Észak-Magyarország, 1994. április (50. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-25 / 96. szám
8 ESZAK-Magyarország Kultúra 1994. Április 25., Hétfő APROPO Pénz, pénz, pénz Bánhegyi Gábor Az már régóta nem kérdés, áru-e a kultúra avagy sem. Tudomásul vettük, ami pénzbe kerül, az pénzbe kerül, bérből és fizetésből élve legfeljebb azon töprenghetünk, ezt vagy azt a könyvet van-e „kedvünk” megvenni, elmegyünk-e ebbe vagy abba a színházba és még lehetne sorolni. A piac könyörtelen, hiszen a színész, az író, a zenész, a kiadó is abból él, amit el tud adni, legfeljebb csak sajnálkozhat néha a ' csóróbbakon, ha a produktum nem jut el hozzájuk. A piac azonban nemcsak kínálati, de keresleti oldalán is megmutatja keményebbik arcát. Nemrégiben mesélte ismerősöm, ma Magyarországon egy zeneiskolába járó növendék félévente 100-200 forint tandíjat fizet, ami bizony nem mindig bizonyul elégségesnek a hangszer- és kottavásárlásokra. Ráadásul ha a gyermek mindenjószándéka ellenére sem bír megbarátkozni a hangszerrel, akkor udvariasan bár, de eltanácsolják őt a további szenvedésektől megkímélendő. Pár országhatárral nyugatabbra viszont akkor is nyüstölik a gyermeket, ha sorozatosan háttal ül le a zongorának, mert ha a gyermek nem jár órára, akkor nemcsak a horribilis összegű tandíj nem folyik be az iskola pénztárába, de a tanárnak is felmondanak. Ezért az sem baj, ha tízévi szorgos gyakorlás után sem tudja hiba nélkül eljátszani a Boci, boci tarkát, fő az, hogy a tandíjat fizeti. Ennél hajmeresztőbb már csak az történet, amikor tehetséggel ugyan nem, de vastag pénztárcával annál inkább rendelkező balettkedvelő elhatározta, ő most csak azért is fellép a világot jelentő deszkákra. Ennek okán megvásárolta a balett-társulatot egy estére és a szegény táncosok nemcsak azt voltak kénytelenek elviselni, hogy a „moz- gáskulturálatlan” milliomos lépten-nyo- mon mindenkinek rálép a lábára, de az egészet röhögés nélkül kellett végigcsinálniuk. Mert Európában - ahová sokak szerint igyekszünk - a piac már csak ilyen (is). A jelek szerint már meg is érkeztünk, mert egy zeneszerző a minap mesélte, azért feküdt az íróasztala fiókjában négy évig a műve, mert nem volt egymillió forintja arra, hogy előadassa... Az Élő rádiókabaré tavaszi hadjárata Miskolc (ÉM - CsM) - Abszurd egy cím: Élő rádiókabaré. Persze a helyzet is abszurd a XX. század végén épülő-szépülő demokráciánkban. Ám a felelet az abszurditásra végül is jogos: ha nem kellünk a rádiónak, az állami tévének, akkor megjelenünk személyesen, és a kábeltévék csatornáin. Már ha sikerül. Mert a miskolci vtv például egy nappal a műsor előtt lemondta a felvételt, így aki nem vette meg az óránként 100 forintba kerülő jegyet szombat estére a Miskolci Nemzeti Színházba, az a Trio Tv műsorában láthatja majd a valamikori rádiókabarét.(Csak rövid névsorolvasás: itt volt Farkasházy, Selmeczi, Nagy Bandó, Ihos, Usztics, Boncz, Moldova, Verebes, Juszt, Ayala, Bimdisi, Nádas György - meg akiknek most sajnos nem fér ide a neve.) Úgy hiszem, azok vannak többségben, akik emlékeznek a hősi időkre, mikor a hét első napján még nem volt adás a tévében, és alig vártuk azt a hétfőt, mikor a rádió elé kuporodhattunk kabarét hallgatni. Mert szomjaztuk a nevetést. Mint ahogy most is. Most talán még jobban. Egy szünettel adták elő a négyórás műsort, és a végén néhányan felsóhajtottak „Máris vége? De kár!”. Pedig... Pedig el kellene - legalább most - kerülni a politikát. De lehet-e? Hiszen valószínűleg nem azok töltötték meg zsúfolásig a színháztermet, akik egyetértettek a műsor legfőbb „szponzorával” (lásd Farkasházy Tivadar: Ez a műsor nem jöhetett volna létre, ha nincs Csúcs László!). És a „tavaszi hadjárat” néven futó előadássorozat sem fogta vissza magát, sót... Nem kampányolnak - mondják ők, ami olyan szempontból igaz is, hogy egy párt mellett sem szólnak egyértelműen. Csak ellen. De azt sokat. Túl sokat. Éppen ezért örök hála a két vendégnek, Ma- czó Ágnesnek és Kupa Mihálynak őszinte humorukért, a befutott és a nagyon is ifjú paro- distáknak (Horváth Szilveszter, Éles István, Bagi Iván, Gábor Szilveszter). És legfőképpen Fábry Sándornak, aki a szovjet zoknimosó ba- rok-körmondatos bemutatása és a centrifuga- táncverseny közepette végre elfeledtette velünk, hogy miképp élünk, hogy választások előtt állunk. És hagyott minket nevetni. Harangzúgás az aulában Miskolc (ÉM) - Mintha megannyi harang zúgott volna, védőburokként beterítve hangjával a széles, zöld mezőt mégis szárnyalásra késztetve a lelket és képzeletet, felemelve a lehajtott fejeket. Pedig szó sem volt zöld mezőről, vagy harangról. A miskolci Bársony János Utcai Általános Iskola aulájában ültünk, ott énekelte el az Éneklő ifjúság idei nyitó minősítő hangversenyén a délelőtt fellépő hat középiskolás kórus Gebhardi Béke! című művét Biszterszky Andrásné vezényletével. De talán méltatlan is a haranghasonlat. Hiszen ha eddig nem is hittük, most megtapasztalhattuk: valóban nincs szebb hangszer az emberi hangnál. A korábbi gyakorlattól eltérve most már minden évben ad minősítést az Éneklő ifjúság. Megyénkben az idén 13 középiskolás és 24 általános iskolás kórus élt a lehetőséggel, hogy a megyei Öntevékeny Zenei Egyesület, a megyei Pedagógiai és Köz- művelődési Intézet által támogatott rendezvényen fellépjen. A szombati nyitóhangversenyen Halász Rózsa, Miskolc város alpolgármestere köszöntötte a résztvevőket hangsúlyozva: az éneklés önmagában is gyönyörű, hiszen kiénekelheti, másokkal is megoszthatja érzelmeit a daloló; ám ha valaki kórusban éneA Szemere Bertalan Középiskola Kórusa ezüst minősítést kapott Fotó: Dobos Klára kel, még egy közösséget is talál, amely ugyanúgy segítője lehet jóban, rosszban, mint maga a zene, A neves zsűri (ismét Zámbó István Liszt-díjas érdemes művész elnökölt Halmainé Újvári Mária, a 6. Számú Fazekas Úti Általános Iskola tanára, Reményi-díjas karnagy és Homródiné Engi Zsuzsa, megyei középiskolai szaktanácsadó, Reményi-díjas karnagy mellett) a következő kórusoknak adott arany minősítést: Avasi Gimnázium Leánykara, Miskolc; karnagy Szuhánszki Tamás (kórus-díj és kamagyi-díj). Avasi Gimnázium Vegyeskara, Miskolc; Szuhánszki Tamás. Kossuth Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola Kórusa, Miskolc; Kormány Attila. Szent László Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola Kórusa, Mezőkövesd; Vinnai Anikó (kórus- és kamagyi-díj). Bükk Művelődési és Vendéglátó Ház Leánykara, Ózd; Frits Sándor- né (kórus- és kamagyi-díj). Református Kollégium Gimnáziumának vegyeskara, Sárospatak; Szedemé Tóth Zsuzsa (kórus- és kamagyi- díj). Harmincöt éves a Sárospataki Zeneiskola Fotó: ÉM-archív „Mi megyünk a növendékek elé” Beszélgetés Csehi Ferenc zeneiskola-igazgatóval Sárospatak (ÉM - BG) - Idén ünnepli megalakulásának 35. évfordulóját a Sárospataki Zeneiskola. Ebből az alkalomból beszélgettünk az intézmény igazgatójával, Csehi Ferenccel, aki szintén jubilál, hiszen negyedszázada áll a zeneiskola élén. • Az iskola valóban 35 éves, hiszen 1959-ben indult meg a zeneoktatás Sárospatakon, de az első tíz évben a Sátoraljaújhelyi Zeneiskola fiókintézeteként működtünk, amelynek Ujj Viktor Géza volt az igazgatója. Abban az időben a tanárok is Újhelyből jártak át Patakra tanítani. Az első tanítási évben 47 tanulóval és három tanszakkal - zongora, hegedű, szolfézs — indultunk. 1968- ban, amikor Sárospatak visszakapta városi rangját, a mi iskolánk gazdaságilag önállóvá vált, majd 1969-től önálló tanári gárdával már mint Sárospataki Zeneiskola folytattuk tovább tevékenységünket. Szinte évente máshol tanítottunk, megfordultunk például a Művelődés Háza öltözőjében vagy az Esze Tamás Iskola volt börtönrészében és így tovább. 1974-ben döntött úgy a város akkori vezetése, hogy a zeneiskolának állandó helyet kell biztosítani a jelenlegi épületben, a református gimnázium volt kollégiumában. 1976-80 között 11 tantermet alakítottak ki, mindegyiket termet akusztikai burkolattal látták el, amelynek a terveit Kiss László, a Magyar Rádió akusztikusa készített. Ennek köszönhetően nincs, vagy nagyon minimális az áthallás a termek között. Meglehetősen szegényes felszereltséggel indultunk, mert ez az átalakítás közel hatmillió forintba került, ezért nem is nagyon mertük kérni, hogy a hangszer- és kottaigényeinket is kielégítsék, ráadásul akkoriban indult be többek között Patakon is a takarékossági hullám. Ennek most érezzük igazán a hiányát, amikor versenyekre küldjük a gyerekeinket, és látjuk, a vetélytársak többsége mesterhangszerekkel szerepel szemben a mi meglehetősen szerény hangszereinkkel, amelyekkel tehetség ide vagy oda, szinte képtelenség kiemelkedő teljesítményt nyújtani. □ Jelenleg hány tanulója van a zeneiskolának? • Csak néhány számot emelnék ki: ’70-ben 129 növendékünk volt 6 tanszakon, tíz évvel később 256 növendékünk 15 tanszakon, 1986-ban 323 növendékünk 16 tanszakon, ’91-ben 362 növendékünk 20 tanszakon. Jelenleg 416 gyerekkel foglalkozunk 21 tanszakon, mert az idei tanévben beindult az orgonaegyházzenei tanszakunk is. Egyedül talán csak magánének tanszakunk nincs, pedig igény volna rá, hiszen Sárospatakon már működik a Teológiai Egyetem, ahol kántorképzéssel is foglalkoznak. A diákok Sárospatak adottságaiból adódóan nem csak a helyiek közül kerülnek ki. A körzet 14 településéből nagyon sokan járnak hozzánk tanulni, de vannak tanítványaink a Rákóczi Ferenc Református Gimnáziumból, az Árpád Vezér Gimnáziumból, a tanítóképzőből és a teológiai egyetemről. Voltak és vannak tanítványaink a határokon túlról, Erdélyből, a Kárpátaljáról, sőt Svédországból, Brazíliából és egy kínai tanítványunk is volt, aki sajnos nyelvi nehézségek miatt pár hónap múlva kimaradt. □ Hány éves korig lehet az iskolába beiratkozni? • Elvileg hattól harmincéves korig bárki jelentkezhet nálunk. Persze ez a jelentkezés csak az idősebb korosztályra érvényes, hiszen a kicsiknél nem várjuk meg, hogy kopogtassanak nálunk, mi megyünk a növendékek elé. Már 25 éve csináljuk a zeneóvodát, minden évben kimegyünk az iskolákba, a környező falvakban meghallgatásokat hirdetünk, és aki ezeken megfelel, annak felajánljuk, hogy nálunk tanuljon. Sajnos, a bejáró tanulóktól ez sokkal nagyobb áldozatot követel, hiszen ők a szabadidejük nagy részét azért áldozzák fel, hogy Pácinból vagy Tolcsváról hozzánk utazzanak, ami nem csak. a gyerekek számára áldozat, hanem a szülőknek is, hiszen az utazási költségek egyre drágulnak és a környéken meglehetősen nagy a munkanélküliek aránya. Szerencsére még mindig vannak olyan szülők, akik szinte erejükön felül vállalják ezt a terhet is. Nincs meghatóbb annál, amikor egy olyan gyerek hoz egy szelet süteményt a tanárának, akinek mindkét szülője munkanélküli. □ A pataki zeneiskolások mikor jutnak először hangszerhez? • A legideálisabb az általános iskola második osztályában. Véleményem szerint az alapozást nem szabad elsietni. Már Kodály Zoltán is megmondta, hogy amit ebben a rendkívül fogékony korban fölösleges sietség miatt elfelejtünk elültetni a gyermekek fejében, azt később soha nem tudják bepótolni. Természetesen, ha valaki nagyon tehetséges, akkor akár már óvodás korában is hangszerhez juthat. Mint a legtöbb zeneiskolának, nekünk sem az az elsőrendű feladatunk, hogy művészeket képezzünk. Azt tudomásul kell venni, hogy mindenkiből nem lehet zenész, de lehet belőle jó énektanár vagy csak egy zenét kedvelő, szerető, a saját szórakoztatására zenélő ember, amivel tulajdonképpen már el is értük a célunkat. Ha azonban valaki kiemelkedő képességekkel rendelkezik, azzal külön is foglalkozunk, hogy a zenészpályára felkészítsük. Jelenleg tizennégy ilyen B-tagozatos növendékünk van. □A növendékek milyen gyakran szerepelnek a nyilvánosság előtt? • Egy úgynevezett programozott szerepeltetési rendszert dolgoztunk ki. Minden gyerek a saját közegében, óvodások vagy napközis iskolások előtt mutatkozik be először, hogy szokja a szereplések légkörét. Aki ott bizonyított, az lehetőséget kap arra, hogy az adott tanév öt nagy hangversenyén fellépjen. Aki ezek valamelyikén először lép pódiumra, az emléklapot kap. Éontos- nak tartjuk, hogy a gyerekek megszokják a nyilvánosságot, hogy igényesek legyenek önmagukkal szemben és megtanulják elviselni úgy a kudarcokat, mint a sikereket, ami felnőtt korukban sok csalódástól kímélheti meg őket. Az önállóságra nevelés részeként már a hangszeres második osztálytól a vizsgán a kötelező darab mellett egy olyan művet is be kell mutatniuk, amellyel tanári irányítás nélkül készültek. □ A következő 35 évet is ebben az épületben töltik? • Ez még jelenleg bizonytalan, hiszen az épület valamikor a református egyház tulajdona volt. Ameny- nyire tudom, tárgyalások folynak az egyház és a város vezetése között, talán sikerül úgy megegyezniük, hogy továbbra is itt maradhassunk. Első osztályosok beiratkozása Miskolc (ÉM) - Az 1994/95-ös tanévben tankötelessé váló 1. osztályos tanulók behatása Miskolc városban április 28-án reggel 8-tól este 6 óráig, április 29-én reggel 8-tól délután 2 óráig lesz. Tankötelesek azok a gyermekek, akik 6. életévüket 1994. május 31-ig betöltik, és az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget elérték. Tankötelessé válhat a szülő kérelmére az a gyermek is, aki a 6. életévét 1994. december 31. napjáig tölti be. A tankötelezettség kezdetéről az iskola igazgatója dönt, az óvoda véleménye, illetőleg, ha a gyermek nem járt óvodába, a nevelési tanácsadó (Miskolc, Bársony János u. 14. sz.) véleménye alapján. Az egyházak képviselőivel történt megállapodás értelmében ugyanezen időben és helyen történik az 1. osztályosok hittanbeíratása is (a plébániákon és a lelkészi hivatalokban más időpontban is biztosítanak lehetőséget a hittan-beíratásra). A behatáshoz a szülők vigyék magukkal személyi igazolványukat, a gyermek anyakönyvi kivonatát, és a gyermek fejlettségét igazoló óvodai vagy nevelési tanácsadói szak- véleményt. Óvodások lesznek Miskolc (ÉM) - A közoktatási törvény értelmében a gyermek az ötödik életévének betöltésétől kezdve óvodai nevelés keretében folyó, iskolai életmódra felkészítő foglalkozáson köteles részt venni. Óvodába az a gyermek vehető fel, aki a harmadik életévét december 31. napjáig betölti. Miskolc város óvodáiban május 2-tól 6-ig (délelőtt 8-tól 12-ig, illetve délután 3-tól fél 6-ig) jelentkezhetnek óvodai felvételre a szülők az óvodáskorú gyermekeikkel. Az óvodai előjegyzéshez a szülők vigyék magukkal a személyi igazolványukat és a gyermek anyakönyvi kivonatát. Öregdiákok Tokaj (ÉM) - A Tokaji Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola Öregdiák Baráti Köre április 30-án, szombaton baráti találkozót szervez, melyre az iskola minden volt tanárát és diákját szeretettel hívják és várják. A találkozó délelőtt 10 órakor kezdődik, melyet a tokaji gróf Széchenyi István Kollégiumban szerveznek meg. A jelentkezéseket a 47/352-026-os telefonon várják. ______________ F őiskolai koncert Miskolc (ÉM) - A Miskolci Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szimfonikus Zenekara ad hangversenyt április 27-én, szerdán este hat órától Miskolcon, a Bartók-terem- ben. A műsorban Schubert Rosa- munda-nyitány, Weiner Leó f-moll szerenád és Haydn 86. D-dúr szimfónia című műve hangzik el. Vezényel Miklós-Dienes András. Könyvtári pályázat Budapest (MTI) - A Kölcsey Alapítvány pályázatot hirdet olyan könyvtárak és kulturális egyesületek részére, amelyek a határon túli könyvtáraknak magyar nyelvű könyveket j uttatnak. A testvér-intézményi kapcsolatban lévő könyvtárak közösen könyvbeszerzési támogatást igényelhetnek még az idei évre. A pályázat beküldési határideje május 31. és szeptember 30. Az elbírálás június 15-ig, illetve október 15-ig befejeződik. A Kölcsey Alapítvány 1990-es megalakulása óta folyamatosan hirdeti meg testvérkönyvtári pályázatait, így a testvérkeresésben és a kapcsolatfelvételben is tud segíteni. Címük: V. Hold u. 6., telefonjuk: 131- 0195. Mai „narancs” Miskolc (ÉM) - Ma este fél nyolctól a Miskolci Szimfonikus Zenekar koncertje lesz a Miskolci Nemzeti Színházban, a Narancs Fesztivál keretében. Vezényel Kovács László, közreműködik Szabadi Vilmos (hegedű). A műsorban szerepel egy bemutató, Reményi Szimfónia Con- certante-ja, illetve Bartók: II. hegedűverseny, Berlioz: Római karnevál és Respighi: Róma fenyői - szimfonikus költemény.
