Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-19 / 66. szám
6 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1994* Március 19*, Szombat----------- APROPÓ---------Játszani is engedd Filip Gabriella Képzeljék csak el Zrínyi Ilonát szakállal! Elég nagy tiszteletlenség. Ha egy unatkozó lurkó rajzolná így át a tankönyvében a nagyasszony ábrázatát, még akkor is ingathatnánk a fejünket. De ha Allah növeszti nagyra a hős várvédő szakállát - az egé- «. szén más! Ugyancsak meghökkentő, de tény: Zrínyi Ilona zászlaja alatt vonulnak harcba -Allah 1376., az Úr 1994. évében, pontosan március havának 19. napján - mindenre elszánt janicsárok. A harc menetére kiadott, egyáltalán nem titkos atamánéból értesülhettünk arról, hogy pontban hajnali 9 órakor indulnak a négycsillagos Regéc vára felé az Ikarus típusú harci szekerek. Az önkéntes vitézek hadiadó címén200aranyforintot fizettek be a fényességes szultán defterdárjának kezébe. A bandériumok számára parancsba adatott: „Ne csak erőiteket gyűjtsétek, de szellemeteket is pallérozzátok, muftijaink ugyanis kérdésekkel méltóztatnak zaklatni titeket a nagy csata során. Török ügyekben való jártasságtokat az ütközet során csillogtatni igyekezzetek. ” Tudni illik még a következőket is: a csata egyrészt az utolsó csepp janicsárig, másrészt addig tart, míg Allah fénylő korongja le nem áldozik az égről, és meg nem szólal a müezzin imára hívó éneke. Egyébként kiírhatták volna a faliújságra a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium tanárnői, hogy az érdeklődők jelentkezhetnek a március 19-i regéd kirándulásra valamint történelmi játékra. S ha ezek után lett volna jelentkező, bemondhatták volna az iskolarádióba, hogy kinek kell befizetni a részvételi díjat. így is lehet kirándulást szervezni. De azért mégis csak más, ha a „korabeli” iraton azt olvassák az iskolanévadó Zrínyi Ilona s nem különben a szervező tanárnők neve után, hogy Allah növessze nagyra szakállát... (Ha ez dicséret, hát megérdemelnék!) Munkácsy és a Kilián Miskolc (ÉM) - Munkácsy Mihály születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek kapcsán beszámoltunk arról is, hogy egy Munkácsy-képpel gazdagodhat a város. Ez a műalkotás a bécsi Kunsthistorisches Mú- zeumban található Munkácsy-pannó vázlata, a címe A reneszánsz apoteózisa. A mű jelenleg egy magángyűjteményben van, de a tulajdonos 1,5 millió forintért eladásra kínálta fel a Herman Ottó Múzeum Képtárának. Az eladási ár rendkívül kedvező, sajnos azonban a megyei múzeumi szervezetnek a gyűjtemény- gyarapításra rendelkezésre álló évi összkerete 1,2 millió forint. Pedig nagyon jó lenne ha ezzel az értékes képpel gazdagodhatna a képtár anyaga! Ezért a múzeum vezetői a megye és a megyeszékhely mecénás alapjához, illetve a művészeteket támogató vállalkozókhoz fordultak segítségért. Most kaptuk a hírt és örömmel adjuk közre, hogy a miskolci Kilián Gimnázium tanárai és diákjai - erejükhöz képest jelentős összeggel - hozzájárulnak a Munkácsy-kép megvásárlásához. Kazinczy-napok Kassa (MTI) - Kassán csütörtökön délután megkezdődött a Kazinczy nyelvművelő napok vasárnapig tartó eseménysorozata. A magyar írók, újságírók, nyelvészek és tanárok részvételével zajló Kazinczy-napokat Végh László, a Csemadok főtitkára nyitotta meg. A vendégek között magyarországi, erdélyi, kárpátaljai és vajdasági nyelvművelők is vannak. A Magyar Köztársaság Elnöki Irodáját Rózsa András osztályvezető képviseli, de ott van a Magyar írószövetség, a Magyarok Világszövetsége és az Anyanyelvi Konferencia küldöttsége, illetve a pozsonyi magyar nagy- követség képviselője, Boros Ferenc első tanácsos is. A megnyitó után Pásztó András, a kassai Thá- lia Színház dramaturgja a Kazinczy nyelvművelő napok negyedszázados fórumának eredményeiről beszélt, majd országos kiejtési verseny kezdődött. A Szlovákia magyar nyelvművelés állapotáról dr. Jakab István, a Pozsonyi Komensky Egyetem magyar tanszékének tanára tartott előadást. A Szlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága a helységnévgyűjtés, nyelvjárásgyűjtés kérdéseivel foglalkozó beszámolót tartott. A résztvevők este a Thália Színházban Székely János Calilugula helytartója című drámáját tekintették meg. Szombaton Kassán felavatják Kazinczy Ferenc emléktábláját. Megrajzolt szótári szavak Balogh Jenő az esztétikummal szelídített didaktikáról Balogh Jenő professzor és Dobrik István művészettörténész a sárospataki kiállítás megnyitóján Fotók: Dobos Klára Dobos Klára Sárospatak (ÉM) - „A szó ábrázoló ereje tudásunknak is, közléseinknek is ereje. Ábrázolni nem tudó, képet nem vonzó szó a ragyogást is elszürkül Hogy a szó láttasson, ahhoz elménknek is látni tudónak kell lennie. A kép nemcsak kívül van, nemcsak kívülről jön, hanem belül, tudatunk mélyén is képek alakulnak: ha ezekben sem szenvedünk hiányt, akkor át tudjuk formálni a világot.” Ezt a gondolatsort idézte Dobrik István művészettörténész, amikor az elmúlt héten Sárospatakon a Művelődés Házában megnyitotta Balogh Jenő professzor kiállítását. S a gondolatot „véletlenül” éppen a professzor vetette papírra. Am van egy másik idézet is, melyet ebből az alkalomból, mármint hogy kiállítás nyílt, szintén nem lehet kihagyni. Ezt is Balogh Jenő írja, s ez ad vezérfonalat a látogatónak, aki végignézi ezeket a képeket. „Az ismeretterjesztő illusztráció nem más, mint esztétikummal szelídített didaktika. Ott van rá szükség, ahol a rész és egész viszonya, arányrendje fotó segítségével nem. vagy alig érzékeltethető. Szolgái munkának szokás tekinteni, ám inkább ügyszeretet és alázat kell hozzá. A bemutatott lapok többsége anyanyelvűnk művelését (Képes Diákszótár), mások a vizuális nevelést szolgálják. Cél: a fogalmakat tápláló képzetek alakítása, a kép- és fogalomtársítás - azaz két agyféltekénk harmonikus működésének serkentése.” Ezennel itt vége is lehetne ennek az írásnak, hiszen benne van minden, amiről szólnia kellene. Mert mit lehet még kérdezni a professzortól? Azt, hogyan kezdődött? Miért vállalta közel a nyolcvanhoz, hogy háromezer rajzot készít a tavaly karácsonykor megjelent Képes Diákszótárhoz? Hogy tényleg nem esik-e tiíl messze a művészettől ez a fajta ábrázolás? Vagy hogyan történt az anyaggyűjtés, hiszen egy ember nem lehet ugyanúgy otthon a botanikában vagy az elektronikában... Anyaggyűjtés. A professzor „megfogja” a szót, már igazán otthon van ebben a műfajban, s mesél is:- Tudom éppen, hogy néz ki az elefánt, de rengeteg ismeretlen terület volt előttem. Ezért sokat sétáltam, áruházakba jártam, kimentem az állatkertbe, a tűzoltók gyakorlatot rendeztek nekem. Aztán 14 hónapig napi tíz órát fel sem keltem az asztaltól... Nagy problémám volt, hogyan ne ábrázoljak úgy, ahogy az általában a lexikonokban szokás. Ahol az ábrákat egymás mellé öm- lesztik, és a bolha akkora, mint az elefánt. Elvesznek az arányok. Nekem mikor a nyelvészek azt mondták, hogy az ikszedik oldalon ábrázoljam a tenger élővilágát, középre rajzoltam egy búvárt, a perspektíva rendjében ez volt a viszonyítási alap, aztán előtérben az alga, háttérben az ámbráscet. S hogy az alga és a moszat aránya is érzékelhető legyen, hát bedugtam a képbe egy nagyítót. Ez persze „csak” a mesterségbeli része, sokkal fontosabb, milyen képet ad az ember a világról. És itt már találkozik a művészettel. Érdekes mint kompozíció, de teljesítek vele egy pragmatikus követelményt is. „A Képes Diákszótár elsősorban a diákság, különösen a 10-15 éves tanulók számára készült. Fő célunk a szótár szerkesztésekor az volt, hogy működésében mutassuk be a mai magyar nyelvet. Ebben a könyvben a szöveges résszel legalábbis egyenrangú fontossága van annak a nyolcvan képtáblának, amelyeken Balogh Jenő, a Képzőművészeti Főiskola ny. tanára mutatja be az olvasóknak a látható és lefesthető világ megannyi részletét és összefüggését” - írják a könyv szerkesztői. A professzor örül a munkájára vonatkozó soroknak, de azt mondja, nem volt igazán könnyű a nyelvészekkel dolgozni.- Nekem az anyanyelv szent. Ám érdekes, hogy aki valóban tudományos szinten műveli a nyelvet, az vizuálisan nemigen érzékeny. A könyvben van 15 ezer címszó, ebből háromezret jelöltek ki nekem, hogy ábrázoljam. Csakhogy ők sémákat vártak. Azt szerették volna, ha az ablak az ablak, s megkérdezték például, miért olyan szép az általam rajzolt férfi. Én viszont az asszociatív képességfejlesztésre törekedtem. Aztán egy régi történetet mesél. Annak idején a Neveléstudományi Intézetben dolgozott, orosz nyelvi lektorként. Sztálin egyik írásában olvasta a következő mondatot: „Gondolkodni csak nyelvi jelekben lehet.” - Elképzelheti, mit éreztem, mikor megláttam - mondja. És attól a legszomorúbb, hogy ez a gondolat valahogy mégiscsak megfogant itt. Szórácsba szoríttatott a képzelet (Schiller után szabadon). Nem tartjuk fontosnak a vizuális nevelést pedig az tanítja látni az elmét...- Fontos volt, hogy kapcsolatot teremtsek az ember és a szereplő tárgyak, lények között. Hogy történjék valami a képeken. Azt mondta a nyelvész, hogy középhegység, én adtam egy tájképet, ebbe a Börzsöny ugyanúgy belefér, mint a Bükk, s ebbe a keretbe tettem az élőlényeket. Minden lap más és más feladatot, kihívást jelentett. Hogy ne legyen sematikus, algoritmikus, hogy a gyerekek élvezzék. S ha az ember ilyen igénnyel dolgozik, akkor az megint csak a művészet felé visz. Bár egyáltalán nem állítom, hogy minden rajz jól sikerült. A könyv tehát tavaly óta kapható. Úgy kellett ez a gyerekeknek, mint egy falat kenyér, mondják a szakemberek. Mert rendkívül silány a mai fiatalok kifejezőkészsége. Hogy miért kellenek ehhez a képek? Mert ha azokat megnézik, a szavak telítődnek képi tartalommal is, így növekszik az erejük. De hogy minden polcon ott lenne a kiadvány, az kétséges. Legalábbis amíg olyan rossz a propagandája, hogy az Akadémiai Kiadó saját könyvesboltjának dolgozói sem találják meg rögtön... Mégis áll a szobor Nagykárolyban! Síké Lajos Nagykároly (ÉM) - Mint a sajtóból már ismeretes, az erdélyi-párciumi március 15-i ünnepségek egyik legjelentősebbje a nagykárolyi Petőfi- szobor avatása volt. Csaknem hatezer ember volt tanúja a városka főterén Petrovics István (mily véletlen a név!) sepsiszentgyörgyi szobrászművész alkotása leleplezésének. A fiatal szobrász a mélyen maga elé néző, a nemzet sorsán töprengő Petőfit fogalmazta bronzba. A költő ismert képei közül ama híres (és leghitelesebbnek tartott) dager- rotípia áll ehhez legközelebb. A művész nem titkolja, hogy innen inspi- rálódott. Az avatási ünnepség sokadalmát nem csupán Március és mindaz, amit a magyarságnak jelent, hozta össze, hanem egyféle csak azért is és rátartiság. Ha bántanak bennünket jobban összetartunk, bármilyen nagymérvű köztünk a széthúzás! Széthúzás Nagykárolyban is van (volt?). Elsősorban a szoborállítás helye körül csaptak össze a szenvedélyek. A radikális fiatalok mindenáron azt akarták, hogy az egykori Szarvas-fogadóval szemben, a Kos- suth-kertben töprengjen Petőfi. Annál is inkább, mert. a Szarvasban rendezett bálon ismerkedett meg 1846. szeptember 8-án Szendrey Júliával. Igen ám, de a.Szarvas ma kaszárnya és hát... Szóval nem mindenkinek tetszett Nagykárolyban, a magyar többségű városban, hogy a román trikolórral díszített épület közelében éppen Pe- tófi-szobra álljon. A mindenféle véleményre kötelezően odafigyelő polgármester, Poósz Barna, inkább a városközpontban lévő parkot ajánlotta, amelyet a polgármester ellenzéke is jobban elfogadott. Az RMDSZ úgynevezett fiatal-szárnya erről hallani se akart, tüntetéssel, feketezászlós felvonulással fenyegetőzött, mert a ,költő emlékének meggyalázását” látták a szobor helyének megváltoztatásában. Az idősebb RMDSZ-tanácsosok azonban a polgármester mellé álltak, s az ő szavuk döntött. A széthúzást és a heves vitákat látva a nagy honvédők a kákán is csomót kerestek, engedélyeztetési formai hibákat találtak, amit nagy dirrel-dúrral felfújtak, és úgy állítottak be, hogy a magyarok engedély nélkül állítanak szobrot „egy nacionalista költőnek”. Az avatás napjának reggelén lemázolták a város bejáróinál állított háromnyelvű táblákon a német ék a magyar nyelvű feliratot. A bukaresti tévében már előbb „tiltakoztak” a több nyelvű táblák ellen, s jó ortodox szokás szerint, kifordították a tényeket, azt állítva, hogy a magyar felirat van felül, holott legalul van (volt). Ilyen körülmények közt megmozdult a város és környékének magyar és sváb lakossága, s aki csak tehette, eljött az avatóünnepségre Tőkés László református, ■ Tempili József katolikus, Mózes Árpád evangélikus püspököt hallgatni, Kelemen András külügyi államtitkár, Benedek Zoltán nagykárolyi tanár, Comeliu Bállá román költő és műfordító szavára figyelni. Áll tehát a szobor Nagykároly főterén. Petőfi visszatért Nagykárolyba. Százötven év után ismét itt van, de immár nem vendégként, hanem bejegyzett, törvényesített nagykárolyi lakosként. Bronzarca, féltő tekintete az összetartás szükségességére, a szívós küzdelemre és kitartásra figyelmeztet. S naponta arra buzdítja a károlyiakat, hogy csak azért is otthonuk ez a város, hiába acsarkodnak rájuk olyanok, akik öt vagy hétszáz kilométerről települtek ide. Akik az anyaországból elvetődnek Nagykárolyba, ne mulasszanak el egy szál virágot a Költő szobrának talapzatához tenni! Ezzel is jelezvé, hogy összetartozunk! Délutáni zene Lillafüred (ÉM) - Házihangverseny lesz a Palotaszállóban március 20-án, vasárnap délután fél öttől. Közreműködik a Zrínyi Ilona Gimnázium Leánykara (vezényel: Hom- ródiné Engi Zsuzsanna, szólót énekel: Lukács Mónika, zongorán kísér: Asztalos Rita); a Forrás Kama- rakórus (vezényel: Balásné Molnár Ildikó és Kiss Csaba, zongorán kísér: Kiss Virág); és a debreceni Deborah Nőikar (művészeti vezető Pa- zár István). A műsoron Bartók-, Bárdos-, Dressier-, Gallus-, Karai-, Kocsár-, Kodály-, Nuyts-, Orbán-, Reger-, Szö- nyi- és Weelkes-művek szerepelnek. A belépés díjtalan. Pillanatok Sajóbábony (ÉM) - Szinte csak egy pillanatig, mindössze öt napig látható a sajóbábonyi Déryné Művelődési Ház legújabb, március 23-ig nyitva tartó tárlata, az Egy pillanat. A kiállított festmények és kisplasztikák Kincses Margit, a ceruzarajzok Kincses Klára munkái. Mandorla-est Miskolc (ÉM) - A Mandorla Közművelődési Egyesület szervezésében Németh Zoltán egri kutató Kaptárkövek a Blikkben címmel tart előadást március 20-án, vasárnap délután 5 órától a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár nagytermében. Kárpátaljai képek Miskolc (ÉM) - A Miskolci Galéria a már régen jól működő erdélyi, felvidéki és újvidéki kapcsolatok mellett 1993-ban a kárpátaljai, ungvári múzeummal tervez hosszú távú együttműködést, melynek első rendezvénye Boksay József és Erdélyi Béla festőművészek kiállítása Miskolcon. A két kárpátaljai művész alkotásaiból a Miskolci Galériában (Déryné u. 5.) rendezett tárlatot március 21-én, hétfőn este fél 6-kor dr. Végvári Lajos művészettörténész nyitja meg. A műsorban közreműködik a Kreisler Vonósnégyes. Múzeumi muzsika Miskolc (ÉM) - Kriston Tamás hegedűművész ad szólókoncertet március 20-án, vasárnap délután 4 órától a Miskolci Képtárban (Görgey u.28.). A múzeumi hangverseny műsorán C. Franck: A-dur szonáta, J. S. Bach: g-moll szólószonáta és R. Strauss Hegedűverseny című műve szerepel. Zongorán kísér: Acsay Gabriella. Dél-amerikai zene Miskolc (ÉM) - Ismael Barrios (Venezuela) és Harry Wurm (Ausztria) eredeti dél-amerikai muzsikával szórakoztatja az érdeklődőket március 19-én, szombaton este 9 órától a Győri kapui Vian-klubban. Zongoraest a Bartók-teremben Jónás Gabriella zongoraművész ad jótékonysági koncertet városunk szegénysorsú diákjainak támogatására március z2- én, kedden este 7 órától a miskolci Bartók-teremben. A műsorban Haydn-, Chopin-, Liszt- és Schubert-művek szerepelnek. Az est fővédnöke Kobold Tamás, Miskolc város alpolgármestere.
