem vettük. Megdöbbentő, hogy a pedagógusok, akik igen komoly bibliofil réteget jelentek, ám - sajnos - kevés a pénzük erre az „élvezetre”, kapnak aranygyűrűtől kristályvázáig mindent, csk éppen könyvet nem. És azt sem tudom, a diákok találnak-e még könyvet a tarisznyájuk mellett. Pedig - tudom, közhely, és azt is, hazabeszélek, de - szerintem tényleg a legszebb ajándék a könyv. Cs.M. Gyarmati Béla: Beszélni muszáj! Manapság, amikor egyre nagyobb szerepe van a szónak, mint a demokrácia egyik fontos eszközének, mind többen állapítják meg lemondóan, hogy bizony nem tanultak meg igazán beszélni. A papirosról felolvasott szónoklatok korában nem is igen volt szükség a gondolat élénk lüktetésére. De nem csak a közélet újdonsült szereplői mondanak gyakran csődöt, amikor szárnyaló gondolataikat nem tudják szavakba öltöztetni. A mindennapok színpadának szereplői is bizonytalanok, ha szólásra kell emelkedniük. Pedig nem mindegy, hogy egy-egy emlékbeszéd, keresztelő, esküvői köszöntő vagy nyugdíjas-búcsúztató szép emléket hagy-e a megjelentekben, fokozza-e az ünnep hangulatát. Gyarmati Béla könyve - miközben vázlatos áttekintést ad a szónoki beszéd fajairól - olvasmányos történetekkel fűszerezve illusztrálja: hogyan szólaljunk meg, és hogyan ne. Különösen hasznosak lehetnek a függelékként közölt beszédtípusok azok számára, akik csak ritkán vállalkoznak megszólalásra. (A könyvet a Klaviatúra Bt. adta ki.) Csak emlékeztetni szeretnénk, van ami csak nálunk kapható: Jogi, közgazdasági, természettudományi, számítástechnikai, bölcsészettudományi könyvek, jegyzetek, egyetemi tankönyvek Egyetemváros, könyvtárépület Egyetemi könyvesbolt. Telefon: 46/361-564 Bíbor könyvesbolt Tiszánjváros, Béke tér 10. Telefon: 49/341-400 könyvek, alternatív tankönyvek, műsoros kazetták, CD-k széles választékával várja régi és új vásárlóit. Törzsvásárlóknak 2000 Ft felett részletfizetési kedvezmény. 3. oldal Miskolci Könyvnapok ’94 Kell-e nekünk ünnepi könyvhét? Megint nyárelő van, zsúfolásig a könyvtár a vizsgaidőszakos egyetemistákkal, de a nyüzsgő forgatagban még látható jelek nélkül ugyan, de már érezni a nyugalmasabb nyári szezon közeledtét. Előtte, mintha még egyszer meg akarná mutatni magát, a könyves szakma szebbik, ünnepi arcát felöltve kivonul a térre, megtölti könyvekkel a boltok kirakatait, írókat, költőket lát vendégül, hogy aztán rövidke pihenőre térjen. Az ember hajlamos rá, hogy a visszatérő ünnepekkel mérje az idő múlását. Ilyen az Ünnepi Könyvhét is, de az elandalodásból hamar felocsúdik, aki az újaonságok áraira is vet egy-egy pillantást... Ha egyebet nem is, ismerős kedvenceit, a Körképet és a Szép verseket bizonyára az idén is megveszi az elszánt könyvbarát. De kérdés, lesz-e olyan kitartó a bátorsága, hogy a lassan nem is százasokban, inkább ezresben mért tanulmánykötetekig, történelmi, művészeti tárgyú kiadványokig merészkedjék? De félre a komor gondolatokkal, hisz végtére is ünnep van. lássuk inkább a nagyvonalúan bőséges, ajánló listát. A különböző könyvhéti listákon elég nehéz az eligazodás. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése tájékoztató kiadványában több mint másfélszáz művet sorakoztat fel, az Új Könyv Piac pedig 76 kiadó félezer könyvét kínálja. Aki az elmúlt időszakban figyelemmel kísérte a könyvkiadást, cseppet sem csodálkozik. A gombamód szaporodó könyvkibocsátó cégek olyan mennyiségben ontották a könyveket, hogy olykor a könyvbeszerzéssel hivatásszerűen foglalkozó könyvtárak is „elveszítették a fonalat" az új magyar könyvkiadás útvesztőjében. Valóban sok az értékes irodalom, korszerű ismereteket közreadó tudományos munka. De akadnak olyan „könyvcsinálók” is, akik stílusnak, nyelvnek, olykor a jó ízlésnek is fittyet hánynak. Az ezerszám terjesztett művek esztétikai és tartalmi értékei sokszor kifogásolhatók. Ezektől eltekintve is alapos tájékozottság, jó ízlés, pénz és idő szükséges manapság, hogy az ember jól válasszon magának olvasnivalót, hogy a munkához, tanuláshoz elengedhetetlen kötelező penzumon túl is legyen energiája könyvet venni a kezébe. Az Ünnepi Könyvhét talán az idén is hasznos kapaszkodó lesz az eligazításban és a kedvcsinálásban. A kínálat tartalmi oldalát vizsgálva sem lehet panasz. A verseskötetek szerzői között találjuk Keresz- tury Dezsőt, Ágh Istvánt, Tornai Józsefet, Somlyó Györgyöt, Gergely Ágnest, a színészként jól ismert Lukács Sándort és a regény- és naplóíró után ezúttal költőként bemutatott Márai Sándort. A magyar szépprózát egyebek között Lázár Ervin, Bereményi Géza, Kertész István, Czakó Gábor, Spiró György képviseli, és az Írországban élő szépíró és könyvtörténész, Kabdebó Tamás. Választhatunk irodalomtörténetet is: Pomogáts Béla kötetét a nyugati magyar irodalomról, vagy Hegedűs Géza Világirodalmi arcképcsarnokát. Érdekesnek ígérkezik Csoóri Sándor esszégyűjteménye a Püski Kiadótól, vagy Pilinszky Beszélgetései a Századvég Kiadó gondozásában. Nem alaptalanul sikernév évek óta Esterházy Péter. A jegyzeteit, glosszáit tartalmazó kötet a Könyvhét egyik érdekes újdonsága. S egy név házunk tájáról: a Miskolcon élő és alkotó költő, Setfőző Simon prózaverseivel, publicisztikai írásaival gazdagítja a Könyvhét kínálatát. S ha már hazai tájakon járunk, essék szó arról is, hogy soha ennyi értékes, jó könyv nem jelent meg helyi szerzők tollából, helyi kiadásban. Ezt bizonyítják a Felsőmagyarország Kiadó ünnepi kiadványai, a Megyekönyv, vagy a Miskolc történetét bemutató legújabb könyv, Dobrossy István munkája. Örvendetes színfolt a határon túli magyar kiadók koncentrált jelentkezése. Akár az újvidéki Fórum, a pozsonyi Madách, a bukaresti Kriterion, a Csíkszeredái Pallas, az ungvári Galéria vagy a müncheni Nemzedékek Kiadó könyveit vesszük számba, úgy érezzük, ez is házunk tája. Egy kis hiányérzetünk azért mégis lehet, mert a fiatal olvasókat nem nagyon kényezteti el a könyvkínálat. Igaz, az ő számukra decemberben van a „hivatalos" könyvhét, a nekik szóló irodalom azonban sose veszíti el aktualitását. Mindez persze csak szerény ízelítő. Akinek kedve, módja van rá, bizonyára megtalálja majd a neki tetsző olvasmányt. S hogy az Ünnepi Könyvhét néhány napján az Olvasót a megszokottnál talán kicsit hangosabban invitálják? De hát olvasók nélkül mit sem ér a kiadók, szerzők erőfeszítése, a könyvszakma látványosfelvonulása! Hiába kergetnénk ábrándokat, a könyves ünnepek meghitt áhítata ma már a múlté. Mert a könyvet nemcsak kiadni kell, eladni is, anyagi és szellemi értelemben egyaránt. Az értékes hagyományok mégis méltók arra, hogy ápoljuk őket. Hagyomány az is, hogy a könyv ünnepe az olvasóért legyen. Azért, hogy az író és az olvasó újra meg újra egymásra találjon. Ezért kell nekünk az Ünnepi Könyvhét. Környey