Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-21 / 67. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994. Március 21., Hétfő----------APROPÓ----------­A nyomda ördöge Fecske Csaba Publikáló ember retteg a nyomda ördögé­től. Annyiszor megvicceli, felbosszantja, s még jó, ha csak ezt teszi vele, mert bizony nem egyszer előfordul, hogy hülyét csinál belőle. S mit tehet olyankor szerencsétlen firkász? Legföljebb földhöz veri a fenekét. Persze, idők során dörzsölődik az ember valamelyest, kikupálódik és nem ír le olyan kifejezéseket, amelyek eleve úgy hatnak a nyomda ördögére, mint vörös posztó a bi­kára. Ha egy mód van rá, nem írja le: ár­tatlanság vélelme, mert szinte biztos, hogy ártatlanság védelme lesz belőle.Es még sorolhatnám, de nem akarom kísértésbe hozni a nyomda ördögét, aki természetesen nem reálisan létező lény, ám ezt meghazud- tolóan igen szemtelen, és sohasem alszik. Éppúgy ellensége írónak, szerkesztőnek, mint szedőnek és nyomdásznak. Meg az olvasónak. Olykor képes mosolyt fakasztani, de in­kább csak akkor, ha a mások szövegébe bar­mot bele és nem a miénkbe. A minap remek anagrammát olvastam tőle, egy És-beli versben a kőrisfa kősírfa lelt humorizáló kedve jóvoltából. Az én versemet se állhat­ta meg változtatás nélkül, a hogyant hogy- ra kurtította. Látszólag semmi kis változ­tatás, de csak látszólag, hiszen határozó­szóból kötőszó lett, shaa vers értelme nem is változott meg, de a hangulata igen. Vég­telenül bosszantó ez, ül az ember a papír fölött, órákon át hezitál egy-egy kifejezésen, és akkorjön a nyomda ördöge, egy pillanat alatt tönkreteszi fáradozásunk gyümöl­csét. Szögligeten születtem. Ez azért érde­kes igazán, mert van Szigliget és Sződliget. nevű település is. Bődületes ziccer a nyom­da ördögének. Eddig még nem is nagyon hagyta ki. Publikált életrajzaimban a legritkábbansikeredettSzögliget.Néhaar- ragondolok,jobb lett volna Karakószörcsö- gön vagy Kukutyinban világra jönni. Miskolctól Ungvárig 225 éve született Dayka Gábor Ungvár (MTI) - „Dayka Gábor és kora” cím­mel hirdetett pályázatot a Magyar Értelmisé­giek Kárpátaljai Közössége a magyar költő születésének 225. évfordulója alkalmából. Dayka Gábor munkásságát tudományos kon­ferencián elemzik, a rendezvények fénypontja azonban a költő szobrának ismételt felállítása lesz Ungváron. A költő 1769. március 21-én született Miskolcon, s szegénysége miatt pap­nak tanult. Előbb Egerben, majd Pesten, ahol nemcsak egy sor kiváló gondolkodóval, hanem a felvilágosodás eszméivel is megismerkedett. Annál fájóbb volt visszatérnie Egerbe, ahol egy Szaicz Leó nevű vakbuzgó minorita szer­zetes egyszer átvizsgálta Dayka egy beszédét, és nem kevesebb mint hatvan eretnek tételt talált benne. Ez már a költőnek is sok volt, s otthagyta a szemináriumot. Talán a nemes bosszú is munkált benne, amikor hamarosan lefordította Abelard és Heloise híres szerelmi történetét.Előbb Szikszón élt, majd Lőcsén, élete végén Ungváron tanított. Daykát az irodalomtudomány a szentimenta- lizmus kiemelkedő lírikusának tartja, költe­ményeit elvontság jellemzi, amint egy kritiku­sa írja, nála „az érzelem függetlenedik az elői­déző okoktól, és csak bizonytalan sejtelmek­ben rajzolódik ki”. Becsülte az antikvitás érté­keit, költészetében nagyon sokat használta az antik motívumokat. Legkiválóbb pályatársai­hoz hasonlóan Dayka is magáévá tette a ne­mesi ellenállás eszméit, sok verse kurucos ízekkel fűszerezett. A nemzeti öltözet című költeményében pedig azokat gúnyolta, akik magyar ruhák helyett idegen öltözetet horda­nak, külföldi divatoknak hódolnak. Legismer­tebb és sokak szerint legszebb verse „A rette­netes éj” amely egyben a szentimentális stílus kiváló példájául is szolgál. Dayka költészetét alig ismerték kortársai - életében egyébként is csak néhány verse jelent meg aki viszont ismerte, az nagyra értékelte. Kazinczy példá­ul - aki személyes jóbarátja is volt - igen nagyra tartotta művészetét, sokszor áhította példaképül Dayka sorait irodalmi és nyelvújí­tási polémiáiban. Elismerően nyilatkozott Dayka verseiről a kor költőfejedelme, Csoko­nai Vitéz Mihály is. Ungváron halt meg, tüdőbaja vitte el tragiku­san fiatalon, 27 éves korában. Verseinek első gyűjteményes kiadása csak halála után látott napvilágot, Kazinczy jóvoltából. Kazinczy e ki­adással - mint Toldi Ferenc írta - „...a szere- tetre méltó költőnek, kinek műveit lángoló ér- zemény lelkesíti, az ő korában oly ritka ké­nyes ízlés teszi kedvessé, emlékezetét az örök feledségből kiragadta”. Matekosok kicsiben — nagyban „Vajon hányadikok leszünk?" Fotók: Dobos Klára Sajószentpéter (ÉM) - Harmadik éve rendezi a sajószentpéteri mate­matika tagozatos 3. Sz. Általános Iskola a Zrínyi Hona országos mate­matikaverseny megyei fordulóját. Március elején a megye 77 iskolájá­ból közel ezerötszáz 3.-8. osztályos tehetséges kis „matematikus” mér­te össze tudását. A nagy létszám miatt hat helyszínen írták meg a di­ákok az amerikai tesztes feladat­sort, ám minden helyszínen azono­sak voltak a feltételek. Az értékelés pedig IBM számítógéppel történt. Az ünnepélyes eredményhirdetést az elmúlt hétvégén tartották. Évfo­lyamonként az első tíz helyezett versenyző részesült különböző ju­talmakban, a versenyt támogatók jóvoltából. Idén a sajószentpéteri is­kola kezdeményezésére vándorser­leget is átadtak, amit majd minden évben az iskolák három legjobban szerepelt tanulójának összpontszá- ma alapján nyerhetnek el a neve­zők. Az első évben a miskolci Móra Ferenc Általános Iskola őrizheti a serleget. Az országos versenyre, melyet Kecskeméten rendeznek majd ápri­lis elején, a következő tanulók jutot­tak tovább: Harmadik osztály: Dra- hos Tamás (Tiszaújváros, Arany J. Ált. Isk.), Mariscsák Balázs (Mis­kolc, Móra Ferenc Ált. Isk.). Negye­dik osztály: Kosztka Dávid (Kazinc­barcika Pollack Ált. Isk.), Hudiczins Gábor (Szirmabesenyő Ált. Isk.). Ötödik osztály: Csutor Erzsébet (Kazincbarcika, Központi Ált. Isk.), Taksás Balázs (Miskolc, Kazinczy Ált. Isk.). Hatodik osztály: Szabó Katalin (Miskolc, Móra F. Ált. Isk.), Vitéz Ildikó (Miskolc, Móra F. Ált. Isk.), Nagy Gábor (Szerencs, Hu­nyadi Ált. Isk.). Hetedik osztály: Jakab Imre (Sze­rencs, Bolyai Ált. Isk.), Schubert Krisztián (Miskolc, Avasi Gimnázi­um), Buella Csaba (Tiszaújváros, Eötvös Gimnázium), Monyók Ákos (Miskolc, Földes Gimnázium), Lu­kács László (Miskolc, Könyves K. Ált. Isk.). Nyolcadik osztály: Less Áron (Miskolc, Földes Gimnázium), Koscsó Orsolya (Tiszaújváros Eöt­vös Gimnázium), Ócsai Katalin (Mezőkövesd, Mező Ferenc Ált Isk.), Homolya Dániel (Sajószentpéter 3. sz. Ált. Isk.) Időutazás Edvard Grieggel Miskolc (ÉM - BG) - A hírlapíró­nak ezúttal nincs különösebben ne­héz dolga, amikor a Reményi Ka­marazenekar március 17-i hangver­senyéről óhajt tudósítani. A közön­séggel egyetemben azt kapta, amit várt: egy jól felépített, összhatásá­ban kellemes koncertet. A hangverseny Grazyna Bacewicz Concerto vonószenekarra című mű­vével indult. Illetve robbant. A ze­neszerzőnő nem óhajtotta felkészí­teni a befogadót a lassan kibontako­zó, egyre fokozódó feszültségre, sok­koló, sikolyszerű motívumokkal bombázta a hallóidegeket. Az első tétel lendülete annyira mindent el­söprő, hogy szinte félő, a tempó és a feszültség ösztönösen nagyobb siet­ségre készteti a zenészeket. A kísér­tésnek azonban sikerült ellenállni, olyannyira, hogy a komponista által megálmodott eksztázis a zenészek fokozott koncentrálása miatt egyre inkább megszelídült. A második té­tel a barokk concertók hagyomá­nyait idézően a szólisták és a zene­kar párbeszédére építő, líraian lágy. A komponista igyekezett megnyug­tatni, a nyitó tétel hangulatától el­távolítani a befogadót, akik maguk is kissé eltűntek a fokozatosan el­halkuló, kiúszó záró hangokkal együtt. Á zenekar ekkor követte el a legnagyobb „hibát”, túl nagy szüne­tet tart a harmadik tétel előtt, így az elveszítette a hirtelen hangulat­váltás varázsát, és „csak” egy vi­dám, ám ritmikailag meglehetősen bonyolult és rendkívüli odafigyelést igénylő tánctétellé szelídült. Luigi Boccherini zeneszerzőként kedveskedett a gordonkaművész Boccherininek és négy koncertet is komponált hangszerére. A B-dúr gordonkaverseny megszólaltatásá­ra ezúttal Iván Klára, a Miskolc Szimfonikus Zenekar szólamvezető­je vállalkozott. A zenekar kikerülve a figyelem középpontjából figyelem­reméltó szerénységgel vonult a hát­térbe és engedte át a főszerepet a szólistának, akit vagy ez az alázatos szelídségű kíséret, vagy a fokozott felelősség vagy a nyikorgó dobogó zavart meg, mert az első tételben nem igazán élt a zeneszerző által felkínált lehetőséggel, meglehető­sen visszafogottan, feszülten ját­szott. A második tétel andalító han­gulata alól azonban már nem tudta magát kivonni, Iván Klára egyre jobban megtalálta saját hangját és csak azt sajnáltam igazán, hogy az itthoni koncerttermekben nem ho­nosodott meg a tételek közötti taps. A záró rondótétel már a felszaba­dult együttzenélés jegyében telt, a zenekar is „felébredt”, bátrabban feleselt a szólistával, aki egy ferge­teges kadenciával köszönte meg a koncertet. A szünet után Grieg Hol­berg szvitje következett, amelyben a bergeni születésű norvég zene­szerző emléket állít a város nagy szülöttjének, a norvég nemzeti iro­dalom megteremtőjének, Ludvig Holbergnek. Éppen ezért a romanti­kus zeneszerző visszautazik a ba­rokk világába, megidézve egyúttal a korszak kiemelkedő komponistái­nak emlékét is. A nyitó praeludium viszonylagos rövidsége ellenére a legveszélyesebb tétel a zenészek számára, akik ha ezt a próbatételt sikeresen „túlélik”, akkor majd­hogynem hátra is dőlhetnek a szé­kükben. Szerencsére az ifjú muzsi­kusok nem éltek a törvényszerűen bukatókat hozó ellazulás lehetősé­gével, ezért történt meg az, hogy a tudósító a negyedik tétel után im­máron másodszor sajnálta, hogy a szünet óta sem jött divatba a tételek közötti taps, és örömmel nyugtázta, hogy a zárótételben a brácsás szólis­ta nem élt vissza azzal a lehetőség­gel, hogy Gál Károllyal „párbajo­zott” és nem igyekezett lejátszani a koncertmestert. Az, hogy a közönség négyszer tap­solta vissza a zenekart ráadást kö­vetelve, ezúttal nem volt a véletlen műve. A Reményi Kamarazenekar ezen az estén valódi csapatként mű­ködött, messzemenően figyelemben tartva a mindenki egyért, egy min­denkiért alapelvet. Kossuthos emlékezés Kossuthra Miskolc (ÉM) - A hagyományos Kossuth-napok rendezvénysorozat most másként kezdődött, mint álta­lában. A szokásosnál sokkal ünne­pélyesebb volt az elmúlt pénteki megnyitó, hiszen Kossuth Lajos ha­lálának századik évfordulójára em­lékeztek a Kossuth Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola diákjai. A Rónai Sándor Művelődési Központ­ban az iskola diákszínpada bemu­tatta a Vivát revolúció! című törté­nelmi játékot, melyet Kerepesi Ist­vánná tanárnő írt, Várhegyi Márta színművész rendezett, a zenei ren­dező Herédy Éva, a koreográfus pe­dig Kónya Erzsébet volt. A diákok hol Bécsben, hol Budapesten voltak, újra éltették a történelmet, különö­sen az 1848 március 15-i eseménye­ket. A hallgatóság eleinte - míg meg nem szokta társait a szokatlan sze­repekben -, nem egészen vette ko­molyan az előadást, de később szin­te mindenkinek sikerült majd száz­ötven évet „fiatalodva” éljenezni a forradalmat... Tánc a bécsi udvarban PDSZ-fórum Miskolc (ÉM) - Az intézményveze­tők megbízatása címmel a Pedagó­gusok Demokratikus Szakszerveze­te Miskolci Választmánya március 25-én, pénteken délután 3 órától a Nagyváthy János Iskolában fóru­mot rendez. Az összejövetel meghí­vott vendégei: az önkormányzatot képviselő szakemberek, pártok ok­tatásügyi szakértői, az ETOK kép­viselője, a Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet szakembe­rei, az Oktatási Bizottság tagjai, in­tézményvezetők, oktatásügyi dolgo­zók, szülők. Vendég-fogadó Budapest (MTI) - Új műsort indít a Petőfi adó főszerkesztősége Ven­dég-fogadó címmel. Olyan települé­sek és családok jelentkezését váiják a szerkesztők, amelyek szívükön vi­selik szülőföldjük, lakóhelyük sor­sát, ápolják a néphagyományokat, azokat gyakorolják, és gyermekeik­nek továbbadják, valamint elég tu­dást, de legfőképpen játékos kedvet éreznek magukban ahhoz, hogy egy másik családdal találkozva be tud­ják mutatni lakóhelyüket. A szer­kesztők szerint ugyanis Magyaror­szág minden települése életében van egy olyan nap, amelyet fontossá lehet tenni történelme vagy az adott etnikumra jellemző népszoká­sok által. E bemutatkozáshoz kíván a Petőfi rádió lehetőséget nyújtani mindazoknak a településeknek és családoknak, akik 1994. április 30- áig jelentkeznek a Petőfi rádió adó­főszerkesztőségén, Budapest, 1800, Bródy Sándor u. 5-7. Segítő kéz Hernádvécse (ÉM) - A hemádvé- csei Általános Iskola és Gyermek- otthon alapítványt hozott létre az otthonban szülők nélkül nevelkedő állami gondoskodás alatt álló 3-24 éves korú gyermekek, fiatalok okta- tása-képzése, valamint a családias nevelési feltételek javítása érdeké­ben. Ezen kívül segítséget kíván­nak nyújtani a sportban, kultúrá­ban kiemelkedő teljesítményt nyúj­tóknak, a továbbtanulóknak, majd az önálló életkezdéshez is. A kura­tórium elnöke dr. Bazsó György ga- radnai háziorvos, tagjai között meg­található még lelkész, vállalkozó, gyógypedagógus, országos cigány­szövetségi elnök, gazdasági dolgozó. Az alapítvány nyílt, így váiják mindazon jó szándékú magánsze­mélyek, gazdasági egységek támo­gatását, akiknek módjukban áll, és segíteni akarják a célok megvalósí­tását. Az Alapítvány székhelye: Hemád- vécse, Béke tér 7. 3874. A Segítő Kéz Alapítvány számlaszá­ma: Gönc és Vidéke Szövetkezeti Takarékpénztár Kirendeltsége, No- vajidrány: 279-984214-30038. Zene az ÉNO-ban Miskolc (ÉM) - A Fekete-Gyöngy megyaszói hagyományőrző együttes látogatott el a minap az Értelmifo­gyatékosok Napközi Otthonába (ÉNO), ahol dalaikkal sikerült vi­dám, hangulatos délutánt szerezni­ük a gondozottak számára. „Öröm volt látni, hogy a fogyatékos fiatalok mennyire feloldódnak az élő zene hallatán, és milyen nagy élményt jelent ez számukra. Talán egy kicsit közelebb kerültek egymáshoz az ép- és a fogyatékos gyermekek” - írják köszönő levelükben az ÉNO vezetői. Delon gyermekei Párizs (MTI) - Kisfia született a vi­lághírű francia filmszínésznek, az immár 58 éves Alain Delonnak. A Delon-család újabb tagjának meg­érkeztét - aki 3,28 kilóval jött a vi­lágra, s apja, illetve nagyapja után az Alain Fabien nevet kapta - a szülők a Le Figaro című francia na­pilap társasági rovatában jelentet­ték be. A kisfiú péntek délután született. Egyelőre még mind ő, mind édes­anyja - Rosalie Van Breemen, egy holland származású egykori manö­ken, aki évek óta Delon társa - a gieni kórházban pihennek, ahol kislányuk is született. A boldog apa az/egyik francia lap­nak adott vasárnapi interjújában elmondta: egyelőre nem érdekli a filmezés, most a családjának akarja szentelni idejét. Alain Delonnak egyébként korább­ról már van egy fia, a most 29 éves Anthony Delon, aki maea is színész.

Next

/
Thumbnails
Contents