Észak-Magyarország, 1994. április (50. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-12 / 85. szám
8 ÉSZAKtMagyarország Kultúra 1994» Április 12», Kedd------------APROPÓ-----------F üggőség Gyöngyösi Gábor Itt járt a Kínai Nemzeti Cirkusz, tartott vagy féltucatnyi előadást, egyáltalán nem olyat, amelyből tizenkettő egy tucat, hanem olyat, amely meg tudja tornáztatni nemcsak a szemet, de az elmét is. Mindjárt azzal például, hogy miért nemzeti és nem állami, holott néhány esztendővel ezelőtt, ha szó esett róla, még az volt. Meg aztán azzal, hogy ruhatáruk sem teljesen cirkuszi, hanem amennyire a bemutatott produkciók engedik, szintén nemzeti sok esetben ujgur, legalábbis a cigányosan jobb csípőre kötött jegykendőszerű dísz, és a magasszárú csizma erre enged következtetni. A többi öltözet amolyan cirkuszi kellék, nincs karaktere, csak funkciója, ahogy azt a cirkusz szigorú világa megköveteli. Ezek után aztán következik a szemtornáz- tatás, majd két óra hosszán azt a legnehezebb megállapítani, hogy ki, mivel, illetve mi, kivel van itt függőségben, összefüggésben. Az ember-e a tárggyal, vagy a tárgy az emberrel? Az ember tartja, dobja, csóválja, tekergeti-e a hosszú feldíszített magas póznát, vagy az ember tekergőzik, forog, pörög, lóg a fel nem függesztett, minduntalan rázuhanni kész súlyos pózna alsó végén. Karinthy Frigyes rossz tanulójának meglódult fantáziája, miközben „lóg a szeren” - a látottakhoz képest abszolút hihető produkciósor, pedig az is eléggé elképzelhetetlen. De mi az például a ferde kötélhez képest, amelyen nemcsak az egyensúly törvényeit kell legyőzni, deagravitációétis. Hogy ahatvankilósporcelánvázávalzsonglőrkö- dőkről, vagy a stilizált „oroszlánbőrbe” bújt akrobatákról már ne is beszéljünk. Szóval itt járt egy cirkusz, a kínai, amely semmi olyat nem csinált ami nem emberi, de ahogy csinálta, arról bátran elmondhatjuk, hogy nem emberi! Film Erdélyről London (MTI) - Erdélyről készült, egyórás filmet mutatott be vasárnap este Nagy-Bri- tanniában az ITV kereskedelmi tévéhálózathoz tartozó egyik országos adó, a Channel 4. A Ron Orders rendező-operatőr készítette filmet azzal ajánlották a brit nézőknek, hogy Erdély, a farkasok, a vámpírok és Drakula gróf hona a régmúltba dermedt, évszázadok óta változatlan világ. Ennek dacára, egy medvevadászat jelenetei után, a film teljes egészében Erdély mai társadalmi problémáival foglalkozott. A film első részében röviden ismertették Erdély történetét, majd bemutatták, hogy a magyar kisebbség miként őrzi zene- ás tánckultúráját. Emlékeztettek arra, hogy Ceausescu idején tilalmas, sőt, büntetendő volt a magyar kultúra, de az elnyomás épp az ellenkezőjét érte el: ellenállási tett volt á népi gyökerek őrzése - mondták magyar népművelők a film készítőinek. A film második része a Ceausescu-féle erdélyi iparosítás okozta károkat mutatta be. Alexander Balin kiskapusi polgármester elmondta, hogy a környékbeli ólomolvasztó tönkretette a lakosság egészségét, és az ólomszennyezés miatt a gyermekek értelmi színvonala 10-15 százalékkal alacsonyabb a romániai átlagnál. Az iparosításhoz elnéptelenítették a falvakat, de kétmillió románt költöztettek be Erdélybe, hogy még jobban elrománosítsák a területet. Bemutatták azt is, hogyan élesztik újjá Romániában a szélsőséges nacionalizmust. Az ismét hallható régi román himnusz, amelyet Ceausescu idején fasiszta felhangjai miatt betiltottak, az aranykort idézi a román nacionalistáknak, de só a magyar kisebbség sebére - mondták a film készítői. Megszólaltatták Vadim Tudort, a Nagy Románia Párt vezérét, akiről elmondták, hogy régebben Ceausescu udvari költője volt. - A magyarok fegyvert csempésznek, nemzetközivé akarják szélesíteni a konfliktust, hogy visszaszerezhessék Erdélyt - mondta Tudor. Tőkés László az efféle propagandát annak tudta be, hogy a romániai hatalom, a Ceausescu idején kidolgozott módszert a végletekig hajtva, a társadalmi ellentéteket etnikai ellentétté akarja átformálni, hogy leplezze a valódi bajokat. - Ma is megfélemlítik, lefokozzák, másodosztályú állampolgárként kezelik a magyarokat - mondta Tőkés László. A film felidézte az 1990-es marosvásárhelyi zavargás képeit, emlékeztetve, hogy csak magyarokat ítéltek börtönre. A nemrég szabadult magyarok ártatlanságukat hangoztatták, és felpanaszolták, mennyi megkülönböztetésben van részük. A film készítői e szavakkal fejezték be a műsort: a kommunizmus utáni Románia elnyomja a magyar kisebbség jogait. Erdély nemzetiségi üst, amelyben ezer év gyanakvása és bántalmai fortyognak. Ha ezen nem sikerül úrrá lenni, akkor Erdély újabb gyújtópont lehet a térségben. Zabhegyező és Habhegyező Premier előtti beszélgetés Lengyel Pál rendezővel A ma este 7 órakor kezdődő premier két főszereplője: Szabados Vanda (Phoebe Caulfield) és Lech Tamás (Holden Caulfield) Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM - FG) - Az öt évig működő legendás Manézs Színház, a tornatermi Csokoládéháború és a Diósgyőri várban 1989 nyarán bemutatott Három testőr után ismét Miskolcon köszönthetjük Lengyel Pál rendezőt. Miskolci Nemzeti Színházban most Békés Pál Habhegyező című színművét állította színpadra.- Köztudott, hogy Salinger Zabhegyező című regényének motívumai alapján készült a színpadi mű. Visszaemlékezve a középiskolás évek olvasmányélményére, inkább csak a. hangulatára emlékszem, elmesélni már nem tudnám a történetet. Nincs is igazán cselekménye a regénynek. At lehet-e ültetni egy ilyen művet színpadra?- A Salinger-regényben egy kétségbe esett gyerek próbálja megtalálni önmagát, ennek az állapotnak a stációit követhetjük nyomon. Az egész regény tulajdonképpen egyetlenegy nagy monológ, tömény epika. Egy bolgár szerző megpróbálta már színpadra írni, de a dramatizá- lás nem sikerült igazán. Békés Pál viszont csak a regény motívumait használta fel, tehát nem a Zabhegyező „párbeszédesített” változatát írta meg. Áldásos tevékenységének köszönhetően új, öntörvényű színpadi mű született. Ez kifejeződik a címváltoztatásban is.-Itt Miskolcon eddig leginkább csak fiatalokkal dolgozott, és a Habhegyező főszereplői is gyerekek....- Szeretek gyerekekkel dolgozni, de gyorsan hozzá is teszem, hogy nem a szükség visz rá. Nagyon sok szépsége van ennek a munkának. Fantasztikus öröm, ha valakiknek meg tudunk tanítani valamit. Átad az ember valamit, az hat a másikra, és immár tőle függetlenül, szemléletként, szerzett tapasztalatként, tudásként tovább működik. Egyébként a Csokoládéháború, vagy ugyanígy a Habhegyező is nehezen képzelhető el kizárólag felnőtt színészekkel. Nehezíti a helyzetet, hogy nálunk — ellentétben Ángliá- val — nincs gyermekszínészképzés. Nem véletlen, hogy a Molnár Fe- renc-regény, a Pál utcai fiúk film- változatában angol gyerekszínészek játszanak. Rendkívül izgalmas munka olyan típusú darabokat rendezni, amikor gyerekek játszhatják el a gyerekszerepeket. Alapvetően fontosnak tartom, hogy a fiatalok saját korosztályukról szóló történetet láthassanak, amikor a darab szereplői azonos vagy hasonló élet- korúak legyenek, mint ők. Ezáltal valahogy hitelesebbé válik az egész. Nem azt mondom, hogy csak így lehetséges, de így talán jobban érzékelhető: nagyon is nekik szól, róluk szól az előadás. Persze nem tudnak olyan árnyaltan „fogalmazni”, mint a képzett színészek, viszont a személyiségüket adják oda. Éppen ezért, ha jól lehet velük együttműködni - és csak akkor - valami fantasztikus hitele lehet az előadásnak, és így a velük egykorú nézők számára is átélhetővé teszik a darab helyzeteit.- De nem csak fiatalok nézik majd meg a Habhegyező-előadásokat.. Jönnek a felnőttek is...- Nagyon helyes. A Habhegyező apropóján találtuk ki a hasonlatot: remélhetően úgy lesz ezzel a felnőtt- közönség, mint a gyerekeink az Illés-koncerttel. Az a zene az ifjúságunk, és a Zabhegyező is a mi könyvünk volt. Es most, amikor visszamegyünk egy kis Illést hallgatni, azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek hasonló módon örülnek, és fedezik fel ezt a zenét, mint annak idején mi magunk is. Ez az előadás a felnőtteknek is szól. Szembesülnek saját volt problémáikkal, és azokkal a dolgokkal, melyeket gyerekeik kapcsán élnek át, oldanak meg vagy sem. De szembetalálhatják magilkat mostani helyzetükkel is. Mert egy pillanatig se higgyük azt, hogy minden felnőtt olyan nagyon megtalálta a helyét, olyan kiválóan beilleszkedett! Úgy hiszem, sokan vannak, vagyunk, akik itt „helytelenkedünk”, és próbálunk elfogadhatóvá válni, ami aztán vagy sikerül, vagy nem. De én azért úgy hiszem, több itt a „vagy nem”. Tehát a jó gyerekelőadás olyan, mint Milne klasszikus meseregénye. Micimackót a gyerekek imádják, oda vannak érte, szellemes, izgalmas a történet, és a felnőttek - mindezzel együtt - még értik is... A megtisztult Utolsó ítélet Restaurálták a Sixtusi Kápolnában Michelangelo freskóját Gőzön István Vatikán (MTI) - Befejeződött a vatikáni Sixtusi Kápolnában Michelangelo Buonarotti zseniális művének, a kápolna hátsó falát borító hatalmas, száznyolcvan négyzetméter felületű freskónak a restaurálása. A művészfejedelem 1534-ban kezdett bele a képbe és 1541. október 31-én tette az utolsó ecsetvonást. Négyszázötvenhárom évvel később, a kápolnát díszítő több Michelange- lo-freskó helyreállítása után kezdett bele a Gianluigi Colalucci, Ma- urizio Rossi, Piergiorgio Bonetti és Bruno Baratti alkotta vatikáni „művészcsapat”, hogy Fabrizio Mancinelli és Carlo Pietrangeli vezetésével megtisztítsa a művet az évszázadok során rárakódott szennyeződésektől. Akiknek megadatott már a szerencse, hogy láthatták a megtisztított freskót, azok mind sokkhatásról beszélnek. A világ egy komor, rendkívül sötét tónusú, szinte fekete-fehér „ítéletet” tartott számon, s most egy színgazdag, szemkápráztató Miche- langelóval találja majd magát szemközt. A gondos tisztogatás egész művészettörténeti iskolákat semmisített meg, most a festészet tudós ismerői kezdhetik újragondolni a halhatatlan mesterről hosszú- hosszú vitákban kialakított értékítéletet. A freskók „polírozása” körül már a mostani munkát megelőzően heves szóváltások zajlottak. Az ellenzők véleményét talán James Beck amerikai professzor, a New York-i Columbia egyetem művészettörténész docense fogalmazta meg a leg- összefogottabban. „A szellemétől fosztották meg a művet. Ez az ítélet nem Michelangelóé, hanem a már nem létező eredeti másolata. Amit most láthatunk, 1990 nyelvén és nem a Cinquecento nyelvén beszél. Modernizálták a művet, ez a popart, a színes televízió ízlésvilága. Megváltoztatták a fényekéi, az árnyalatokat”. To ti Scialoja festő nyersebben ítélt. „Teljes csőd. A vétkesek húsának és izmainak színe olyan, mint a füstölt lazacé. Az árnyékok feketék, mint a szurok. Az alakok gumiból vannak. Olyanok, mintha egy Walt Disney-filmből léptek volna elő” Azon senki nem vitatkozik, hogy a kép helyreállítása már nagyon is időszerű volt, bár a Sixtusi Kápolna freskóit elkerülte szerencsére a falfestményeket fenyegető legnagyobb vész: a lassan beszivárgó esővíz. Az eredményt hevesen bírálók nagyon hangosak ugyan, de elenyésző kisebbségben vannak. A többség dicsér és ámul. Antonio Paolucci, a firenzei műemlékek és művészeti alkotások legfőbb állami őre így nyilatkozott: ,A tisztítást korrekten végezték el. A vatikáni restaurátorok csak egy hibát követtek el, nem készítették fel a közönséget a színes Michelangelo okozta sokkra... Lehet, hogy ez a színes, Pontormóhoz, Rosso Fiorentinóhoz közel került Michelangelo csalódást fog okozni. Hiányzik a szellemi felkészítés, ennek a találkozónak a fokozatos előkészítése.” A „színek háborúja” még bizonyára sokáig fog tartani, de a művészet- történet már sokat nyert a tisztítási munkálatokkal. Először is, a több mint négyszáz-alakos kép tíz, eddig ismeretlen alakkal gyarapodott. Ezeket a figurákat már teljesen ellepte a fáklyák, gyertyák kormából, az apró repülő rovarok tetemeiből, a zsíros porszemekből lassan kialakult „filmréteg”. Az ítélkező Krisztus arcának megtisztítása után egy kevésbé komor és haragos Krisztusképpel kerülünk szembe. Michelangelo felújított Utolsó ítélet című festménye előtt celebrált misét az elmúlt hét végén II. János Pál pápa a Sixtusi Kápolnában Fotó: AP Angoltanároknak Miskolc (ÉM)A USIS, az Amerikai Egyesült Államok Információs Szolgálatának szakemberei módszertani workshop-ot tartanak április 14-én, csütörtökön Miskolcon, a Földes Gimnáziumban. A fórum délelőtt 10 órától délután háromig tart. Témái: „Content Based and Task Based Learning”, „Games and Activities for the Foreign Language Classroom”, „Reducing Teacher Talk: Speaking, Writing, Listening and Reading Ideas.” Munkácsy-vázlat Miskolc (ÉM) - Munkácsy Mihály születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek kapcsán beszámoltunk arról is, hogy egy Munkácsy-képpel gazdagodhat a város. Ez a műalkotás a bécsi Kunsthistorisches Múzeumban található vázlat, A reneszánsz apoteó- zisa. A mű jelenleg egy magángyűjteményben van, de a tulajdonos 1,5 millió forintért eladásra kínálta fel a Herman Ottó Múzeum Képtárának. Az eladási ár rendkívül kedvező, sajnos azonban a megyei múzeumi szervezetnek a gyűjtemény-gyarapításra rendelkezésre álló évi összkerete 1,2 millió forint. Ezért a múzeum vezetői a megye és a megyeszékhely mecénás alapjához, illetve a művészeteket támogató vállalkozókhoz fordultak segítségért, s már van egy számlaszám is, melyre aki tudja, befizetheti támogatását a kép megvásárlásához, a megyei OTP-nél: MNB 641-350856. Szalay-tárlat Sárospatak (ÉM) - Szalay Lajos grafikusművész munkáiból nyílik kiállítás április 14-én, csütörtökön délután négy órától a Sárospataki Képtárban. A kiállítást Sümegi György, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Képzőművészeti Főosztályának vezetője nyitja meg. Közreműködik a Sárospataki Kamarakórus, Csehi Ferenc vezetésével. Előadóest Szerencs (ÉM) - Mohai Gábor előadóestjén vehetnek részt az érdeklődők a költészet napja alkalmából ma, kedden este hat órától Szerencsen, a Rákóczi-vár lovagtermében. Perczel Zita Kecskemét (MTI) - Perczel Zita ismét hazai színpadon látható, a kecskeméti Katona József Színházban pénteken bemutatott darab címszereplőjeként. A második világháború előtt az országból kivándorolt, s jelenleg Rómában élő művésznő Csiky Gergely: A Nagymama című vígjátékában vállalta a fellépést. A május közepéig műsoron maradó romantikus, mulatságos színművet Szakonyi Károly átdolgozásában a Jászai- és Erkel-díjas Bor József rendezte. A sztárvendégen kívül a darab főbb szerepeiben Ambrus Asmát, Fekete Tibort, Horváth Károlyt, Mérai Katalint, Nyári Zoltánt, Patassy Tibort, Vlahovics Editet, Sebestyén Évát és Zubor- nyák Zoltánt láthatja a kecskeméti közönség. A bázisiskolából Miskolc (ÉM-ÓM) - A húsvéti szünet utolsó napján az ÉMÁSZ-nál tettek látogatást a Bláthy Ottó Villamosipari Szakközépiskola tanárai. Az intézmény az áramszolgáltató bázisiskolája: a cégnél dolgozó szakemberek legtöbbje itt szerezte alapismereteit. A tegnapi találkozás és eszmecsere középpontjában a részvénytársaság és a magyar villamosenergiaipar aktuális kérdései álltak, melyekről a társaság vezérigazgatója tájékoztatta a tanári kart. A tankönyvek, szakkönyvek csak késve közvetítik a legújabb kutatási, fejlesztési eredményeket, ezért a látogatás a szaktanárok továbbképzésének is beillett: előadásokat hallgattak meg a társaság fejlesztési elképzeléseiről, a hangfrekvenciás központi vezérlésről, majd az ÉMASZ központi diszpécserszolgálatát tekintették meg. A nap további programjában szerepelt még az áramszolgáltató és a szakközép- iskola, valamint a Magyar Elektrotechnikai Egyesület további együttműködési kérdéseinek megbeszélése, a kapcsolatok erősítése.