Észak-Magyarország, 1994. április (50. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-13 / 86. szám

fltfllf u ELETMOD Az Eszak-Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1994. Április 13.- r- r 7 ■ ”:r ­„Éretlen Paradicsom” - A fiatalok oldala ÉP-slágerlisták Még mindig nem tudjuk megígérni, hogy azonnal közöljük az újonnan összeállított slágerlistákat, mert tel­jes kapacitásunkat leköti a már be­érkezettek megjelentetése. így a pos­tára adás után körülbelül egy hóna­pot kell várnotok, hogy viszont lát­hassátok saját top-10-eteket. Türel­meteket. kérjük, mert úgy hisszük, egy valódi slágerlista ennyi idő alatt nem évülhet el! Nagy István 1980. augusztus 23- án született, tehát 14 éves és általá­nos iskolai tanuló. Ongán lakik a Balaton út 33 szám alatt, a tízes lis­tája pedig a következő. 1. Pet Shop Boys: Go West 2. Dr. Alban: (cím olvashatatlan) 3. Haddaway: I Miss You 4. AC/DC: Money Talks 5. Queen: We Are The Champions 6. Brian Adams: Please Forgive Me 7. Ace of Base: All That She Wants 8. Edda: Lelkűnkből 9- Aerosmith: Cryin 10. Janet Jackson: If A „Monczos faluban”, Prügyön élő Szepesi Judit csak annyit árult el magáról, hogy szeptemberben lesz 9 éves. Az Ady lesz a „Lordok háza” Ma egy hónapja, hogy a soproni Blokád, a győri Orfeus és a buda­pesti Scandal együttes társaságá­ban országos turnéra indult a Lord. És holnap lesz a napja, a szombat- helyi társaság megérkezik Miskolc­ra, és fellép az Ady Endre Műve­lődési Házban. Az országos turné ötletét a tavaly év végén megjelent „Olcsó és Ügyes” című, a sorban ötödikként követ­kező nagylemezük sikere adta. Háromórás koncertjükön ennek anyagát mutatják be élőben a még mindig szép számú Lord-rajongó- tárbomak, és - ígéretük szerint - az új produkció látványban és előadás­módban is a régi nagy Lord-kon­certek varázsát idézi fel. Végül essen néhány szó a kísérőkről is. A Blokád a tokaji rock tábor első helyezettje volt, de az Orfeus is felállhatott már rockfsztiváJok do­bogójára. Lemezzel egyelőre csak a Scandal dicsekedhet. Ennek címe Botrányos idők, és a holnapi kon­certen is bemutatnak róla jó néhány dalt. Ez a társaság nem a Lord együttes, viszont velük együtt lépnek fel a koncerten. Amit tudni érdemes róluk, azaz a soproni Blokádról: blues elemekkel tarkított tradicionális amerikai rockot játsszanak, a turné után pedig elkészítik első LP-jüket. Fotó: Gombás Endre 1. Meat Loaf: Rock and Roll Dreams... 2. Take That: Relight My Fire 3. Ace of Base: The Sign 4. Brian Adams: Please Forgive Me 5. Dr. Alban: Look Who’s Talking 6. Capella: Move On Babay 7. Soul Asylum: Runaway Train 8. 2 Unlimited: Maximum Overdrive 9. Mariah Carey: Without You 10. East 17: It’s All Right A Halak jegyében született Gyenes Róbert februárban töltötte be 13. évét. Kazinbarcikán lakik, nagyon szeret zenét hallgatni, különösen a diszkót és a rapet. 1. Enigma: Return To Innocence 2. Doop: Doop 3. Ace of Base: The Sign 4. Rapülők: Piti vumen 5. D.J. Bobo: Keep On Dancing 6. Dr. Alban: One Love 7. East 17: It’s All Right 8. Koltay Róbert: Sose halunk meg 9. Maxx: Get a Way 10. Aerosmith: Amazing Juhász András Szendrőből írta a következőket: „13 éves vagyok és nagy metál rajongó. Szeretek fociz­ni, emellett nagyon szeretek még könyvet és újságot olvasni.” 1. Metallica: Enter Sandman 2. Aerosmith: Living On The Edge 3. Scorpions: Alien Nation 4. Judas Priest: Metal Gods 5. Iron Maden: The Number Of The Best 6. Guns’n Roses: November Rain 7. Nirvana: Serve The Servants 8. Alice In Chains: What The Hell I Have 9. Mr. Big: Wild World 10. AC/DC: Big Gun A 23 éves Surda, azaz Borbély Ist­ván Rudabányáról küldte be listá­ját. Diszkóba nem szokott járni, mert nem nagyon tud táncolni, vi­szont nagyon szereti a régi zenéket és a divatot. Kedvenc ruhadarabjai: egy hosszú ballonkabát, egy kalap és egy napszemüveg. Mindemellett szeret gyalogolni és futni. 