Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-21 / 119. szám

Május 21., Szombat — —— —-------— ÉM - hagyomány —----------------—--------...— ——, ÉM-hétvége III A mikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen ha­talmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Ma jd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlattak, és leszálltak mindegyikükre. Megteltek mind Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta ne­kik, hogy szóljanak... (Az apostolok cselekedetei 2 rész.) Hajdú Imre A pünkösd mint egyházi ünnep a szent­lélek kitöltésének, az egyház megala­kulásának ünnepe. Az egyház a húsvét változó dátumához igazodva hét héttel húsvét után rendelte el pünkösd vasár­napjának ünneplését. Neve a görög pentekosztész szóból ered, ami ötvene­diket, azaz a húsvéttól számított ötve­nedik napot jelenti. Pünkösd ünnepéhez egyházi vonatko­zásain túl, attól függetlenül nagyon sok szokás, hiedelem is kapcsolódik. Ezek­kel a részben már értelmüket vesztett szertartásokkal szerte Európában az emberek a tavasz eljövetelét, a ter­mést, a szaporodást akarták biztosíta­ni. A pünkösd az egyház minden igye­kezete ellenére mindvégig megőrzött egy bizonyosfajta „pogány jelleget”. Pünkösdi királyválasztás Elterjedt hagyománya volt az ünnep­körben a pünkösdi királyválasztás. E kifejezés, már minthogy pünkösdi ki­rály, latinul tűnik fel először nálunk - rex pynkesthyensis -, így említette nem kis gúnnyal Kállay János egy leve­lében Ferdinánd királyt. A pünkösdi király választásának ceremóniáját pe­dig először megyénk szülötte Geleji Ka­tona István írta le 1647-ben. Mint írja: „... királyi ruhában öltöztettetvén, egy falkáig magokat királyok gyanánt vise­lik, valamely királynak históriáját és magaviseletét tüntetik, tetteik, sőt a nézőktől is mind annak ábrázolatnak lennie, de ez csak addig tart, míg a ko­média elvégződik, mely meglévőn, mindjárt levonnák a királyi ékességet rólok és a magok viselt ruhájokra szo­rulnak.” A pünkösdi királyságért a legények kü­lönböző versengésekben mérték össze erejüket. Bikát hajszoltak, lovon verse­nyeztek. Akinek a próba legjobban si­került, az lett a pünkösdi király. Ki­rálysága általában egy napig tartott (volt, ahol egy évig), ezért a mondás: „Rövid, mint a pünkösdi királyság.” Csepreg városában - mint azt Bálint Sándor a pünkösd ünnepkör kiváló is­merője úja - a versenynek az volt a fel­tétele, hogy minden legény a tulajdon lován nyereg és kengyel nélkül egy­másután háromszor futott és kifeszí­tett kötélakadályokat kellett átugra­nia. A győztest, a pünkösdi királyt a kö­vetkező kiváltságok illették meg: tilos­ba tévedt lovát, jószágát büntetés nem érhette. Ha betért a kocsmába, virág­koszorút kapott a lányoktól, s ott a köz­ség terhére ingyen ihatott. Engedelme nélkül táncot nem rendezhettek. Ugocsa vármegyében a múlt század­ban az obsitos katonák közül választot­tak pünkösdi királyt, aki álarcot, a fe­jén papírkoronát, oldalán kardot, a ke­zében fokost viselt. A mellét mindenfé­le érdemrendekkel díszítették ki. Egy rozzant gebére ültették fel, s a kísérete is mindenféle tarka népség volt. A tele­pülésen végigvonuló menetet törött tá­lakkal, rossz edényekkel, hamuval teli fazekakkal hajigálták meg. Az ugocsai szokás minden valószínűség szerint a huszárkirály hagyományvilá­gából gyökeredzik. Takáts Sándor úja A régi Magyarország jókedve című mű­vében, hogy a XVI. században mind a magyar, mind a török katonáknak pünkösd volt a legkedvesebb ünnepe. Ilyenkor nem hadakoztak, a lovaikat legeltették, ők maguk ünnepeltek, mu­lattak. Balassi Bálint verse, A borivók­nak való így idézi pünkösd ünnepét. Sőt még az végbeli jó vitéz katonák A szép szagú mezőt kik széjjel bejárják. Most azok is vigadnak, az időt múlat­ják. Pünkösdi királyné járás Pünkösd ünnepkörének másik jellegze­tes hagyománya a pünkösdi királyné járás. A hagyomány már a magyar kö­zépkorban fellelhető. Kardos Tibor Kö­zépkori kultúra, középkori művészet című művében arról ír, hogy a pünkös- dölés emlékeztet a májusi grófnő ün­neplésére, amely Bologna városában már a XIII. században dívott. Ezt a szo­kást minden bizonnyal vándordiákok terjesztették el a Kárpát-medencében, így Magyarországon is. A századfordulón Kürti Menyhért Eger környéki pünkösdi királyné járásról a következőket jegyezte fel: „A pünkösdi királyság, a hatvani és ti­szafüredi járások községeit kivéve, a többiben ismeretes és szokásos gyer­mekmulatság. Rendszerint a 8-12 éves lányok rendezik, akként, hogy egyet megtesznek maguk közül ’királyné­nak’, akinek a fejét koszorúval és fá­tyollal ékesítik. Ezt a többiek közrefog­ják, házról házra mennek s mindenütt mondóka kíséretében járják el körtán­cukat. Felnémeten erre a szövegre jár­ják a táncot: Mi van ma? Piros pünkösd napja, Holnap lesz a második napja. Jól megfogd lovad kantárszárát, Hogy össze ne gázolja a pünkösdi ró­zsát.” Másfelé mást énekeltek. Miskoltzy Ist­ván Szegedről jegyezte fel, hogy „hat lá­nyok tiszta fehér nyak-kendővel, ollyan ing-vállal és köténnyel, fejeken virág­koszorú, jobbjokban liliom-levelek és párosán öszve fogódzva (legidősbik 12, legfiatalabbik 7 esztendős lehetett) il- lyen képpen játszák szerepeiket. Jobb- jokon lévő liliom leveleket lógázva min­den mesterség s bizonyos mérték nél­küli hangon, de még is érthetőleg, imígy énekeltek mindnyájan: Megjelent a pünkösd napja, Mellyet Krisztus ígért vala, Midőn mesze mennyországba Mindenek láttára. A pünköstnek jeles napján Szent lélek Isten küldötte Megerősítni szívókét Az apostoloknak. Tüzes nyelveknek szállása Úgy mint szeleknek zúgása Leszállóit az ő fejekre Nagy hirtelenséggel. Istvánffy Gyula a jeles néprajztudós azt írja, hogy énekük és táncuk után a Mátraalján egy krajczárt kaptak a gye­rekek. Máshol szalonnával, tojással ju­talmazták őket. A Sopron megyei Lukácsházán a gyere­kek azt énekelték, hogy Elhozta az Isten piros pünkösd napját Mi is meghordozzuk királyné asszony­kát. Jácintus, jácintus, tarka tulipántus. Nem anyjától lettem, rózsafán termet­tem, Piros pünkösd napján hajnalban szü­lettem Öregembereknek csutora borocskát, Öregasszonyoknak kemence kalácsát. Ifjú legényeknek szegfű bokrétáját Jácintus, jácintus, tarka tulipántus.” Mátkatál küldés Egy másik, különösen palócvidéken élő népszokás volt a mátkatál küldés Réső Ensel Sándor 1854-es datálással közli a következő leírást: „Pünkösd napján mátkatál küldözgeté­se van szokásban, azaz egypár fiatal, 8- 10 éves leányka szép, fehér ruhába fel­öltözik, fején koszorúval, kezében tá­nyért tart, melybe koszorú formára font kalács tétetik, a kalács közepébe pedig egy kis üveg bor. A tányér tarka kendővel befódetvén, ezt nevezik mát­katálnak. A legény ismerős lányhoz, a lány viszont legényhez kiildvén azt. A tálat hordozó kis leány megnevezvén a küldőt, egy-két krajcár ajándékot kap: egyszersmind megtudakolja, hogy az tovább hova vigye.” Megjegyzendő: A mátkatál küldése később más tavaszi ünnepekhez, má­jus elsejéhez és húsvéthétfőhöz is kötő­dött. E jeles nap egyéb hagyományai Egy XVIII. századi református pünkös­di köszöntő így hangzott: Régen a Noé galambja Hogy megszűnt a vízözön habja, Bárkának ne lenne rabja Zöld ágat vitt be ő szája Én is azért mint zöld ággal Béköszönök hozsán ná val Legyen az Isten ez házzal. A zöld ág, a tavasz jelképe országszerte jelen volt piros pünkösd napjának haj­nalán, ugyanis ezzel díszítették fel a házakat. A bánáti katolikus bolgárok például bazsarózsával és virágzó bo­dzaágakkal. Csólyospáloson - úja Bá­lint Sándor - az ünnepek után a bodza­ágakat eltették, és ha valakit szél, azaz szélütés ért, megfüstölték vele. Az újkí- gyósiak is orvosságként használták a pünkösd hajnalán szedett bodzavirá­got. A bátyai rác öregasszonyok az elő­zőleg szentképekhez tűzött bodzát megszárították, majd az ebből főzött te­ával a köhögés ellen védekeztek. Kiszomborban az ünnep napján kenye­ret égettek el, s ennek hamuját szórták el a gabonafóldeken, annak reményé­ben, hogy az aratás majd bőséges, gaz­dag lesz. Nagyon szerencsésnek tartották azt a csecsemőt, aki pünkösd hajnalán szüle­tett, s hogy egészséges is legyen pün­kösdi rózsaszirmokat szórtak a fürdő­vizébe. Göcsejben a pünkösdi rózsa megszárított levelét a beteg tehenek gyógyítására használták fel. Ugyancsak a kiváló néprajztudós Bá­lint Sándor jegyezte Somoija jámbor asszonyainak szokását. Ók pünkösd hajnalán, amikor már feldíszítették templomukat piros pünkösdi rózsával, a templom ablakait., ajtajait sarkig ki­tárták, hogy a huzattal a bibliai pün­kösdi szélvihart, szélzúgást idézzék fel. A szegedi öregek szerint az e napi szél a Szentlélek száj ,ból érkezik. Nem sza­bad szidni, mert a guta szele üti meg az embert. Péter apostol pünkösdi beszéde A népi hagyományok után végezetül térjünk vissza ama emlékezetes húsvét utáni ötvenedik naphoz. A szélzúgás, szélroham után midőn a lángnyelvek leszállottak mindegyikre, s különféle nyelveken kezdtek ők - Má­tyással kiegészülve - tizenketten, a Je­ruzsálemben összesereglett különböző népek álmélkodtak s egyrészük nagy zavarodottan kérdezgette: Mi akar ez lenni? Míg mások nem kevés gúnnyal jegyezték meg: nyilván a bortól része- gedtek le. Ekkor felállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangiát, és így szólt hozzájuk: Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra! Mert nem részegek ezek aho­gyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. Ha nem ez az, amiről Jóéi így prófétáit: Az utolsó napokban, íg)>szól az Isten,/ kitöltők lelkemből miden halandóra... ” SPéter beszélt, beszélt, a nép meg hallgatta, Szavai „mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?Péter így válaszolt: Térjetek meg, éske- resztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűnei­tek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tié­tek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindenkié is, akik távol van­nak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk... Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a na­pon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk... Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szükség volt rá, Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, ujjongással és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Is­tent és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növel­te a gyülekezetét az üdvözülőkkel,.. (Részlet Az apostolok cselekedeteiből.) „Elhozta az Isten piros

Next

/
Thumbnails
Contents