Észak-Magyarország, 1994. április (50. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-14 / 87. szám
14 ÉSZAK^Magyarország Szólástér 1994« Április 14». Csütörtök Mezőgazdaságunk a fejlődés útján Azzal kezdem, hogy lapjukon keresztül őszinte köszönetünket fejezzük ki azoknak az első számü mezőgazdasági szaktárca vezetőinek, akik a magyar mezőgazdaságot a fellendülés útjára vezették. Ugyanis lépten-nyomon hangoztatják, milyen jó úton halad a mezőgazda- sági ága az országnak. Arra vagyunk kíváncsiak mi, a falun élő, az élelmet verejtékkel megtermelő parasztság, vajon mire alapozzák a valótlan állításokat, illetve kijelentéseket. Arra talán, hogy volt miniszterünk, Gergátz úr állami támogatást adott arra, hogy a tehénállományt pusztítsák? Nem rajta múlott, hogy bősz nekilendülésével nem sikerült a szarvasmarha, a sertés stb. állományt teljesen kipusztítani. Hála Istennek, nem volt rá ideje. Eltávolították bársonyszékéből. Vagy arra, hogy jelenlegi Szabó János miniszter úr odáig megy, hogy ha kell hivatalosan is bebizonyítja, hogy egy liter víz ára, amit a tehén elfogyaszt, s az ebből megtermelt tej ára között mekkora a különbség. (Az anyag csak átalakul.) Itt a jövedelmezőség kimutatható. Vagy az 1 kilogramm 8 forintos búza és a 62 forintos kenyérre gondol? Vagy a 60 forint körüli gázolajra, amit a mezőgazdasági gépek fogyasztanak? Lehetne sorolni a végtelenségig. De minek és kinek? Számtalan esetben meg lett már mondva különböző fórumokon, ám mindig süket fülekre talált. Most újra az ígér- getések sora? Nevetséges! Zsíros Úr! Bizonyára saját maga sem hiszi el azon megnyilatkozásait, hogy a mezőgazdaság fellendítésén, s azon belül az abban dolgozó parasztság jobb életlehetőségén fáradozik. Önnek tudvalévőén a havi jövedelme a gyakorló vagy nyugdíjas paraszt több évi jövedelmét jóval túlhaladja. Ön megteheti, hogy a több millió forintos gépsorokat mellényzsebből kifizesse. De hány ilyen zsíros paraszt van az országban? Nehéz lenne a józan parasztot meggyőzni arról, hogy Önnek egy szavát is higgye el. Legyen már elég a falvakban élő lakosság félrevezetéséből, s oly személyek kerüljenek az ilyen magas beosztásba, akik saját feneketlen zsebük megtöltése helyett arra gondolnának, hogy a vidéken élő, ott dolgozó lakosságnak is megadják az emberhez illő életmódnak a lehetőségét. Nem gondolják, hogy már túl magas a létminimum alatt élőknek a száma? Lássák be végre, hogy mindhármuknak különösen nagy érdemük van abban, hogy a mező- gazdaság ide jutott, s a megfelelő konzekvenciát vonják le! Megjegyzem, egy pártnak sem vagyok tagja, de elmegyek szavazni, besegítem abban, hogy az ilyen mezőgazdasági szakemberektől végleg megszabaduljon a sokat sanyargatott, oly sokszor nehéz időket átvészelt falusi parasztság. Koós Miklós ny. tsz. tag Ózd-Szentsimon Szeretnék idejében szólni a választókhoz Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnék idejében szólni, nem Önökhöz, inkább a választópolgárokhoz. Azt eddig is tapasztaltam, hogy a falvakban (községekben) élő nép mennyire tájékozatlan. A falusi nép arcát igazán csak most ismertem meg a választások előtt. Nem hittem volna el másoknak, ha én magam meg nem győződök róla. Egypár ismerősömet megkérdeztem, hogy miután megkapta a választási ajánló(kopog- tató)cédulát, eldöntötte-e, hogy