1. Koós János: Kislányom, én sírok 2. Alvajárók: Don Juan 3. Beatles: Sárga tengeralattjáró 4. Modern Talking: A bátyám, Loui 5. Tátrai Band: Az utolsó dominó 6. Szécsi Pál: Egy szál harangvirág 7. Pierott: Nekem senki nem hegedül 8. Sugár Berci: Csengess be hozzám, jó barát 9. Paul McCartney: Hope Of Deliverance 10. KFT: Afrika Azért ne feledjétek: mindenki sláger­listáját várjuk! A tiédet, a barátodét, barátnődét, a haverokét, az osztá­lyét... Lehet névvel és név nélkül, jel­igével és fényképpel. A lényeg: 10-es top-listát kérünk! Címünk: Észak- Magyarország Szerkesztősége, Éret­len Paradicsom. Miskolc, Pf.: 351. Malacka után: Füles és a Tao Dobos Klára Megpróbálom. Ha Benjamin Hoff- nak sikerült, miért ne sikerülhetne nekem is? Azt mondja ugyanis, hogy a könyvét Malackáról (illetve Micimackóról) és a Taoról nem is ó írta. Mert az Megerőltető, és Nehéz lenne. (így, nagybetűvel.) Csak hagyta, hogy a könyv rajta keresz­tül íija önmagát, ami pedig Vicces és Izgalmas. A könyv előre höm- pölygött, ó pedig követni próbálta. Én ugyan nem írok könyvet, de ha­gyom, hogy az én gondolataim is előre hömpölyögjenek -, szaladok utánuk. Vagy nem is, inkább csak hagyom, hogy jöjjenek. Muszáj ne­kik, mert eltökélt szándékom, hogy bebizonyítom: Fülesnek is rengeteg köze van a Taohoz...- Ahogy Micimackónak meg Malac­kának? Sajnos nem hiszem, én csak egy öreg szürke csacsi vagyok...- Na látod Füles, éppen ez a Te nagy bajod! Hogy mindig nyava­lyogsz, mint egy bolhából lett ele­fánt. , Egyébként honnan kerülsz elő? Észre sem vettem, hogy te is követted a gondolataimat... Érdekes, így, ahogy Füles bemutat­kozott, eszembe jut Milne, aki ugye­bár megírta a Micimackó című „taoista alapvetést”, szóval eszembe jutott, hogy míg Fülest Öreg Szürke Csacsinak, Mackót néha egyszerű­en Csacsi Öreg Medvének titulálta. Megvan az első közös pont. Mert va­lami közös csak lehet és VAN a Mi- cimackóságbán meg a Fülesség­ben...- Lenni vagy vanni? - ez itt a kér­dés. Vagy nem így mondja a dán ki­rályfi?.- Szia Mackó. Nem hiszem, hogy ol­vastad volna a Hamletet, és az idé­zet nem egészen így szól!-Azt sohase’ lehessen tudni...- Dehogynem. Csak vedd elő a köte­tet és betűzgesd! Szólj, ha megtalál­tad! Ha jobban belegondolunk, nem is. mondott butaságot Mackó. Persze ő sohasem mond butaságot, csak ráa­dásul ezt sem tudja. Alapszinten lenni annyi, mint „vanni”, csak ezt a szót nem használjuk. Az egyik szó­nak egy hasonlóval való magyará­zatára pedig van egy nagyon jó kis kifejezés: tautológia. Am itt most sokkal inkább a TAOtológia esete forog fenn.- Te most vallást akarsz változtat ni? Mert mindig mondod, hogy el­vették tőled a papok a „di* csértesséket”.- Mackó! Arról volt szó, hogy olva­sol. Egyébként igen, szoktam ezt mondani, mikor valakinek bizony­gatni kellene, hogy régen is az vg tam, aki ma. Ezt nem szeret vallást változtatni nem akarok. És te tudhatnád a legjobban, hogy a Tao nem is igazán vallás, hanem egy életfonna. A Tao az Út, amelyet a boldog és harmonikus élethez kö­vetned kellene. Ehhez szükséges a „vanni” tudás... Lao-ce szerint az ember mindenkor megtalálhatja azt a harmóniát, amely a kezdet kezdete óta fennáll^ Ég és Föld között. A taoista harmg niában van az életkörülmények’ benne az is pozitívumként él, /mi másoknak negatívum. Micimhckó ehhez a csoporthoz tartozik. Mi Fü­les szerint a Tudás ana jc, hogy mindig panaszkodjunk vajflmiről. A Füles magatartásforma iehát útjá­ban áll a Boldogságnal^Bölcsesség- nek... Bár néha Füles is káf es hagyni hat­ni magára a Semnflt, csak az ő sem­mije sokkal inkább az európai Sem­mi, mint a kúyfl. (Azt mondják a ta- oisták, hogyjáz európai emberek el­fojtották .főágukban a Semmit, azért olymi hasadottak és boldogta- lanok/A kínai semminek azonban közelehet a Vej Vu Vej-hez, a „Cse­lezés Nélküli Cselekvéshez”. S bi- ny Füles, mikor beleesik a patak- 5a, hát nem kapálózik, csak hagyja, hogy sodorja az ár, közíffn odavet egy-két cinikus megjegyzést a többi­eknek. Igazán jó persze akkor len­ne, ha a gondolatai sem „cseleked­nének”. De azért ez már mégiscsak Valami. Vagy nem?