Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-16 / 114. szám
8 Ms Itt-Hon 1994. Május 17., Kedd I- MISKOLCI PORTRÉ -i A látszerész Miskolc (ÉM - B.A.) - Morvái Tibor (28) vállalkozó. A Herman Gimnáziumi érettségi után jó eredménnyel járta ki a látszerész-iskolát. Négy évig az Ofotértnál dolgozott. Az utóbbi másfél évben Sasszem Optika néven a Bükk Áruházban, Edelényben és a miskolci sétálóutcán, a Széchenyi 83-ban működik üzlete. Világoskék farmer, puha, kék gyapjú ing, bőrdzseki. ,A legnehezebb egy kezdő vállalkozó számára, hogy összeszedje az indulótőkét. A korábbi munkahelyemen egyáltalán nem kerestem annyit, hogy abból fedezhettem volna a beruházásaimat. Az állami kölcsönhöz nem volt garanciám. Az ismerőseim tudtak segíteni. Evekbe telik, amíg visszafizetem majd nekik” - mondja. Azt is hozzáteszi: ha visszapörgethetné az időt, és ismét tavaly áprilist írnánk, újra belevágna. Az ofotértes fizetésre nem lehetett jövőt alapozni. A vállalkozásnak is megvan a maga szépsége. Igaz, hogy mióta ezt csinálja, gyakorlatilag semmi szabadideje, A hét legtöbb napján éjfél után keveredik haza. Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie valakinek az ő szakmájában? „Legyen talpraesett, jó beszédkészséggel megáldva. Találja fel magát minden helyzetben. Fontos a kitartás és az akaraterő is. Ha valamit el akarok érni, ne rettenjek meg az első jelentősebb akadálynál”- feleli. Csendes. Kutató pillantású. Vajon az üzleti életben nem származik-e hátránya ebből? Nem próbálják-e palira venni a dörzsöltebb üzletfelei? Erre azt válaszolja, hogy nem tapasztalt még ilyet. Ha valaki mégis át tudná rázni, csak magának köszönhetné, hogy becsapták. Nyilván észnél kell lennie, szükség van rá, hogy mindent alaposan végiggondoljon. A korosztályából a legtöbben menedzserek, üzletkötők. De ő nem bánta meg, amiért a látszerészetet választotta. „Jó ez a munka. Van abban valami megmagyarázhatatlanul kellemes érzés, ahogy a nénikék elmagyarázzák: mi a problémájuk, mit is akarnak és hálálkodnak, amikor újra jobban látnak.” Bartók-kórus: sikertől a csődig? Bíró István Miskolc (ÉM) - Sándor Zoltánnal, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola docensével, igazgatójával beszélgetek a miskolci Bartók-kórus nagysikerű olaszországi turnéja után... • Bolzanóban és Meranóban mutatkoztunk be, a dél-tiroli kultúrintézet kedves meghívásának eleget téve a húsvét előtti nagycsütörtökön és nagypénteken. Koncertjeinket nem templomokban tartottuk - ilyenkor nem szokás ott énekelni -, hanem egy budapesti Vigadóhoz hasonló óriási színházteremben, koncertpalotában. □ Milyen elvek alapján hívták meg a Bartók-kórust? • Itthon is és külföldön is hallottak már énekelni bennünket. Bizonyára elnyertük a meghívó fél tetszését. A hagyományos oratórikus művek bemutatása mellett éneklünk úgynevezett a capella - zenekar nélküli - darabokat és megpróbálunk újítani mai, kortárs zeneszerzők műveinek bemutatásával. □ A vendégszereplés alkalmával Hubert Stuppner Passion című művére esett a választásuk. A döntés sikeresnek bizonyult, mert a május 6-8. között megrendezett Miskolci Országos Kamarafesztiválon a nyitó gálaesten is bemutatták. • Örömmel láttuk vendégül a Mestert, aki egy szintén kortárs zeneszerző, Orbán György - a Stabat Mater liturgikus szövegére készített - művét vezényelte, amelynek címe: Regina Martyrum; a Miskolci Szimfonikus Zenekar közreműködésével. □ Érdekessége a rendezvénynek, hogy az első ilyen jellegű kórus- találkozó a Hassler énekegyüttes megalakulásának ötéves jubileumára jött létre, azóta minden évben megrendezik... • Akkoriban még nem gondoltunk arra, hogy ez az esemény egy minden évben visszatérő dolog lesz, de felbuzdulva remek fogadtatásán és nagy közönségsikerén, szeretnénk évente megrendezni. Bízunk abban, hogy városunkban tovább fejleszthetjük az eddigi hagyományokat. Sok, kitűnő színvonalon működő kórussal büszkélkedhetünk, hogy csak a Forrás kamarakórust, vagy a Fazekas úti általános iskola énekkarát, az egyháziak közül a minorita, a Mindszenti vagy a selyemréti Szent István templom kórusát említsem. Azért is szeretnénk forszírozni ezt a kórustalálkozót, hogy felzárkózhassunk az országos hírű budapesti, pécsi, debreceni találkozókhoz. Nem beszélve arról a fontos feladatról, hogy szűkebb pátriánkban is a műfajt az őt megillető helyére tegyük, tehessük. □ Mindez nem utolsó sorban anyagi kérdés is... • Ami a Bartók-kórust illeti, anyagilag még ennyire mélyponton nem voltunk. Tudni kell, hogy a 70-es években pedagógus kórusként működtünk, a várostól 300 ezer forint támogatást kaptunk. A kórustagok 50-70 forintos próbadíjban részesültek - amiből annak idején meg tudtunk ebédelni, sőt a spőrolósok még félre is tehettek. Jelenleg nem tudunk fizetni semmit, a tagok vagy fizetés nélküli szabadságot vesznek ki a próbák idejére, vagy nem jönnek el, elfoglaltságuk, munkájuk miatt. Országos-külföldi sikerek ide vagy oda, ezzel a módszerrel nem lehet sokáig fennmaradnunk! El kellene döntenie a városnak: szüksége van-e ilyen professzionális feladatokat ellátó énekkarra, amelynek tagjaiban csak a hit tartja a lelket. A külföldi meghívók kifizetik az összes rezsinket: az utazást, szállást, étkezést, sőt még egy kevés zsebpénzt is kapunk. Sűrűsödnek a felkérések, a programok. Ha a kórus tagjainak elfoglaltsága következtében kell lemondanunk fellépéseinket, amelyek nagyon fontosak számunkra félő, hogy a meghívó fél más együttes után néz. Hiába leszünk jobbak, mint egy másik, támogatásokat élvező, jobban elérhető énekkar, a választás bizonyára azokra esik. A városi mecénási alaphoz benyújtottuk igényünket, amely a minimális támogatást meghaladja - tudomásom szerint ez idáig még nem született döntés. □ Lelkesedésüket látva sajnálnám, ha későn érkezne a segítség! Gyerekek honi rajzasztala A Makovecz Imre-féle pavilon a sevillai világkiállításon Skarupka Judit (6,5 éves) rajza a miskolci Serház utcai gyakorló óvodából Engedély kell a régi tervhez is Novemberben a Vigadóban vigadhatnak a polgárok? A Vigadó, amely egykor jobb napokat látott Miskolc (ÉM - B.A.) - Mint arról az Észak-Magyarország is beszámolt már: márciusban végre sikerült gazdát találni a népkerti Vigadónak. Ám egyelőre nem sok jele mutatkozik, hogy valóban kinyitnák idén novemberben az egykor jobb napokat látott épületet. A miskolciak egy részét már régóta bosszantotta a Vigadó elhanyagolt állapota. Az önkormányzatnak azonban nem volt hozzá elegendő pénze, hogy rendbe hozassa az épületet. Az sem vezetett eredményre, amikor kezelőt próbáltak szerezni a romos ingatlanhoz. A város vagyoni ügyeivel foglalkozók állították, hogy csak az lenne a megoldás, ha eladnák, úgy, ahogy van. Ezt az ötletet pártolta a közgyűlés is. Meghirdették a Vigadót. Nem mondhatni, hogy egymás sarkára hágtak az érdeklődők a városházán. Egyetlen olyan cég akadt, amelyik késznek mutatkozott kifizetni érte a vételárat. T. Asztalos Ildikó polgármester rendkívül nagy örömmel jelentette be annak idején újságírók előtt a hírt: elkelt a Vigadó. A vevő, a debreceni székhelyű olasz-magyar kft., a HUNITA a pályázati kiírásban feltüntetett áron jutott hozzá a Vigadóhoz. Az épület a hozzá tartozó telekkel együtt 8 és negyedmillió forintért kelt el. A polgármester ambiciózus vállalkozóként írta le a vevőt: a HUNITA képviselőjétől származó információra hivatkozva azt is elmondta, hogy nem sokat akarnak vacakolni a dologgal. Novemberben szeretnék megnyitni a felújított népkerti objektumot. (Az eladás feltételei szerint öt éven belül az eredeti állapotnak megfelelően amúgy is helyre kell hoznia az épületet a vásárlónak.) A vendéglátásban kapna szerepet a Vigadó, s a kft.-sek szeretnének a környékén újabb területhez jutni, hogy azt sportpályák kialakítására használhassák fel. Első hallásra persze furcsán hatott ez a hír: nemcsak a sajtó képviselői ismerik jól a Vigadó állapotát. Ráadásul a magyar építőipar hírneve sem éppen makulátlan. Lapzártakor még nem is sok nyoma volt a népkertben az építők készülődésének. A városháza főépítészi hivatalánál érdeklődve olyan tájékoztatást kaptunk, hogy náluk eddig senki sem jelentkezett a tervekkel. Márpedig a hivatal pecsétje nélkül nem lehet nekilátni a renoválásnak. Igaz, hogy állítólag megvannak a Vigadó eredeti - Hajós Alfrédnak tulajdonított, dé Iglói Gyula várostörténész vizsgálódásai szerint Görgey László és Siess Viktor által készített - tervei, de ezeket mindenképpen a kor követelményeinek megfelelően át kell alakítani. Az épületet 1903. tavaszán adták át. Az építkezésekre vonatkozó szabályokat pedig az utóbbi évtizedekben néhányszor jelentősen módosították. Adnák a vagyont, ha vinnék Nem kelendő a borsodi megyeszékhely tulajdona (3. oldal)- A TARTALOMBÓL - Parkol a piac Parkolóba költözött a Zsarnain a hasz- náltautók-piaca. Az intézkedést döntően az indokolta, hogy a közelmúltban már megesett: a kocsijukkal érkezők délelőtt 9-kor már nem fértek be ide. (2. oldal) Világtalálkozó a felsőzsolcaiaknak A zsolcaiak világtalálkozóját tervezik az 1996-os budapesti világkiállításhoz kapcsolódva Felsőzsolcán. (2. oldal) Tanulókat toboroznak Az egyik miskolci intézmény máris a nyárra készül: meghirdették a tábora- - ikat és napközis foglalkozásaikat. Az idei árakról és programokról írunk. (2. oldal) Versek Ausztráliából Ausztráliában él Julianna M. Csorba, aki annak idején Miskolcon Csorba Jukkaként látta meg a napvilágot. Versei gyakorta melankóliát árasztanak. Róla szól szerzőnk írása. (4. oldal) Milliók a gödrökbe Negyvenegy millió forintot áldoznak idén a megyeszékhely útjainak rendbe hozatalára. A kátyúk eltüntetésének második szakaszában járunk. (5. oldal) A látszerész Miskolci portré rovatunkban egy fiatalembert mutatunk be. Morvái Tibor, még csak 28 éves, de már három optikával foglalkozó vállalkozásban is érdekelt. Ha újra kezdhetné, megint ezt csinálná. (8. oldal) Siker és csőd? A Bartók-kórus sikereiről ismert művészeti csoportja a városnak. Most segítségre szorulnak. Vajon megkap- ják-e? (8. oldal)