Lászlóné dr. A Könyvhét Hírei 1983-ban, az Ünnepi Könyvhét alkalmából látott első ízben napvilágot a „Könyvhét Hírei”, a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár könyves újdonsága. A lap kiadása amolyan egyszeri vállalkozásnak indult. Aztán még tíz esztendeig minden május végén megjelent, a hírek mellett újabb és újabb kitekintő írásokkal, főleg a helyi kulturális értékek bemutatására. A könyvtár most megjelentetett kötete válogatást ad a különböző lapszámok művelődéstörténeti publikációiból. Olvashatunk benne többek között könyvtártörténetről, helyi könyvkiadásról, könyvritkaságokról, gyűjtőkről, az irodalom és a képzőművészet kapcsolatáról. A szerzők között ismerős nevek, újságírók, könyvtárosok, képzőművészek, tanárok, a helyi kulturális közélet jeles személyiségei szerepelnek. A kötetet a Kos- suth-díjas Feledy Gyula grafikái illusztrálják. Látványlíra és fonikus költészet Takács János alkotása Modem művészetekkel találkozhatunk a Miskolci Könyvnapok június 4-i rendezvényén: az Új Bekezdés Művészeti Egyesület közelmúltban megalakult Miskolci Képes Műhely csoportja alkalmi látványlírával, három budapesti fiatalember, Kovács Zsolt, Sőrés Zsolt (a Kos duó) és Kárpáti Zsolt zenével és hangköltészettel mutatkozik be. Alkalmi látványlíra: vajon miben alkalmi és miben látvány ez a líra? Alkalmi azért, mert néhány napos a tárlat, s mert semmi rend, semmi „összhang”, még egy-egy alkotó munkáin belül sem, pontokat, vonalakat, firkákat, mintákat, ép, vagy már a felismerhetetlenségig összeaszalódott idomokat, fény- és ámyfoltok rendszerét, tipográfiát, betűket, érthető és érthetetlen sorrendben, kusza összevisszaságban láthatunk. A látványlíra: vizuális költemény, nevezhetjük látható irodalomnak, betűmontázsnak, alakzatirodalomnak vagy szógrafikának - napjaink költészetének szerves része. Átköltözött (kilakoltatott?) irodalom a beszélt nyelvből a látható nyelvbe, ahol ez nem csupán a forma esztétikája tekintetében jelent(het) többet, mint bármely más költemény: a lírai motívumok átrétegződésével, a szöveg egyfajta romlásával szerkesztett tér rejtélyével kínál(hat) többet, mélyet és gazdagabbat. A kusza összevisszaság nem szó szerinti, egy-egy jól szerkesztett tér-részlet megható, szinte már gőgös harmóniája a szembeötlő, mindenképp elgondolkodtató. A Miskolci Képes Műhely kiállítói: V. Dobák Leonóra, Kábái Zoltán, K. Kábái Lóránt, Takács János, Urbán Tibor, Vass Tibor, Wagner Péter. „Az emberi hang ugyanolyan hangszer, mint a hegedű, vagy a zongora: alkalmas arra, hogy nyelvi jelekből építkezve zeneileg is értelmezhető hangkapcsolatokat hozzunk általa létre” - vallja Sőrés Zsolt. A fonikus költészet a látványlíránál is fiatalabb kifejezési forma, a beszélt nyelv mélyrétegeit tárja fel (általában) oly módon, hogy a köznyelv felől is értelmezhető szövegeket a mű folyamán fokozatosan elemeire bontja. Az ember által kelthető hang-zajok sokak számára idegenek, félelmetesek, zavart keltőek, mert a hangköltők szinte kifejez- hetetlen érzéki szférába juttatják-vezetik a nyelvet, ami meglehetősen szokatlan, s mint minden ilyen, nem túl népszerű. Ä látványlíra és a fonikus költészet talán régiónkban is talál befogadókra: az Új Bekezdés Művészeti Egyesület szeretettel várja az érdeklődőket június 4-én, szombaton este 6 órára a Déryné utcai Művész klubba. Vass Tibor