kit fog javasolni. Sokan azt válaszolták, még meggondolják. Én megértem az aggodalmukat, minden párt igyekszik a választókörzetéből valakit jelöltetni, így ezzel a választópolgárok döntési jogát nehezítik. Az ember ha végigmegy egy utcán, ott hevernek lábai előtt a választásra jelöltek fényképei, (ígéretei). Sajnálom, hogy a verejtékes munkánk gyümölcseit így tapossuk sárba. Pirigyi András Cigánd Olvasóink és levelezőink figyelmébe! Kedves Olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket viszont terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. Itt is jelezzük: a személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. A kisvonat a múlté, de lesz-e nagyvasút? Jelen cikkemmel válaszolni kívánok az ÉM-hétvége február 12-én, szombaton közölt „Még mindig vasutat álmodnak” cikkre. Én a címnek a már elhangzott kérdést jelöltem meg ,A kisvonat végleg a múlté, de lesz-e nagyvasút?” Bizony ezen mélyen elgondolkodhatunk. 1924-ben a Károlyi grófok kezdeményezésére a polgármester és a városi képviselő-testület tiltakozása ellenére megépült a város főútvonalán áthaladó kisvasút. Az 56 éves működése alatt bebizonyította, hogy a térség teljes kiszolgálójává vált, összekapcsolta a Hegyközt és a Bodrogközt, biztosította a lakosság közlekedését, az áruszállításokat. Bizony a jelentőségének súlyát a megszüntetésétől 1980-tól napjainkig is siratjuk, mert elveszítettük térségünk egyik fontos darabját, amit bizony az akkori vezátők vétkének könyvelhetünk el. Visszaépítésére lehetőséget vállalkozási alapon látok. Ha azonban szembenézünk jelen valóságainkkal, látnunk kell, hogy elsorvasztott térségünknek nagy és mély problémája a nagyvasút ügye, ami nemcsak jelenünkre, hanem holnapjainkra is rányomja nap mint nap a bélyegét. Egyesületünk a sátoraljaújhelyi Városvédő és Szépítő Egyesület harcolni kíván Zemplén térség jobb közlekedéséért. 1993. november 8-án levelet írtunk a közlekedési és hírközlési miniszterhez, melyben kifejtettük térségünk gondjait. Sátoraljaújhely város illetve Zemplén térség teljes mértékben el van zárva az ország vérkeringésétől, míg a háború előtt kereskedelmi és forgalmi gócpont volt, addig azóta - a közlekedés gyorsaságát, a vasúti pályának az állapotát tekintve - azt A kisvonat, ami végleg a múlté Fotó:- Laczó József lehet mondani a nullával egyenlő. Villamosítás ezen a területen nincs, mivel a pálya állapota olyan, hogy a nagyobb sebességet nem bírja el. Információnk alapján az országos vasúti hálózat fejlesztése megindult, de térségünk nincs benne a fejlesztésben. Kértük a miniszter urat, vizsgáltassa meg problémánkat, hogy térségünk bekapcsolódhasson az ország nagyobb vérkeringésébe. A minisztérium válaszlevele 1993. december 16-án érkezett meg, melyben tájékoztattak bennünket, hogy a Mezőzombor-Sátoraljaúj- hely közötti vonalszakasz 1971-80 közötti években került átépítésre. A pályán a 80 km/óra sebesség engedélyezett. A felújítási munkák pénzügyi fedezete a rendelkezésre álló keretből nem biztosítható és csökkent a személy- és teherszállítás is. 1993. december 21-én újabb levelet írtunk Schamschula György miniszter úrnak, mivel válaszlevele elfogadhatatlan volt. „Sajnos a térségben több mint százezer itt lakó részére a választ elfogadni nem áll módunkban, mivel ilyen elutasító válaszokat az elmúlt negyven évben sokat kapott ez a térség. Tudjuk azt, hogy ez a vasúti felújítás illetve a sebességnövelés, a pálya újbóli szabályozása nem kis pénzbe kerül, nem tudjuk elfogadni, hogy a személy- és teherszállítás visszaesése miatt nem indokolt a vasút korszerűsítése. Az itt élő emberek is szeretnének korszerű, gyors, közlekedési eszközzel utazni, melynek elsősorban a kötöttpályás közlekedés valamint annak a felújítása, rendbetétele a feltétele. Szeretném tájékoztatni a Tisztelt Miniszter Urat, hogy közel az ötvenes évekig ez a visszafejlesztett vasútiszárny nemzetközi vonatkozású közlekedési vonal volt, Kassa-Epeqes és a keleti régió felé. Most ezt az elmúlt negyven évben, de úgy látom a levélből, hogy Önök is vissza kívánják fejlesztem, nem kívánnak vele foglalkozni. Az itt élő hegyaljai és bodrogközi emberek is ugyanolyan adófizető állampolgárok, mint a Balaton környékén, vagy a nyugati országrészben lakók és joguk van korszerű, modem, gyors kötöttpályán utazni. Nem úgy, mint most közel egy óra a Sátoraljaújhely és Szerencs közötti közlekedés.” Válaszlevelet a tárca helyettes államtitkárától kaptunk 1994. január 24-én. ,A hálózat felújításához évente több tízmilliárd forintra volna szükség. Ilyen nagyságrendű beruházási összeg azonban a költség- vetésből nem biztosítható.” Boross Péter miniszterelnök úrhoz fordultunk 1994. január 21-én. Zemplén térségünk gondjai közül kiemelten számoltunk be Sze- rencs-Sátoraljaújhely 42 km-es vasúti szakasz helyzetéről. Kértük vizsgáltassa felül a fejlesztési programot és legalább egy villamosított pályát építtessen meg. Ne kezeljék térségünk embereit úgy, mint másodosztályú állampolgárokat, mi is adófizető és egyéb járulékfizető állampolgárok vagyunk. Mi nem alamizsnát kérünk, hanem a jogtalan elvett jogunkat, hogy ezen a területen is emberi módon élhessünk, alkothassunk. Legyen munkája az itt élő embereknek. A Parlamentben működő valamennyi párt elnökének 1994. január 25-én elküldtük a közlekedési és hírközlési miniszternek küldött levelünket, valamint Boross Péter miniszter úrnak küldött térségünkkel kapcsolatos átiratunkat, azzal a céllal, hogy a felvetett problémáinkat, ha úgy gondolják és belefér a pártjuk programjába, támogatni szíveskedjenek és Zemplén térség helyzetének jobbítását segítsék elő. A miniszterelnök igazgatási helyettes kabinetfőnökétől érkezett 1994. február 14-én válasz, „a jelenlegi kormányzat ilyen jelentős kérdésben felelősséggel már nem ígérhet konkrét intézkedéseket.” A kisvonattal térségünk egyik darabját veszítettük el, de ha a nagyvasút továbbra is ilyen korszerűtlen marad, akkor az egész Zemplén térség vész el, elzárul az út a fejlődése előtt. Az ipartelepítésnek és a mező- gazdaság fejlődésének alapfeltétele a gyors szállítás, közlekedés. Az elkövetkező időszakban annak a pártnak van esélye a térségben a győzelemre, amelyik felvállalja Zemplén térség felemelését, a vasúthálózat korszerűsítését. Brősztl Gyula Podmaniczky-díjas ügyvezető elnök Városvédő és Szépítő Egyesület Sátoraljaújhely A diósgyőri rendezési tervekről „Diósgyőr megtartja jellegét” című cikkükhöz szeretnék néhány észrevételt tenni. A részletes rendezési terv elképzelései valóban szépek, de véleményem szerint nehezen megvalósíthatók. Már több hasonló, hol