Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-02 / 51. szám

8 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1994.------------APROPÓ----------­T éti zene Dobos Klára Bevégeztetett. A szokásos csinnadrattával és látvánnyal véget ért a téli olimpia. Fo­galmazhatnék úgy is, hogy véget ért egy koncertsorozat. Mert a téli sportoknak ze­néjük van. A sízés minden ágát figyelve megszólalhat bennünk egy dallam: a ter­mészetközelség, az emberi mozgás szépsé­ge, kecsessége alegszebb zeneművekkel har­monizál. Ahogy koncerten a „zeneködben” a karmester és a zenekar leköti figyelmün­ket, hogy tulajdonképpen - ha jó az előa­dás - nézzük bár, de nem látjuk őket, egy egészen különleges világba jutunk, úgy tud repíteni a fehér világban repülő síző. Aztán itt van a műkorcsolyázás, ahol nem­csak elképzelt a zene, hanem szervesen hoz­zátartozik az előadáshoz, a versenyhez. A jó zeneválasztás már fél győzelem. Nem ha­gyott felállni a televízió elől a kíváncsiság, hogy most milyen dallamsorok következ­nek, a játék, hogy na, vajon felismerem-e, hogy milyen ruhához milyen zene dukál, hogy az ember, a nemzetiség mennyire jel­lemző a választásra... (Nehezen felejthető szép emlék, mikor annak idején a RegőcziSallai páros csárdással nyert jég­táncbajnokságot.) Most is rendkívül nívós volt a zeneválasztás. A musicalrészletek megfértek az operákkal, volt egy kis rock and roll meg balett, sőt Beethoven sem „szé­gyellt” szimfóniájával jégre szállni... Csak azt sajnálta az ember, hogy a riporter-aki­nek természetesen az a feladata-időről idő­re közbeszólt. Véget ért hát a téli olimpia. A legközeleb­bi csinnadrattával járó sportesemény a fo­ci vb lesz. Szerencsére ez sem marad zene nélkül. Igen, el kell vinni azokhoz az em­berekhez (tömegekhez) is a zenét, akiknek egészen más az érdeklődési körük. Úgy­hogy Los Angelesben egy hatalmas koncer­ten fellép majd Pavarotti, Carreras meg Domingo. Bár igazából kétlem, hogy erre a „megrögzött” focirajongók mennek majd el, annál is inkább, mert a belépőjegy nem ingyen lesz. A lényeg, hogy közvetíti a tele­vízió, és így a mi lelkünket is „tisztíccsa”...-------------TÉKA-------------­l iterátor Miskolc (ÉM - V.T.) - Új év, új irodalmi folyó­irat: a Literátor első száma a napokban került az újságárusokhoz. Százötvennyolc (!) forint, ami jóval több remittendára, mint eladott pél­dányra kárhoztatja ezt az újdonságot. Bár­mennyire is igényes kivitelű a Literátor, az az érzésem - még ha egy-egy szám előállítása a duplájába kerül -, nem lesznek sokan az olva­sói. Ez a „sokan” jelen esetben maximum né­hány száz lehet, még az úgynevezett elit iro­dalmi folyóiratok kiadói sem merészkednek gyakran áz ezres példányszám fölé. Örvös La­jos főszerkesztő beköszöntőjében „Szabad vi­zeken” evezve nézi a partmenti csöndet, politi­kailag is állást foglal, még ha ő maga is állítja, viszolyog a politikától. Aztán elmeséli, kikkel dolgozott együtt a Kelet Népe szerkesztőségé­ben, ami nem is lenne baj, ha csupán egy-két mondat erejéig... Túl hosszúra nyúlt ez a bekö­szöntő, fáradtan lapozok tovább. Konrád György, Bárány Tamás, Kabdebó Ló­ránt, Sánta Ferenc, hogy csak a legismerteb­beket említsem. A beköszöntő után nem vár­tam ilyen tekintélyes listára. Erdélyi József hátrahagyott kézirataiból, Németh Gabriella, Jász Viktor, Csősz József, Méhes Károly tollá­ból verseket olvashatunk. Ez utóbbi nevek után hiába kutatok emlékezetemben. Németh szonettjei inkább formai tökélyek igyekeznek lenni, a tartalmuk semmitmondó. Jász Viktor Első hó című versét szörnyű rímei teszik tönk­re, erőltetett modorossága is bántó. Méhes Károly írása ezek közül kiemelkedik, de más (jobb) versek között ez is másképp hat. Ez a versösszeállítás tehát nem sok jót ígér az elkö­vetkezőkben. Talán az innen-onnan, gyorsan összekapkodott kéziratok, a szerkesztői felüle­tesség, vagy a túlzott udvariasság engedte őket ilyen erős prózai oldalak közé. Az illusztrációkkal (reprodukciók, fotók, raj­zok) kapcsolatban semmiféle útmutatót nem kapok. Sem a képek alatt (s már megszokott: felett-mellett) nincsenek alkotók, képjegyzé­ket sem találok. Pedig több mint harminc kép. A borító első és hátsó oldalán található közép­kori szerző műve még könnyebben beazonosít­ható (lenne, ha ismerném), de a rajzokkal ta­nácstalan vagyok. A Literátor kiadója, az FSP Literátor DTP KFT nem ismeretlen az olva­sók előtt, igényes könyveket hoztak eddig for­galomba. Reméljük, a Literátor hosszú életű lesz, és a prózák tekintélyes szerzőgárdája mellett a későbbiekben felvonultat néhány érett lírikust, akik megtörik a partmenti csön­det. Szirmok, virágok — leikecskék Lélekvándorlás - virágtól az emberig Fotók: Dobos Klára Tiszaújváros (ÉM - FG) - Ha nagyon akarnank, bizonyára találnánk más kapcsolatot is a tiszaújvárosi galériá­ban kiállító négy művesz között, de a címválasztással ők maguk adták meg a fogódzót: lelkecskek. Négy if­jú hölgy, Juhász llony, Parádi Gabri­ella, Papp Judit és Somogyi Katalin mutatja meg önmagát a „lelkes" al­kotásokon keresztül. Juhász llony, a Magyar Televízió báb- és makettműhelyének munka­társa. Főállásban élettelen bábokat kelt életre, a munkaidő után pedig a múlandóságra ítélt szépségnek te­remt öröklétet. A kertben pompázó virágok különleges játékú szirmai­ból, leveleiből készíti képeit. A mar­garéták, íriszek, petúniák palástjai alól tülíruhás lányok, elegáns ga­Babák mint természeti lények vallérok, játszadozó szerelmesek bomlanak ki. De készített már a vi­rágokból ikont, maszkot és önarcké­pet is. Somogyi Katalint - aki tanult szak­mája szerint élelmiszeripari üzem­mérnök - a „keze vitte el” a bábmű­helybe. S bár a televízióban mosta­nában nem nagyon látunk újabb mesefigurákat, otthonában száz­számra gyülekeznek a rongyból, pa­pírból, drótból készült babák. Férfi­ak, nők, gyerekek - mindegyik más és más. Itt mindenkinek külön tör­ténete, sorsa, lelke van. A harmadik kiállító, Papp Judit szintén a bábműhely munkatársa. Az általa készített maszkok, álar­cok is önálló életet élnek, de nem csak azért készültek, hogy a tárlat­látogatót gyönyörködtessék. Vala­mennyi alkotás viselhető - ehhez persze társaság, farsangi bál és já­tékos kedv kell. De a Parádi Gabriella által terve­zett ruhák többsége sem olyan, me­lyekben elindulhatnánk a piacra, vagy reggelenként munkába. O is rendkívül egyszerűen, szoknyában, blúzban, kockás kabátkában jelent meg saját kiállításának megnyi­tóján. Viszont vannak alkalmak, amikor ő is merészebben öltözkö­dik. S egy ruha altkor igazán jó, ha az „lélekre szabott”. A Leikecskék című kiállítás márci­us 8-ig látható a tiszaújvárosi galé­riában. A Lenin-díjtól az Európa-díjig Bécs (MTI) - Csingiz Ajtmatov Lu­xemburgban élő kirgiz írónak ítél­ték oda az 1993-as osztrák Európa irodalmi díjat. A zsűri döntését ked­den tették közzé Bécsben. A legmagasabb osztrák állami díjat 1965 óta adományozzák olyan kül­földi írónak, aki a legtöbbet tette Európa irodalmáért. A kitüntettek között eddig kétszer volt magyar -1974-ben Weöres Sán­dor és 1991-ben Nádas Péter. A dí­jazottak listáján olyan nevek szere­pelnek, mint Vaclav Havel (1970), Eugene Ionesco (1971) Friedrich Dürrenmatt (1984), Milan Kundera (1988). Nem adták még át az 1991- es díjat, amelyet a zsűri Salman Rushdienak ítélt, az osztrák kultu­rális miniszter azonban veszélyes­nek minősítette az iráni vallási fa­natikusok által halálra ítélt író ausztriai utazását. A mostani kitüntetés bejelentése­kor nem eset szó arról, hogy mikor lesz az átadási 'ünnepség, bécsi megfigyelők úgy vélik, előbb az elő­ző évi díjazott fogadását kell meg­szervezni. Az 1928-as születésű, kirgiz Ajtma­tov pályája a hatvanas évek elején érte el első csúcspontját, amikor Le- nin-díjat kapott. Politikai pályafutása 1969-ben kez­dődött, amikor Alekszander Tvar- dovszkijjal együtt síkra szállt a szovjet írószövetségből kizárt Szol- zsenyicin mellett. 1989-ben Mihail Gorbacsov tanácsadója, majd képvi­selő, 1990-től pedig hazája luxem­burgi nagykövete lett. Regényeinek többsége - köztük a legismertebbek, „Az évszázadénál hosszabb ez a nap” , „A versenyló halála” - magyarul is megjelent. Fiatal művészek hangversenye Nagy Gabriella és a zenekar mosolya Miskolc (ÉM - BG) - Csak a mos­tani, pályájukat éppen elkezdő fia­tal művészek (és az emlékeiket túl­ságosan nem szépítgető befutottak) tudják igazán, milyen nehéz egy kezdő szólistának zenekarral szín­padra kerülni, hiszen a profi társu­latok általában ragaszkodnak a profi szólistákhoz. A Miskolci Szim­fonikus Zenekar hatalmas szakmai humánumáról és vállalkozókészsé­géről tett tanúbizonyságot február utolsó napján, amikor a Miskolci Nemzeti Színházban bérleten kívül saját rendezésében lehetőséget adott négy miskolci szólistának a nagyközönség előtti megmérette­tésre. A közönség is fogékonynak bi­zonyult, a nézőtéren csak elvétve maradtak üresen az ülőhelyek. Az ifjú művészek - nem élve vissza a két részről is megelőlegezett biza­lommal - a bécsi klasszikusok „slágerdarabjait” vették elő erre az estére. Mozart D-dúr hegedűversenyének lendületes indítása egy pillanatnyi kihagyást sem engedélyez a szólis­tának, akinek egyszerűen nincs ide­je arra, hogy megpróbálja leküzdeni esetleges elfogódottságát. Nagy Gabriella azonban nem igazán élt ezzel a lehetőséggel, az első tétel alatt nem mert kockáztatni, sokkal visszafogottabbnak tűnt, mint a próbákon. A második, lassú tétel­ben ez a kezdeti elfogódottság ha nem is varázsütésre, de szép lassan eltűnt, a szólista már nem „tartott” annyira a zenekartól. A záró tétel­ben bátran vállalta azt a főszerepet, amit a Mester a szólistának szánt, szelíd akarattal „telepedett rá” a ze­nekarra. Bócz Annamária két rövid darabot választott a debütálásra, Richard Strauss Ajánlás című dalát és Che- rubin áriáját Mozart Figaro házas­sága című operájából. A közönség azonban talán éppen a művek terje­delme miatt nem igazán tudott mit kezdeni a produkcióval. A fiatal énekművész törékeny alkatához ké­pest szinte valószínűtlenül telt, zen­gő drámai szopránja nemes egysze­rűséggel a székhez szögezte az őt először hallókat. Lehet, csak a néző­térről látszott és hallatszott úgy, hogy Bócz Annamária még talán nem találta meg az igazi hangszí­nét, hiszen mind a két darab előa­dása alatt fantasztikusan kemé­nyen megdolgozott a végeredmé­nyért. Talán az előbb említett döb­benet volt az oka annak, hogy az el­sőéves akadémista méltatlanul ke­vés tapsot kapott. Tóth Marianna Haydn legismer­tebb versenyművével, a D-dúr zon­goraversennyel igyekezett meghó­dítani a közönséget. Az ifjú művész négy leg-et is kisajátított magának a koncerten: ő volt a fellépők közül a legfiatalabb, a legelfogódottabb, a legszimpatikusabb és a legautenti­kusabb. Fiatalságából és zavarából szinte törvényszerűen adódott, hogy már rögtön a bemutatkozó fu­tam végén összeakadtak az ujjai. Igazán szimpatikussá viszont az tette, hogy ha nem is teljesen, de volt ereje felülemelkedni ezen a ba­kin és bemutatta azt, több mint két évszázaddal ezelőtt miként szólal­hatott meg ez a mű egy akkori, „ko­pogós” hangú zongorán. Ha Tóth Mariannának sikerült volna elhin­nie, hogy tényleg helye van a szín­padon, még a darabot követő ováci­ónál is nagyobb tapsvihart könyvel­hetett volna el. Haydn C-dúr gordonkaversenye há­lás feladatot ró a szólistára, aki amellett, hogy bemutathatja a hangszer gyönyörű, éneklő hangszí­neit, lehetőséget kap arra, hogy technikai felkészültségéről is tanú- bizonyságot tegyen. Ez az a darab, amelynek a második tételéről csak annyit lehet elmondani, hogy szép, minden további magyarázkodás fe­lesleges szócséplésnek bizonyulna. A szólista Balog Endre nem akarta „túljátszani” a Mestert, mindvégig hűen követte Haydn akaratát, ami számára több mint elég volt a siker­hez, bár rá is az volt a jellemző, ami a többi szólistára, hogy igazán nem merte kijátszani magából azt, amit még a hétvégi próbákon nyújtott. A legnagyobb elismerés azonban ezen az estén mégis a zenekar tag­jainak és Kovács László karmester­nek járt, akik azon túl, hogy elfo­gadták, ez a koncert nem a zenekar­ról szólt, minden lehetséges eszköz­zel - akár egy-egy biztató mosollyal a tételek között - bátorították és ki­szolgálták a feladat nehézségén kí­vül a színpadi lázzal is megbirkózni kényszerült fiatal művészeket. Március 2-, Szerda Zenészkereső Miskolc (ÉM) - A Magyar Conti­nental Singers az idén ötéves. Ebből az alkalomból ’94 nyarán jubileumi turnéra indulnak a József történe­tét feldolgozó Dreamer című musi­callel. Az együttesnek - melynek célja a modem keresztény zenén ke­resztül az életek megváltoztatása - bárki tagja lehet, aki szeretné a ze­ne eszközeivel Istent szolgálni, a nyarat tartalmasán eltölteni, a kon­certeken reménységet sugározni. 16-28 év között várják a jelentkező­ket a következő címen: Magyar Continental Singers 3523 Miskolc Pf.130. Keresnek fiú és lány éneke­seket, zenészeket (rézfúvós, dob, gi­tárok, basszusgitár, fuvola, billen­tyűs hangszerek) valamint techni­kusokat. Korszerű iskoláért Szirma (ÉM) - A szirmai Bem Jó­zsef Általános Iskola alapítványt hozott létre Korszem iskoláért elne­vezéssel. Volt diákok, szimpatizán­sok támogatására egyaránt számí­tanak. Aki segíteni szeretne, a kö­vetkező számlaszámra fizetheti be támogatását: Budapest Bank, 271- 994565006/763. Filmsikerek Miskolc (ÉM) - A Rónai Sándor Művelődési Központ most is elindí­totta Filmsikerek című sorozatát. Kilenc filmet választottak ki az el­múlt év őszének legsikeresebb alko­tásaiból, ezeket láthatják hétfőn­ként délután öt órától az érdeklő­dők. Március 7-én a Dennis, a ko­misz című film vetítésével kezdődik a sorozat, később a bérlettulajdono­sok és a vetítés előtt jegyet váltók láthatják majd a Haláli fegyver, a Sommersby, a Jurassic park, a Dzsentlemanus, az Indokína, a Há- tulgombolós hekus, az Örömváros és a Cég című filmsikereket. Bérle­tek válthatók a helyszínen hétfőtől péntekig délután háromtól este hat óráig. Szószóró Miskolc (ÉM) - Március 12-én, szombaton este hat órától ismét Szószóróra várja az érdeklődőket M. Kiss Csaba riporter. Az ITC- székházba most Vágó Istvánt hívta meg, aki másodszor lesz a műsor vendége, s ha ő jön, jön valamilyen játék is. Bubik István színművész bemutatkozik a színészzenekar do­bosaként is, Katona Klári bizonyára énekel majd valamit, Lehr Ferenc pedig - bár ez valószínűleg sikerül a többieknek is - megnevetteti a kö­zönséget. Jegyek már válthatók a színház jegyirodájában illetve a helyszínen. Könyvfesztivál Budapest (MTI) - Az első Buda­pesti Nemzetközi Könyvfesztiválon 1200 négyzetméteren több mint 400 cég lesz jelen. A találkozó elsődleges célja, hogy az egyre gazdagodó nem­zetközi könyvvásárok sorába illesz­kedően rangos üzletkötési és szelle­mi fórumot biztosítson a szakmá­nak immáron budapesti szék­hellyel. A rangos könyvszakmai ta­lálkozónak a Budapest Kong­resszusi Központ ad otthont április 23-26. között. A hazai könyvpiac legfontosabb szereplőin kívül népes gárdával képviseltetik magukat a német és az osztrák kiadók, könyv- kereskedők, nyomdák és csomagoló vállalatok. Röviden =— Bakancsos bált rendeznek márci­us 5-én, szombaton este hat órától Miskolcon a Vörösmarty Művelődé­si Házban. A rendezvényre a termé­szetjáró baráti kör tagjait vátják, ám most a „túravezetók” Elvis Pres­ley, Paul Anka, a Beatles és társaik lesznek. Tánciskola indul március 12—13- án délután négy órától Miskolcon a Rónai Sándor Művelődési Központ­ban. Tánctanár: Dubik Nathália. Zámbó Jimmy-koncert lesz már­cius 15-én, kedden este hat órától Miskolcon a Rónai Sándor Művelő­dési Központ színháztermében. A szekszárdi Holló együttes tart gyermekelőadást március 3-án, csü­törtökön délelőtt 10 és délután 2 órától Miskolcon az Ady Endre Mű­velődési Házban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents