Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-18 / 116. szám

10 ÉLETMÓD Nyugdíjas 1994. Május 18., Szerda Program időseknek Miskolc (ÉM) - A Nyugdíjasok B.-A.-Z. Me­gyei Kamarájának második félévi programjá­ból idézünk a következőkben. A kamara a miskolci Szentpéteri kapui, Kassai utcai nyugdíjasklubban működik, elnöke Horváth- né Pozsonyi Szilvia, telefonszáma: 327-106. Tehát a program. Június 1-jén 8-12 óráig fo­gadónap, amelyen jogi és társadalombiztosítá­si tanácsokat kaphatnak az érdeklődők. Ven­dég: a városi szociális és gondozási központ ve­zetője. Június 25-én 9 órától tartják a Klub­szövetség rendezésében a megyei nyugdíjasta­lálkozót. Júliusban és augusztusban a kama­ra nyári szünetet tart. Szeptember 7-én 8-12 óra között a szokásos, jogi tanácsadással egybekötött fogadónap lesz, valamint közös program a Klubszövet­séggel. Október 5-én 8-18 óráig Orvosok az idősekért címmel ünnepi fogadónapot tarta­nak az idősek világnapja tiszteletére. Novem­ber 2-án 8-12 óráig ismét a szokásos fogadó­nap lesz. December 7-én fogadónap jogi taná­csadással. December 10-én 10 órakor kezdő­dik a nyugdíjasok megyei küldöttgyűlése, ahol értékelik az éves munkát. A naptár kicsit még korainak tűnik, de tessék kivágni, eltenni és amikor egy-egy rendezvény ideje elérkezik, részt venni rajta! Két választás között, valahol Magyaror­szágon... Lapszemle a pádon. Azt írja az újság, nekünk nyugdíjasoknak sem lesz könnyebb, de maja csak kibírjuk vala­hogy. Ha másképp nem, ülve... Mennyi lesz a nyugdíjemelés? ' Bízom benne, hogy az újonnan hivatalba lépő kormány partnernek tekinti majd a társada­lombiztosítási önkormányzatokat — mondta a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat elnöke a testület közgyűlésének szünetében rendezett sajtótájékoztatón. A közgyűlés napirendjeiről szólva Nagy Sán­dor elmondta: a nyugdíjbiztosítási alap jövő évi költségvetésének alapozó munkálatai mel­lett az elnökség megkezdte az idei második nyugdíjemelés előkészítését is, ám pontos szá­mítások még nincsenek arról, hogy milyen arányú lesz az emelés. A parlament ugyanis nem fogadta el a testület azon javaslatát, hogy a nyugdíjemelést az előző évi nettó keresetnö­vekedéshez igazítsák, a várható nettó kereset- növekedésről pedig még nincsenek pontos adatok. Annyi azonban már valószínű, hogy az arány magasabb lesz, mint amennyire szá­mítottak, vagyis meghaladja majd a 17, de ta­lán a 18-19 százalékot is. A nyugdíjakkal összefüggésben Szeremi Lászlóné alelnök el­mondta, hogy a közgyűlés megerősítette a ko­rábbi álláspontját, miszerint mielőbb dönteni kell az értéküket vesztett nyugdíjak korrekci­ójáról. Mivel ezt a nyugdíjbiztosító saját erő­forrásból nem képes megvalósítani, az önkor­mányzat egyeztető tárgyalásokat kezdemé­nyez a leendő kormánnyal. A tájékoztatón elhangzott még, hogy a tb in­formatikai rendszerének korszerűsítését szol­gáló világbanki hitelből a nyugdíjágazatnál el­sőként a nyilvántartási rendszert alakítják át. Szeptemberben pedig várhatóan a közgyűlés elé kerül a megyei, illetve a területi nyugdíj- biztosítási önkormányzatok létrehozásával összefüggő javaslat. Szobor a tündérrózsa telepítőjének Lovassy Sándorra, az 1946-ban, 91 éves korá­ban elhunyt természettudósra, a keszthelyi Georgikon egykori főiskolai igazgatójára em­lékeztek a közelmúltban Hévízen és Keszthe­lyen. A Balaton Múzeum parkjában felavat­ták szobrát, Szabolcs Péter, Munkácsy-díjas művész alkotását, a hévízi fedett fürdőnél pe­dig a Molnár Jenő szobrászművész készítette emléktáblát. Lovassy Sándor telepítette a hé­vízi tóba a város jelképévé vált indiai tündér­rózsákat. Az oldalt szerkesztette: Brackó István Fotók: Farkas Maya Volt egyszer egy család... Változnak az idők, de az ősök vére visszaüt Brackó István Ez a történet rém egyszerű. Egy családról szól, a lemenőktől a felme­nőkig. Öt generácjó éveit íveli át. Nem tipikus, hazai modellről van szó. Ez majd kiderül, ám szenzációt ne váljon az olvasó. Nincs két egy­forma ujj, nincs két egyforma csa­lád. Egy szerb férfi és sváb lány 1940- ben kötött házasságot egy bácskai faluban. Mindketten kereskedők voltak. Ruhások. Az első két gyer­mek hamar jött, a fiút Henriknek, a lányt Hildának hívták. Az asszony éppen a harmadikkal volt terhes, amikor 1944 nyarán menekülniük kellett. Vitték a két idős szülőt, a két kicsi gyereket és egy bőröndöt. A hátáron utánuk lőttek. A terhes asszonyt találták el a lábán. Majd­nem elvérzett, a kislány koraszü­lött, s az alkalmi bába nem jósolt neki hosszú időt. Mivel Már Ma­gyarországon tartózkodtak, az Éva nevet kapta. A negyedik, évekkel később, József lett. Három nyelven beszéltek Egy dunántúli „menekült” faluban telepedtek le. Voltak itt svábok, szerbek és horvátok, néhány szlová­kiai magyar, s egy csomó erdélyi száműzött. Zavaros idők jártak ak­kor, a háború végi eufóriában az ős­lakosság nem nagyon berzenkedett. A település lélekszáma egyszerre megduplázódott. Mondhatnánk, hogy színesebb lett a paletta. Sok nyelv, sok kultúra, sokféle szokás keveredett. A különbségek kezdet­ben erősítették egymást, de később, nemcsak a jobb megismerés miatt, hanem az ötvenes évek „oszd meg és uralkodj “ - elve alapján a jellegze­tességüket makacsul tartó etniku­mok egyre inkább elkülönültek, s szembekerültek egymással. A család együttmaradt, s a kezdeti, hihetetlen nélkülözés és megkülön­böztetés mellett is megkapaszko­dott. A rokonság nagyobbik fele Né­metország nyugati részében talált új hazára. Könnyebben éltek, köny- nyebb volt a beilleszkedés. Nagy volt a csábítás, de nem mentek, nem mehettek, maradtak. A nagyszülők alig tudtak magyarul. A szülők a szerbet és a svábos né­metet beszélték, így szóltak a gyere­kekhez is, ők viszont magyarul vá­laszoltak, mert magyar iskolába jártak. A legkisebb kivételével jól tanultak, s mindhármukat az első nekifutásra fölvették az egyetemre. Józsi kallódott, s szakmunkás-bizo­nyítvánnyal a zsebében először egy pékségben dolgozott, aztán biztosí­tási ügynöknek állt, s - ez már a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején történt-, az elsők között Magyarországon, butikot nyitott. Ö volt a család fekete báránya, de a munka mellett, a környezet legna­Szétszóródtak, s ma már ritkáb­ban találkoznak. Nincsen, ami összeköt. Rajz: Bohus Tamás gyobb csodálkozására, levelezőn el­végezte a külkereskedelmi főisko­lát. Sínre kerültek Nagyot ugrottunk az időben. A két nagyszülő szép csendesen meghalt, idegen földben nyugszanak. A szü­lők az állami kereskedelemben ta­láltak kenyérkereseti lehetőséget. Szakértelmük és háromnyelvűsé­gük jóvoltából könnyen boldogul­tak. Tekintettel a négy gyerekre, ki­utaltak számukra egy elhagyott ta­nácsi lakást. WC az udvaron, a kút az utcán. A fürdőszoba a konyhai la­vór. Furcsa volt a helybélieknek, hogy az „idegenek” nem kannában, hanem vödörben hordták a vizet. Ha inni, vagy főzni kellett, akkor a vödör mellé készített bögrével merí­tettek. A főzési szokásokat is ma­gukkal hozták. A vasárnapi húsle­ves előtt, kenyérrel pirított hagy­más vért ettek. Nem voltak valláso­sak, nem politizáltak, de a „kin­tiekkel” tartották a kapcsolatot. En­nek nemcsak az volt a haszna és ér­telme, hogy néha csomagot kaptak, hanem az is, hogy a gyerekek - fel­váltva - a nyári vakációban egy-egy hónapot nyugaton tölthettek. Gya­korolták a nyelvet, világot láttak, s szert tettek egy, akkor itthon meg- szerezhetetlen fogékonyságra. Henrik kitűnően végezte a műszaki egyetemet, az akkori NDK-ba félé­ves ösztöndíjat kapott. Utána egy nagy alföldi gyárban helyezkedett el, fényes karrier várt rá. Magas, jó­képű fickó volt, minden káros szen­vedélytől mentes. Hamarosan gyá­regységvezetőnek nevezték ki, szép lakást vett, két gyermekét okosan nevelte. Feleségül nem sváb lány választott, hanem egy most is, túl a negyvenen, egy csodaszép optikust. Helga a közgazdasági egyetemen szerzett diplomát, amely akkor még Marx Károly nevét viselte. A pénzü­gyekre specializálta magát. Hamar férjhez ment, s hamar jött a két fiú. Éva a vegyészeire specializálta ma­gát. Hamar befutott, mert német, angol felsőfokú nyelvvizsgát tett, s sikerrel pályázta egy scájci gyógy­szergyár magyarországi rezidensé­nek sok előnnyel járó, vezetői pozíci­óját. Egyébként ő szülte az első lányt a családba. Volt nagy öröm. A familiáris kötelékek még mindig iszonyúan erősek voltak. Kereszte­lő, névnap nem múlt el, hogy a szét­szóródott közösség ne koccintott volna a befogadó község, közben új­ra cserélt, pompás házában. A leg­kisebb, s ez nem vicc, három gyere­ket és három butikot mondhat ma­gáénak. A szülők közben nyugdíjba mentek, de kialakítottak egy diva­tos holmikat előállító bedolgozói rendszert. A nyolcvanas évek köze­pén járunk. A gyerekek sínen vol­tak, a szülők büszkélkedhettek. Jó kégli, szép kocsi, garázs. Ókét nem legyintette meg a kor szegényítő fo­lyamata. A változások kora A szülők bírtak, amíg tehették a dolgukat. A svábok szorgalmas né­pek. Hirtelen, váratlanul, két év kü­lönbséggel haltak meg. Az örökség­ből egy-egy millió forint jutott min­den családra. Nem igazán van rá szükségük. A gépészmérnök igazga­tó utazó ügynök lett, mert optikus felesége magánvállalkozásba fogott. A közgazdász Hilda elvált, gyakran változtatott munkahelyet, s unja a kolóniái bútort. Elvált Éva is, egy röpke kaland után, neki van a leg- flancosabb autója. A fél világot be­járta, a gyerekek már maguk is el­boldogulnak. Józsi, a bárány, rájött arra, hogy most mái- nem a butik a legnagyobb üzlet. Nem dolgozik, csak dolgoztat, ő pedig gondolkodik. Mindenbe belevág, amiben pénzt lát. Tevékenységi körét nehéz lenne pontosan meghatározni. A családi viszonyok megromlottak ugyanide a három gyerek és a vagyon össze­köt. Túl ezen, a két szülő halála után la­zultak a kapcsolatok. Ki tudja mi­ért? Hiányzik a kapocs? Vagy fele­rősödött az irigység, amiért a másik: többre vitte? A kérdések a levegő­ben lógnak. Évente egyszer találkoznak, a te­metőben. Négy koszorú, négy, má­sik, másfajta család. A négy testvér már nem tartja a vér és dacszövet­séget. Mindannyian elmúltak öt­venévesek. A huszon-harminc éves ifjak jól kijönnek egymással. Köz­ben befutott egy unoka is. A testvé­rek már karácsonyra sem írnak üd­vözlőlapot egymásnak. A középge­nerációs társaság tagjai még leve- lezgetnek, felkeresik egymást. Az ősök vére visszaüt... Egy magyar-angol Tokajt dicséri A felvétel Tokajban, a Lux panzió bejáratánál készült, áprilisban Az angliai Colchesterből ritkán kap levelet lapunk. Ez az első. Feladója John Kampf. Negyvenhat éve él Al- bionban, s egy tokaji kirándulás in­dította arra, hogy levelet és fényké­pet küldjön a szerkesztőségbe. Haj­dani hazánkfia elismerd sorokkal ír az országról, de a szó szerinti köz­léstől csak azért tekintünk el, mert a levél nehezen olvasható és értel­mezhető. Hogy mit csinál most J. K azt nem tudjuk, de az bizonyos, hogy távozá­sa után először járt Magyarorszá­gon. Végigbarangolta az országot, s alighanem Hegyalja tette rá a leg­nagyobb benyomást, hogy a levelét ide címezte. Az előzményekről annyit, hogy hő­sünk 1948 márciusában határva­dászként teljesített szolgálatot, s őr­vezetőből úgy lehetett volna sza­kaszvezető - egy őrnagy javallatára -, ha lelő egy menekülőt. Ő nem tü­zelt, átsétált a hídon Ausztriába, s egy angolnak adta a puskáját... Negyvenhat év után elment Rába- füzesre, ahol a baj nélküli incidens történt. „Katona tisztet kérdeztem, el tudja-e hinni, hogy én itt voltam határvadász... 48-ban elszöktem, mert nem szerettem Sztálin Jóskát és Rákosit. Mindnyájan nevettek.” A magyarországi túra állomásait nem emlegetjük föl, de most szó sze­rinti idézet következik. „Nyíregy­házán cseréltem pénzt. Petrol drá­ga. Feltölteni 3-4 ezer forint. Délbe Tokajba értem, Tisza és Bodrog hí­don keresztül mentem. Először lát­tam, sok fényképet csináltam és a tokaji hegy a kopasz. Találtam szép panziót és az én kedvemre, mert ve­getárián vagyok... Két pincében bort kóstoltam és vásároltam 8 üveg Tokaji bort. Visszahoztam Angliába. Emléket hoztam vissza Magyarországból.” Dear Sir! Egészségére! Boszorkánypéntek Bár nem parkoltak seprűk a hely­szín előtt, mégis igazi boszorkányok népesítették be péntek tizenharma­dikán a pécsi Ifjúsági Házat. A bo­szorkánypéntek vendégei három dél-dunántúli megyéből érkeztek Baranya székhelyére, hogy immár harmadszor is megóvják mindenfé­le rontástól a pécsieket, és megjósol­ják nekik, milyen jövő elé néznek. A régió legkiválóbb kuruzslóit, vajá- kosait Pécs legismertebb tenyér- és kártyajósa, Erdős Csaba invitálta meg a mecsekaljai városba, hogy te­nyérjóslatokkal, kártyavetéssel, álomfejtéssel szolgáljanak a babo­násoknak. A mágikus program ter­mészetesen nem is kezdődhetett volna más időpontban, mint éppen 13 órakor. Az okkultisták ekkor még egészen hasonlatosak voltak más földi halandókhoz, s csak akkor derengett fel valami különös titkuk­ból, midőn varázsgömb mögé bújtak vagy távolba révedő tekintettel für­készték egy negyedik dimenzió rej­télyes üzeneteit. Amikor már minden érdeklődő megtudta, mit hoz számára a jövő, melyik féldrágakőnek köszönheti szerencséjét, mit nem szabad ál­modnia, a boszorkányok seprűnyél­re pattantak bebizonyítván, hogy mégiscsak léteznek, ellentétben Könyves Kálmán királyunk állítá­sával. Esti boszorkánybáljukon ön­feledt táncra perdültek és lesöpör­tek mindenkit a parkettről. A fő műsorszám a boszikirálynő-válasz- tás volt. A győztes boszorkány nem volt ugyan csúnya, .de aki hisz a me­sékben, az úgyis tudja, hogy a tün­dérek sokkal szebbek! Ezt írta az újság (A Miskolcon megjelenő Felvidéki Népszava 1946-os évfolyamából) „Akasszanak föl, ha értem, de gyö­nyörű” - nyilatkozta egykor Ignotus Ady: Fekete zongora című versé­ről... Nyugodtan ráolvashatjuk erre a miskolci színdarabra is. Csuda za­varos ez a bájos Kis Katalin című operett... A színpadon Komlós Juci bája uralja a terepet, Bessenyei Fe­renc könnyedén oldja meg felada­tát. * . v......y ■ i A diósgyőri Mávag Ch-6 üzeme a názméd sajtolását beszüntette. * 190 forint a Miskolcon bejelentett átlagos havi kereset... Az OTI nagy­szabású tervei szerint a járadéko­kat 35-ről 50 százalékra emelik Hasonlóan járnak el az öregségi já­radéknál is - jelentette be Kőműves József országos elnök. * A napokban letartóztatta a gazda­sági rendőrség Dudás Ferencné di­ósgyőri lakost, aki a burgonyát 80 fillérért árusította. A törvényszék 3 hónapi fogházra ítélte. * Parancs! A magad, a dolgozók kö­zösségének és az országnak az érde­kében parancsolja: mielőtt vásá­rolsz, nézd meg az árakat! Az árdrá­gítót ne kíméld, hívj rendőrt! Ne vá­sárolt áron felül, mert te is bíró elé kerülsz! Ha ezt a parancsot teljesí­ted, kenyeredet, mindnyájunk ke­nyerét véded! Erről meg ne feled­kezzél! Németkéri daloskönyv Kétszáz német dalt tartalmaz a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület és a Tolna Megyei Könyvtár közös gondozásában meg­jelent Németkéri daloskönyv. Ün­nepélyes bemutatóját a hét elején tartották Szekszárdon, a nemzeti­ségi egyesület klubjában, s ebből az alkalomból köszöntötték a dalgyűj- tó németkéri házaspárt, Hanák Ot­tó nyugdíjas tanárt és Hanákné Braun Margitot. A Paks szomszéd­ságában lévő Németkéren a lakos­ság többsége német ajkú. Zenei kul­túrájukra jellemző, hogy három énekkar és kamarazenekar is mű­ködik a faluban. A kötetbe foglalt - lekottázott - énekek között vannak régi időkből örökölt népdalok és újabb keletű műdalok egyaránt. A témakör a gyermekdaloktól a szere­lemig, a katonadaloktól a vallásos énekekig szinte mindenre kiteljed, ami fontos a falusi emberek életé­ben. A széles körű támogatással megjelent könyv iránt Németor­szágban is nagy az érdeklődés, fö" ként Tolna megyei városok és fal­vak testvértelepülései rendeltek be­lőle. A-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents