Észak-Magyarország, 1994. április (50. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-06 / 80. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994- Április 6., Szerda-----------APROPÓ —------­C somagolás Dobos Klára Talán lesznek akik bosszankodnak, ha ép­pen akkor járnak majd Berlinben, mikor a Reichstag becsomagolt állapotba kerül. Egy kicsit olyan lesz, mint mikor Rómában a Trevi kút van állványzat mögött, a Six- tusi kápolna freskóját restaurálják, mert pereg, vagy Londonban a Tower áll felújí­tás alatt. Nagyot utazik az ember sok pén­zért, és hazajön anélkül, hogy látta volna, amit mindenki látni akar. Hiszen azért megy oda, hogy elmondhassa... Persze a Reichstag ügye egy kicsit más. Egyrészt mert ez művészet, olyasmi, mint mikor a budapesti Szabadság-szobrot ál­cázták kísértetnek. Másrészt, aki akkor megy oda, mikor az épület be van csoma­golva, sokkal különlegesebbet lát, mint a többiek. És sokkal biztosabb, hogy rajta kí­vül azt nem sokan látják. Ráadásul, aki csomagolva már látta, az elmehet újra Ber­linbe megnézni Reichstagot „alapállapot­ban”, de aki alapállapotban látta, az nem valószínű, hogy csomagolva is látja. Hiszen mindössze két hétig lesz százezer négyzet­méternyi, ezüstösen csillogó, garantál­tan környezetbarát és újrafeldolgozható anyaggal befedve a történelmi épület. A New Yorkban élő, bolgár származású művész, Christo már „vizsgázott” csoma­golásból, a legrégebbi párizsi Szajna híd, a Pont Neufvolt kísérletének első tárgya, és Kaliforniában felállított már egy negy­ven kilométer hosszú nejlonkerítést is. De álma - ki tudja miért - a Reichstag volt. Természetesen a bonni parlament elé ke­rült a dolog, mert hogy mégiscsak egy hí­res történelmi épületről, mi több, nemzeti jelképről van szó, amit nem lehet csak úgy csomagolgatni... Szóval a honatyák jól összevesztek, végül azonban kis többséggel Christo nyert, aki azt mondja, hogy eme tevékenységének cél­ja így visszaadni az épületeknek az idők fo­lyamán elvesztett értékeit. Magyarázata természetesen százféleképpen magyaráz­ható. Van akinek tetszik az ötlet, van aki­nek, nem. Egyetlen előnye viszont biztosan van: a művészet bekerült a parlamentbe. Diákfotók Pécs (MTI) — Dr. Aknai Tamás művészettör­ténész nyitotta meg tegnap a XXVII. Országos Középiskolai Fotókiállítást, amelyet az orszá­gos pályázat díjazott képeiből állítottak össze. Az idei pályázaton - a nemzetközi fotópályá­zatokhoz hasonlóan - első alkalommal vehet­tek részt sorozatokkal. A rendezők szerint ez szerencsés döntésnek bizonyult, a beküldők szívesen éltek a lehetőséggel. Az ország har­minc iskolájából érkeztek pályamunkák, s százhetvennégy tanuló hétszáznegyvenhárom fényképe került a zsűri elé. Négy fiatal képeit díjazták arany fokozattal, nyolc tanuló ezüst, hat tanuló bronz fokozatú elismerést vehetett át fényképeiért. Dr. Szász János fotóművész vándordíját a pannonhalmi Pfeffer Károly kapta, az országos középiskolai fotókiállítás vándorserlegét pedig a Nyíregyházi Művésze­ti Szakközépiskola és a Budapesti Városmajo­ri Gimnázium érdemelte ki. A kiállítást május 2-ig tekinthetik meg az érdeklődők Pécsett, az 508. sz. Szakmunkásképző és Szakiskola au­lájában. • Tatár Iván és Horváth Gyula irodalmi estjére várják az érdeklődőket április 7-én, csütörtökön este 7 órától Miskolcon a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban. A mű­sorban közreműködik Szakállas Zsolt (gitár). írófesztivál Miskolc (ÉM) - Az Új Bekezdés Művészeti Egyesület július 20-25. között Miskolcon ren­dezi meg a Fiatal írók III. Országos Fesztivál­ját. A rendezvényen szakmai konferenciák, kötetbemutatók, ismeretterjesztő előadások, képzőművészeti kiállítás, színjátszó csopor­tok, koncertek várják a résztvevőket és az ér­deklődőket. A fesztivál szakmai és szabadidős programja­it szervezők május 15-ig várják - elsősorban - a pályakezdő fiatal írónemzedék képviselői­nek jelentkezését, és a bármilyen művészeti ágban bemutatkozni kívánó egyének vagy kö­zösségek bemutatkozó sorait, az alábbi címen: Új Bekezdés, Miskolc, Pf.: 620, 3510. (Esti órákban telefonon is: 46/370-733). Mit ránkhagytak a századok Miskolc (ÉM - DK) - Rosamund, £ szarmata hölgy gépkocsival érke zett Budapestről. Lovász Emese ré gész ültette a bábut maga melle gépkocsijában, még a biztonság övét is bekapcsolta. A piros lámpák nál elkapott egy-két furcsálló pil lantást... De szerencsésen megér keztek, úgyhogy Rosamund már £ miskolci Herman Ottó Múzeurr papszeri kiállítási épületében a: egjdk vitrinből szemléli a mai vilá got, a mai Embereket. Történetéhe! azért még hozzátartozik: az is, hogs miután lábbelije kicsit mdiánosrc sikerült, Lovász Emese fogta ma gát, s az utolsó pillanatban ő (sk. készítette el az inkább illő „cipellőt” teljessé téve így a viseletrekonst rukciót. Hasonló történeteket valószínűleg az új állandó kiállítás anyagál összeállító minden régész tudns mesélni. Közösen „falazták” például a kőkori házat, s bizony mikor el­tűnt a kőbalta, kiderült, Révész László eldugta, vagyis elrejtette eb­ben a házikóban. A teljes kiállításon érződik ez a jókedv, s hogy szíwel- lélekkel készült B. Hellebrandt Magdolna, Koós Judit, Lovász Eme­se, Révész László, Ringer Árpád és Wolf Mária régészek rendezésében. Veres László múzeumigazgató is el­mondta, hogy kollégái a legszebb tárgyaikat hozták el a kiállításra. Volt miből válogatniuk, hiszen me­gyénk földje rendkívül gazdag régé­szeti leletekben. A híres paleolit le­let, a bársonyházi szakócák felfede­zésével indult meg az őskőkor kuta­tása hazánkban, ezt követően több más, barlangokból vagy nyíltszíni telepekről előkerült leletek gazdagí­tották a múzeum gyűjteményét. Tatárlesen Gazdag válogatás látható a bronz- művesség termékeiből, a kelták fegyvereiből, pénzekből. A Kárpát­medencét 568-ban elfoglaló avarok hagyatékaiból a nyékládházi, sályi, miskolci temetők leletanyaga emel­kedik ki. Jelentősek a VII-IX. szá­zadi szláv emlékek. A honfoglaló magyarok főként a karosi, mező- zombori leletekkel képviseltetik magukat. Most egészen más volt a rendezési elv, mint a ’85-ben lebontott tárlat­nál, itt arra törekedtek a rendezők, hogy a több ezer évet minél kézzel­foghatóbb közeibe hozzák. A régé­szeti leleteket egykori szerepüknek, használati módjuknak megfelelően tárják a látogatók elé, megelevenít­ve így a letűnt korok egy-egy apró Csorbakő várában megtalált pénzhamisító műhely Fotók: Dobos Klára töredékét. Vállalják, sőt hangsú­lyozzák, hogy nem a szakmának, hanem a nagyközönségnek készült a tárlat. Ezért a több viseletre­konstrukció, a pénzhamisító mű­hely termékei, a nemrégiben az M3- as ásatásod talált kelta kemence... S ha már a kemencénél tartunk, de elmondhattuk volna a kőkori házi­kónál is: ezek nincsenek üveg mö­gött. Ami szintén a „kézzelfog- hatóságot”, emberközeliséget szol­gálja. Egyébként főként a gyerekek­re gondoltak az anyag összeállítá­sánál, a rendezésnél. Hiszen általá­ban minden gyereket nagyon érde­kel a régészet, az oktatásban vi­szont ez elhanyagolt terület. S hogy a kicsik biztosan szeretnének meg­fogni valamit? Hát persze, ez termé­szetes. Olyankor egy hang „védi” meg a tárgyakat a sok érintés okoz­ta kopástól, hangszórón kérik, hogy ne nyúljanak semmihez. (Persze, az értékes tárgyakat értékes riasztók­kal óvják!) Hogy minél több diák nézze meg a kiállítást, azért gondol­ták úgy a rendezők, hogy egyelőre nem kell fizetni a megtekintéséért. Persze aki tud, az áldozhat ebből az alkalomból is a múzeumra. Az új-ré­gészeti kiállítással már majdnem teljes a múzeum, a várostörténeti és a népművészeti állandó tárlatokat követi most ez. Ebben az évben sze­retnék elkezdeni az utolsó rész ren­dezését: a pincében ásványkiállítást tekinthetnek majd meg a látogatók. Aztán kívülről is festeni kell, előbb- utóbb szabadtéri kiállítások is ké­szülnek, talán múzeumpedagógus is lesz egyszer az épületben, s így le­het múzeumi órákat tartani. Pető Margit: Csillagrúgtatás Tusnády László Az élet igenlései a létezés lehetősé­geinek a keresése, a teljesség ma­kacs igénye a lényege Pető Margit Csillagrúgtatás című kötetének. A szép kiállítású könyv borítólapjá­nak az alapszíne kék. Ez a szín az arannyal együtt az örököt, az állan­dót, a halhatatlant jelenti az ősi fel­fogás szerint. A kék szárnyas csikót övező tájban az ég és domb piros (vörösesbarna) színébe a házak fe­hér tisztasága vegyül: ártatlanság, termékenység és örök fonódik itt össze; életnek, művészi küldetésnek gyönyörű foglalata: egyszerre is- meijük meg Pető Margitot, mint költőnőt és festőnőt. A kötet hét részből áll: „Előszó” és kétvers (Csillagrúgtatás/Azonosítá- si jel) meg hat további egység: cik­lus. Ezek a részek, mint valamilyen zenemű alkotóelemei, kapcsolód­nak össze: Aranybilincsben, Féltem az embert, Borsó a falra, Lélektap- lóra harmat, Ujjam hegyén a simo- gatás, Libikóka. Hosszan lehetne arról írni, hogy ezek a címek mennyire beszédesek. Nem tekintem véletlennek az első cím „arany” elemét. A verseken átá- ramló, a bennük jelen lévő öröknek a képe ez. A „bilincs” a kötöttség­nek, a kornak, a „szűk korlátú léc­nek az ereje hatalom, ténye. Erede­ti környezetükben is van jelentésük ezeknek a címeknek, de így egymás mellett sorakozva, szinte az egész kötet érzelmi és gondolati hálóját feszítik ki. Bizonyos motívumok, gondolatok, mint hidak tartóívei, ciklusokon nyúlnak át. Ilyen a nyel­vet dicsőítő, anyanyelvet átölelő gondolatok érzések sora, hogy végül a kötet búcsúzó verse is létünknek eme csodálatos eleméről, talapzatá­ról, gyökeréről szóljon. Az egyéni lá­tásmód a versek egyik igen fontos éltető eleme. Jóllehet már Lenau panaszolta, hogy „agyonpéldázott vándorút az élet”, a művésznek vi­szont ezen az úton úgy kell járnia, hogy mindig - újra meg újra csodál­kozzon rá az élet kis és nagy jelen­ségeire, mozzanataira. Szeme olyan, mint Ádámé emberi létre születése reggelén. Ezt az eredeti rácsodálkozást Pető Margit képei, fordulatai, rímei és metaforái is ki­fejezik. Ilyen remeklése a „Mókus-ugrású gondolatok” is. Míg a modem költé­szet sokszor lemond a rímről, itt a rím új ízeire, zamataira találunk rá, és örvendezhetünk, hogy nyelvünk nem valami unott, agyonhasznált eszköztár, hanem kincsesbánya, ki­fogyhatatlan lehetőségei vannak. „Csak” művészi tehetség, eredetiség kell hozzá. A természetben az ember könnyen érezheti magát a mindenség részé­nek. A boldogságunkhoz kell a gyö­kértudat. Az elidegenedésnek szo­morú átélése szól hozzánk a „Nyárvégi Balaton” című versből: „...tudom, a városba kell mennem - lúdbőrös lesz a lelkem.” A pacsirta-, rigó-, fecske-, rétisas-lét lehetősége csak időszakos, ezért is csak vendég a mai ember a bol­dogságot még őrző természetben (Zsennyei átváltozás). A tárgyak is kedvesek tudnak lenni, ha az igazi élet emlékeit őrzik (Ra­gaszkodás), de ahol az emberi orca elvész, és már nem vagyunk önma­gunk, ott kőben, fában, vízben kere­si a költő az embert, aggódik érte, reménye őrzi (Humánum). A végtisztesség az ittmaradók szo­morú kötelessége. Antigonéi fela­dat. A gyertyák, a fáklyák lángja halálkárpitról lobog. Az eltávozott üzenetéből is az élet szavait kell fel­ismernünk, ezért tragikus az, ha a születés fényei egyre halványabbak a halál csóvája mellett. Minálunk egyre-szűkebb az élet útja: „Mert széles az út/ mely a veszedelmekre visz/ és keskeny az, mely/ innen ki­vezet;...” (Két temetés) (1989.) Létezésünk beszélyüzenetű útjelzői mellett sem adhatjuk fel a küzdel­met. A költőnő a múlt-jelen-jövő lép­teiről beszélve elmondja: „térdig napfényaranyban gázolok”. Lelke valóságlemezére tapadó pillanatok sok színe közül az első háromban ott az arany: vertarany, óarany, sárarany. Ez a szó szerepel az édesanyámnak című versben is rendkívüli többlet­tel, záróakkordként: „Lám/ elöre­gedtem, koptat az idő/ - s én csak hallgatok - Anya.../ múló szavakból/ feloldoz arcod aranya.” Az „anya” szó ily rímes aranyba fog­lalása költészetünk gyönyörű pilla­nata. Az alliterációt még tovább mé­lyíti a második hang egyezése: ar- (arcod aranya), s az ezután követke­ző „-anya” szójátékszerűen egyezik a vers főszereplőjével. Persze, itt a játékot József Attila-i értelemben gondolom: a legnagyobb művészi ér­ték része is lehet, s a formán túl a sugárzó jelentés: az arany megront- hatatlanságával, az idővel való szembeszegülésével az öröknek a képe, s az édesanya jelenléte éle­tünk rendkívül gazdagsága, öröme. Kaotikusán változó világunkban szükséges, hogy ilyen szép alkotá­sok adják az erőt küzdelmeinkhez, tegyük ünnepivé mindennap- jaihkat. A kötetet Pap János előszava vezeti be, Serfóző Simon lektorálta. A kia­dást Cseh Károly készítette elő. Los Andinos Miskolc (ÉM) - A Los Andinos együttes ad népzenei koncertet áp­rilis 6-án, szerdán este 8 órától a Miskolci Egyetem I. előadójában (mozi). Jegyek a Közművelődési Tit­kárságon és a helyszínen kaphatók. Rockfesztivál Kazincbarcika (ÉM) - A II. K3 Rockfesztivált április 15-én és 16- án, pénteken és szombaton rende­zik meg a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központban. A szervezők célja, hogy fellépési lehe­tőséget biztosítsanak a városban és a környező településeken működő amatőr rockzenekarok számára, és a szakmai zsűri tanácsokkal és ötle­tekkel segítse az együttesek mun­káját. Sass Sylvia képei Tiszaújváros (ÉM) - Sass Sylvia operaénekes, Liszt-díjas, érdemes művész festményeiből látható kiál­lítás április 17-ig a tiszaújvárosi Vá­rosi Kiállító teremben. A művésznő április 9-én, szombaton délelőtt 11 órától közönségtalálkozóra váija az érdeklődőket. Nyelvtanárképzés Miskolc (ÉM) - A Miskolci Egye­tem Bölcsésztudományi Intézete tá­jékoztatja az angol, francia, német szakos posztgraduális nyelvtanár- képzés iránt érdeklődő pedagóguso­kat, hogy a Művelődési Közoktatási Minisztérium döntése révén lehet­séges nem orosz szakos tanárok képzése is második diploma szerzé­se céljából levelező formában, ami heti két foglalkozást jelent. A képzés főiskolai szintű. Időtarta­ma hat félév. A tanulmányi és vizs­gakötelezettségeiknek eleget tett hallgatók angol (francia, német) szakos főiskolai szintű nyelvtanári oklevelet kapnak, amelynek birto­kában bármilyen típusú és fokozatú oktatási intézményben nyelvtanári munkakörben alkalmazhatók. A nyelvtanár-átképzésre azok az ér­deklődők jelentkezhetnék, akik nyelvszakos tanári vagy valamilyen más pedagógus diplomával (tanító, óvodapedagógusi) rendelkeznek, és jelenleg pedagógusi munkakörben dolgoznak. Ebben a posztgraduális átképzési formában részt vehetnek azok is, akiket munkahelyükön nyelvtanári oklevél megszerzésére köteleznek. Az átképzésre jogosul­tak lehetnek gyesen, gyeden lévők és munkanélküliek is. Az átképzés­ben nem vehetnek részt azok a nyelvtanárok, akiknek az egyik vagy mindkét szakja nyugati nyelv. A nyelvtanári-átképzési program­ban való részvétel további feltételei a következők: „C” típusú középfokú állami nyelvvizsga a választott nyelvből; köz- vagy felsőoktatási munkaviszony (kivéve a munkanél­külieket). A művelődési miniszter 11/1990. (X. 4.) MKM rendelete szerint a „C” tí­pusú állami nyelvvizsgával egyen­értékűek azok a nemzetközi nyelv­vizsgák (Goethe, Cambridge stb.), amelyeket a hivatkozott rendelet 5. paragrafusa szerint honosítottak. Az átképzésre az MKM által előírt formanyomtatványon lehet jelent­kezni. Jelentkezési lapok beszerez­hetők a Borsod-A.-Z. Megyei Peda­gógiai és Közművelődési Intézettől (3534 Miskolc, Andrássy u. 96. Pf.: 505. Telefon: 46/350-433), a Miskol­ci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetének Tanulmányi Osztályá­tól (3515 Miskolc-Egyetemváros Te­lefon: 46/365-111/20-15-ös mellék), illetve az MKM ügyfélszolgálati iro­dájától (1055 Budapest, Szalay u. 10-14. fszt.). A jelentkezési lapot pontosan kitöltve, az előírt mellék­letekkel együtt legkésőbb 1994. áp­rilis 30-ig kell a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetének Tanulmányi Osztályára megkül­deni. Az 1994/95-ös tanévre angolból és németből 20-20, franciából pedig 7 főt vehetnek fel a felvételi (írásbeli, szóbeli) vizsgán legmagasabb pont­számot elért jelentkezők közül. A felvételi vizsgák előreláthatólag 1994június végén, illetve július első napjaiban lesznek. Kellő számú je­lentkező esetén önköltséges térítés­sel felvételi vizsgára előkészítő tan­folyamot szerveznek. A jelentkezés­sel, a felvétellel és a felvételi vizsgá­ra előkészítő tanfolyamokkal kap­csolatban az alábbi telefonszámon lehet érdeklődni: 364-111/20-15-ös mellék.

Next

/
Thumbnails
Contents