Észak-Magyarország, 1994. május (50. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-10 / 109. szám
1994. Május 10., Kedd 6 Ms Itt-Hon KEDVES GYERMEKEIM: DRÁGA KISUNOKÁIM, Orosvári Attiláné Orosvári Renike és Orosvári Attila és Bettiké Születésnapotok alkalmából kívánok sok örömet, boldogságot, jó egészséget és a jó isten áldását, g .Szerető mamátok. § ANYA ÉS KERESZTANYU. •48553/1K' alkalmából jó egészséget kívánunk CSORBA JÓZSEF és VÍZI VIKTÓRIA Miskolc Kedves gyermekeim! Szülinapotok ÉLIÁS DANIKA Miskolc Drága kisunokánk! 1. születésnapod alkalmából minden elképzelhető jót és szépet kívánunk. § & SZERETŐ NAGYSZÜLEID. % Felejthetetlen fiam Dr. Wimmer Zoltán belgyógyász Miskolcon van eltemetve. Sírját volt betegei és kollégái gondozzák, virágozzák. Hálából Isten áldását kérem rájuk. g özv. Wimmerné f Mezőkövesd. 13 Intersjpsm B Ú T O R LAPÓK PARKcnn 20 %-os engedménnyel natúr 10 mm 240.- Ft/rrr fehér 19 mm 625.- Ft/m* fautánzatos 19 mm 750,- Ft/m* Mennyiségi kedvezmény mór ét tábla felett, rakatok vásárlása esetén extrakedvezmény. Szabásból származó maradékok nagy engedménnyel! csaphornyos tölgy l.o. 2.590,- 2.072,- csaphomyos tölgy II.o. 2.200,- 1.760,- lamella tölgy V&50,- 1.080,csaphomyos bükk mozaik tölgy 1.750,990,Bútortapok szabása méretre! Áraink ÁFA-t tartalmaznak! Lépcsőlapok (tölgy, bükk, akác), kerítés és balkonelemek, tipuslecek, szagölecek, vasalatok, tiplik, ól fóliák. Viszonteladóknak, anyagbeszerzőknek engedmény! Z RI-BO Miskolc, Csaba vezér u. 41. Tel.: (46) 314-314 TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E kószöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: ITT-HON (Észak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. -nmor HIRDESSEN AZ ÉSZAKMISKOLCI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN. MISKOLC, BAJCSY-ZS. 15. PF. 178. Tel.: 46/341-611. Telefax: 341-817. REGIONÁLIS MELLÉKLET HIRDETÉSI ÁRAI: 2/1 oldal 82.800.-Ft + ÁFA 2/2 oldal 41.400.-Ft + ÁFA 1/1 oldal 40.800.-Ft + ÁFA 1/2 oldal 20.400.-Ft + ÁFA 1/4 oldal 10.400.-Ft + ÁFA 1/8 oldal 5.200.-Ft + ÁFA Ingyenesen közöljük a névadók, ill. keresztelők híreit, a tördelési sémában megadott méretben. Várjuk Tisztelt $ Ügyfeleinket! 1 1994. Május 10., Kedd Itt-Hon Ms 3 (Város)ünnepi gondolatok Miskolc (ÉM - B.A.) - Május 11- én tartják a miskolci városünnepet. Ebből az alkalomból az Itt- Hon u.ra kért választ a rriegye- székhely több lakójától: Ön milyen ünneplésre érdemes hagyományt vél felfedezni Miskolcon? Vida Gabriella néprajzos, a Herman Ottó Múzeum munkatársa:- Ennél a napnál jobbat kitalálni sem tudnék az ünneplésre. Ez a dátum semmilyen szellemi, vagy politikai irányzathoz, országos ünnephez, jeles naphoz sem kötődik. Egy-egy településen rendszerint a tűz- tól-pestistól megmenekülés dátumai az ünneplésre alkalmasak. Ha ilyen nincs egy város életében, akkor eshet a választás a városalapítás, vagy esetünkben a törvényhatósági jog elnyerésének évfordulójára, amelyet időtlen időkig ünnepelhetnek. Egy ilyen nap rendkívül alkalmas rá, hogy ebben a városban, ahol nagyon sok a betelepülő, vagy második generációs miskolci, valamilyen közös Miskolc-tudat kialakításában segítsen. Dr. Loss Sándor jogász-szociológus, a Miskolci Egyetem jogi karának oktatója:- Inkább arról beszélnék, hogy melyek legyenek az ünnep paraméterei. Ne munkaszüneti napra essék. Ne legyen kötelező, ne kelljen ünneplőbe öltözni. Az ilyesmit egész életemben megszenvedtem. Kellemetlen élményeim vannak - gondolom a generációmból másoknak is - a szűk, ünneplés cipőről, az elegáns ruháról, amiben az ilyen alkalmakkor vigyázzban kellett állni és csak előre lehetett nézni. Ehelyett tartsák az ünnepet a szabadban. Olyan programokkal készüljenek rá, hogy egy egész család megtalálhassa benne a számára érdekeset. Stehlik Ágnes népművelő, a Belvárosi Kulturális Menedzser Iroda igazgatója:- Ahogy egy család, egy egyén életében vannak ünnepek, ugyanilyen szüksége van egy városnak is jeles napokra. Kell, hogy legyenek olyan pillanatok, amikor egy település is elvonatr koztathat a hétköznapoktól. Az ünnep célját valahol abban látom, hogy megpróbálja megszerettetni Miskolcot az itt élőkkel, hogy a magukénak érezzék a megyeszékhelyet. Én például sokszor gondolkoztam már ezen: nem tudnék máshol élni. S hogy vannak-e ünneplésre méltó hagyományaink? A városünnep napjának kiválasztásában jelentős szerepet játszott, hogy ez Miskolc törvényhatósági jogának elnyeréséhez köthető. Kevesen tudják, hogy a törvényhatósági jog elnyerésének 25 évfordulóján, 1934-ben ünnepi hetet rendeztek itt. Ennek hatásai ma is érzékelhetőek: tulajdonképpen az akkori jubileumi rendezvényben gyökerezik a Miskolci Ipari Kiállítás és Vásár is. Vass Tibor, költő:- Miskolc ünnepét idén is szép csendben szervezik. Szeretném végre, ha az önkormányzat rátalálna a helyi civil szervezetekre, amelyek bizonyára szívesen szerveznének programokat az ünnep égisze alatt. Mis- kolcnak vannak hagyományai, amelyeket ünnepelni kell, de miért ne lehetne például az idén elkezdeni a hagyományteremtést éppen azzal, hogy a város vezetősége megkérdezi a lakosságot, a kulturális intézményeket: ók mivel színesítenék az ünnepet. Soltész Rudolf, a Miskolc Városi Televízió (VTV) igazgatója:- Ha a kérdést úgy is értelmezhetem, hogy mit ünnepelnék a városünnepen, akkor az a válaszom: Miskolc egyik intézményének, a VTV-nek az elmúlt évi eredményeit, teljesítményét. Egy éve még csak álom volt, hogy egy műsorral, illetve egy műsor részeként rendszeresen jelentkezhessünk az országos hálózatban. Mára viszont elfogadott helyszíne vagyunk az MTV Szieszta című műsorának. Ez igen nagy mértékben köszönhető az egész televíziós kollektíva odaadó szakmai munkájának. Egy esztendeje gondolni sem mertünk volna rá, hogy valaha megszabadulhatunk a kínos albérlettől, aminek „köszönhetően” csak vasárnap hajnalban jelentkezhettünk saját sugárzott adásainkkal. Hamarosan azonban ennek is vége. Köztudott, hogy önálló frekvenciát kaptunk és június 1-től napi adásokkal jelentkezhetünk. Akkor lenne teljes a boldogságom, ha biztosan tudhatnám, hogy a tisztelt közgyűlés által korábban határozatban garantált támogatást folyósítaná is nekünk a város. Jenei László, a Holnap című folyóirat főszerkesztője:- A hagyományokat az emberek találták ki maguknak, azt hiszem azért, mert egykor nagyon tetszett, vagy nagyon nem tetszett nekik valami. Én elvből nem szeretek semmilyen válogatást a meglévő hagyományok között, sohasem tudhatjuk mi, kinek és miért fontos. Új hagyományok teremtéséhez pedig nem határozatok szükségesek, hanem valamiféle biztonságérzet. Olyan izgalmas butaság ül ki például azoknak a csalódott embereknek az arcára, akik elfelejtkeznek Miskolc iparváros jellegéről. Ka az Avas-délen, a gyár körül, vagy a lyukóbányai telkek között sétálok, ma is lehengerel az a „moldovás”, „tarsándoros” misztikusan szép durvaság, rideg összetartás. Gondoljunk csak a Miskolcon méltósággal végig vonuló néma tömegre 1992- ben. Okosok, bár kissé korán túlfinomultak polgári gesztusaink is. Az elhivatott arisztokraták pedig itt is idétlenek. Valahogy nem áll jól nekik. Mindezen túl pedig kinek-kinek ma- gánmitológiája van. Ebben benne van a magát öregnek gondoló újságíró barátom diósgyőri- sége, az Avas, amit mindeddig csak Selmeczi Gyuri vett „emberszámba”, a kulturális egyesületek ügyszeretete, a Pannónia tömbje, vagy a Palotaszálló. És a többi. — HETI JEGYZET — Eqt} eV Priska Tibor Egy év elmúlt. Mondja a kolléga. Mi az, hogy elmúlt? Csak úgy? így bizony. Elment és kész. Nehéz erről beszélni, mert magunkról van szó. Előszedjük a lefűzött példányokat és tényleg: 1993. május 13-án jelent meg az Észak-Magyarország regionális melléklete, az Itt-Hon. Abaúj- ban, Zemplénben, Borsodban és a miskolci régióban, szikszói, sátoraljaújhelyi, tiszaújvárosi, miskolci szerkesztőséggel. Kissé sietve szedtük össze az ehhez szükséges szellemi, anyagi erőt és eléggé ijedten vártuk a fogadtatást. Ma már egy év elteltével dicsekedhetünk vele: nem volt azért rossz ez a fogadtatás. Az elmúlt ősszel-télen majd minden nap találkoztunk valahol olvasóinkkal, kérdeztük véleményüket, kértük javaslataikat az Észak-Magyarország munkájáról és természetesen mindenütt rákérdeztünk az Itt-Honra is. Ezekre a véleményekre alapozva - persze az udvariasságot is figyelembe véve - mondható ki, hogy nem is volt azért olyan rossz a fogadtatás. Elsősorban ezért nem, mert ma már a világon mindenütt növekszik az igény a helyi hírekre, a közvetlen környezetben történtek megismerésére, a várható fejlesztésekre, tehát mindarra, ami a régiónak nevezett területen előfordult, vagy előfordulhat. Borsod-Abaúj- Zemplénben lapunk, az Észak-Magyarország az egyetlen, mely berendezkedett- súlyos milliókért - az MTI-re, ily módon pedig kapcsolatban áll a világ valamennyi jelentős hírügynökségével, szó szerint napra készen kapva a világ minden tájáról a történéseket. A komputer minden szobánk asztalán ott áll, ezzel dolgozunk mindahányon, a képet is különleges gépeken kapjuk. Tizenhat oldalon, ha szükséges, úgy több oldalon lapunk képes is megjeleníteni ennek a hihetetlenül gazdag anyagnak a summáját. Érdeklik viszont olvasóinkat a legszűkebb környék hírei is. Az apró, mindennapi dolgok, melyek nem tartoznak a világ nagy eseményeinek sorába, de nekünk, itt élőknek igenis fontosak, érdekesek. Nagy örömünkre szolgálnak a tévéiek, melyek mindenféléről beszámolnak. Kaptunk már vőfélyverseket, házassági gratulációkat, kirándulásokról, találkozókról szóló írásokat, meg persze veszekedőseket is, melyben közük, hogy ezzel, vagy amazzal a rendelkezéssel, vagy akármivel nem értenek egyet. Meg, hogy ne legyünk már annyira álszerények: köszöneteket, biztatásokat is kaptunk és ha megszólnak is érte, ezeknek örülünk a legjobban. Nem akarjuk mi most ünnepelni magunkat, nekünk is, mint mindenkinek, van elég bajunk, annyit mégis hadd mondjunk: az Itt-Hon megszületése óta elmúlt egy év. És mégis itt vagyunk... Miskolc, az ünnep titokzatos tárgya Fotó: Laczó József
