Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-14 / 113. szám
II ÉM-hétvége Az ÉM interjúja Május 14., Szombat Hogyan lehet könnyen, gyorsan milliomos Csak önuralom kérdése Nógrádi Gábor Teljesen egészséges a kedves olvasó? Semmi baj a szívével? Akkor most kapaszkodjon meg kérem, mert elárulok egy fantasztikus titkot: Ön többszörös milliomos. Legfeljebb nem tud róla. Megmagyarázom. Biztosan hallott már arról a mosógépről, amelyik mos, csavar, szárít, megvasal, meg zenél, megbeszél, hogy mit csinál, hol tart, és csupa króm, nikkel és sohasem romlik el. Az, ára pediglen magyar valutában mindössze 250 ezer forint ÁFA nélkül, de házhoz szállítva. Megvette? Nem. Pedig ugye tetszett volna? Szerette volna! De nagy önuralommal erőt vett magán, majd okos érvekkel meggyőzte élete társát, hogy talán nem pontosan erre a szerkezetre van szükségük. Helyette vásároltak, mondjuk egy tizenvalahányezer forintos gépet részletre, a tavaszi-nyári-őszi-téli ideiglenes ár- leszállításon. A gép mos, öblít és slussz! Ön csavar és teker és tereget, hajtogat, spriccel és vasal, meg zenél, meg beszél, meg ordít, meg felmos, mert csöpög a csöve, meg csurog a csapja. Nem számít! Az a fontos, hogy önuralma eredményeképpen megmaradt több, mint 230 ezer forintja! Gratulálunk! De ez még semmi! Mert nem vette meg például 400 ezerért azt a hi-fi tornyot sem, ami csupa dizájn és billentyű, chip-csi- rip gombocska, zöld-sárga-pirosan vibráló fényecske, lenyíló, felnyíló, kinyíló, benyíló... Ami annyira tökély, hogy még a macskáról is lejátssza az V. szimfóniát, ha a cirmost bedugjuk a megfelelő nyíláson. Ha pedig megszólalnak a hangszórók, a NATO térden állva könyörög kegyelemért Hegyeshalomnál, mert azt hiszi, hogy a magyarok feltalálták a csodafegyvert. De Önnek és élete társának volt önuralma. A hi-fi helyett nyolcezer-ötszázért vettek egy magnósrádiót, ami ugyan kicsit se dizájn, se vibra, se gomb, de a macska ugyanúgy elnyi- vákolja az V. szimfónia első taktusait rémületében, ha a gyerek a készüléket felhangosítja. És most számoljunk! Megtakarított pénze már meghaladja a 600 ezer forintot! Mondjuk ki őszintén: Ön okos ember! De ez még semmi! Tény, hogy a nyolc hengeres ultraszuper-turbó- dízelt sem vette meg hat és fél millióért. Nem vette meg, bár már kétszáz havi részletre adták kamatmentesen, és még egy ingyen ablaktörlő szivacsot is kapott volna hozzá! A gyerek ugyan nagyon szerette volna, mert tetszett neki a hágató- állásba öntött acélbakkecske az autó orrán, de Ön ellenállt a kísértésnek és a turbó helyett inkább megint lemosták tízéves Zsigulijukat vagy Trabantjukat, és így már beiratkozhatnak a milliomosok klubjába! És még nincs vége! Tudja mit nem vett meg? Azt a 300 négyzetméteres rózsadombi betoncsipkevárat, amit egy volt pártvezető időben megvásárolt bagóért az önkormányzattól és most potom negyvenötmillióért veszteget. Helyette — nagy önuralommal - többedmagával meg a macskával a kétszobás lakótelepiben lakik, aminek értéke még mindig nem éri el a kétmilliót! Na, ezt tessék összeadni! Megtakarított negyvenhárommilliót! Mi gondja lehet még?! Legfeljebb annyi: hogyan költi el ezt a - nagy lemondás árán megmaradt - töméntelen sok pénzt. Gratulálunk! Prímásverseny a Felvidéken Polgári László Czinka Panna a „csillagokig híres” cigányprímás 1711-ben a felvidéki Sajó menti településen Sajógömörön látta meg a napvilágot. A történelmi feljegyzések szerint férjével és annak két fivérével muzsikált és nagy hírnévre tett szert. Népszerű bandáját később a fiai alkották. A pozsonyi Balassi-palotában, sőt egyszer Mária Terézia előtt is bemutatták