Észak-Magyarország, 1994. április (50. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-12 / 85. szám

8 ÉSZAKtMagyarország Kultúra 1994» Április 12», Kedd------------APROPÓ-----------­F üggőség Gyöngyösi Gábor Itt járt a Kínai Nemzeti Cirkusz, tartott vagy féltucatnyi előadást, egyáltalán nem olyat, amelyből tizenkettő egy tucat, hanem olyat, amely meg tudja tornáztatni nem­csak a szemet, de az elmét is. Mindjárt az­zal például, hogy miért nemzeti és nem ál­lami, holott néhány esztendővel ezelőtt, ha szó esett róla, még az volt. Meg aztán az­zal, hogy ruhatáruk sem teljesen cirkuszi, hanem amennyire a bemutatott produkci­ók engedik, szintén nemzeti sok esetben ujgur, legalábbis a cigányosan jobb csípő­re kötött jegykendőszerű dísz, és a ma­gasszárú csizma erre enged következtetni. A többi öltözet amolyan cirkuszi kellék, nincs karaktere, csak funkciója, ahogy azt a cirkusz szigorú világa megköveteli. Ezek után aztán következik a szemtornáz- tatás, majd két óra hosszán azt a legnehe­zebb megállapítani, hogy ki, mivel, illetve mi, kivel van itt függőségben, összefüggés­ben. Az ember-e a tárggyal, vagy a tárgy az emberrel? Az ember tartja, dobja, csóválja, tekergeti-e a hosszú feldíszített magas póz­nát, vagy az ember tekergőzik, forog, pörög, lóg a fel nem függesztett, minduntalan rá­zuhanni kész súlyos pózna alsó végén. Ka­rinthy Frigyes rossz tanulójának megló­dult fantáziája, miközben „lóg a szeren” - a látottakhoz képest abszolút hihető pro­dukciósor, pedig az is eléggé elképzelhetet­len. De mi az például a ferde kötélhez ké­pest, amelyen nemcsak az egyensúly törvé­nyeit kell legyőzni, deagravitációétis. Hogy ahatvankilósporcelánvázávalzsonglőrkö- dőkről, vagy a stilizált „oroszlánbőrbe” bújt akrobatákról már ne is beszéljünk. Szóval itt járt egy cirkusz, a kínai, amely semmi olyat nem csinált ami nem emberi, de ahogy csinálta, arról bátran elmondhat­juk, hogy nem emberi! Film Erdélyről London (MTI) - Erdélyről készült, egyórás filmet mutatott be vasárnap este Nagy-Bri- tanniában az ITV kereskedelmi tévéhálózat­hoz tartozó egyik országos adó, a Channel 4. A Ron Orders rendező-operatőr készítette filmet azzal ajánlották a brit nézőknek, hogy Erdély, a farkasok, a vámpírok és Drakula gróf hona a régmúltba dermedt, évszázadok óta változat­lan világ. Ennek dacára, egy medvevadászat jelenetei után, a film teljes egészében Erdély mai társadalmi problémáival foglalkozott. A film első részében röviden ismertették Er­dély történetét, majd bemutatták, hogy a ma­gyar kisebbség miként őrzi zene- ás tánckul­túráját. Emlékeztettek arra, hogy Ceausescu idején tilalmas, sőt, büntetendő volt a magyar kultúra, de az elnyomás épp az ellenkezőjét érte el: ellenállási tett volt á népi gyökerek őr­zése - mondták magyar népművelők a film készítőinek. A film második része a Ceausescu-féle erdélyi iparosítás okozta károkat mutatta be. Alexan­der Balin kiskapusi polgármester elmondta, hogy a környékbeli ólomolvasztó tönkretette a lakosság egészségét, és az ólomszennyezés mi­att a gyermekek értelmi színvonala 10-15 százalékkal alacsonyabb a romániai átlagnál. Az iparosításhoz elnéptelenítették a falvakat, de kétmillió románt költöztettek be Erdélybe, hogy még jobban elrománosítsák a területet. Bemutatták azt is, hogyan élesztik újjá Romá­niában a szélsőséges nacionalizmust. Az ismét hallható régi román himnusz, amelyet Ceau­sescu idején fasiszta felhangjai miatt betiltot­tak, az aranykort idézi a román nacionalisták­nak, de só a magyar kisebbség sebére - mond­ták a film készítői. Megszólaltatták Vadim Tudort, a Nagy Románia Párt vezérét, akiről elmondták, hogy régebben Ceausescu udvari költője volt. - A magyarok fegyvert csempész­nek, nemzetközivé akarják szélesíteni a konf­liktust, hogy visszaszerezhessék Erdélyt - mondta Tudor. Tőkés László az efféle propa­gandát annak tudta be, hogy a romániai hata­lom, a Ceausescu idején kidolgozott módszert a végletekig hajtva, a társadalmi ellentéteket etnikai ellentétté akarja átformálni, hogy lep­lezze a valódi bajokat. - Ma is megfélemlítik, lefokozzák, másodosztályú állampolgárként kezelik a magyarokat - mondta Tőkés László. A film felidézte az 1990-es marosvásárhelyi zavargás képeit, emlékeztetve, hogy csak ma­gyarokat ítéltek börtönre. A nemrég szabadult magyarok ártatlanságukat hangoztatták, és felpanaszolták, mennyi megkülönböztetésben van részük. A film készítői e szavakkal fejez­ték be a műsort: a kommunizmus utáni Romá­nia elnyomja a magyar kisebbség jogait. Er­dély nemzetiségi üst, amelyben ezer év gya­nakvása és bántalmai fortyognak. Ha ezen nem sikerül úrrá lenni, akkor Erdély újabb gyújtópont lehet a térségben. Zabhegyező és Habhegyező Premier előtti beszélgetés Lengyel Pál rendezővel A ma este 7 órakor kezdődő premier két főszereplője: Szabados Vanda (Phoebe Caulfield) és Lech Tamás (Holden Caulfield) Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM - FG) - Az öt évig műkö­dő legendás Manézs Színház, a tor­natermi Csokoládéháború és a Diós­győri várban 1989 nyarán bemuta­tott Három testőr után ismét Miskol­con köszönthetjük Lengyel Pál rende­zőt. Miskolci Nemzeti Színházban most Békés Pál Habhegyező című színművét állította színpadra.- Köztudott, hogy Salinger Zabhe­gyező című regényének motívumai alapján készült a színpadi mű. Visszaemlékezve a középiskolás évek olvasmányélményére, inkább csak a. hangulatára emlékszem, elmesélni már nem tudnám a történetet. Nincs is igazán cselekménye a regénynek. At lehet-e ültetni egy ilyen művet színpadra?- A Salinger-regényben egy kétség­be esett gyerek próbálja megtalálni önmagát, ennek az állapotnak a stációit követhetjük nyomon. Az egész regény tulajdonképpen egyet­lenegy nagy monológ, tömény epi­ka. Egy bolgár szerző megpróbálta már színpadra írni, de a dramatizá- lás nem sikerült igazán. Békés Pál viszont csak a regény motívumait használta fel, tehát nem a Zabhe­gyező „párbeszédesített” változatát írta meg. Áldásos tevékenységének köszönhetően új, öntörvényű szín­padi mű született. Ez kifejeződik a címváltoztatásban is.-Itt Miskolcon eddig leginkább csak fiatalokkal dolgozott, és a Habhe­gyező főszereplői is gyerekek....- Szeretek gyerekekkel dolgozni, de gyorsan hozzá is teszem, hogy nem a szükség visz rá. Nagyon sok szép­sége van ennek a munkának. Fan­tasztikus öröm, ha valakiknek meg tudunk tanítani valamit. Átad az ember valamit, az hat a másikra, és immár tőle függetlenül, szemlélet­ként, szerzett tapasztalatként, tu­dásként tovább működik. Egyéb­ként a Csokoládéháború, vagy ugyanígy a Habhegyező is nehezen képzelhető el kizárólag felnőtt szí­nészekkel. Nehezíti a helyzetet, hogy nálunk — ellentétben Ángliá- val — nincs gyermekszínészképzés. Nem véletlen, hogy a Molnár Fe- renc-regény, a Pál utcai fiúk film- változatában angol gyerekszíné­szek játszanak. Rendkívül izgalmas munka olyan típusú darabokat ren­dezni, amikor gyerekek játszhatják el a gyerekszerepeket. Alapvetően fontosnak tartom, hogy a fiatalok saját korosztályukról szóló történe­tet láthassanak, amikor a darab szereplői azonos vagy hasonló élet- korúak legyenek, mint ők. Ezáltal valahogy hitelesebbé válik az egész. Nem azt mondom, hogy csak így le­hetséges, de így talán jobban érzé­kelhető: nagyon is nekik szól, róluk szól az előadás. Persze nem tudnak olyan árnyaltan „fogalmazni”, mint a képzett színészek, viszont a sze­mélyiségüket adják oda. Éppen ezért, ha jól lehet velük együttmű­ködni - és csak akkor - valami fan­tasztikus hitele lehet az előadás­nak, és így a velük egykorú nézők számára is átélhetővé teszik a da­rab helyzeteit.- De nem csak fiatalok nézik majd meg a Habhegyező-előadásokat.. Jönnek a felnőttek is...- Nagyon helyes. A Habhegyező ap­ropóján találtuk ki a hasonlatot: re­mélhetően úgy lesz ezzel a felnőtt- közönség, mint a gyerekeink az Il­lés-koncerttel. Az a zene az ifjúsá­gunk, és a Zabhegyező is a mi köny­vünk volt. Es most, amikor visszamegyünk egy kis Illést hall­gatni, azt tapasztaljuk, hogy a gye­rekek hasonló módon örülnek, és fe­dezik fel ezt a zenét, mint annak idején mi magunk is. Ez az előadás a felnőtteknek is szól. Szembesül­nek saját volt problémáikkal, és azokkal a dolgokkal, melyeket gye­rekeik kapcsán élnek át, oldanak meg vagy sem. De szembetalálhat­ják magilkat mostani helyzetükkel is. Mert egy pillanatig se higgyük azt, hogy minden felnőtt olyan na­gyon megtalálta a helyét, olyan ki­válóan beilleszkedett! Úgy hiszem, sokan vannak, vagyunk, akik itt „helytelenkedünk”, és próbálunk el­fogadhatóvá válni, ami aztán vagy sikerül, vagy nem. De én azért úgy hiszem, több itt a „vagy nem”. Tehát a jó gyerekelőadás olyan, mint Mil­ne klasszikus meseregénye. Mici­mackót a gyerekek imádják, oda vannak érte, szellemes, izgalmas a történet, és a felnőttek - mindezzel együtt - még értik is... A megtisztult Utolsó ítélet Restaurálták a Sixtusi Kápolnában Michelangelo freskóját Gőzön István Vatikán (MTI) - Befejeződött a va­tikáni Sixtusi Kápolnában Miche­langelo Buonarotti zseniális művé­nek, a kápolna hátsó falát borító ha­talmas, száznyolcvan négyzetméter felületű freskónak a restaurálása. A művészfejedelem 1534-ban kezdett bele a képbe és 1541. október 31-én tette az utolsó ecsetvonást. Négyszázötvenhárom évvel később, a kápolnát díszítő több Michelange- lo-freskó helyreállítása után kez­dett bele a Gianluigi Colalucci, Ma- urizio Rossi, Piergiorgio Bonetti és Bruno Baratti alkotta vatikáni „művészcsapat”, hogy Fabrizio Mancinelli és Carlo Pietrangeli ve­zetésével