Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-18 / 116. szám

14 ÉSZAK-Magyarország ________ Regélő _ ;............ z~r zz: 1994* Május 18., Szerda

E

gy másik történelmi évforduló

Hegyi Imre

. Ez sem kerek. Az 1944. december 21-én megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlésről való emlékezésem volt az. Ez évben lesz 50 éve ennek a történelmi eseménynek. Amiről most mondandóm van - annak pedig jövő ilyenkorra - az 1945-ös földreformról.

„Az Ideiglenes Nemzeti Kormány hadat üzent Németországnak, hogy a magyar nép is kivegye részét saját maga felszabadító harcából és hazánk, valamint az egész emberiség legádázabb ellenségének, a barbár német fasiszta hordáknak a szétzúzásából. ...Megkell menteni hazánkat az éhínségtől. ...Talpra kell állítani a mezőgazdasági termelést. ...Végre valóra kell váltani az annyiszor becsapott és kisemmizett magyar nép évszázados álmát. Végre kell hajtani a földreformot. Olyan földreformot, amely gyökeresen felszámolja a feudalizmus átkos maradványait és sok százezer mezőgazdasági munkást és szegény parasztot tesz életképes kisbirtok tulajdonosává. ...Mások a földreform ellenségei közül azzal a hazugsággal akarják elütni a parasztságot ősi jussától, a földtől, hogy a földreform állítólag aláássa a tulajdon szentségét. ...A földtulajdon szentségét az ássa alá, hogy egyesek tíz, sőt százezer holdakat mondhatnak tulajdonuknak, ugyanakkor száz meg százezreknek semmijük sincs. A földreform, amely egy-egy mamutbirtokból a falusi szegénység ezreit és tízezreit teszi kisgazdaság tulajdonosává, nem - csak hogy nem ássa alá, hanem mérhetetlenül megerősíti és növeli a kis földtulajdonost. ...A választ nekik a földreform megvalósításával adja meg a kormány és a falu népe. ...Magyarország csak a demokrácia jegyében születhet újjá. A demokrácia pedig a feudalizmus nemzetpusztító maradványainak megszüntetésén egy gyökeres földreform megvalósításán áll vagy bukik” - ezek a mondatok Nagy Imre földosztó miniszternek a debreceni Arany Bika éttermében 1945. január 1-én elhangzott beszédéből valók.

A jobbágyfelszabadítás az 1848-as forradalommal kezdődött és 55-ben az elnyomó császári kormányzat idején fejeződött be. A földbirtokok 30 százaléka a földesúri terhek alól felszabadult jobbágyoké volt. A kormányzat mindent megtett, hogy megakadályozza a birtokviszonyok gyökeres megváltozását. Például hitbizományok létesítésével, és a földműves nincstelenek kivándorlásának elősegítésével. 1895-ben a'paraszti földbirtokok aránya 40 százalék, az 1921-es látszat földreform után már 50 százalék volt. 1935-ben a tíz kh-on aluli földek területe, ha hozzá számítjuk 900 ezer kh közbirtokossági területet is, amely a parasztoké volt, akkor az arány 55,8 százalék. A ' feüdális jelleget a birtokkategóriák mutatják: az 5 kh-on aluli törpebirtokosok aránya 10,2 százalék az 5 és 10 kh közötti kisparasztoké 9,2 százalék, 10 és 20 kh közötti középparasz- tokó 12,6 százalék, 20 és 100 kh közötti nagygazdáké 20 százalék, 100 és 500 közötti úri birtokosoké 12,3 százalék, az 500 kh-on felüli nagybirtokok aránya 37,5 százalék volt. Erdei Ferenc néhány mondatát idézem a feudál kapitalizmus jellemzésére. „Nem alakult ki a mezőgazdasági gépek használata. ...A tudo- ’ mány eredményeit is csak szűk területen al- i kalmazták. ...A termésátlagok 1900-tól alacsony szinten voltak. ...Az értékesítő szövetke- ' zetek a nagybirtokosok érdekeit szolgálták. ...A jobbágyságnak sokféle maradványa volt még. A parasztság a válságokon át vergődött. A kisbirtokos parasztság alacsony életszínvonalon élt. Hosszú ideig állandó volt a munka és kereset nélküliek hárommilliós száma.... A paraszt szó továbbra is elnyomottakat, földhözragadtakat és ember számba nem vett fejlődéstől, művelődéstől elzárt alattvalót jelentett.”

Az 1945-ös földreform gyökeresen megváltoztatta a birtokviszonyokat. Nagyobb szabású volt mint a jobbágyfelszabadítás, különb volt az eddigi ún. földreformoknál. A főúri nagybirtokrendszert felszámolta. 642 342 földhöz juttatott között 3 258 738 katasztrális hold földet osztottak szét. 109 875 gazdasági cselédnek 922 255 kh-at, 261 088 mezőgazdasági munkásnak 1 288 463 kh-at, 213 930 törpebirtokosnak 829 477 kh-at, 32 865 kisbirtokosnak 143 131 kh-at, 22 164 szegődményesnek és kisiparosnak 53 866 kh-at, 1256 okleveles gazdának 14 548 kh-at, 1264 erdészeti alkalmazottnak 6988 kh földet mértek ki. A föld nélkül maradtak közül 40 ezer családfő a haszonbérleti rendezés során jutott földhöz. A 20 holdon felüli nagygazdák és középbirtokosok száma 60 ezer volt. A nagygazdák és a maradék úri birtokosok kezén másfél millió katasztrális hold maradt. Az ország mezőgazdasági területének 9 százaléka. Kis és középparaszti ország lettünk. Az újgazdák sok helyen sűrű bokorba ültették a tavaszi búzát. Lovacskát és tehénkét fogtak össze a szántásnál vetésnél. Olykor maguk vonták az ekét. A magyar parasztság belterjes gazdálkodással, dicsérendő cukorrépa-termeléssel, kertészkedéssel, sertéstenyésztéssel 1948-ra szép sikereket ért el. A világ magyar csodáról beszélt. 1989—90-től eltelt négy év alatt mire jutottunk? A hatalomban lévők tulajdonról szavalnak. Az 1945-ből földhöz jutottak közül többen kérdik hol a földem?

Kossuth Lajos családfája

Boros Anikó

A Kossuthok szűkebb hazája a Kis- és Nagy-Fátra hegyeitől katlanba szorított Túróc megye, az akkori Magyarország legterméketlenebb és legkisebb vármegyéje. A Túróc folyó jobb partján, nem messze, ahol a Vágba ömlik, fekszik Kossuthfal- va. Határa a Kossuthoké. Nem több kétszáz holdnál, ötven jobbággyal. Nemességüket 1263-ban szerezték, a tatárok elől Túróc várába menekülő IV. Béla adományozta Math fiának, Cosswth-nak. Innen a család „kossuthi” vagy „kossuthfalvi” elö- neve. Az „udvardi előnevet olaszországi vitézi tetteiért egyik ősük kapta Nagy Lajostól 1374-ben.

A Kossuth- név szláv eredetű, „kecskét, bakot” jelent. A Kossuth- család 1479-ből való címere kékkel, veressel négyeit pajzsban, a hármas dombon álló és balra forduló zerge, mely mellső lábaival hármas, fehér virágú kinyílt rózsát tart. A pajzs fölötti koronából ugyanilyen zerge emelkedik ki.

A Kossuthok között nagy úr soha nem akadt. A legnagyobb hivatal, amit elértek, Túróc megye alkapi- tánysága. Az idők folyamán inkább elszegényedtek, mert több volt a fiú, mint amennyit a kétszáz hold el tudott tartani. A Kossuth-fiúk egy része emiatt elszármazik a szomszédos megyékbe, mint szolgabíró, jegyző, ügyvéd. Eljutnak katonai és papi pályára is. Vallásukban is két ágra szakad a család: ágostai evangélikusokra és katolikusokra. Kossuth László: (1762 Kossut — 1839 Alsó-Dabas)

Az ágostai hitvallású Kossuth Pál szolgabíró és nemes Benitzky Zsuzsanna fia. Kossuth Lajos édesapja. Birtoktalan kisnemes, élt 77 évet. Jogot végez Sárospatakon, majd ő is elhagyja szülővidékét, Pestre megy ügyvédséget tanulni, majd gyakor- nokságát is itt folytatja. Tanúja Martinovics és társai nyilvános kivégzésének. Keservesen megsiratja mártíromságukat. Hozzájut az elítéltek céljait hirdető titkos kátékhoz is. Mint felesküdött ügyvéd hagyja el Pestet. Több állás-próbálkozás után az Andrássy grófok hatalmas uradalmának ügyésze Monokon. 1796-ban, 34 éves korában veszi feleségül az olaszliszkai postamester nála tíz esztendővel fiatalabb leányát: a hullámos sötét hajú, kék szemű Wéber Karolinát. Fia, Kossuth Lajos így jellemezte: „Atyám heves, indulatos kedélyű, de törhetetlen becsületú ember va- la. Keblében a honpolgári függetlenség meleg érzete, mely csak Isten előtt hajol meg, ember előtt porba nem borul soha: tömi kész, de hajolni nem... Atyám e lelkületével nem fért össze amaz ügyészi lélek, mely a gazdagodás mesterségét véli hivatásának... Tőle tanultam a megvesztegethetetlenséget...”

Okos, képzett ember, de ritka indulatos, emiatt sokszor összeütközésbe kerül az Andrássy grófokkal. Még a barátaitól sem fogad el ajándékot, pedig a megvesztegetés mindennapos a szakmájában és a közéletben is. Nem tud, de nem is akar oly szigort alkalmazni a grófság jobbágyaival, mint amit elvárnak tőle. Habsburg-ellenes politikai felfogását is el kellene titkolnia. Mindezek miatt koldusszegényen kiteszik állásából, ahol még minden elődje meggazdagodott.

Egy ideig nem vállal újabb állást, apósához költözik Olaszliszkára, ahol ügyvédi irodát nyit. Itt sem a meggazdagodás vezérli. Igazságérzetében oly ügyeket is képvisel, amivel összeütközésbe kerül a megyével, ügyvédtársaival, földbirtokosokkal.

Kazinczy, aki hétévet töltött börtönben a Martinovics-ügyért, jól ismeri Kossuth Lászlót. Meleg érzületű, becsületes embernek írja le, de olyannak, aki pereiben rémisztő gorombaságokat enged meg magának. Neki is akadt vele dolga peres ügyben.

1808 februárjában Sátoraljaújhelyre költözik, jól menő ügyvédi irodája van. Nemsokára örökséghez jut és szép házat vesz a Barátszeren. A Napóleon-ellenes háborúk kapcsán végrehajtott pénzreform súlyosan érinti mint ügyvédet és mint magánembert. Saját és ügyfelei pénzét egy hadseregszállító gabonakereskedőre bízza, de a pénzreform csődbe juttatja mindannyiukat. El kell adnia barátszeri szép házát is,

mindössze kis szőlője marad, és annyi pénze, hogy - részben adósságra - kisebb házat vehet. Újabb vagyoni talpraállását már nem reméli, közel ötven esztendős, beteg. A család minden bizodalma a kiváló tehetségű Lajosban van, akinek tanulmányait a nehézségek mellett is maximálisan támogatja.

1837-ben Alsó-Dabasra (Pest megye) költözik és ott hal meg 1839- ben.

Wéber Karolina: (1770 Liszka - 1853 Brüsszel) élt 82 évet.

A thyrlingeni Weberek szász eredetű köznemesi család. A lázadó Wéber ősök vére, ugyanis ágostai evanírásos feljegyzés található róla, de a szabadságharc bukásával a köröző levél így szól róla: „Kossuth Terézia, született Meszlényi. Kossuth Lajosnak hitvese, 30 éves, római katolikus, magos, hosszas képű, barna arcszínű, hosszas homlokú, fekete hajú és színű, keskeny, fekete szemöldökű, keveset hegyes orrú, rendes szájú, ép fogú. Beszél németül, magyarul és tótul, igen bátor, büszke és megvető tekintetű”.

Három gyermekük született: Ferenc, Vilma, Lajos Tódor.

A Meszlényi családról:

A Dunántúl egyik ősrégi családja, mely a vásvármegyei Meszlen közAz ország első egész alakos Kossuth szobra a miskolci

Fotó: Laczó József

gélikus hitvalló elődjüket Caraffa, az eperjesi hóhér 1687-ben kivégeztette. A postamester katonasorban végigküzdötte Mária Terézia háborúit, amiért jutalmul megkapta a jövedelmező postamesterséget.

Szép kőházat, némi birtokot szerzett. Lánya, Karolina 26 évesen ment férjhez Kossuth Lászlóhoz. Az olvasás megszállottja, különösen Napóleonról és annak boldog édesanyjáról, Laeieiáról szeret olvasni. Gyermekeit következetességre,

tisztességre, kitartásra tanítja, lányainak a háztartás fortélyait igyekszik átadni.

Amikor fiuktól Kossuth szülei megtudják, hogy Pozsonyban újabb rágalmakat kellett elszenvednie az Országgyűlési Tudósításokkal kapcsolatban, édesanyja levelében ezzel biztatja fiát: „Menj, lelkem, tovább is azon az ösvényen, melynek tudása Téged boldogít! Mi büszkék vagyunk rád, még ha egy tál krumplival kellene is beérni. Mint más falusi ember, mi is eléldegélünk.”

Karolina asszony 14 évvel túlélte férjét, a függetlenségi harc után sok zaklatásnak volt kitéve, lányaival együtt elfogták és 7 hónapi fogság után oly feltétellel bocsátották őket szabadon, hogy Európát el kell hagyniuk. 1852-ben Brüsszelbe érkeztek, ott halt meg 1853. december 28-án. Az osztrák követ hatására éjjel temették el, nehogy a rebellis emigrációsok és a belgák tüntetést rendezzenek. Madarász József emlékiratában ez olvasható róla: „Szívóssággal, magas értelemmel s nagy szellemmel megáldott nő” volt. Nyolc gyermekük volt, Lajos, Károly, Karolina, Emilia, Terézia, Lujza, Zsuzsanna, kik közül meghalt az első, mely kislány volt, a harmadik (Károly) 1805-ben egyévesen Olaszliszkán, valamint Terézia, aki másfél évesen távozott az élők sorából.

Kossuth Lajos: (1802. IX. 19. Monok - 1894. III. 20. Torino), élt 92 évet.

Róla bővebben a „VisszáPIL- LANTÁS Kossuthra”, illetve „Az ismeretlen Kossuth” anyagban lehet majd olvasni.

Felesége Meszlényi Rudolf nővére, Meszlényi Terézia. Kossuthékhoz 26 évesen került Budapestre, miután hosszú ideig ápolta édesapját. 1841. január 9-én volt az esküvő, amikor is Lajos 39 éves volt. Kevés

ségben 1440 körül már mint birtokos szerepel. A család 1569-ben a török háborúban elvesztett nemesi okmányai helyébe új címeres- és adománylevelet nyert, s ekkor költöztek Fejér megyébe. Tagjai közül több alispán és országgyűlési követ került ki. Nevezetesebb tagjai a családnak: Meszlényi Gyula szatmári püspök, aki 34 templomot építtetett és javíttatott meg, sok iskolát és óvodát hozott létre. Kb. 2 miihó koronát adott jótékony célokra, megalapította a Heti Szemle c. lapot. Meszlényi Artur jogi író, először a budapesti királyi törvényszéknél bíró, majd 1906-tól a kolozsvári egyetem magánjogi magántanára. Több jogi munkája jelent meg, egy német nyelvűvel akadémiai pályadíjat nyert. Munkatársként vett részt a Révai Nagylexikon készítésében. Az 1883. III. 23-án Aradon született Meszlényi Rudolf zeneszerző lett, a Magyar Zeneakadémián végezte tanulmányait. Több zeneművet komponált, számos cikke és tanulmánya jelent meg magyar és külföldi zenei lapokban.

Kossuth gyermekei ilyen két nagy család genetikai információit hordozta magában. A két fiú szép pályát futott be, sajnos Vilma leányuk fiatalon, 19 évesen meghalt. Kossuth Ferenc: (1841. XI. 16. Pest -1914. V. 25. Budapest) élt, 73 évet, keresztatyja Deák Ferenc volt. A párizsi Ecole Polytechniqu-en és a londoni egyetemen mérnöki tanulmányokat folytatott, majd műszaki gyakornokként Angliában a Forest Central Railway építésénél dolgozott. 1861-ben Olaszországban a li- guriai vasütak, 1864-ben a montce- nisi alagút, 1873-ban a cesenai bányatársaság munkálataiban vett részt. (Itt már mint vérzérigazgató.) 1876-ban nőül vette Hoggins Emíliát, az angol költők által dicsőített Sarah exeteri órgrófhő dédunokáját, aki 1887-ben halt meg. 1885- ben elnyerte az olasz commendato- re címet. Édesapja halálakor 1894- beri haza települt. Politizálni kezdett, s 1895-től országgyűlési képviselő a függetlenségi pártban, hamarosan pártelnökké választották.

1905- től a szövetkezett ellenzék vezérlőbizottságának elnöke,

1906- 1910 között kereskedelemügyi miniszter. 1909-től Apponyi Albert gróffal a Függetlenségi és 48-as Kossuth Párt vezetője. 1914-ben nőül vette özv. Benyovszky Sándomé

grófnőt. Hamarosan meghalt, holtteste atyja mellett a Kossuth-mau- zóleumban van a Kerepesi temetőben.

Kossuth Lajos Tódor: (1844. V. 26. Pest-1918.)

Hasonlóan Ferenc bátyjához, a párizsi politechnikumot végezte el, ezután vele együtt vett részt a mon- tecenisi alagút és az Alta-Italia vasúthálózatának építésében. 1885- ben a délolaszországi vasutak igazgatója lett, és őt is kitüntette az olasz király a commendatori címmel. Magyarországon több ízben képviselői mandátumot ajánlottak fel neki, de ő nem fogadta el, megmaradt olasz állampolgárnak. 1895-ben a londoni vasúti-kongresszus egyik elnökévé választotta. 1905-ben vezérigazgatója lett a So- cieta déllé strade ferrate per I Ap- penino el Adriatico-nak. 1909-ben az államosítások következtében nyugalomba vonult. Politikával sohasem foglalkozott.

Kossuth Karolina: (1810 - Brez- nay István neje, aki Zemplén megye főorvosa volt)

Kossuth Emilia: (1812-1861 Amerika)

Zsulavszky Zsigmond, miskolci udvari tanácsos felesége. 1852-ben családjával Amerikába költözött és Bröóklinban halt meg.

Kossuth Lujza: (1810-1902. X. 13. Budapest), élet 92 évet Ruttkay József abonyi postamester neje, ő is Amerikában telepedett le három fiával, majd 1883-ban testvéréhez, Lajoshoz költözött Olaszországba. (Torinóba) és haláláig ápolta.

Kossuth Zsuzsanna: (1817. II. 19. Sátoraljaújhely - 1854. VI. 29. New York)

Ebben az évben emlékezünk meg halálának 140. évfordulójáról, élt 37 évet. Róla a későbbiekben részletesebben olvashatnak.

Zsuzska Lajos „ikerlelke” volt, hiszen félje Meszlényi Rudolf ügyvéd és országgyűlési követ, öccse volt annak a Meszlényi Teréziának, aki Köásüth Lajos feleségé lett: A Mesz- lényieknek Fejér megyében volt birtokuk. Rudolf, Kossuth feltétlen hívének szegődött, gyakori kapcsolatot tartottak fenn egymással. 1847 decemberében Sárbogárdról Pestre ment, hogy szavazatával segítse Kossuth képviselői megválasztását. Az úton tüdőgyulladást kapott, majd agyhártyagyulladást, s pár nap múlva meghalt. így maradt egészen fiatalon, 30 évesen özvegy Kossuth Zsuzsanna, aki később sem ment férjhez. Zsuzsanna a szabadságharc alatt a kórházak országos felügyelője volt, annak leverése után őt is elfogták és nővérével, édesanyjával együtt hét hónapot raboskodott. 1850-ben Pesten iskolát nyitott, de ettől is eltiltották, később elfogták és Bécsben tartották 1852-ig. Neki is el kellett hagynia Magyarországot. Brüsszel után ő és két lánya, Gizella és Ilka, szintén Amerikába költözött. Kossuth Zsuzsanna és Meszlényi Rudolf házasságából három gyermek született, de az ifjú Meszlényi Rudolf másfél évesen, a szabadságharc bukása utáni meneküléskor meghalt.

Meszlényi Ilona (1843. II. 22. Pest - ?) ,

Édesanyjával, Kossuth Zsuzsannával 1853-ban Amerikába került. Többször megfordult Olaszországban, hosszabb időt töltve Kossuth Lajosnál Baracconeban. Ott vette nőül Ambrozovics Béla (1835.1. 20. Zombor - 1905. III. Bp.) 1876-ban, miután 1865-ben meghalt felesége, Ilona nővére, Meszlényi Gizella. Ilka írónő lett, 1889-ben megjelent tőle a Meghallgatott ima c. angol, vallásos-erkölcsi irányú gyermekregény. 1895-ben Tündérmesék a való életből címen a serdülő ifjúságnak szánt három elbeszélés és 1898-ban megjelent Hajnalka c. regény fiatal lányoknak, két kiadást is megélt. Férje mérnök, majd vasúti tisztviselő, később miniszteri tanácsadó. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönyét szerkesztette 1869-78 között. A zónatarifára vonatkozó előtanulmányok ösztönzője volt Baross Gábornak. Folyóiratokban, na-; pilapokban is jelent meg dolgozata. Gyermekük Ambrozovics Dezső fró és ügyvéd, zene- és színházi kritikus. Megjelentek novellái, versei és az orosz irodalomból mintegy 30 kötetre valót fordított magyar nyelvre, többek között Tolsztoj: Anna Karenina, Háború és béke c. regényeit.

/•K