művészetüket, de eljutottak az akkori Oroszország fejlődő központjába Szentpétervárra is. Nemcsak kuruc dalokat, hanem népdalokat és hallgatókat is játszottak. Kesergőket, hallgatókat, a Rodostóból „hazakerült” Rákóczi-dalokat (nagyapja Czinka Ferenc volt a fejedelem zenekarának kisbőgőse, aki a Nagyságos Fejedelmet Rodostóba is elkísérte és ott is halt meg - a szerk. megjegyzése) ragyogó virtuozitással játszotta. Végrendeletében Czinka Panna meghagyta, hogy díszes ruhájában, a Csáky bíbomoktól kapott gyémántos gyűrűvel és kedves Amati hegedűjével együtt temessék el. Sírjánál 1772- ben tizenkét cigányzenekar búcsúztatta. A halálának 200. évfordulóján történt sikertelen próbálkozás után végül 1992-ben szülőfalujának hálás népe közadakozásból emlékoszlopot emeltetett neki és mellszobrot készíttetett a hanvai Igó Ala- dárral.Azóta a cigányzene és Czinka Panna mítosza szinte újjáéledt a faluban. A sírt ugyan a régi temető megszűnte miatt nem sikerült azonosítani, és Czinka Panna kései utódai, az ismert gömöri cigányprímások is kihaltak már, mégis a szobor jelenléte és az idén már másodízben zajló cigányzenés emlékműsor - a „csillagokig híres” emlékezetére - is bizonyítják, hogy a falu hálás népe nem felejt. A hagyományőrzés mellett bizonyos értelemben hagyományteremtésnek is szánják a szervezők a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya és a község önkormányzata az idén először zajló prímásversenyt. A június 11-én zajló rendezvényen a tervek szerint a gömöri járás öt cigányzenekara méri össze tudását. Egy kötelező és egy szabadon választott produkció (hallgató vagy nóta esetleg zenekari szám) mellett egy előre kijelölt énekest kell majd kísérnie minden prímásnak illetve zenekarának. A magyarországi Ózdon élő dr. Faggyas István is meghívót kapott a sajógömöri rendezvényre. Ő a gömöri cigányzenéről tart majd rövid előadást nemrég megjelent könyve alapján. A közönség előtt és nemzetközi (magyarországi értékelő is lesz) zsűri közreműködésével zajló verseny pénzdíjazásos lesz és ami bizonyára még vonzóbbá teszi az eseményt, hogy a versenyt követő bálon a győztes zenekar húzza a talpalávalót. A rendezők és szervezők a hírneves cigányprímás emléke előtt külön is tisztelegnek, hisz’ kora délután a Czinka-em- lékoszlop megkoszorúzásával veszi kezdetét a párját ritkító rendezvény. Az MSZP és a radikális változás vágya Schlett István politológus a lehetőségekről - két forduló között Bujdos Attila Budapest (ÉM) - A szocialisták sem számítottak rá, hogy ekkora győzelmet aratnak. Ez lehet a magyarázat arra, hogy újragondolták a leendő miniszterelnökkel kapcsolatos álláspontjukat. Egyebek között ez derül ki abból a beszélgetésből, amelyet Schlett István politológussal folytattunk az idei parlamenti választás első fordulójának tapasztalatairól, a választás várható következményeiről. □ A jelenlegi ismereteink szerint a 386 parlamenti mandátumból minimum 110-et, maximum 229-et szerezhet meg az MSZP. A hírmagyarázók a szocialisták győzelmét annak tulajdonítják, hogy a választók a jelenlegi koalíció kormányzati stílusát utasították el. Mások szerint a késő Kádár-kort rehabilitálták - azt az időszakot, amelyet a mérsékelt jólét és létbiztonság jellemzett. Ön kiknek adna igazat ebben a vitában'? • Talán most is a legegyszerűbb magyarázat a helyes. Eszerint azért döntöttek így, mert elégedetlenek voltak a kabinet teljesítményével; a kormány nem teljesítette az elvárásaikat. Ezért a parlamenti demokrácia játékszabályainak megfelelően azt a pártot támogatták, amelyik ennek a kormánynak leghatározottabb alternatíváját, antipólusát jelentheti. Persze árnyalhatjuk ezt a képet a végtelenségig. Nem vonom kétségbe, hogy élhettek kellemes emlékek a választókban a késő Kádár-korról. De azt hiszem, nagyot tévedne az MSZP, ha komolyan venné, hogy itt alapvetően nosztalgiáról van szó. Ha vissza akarná állítani az akkori körülményeket, nagyon hamar elfordulnának tőle a szavazói. Biztos, hogy szerepe volt a sokat emlegetett stílusnak is, de aligha hinném, hogy a nyájasságért a polgár megbocsátaná az eredménytelenséget. □ A választások első fordulója után megfigyelhető a félelem a baloldallal szemben. Beszélgetésünk idején a KDNP azt fontolgatja, hogy baloldal-ellenes szövetséget kellene létrehozni. Indokolt-e a félelem? • Sokszor felsültünk már, ha azt gondoltuk, hogy a politológusok, pártpolitikusok elemzései egybeesnek a választók értékítéletével. A következő fordulóban kiderül majd, hogy léteznek-e ilyen félelmek a választók körében is, vagy sem. Ha az első forduló eredményét értelmezhetjük úgy, hogy a polgárokat a radikális változás vágya vezette, az MSZP-hez, akkor nincs okunk feltételezni, hogy ez a vágyuk három héten belül elillan. Amivel persze nem azt akarom mondani, hogy az elemzők és a pártvezetők félelmei indokolatlanok. Ők azt mondják: nem túlságosan jó, ha egy kormánynak nincs, vagy csupán jelentéktelen az ellenzéke. Nem jó, ha olyan párt kerül hatalomra, amelyik erősen megosztja a társadalmat. Ha egypárti domi- nanciájú parlament jönne létre, kettészakadhat a társadalom. Ha a mandátumok kétharmados többségével rendelkező MSZP-SZDSZ koalíció jönne létre, nagyon meggyengülnének a törvényhozás azon funkciói, amelyek mértéktartásra kényszerítik, és ellenőrizhetővé teszik a végrehajtó hatalmat, amelyek korlátokat tudnak szabni számára... □ Ön szerint mire használná fel az esetleg korlátok nélküli hatalmát az önálló MSZP-s, vagy egy szocialista-szabaddemokrata kormányzat? • Az elemzőnek csak arra terjed ki a kompetenciája hogy egy- egy alternatíva pozitív és negatív következményeit latolgassa. Egy egypárti, vagy kétharmados többséggel bíró koalíciós kormány előnye, hogy nem kényszerül annyi kompromisszumra. Világos, egyértelmű döntéseket hozhat, hatékonyabb és gyorsabb lehet. Szabadon megváltoztathatja a neki Schlett István kevésbé tetsző, a munkáját lassító törvényeket, rendelkezéseket, koherensebb kormányzásra képes. De mivel voltaképpen majdnem mindent megtehet parlamenti korlátok nélkül, a rossz döntések korrekciója sem történhet meg parlamenti, csak azon kívüli úton, illetve csak négy év után, egy újabb választáson korrigálhatóak. Persze a hatalommegosztásnak vannak még más intézményei is, de azok teherbírása sem végtelen. □ A kormánypártok retorikájában már korábban hangsúlyt kapott, hogy szerintük egy MSZP-SZDSZ koalíció nem tudná négy évig kormányozni az országot. A választás eredménye befolyásolhatja-e ezt? Radikali- zálódhatnak-e a parlamenten kívül rekedt pártok? Kivihetik-e az utcára az embereket? • Ezzel a lehetőséggel csak akkor érdemes számolni, ha a következő kormány nem tud megbirkózni a rá váró feladatokkal. Ez azonban az ország meglehetősen nehéz helyzete miatt nemcsak azon miilik, hogy mennyire okos és ügyes a kormány. . □ De hát pont arról van szó, hogy az ország nehéz helyzetben van, az emberek ugyanakkor a sorsuk gyors javulását remélik a kormányváltástól. Ez nem eleve a sikertelenség felé terelgeti a választások győztesét? • Az elmúlt négy év tapasztalatai azt igazolják, hogy a választópolgárok elégedetlensége nem feltétlenül csap át engedetlenségbe. Eddig is voltak szélsőséges csoportok, de az emberek nem sztrájkokkal és felfordulással fejezték ki az elégedetlenségüket, hanem kivárták a négy évet. Vagyis elfogadták a politika korrekciójának demokratikus módját, azt, hogy a változtatáshoz rendelkezésükre álló eszköz a választás. Nincs okunk feltételezni, hogy ez a magatartásuk hirtelen megváltozik. Feltéve, ha nem következik be valami drasztikus romlás, vagy ha az új kormány nem követ el az előző hibáinál is nagyobbakat. A kormányra kerülő csoportok nem tehetik kényük-kedvük szerint azt, amit akarnak. Amennyiben szabad egy ilyen képpel élnem: ha van eszük, nem ingerük az újra lefekvó oroszlánt. □ Arra lát-e esélyt, hogy olyan kabinet jöjjön létre, amelyikben nem vesz részt az MSZP? • Erre matematikailag sincs esély. Az úgynevezett anti-kom- munista, vagy anti-szocialista népfront belátható időn belüli létrehozására szintén nincs, amit azonban nem feltétlenül kell sajnálni még azoknak sem, akik most ellenzékbe kerülnek. Az MDF és az SZDSZ, vagy az SZDSZ és a kereszténydemokraták közötti konfliktusok semmivel nem enyhébbek, mint az MDF-KDNP és a szocialisták közöttiek. Egy ilyen szövetséget csak egy botrányosan szereplő MSZP tudna létrehozni. Fotó: Nagy Gábor (ISB) □ Mi a magyarázata, hogy az MSZP múr-már betegesen irtózik attól, hogy megnevezze miniszterelnök-jelöltjét? • Valószínűleg az MSZP sem gondolt rá, hogy ekkora győzelmet arathat. Láthatóan az utolsó pillanatig abból indult ki, hogy csak koalíciós kormányzás lehetséges. Egy-két hete még nem tiltakozott a többször felvetett lehetőség ellen, hogy esetleg elfogadja Kuncze Gábort miniszterelnök-jelöltnek. Most, a választások eredménye ismeretében teljes joggal gondolhatják, hogy ha lesz is koalíció, abban ók dominálnak. Egy ilyen helyzetben ez a kérdés már máshogy vetődik fel. Ne felejtsük el, hogy a jelenlegi - kancellári típusú - kormányzati szisztémában a miniszterelnöknek igen nagy hatalma van. Parlamenti felhatalmazás nélkül kinevezhet és leválthat minisztereket, államtitkárokat. Ma már nem úgy vetődik fel a kérdés az MSZP számára, hogy minden áron szüksége van koalícióra és ezért minden árat hajlandó megadni, esetleg azt is, hogy elfogad egy olyan miniszterelnököt, akivel szemben kiszolgáltatott helyzetben van. Teljesen nyilvánvaló, hogy a választások eddigi adatainak ismeretében újragondolták ezt a dolgot. □ Milyen csapdák és buktatók leselkednek az új MSZP-s, vagy MSZP többségű kormányra? • A legfőbb veszély abban áll, hogy félreértelmezik a győzelmük okát. Veszélyes lehet, ha azt hiszik, hogy a szocializmus, vagy a szociálliberális doktrína győzött a konzervativizmus, a nemzeti-keresztény-konzerva- tív pártok fölött és esetleg hozzákezdenek egy doktriner, vagyis teóriák által vezérelt politikához. Ha ugyanabba a hibába esnek, mint elődjük, és azt gondolják, hogy a kormányzás során velük szemben megjelenő elégedetlenséget kultúrharccal, ideológiai háborúval ellensúlyozni tudják. Elkövethetik azt a hibát, hogy túl nagy teret adnak a maguk guruinak, akik hajlanak arra, hogy a győzelmüket valamiféle totális győzelemmé változtassák és kiélezik az ideológiai háborúskodást: re- vansvágytól vezérelve elkezdik az irtást a köztisztviselői karban, a szellemi élet posztjain, megkísérlik, hogy ideológiai monopóliumot hozzanak létre. Ezt igen nehéz lesz elkerülni, mert nagyon nagy nyomás nehezedik majd a leendő kormányra a médiaháborúban elszenvedett sérelmek miatt, az értelmiségi csoportok között lévő mély szakadékok alapján kialakult szituációban. Az előző négy év fontos tapasztalata, hogy a kultúrharc, az ideológiai háborúság inkább riasztóan hat az állampolgárokra. Ami a militáns kör összetartását erősíti, az a szimpatizánsok körét leapasztja. Ezért nagyon meg kell fontolniuk a politikai döntéshozóknak, hogy engednek-e a saját militánsaiknak. Azonban azt remélem, hogy a pozícióba kerülő új politikusok fel tudták dolgozni az elmúlt négy év tapasztalatát és talán nem fogják újra elkövetni azokat az önpusztító hibákat, amelyeket az elődeik elkövettek. □ Erről szólt a lecke, amit a választók adtak a pártoknak? • Erről is. Reméljük, a pártok nem fogják azt hinni, hogy a szavazóik ideológiailag kötődnek hozzájuk. Gazsó Ferencék tavalyi vizsgálata szerint a választópolgároknak mintegy 20-22 százaléka rendelkezik erős pártpreferenciával. Vagyis ók azok, akik akár esik, akár fuj, a saját pártjukra szavaznak. Körülbelül 30 százaléknak semmiféle pártpreferenciája nincs és nem is halandó részt venni a választásokon. A maradék mintegy 50 százalék pedig szituációkhoz kötötten választ. Ma megteheti, hogy az MSZP-t, holnap pedig az MDF-et, vagy a Fideszt támogatja. És az az érzésem, hogy belátható időn belül ez így is marad. □ Egyetért-e azzal a közíróval, aki szerint a választás igazi tétje. az, hogy Magyarország a Balkánhoz, vagy egy modernizációs folyamat révén a fejlett Nyugathoz csatlakozik-e? • Nem hiszem, hogy, ez volt a választások tétje. Óvnék az ilyen megközelítéstől. Mert ha valaki úgy gondolja: ez a döntés arról szólt, hogy a Balkánhoz csatlakoztunk, akkor esetleg elkezd balkáni módra viselkedni és akkor ez egy önbeteljesítő próféciaként működhet. Szerencsésebb lenne úgy vizsgálni a kérdést, hogy létrejönnek-e stabil struktúrák a gazdaságban, politikában és így tovább, vagy képlékennyé válik a helyzet. Nem gondolom, hogy a választók ezzel a döntésükkel egyszer s mindenkorra arról is határoztak volna, hogy stabil, vagy instabil viszonyok lesznek az országban. Ezt a dilemmát a jövendő események fogják eldönteni. Nem jelentéktelen szerepe lesz annak, hogy a döntéshozók hogyan döntenek. A következő kormánypártnak azt a csapdát is ki kell kerülnie, amit az eddigi kormány-kritikával a maga számára állított. Az eddigi kabinetnek gyakran olyankor is a fejére olvasták, hogy tekintélyuralomra törekszik, amikor csupán kormányozni akart.. Holott egy kormánynak az a feladata, hogy kormányozzon és ehhez megfelelő eszközökre van szüksége. Lesz egy új kormányunk, amelyikre szintén áll ez a tétel. Ha komolyan veszi a saját korábbi kritikáját, úgy kellene kormányoznia, hogy nem veszi igénybe a kormányzás eszközeit. Ez képtelenség. Egészen nyilvánvaló, hogy nem úgy fog kormányozni, ahogy azt az elődjétől elvárta volna. Vagy ha megszületett egy döntés a parlamentben, mindig volt, áld közölte, hogy a kormány működteti a szavazógépet és a többségi, nem pedig a megegyezéses demokrácia elvéből kiindulva kormányoz. Valószínű, hogy a következő kormány sem engedheti meg magának, hogy ne használja a többségét, s hogy minden kérdést a végtelenségig vitasson. Egyfajta szerepcsere következik majd be. A kormánytöbbség elkezdi használni azokat á módszereket és eszközöket, amelyeket azelőtt bírált. És a korábbi kormánypártiak ellenzékből nyilván ugyanazokkal az érvekkel, amelyekkel korábban őket támadták, kritizálni fogják a kabinetet. Ez nem baj. Ez a szereposztás - a dolognak így kell működnie. A csapda az, ha megpróbálnak úgy kormányozni, hogy a szavahihetőségüket ne veszítsék el, mert akkor nem tudnak kormányozni. Ha viszont kormányozni fognak, a szavahihetőségük forog kockán. Ennek még a saját táborukban is lehetnek következményei. Mert biztosan voltak, akik komolyan elhitték: lehet úgy is irányítani az ügyeket, hogy mindenkivel mindenben megegyeznek. A
