Észak-Magyarország, 1994. április (50. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-02 / 78. szám
Ill Április 2., Szombat ÉM - húsvét Et ressurexit... és feltámadt. A sír üres volt. Harmadnapra. Ahogy megíratott. Hogy csináltad, Krisztus? Miért csináltad, Krisztus? Egyáltalán miért kezdtél bele, mentél a Golgotára, miért vitted a keresztünket? A? sem zavart, hogy háromszor megszólalt a kakas? Hogy nem csak Júdás, de Péter Hisszük, megváltottál. Mégis miért a kígyó a feszü Piros- A piros szín a szerelem és az élet színe tvér). A véren kívül még a Naphoz és a tűzhöz is társul, és áltáléban bajclhárító szin. A piros kendőnek és pántlikának ugyancsak ez a feladata. . Gondoljunk például a hímes tojásokra. A tojás ősi termékenységi, újjászületési szimbólum és jelentését magával hozta a, keresztény vallásos szimbolikába is: a feltámadt Krisztust jelképezi. így az ünnepben betöltött szerepe kézenfekvő. Kapcsolata a „pogány” mitológiával nem látszik fontosnak, viszont tagadhatatlanul ott találhatjuk például abban a Mezőkövesdi szokásban, hogy a jő termés érdekében a föld végén tojást ástak el. Az abaúji Büttösön pedig régebben első szántáskor az eke elé néhány lépésre tojást tettek. Ha induláskor nem tört szét, akkor kivittek a mezőre és a barázdában elföldelték. De megemlíthetjük a fiúk húsvéti tojásgurító és -dobáló játékait, amelyek terméJELKÉPTÁR Tojás- Egyiptomi és finnugor változatban az ősvizből (női princípium, egy domiur- gosz) férfi princípium által felszínre hozott szárazulaton hol ki a tojás, Tojásból születik az „első ember”, vulójában a*z első autropomorf istenség.- A tojáshéj két fele jelképezi a felső és alsó égboltot, vagy az eget és a földet; sárgája a napot, fehérje a holdat (I. a Kalevalában). Áttételesen minden kettősséget; férfit és nőt, könnyűt és nehezet, meleget és hideget, szárazát és nedveset stb. Magyar párhuzamait találjuk e képzetnek például abbun az erdélyi népszokásban, miszerint hüsvétkor tojást dobáltuk az égre annak emlékére, hogy egykor Tündér Ilona „tojta" a Napot. A húsvéti tojás hímzése évezredes hagyományokat követ, vonalhátéja az égglóbu- szét mintázza; „egyenlítő” osztja féltekékre, „főkörök'* negyedelik, s ezek metszéspontjait (a naptári fordulópontoknak és az égi sarkoknak megfelelő helyeket) hangsúlyozzák a díszek. kenysóg varázslásra vezethetők vissza ugyanúgy, mint a fenti példák, vagy éppen a menyasszony tojásra léptetése. Végezetül pedig hivatkozhatunk Bőd Péterre, aki többek között ezt úja: „Mások úgy adták elő, mintha a föld újjászületésének vagy termésének volna symboluma, kiábrázolója, a meÜyet igazgatott az Astarté, kit tiszteltek régen a Németek és így ennek tisztességére készítették volna.” Es a lányok réme, a locsolkodás? Hogy nem mindig ilyen illatfelhőben zajlott, arra utal a húsvét másnapjának régies neve, mely így hangzott: vízbevető-, vízbehányóhétfő. A legények ugyanis a lányokat (sokszor akaratuk ellenére - bár a locsolásból kimaradni nagy szégyen lett vola) patakhoz, folyóhoz hurcolták, ott alaposan megmártották, vagy szelídebb formában a kútból öntözték őket vederszám. Ennek pedig semmi más oka nem volt, mint az a hit, mely a víznek külsóleg-belsöleg tisztító, gyógyító, termékenységvarázsló erőt tulajdonított. Igaz, hajdan a vízbe- merítéses, leöntéses