Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-24 / 120. szám
4 Ms Itt-Hon 1994. Május 24., Kedd Könyv Top-10 Az alábbiakban azt a listát adjuk közre, amelyet Iglói Gyula építész, Miskolc történetének kutatója készített lapunk felkérésére. Kérésére közöljük, hogy a saját könyvei közül a listán lévő alkotások nem rangsort jelentenek, hanem ritka és számára becses alkotások bemutatását, a művek kiadására vonatkozó évszámok közlésével. 1. / Tankó Sámuel: A lakóházak építése (1894) 2. / Technikai fejlődésünk története 1867-1927 (1929) 3. / Halmay-Leszih: Miskolc (1929) 4. / Gróf Bánffy Miklós: Megszámlál- tattál... (1934) 5. / Nyíró József: Uz Bence (1936) 6. / Dr. Kotsis Endre: Épületszerkezettan (1945) 1.1 Anonymus: Gesta Hungarorum (Hasonmás, 1975) 8. / Granasztói Pál: Építészet, városépítés, társadalom (1982) 9. / Árpád-kori legendák és intelmek (1983) 10. / A Jordánszky Kódex (Hasonmás, 1984) Kulturális kínálat május 24-től 31-ig Miskolci Nemzeti Színház Nagyszínház: csütörtök 19 órától: A szerető (bemutató előadás, bérletszünet) péntek, szombat 19 órától: A szerető (bérletszünet) vasárnap 19 órától: Marica grófnő (bérletszünet) Ady Endre Művelődési Ház: vasárnap: gyermeknap Szentléleken, az üdülőtelepen Budai Nagy Antal Művelődési Ház, Görömböly: péntek: egész nap gyermeknap Közösségi Ház, Bükkszentlászló: szombat: gyermeknapi program, bábelőadás, közös játék Ifjúsági és Szabadidő Ház: péntek-szombat 9 óra 30-tól és 14 óra 30-tól:Diósgyőri Várjátékok. A vár színpadán Petőfi Sándor János vitéz című játékos, népi tündérmeséjét láthatják az érdeklődők vasárnap 10 óra 30-tól: Gyermeknap a Diósgyőri Várban, a vár színpadán: Tom Sawyer kalandjai címmel Észmé- nyi Viktória műsora. Egész nap népművészeti- és kirakodóvásár, játszóházak és mesterségbemutatók Vasas Művelődési Központ: péntek 19 órától: Szamovár bár. Zenél az UNT együttes szombat 15 órától: Az RC kaszkadőr csoport bemutatója, rádióirányítású modellekkel hétfő 17 órától: nyugdíjasklub szerda, csütörtök, hétfő 16 órától: A kis herceg. A Pécsi Sándor Guruló Színház előadása Várhegyi Márta jutalomjátéka Bíró István Miskolc (ÉM) - A Színházi Lexikon szerint jutalomjáték: régi, ma már feledésbe merült hagyomány, valamely népszerű művész jubileuma, visszavonulása vagy a várostól való búcsúzása alkalmával műsorra tűzött produkció. A színész ilyenkor a leghálásabb szerepét választja. Várhegyi Márta művésznő esetében nem ő választott, hanem őt választották. Mindannyiunk nagy örömére és megelégedésére. Am a primadonna ezúttal prózai szerepben jubilál. □ Mit jelent Önnek a jutalom- játék? • Jutalom is, játék is. A darabválasztás Hegyi Árpád Jutocsa igazgató-főrendező érdeme, a megvalósítás pedig Kovács Kristóf rendezőé, a nagyszerű partnereké: Somló Ferenc és Sallós Gábor színészkollégáimé, valamint Csik Sárié (súgó és régi motoros, a szakmában!), Duvalovszky Éváé (ügyelő és rendezőasszisztens), Sipos Marié (ruhafelelős és szinte nélkülözhetetlen mindenes), és fiatal öltöztetőnké, Csengéé, valamint a műszaké: Lovas Imre irányításával mindent elkövettek annak érdekében, hogy egymást szeretve-segítve hozzuk létre a Hárman a pádon című produkciót. □...amelyet úgy a kritika, mint a publikum, nagy elismeréssel és szeretettel fogad. Gondolom, Ambra szerepe nagy nehézséget okozott Önnek, hiszen az Aldo Nicolaj megálmodta hősnő jóval idősebb az Ön koránál. Mennyire tudta esetleges személyes tapasztalatait felhasználni e figura megformálásánál? • Olyan családban nőttem fel, ahol együtt élt több generáció. Még ismertem dédnagymamámat, aki egy csodálatos asszony volt: büszke, maga a női méltóság! Kilencven évet élt meg, meséire ma is emlékszem. Szellemileg végig friss volt. Anyai nagyanyámat szerettem a legjobban. Szinte barátnőm volt, sok esetben rugalmasabb, mint édesanyám. A halálos ágyán velem beszélt utoljára. Nagymamám és szüleim halálát nem tudom kiheverni. Velük együtt lezárult valami szép, amit gyermekkornak hívnak. Várhegyi Márta primadonnaszerepben és civilben Fotó: EM-repró □ Ambrát is miamiképp ilyen anyáskodó figurának jeleníti meg, aki a két „öreglegénybe” lelket lehel, játékosan, mókásan, tudva azt, hogy egyszer elveszítheti mindkettőjüket. A színdarab a barátságról is szól, arról is, hogy három ember hogyan próbál egymásba kapaszkodni ahhoz, hogy élni tudjon. Az Ön számára is fontos magánéletében a barátság? • Nagyon. Két igaz barátnőm van, talán különleges, hogy mindketten a színház világából tartoznak hozzám: Herédy Éva karmester és Olgyay Magda színésznő. Több évtizedes, jóban és rosszban is kipróbált barátság a miénk. Szívből kívánom, tartson nagyon sokáig! □ A színdarabbeli Ambra úgy határoz, hogy szép az élet, ezért barátságokat köt, elfoglaltságot talál magának. Ügy tudom, ön sem unatkozik... • Hála Istennek nem. Tanítok a Miskolci Bölcsész Egyesületben, műsorokat szerkesztek és rendezek a Kossuth Gimnázium igen tehetséges diákjaival, és a M.B.E. keretein belül működő Ámyaskerti-Diákszínpad és ugyanígy „közöm volt” a Rónai Művelődési Központ által közösen létrehozott „Negyedik üzenet” című irodalmi esthez. □ Bizonyára van még sok megvalósításra váró ötlet a tarsolyában... • Van. Mindaddig, amíg találok lelkes tanárokat és mindenre fogékony, jó szellemű diákokat, akiket együtt tart és boldogsággal tölt el az együttjátszás, a közös játék öröme. Soha nem hittem volna, hogy ambícióm lesz vagy van a tanításra. Életem nagy ajándéka, hogy taníthatok, továbbadhatom mindazt, amit kaptam a pályám során tanáraimtól, kollégáimtól, rendezőimtől. Jó érzéssel tölt el, hogy humán-utánpótlásban gazdagok vagyunk! □ Harminc éve van a pályán, 25 éve színházunknál. Csak szavakat sorolok fel, amelyek egy művész számára meghatározók: lemondások, örömök, bánatok, sikerek, bukások... • Szerencsémre ez utóbbiban nem volt részem. Lemondás?: aki a színészi pályára lép és énekesnő, az rabszolga. Örömök?: minden primadonnaszerepet, amit érdemes eljátszani, azt megkaptam: a Cigánybáró Szaffija, a Pompadour, a Du- barry, a Szép Heléna, a Denevér a Boccaccio - nem sorolom tovább, a közönség bizonyára emlékszik még rá... □ Újabb kihívásoknak is elébe néz? • A drága Fehér Pufika mondta annak idején, hogy egy társulatnál a primadonna drámai hősnő is volt. Ambra szerepe nagy kihívás, én próbáltam ennek megfelelni. □ A közönség tapsa azt igazolja, egy énekes színész mennybe mehet, ha jól teszi dolgát prózai szerepben is... • Örülök annak, hogy a szeretet kisugárzik a nézőtérre, ha olyan visszajelzést kapok estéről estére, amely erőt ad további munkám elvégzéséhez. Zenés teadélután Lillafüreden Miskolc (ÉM) - A Zenés teadélutánok a Palotaszállóban című rendezvény keretében a Lillafüred Alapítvány és a Miskolci Fesztiváliroda szervezésében a Mester és tanítványai néven ismertté vált formáció lép fel Lillafüreden. Tolmácsolásukban Mozart, Paganini, Williams, Kromer és Stanitz műveit, Joplin regtime-jait hallgathatják meg az érdeklődők. A rendezvényen tanítványaival egyetemben közreműködik Nagy József klarinétmúvész is. 1994. Május 24., Kedd Itt-Hon Ms 5 Tudósítások hazai tájakról Priska Tibor Egy különleges fa: a kétkarú fűz a Bodrog árterében Fotó: Farkas Maya Rábólintva nézzük biztos fedél alól a tavaszi időjárás próbálkozásait. Rábólintva, mert a tavasz, főként az április - akkori az eset - ilyen. Próbálkozik mindenfélével, mi eszébe jut. A Napot hirtelen takarják el a nagyhasú felhők, de úgy szaladnak, mintha mozijegyük lenne, árnyékot terítenek az eddigi fénylő tájékra és lezúdul a zápor. Kopog a fákon, a háztetőkön, az udvari pocsolyákban pedig bugyborékol. De hirtelen - no, ezt azért mégsem kellene! - a kopogás keménnyé válik, az ablakpárkányról messze pattannak a jégszemek. Az udvari, öreg szomorúfűz is összébb húzódik, pedig ő már átélt sok mindent. Elöregedett, kérges-pudvás egész valójával oly mozdulatlanul tud állni, mintha mélyen aludna és csak a jég koppintásaira ébredt volna föl egy hunyorintásnyi időre, de szunyókál is tovább. És minő igaza van! A nagyhasú felhők már tova is nyargalnak, felfénylik ismét a Nap, de oly erővel, mintha dupla lenne, mivel a vizes út, udvar, háztető is veri vissza, tükrözi a fényét. Kilépnénk az ajtón, de előbb bizony a küszöbön összegyűlt jeget el kell söprenünk. Kalász Laciék barátságos házából szemléljük ezt a bolondos időt, Szalonna községben, ahol is most már bizonyára a legtöbb gólya települt a Rakaca-tó megléte óta. A villanyoszlopokon ott díszelegnek a kerek szerkezetek, a fészekrakó helyek és a gólyák ezeket jó néven is veszik. Látható itt utca, melynek minden oszlopán gólyák ácsingóznak, kelepelnek, szárnyat nyitogatnak, vagy nyugodtan ücsörögnek a fészken. Valaha Bodrogkeresztúrt szerették leginkább a gólyák, de egyszer csak kezdtek az ottani kéményeken megjelenni a csúcsos vasrudak, megakadályozva a fészekrakást. Föltehetően azért, hogy a gólyák ne dugaszolják el a kéményt, vagy ne szemeteljenek, vagy ilyesmi. Némely madár makacsul a kémény mellé, a háztetőre próbálta felügyeskedni a fészkét, ami vagy sikeredett, vagy nem. Szalonnán viszont mind többen foglaltak hont, lévén, hogy ott a sekély tó, ráadásul a nevelő kis tó is, melybőr bármely ügyetlen madár is könnyedén kiemelheti a neki járó élelem részét. Ne sajnálják tőlük, jut is, marad is... Amúgy Kalászék köszönik, jól vannak, a zápor idején a családfő szórakoztatott bennünket kitalációival, hogya- szongya: Szarajevó, szarajövő, Azt mondják a kakasok, nem a tojás, a kaka sok, meg egyebekkel is, mik nem bírnák a festéket. Igen fontos dolgokkal múlatjuk egyébként nála az időt, megkínál páldául bennün- "ket általa különleges pálinkának nevezett italféleséggel, bár ő maga nem fogyaszthatja az ilyesmiket. Ezért is tud kínálni. Hogy mitől különleges? Attól - mondja -, hogy ezt az italt kapta. Azonkívül rengeteget beszélünk a tóról, a hatalmas pontyokról, a kisebbekről, a már emlegetett gólyákról, meg csupa ilyen hasznos dologról. Ja! Néha pihentetőül versekről, de csak úgy tessék-lássék. Eljöttünkben pedig az öreg, most is szunyókáló fűztől kérünk két-három vesszőt, megkíséreljük majd elültetni, hátha... Később meg jóval odább visz innen utunk, egészen Bodrogke- resztúr közelébe, ott is a folyó szépséges kanyarulatához, melyet kirándulók sokadalma látogat nyaranta, de itt kötnek ki az egykori, valódi hajókikötőnél a kajakkal, kenukkal túrázók is. Tudva, hogy a vendégekre számítva kinyitott itt egy kis büfé. Igaz, még nincs itt főtt étel, de konzervek, száraz ételek, ilyen-olyan innivalók akadnak. Szalonnasütő is hívogató- an kialakítva, szépre nőtt fák alatt - a büfések ültették több éve - pihenők. Nem panaszkodom - mondja a büfé vezetője, hozzátéve, hogy ha nincs is valami nagy forgalom, azért csakcsak akad betérő vendég, a nyári túrázások idején pedig tisztesen meg is szaporodnak. Az ártéren különleges füzek. Az egyiknek valójában már csupán két karja maradt meg, de él most is, tövéből hajtanak a friss saijak. A kétkarú fa tényleg érdekes. És valahogy a rét főhelyét választotta magának, központi helyként. És nem is ma- gányos! Dehogyis az! Bodrog- keresztúrból, meg Tokajból, de talán más, még közeli településekről is jönnek ide fényképez- kedni a lakodalmasok. A fiatal párok. Hogy miért éppen ezt a fát szemelték ki erre? Lehetséges, tudnak valamit róla, amit mi még nem. Talán van ennek a kétkarú fának valami ereje, miről mi nem tudunk. Talán valamely táltos ivadék öreg ember mesélt róla valamit és azt mások is meghallották, elterjesztették. Sohsem lehet tudni az ilyen gyönyörűséges folyó partján, mint a Bodrog... Melynek közelében meg a vulkán melegétől langyosított hegyeken a világ legjobb szőlője terem, olyféle medicinákkal rakva tele a belőle érlelt bort, hogy annak értékéről, sajátosságairól talán csak Tokaj egyik „intézménye” tudós Papp Miklós tanár űr tud megfelelően illemmel szólni. De egyelőre itt tanyázunk le kicsinyég a víznél. A tavaszi esőktől megduzzadt, friss vizű Bodrognál, „aki” most is mormolja, mondja, meséli azt idők ősi kútjának mélységéből való történeteit. De jó is lenne értenünk! Ivóvíz tartalékok az idei nyárra Miskolc (ÉM) - Jelenleg elegendő víztartalékkal rendelkezik a megyeszékhely ahhoz, hogy a nyári csúcsfogyasztási időszakban se kelljen vízkorlátozást bevezetni. A március végén, április elején lehullott nagyobb mennyiségű csapadék következtében az idén megnyugtatóbb nyári szezon elé néz a Miskolci Vízművek, mint egy évvel ezelőtt. Az elmúlt két hetek alatt is 80- 90 milliméter eső áztatta a bükki karsztok környékét, ám ezzel együtt is mintegy 1000 milliméterre teszik a hidrológus szakemberek az évek óta hiányzó csapadék mennyiségét. Úgy is kifejezhető ez, hogy az utóbbi nyolc esztendő alatt nem kevesebb, mint egy teljes évi átlagcsapadék hiányát érzi az ország és ezen belül a mi tájegységünk. Ezt a jelentős hiányt az utóbbi csapadékos hónapok nem pótolhatták. Más években tavaszonként a hegyekben elolvadt hó jelentette az igazán megbízható tartalékokat a megyeszékhely számára, a mögöttünk hagyott tél azonban nem bővelkedett csapadékban. Némi kárpótlást csak a novembertől áprilisig tartó hidrológiai félév harmadik harmada nyújtott. Vojtilla László a Miskolci Vízművek igazgatója azért ígérheti a biztonságos vízellátást minden különösebb kockázat nélkül, mert számolni lehet egy másik lényeges tényezővel is, azzal, hogy évek óta kevesebb ivóvíz fogy Miskolcon. Napjainkban 30-40 ezer köbméterrel fogyaszt kevesebbet a város, mint négy-öt évvel ezelőtt. Közrejátszik ebben a nagyfokú takarékosság is, amit az utóbbi évek vízdíj emelései kényszerítettek ki, hiszen családok sokaságának nehézséget okoz a számlák kifizetése egyéb, ugyancsak növekvő kiadásaik mellett. Ezért aztán rohamosan teljed a lakásonkénti mérés bevezetése. Napjainkban mindössze 6500 köbméter ivóvizet vásárol a város, ami az elkövetkező melegebb hónapokban vél- hetőleg^óval többre rúg majd. Már csak azért is, mert általában a nyári hónapokra esik a karsztforrások hozamának visszaesése is. A Szinva völgyében jelenleg gazdagon buzgó források kellő csapadéktartalékok híján nagyon hamar „leeresztenek”. Ezzel szemben általában jól tartják magukat a tapolcai kutak, s így reménykedhetünk, hogy az év nagyobb részében jobbára a bükki karsztokból származó, igazán jó minőségű ivóvízhez jut a város.. Mi otthonában is ITTHON vagyunk!
