Észak-Magyarország, 1994. április (50. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-01 / 77. szám
6 ÉSZAK-Magyarország Tréfálkozósdi 1994 1 Áprilisi képeslapok Csúcstalálkozó a városházán... T. Asztalos Ildikó Miskolc polgármestere hivatalában fogadta, s ebéden látta vendégül Gipsz Jakab munka- és hajléknélkülit. A polgármester-asszony elegáns kiskosztümöt viselt, fehér blúzzal, vendége koK ttas nagykabátot. Tolmács jelenlétért lefolytatott - ugyanis nem értették Í meg)egymást - hivatalos megbeszélésü- :ön megegyeztek abban, hogy Gipsz Jakab viszonozza T. Asztalos Ildikó g esztusát, s a Szinva híd alatti hajléká- an egyfogásos ebédet tálal fel neki. Föltéve, ha tud halat fogni a patakban. Dúl a vita, hogy milyen szobor ékesítse a miskolci Városház teret. A pályázatra benyújtott „legnagyobb magyar emlékművének felállítását eddig sok kritika érte. Átmeneti javaslatunk talán tetszhet a nézőnek. Elölről is, hátulról is. Torgyán József, az időjáráshoz illő viseletben karikás ostorokat fabrikál. Mégpedig Miskolcon, ahol az aszfaltot felszántották, hogy egyetlen ölnyi föld se maradjon parlagon. Az ostorral egyaránt lehet aurrogtatni és a traktorost hajtani. Ez a magyar virtus. Új színfolttal gazdagodott a város. Miskolc és Kairó testvérvárosi kapcsolatai közismertek. Az előzékeny egyiptomiak egy archaikus szobrot ajándékoztak és helyeztek el az egyik lakótelepen. A Miskolcon járt ufonautáknak úgy megtetszett az avasi torony, hogy annak K ontos mását fölépítettek a holdon. A is, zöld emberkék innen kiláthatnak, sugározhatnak, s kukkolhatnak. S tűnődhetnek azon, hogy az avas mit jelent: tilalmas erdőt, vagy ehetetlen szalonnát. < Kacsalábon forgó beugrató... Addig nem sír, amíg nevet az ember iz az a ház, amelyről mindenki álmodott... Volt aki bevette, volt aki nem. Április elsején megesik ilyesmi. Fotók: Laczó József Brackó István Miskolc (ÉM) - Karácsonykor fenyőt állít az ember, szilveszterkor pezsgőt durrant, húsvétkor locsol- kodik, majáliskor kilátogat a Csa- nyikba, április elsején pedig tréfálkozik. Már persze akkor, ha van kedve. Ha fogékonyak vagyunk, vesszük a lapot és nem sértődünk meg. A beugratás akkor ér valamit, ha a kiszemelt áldozat valóban beugrik. Elszoktunk attól, hogy bölcs eleink naptárra vonatkozó szokásait figye: lemmel kísérjük, s betartsuk a régi regulát. Elszoktunk attól, hogy napi gondjainkon felülemelkedve a dolgok napfényes oldalát lássuk, s egy kacaj, vagy egy kajánkodó mosoly erejéig lazítsunk. Egy öt évvel ezelőtti történetet elevenítek fel. Talán szolgál némi derűvel és tanulsággal. Beugrattam vagy kétszáz embert. Az Eszak-Magyarország olvasóinak számához képest ez kevés. De éppen elégséges ahhoz, hogy némi büszkeséget érezzék: egyetlen cikk kapcsán kétszáz levelet, illetve telefont kaptam. Beu-Grato jeligével Lapunkban 1989. április elsején megjelent egy (ál)fényképpel illusztrált cikk. Ebből másolok ki néhány passzust. Mintegy bevezetőként. „Szinte észrevétlenül, de az előírásoknak megfelelően, szigorú titoktartás mellett készült el az új, kísérleti ház Miskolc és Szirmabesenyő között. Nem messze attól a helytől, ahol a híres-hírhedt alacsony komfortfokozatú lakótelep (gettó) épült volna meg. Ilyen még nem volt Borsodban, a világban sem... Egy nyugatnémet (Beu) vállalat és egy olasz konzorcium (Grato) birtokában van a részvények negyven-negyven százaléka, a további húsz százalékon a helyi vállalatok osztoznak. Mivel a falakat alagút-zsalus technológiával építik, fűrészpor és cement keverékéből, így érthető, hogy az üzletben érdekelt a hejőcsabai cementgyár és a ládi fatelep is. Az épület 500 lakásos. A fürdőszobák kádja süllyesztett, s minden konyhát mosogatógéppel szerelnek föl. A hőellátást egy napelemes futómű látja el. A háznak saját kútja és vízellátási rendszere van. Á köztisztasági vállalat itt nem teljesít szolgálatot, hiszen a komplexum saját hulladékmegsemmisítő berendezéssel rendelkezik. A tetőn fedett uszodát alakítottak ki. Újdonság még, hogy az ablakok nem nyithatóak, mert minden helyiség légkondicionált. Az épület földszintjén autójavító üzemet, mosodát és éttermet rendeztek be, ezeket a lakók az első évben ingyen vehetik igénybe. Viszont a lakók feladata az önellátás biztosítása: takarítás, parkosítás, kapuügyelet, kulturális programok szervezése, gyermekmegőrzés. A jelentkezők a lap címén nevezhetnek be, s a borítékra írják rá a Beu-Grato jeligét.” A mézesmadzagot édesítette, hogy a kiválasztásnál szociális szempontok nem számítanak, s bárki jelentkezhet. A lakbér évente és négyzet- méterenként 100 forint, ami a kilátásba helyezett méreteket tekintve 6 és 8 ezer forint közöttire becsülhető. Továbbá: a kiválasztásnál előnyt élvez az, aki takarítást, főzést, reparálást vállal. A kiutalás független a tanácstól és az OTP- től... És végül még egy csavar a tréfán: három lakást a jelentkezők között ingyen sorsolnak ki, s azokat - a gavallériájáról ismert pénzintézet - kívánság szerint rendezi be, persze díjtalanul. Hiszi is, nem is Jöttek esőstől az ajánlkozók. B.B. okleveles budapesti villamosmérnök a rádióban hallotta a hírt. Mint írja, a klímaberendezések fejlesztésével és karbantartásával foglalkozik. Amennyiben a lakóház műszaki létesítményeit üzemeltető vállalat részéről igény merül fel, a fenti szolgáltatás ellátásában - lakás fejében - segítséget nyújtok.” A 16 éves miskolci T. A. vette a lapot és csak ennyit írt: „Ezalatt a nyusziházban, fűszálakból vetett ágyban három nyuszi aludt szépen, összebújva, békességben...” Egy jeligés levél feladója közli: „Kedves Uraim! Ha valóban ilyen sokáig titokban tudták tartani egy ilyen nagyszerű létesítmény építését, Önök zsenik. Azt hiszem, kiváló tréfa lenne, ha néhány emberben hiú reményt ébresztene. Remélem, a jelentkezők névsorát nem közlik. Ki szeretne április bolondja lenni?” E. I. Ózdról egy két és fél szobás lakást kért, de az utóiratban kételyeinek adott hangot: „Elnézésüket kell kémem, de aggodalmaim támadtak a cikkel kapcsolatban, ugyanis az írás április 1-én jelent meg. Áprilisi sajtókacsa ez?” Volt, aki gorombábban fogalmazott: „Én nem vagyok tréfás kedvemben. Játszanak önök a borotvával? Ha már ilyen unalmas az életük, hát dobják el. A cikk úgy érintett, mintha azt írták volna, a nyugdíjasigazolvány felmutatása mellett fél kilogramm sertéskaraj féláron kapható... Önök ott bent most röhögnek a beérkezett jelentkezéseken?” Gyógyító remény Nem röhögtünk. Most, öt évvel a beugrató Beu-Grato után sem tudom érzelem nélkül olvasni azt a levelet, amelyet átsüt a gyógyító remény. A szép kézírású irat Magyarországról érkezett, magyarul, de feladója korábban Romániában élt. „Erdélyi menekültek vagyunk. Nagyváradról származunk. Van személyi számunk, tehát lassan az új hazában jogi személyekké léptünk elő. Úgy érzem, hogy megkapaszkodtunk és gyökeret eresztettünk. Kecskemét környékén, egy tanyán lakunk. Villany van, a vizet hordani kell. Éléskamra, fürdőszoba nincsen. Családom négytagú. Vizsgázott mozdony- vezető vagyok. Feleségem kórházi adminisztrátor... Szeretnék egy háromszobás lakást. Igen szép, felelősségteljes munkakör az enyém. Szoros kapcsolatban vagyok a természettel, a tájjal, az emberekkel. Nehéz beszélni arról, hogy mit érzek, amikor pár száz utassal a hátam mögött, vagy 10-15 millió forintot érő szerelvénnyel robogok a végállomásra, baj nélkül. Hogy ezt elérhessem, pihenten kell jelentkeznem a munkakezdéskor. Bármely napszakban munkára képesnek kell lennem. Nagyon szeretem ezt a munkakört, jól érzem magam a MÁV-nál. De a lakásproblémámat nem tudom megoldani...” B. Z. és családja vette a fáradságot, s április 2-án felkereste a helyszínt. Semmit sem láttak, a táj tetszett, s beneveztek egy háromszobásra. „Az Ötlet családomnak is elnyerte a tetszését, s a gyerekek tisztára odavoltak a fürdőmedencéért. A nagyobbik fiam most tanul úszni...” Egy ki- szuperált vízügyi dolgozó - a lakás reményében - szívesen vállalna úszásoktatást. K. Cs. és felesége takarításra és felügyeletre szegődne. Bár van lakásuk, de nem szeretik az Avast. H. Gy. okleveles kazánfűtő. Vállalná a napelemek kezeléséit?). Jelenleg édesanyjával él egy garzonban, de szeretne megnősülni. Kellene a hely, s a remény, hogy a majdani gyerekek is elféije- nek. P. S. üzemmérnöki diplomával és villanyszerelői szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezik. Leendő élettársának, akit feleségül akar venni, egy gyermeke van. Minden költséget, s a szakmával összefüggő tevékenységet vállalnak... A borítékra - a remény jegyében - ők is ráírták a Beu-Grato jeligét... Lírai kitérő A Beu-Grato kitaláció volt, földobó, kedvcsináló olvasmány 1989-ben. Akkor már csikorgott a régi rendszer, sokasodtak a bajok. A gyárépítő, lakásépítő eufória csökkenőben volt, sorra jelentek meg a szamizda- tok, bejelentették, hogy kivonulnak a szovjet csapatok, Lakitelken már hegyezték a sátorkarót, s abban az esztendőben hirdették ki a zászlólobogtató parlament ablakából, hogy Magyarország köztársaság. Valami volt a levegőben. A bőrén érezhette mindenki, hogy változás előtt áll az ország... Hogy mi köze a rendszer- váltáshoz, egy ország alapvető státusát meghatározó korfordulóhoz egy alkalmi, s némely esetben kritikával illetett április tréfához? Minden és semmi. Egy jelentkező közli, aki rendezett anyagi körülmények között élt, 73 négyzetméteres szövetkezeti lakásában: „Úgy gondolom, hogy a közösen végzett munkák jó közösséget alakítanának ki, és az emberek nem lennének olyan elszigeteltek, befeléfordulóak, mint egy lakótelepi házban. Lakatosmunkát, parkosítást vállalok, a feleségem jól főz, kapuügyeletes is lehetne, vagy bármi... Bővebb tájékoztatást kérek!” Egy jónak vélt ötlet a fantáziát is megmozgathatja. Ez máshol és máskor is kamatozhat, csak ki kell használni. Témánk szempontjából, szigorúan tudományos alapon, egy jókedvű küldemény érkezett Ongá- ról: A süllyesztett fürdőkádat nem tartom szerencsés megoldásnak, mert mi történik, ha rálépek a szappanra? Kellene egy gomb, amely ilyenkor felemeli a kádat... És itt vannak az ablakok. Nem nyithatóak. Francba a légkondicionálóval! Néha ki kell nyitni az ablakot. És ha én akácillatot akarok szippantani?” És végül... A levelek 80 százaléka a helyismerettel bíró miskolciaktól érkezett. A jelentkezők többsége fészekrakásra vágyó fiatal volt, s a kérelmeket többnyire nők írták. Ez is jelent valamit. A jó történeten nem fog az idő. Hiszem, ez is ilyen történet, s játék volt. Utólag is megkövetem azt, akit megbántottam, de sérteni nem akartam. Lakást építeni, otthont adni nem tudok. Nekem csak annyira futja a kurázsiból, hogy megédesítsem a percet. Tettemért utólag is vállalom a felelősséget. Ebben erősít meg egy közlés: „Beugrottam a Beu-Gratonak, de könnybe lábadt szemmel röhögtem az albérletben. Ez egy Cso-Dá-Latos Mar-Ha-Ság. Csak így tovább, te pihent agyú beugrató.” Április 1., Péntek Ma a Csanyikban Tekintettel a meteorológiai és a politikai széljárásra, a rendezők úgy döntöttek, hogy a május elsejei csa- nyiki majálist egy hónappal előbbre hozzák. Ma tehát vidám mulatság ígérkezik a Királyasztalon. Az érdeklődőket sátrak, pecsenyesütők és léggömbárusok váiják. Az április elsejei majálisra igyekvők a tömeg- közlekedési eszközöket ingyen vehetik igénybe. Egyébként ma avatják föl azt a fogaskerekű vasutat is, amely a helyszínre viszi az utasokat. Mazsola a kenyérben Az MDF kezelésében új sütöde nyílt „Frici” néven a Sötét kapuban. A minden extrával fölszerelt üzemben kipróbált szakemberek dolgoznak, s csak olyanok, akik letették a privatizációs vizsgát Szabó Tamásnál. Az itt készült kenyérben búzaliszt is van, s kilónkénti ára - bár az ellenzéki pékek 100 forintot jósoltak - egy hajdani napidíj értékét, azaz 31 forintot tesz ki. A hírek szerint ebbe az olcsó „mindennapiba” mazsolát is tesznek. Sínen a kohászat Miután nyilvánvalóvá vált, hogy felújítják a Hegyközi keskeny- nyomtávú vonatot, a diósgyőri kohászat kapitális megrendelést kapott. A felszedett és ócskavas-telepre vitt síneket a nagymúltú gyár pótolja majd. Miután az alapanyaggondok nem tisztázódtak, a gyakran nevet változtató, s anyagi gondokkal küszködő patinás üzem műanyagból készíti a síneket. Ez sok embernek ad munkát, nemcsak Diósgyőrben, hanem a muníciót szállító Tiszaújvárosban (Leninváros- ban) is. Az új sín könnyebb a réginél, fröccsöntéssel készíthető, s nem rozsdásodik. Előnye még, hogy hangelnyelő, s így a hegyek-völgyek között nem zakatol a vonat... Hal-áli konzerv A statisztika szerint a magyar ember kevés halat fogyaszt, így itt az ideje a világszínvonalhoz való felzárkózásnak. Az új magyar készítmény inkább sikamlós, mint olajos, citrom nem kell hozzá. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy nyitót nem mellékelnek a hal-ál« konzerv- hez. Nyuszivásár Ma a Sajtóház előtti dísztéren, a „Hol jártál te, kis nyulacska?” című dal eléneklése után nyuszivásárt rendezünk. Egy feltétel van: piros szemű tapsifüles nem kerülhet a standra. Áz árak kedvezőek. Húsz forintért tarka nyuszi, tízért fehér nyuszi jár, törzsvevőknek öt forin- tért kapható a nyuszi már... Műsorváltozás a színházban A Fidesz kérésére műsorváltozás lesz a színházban. Az igazgatóság közli, hogy a Csodálatos mandarin helyett a Három narancs szerélme című darabot játsszák. A megvál tott jegyek érvényesek, vagf visszaválthatók. Fügére... Itt a tavasz Itt a tavasz, gondoljon a télre és a hideg napokra. Pufajkámat elcserélném ki- és befordítható köpönyegre, vagy malaclopóra.