keresztelést is csak húsvét, táján tartották, az év más napjain nem keresztelt az egyház, tehát. szövődik a szokásba keresztény hagyomány is. Az ősi hit ez esetben mégis meghatározóbb. A víz nemcsak húsvét hétfőn kapott különös jelentőséget. Nagypénteken szinte mindenütt folyóban, patakban és kútban mosakodtak vagy fürödtek a lányok - szintén szépségük és egészségük miatt. Sok helyen szótlanul tették meg az utat a folyóhoz és vissza, hogy igézés se fogjon rajtuk. Az otthonmaradottaknak pedig vittek „szótalan vizet”. Sőt, helyenként az állatokat is megfii- rösztötték. Vagy éppen megvesszőzték. A vesszőzésnek ugyanis a vízhez hasonló tisztítóerót tulajdonítottak a zöld ág „életereje” miatt. Éppen emiatt egyes vidékeken (például a veszprémi részen) a lányoknak is kijutott a vessző húsvétkor. De a zöld ágat és a bárkát másra is használták- A tavasz behozaÁg- Minden fa az életet adó fa anya az életfa eszméjének kifejezője.- A zöldág alatt való átbújás nemzetközileg Is ismert, „összeboronáló” házasság- szertartás.- Ősi ábrázolásokon a leveles ágat maga az életfával azonosított nőalak tartja a kezében, pontosabban az ág az ő testükből hajt ki, mint termékenységük bizonyítéka.- Egyébként a magyar népszokások jelentős részénél - így pl; a húsvéti. Szent György-napi, u május elsejei, a pünkösdi, a Szent Iván-nupi és a karácsony előtti népszokásoknál - éppúgy jelentős szerepe volt a termékenységet szimbolizáló zöld ágnak, mint a kiszejárásnál; a levél nélküli ágnak pedig a Mikulás virgácsaként vagy az aprószentek napi vesszőzésében. A három árvu típusú népballadá- nak egyik változatában is találkozunk az életet adó (arany) vesszővel, ott Szűz Mária ad diófa ágat az árváknak, akik azzal életív tudják kelteni édesanyjukat (Kallós 1977:154). (Sz.dy.) falának jelképezésóre, az új évszak köszöntésére szmte mindenütt szokásban volt. a zöldághordas vagy zöldágjáras. Ekkor a falun leveles ágakkal vonultak végig a lányok, közülük ketten kaput tartottak, a többiek pedig átbújtak alatta. Közben énekeltek, méghozzá azt a dalt, amit mi már csak gyermekdalként ismerünk: Bújj, bújj zöldág... Vagy gondoljunk példáid a Mezőkövesd környéki viUózésre. Viszont a zöldágnak és barkának az egyházi liturgiában is nagy a szerepe. Virágvasárnap (vagy meg szombaton) gyermekek gyűjtögetik össze, a pap megszenteli, a hívek hazaviszik és különböző „varázslatokra” használják. A hit szerint a szentelt barka megvéd villámcsapástól, jó orvosságnak, a matyóknál pedig az eladólányt veregetik meg vele. hogy mihamarabb féijhez menjen. Pedig a barkaszentelés eredete olvasható a Bibliában is, hiszen mikor Jézus Jeruzsálembe vonult, a népek ruháikkal és pálmaágakkal terítették be útját. Nálunk nem nő pálma, viszont ekkorra kivirít a barka. Csak még egy-két példát. A zajkeltés ősi gonoszűző cselekedet. Néhol a gazd- asszonyok nagyszombati harangzúgás közben nagy zajt. csaptak, sót még kiabáltak is: „Kígyók, békák szalaggyat- ok...” Ugyanakkor a zajcsapásnak volt egy egyházi eredetű formája is: a Pilá- tus-verés. A nagyhét valamelyik napján Pilátust ábrázoló deszkákat vertek a gyerekek, esetleg bent a templomban csaptak zajt, vagy a templomkapu előtt összehordott deszkákat verték. Néhol ezek maradványaiból rakták meg a nagyszombati máglyát. Persze a tűz- szentelésnek is van egyházi magyarázata, mely szerint a kialvó majd újra fellobbanó tűz magát Krisztust jelképezi. A szentelt tűzről gyújtották meg a húsvéti gyertyát. Ám annak parazsa élesztette újra a tüzet a házakban a nagypéntektől kihűlt kemencékben is. JELKÉPTÁR Nyúl- A nyúl alakja gyakran kapcsolódhat a fold anyáéhoz, a teremtő és megtermékenyítő vízhez, a inegújulashoz-újjúszöh- téshez, vagyis mindahhoz, aminek a termékenységhez, bőséghez, bujasághoz, mértéktélenséghez, illetve pazarláshoz köze van.- A keresztény szimbolikában a védtelen nyúl annak a kereszténynek a szimbóluma, aki az ördög elő) Krisztushoz menekül, és belé helyezi megváltásának reményét.- A húsvéti nyúl alakjában a tavasz megújulásának és a feltámadás-újjászületés párhuzamos eszmeköre egyesül. Márpedig a tavaszi tűzgyújtást megtalálhatjuk a germán mitológiában éppen úgy, mint az ókori rómaiaknál. Űj tüzet élesztettek, hogy elégessék a tél, a sötétség, a pusztulás démonait, hogy földjeiknek termékenységét biztosítsák. De ki győzné számba venni ennek az egykor hihetetlenül és páratlanul gazdag ünnepkörnek minden szokását? Különösen, hogy mára alig maradt valami belőle. És visszahozni nem lehet a csak félig ismert hagyományokat. Ám egyvalamit mégis meg kellene tartanunk mindannyiunknak. Hívőknek és nem hívőknek egyaránt. Ez az idő, a természetet követve a lelki és testi megtisztulás, megújulás ideje. És erre nemcsak szükségünk van, de képesek is vagyunk rá. Kenyér- Az életet jelképező búzából készült kenyér az életét, a bőséget, a jólétet szimbolizálja, miként magát a táplálékot - még- i pedig nemcsak a testi -, de a szellemi táplálékot is.- A zsidóság kovásztnlnn kenyerének - mely az önfeláldozás és a tisztaság jelképe volt - a kei-észtények ostyája az utóda.- Az utolsó vacsora alkalmával - az oltári- szentség kinyilatkoztatásakor - Jézus kenyérnek nevezi önnön testét, amelyet az emberekért áldoz. Amikor az apostolok a feltámadott Krisztussal találkoznak, a kenyér megáldásáról és megtöréséről ismerik meg. Ez a gesztus a keresztény állhatatosság szimbólumává lett. HÚSVÉT Gsöenök Mariann Húsvét. Sokunknak virágvasámappal kezdődik. Sokunknak a sütés-főzéssel. Van, kinek fehérvasámappal zárul, van, kinek fáradt mosogatással. És vannak néhányan, akik elmenekülnek a sonka, a főtt tojás, a tömény és gyengébb italáradat és persze a locsolkodás elől. Ok vannak legkevesebben, és őket értik mások legkevésbé. Pedig nagyobb igazuk van, mint azoknak, kiket már nem érint meg Jézus utolsó napjainak, halálának és feltámadásának ünnepe, ám mégis erejüket megfeszítve készülnek - a vendégségre. Csak azért, mert így szokás, mert mit szólnának a többiek... Nekik már semmit nem jelent a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő néhány nap. Viszont a „menekülők”, akik a hegyeket, réteket, folyópartokat választják ünnepük színhelyéül, még tudják, de legalábbis érzik: ezek a napok egyben az újjászületés, a tavasz eljövetelének idejét is jelzik. És ez nem is annyira profán gondolat, mint első hallásra hinnénk. A húsvéti ünnepkör hiedelmei és szokásai ugyanis egyrészt ősi tavaszváró szokások, másrészt egyházi eredetűek, A kettő között ma már nem lehet határt vonni, hiszen a kölcsönhatás rendkívül erős volt. JELKÉPTÁR JELKÉPTÁR JELKÉPTÁR