megtisztítsa a művet az évszázadok során rárakódott szennyeződésektől. Akiknek megadatott már a szeren­cse, hogy láthatták a megtisztított freskót, azok mind sokkhatásról be­szélnek. A világ egy komor, rendkí­vül sötét tónusú, szinte fekete-fehér „ítéletet” tartott számon, s most egy színgazdag, szemkápráztató Miche- langelóval találja majd magát szemközt. A gondos tisztogatás egész művészettörténeti iskolákat semmisített meg, most a festészet tudós ismerői kezdhetik újragondol­ni a halhatatlan mesterről hosszú- hosszú vitákban kialakított értékí­téletet. A freskók „polírozása” körül már a mostani munkát megelőzően heves szóváltások zajlottak. Az ellenzők véleményét talán James Beck ame­rikai professzor, a New York-i Co­lumbia egyetem művészettörténész docense fogalmazta meg a leg- összefogottabban. „A szellemétől fosztották meg a művet. Ez az ítélet nem Michelangelóé, hanem a már nem létező eredeti másolata. Amit most láthatunk, 1990 nyelvén és nem a Cinquecento nyelvén beszél. Modernizálták a művet, ez a pop­art, a színes televízió ízlésvilága. Megváltoztatták a fényekéi, az ár­nyalatokat”. To ti Scialoja festő nyersebben ítélt. „Teljes csőd. A vét­kesek húsának és izmainak színe olyan, mint a füstölt lazacé. Az ár­nyékok feketék, mint a szurok. Az alakok gumiból vannak. Olyanok, mintha egy Walt Disney-filmből léptek volna elő” Azon senki nem vitatkozik, hogy a kép helyreállítása már nagyon is időszerű volt, bár a Sixtusi Kápolna freskóit elkerülte szerencsére a fal­festményeket fenyegető legnagyobb vész: a lassan beszivárgó esővíz. Az eredményt hevesen bírálók nagyon hangosak ugyan, de elenyésző ki­sebbségben vannak. A többség di­csér és ámul. Antonio Paolucci, a fi­renzei műemlékek és művészeti al­kotások legfőbb állami őre így nyi­latkozott: ,A tisztítást korrekten vé­gezték el. A vatikáni restaurátorok csak egy hibát követtek el, nem ké­szítették fel a közönséget a színes Michelangelo okozta sokkra... Le­het, hogy ez a színes, Pontormóhoz, Rosso Fiorentinóhoz közel került Michelangelo csalódást fog okozni. Hiányzik a szellemi felkészítés, en­nek a találkozónak a fokozatos elő­készítése.” A „színek háborúja” még bizonyára sokáig fog tartani, de a művészet- történet már sokat nyert a tisztítási munkálatokkal. Először is, a több mint négyszáz-alakos kép tíz, eddig ismeretlen alakkal gyarapodott. Ezeket a figurákat már teljesen el­lepte a fáklyák, gyertyák kormából, az apró repülő rovarok tetemeiből, a zsíros porszemekből lassan kiala­kult „filmréteg”. Az ítélkező Krisz­tus arcának megtisztítása után egy kevésbé komor és haragos Krisztus­képpel kerülünk szembe. Michelangelo felújított Utolsó ítélet című festménye előtt celebrált misét az elmúlt hét végén II. János Pál pápa a Sixtusi Kápolnában Fotó: AP Angoltanároknak Miskolc (ÉM)A USIS, az Ameri­kai Egyesült Államok Információs Szolgálatának szakemberei mód­szertani workshop-ot tartanak ápri­lis 14-én, csütörtökön Miskolcon, a Földes Gimnáziumban. A fórum délelőtt 10 órától délután háromig tart. Témái: „Content Based and Task Based Learning”, „Games and Activities for the Foreign Language Classroom”, „Reducing Teacher Talk: Speaking, Writing, Listening and Reading Ideas.” Munkácsy-vázlat Miskolc (ÉM) - Munkácsy Mihály születésének 150. évfordulója alkal­mából rendezett ünnepségek kap­csán beszámoltunk arról is, hogy egy Munkácsy-képpel gazdagodhat a város. Ez a műalkotás a bécsi Kunsthistorisches Múzeumban ta­lálható vázlat, A reneszánsz apoteó- zisa. A mű jelenleg egy magángyűj­teményben van, de a tulajdonos 1,5 millió forintért eladásra kínálta fel a Herman Ottó Múzeum Képtárá­nak. Az eladási ár rendkívül kedve­ző, sajnos azonban a megyei múzeu­mi szervezetnek a gyűjtemény-gya­rapításra rendelkezésre álló évi összkerete 1,2 millió forint. Ezért a múzeum vezetői a megye és a me­gyeszékhely mecénás alapjához, il­letve a művészeteket támogató vál­lalkozókhoz fordultak segítségért, s már van egy számlaszám is, melyre aki tudja, befizetheti támogatását a kép megvásárlásához, a megyei OTP-nél: MNB 641-350856. Szalay-tárlat Sárospatak (ÉM) - Szalay Lajos grafikusművész munkáiból nyílik kiállítás április 14-én, csütörtökön délután négy órától a Sárospataki Képtárban. A kiállítást Sümegi György, a Mű­velődési és Közoktatási Minisztéri­um Képzőművészeti Főosztályának vezetője nyitja meg. Közreműködik a Sárospataki Kamarakórus, Csehi Ferenc vezetésével. Előadóest Szerencs (ÉM) - Mohai Gábor elő­adóestjén vehetnek részt az érdek­lődők a költészet napja alkalmából ma, kedden este hat órától Szeren­csen, a Rákóczi-vár lovagtermében. Perczel Zita Kecskemét (MTI) - Perczel Zita is­mét hazai színpadon látható, a kecskeméti Katona József Színház­ban pénteken bemutatott darab címszereplőjeként. A második világ­háború előtt az országból kivándo­rolt, s jelenleg Rómában élő mű­vésznő Csiky Gergely: A Nagyma­ma című vígjátékában vállalta a fel­lépést. A május közepéig műsoron maradó romantikus, mulatságos színművet Szakonyi Károly átdol­gozásában a Jászai- és Erkel-díjas Bor József rendezte. A sztárvendé­gen kívül a darab főbb szerepeiben Ambrus Asmát, Fekete Tibort, Hor­váth Károlyt, Mérai Katalint, Nyári Zoltánt, Patassy Tibort, Vlahovics Editet, Sebestyén Évát és Zubor- nyák Zoltánt láthatja a kecskeméti közönség. A bázisiskolából Miskolc (ÉM-ÓM) - A húsvéti szü­net utolsó napján az ÉMÁSZ-nál tettek látogatást a Bláthy Ottó Vil­lamosipari Szakközépiskola taná­rai. Az intézmény az áramszolgálta­tó bázisiskolája: a cégnél dolgozó szakemberek legtöbbje itt szerezte alapismereteit. A tegnapi találko­zás és eszmecsere középpontjában a részvénytársaság és a magyar villa­mosenergiaipar aktuális kérdései álltak, melyekről a társaság vezéri­gazgatója tájékoztatta a tanári kart. A tankönyvek, szakkönyvek csak késve közvetítik a legújabb ku­tatási, fejlesztési eredményeket, ezért a látogatás a szaktanárok to­vábbképzésének is beillett: előadá­sokat hallgattak meg a társaság fej­lesztési elképzeléseiről, a hangfrek­venciás központi vezérlésről, majd az ÉMASZ központi diszpécserszol­gálatát tekintették meg. A nap to­vábbi programjában szerepelt még az áramszolgáltató és a szakközép- iskola, valamint a Magyar Elektro­technikai Egyesület további együtt­működési kérdéseinek megbeszélé­se, a kapcsolatok erősítése.

Next

/
Thumbnails
Contents