Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-21 / 119. szám

6 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994« Május 21., Szombat-------------APROPÓ------------­C ím ismeretten Dobos Klára Még mindig nem tudtam igazából meg­barátkozni az universitasok gondolatával. Hogy„összeálljanak”az egyetemek egészen más jellegű felsőoktatási intézményekkel, hogy minél több tanszéket gyömöszöljenek a meglévő épületekbe, hogy mindenütt le­gyen minden, a komoly tanárok meg utaz­gassanak össze-vissza, s ezért váljék ko­molytalanná az oktatás (mert azt túlzás lenne állítani, hogy minden városban van elegendő szaktekintély, s hogy egy-egy szaktekintély minden városban teljes „ka­pacitással” ott tud lenni)... s mindez a pénz miatt, hát... Hosszú idő alatt kialakult egy egyetemi struktúra, s kialakult a támogatási rend­szer is. (Szerintem) roppant logikusan nem mindenegyetemtartozottaművelődésimi- nisztériumhoz, hanem az orvosjelölteket az egészségügyi minisztérium, agazdászo- kat a mezőgazdasági minisztérium támo­gatta. Voltak persze relatíve gazdagabb tárcák, így a mezőgazdaságtudományi egyetemek talán jobban „éltek”, mint mondjuk az ELTE, ahol a város iksz he­lyén, iksz épületben, itt-ott omladozó falak között hallgattak a hallgatók. S ahogy nem hiszek az universitasokban, úgy gyanús egy kicsit az is, mikor szakmun­kásképző intézetek bővülnek szakközépis­kolai és gimnáziumi képzéssel. Olyan sze­mélytelennek tűnik már ez, olyan követhe- tetlennek, mint mikor a téesz-központtól hatvan kilométerre volt a juhtenyésztést te­lep... Nem a lustaság beszél belőlem, nem attól félek, hogy tovább tart egy iskola ne­vének leírása. Mindezek végiggondolásá­hoz csak egy apró kis történet adta az ap­ropót. Igen, apró nekem. De nem annyira a kislánynak, aki bejött a szerkesztőségbe, mert olvasta az újságunkban a hírek kö­zött, hogy megnyert egy pályázatot. Egyéb­ként semmiféle értesítést nem kapott, döb­bent örömmel látta nevét a lapban. Az utá­najárás során kiderült, a hír igaz, a mi­nisztérium értesítette is őt név szerint, is­kolája címén. De mert a nagyiskolában nem találták a kislányt, a boríték vissza­ment,rajtaapecséttelicímzett ismeretlen... Szél-est a halálról Sok dolgot kiiktathatunk az életünkből. Elha­tározhatjuk, hogy nem szívunk több cigaret­tát, nem politizálunk, nem szennyezzük a le­vegőt, nem veijük meg gyermekünket, nem hazudunk, nem eszünk húst és így tovább. Egy dolgot azonban senki sem rekeszthet ki az életéből, és ez a halál. Akik élünk, előbb- utóbb meghalunk. Mindannyiunk életé­ben előfordul az is, hogy meghal valaki, akit nagyon szeretünk. A halál szerves része életünknek. Ennek ellenére a mi mai kultúránkban nem szokás, sőt nem is illik a halálról beszélni. Az emberek többsége kórházban hal meg, halálos ágyát nem veszik körül hozzátartozók, nem tudja számukra összegezni életét, nem tudja elmondani a végső következtetéseket, üzene­teket. Többnyire magunkra hagyottan, egyedül küszködünk a haláltól való félel­münkkel, szorongásunkkal, a halál miatti fáj­dalmunkkal. Egy olyan estre invitálom most Önöket, ahol a halálról lesz szó. Megnézhetnek egy több mint kétórás filmet, mely a mozikban csak később lesz majd látható. A film különdíjat nyert a legutóbbi filmszemlén. Címe: A Színésznő és a halál.” A vetítést beszélgetés követi, melyen részt vesznek a film Amerikában élő alkotói: Dettre Gábor rendező és a főszereplő, Gáti Ka­talin. A film megrendítő beszámoló arról, hogy az is­mert színésznő - a Sose halunk meg, a Gold­berg variációk, a Senkifóldje című magyar fil­mek és számos amerikai film főszereplője - miként élte meg édesanyjának betegségét, haldoklását és halálát. Megismerhetjük az amerikai egészségügyi ellátást, gondozóháló­zatot, a haldoklók házát, ezt a sajátos intéz­ményt, mely átsegít a halálba. A film szembe­sít azzal a könyörtelen ténnyel, hogy mind­annyiunk életének elkerülhetetlen ténye a ha­lál. S ha képesek vagyunk gondolatban előre futni szeretteink halálához és saját halálunk­hoz, ez talán segít abban, hogy szeretteinket jobhan, emberségesebben szeressük éle­tükben és saját életünket jobban, emberibben éljük. Minden érdeklődőt szeretettel várunk a halál­ról szóló Szél-estre május 24-én, kedden délu­tán 4 órakor a Miskolci Akadémiai Bizottság székházában (Miskolc, Erzsébet tér 3.). A ren­dező Szél Alapítvány és a MAB Szociológiai Albizottsága nevében: Pankucsi Márta Telekiek a tehetségekért Miskolc (ÉM) - A szürke névtelen­ségből újra kiemelkedik egy oktatá­si intézmény - mondta Lénárt Béla, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés közművelődési és sport bizottságának elnöke tegnap déle­lőtti ünnepi beszédében, abból az al­kalomból, hogy az eddig csak Tehet­séggondozó Kollégiumként ismert intézmény felvette a Teleki nevet. - Egy nevelési, oktatási intézmény éppúgy elvész név nélkül, ahogy egy személy is. A név jelöl, minő­sít és megkülönböztet. A névvá­lasztás ezért nagyon felelősségteljes feladat. Itt most mindenki egyetértett ab­ban, hogy a Teleki név igazán illik ehhez az oktatási intézményhez, a Teleki család neve és a tehetséggon­dozás nem erőltetett találkozás. Gondoljunk csak Teleki Gézára, aki a népi tehetségmentésért is mun­kálkodott, Teleki Blanka grófnőre, aki a magyar nőnevelés egyik úttö­rője, vagy a cserkészvezető Teleki Pálra. Abban is megegyeztek a véle­mények, hogy nehéz, szinte lehetet­len egyetlen nevet kiválasztani a Teleki család tagjai közül. A család 350 éves történetéből sokakat lehe­tett volna névadóként választani. A Telekiek között tudós, tanult embe­reket találunk, fontos köztisztvise­lőket (akiknek rangját nem a hiva­Az ünnepségen jelen yolt a Teleki család leszármazottja, de Ge- rando-Teleki Judit is. O kötötte fel az első szalagot a Bencsik Mi­hály által adományozott új zászlóra. Fotó: Dobos Klára tali titulus adta, hanem munkájuk és személyiségük), szorgos gyűjtő­ket és nemeslelkú adományozókat, akik a politikában következetesek, a tudást nagyra értékelték, mindig a népért, nemzetért tevékenyked­tek, benne éltek a történelemben. Ez az intézmény négy évvel ezelőtt azzal a céllal alakult, hogy a megyé­ben élő kiemelkedő tehetségű gye­rekeket összefogja. Azt szeretnék elérni, hogy önmaga teljességét megvalósíthassa a diák, hogy kitel­jesedjen a bennük rejlő tehetség. A névadás ünnepélyes kívánsága és elvárása pedig az, hogy a Teleld- ek szellemében tanuljanak és dol­gozzanak, annyi kitartással, aho­gyan a névadóik) munkálkodtak a nemzetért. Az irodalom „galyarafeja” Párizs (MTI) - „Este 6 vagy 7 óra­kor fekszem mint a tyúkok, éjjql 1 órakor felkeltetem magam, és 8-ig dolgozom; ekkor megint alszom másfél órát, eszem egy keveset..., az­tán megint nekiülök a munkámnak 4 óráig. Ekkor megfürdöm, látogató­kat fogadok, vagy elmegyek hazul­ról, s vacsora után lefekszem.” Ilyen napi ritmusban élt évtizedeken át „az irodalom gályarabja”, Honoré de Balzac, aki 195 évvel ezelőtt, 1799. május 20-án született. Életműve egyetemes méretű színjá­ték - írta valaki, s valóban, Balzac elképesztő mennyiségű könyvet írt, s ráadásul 65 regényében jórészt ál­landó alakokat szerepeltetett. Az El­veszett illúziókban például 116, a Kurtizánok tündöklésében pedig 135 korábbi hőse tért vissza. Balzac teljesítményének értékelésekor azt is figyelembe kell venni, hogy köny­veit 28 év alatt írta meg. Éjt nappal­lá tévő munka egyetlen célt szolgált, saját nagyságának elismertetését. Hajszolta a boldogságot, imádta a pompát és a fényűzést. Azt vallotta, hogy egyetlen materiális dolog van, amelynek értéke eléggé biztos ah­hoz, hogy érdemes legyen törődni vele; az arany. Rögeszmésen vágyott rá, hogy kitűnjön, a nemesi szárma­zásra utaló „de” szócskát is önmaga biggyesztette a nevébe. Amikor elhatározta, írással fogja megkeresni a kenyerét. S ekkor le­ült kicsinyke szobájában, az íróasz­talára egy kis Napóleon-szobrot állí­tott, amelyre a következő szöveget ragasztotta: „Amit ő karddal kez­dett, én tollal fejezem be.” ni. Edelényi hét Edelény (ÉM) - Május 22-én, va­sárnap délután 5 órakor a Hozsan­na kórus templomi hangversenyé­vel kezdődik a III. Edelényi hét kul­turális rendezvénysorozat. Május 25-én, szerdán délután 5 órától a Rendezvények Házában az 1. Szá­mú Általános Iskola kulturális be­mutatóját láthatják az érdeklődők. Május 26-án este 6 órától a görög katolikus templomban mutatják be a Szent művészet című könyvet. Május 27-én a Rendezvények Házá­ban - a IV. Számú Napköziotthonos Óvoda szervezésében - jótékonysá­gi gála lesz az uszoda javára. Május 28-án, szombaton délután 2 órától a 20 éves Hagyományőrző Népdalkor ünnepén dalostalálkozót rendeznek a Borsodi Tájházban, a találkozó az este 6 órakor kezdődő táncházzal fe­jeződik be. Május 29-én vasárnap délután 2 órától a Családsegítő Köz­pont szervezésében hagyományőrző délután lesz a Borsodi Tájházban, este 6 órától pedig a borsodi refor­mátus templomban Nagy Csaba tá­rogatóművész és Ella Péter csemba­lóművész hangversenyére váiják az érdeklődőket. Népszerű koncert Miskolc (ÉM) - A Miskolci Szimfo­nikus Zenekar ad hangversenyt a Népszerű bérlet sorozatban május 23-án, hétfőn este fél nyolctól. A műsorban Vajda János: Kettős ver­seny hegedűre és gordonkára, illet­ve R. Strauss: Don Quijote - fan­tasztikus variációk című művek szerepelnek. Közreműködnek: Pe- rényi Miklós (gordonka), Percnyi Eszter (hegedű) és Miklós Dienes András (mélyhegedű). A programot Kovács László vezényli. Harangszó Tiszaújváros (ÉM) - Harang kerül a tiszaújvárosi római katolikus templom tornyába. A különböző adományokból, valamint a helyi ön- kormányzat támogatásával készíte­tett harangot május 21-én, szomba­ton este 6 órakor dr. Seregély István érsek szentek fel. Megmásztuk a hegyet oda-vissza Az erdei iskola óriástantermében minden túra előtt és után megbeszélik a teendőket, felelevenítik a látot­takat Fotók: Fojtán László Sima (ÉM - CsM) - Biztosan tu­dom, hogy nem én vagyok az egyet­len, akinek az „erdei iskola” fogalom hallatán kizárólag egy, leginkább az Afrikáról szóló filmekben látott „osztályterem” jut az eszébe, amely­nek különös ismertetőjele, hogy van benne egy tábla és van neki teteje, egyébként vidáman fújja a szél a földön ülő nebulók haját. A simái if­júsági táborban nemhogy ilyen vagy hasonló műintézményt nem talál­tunk, de magukat a miskolci 39-es általános iskolából kitelepült erdei iskolásokat sem. Mint rendesen, ép­pen délelőtti tórájukat végezték. A mosdás és kullancsvizsgálat után már csak edénycsörömpölés és a fi­úk diadalmas hangja hallatszik. Ez utóbbi az ebéd közeledtének, a mélytányérok utáni nyomozás sike­rének és annak a ténynek köszön­hető, hogy az előző napi ügyeletes lányokról nincs fénykép, ám tanár bácsi (Porkoláb László) biztos ígére­tét buják, hogy a fiúk áldásos tevé­kenységéről hiteles, képes doku­mentum készül.- Az ebédet hozzák, tehát főznünk nem kell, de a terítés és a mosoga­tás a gyerekek dolga, egyik nap a fi­úké, másik nap a lányoké - mondja Lukács Lászlóné, a 4.a-sok tanár nénije, az erdei iskola vezetője. - Ez is fontos része a programnak, mert önállóságra nevel. Az erdei iskola természetesen nem egy hét szokvá­nyos iskola, csak éppen máshol, és nem is megelőlegezett nyári tábor. Része az egész éves programnak. Lehet őszre tervezni, amikor az elő­ző évek anyagait eleveníthetjük fel, és lehet a tanév vége felé is, amikor az összefoglalás kap hangsúlyt.- Egy túra igen alkalmas a környe­zetismeret és a testnevelés - ha bír­ják szusszal, akkor az énekóra meg­tartására, de mi lesz a matematiká­val, az anyanyelvvel és a többivel?- Mielőtt elindulunk, megnézzük az útvonalat, kiszámoljuk, hány kilo­métert teszünk meg, mekkora a szintemelkedés. Ha hazajövünk, akkor olyan szöveges matematikai feladatokat oldanak meg, amelyek az útközben szerzett tapasztaltakra épülnek, például egy patak meg­mért sebességére. De számolunk majd heti átlaghőmérsékletet is. Túra közben új szavakat tanulunk, jelzőket, igéket gyűjtünk a látottak alapján, minden nap eseményeit megírják a naplójuknak. De meg­néztük a Süveges-tanya állatállo­mányát, hiszen most tanulták az emlős állatokat, hazafelé pedig nem hagyjuk ki a boldogkői várat, mert a természet és a múlt megismerése a legfontosabb feladat. Nekik, panel­házakban élő gyerekeknek különö­sen fontos az állatok, növények megismerése. Fantasztikus kitar­tással keresik nevüket a határozók­ban. És tegnap még egy kis kukac­tól is visítottak, ma már a tenyerü­kön nézték, mint araszol a hernyó... Mintha csak tudta volna a kis bar­na lány, miről beszélgettünk, alig­hogy kiértünk a sportpályára, velőt- rázó sikollyal adta mindenki tudtá­ra, hogy arrafelé éppen egy hatal­mas pók keres magának újabb na­pozóhelyet. A tanár bácsi vállára pottyant hernyót azonban már töb­ben kölcsönkérik, hiszen közelebb­ről mégiscsak érdekesebb. Az ebéd késik, a rögtönzött megbeszélésen kiderül, néhol ez az erdő is szeme­tes, patkót azért lehet találni, mert a ló oda is eljut, ahová az autó nem, a pocsolya a vaddisznónak dagonya, és a 400 méter szintkülönbség me­net közben jóval több, mint amennyinek előtte tűnt. Vagy ahogy Szabó Erika írta kedves nap­lójának: „Megmásztunk egy 684 méter magas hegyet oda és vissza. Közben egy kicsit szenvedtünk, mert nagyon fáradtak voltunk...” Évfolyamtalálkozó Miskolc (ÉM) - Nem egy osztály, hanem egy egész évfolyam találko­zik május 21-én, szombaton délután négy órától a Földes Ferenc Gimná­ziumban. A tíz évvel ezelőtt itt vég­zett hat osztály, mintegy 220 diák ad egymásnak találkozót, hogy ne csak az osztálytársakkal, de a többi osztályból kikerült ismerőseikkel is felvehessék újra a kapcsolatot. Programjuk ugyan osztályfőnöki órával kezdődik, ám azután mind­annyian együtt mennek kisvonattal Lillafüredre a Palotaszállóba, hogy ott kötetlenül beszélgethessenek ré­gi társaikkal, tanáraikkal. Alapkő Miskolc (ÉM) - A krisztusi öröm­hírt szeretnék minél több helyre el­juttatni az Alapkő együttes tagjai, ez a legfőbb célja koncertturnéjuk­nak is. Az együttes ökumenikus, hi­szen tagjaik között több felekezet képviselői találhatók. Legközelebb holnap, vasárnap délután tartanak koncertet „Örüljetek az Úrban!” címmel a Búza téri görög katolikus templomban. Május 27-én este hat órától a sajósenyei Faluházban lép­nek fel, 28-án pedig Kistokajban az általános iskola udvarán, este fél hattól. Júniusban fellépnek Füzesa­bonyban, Abaújszántón, Miskolcon a Katolikus Gimnáziumban, Nyír­egyházán és Szikszón is. Cserkészek Budapest (ÉM) - Az elmúlt évben a tájékozódási terepversenyen a 19- Bükk Cserkészcsapat jó eredmény­nyel szerepelt, elhozták a vándor­serleget. Most ismét utaznak Buda­pestre, a terepverseny országos döntőjére, melyet ma rendeznek a Budai hegyekben. A verseny után a Cserkészparkban (volt Julianna major) a cserkészek baráti majáli­son vesznek részt. Jammin’ Miskolc (ÉM) — Európa egyik 1 eg- nevesebb rock-jazz triója lép fel má­jus 24-én, kedden a miskolci Rock­gödörben. A svájci Jammin’ együt­tes koncertje este kilenc órakor kezdődik.

Next

/
Thumbnails
Contents