jó, hol nem jó terv készült az elmúlt 40 év alatt, de nem valósult meg belőle jóformán semmi. Rendszerint anyagiak hiányában. Viszont ezek miatt a tervek miatt igen hátrányos helyzetbe került a Tokaji Ferenc utca. Majdnem 40 évig építési tilalom alatt volt, gáz és csatorna építés is csak az utóbbi két évben valósult meg. Ez a déli terelő út nyomvonalának kijelölése miatt történt. Most ugyancsak a Tokaji Ferenc utcára van kijelölve ez a nyomvonal. A tervezők szerint kisebb „egye- nesítéseket” kellene végrehajtani, ami telekmódosításokkal jár. Ha épületeket nem is érint, de kerítésépítés, kártalanítás, stb. tehát költségekkel jár. Tervezve van -egy újabb Szinva híd építése is az utca nyugati végébe, ez sem kevés pénzbe kerülne. Honnan és főleg mikor lesz erre pénz. A Tokaji F. u. jelenlegi állapota borzalmas (meg kell nézni!). A gázbevezetés önerőből készült, utána tűrhetően rendbe tették az utat. Nem így a csatorna építők. Sártenger van, még az általunk épített járda lapjait sem rakták vissza, a lapok eltűntek. Ha valaki olyan helyre megy, ahol adni kell a megjelenésre, az az utca végén kénytelen cipót cserélni. Nem értjük az új híd építésének szükségességét sem, hiszen a helyétől 200-300 m-re két híd is van. Sőt az egyiket 2-3 éve építették újjá, azért, hogy a terelőút forgalmát azon át a Köztársaság utcán át csatlakoztassák a Táncsics térhez. Javaslom, hogy a Tokaji F. utcát „egyenesítés” nélkül burkolják le, egészen a Vár utcai hídig. így a forgalom a két meglévő hídra terelődne. Esetleg a 9-es autóbusz vonala is meghosszabbítható lenne a Bartók Béla úton át Berekaljáig. Tisztelettel kérem az illetékeseket, hogy a Tokaji F. u. jelenlegi állapotának javítása érdekében minél sürgősebben tegyenek intézkedést. Nehogy ez az utca legyen meghatározója a „diósgyőriek falusias" nyugalmának”. Bár szerintem ilyen sáros utca már falum sem igen van. Székely András Miskolc Korszerűbb képzést Sokszor felvetődött már a kérdés, hogy a járművezető-képzés ad-e elég alapot, útravalót a megnövekedett, a vezetőkkel szemben támasztott követelményrendszer teljesítéséhez. Elegendő-e 30 óra elméleti és 25 óra gyakorlati képzés? Amelyből mindössze 12 óra jut a KRESZ-szabályainak ismertetésére, 18 óra műszaki, vezetéstechnikai, biztonsági és üzemeltetési ismeretekre, akkor amikor hiányoznak a korszerű szemléltető eszközök, nem is beszélve a korszerűtlen rutinpályákról, ahol 4 órában kell elsajátítani a manővereket. Igaz, hogy a megnövekedett igények miatt a két nagy oktatással foglalkozó intézmény - az ATI és a volt MHSZ Autóklub - mellett számos munkaközösség is lehetőséget kapott az oktatásra. Addig amíg az ATI és a volt MHSZ rendelkezik korszerű szemléltetőeszköz-tárral, rutinpályákkal - az apró oktatási szervek ilyen irányú felszereltségét megkövetelik-e? Ellenőrzik vajon, hogy megfelelnek ezek a legelemibb követelményeknek? Helyén valók a gyorsított tanfolyamok és szolgálják-e a minőségi képzést? A gyorstalpaló tanfolyamoknak, képzésnek valós értékei sohasem voltak, de következményei igen. A „B” kategóriában képzésre jelentkezőknek - figyelemmel a mai átlagkeresetek összegére - jelentős összeget kell fizetniük, amely jóval felette van az átlagkeresetnek. A tanfolyam és vizsgadíj összege ismert, és a költségek összege máris 20 ezer forint felé emelkedik. Lehetséges volna ilyen költségkihatások mellett a tanfolyam óraszámát emelni, a képzés minőségén javítani? Úgy gondolom, hogy támogatások, az oktatási szervek összefogása nélkül nehezen. Azoknak kellene segíteniük - akiknek anyagi megterhelést jelent a közúti balesetek számának emelkedése. A megelőzés költségkihatása talán nem is kerülne annyiba, mint amennyibe a keletkezett anyagi és erkölcsi károk összege. A megelőzésnek eredményesebb eszköze lehetne a képzés színvonalának emelése, mint a reklám, vagy a biztosítók juttatása” a kötelező biztosítottak felé. Illés Endre Miskolc Hogyan működik a horgász érdekképviselet? Az 1994. február 28-án közölt dr. Czikray Zoltán tollából „Hozzáfűzném a horgászok érdeke döntsön” című írás jelent meg, ami a személyeskedés, a lejáratás és a félrevezetés fogalmát is kimerítette. A horgász-közvélemény és a magam nevében is kötelességemnek tartom, a reálisan meglévő 15 000 félretájékoztatott horgászt a ködösítésektől mentesíteni és az igaz valóságot közreadni. Gusztustalan az a csúsztatás és tájékozatlanság egy horgász vezetőtől, aki azt állítja, hogy a B.-A.-Z. Megyei Szövetség elnökének (ügyvezető elnök) 1 millió forint fizetése van évente. Mert ugye az elemi iskolában is tanítják, hogy 4-et 10-re kerekítem nem lehet. Félrevezető és lejárató szándékkal úja az 1,5 millió forintos alkalmazotti bért is. Az irodai személyzet nem hogy „alsó hangon”, de még „felső hangon” sem kap 500 000 forintot évente. Ezt jól kifogtuk... Fotó: Farkas Maya A megyei küldött-közgyűlés által elfogadott költségvetés a béreket nem három alkalmazottra állapította meg, hanem további 3 fegyveres halór is a szövetség teljes értékű alkalmazottja, illetve még részfoglalkoztatású halőrt is alkalmazunk. Az meg demagógia a javából, hogy az országos szövetségi tagdíjnak többnek kell lenni, mint a megyei tagdíj. 1994. évtől az egyesületek a megyei szövetségek tagjai, ahol minden téren felmerülő érdekképviseletet itt kell ellátni. A működésükhöz szükséges feltételeket itt kell biztosítani. Sorolhatnám a havonta jelentkező költségeket, a klf. jegybeszerzéseket horgászegyesületek ellátásával és az elszámolásokkal kapcsolatosan - a versenyek, ifi táborok, halbeszerzések -, megyei, elnökségi és más értekezletek, illetve azokra való utazási költségek térítését... Természetesen a „másik” szövetség ilyen irányú feladatokkal, kiadásokkal nem néz szembe, mivel az érdekképviselet képletes, nincs munkavégzés ezért kiadás sem merülhet fel. Hogy mennyire tájékozatlan az Elnök úr, azt mi sem bizonyítja, minthogy a számszaki okfejtések során ama bizonyos 600 000 forintos horgászegyesületi támogatást is a tagdíjakból vezeti le. A fenti összegnek a tagdíjhoz semmi köze nincs. Ezt az összeget a tagegyesületek a szövetség pozitív gazdálkodási eredményéből kaphatták, amiből 1993. évben azok is részesültek, akik jelenleg már nem tőlünk remélik érdekképviseletük ellátását. Az pedig teljes káoszra utaló idézet: „Marad különbségként 210 Ft, ami a mi szövetségünknél az egyesület zsebében marad.” Elnök Úr! Nem az egyesület fizeti a tagdíjat, hanem mi horgásztagok. Kár, hogy összemossa a horgászt az egyesülettel, azt pedig a szövetséggel. Mert amit nem fizet be a horgász, az nem is maradhat az egyesület zsebében. Nemesi Zoltán