- Am ez még nem jelent semmit.- Bízd rám, Füles! Egyébként pedig nem vártam választ a kérdésemre, de most már mindegy. Légy szíves, és ne vedd el a kedvem a játéktól! Bizony, milyen könnyű is elvenni az ember kedvét! Még akaratlanul is. Mert állítólag - tapasztalatból - mindenkiben van valami, ami azt akarja, hogy Boldogtalanok le­gyünk. A képzeletbeli problémáink­ból emiatt gyakran valódi lesz, a va­lódi problémákat pedig gyakran el­túlozzuk. Problémák nélkül persze nem lehetne emberi fejlődés, ám ezek is olyanok, amilyenné az em­ber teszi őket... „Art mondják, hogy a Fülesek reálisták - úja Benjamin Hoff. / De a realitás olyan, amilyen­né tösszük. És annál negatívabb re­alitást dédelget és kreál valaki, mi­nél negatívabb ő maga. Füles csak ít látja meg, amit ó akar...” Csak­hogy ebben van az ereje is. Az ó 'pesszimizmusa egy gondolathul­lámmal optimizmussá válhat. A Fü­lesek nehezen teszik túl magukat a problémákon. De ha egyszer sikerül -, belőlük válhat legkönnyebben ta­oista.- Ne felejtsd ki a Negatív Hírköz­lést, az a Te területed! Mert art is a Fülesek csinálják, mindent és min­denkit kigúnyolnak, és ezt nevezik Objektivitásnak. Megúják, hogy a hősök, mint Tigris, csak felmászni tudnak a fára, le már nem, mert ah­hoz a farkuk útban van nekik, és ez mindig későn jut eszükbe. Szenzáci­ót lihegve középpontba állítják az esendőséget!- Bagoly! Eddig mintha nem lettél volna gonosz, csak nagyképű meg okoskodó... Ók egyébként kultúrseg- tó, abból meg a méz kinéz, mert kul­túrában kultúra van, jöhet Hamlet, őrült ész, akkor is, ha hull a hó...- Kösz Mackó! De te még mindig a Hamlettel vagy elfoglalva? Azt azért tudod, hogy nem tűi sok értel­me van a versednek?- Nincsen is neki... Kicsit nehezem­re esik az olvasás, hát elszaladtunk Fülessel a színházba. Tényleg nem úgy van az idézet, ahogy mond­tam...- Meg különben is, mi abban a kul­túra, hogy halomra gyilkolják egy­mást az őrült emberek?- Olyan, olyan ... Füles vagy! Ezért próbállak én „kimosni”? Ha képte­len vagy észrevenni a szépet, nem akarod, elfogadni a tanításokat, nem érzed a jót, nem lesz belőled ta­oista! Miért küldted el Malackát, amikor direkt neked szedett egy csokor virágot?! Miért nem tudsz örülni semminek?! Pedig néha tele vagy gyermeki örömmel, hálával és szeretettel, segítőkészséggel. Nincs benned egy csöppnyi „micimackó’7- Azt sohase’ lehessen tudni! Tokiói csodák Jándi Attila Néhány nap tokiói tartózkodás után egyedül maradtam. A többiek hazautaztak, rám pedig két hét bolyongás várt. Még magam sem tud­tam pontosan hová fogok keveredni, az az egy volt biztos, hogy nyakamba veszem a japan fő­várost, hogy minél jobban megismerhessem. Kezdjük mindjárt korrigálással. A magyar nyelvben meghonosodott Tokió elnevezés hi­bás, ugyanis eredetileg Tokiónak kell írni, te­hát hosszú ó-val. A jelentése „Keleti Főváros”. Shinjuku. A japán főváros hivatali negyede. A kerület központjában egymást érik a felhőkar­colók, köztük a monumentális kéttornyú vá­rosházával. Olyan egyformák az épületek, hogy ember legyen a talpán aki itt kiigazodik. A városháza legfelső emeletén kilátószoba ta­lálható. A fala műiden oldalon ablaküveg, hogy jól rá lehessen csodálkozni a városra. Az ablak alatt nyilak jelzik, hogy mi merre van. A császári palota, a Fuji, a Csendes-óceán, Yoko­hama. A japánok nagy megrökönyödéssel ve­szik tudomásul, amint elhelyezek egy saját készítésű kis papír táblát, jelezvén Magyaror­szág irányát. De legalább rájönnek, hogy ma­gyar vagyok. Nem amerikai. Mert Tokióban a fehér ember az amerikai. Meg a fekete is. Leg­alábbis a japánok szemében. Ha nem ameri­kai, akkor német, esetleg angol vagy francia. Más nincs. Magyar? Ugyan már, mi az? Shinjuku pályaudvara a legnagyobb a vilá­gon. Az aluljárórendszere mintegy négy kilo­méter hosszú. Több, mint száz kijárata van, s ha az ember rossz kijáraton megy fel a felszín­re, hát jól megnézheti magát. Órákat tudok bolyongani ezen az állomáson, merthogy a megfelelő kijáratot egyből megtalálni szmte lehetetlen. Nekem legalábbis egyszer sem si­kerül. Nemcsak vasút, hanem tizenegyne- hány metróvonal is találkozik ezen a ponton. Az átszállás a térképen egy pötty, a valóság­ban jó félóra. Jó esetben. Shinjuku állomás a főhadiszállása a tokiói hajléktalanoknak. Olyanok, mint a mieink, csak némelyiknél menedzserkalkulátor van. Végül is ez errefelé filléres dolog. Volt szerencsém utolsó három éjszakámat a társaságukban eltölteni. Reggel a metródolgozók előrecsomagolt reggelit osz­tanak ki a csavargók között, En is kaptam. Yoyogi-park. Vasárnaponként szépreményű japán zenekarok vonulnak ki a parkba. Azt hi­szem, axi ilyet még nem látott, el sem tudja képzelni. Japán zenekar tetőtől talpig katona­ruhába öltözve, magas kakastaréjszerű punk frizurával, pirosra, kékre és zöldre festve. A park mellett parkoló: Észre sem veszem, hogy a kijáratában állok meg bekötni a cipőmet. Nem úgy a mellettem álldogáló fémdoboz. Géphangon szól hozzám: haladjon tovább, itt nem szabad megállni! Majdnem bocsánatot kérek a géptől. Asakusa. Ebben a negyedben található az egyik leghíresebb tokiói buddhista szentély, az Asakusa Kaimon. A közelben pedig Ikeha- bara, az üzleti negyed és Ueno, ahol a változa­tosság kedvéért az országban illegálisan dol­gozó külföldiek tanyáznak. Tokiónak nincs belvárosa. Vagyis van, de az legalább húsz ki­lométer széles. A város közepe táján van a parlament, a császári palota és a világhírű Ginza. Az utamba kerülő első rendőrtől útbai­gazítást kérek a palota felé. Miután a rendőr mindent elmagyaráz, tiszteleg. Nem, nem hi­szi, hogy a felettese vagyok, csak tiszteli a má­sikat. A palotába bemenni nem szabad, csak néha, mikor a császár is úgy gondolja. Ott jár­tamkor nem gondolta úgy. A Ginza. A világ legdrágább bevásárló utcája. Egy irodahely­ség évi bérlete több százezer dollár körül mo­zog. Mikor megunom a nyershalat és a rizst, jobb híján bemegyek egy McDonald’s-ba. A sa­láta helyén tengeri zöld moszatot találok. Roppongi. A város szórakozó negyede. Bárok, sörözők, diszkók százszámra. Van olyan épü­let melynek négy szintjén négy különböző diszkó működik. A leghíresebb szórakozóhely a Hard Rock Café belépője közel négyezer fo­rintba kerül. De egy liter tej 180, egy kiló ke­nyér 200, egy metrójegy távolságtól függően 150-300 Ét. Ki tudja ezt megfizetni? Egy vala­mirevaló szállodai szoba tízezernél kezdődik. Reggeli utam az olimpiai központba vezet. A sportolók között elvegyülve lezuhanyozhatok. Mert itt még a víz is méregdrága. Minden ut­casarkon üdítőautomata. Miután nyilvános kút alig van, automata pedig - felmérések sze­rint minden tizenhat lakosra jut egy - számta­lan, előbb-utóbb úgyis vesz a szomjazó polgár egy doboz üdítőt. Veszek én is körülbelül száz forintért. Ki van ez találva kérem szépen. Szentélyek. Buddhista, sintoista, konfuciá­nus. Kísérleteim, hogy egyikbe befogadjanak éjszakára, mind kudarcot vallanak. Két lábbal rúgnak ki minden templomból vallási hova­tartozástól függetlenül. így felhívom yokoha- mai ismerősömet, s másnap már utazom is a puha ágy és a biztos vacsora felé. (folytatjuk) Összeállította: Csömök Mariann

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents