Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-21 / 67. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994. Március 21., Hétfő----------APROPÓ----------A nyomda ördöge Fecske Csaba Publikáló ember retteg a nyomda ördögétől. Annyiszor megvicceli, felbosszantja, s még jó, ha csak ezt teszi vele, mert bizony nem egyszer előfordul, hogy hülyét csinál belőle. S mit tehet olyankor szerencsétlen firkász? Legföljebb földhöz veri a fenekét. Persze, idők során dörzsölődik az ember valamelyest, kikupálódik és nem ír le olyan kifejezéseket, amelyek eleve úgy hatnak a nyomda ördögére, mint vörös posztó a bikára. Ha egy mód van rá, nem írja le: ártatlanság vélelme, mert szinte biztos, hogy ártatlanság védelme lesz belőle.Es még sorolhatnám, de nem akarom kísértésbe hozni a nyomda ördögét, aki természetesen nem reálisan létező lény, ám ezt meghazud- tolóan igen szemtelen, és sohasem alszik. Éppúgy ellensége írónak, szerkesztőnek, mint szedőnek és nyomdásznak. Meg az olvasónak. Olykor képes mosolyt fakasztani, de inkább csak akkor, ha a mások szövegébe barmot bele és nem a miénkbe. A minap remek anagrammát olvastam tőle, egy És-beli versben a kőrisfa kősírfa lelt humorizáló kedve jóvoltából. Az én versemet se állhatta meg változtatás nélkül, a hogyant hogy- ra kurtította. Látszólag semmi kis változtatás, de csak látszólag, hiszen határozószóból kötőszó lett, shaa vers értelme nem is változott meg, de a hangulata igen. Végtelenül bosszantó ez, ül az ember a papír fölött, órákon át hezitál egy-egy kifejezésen, és akkorjön a nyomda ördöge, egy pillanat alatt tönkreteszi fáradozásunk gyümölcsét. Szögligeten születtem. Ez azért érdekes igazán, mert van Szigliget és Sződliget. nevű település is. Bődületes ziccer a nyomda ördögének. Eddig még nem is nagyon hagyta ki. Publikált életrajzaimban a legritkábbansikeredettSzögliget.Néhaar- ragondolok,jobb lett volna Karakószörcsö- gön vagy Kukutyinban világra jönni. Miskolctól Ungvárig 225 éve született Dayka Gábor Ungvár (MTI) - „Dayka Gábor és kora” címmel hirdetett pályázatot a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége a magyar költő születésének 225. évfordulója alkalmából. Dayka Gábor munkásságát tudományos konferencián elemzik, a rendezvények fénypontja azonban a költő szobrának ismételt felállítása lesz Ungváron. A költő 1769. március 21-én született Miskolcon, s szegénysége miatt papnak tanult. Előbb Egerben, majd Pesten, ahol nemcsak egy sor kiváló gondolkodóval, hanem a felvilágosodás eszméivel is megismerkedett. Annál fájóbb volt visszatérnie Egerbe, ahol egy Szaicz Leó nevű vakbuzgó minorita szerzetes egyszer átvizsgálta Dayka egy beszédét, és nem kevesebb mint hatvan eretnek tételt talált benne. Ez már a költőnek is sok volt, s otthagyta a szemináriumot. Talán a nemes bosszú is munkált benne, amikor hamarosan lefordította Abelard és Heloise híres szerelmi történetét.Előbb Szikszón élt, majd Lőcsén, élete végén Ungváron tanított. Daykát az irodalomtudomány a szentimenta- lizmus kiemelkedő lírikusának tartja, költeményeit elvontság jellemzi, amint egy kritikusa írja, nála „az érzelem függetlenedik az előidéző okoktól, és csak bizonytalan sejtelmekben rajzolódik ki”. Becsülte az antikvitás értékeit, költészetében nagyon sokat használta az antik motívumokat. Legkiválóbb pályatársaihoz hasonlóan Dayka is magáévá tette a nemesi ellenállás eszméit, sok verse kurucos ízekkel fűszerezett. A nemzeti öltözet című költeményében pedig azokat gúnyolta, akik magyar ruhák helyett idegen öltözetet hordanak, külföldi divatoknak hódolnak. Legismertebb és sokak szerint legszebb verse „A rettenetes éj” amely egyben a szentimentális stílus kiváló példájául is szolgál. Dayka költészetét alig ismerték kortársai - életében egyébként is csak néhány verse jelent meg aki viszont ismerte, az nagyra értékelte. Kazinczy például - aki személyes jóbarátja is volt - igen nagyra tartotta művészetét, sokszor áhította példaképül Dayka sorait irodalmi és nyelvújítási polémiáiban. Elismerően nyilatkozott Dayka verseiről a kor költőfejedelme, Csokonai Vitéz Mihály is. Ungváron halt meg, tüdőbaja vitte el tragikusan fiatalon, 27 éves korában. Verseinek első gyűjteményes kiadása csak halála után látott napvilágot, Kazinczy jóvoltából. Kazinczy e kiadással - mint Toldi Ferenc írta - „...a szere- tetre méltó költőnek, kinek műveit lángoló ér- zemény lelkesíti, az ő korában oly ritka kényes ízlés teszi kedvessé, emlékezetét az örök feledségből kiragadta”. Matekosok kicsiben — nagyban „Vajon hányadikok leszünk?" Fotók: Dobos Klára Sajószentpéter (ÉM) - Harmadik éve rendezi a sajószentpéteri matematika tagozatos 3. Sz. Általános Iskola a Zrínyi Hona országos matematikaverseny megyei fordulóját. Március elején a megye 77 iskolájából közel ezerötszáz 3.-8. osztályos tehetséges kis „matematikus” mérte össze tudását. A nagy létszám miatt hat helyszínen írták meg a diákok az amerikai tesztes feladatsort, ám minden helyszínen azonosak voltak a feltételek. Az értékelés pedig IBM számítógéppel történt. Az ünnepélyes eredményhirdetést az elmúlt hétvégén tartották. Évfolyamonként az első tíz helyezett versenyző részesült különböző jutalmakban, a versenyt támogatók jóvoltából. Idén a sajószentpéteri iskola kezdeményezésére vándorserleget is átadtak, amit majd minden évben az iskolák három legjobban szerepelt tanulójának összpontszá- ma alapján nyerhetnek el a nevezők. Az első évben a miskolci Móra Ferenc Általános Iskola őrizheti a serleget. Az országos versenyre, melyet Kecskeméten rendeznek majd április elején, a következő tanulók jutottak tovább: Harmadik osztály: Dra- hos Tamás (Tiszaújváros, Arany J. Ált. Isk.), Mariscsák Balázs (Miskolc, Móra Ferenc Ált. Isk.). Negyedik osztály: Kosztka Dávid (Kazincbarcika Pollack Ált. Isk.), Hudiczins Gábor (Szirmabesenyő Ált. Isk.). Ötödik osztály: Csutor Erzsébet (Kazincbarcika, Központi Ált. Isk.), Taksás Balázs (Miskolc, Kazinczy Ált. Isk.). Hatodik osztály: Szabó Katalin (Miskolc, Móra F. Ált. Isk.), Vitéz Ildikó (Miskolc, Móra F. Ált. Isk.), Nagy Gábor (Szerencs, Hunyadi Ált. Isk.). Hetedik osztály: Jakab Imre (Szerencs, Bolyai Ált. Isk.), Schubert Krisztián (Miskolc, Avasi Gimnázium), Buella Csaba (Tiszaújváros, Eötvös Gimnázium), Monyók Ákos (Miskolc, Földes Gimnázium), Lukács László (Miskolc, Könyves K. Ált. Isk.). Nyolcadik osztály: Less Áron (Miskolc, Földes Gimnázium), Koscsó Orsolya (Tiszaújváros Eötvös Gimnázium), Ócsai Katalin (Mezőkövesd, Mező Ferenc Ált Isk.), Homolya Dániel (Sajószentpéter 3. sz. Ált. Isk.) Időutazás Edvard Grieggel Miskolc (ÉM - BG) - A hírlapírónak ezúttal nincs különösebben nehéz dolga, amikor a Reményi Kamarazenekar március 17-i hangversenyéről óhajt tudósítani. A közönséggel egyetemben azt kapta, amit várt: egy jól felépített, összhatásában kellemes koncertet. A hangverseny Grazyna Bacewicz Concerto vonószenekarra című művével indult. Illetve robbant. A zeneszerzőnő nem óhajtotta felkészíteni a befogadót a lassan kibontakozó, egyre fokozódó feszültségre, sokkoló, sikolyszerű motívumokkal bombázta a hallóidegeket. Az első tétel lendülete annyira mindent elsöprő, hogy szinte félő, a tempó és a feszültség ösztönösen nagyobb sietségre készteti a zenészeket. A kísértésnek azonban sikerült ellenállni, olyannyira, hogy a komponista által megálmodott eksztázis a zenészek fokozott koncentrálása miatt egyre inkább megszelídült. A második tétel a barokk concertók hagyományait idézően a szólisták és a zenekar párbeszédére építő, líraian lágy. A komponista igyekezett megnyugtatni, a nyitó tétel hangulatától eltávolítani a befogadót, akik maguk is kissé eltűntek a fokozatosan elhalkuló, kiúszó záró hangokkal együtt. Á zenekar ekkor követte el a legnagyobb „hibát”, túl nagy szünetet tart a harmadik tétel előtt, így az elveszítette a hirtelen hangulatváltás varázsát, és „csak” egy vidám, ám ritmikailag meglehetősen bonyolult és rendkívüli odafigyelést igénylő tánctétellé szelídült. Luigi Boccherini zeneszerzőként kedveskedett a gordonkaművész Boccherininek és négy koncertet is komponált hangszerére. A B-dúr gordonkaverseny megszólaltatására ezúttal Iván Klára, a Miskolc Szimfonikus Zenekar szólamvezetője vállalkozott. A zenekar kikerülve a figyelem középpontjából figyelemreméltó szerénységgel vonult a háttérbe és engedte át a főszerepet a szólistának, akit vagy ez az alázatos szelídségű kíséret, vagy a fokozott felelősség vagy a nyikorgó dobogó zavart meg, mert az első tételben nem igazán élt a zeneszerző által felkínált lehetőséggel, meglehetősen visszafogottan, feszülten játszott. A második tétel andalító hangulata alól azonban már nem tudta magát kivonni, Iván Klára egyre jobban megtalálta saját hangját és csak azt sajnáltam igazán, hogy az itthoni koncerttermekben nem honosodott meg a tételek közötti taps. A záró rondótétel már a felszabadult együttzenélés jegyében telt, a zenekar is „felébredt”, bátrabban feleselt a szólistával, aki egy fergeteges kadenciával köszönte meg a koncertet. A szünet után Grieg Holberg szvitje következett, amelyben a bergeni születésű norvég zeneszerző emléket állít a város nagy szülöttjének, a norvég nemzeti irodalom megteremtőjének, Ludvig Holbergnek. Éppen ezért a romantikus zeneszerző visszautazik a barokk világába, megidézve egyúttal a korszak kiemelkedő komponistáinak emlékét is. A nyitó praeludium viszonylagos rövidsége ellenére a legveszélyesebb tétel a zenészek számára, akik ha ezt a próbatételt sikeresen „túlélik”, akkor majdhogynem hátra is dőlhetnek a székükben. Szerencsére az ifjú muzsikusok nem éltek a törvényszerűen bukatókat hozó ellazulás lehetőségével, ezért történt meg az, hogy a tudósító a negyedik tétel után immáron másodszor sajnálta, hogy a szünet óta sem jött divatba a tételek közötti taps, és örömmel nyugtázta, hogy a zárótételben a brácsás szólista nem élt vissza azzal a lehetőséggel, hogy Gál Károllyal „párbajozott” és nem igyekezett lejátszani a koncertmestert. Az, hogy a közönség négyszer tapsolta vissza a zenekart ráadást követelve, ezúttal nem volt a véletlen műve. A Reményi Kamarazenekar ezen az estén valódi csapatként működött, messzemenően figyelemben tartva a mindenki egyért, egy mindenkiért alapelvet. Kossuthos emlékezés Kossuthra Miskolc (ÉM) - A hagyományos Kossuth-napok rendezvénysorozat most másként kezdődött, mint általában. A szokásosnál sokkal ünnepélyesebb volt az elmúlt pénteki megnyitó, hiszen Kossuth Lajos halálának századik évfordulójára emlékeztek a Kossuth Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola diákjai. A Rónai Sándor Művelődési Központban az iskola diákszínpada bemutatta a Vivát revolúció! című történelmi játékot, melyet Kerepesi Istvánná tanárnő írt, Várhegyi Márta színművész rendezett, a zenei rendező Herédy Éva, a koreográfus pedig Kónya Erzsébet volt. A diákok hol Bécsben, hol Budapesten voltak, újra éltették a történelmet, különösen az 1848 március 15-i eseményeket. A hallgatóság eleinte - míg meg nem szokta társait a szokatlan szerepekben -, nem egészen vette komolyan az előadást, de később szinte mindenkinek sikerült majd százötven évet „fiatalodva” éljenezni a forradalmat... Tánc a bécsi udvarban PDSZ-fórum Miskolc (ÉM) - Az intézményvezetők megbízatása címmel a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete Miskolci Választmánya március 25-én, pénteken délután 3 órától a Nagyváthy János Iskolában fórumot rendez. Az összejövetel meghívott vendégei: az önkormányzatot képviselő szakemberek, pártok oktatásügyi szakértői, az ETOK képviselője, a Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet szakemberei, az Oktatási Bizottság tagjai, intézményvezetők, oktatásügyi dolgozók, szülők. Vendég-fogadó Budapest (MTI) - Új műsort indít a Petőfi adó főszerkesztősége Vendég-fogadó címmel. Olyan települések és családok jelentkezését váiják a szerkesztők, amelyek szívükön viselik szülőföldjük, lakóhelyük sorsát, ápolják a néphagyományokat, azokat gyakorolják, és gyermekeiknek továbbadják, valamint elég tudást, de legfőképpen játékos kedvet éreznek magukban ahhoz, hogy egy másik családdal találkozva be tudják mutatni lakóhelyüket. A szerkesztők szerint ugyanis Magyarország minden települése életében van egy olyan nap, amelyet fontossá lehet tenni történelme vagy az adott etnikumra jellemző népszokások által. E bemutatkozáshoz kíván a Petőfi rádió lehetőséget nyújtani mindazoknak a településeknek és családoknak, akik 1994. április 30- áig jelentkeznek a Petőfi rádió adófőszerkesztőségén, Budapest, 1800, Bródy Sándor u. 5-7. Segítő kéz Hernádvécse (ÉM) - A hemádvé- csei Általános Iskola és Gyermek- otthon alapítványt hozott létre az otthonban szülők nélkül nevelkedő állami gondoskodás alatt álló 3-24 éves korú gyermekek, fiatalok okta- tása-képzése, valamint a családias nevelési feltételek javítása érdekében. Ezen kívül segítséget kívánnak nyújtani a sportban, kultúrában kiemelkedő teljesítményt nyújtóknak, a továbbtanulóknak, majd az önálló életkezdéshez is. A kuratórium elnöke dr. Bazsó György ga- radnai háziorvos, tagjai között megtalálható még lelkész, vállalkozó, gyógypedagógus, országos cigányszövetségi elnök, gazdasági dolgozó. Az alapítvány nyílt, így váiják mindazon jó szándékú magánszemélyek, gazdasági egységek támogatását, akiknek módjukban áll, és segíteni akarják a célok megvalósítását. Az Alapítvány székhelye: Hemád- vécse, Béke tér 7. 3874. A Segítő Kéz Alapítvány számlaszáma: Gönc és Vidéke Szövetkezeti Takarékpénztár Kirendeltsége, No- vajidrány: 279-984214-30038. Zene az ÉNO-ban Miskolc (ÉM) - A Fekete-Gyöngy megyaszói hagyományőrző együttes látogatott el a minap az Értelmifogyatékosok Napközi Otthonába (ÉNO), ahol dalaikkal sikerült vidám, hangulatos délutánt szerezniük a gondozottak számára. „Öröm volt látni, hogy a fogyatékos fiatalok mennyire feloldódnak az élő zene hallatán, és milyen nagy élményt jelent ez számukra. Talán egy kicsit közelebb kerültek egymáshoz az ép- és a fogyatékos gyermekek” - írják köszönő levelükben az ÉNO vezetői. Delon gyermekei Párizs (MTI) - Kisfia született a világhírű francia filmszínésznek, az immár 58 éves Alain Delonnak. A Delon-család újabb tagjának megérkeztét - aki 3,28 kilóval jött a világra, s apja, illetve nagyapja után az Alain Fabien nevet kapta - a szülők a Le Figaro című francia napilap társasági rovatában jelentették be. A kisfiú péntek délután született. Egyelőre még mind ő, mind édesanyja - Rosalie Van Breemen, egy holland származású egykori manöken, aki évek óta Delon társa - a gieni kórházban pihennek, ahol kislányuk is született. A boldog apa az/egyik francia lapnak adott vasárnapi interjújában elmondta: egyelőre nem érdekli a filmezés, most a családjának akarja szentelni idejét. Alain Delonnak egyébként korábbról már van egy fia, a most 29 éves Anthony Delon, aki maea is színész.
