Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-14 / 113. szám
M6|us 14,f Szombat «, Műhely ÉM-hétvége VII „Lelkiismeretünk is úgy diktálja” T. Nagy József Az előtérben kilós ruhákat mustrálnak, a teremben, ahol leülünk, egy varrógép ad háttérzenét beszélgetésünkhöz, a nyitott ajtón át virgonc apróságok zsivaja röppen be. Helyben vagyunk. Az Ady Endre Művelődési Házban, Miskolcon - mondanám, de ismerem annyira Kovácsné Ládi Katit, hogy tudom: Diósgyőrben...- Nekem Diósgyőr az életem, engem műiden ideköt. Itt születtem és azt szeretném, ha itt is halhatnék meg. Tudatosan csináltam, vagy a szerencsének köszönhetem, de tény, hogy akkor is visszajöttem erre a területre dolgozni, amikor 1980 es 1983 között a Házat építés miatt be kellett zárni. Sok mindent át tudtunk menteni, életben tartani. Hadd említsem csak a kertészeti, a díszítőművészeti körünket és a nyugdíjasok klubját. Találtunk helyet. Azt is mondja a művelődési ház igazgatója, hogy mára már „őslelet”-nek számít az intézményben; nehezen tűri hát, ha valaki hosszadalmas szófüzésbe kezd a munkát illetően. Persze, ha figyelünk egy kicsit a számokra, kiderül, még bőven vannak évei.- Pedagógusnak készültem, latin-magyar szakos akartam lenni. Mégis könyves lettem; könyvesboltban kezdtem eldol- gozni, még az igaziban, ahová ha bejöttek az emberek, akkor elbeszélgettünk; elmondtam én, mit olvastam, és ők elmondták, mit ajánlanak. Egészen közvetlen kapcsolatban voltunk az olvasókkal, ismertük egymást. Én ott tanultam meg azt, kemény hat év alatt, hogyan kell viselkedni, hogyan kell bánni emberekkel. Hat év után könyvtár-népmúvelő.képesítés- sel 1971-ben hová is mentem volna gyakornoknak, mint ide, azAdyba. És itt ragadtam. Gyakorlatilag a Ház; átépítése óta dolgozom vezetőként. Hogy rang-e ma művelődési ház igazgatójának lenni? Úgy gondolom, rangot az adhat, hogy én emberileg mennyire vagyok értékelhető és megbecsülhető. Úgy. fogom fel: amit csinálunk, az szolgáltatás és szolgálat egyidőben. Es mindennek a felelősségét érzem; felelősséget a munkáért, a vagyonőrt, ami itt van, a munkatársaimért, szóval mindenért, ami ebben az intézményben történik. Hál’ Istennek, mindig találtam partnereket, Kovácsné Ládi Katalin mindig nevelkedtem is az utódaimon, űj munkatársaimon. Másként nézi az ember a világot, ha fiatalokkal dolgozik együtt. Nem köviil bele a megszokottba, a sémákba. Az én tapasztalatomból, meg az ó friss ötleteikből egészen klassz dolgok jönnek létre. Úgy is fogalmazhatnám: az én óvatosságom és az ő szertelenségük jól összesimul... És akkor egy lényeges dologról még nem szóltam. Arról, hogy az itt élő emberek bejönnek a Házba és azt mondják: „arra és arra miért nem tetszettek gondolni, szükség lenne rá”. Ha pedig az igény jelentkezik, kutyakötelességem valamilyen formában reagálni rá; tenni, lépni kell valamit. A reakcióképesség mindig is minőségi mérője volt a művelődési házakban dolgozóknak. Kovácsné Ládi Katalin nem csak kisebb környezete változásaira volt érzékeny, lépést „fog” ma is: - Jól „súgtak” kollégáim, Budapesten az Eötvösön tanulok kulturális ‘méneditééfképüő tanfolyamion. Rendszerezetté válik számomra, mit nem csináltunk eléggé szépen és rendezetten. Praktikumot is lehet tanulni és rengeteg ötletét kapunk. Szeretnék a szakdolgozatommal is az új kihívások elé állni. Témám a munkanélküliek kulturális és elhelyezkedési lehetőségei a megnövekedett szabad idejük függvényében. Mesélnem se kell, Diósgyőrben milyen gond ez. Jönnek az információk és jönnek az emberek is, kopogtatnak: . nem tudunk-e valami munkalehetőséget adni, vagy Fotó: Farkas Maya megmondani hová forduljanak? Úgy gondoltam, akkor használok a legtöbbet; ha megismerve személyes sorsukat, egy dokumentummal alátámasztott munkaprogramot dolgozunk ki segítésükre. Nem mondhatják majd, hogy „csak a levegőbe beszél”, meg lesz alapozva minden, amit mondunk és csinálni akarunk. Reakcióképességet emlegettem az előbb, a megújulás parancsát. Mégis, vannak a művelődési házak tevékenységében olyan elemek, melyeket alapfunkcióként nem szabad feladni. Erről így vélekedik az igazgató:- Az alapfunkciókat nem adtuk fel. Ehhez igyekszünk görcsösen ragaszkodni. A lelkiismeretünk is úgy diktálja - és ez nagyon lényeges -, ahol a munkánkat, szaktudásunkat, energiánkat és időnket kell ráfordítani az igények kielégítésére: ott mindent bele kell adnunk! Ha pénz kell, akkor mindent megmozgatunk megszerzéséért. Ezért írjuk a töméntelen pályázatot, azért, hogy a tartalmi munkánk ne szenvedjen csorbát. És működnek is szakköreink, csoportjaink, tanfolyamaink: díszítők, szerepjátszók, számítógépesek; mozgásművészeti, kosárfonó, szabó-varró, idegennyelvi tanfolyamaink; van karate és női kondicionáló torna, foglalkozunk manökenképzéssel... Büszkék vagyunk a sokakat összefogó kertészeti szakkörünkre, 1962-től működik és mindig-ma is - a legfrissebb ismeretekkel gazdagítja tagjait. Az idegen nyelvi oktatást gyerekeknek játékosan, mi vezettük be először a városban... Ha ezeket végiggondolom, úgy érzem - és remélem, nem vagyok elfogult -, bizony, ami alaptevékenységbe sorolható, azt megtartottuk még azon áron is, hogy nem az árában adjuk el. Mégis mi változott az utóbbi években? Régebben csak mutatóba rendeztünk koncertet és sokkal több volt a színházi előadás felnőtteknek és gyerekeknek. A szívfájdalmaim közé tartozik, hogy kimaradnak az életünkből ezek a jó kis színházi előadások. Bizony, ez pénz dolga! A mi korosztályunk nem engedheti meg magának a nagy kiadással járó színházat, de a gyereknek odaadjuk a pénzt koncertre. Régen a színházak állami dotációt kaptak a tájolásért, ha ma kivonulnak, mindent nekünk kell fizetni. Tehát meghatározó lett a pénz, azt meg kell termelnünk. Szegény gazdaság, szegény ország, szegény önkormányzat szegény intézménye vagyunk... Pénz, gazdaság, pénz. A művelődési házakban dolgozók sem dughatják homokba a fejüket. Mimóza lélek jobb ha tűzoltó lesz vagy katona/ esetleg vadakat terelőjuhász/...- Teljesen bele kellett tanulni a gazdálkodásba, ez számomra is űj volt. Azelőtt is figyelni kellett arra, hogy kiadás van, meg bevétel van és egyik se szaladjon el túlságosan, de amikor áfa van, meg ilyen és amolyan adó, akkor ezt keményen meg kell tanulni. Rá kell jönni, mik azok a dolgok, amikre támogatókat lehet találni. Mert én hiába fogom azt mondani, hogy van itt Diósgyőrben egy ragyogó kis intézmény, arra ó nem fog pénzt adni, azt mondja: tartsa el az önkormányzat. Érdekelheti azonban, hogy mi az, amit tudunk csinálni, ami érdekes és vonzó lehet a számára. Egy biztos: vágyakból és valóságból font kötélen kell sikeresen táncolnunk. Van például egy olyan vágyam, hogy átépíttessem a nagytermet. Mikor elmondtam tervezőknek: olyat szeretnék, hogy süllyeszthető széksorok legyenek, meg effélék, hát akkor rosszul lettek tőlem. Aztán én lettem az, mikor meghallottam, mibe kerülne... Ez akár poén is lehetne. De ismerem annyira Kovácsné Ládi Katit - mert a lelkiismerete is úgy diktálja -, hogy nem adja fel álmait-vágyait. A valóságot ragadja majd üstökön. Füzes László Őröl az Idő (feleségemnek) Sötét hajamban sűrűi a fehér, arany patakban sodródó homok. Szemem sarkában mélyül már a ránc, és sorjáznak a fogyó holnapok. Á> Őröl az Idő. Finom por leszek. Emlékké válók, mint a tegnapok. Meghitt tárgyaim elejti kezem... Szegény örökség amit Rád hagyok. Wagner Péter Bükkszentkereszt Ruhátlan harang domborodik mészkő ölelte harmatos tűzben, söntések párnáin égő nemzeti színben ereink ködszitáin át. Szórt trillát lejt lepkeszárnyon menekülő zápor, tiszavirág-tánca hallgat a hajnal pilledő csodáin, vérző gyökeremre mosolygó agyag szekérnyomában. Ewa Lipska Ő már ilyen volt O már ilyen volt még saját halála pillanatában sem ébresztette fel házanépét. Fölkelt az ágyból s cipőit kézbefogva lábujjhegyen- kilépett a túlvilágra. Útjából még a tulajdon két lába is félreállt (nádassy józseffordítása) Priska Tibor Közszolgálati médiánkból tudható, hogy az időjárásjelentés a győri (X) vállalat támogatásával készült. Olyan is - mondhatjuk rögvest utána magunkban, de leginkább mégis az jut eszünkbe, hogy ma már időjárásunk sem lenne, ha valaki nem fizetné meg. (Végre! Sikeredett ezt a hosszúkás pálcikát belehelyezni a számára tnegfelelő likbal Most pedig elő a gyufát, hadd égjen...) De nem is igen találnák már semmit, aminek, az elindításához, megszervezéséhez, elvégzéséhez sib. ne lenne szükség valaminő kenőanyagra. Bizonyára nincs is ember hazánkban, ki ne dugott volna, valamely zsebbe bélelt borítékot, ne adott volna borravalót, ne érdeklődött volna, hogy kinek mennyit illő átnyűj- . tani szolgáltatásáért, az elvégzett munkáért, vagy az elvégzés reményéért a járandóságon túl. A csúszópénz, a. kenés, a protekciószerzés sok-sok módja, a biztatás anyagi megjelenítése, magyarul: a jatt manapság különösen ismert. (Most már ég ez a vékonyka pálcika. A lángot persze el kell fújni, hogy csupán füstöljön.) Nem újkeletű ez a jelenség, dehogyis az! Az embernek már a kezdet kezdetén, mióta, csak létezik., le kellett penolnia, ha valamit él akart érni. Ha bárkitől is idxÍj’- u£yan tenné már meg. réldául a széltől azt, hogy fújjon... Bizony, bizony, a szél sem fújt ingyen! Tessenek csak figyelni: „Patroklosz máglyája pedig nem gyúlt lobogásra, mást gondolt most köztük az isteni fürge Akhilleusz, félrevonult attól s két szélhez küldte fohászát, ígért áldozatot , Zephürosznak meg Boreásznak: és aranyos csészéből öntött áldozatot, hogy jöjjenek el, mielőbb éghessen a lángon a holttest...” Es mit. tett a jatt, bocsánat, az áldozat után, sőt, annak ígéretére a két szél? Azt, hogy főik erekedtek, sivitva elérték rögös Tróját, majd íme: „dőltek a máglyának: recsegőn lángolt fel a nagy tűz, és az egész éjjel lengettek lángot a máglyán, fuva erősen, egész éjjel ineg a fürge Akhilleusz kétfülü kanosával meregette arany keverőbői. folyton a bort és öntözvén áztatta a. főidet...” Patroklosz temetése ily módon hát tisztességgel végbement, de a szél már korábban, is okozott, galibát. Miatta hajszál híján elmaradt az egész trójai háború, ahol pedig tíz évig öldösték egymást a népek, ráadásul, ha mindez elmarad, akkor most nem lenne Iliászunk, meg Odisszeiánk. Az történt, hogy az akhájok görbe hajói már indulásra készen álltak, a seregek is összegyűltek, de csak vártak, csak vártak, egy aprócska fuvallat sem rezdítette meg a barna hajók vitorláit. így nem lehet élindulni, félő volt, hogy a háborúból nem lesz semmi. A jósok viszont rájöttek, hogy Agamemnon király az oka mindennek, mármint, a szélcsendnek, mert lelőtte a vadászat istennőjének, Artemisznek kedvenc szarvasünőjét (az orvvadászatot akkor szigorúan büntették), emiatt az istennő nem engedte a szeleket a hajókhoz. Persze mindennek van ára. Az istennő kegyetlen árat szabott: Agameninon áldozza fel lányát., Iphigeneiát Artemisz oltárán. Ha szelet akar. Ha egyáltalán el akar indulni Trója felé. A pluszt. Ha lenne. Az ánti világban az aratókhoz kivitt egy-egy láda sör mindig csodát tett. A gyengécske serital nem. ártott meg senkinek, víz helyett elkélt, a kánikulai nap perceken belül kiszívta, az izzadtsággal elpárologtatta. Viszont jobban igyekeztek. így járta ez a még á ntibb világban is, Homérosz idejében, hogy ismét őt idézzük. FöldműA szél sem fúj ingyen király már majdnem meg is tette, amikor az istennő mégis megkönyörült, Iphigeneiát felkapta az oltárról és Tauriszba röpítette, helyette egy szarvast tett az oltárra áldozat gyanánt. Mint tudjuk, néhány ezer évvel később hasonló eset történt Ábrahámmal és fiával, Izsákkal. Ábra- hám is emelte már a kést, hogy a hatalom által megkövetelt hűségnyilatkozat jegyében az oltáron feláldozza fiát, de keze az utolsó pillanatban lefogatott, így Izsák helyett egy kos lett az áldozat. Nincsen új a nap alatt - mondotta ugyancsak néhány ezer évvel később egy bölcs király (Most már viszont szépen füstölőig ez a pálca, sajátos, különös illatokat áraszt. Föltehetően valamerre meg is kellene hajolni, vagy valakire rágondolni, vágy ilyesmi...) De, akik a földeken dolgoztak is szívesen fogadták, vagy fogadnák a járandóságon fölüli vesek dolgoznak a szántáson a barmokkal és íme: „hajtották a vetők, jártak velük erre meg arra, és valahányszor fordulván pereméhez elértek, mézédes borral teli korsót tett a kezükbe egy társuk, s megfordultak, ki-ki ment a barázdán, mind vágyott a hatalmas ugar pereméhez elérni...” Fortélyos egy kitaláció ez is. Aki elért a föld szélére a barommal, kapott egy pohárkával. Hát igyekezett végezni a dolgát minél fürgébben, mert jól jött az a kis plusz. Nagyobb plusz, nagyobb áldozat illette meg a föld isten- asszonyát, ugyancsak nagyobb az ég urát, a tenger urát, valamint az alvilág fejedelmét. A föld termésének legjavából, a hibátlan állatok közül, a legértékesebbek közül valók... Ki tudja az idő kútjának mily mélységéből valók azok a mozdulatok, amelyekre szüléink, nagyszüléink kezei még ma is ráállnák a földeken. Mielőtt a tikkasztó hőségben inna a vizeskorsóból: az első loccsantás a főidre. Egy aprócska korty a Földnek. Földanyácskának. Húsvétkor a legszebb sonkából elvinni egy szeletet a templomba. Igaz, már csak szenteltetni. Ismét az Iliászból egy lakoma leírásából, amikor a húst már megsütik a nyárson és letelepednének, hogy egyenek „...Kérte a társát áldozzon: saza hús elejét lángokra vetette." De visszatérve a mába. Egy-egy hízott liba, kacsa, egy-egy kosár tojás ki tudja hol, miben segít. Mások bélelt borítékkal óvatoskodnak, vagy felajánlják saját szolgálataikat, melyekhez ők értenek, a megkörnyékezett nem. De a kosár tojás, a baromfi., meg az ilyen apró-cseprő akármi már csak egy bizonyos körben dívik, ha még egyáltalán. Más körökben köteg bankók ropognak, ma már nem lepődünk meg, ha milliók, sőt, milliárd forintok eltűnéséről hallunk. Csak úgy eltűnnek, kézen-közön. Tojás, kacsa, demizson bor! Ugyan jó emberek, hol élnek kendtek? Milliós értékű kocsik ajándékba, csak úgy jattként, borravalóként! Igazgatói tanácsi tagság menő kft.-nél, vállalatnál külső embernek, aki viszont cserében valahol adandó alkalommal szólhat az érdekükben egy jó szót. Vagy éppen hallgat egy jót. Elképzelhető, hogy a különböző privatizálásokon, árveréseken résztvevők tudnának mesélni egyet s mást. Mondjuk megkörnyékezésekről. Hogy ugyan mennének már el innen, nem az ő dolguk ez. Ha elmennek, kapnak mondjuk ennyit, meg ennyit. Ha a szép szó nem használ, akkor is kapnak ennyit, meg ennyit, de másból. Tudnának vajon valakik ilyesmiről mesélni? Vagy: valamely városban valamely szerv épületet akar megszerezni magának. Kapja a fülest, hogya- szongya ennyi meg ennyi millió forint jatt ellenében lehetséges. Az igazi költségen túl Vajon ilyenről is tudnának mesélni? Ha bolondok lennének. Amúgy lehetséges, hogy tudnának, de nem időszerű. Idő... Mi is van az idővel? Ja! Az időjárásjelentést tehát győri vállalat támogatja. Az adja hozzá a dohányt. Vajon mennyi lóvé kell égy ilyen jelentéshez? Hogy mázsáinak? Lehetséges, hogy tényleg beleszólnak az időjárásba is? Tény, hogy itt alig láttunk havat, amikor a Dunántúlon igazi tél volt, tisztes hófúvással, elzárt településekkel, kemény fagyokkal, ehhez való szánkózásokkal, a vetéseken meleg hótakaróval, mi pedig itt a végeken csak sápitoztunk. No, most viszont elfogyott ez a hosszúkás pálcika. Különös illat terjeng a szobában tőle. Indiából való ez a füstölő, ott és a keleti országokban mindenütt régóta használják a maguk szertartásaihoz, a maguk házioltárán, \ vagy a templomokban, ha vala- • mit el akarnak érni, ha segítsé- ' get kérnek a felső hatalmaktól. Jómagam is ezt áldoztam eme ■ dolgozatocska megírásához kérve segítséget. Az ember sohsem tudhatja...
