Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-15 / 62. szám
1994. Március 15., Kedd 6 Ms Itt-Hon STAVLARSZKI ZOLIKÁNAK boldog névnapot, STAVIARSZKI PETIKÉNEK boldog születésnapot kíván sok-sok szeretettel: I Nagyi, Papó, Báttya és Keresztanyu. ^ SZILÁGYI BÉLA Miskolc, Őzugró 10. Születésnapod alkalmából sok boldogságot, erőt és egészséget kíván: LÁNYOD, VÖD, KÉT KIS UNOKÁD PATRIK ÉS MÁTÉ. c PAPP DALMA Kisgyőr, Vasvári út 4. 4. születésnapod alkalmából sok örömet és hosszú, boldog életet kíván: Mami, Nagyapa, Lilla § ÉS Döníz. I BOGÁR SÁNDORNAK Miskolcra Névnapod alkalmából sok szeretettel köszöntenek, jó egészséget, és hosszú, nyugodt életet kíván: I CSALÁDOD És UNOKÁID. % HIRDESSEN AZ ÉSZAKMISKOLCI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN. MISKOLC, BAJCSY-ZS. 15. PF. 178. Tel.: 46/341-611. Telefax: 341-817. REGIONÁLIS MELLÉKLET HIRDETÉSI ÁRAI: 2/1 oldal 82.800.-Ft + ÁFA 2/2 oldal 41.400.-Ft + ÁFA 1/1 oldal 40.800.-Ft + ÁFA 1/2 oldal 20.400.-Ft + ÁFA 1/4 oldal 10.400.-Ft + ÁFA 1/8 oldal 5.200,-Ft + ÁFA Ingyenesen közöljük a névadók, ill. keresztelők híreit, a tördelési sémában megadott méretben. Várjuk Tisztelt | Ügyfeleinket! 1 Intersipm BÚTORLAPOK natúr 10 mm 190,- Ft/m2 fehér 19 mm 500,- Ft/m2 fautánzatos 19 mm 600,- Ft/m2 Mennyiségi kedvezmény már őt tébia felett, rakatok vásárlása esetén extrakedvezmóny. HULLADÉK! T 1 320 - 480,- Ft/m* R€KlflMfirtON! 1“-os fenyő fűrészáru gerenda (4-6 m) gerenda (6-8 m) osztrák falburkoló lambéria (borovi) hajópadló (borovi) mozaik parketta (tölgy) 13.000, -Ft/m3 15.000, -Ft/rrv1 17.000, -Ft/m1 880,-Ft/m* 430-550.-Ft/m* 520-640,-Ft/m* 712,-Ft/m* Bútorlapok szabása méretre! Áraink ÁFA-t nem tartalmaznak! Lépcsőlapok (tölgy, bükk, akác), kerítés és balkonelemek, tipuslecek, szegőtecek, vasalalok, tiplik, élfóliák. Viszonteladóknak, anyagbeszerzőknek engedmény! 0O Miskolc, Csaba vezér u. 41. Tel.: (46)314-314 TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk; ITT-HON (Észak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. -™“H1994. Március A,5., Kedd Itt-Hon Ms 3 „Büszkeséget ébreszt bennem” Miskolc (EM) - Nem a hagyományos módját választottuk ezúttal annak, hogy megemlékezzünk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról. Az alábbi írásokat - kérésünkre - általános iskolás diákok vetették papírra. Úgy gondoljuk, az egész társadalom számára hasznos lehet tudni, hogy a felcseperedő generációk mit gondolnak például az olyan jeles napról, mint amilyen március 15-e. Szerzőink a miskolci Herman Ottó - volt 42-es - iskola növendékei. „Petőfi Sándor, Jókai Mór, Kossuth Lajos. Hogy kik ók? Annyit még a legkisebbek is tudnak, hogy Petőfi költő, Jókai író, Kossuth politikus. De ezeket az embereket mi kapcsolja össze, miért emlegetjük őket együtt? Március 15-e kapcsán. De mi is volt akkor? Forradalom, szabadságharc, változás. Vajon mit gondolnak az emberek erről az ünnepről? Mindenki mást. Van, aki visszalépne az időben, hogy segíthessen a forradalomban, a fiatalok tevékenységeiben. Van olyan ember is, akit nem érdekel a hazája múltja, Magyarország történelme. A mai fiatalok egy része már csak feltűzi a kokárdát, és nem is tudja, mi az a forradalom. De honnan is tudná? Nem éltek még abban az időben, amikor az emberek azt mondhatták magukról, hogy történelmet írhatnak tetteikkel, cselekedeteikkel. De el lehetne gondolkozni azon, mi lett volna, ha mi is ott vagyunk. Ha mi is részesei vagyunk a forradalomnak. Ott állunk a múzeum előtt, és együtt zúgjuk a tömeggel. „Rabok tovább nem leszünk!” De mi is volt a nagy napon, március 15-én? Az európai felkelések hatására kitört a pesti forradalom. Petőfi és társai a Pilvax kávéházból az egyetemre mentek, ahol az ifjúság már várta őket. A Länderer nyomda elfoglalása után engedély nélkül nyomták ki a 12 pontot és a Nemzeti dalt. A tömeg előbb a Nemzeti Múzeum - ahol felolvasta Jókai a 12 pontot majd a városháza elé vonult. A forradalom után Széchenyi ezt írta levelében: „Barátom, csudákat éltünk. Nemzeti sorsunk hajszálon függött. Az első felvonás gyönyörűen sikerült...” Ehhez nincs mit hozzáfűzni. Továbbra is megemlékezünk a nemzeti ünnepről és feltűzzük a kokárdát...” Ladányi Ágnes 8/2 Kiskoromban, mikor óvodába mentem A kokárdát mellemre feltűztem. Az ünnepből semmit sem értettem, De az egészet nagyon élveztem! Most, hogy már 14 éves vagyok Márc’ 15-éről többet tudok. Fejemben arról születnek gondolatok, Hogy mit csináltak ’48-ban a „nagyok”. Petőfi a Nemzeti dalt szavalta Mellyel a népet harcra buzdította. Jókai a 12 pontot felolvasta, Mely a polgárság követeléseit tartalmazta. Ez egy furcsa forradalom volt, Ahol a nép vére nem folyt. A tömeg szavakkal harcolt Az utcákon erőszak nem tombolt. Aíz iskolában minden évben Megemlékezünk a hősökről versben. Ilyenkor tudatosul mindenkiben, Hogy magyar vér folyik ereiben. Jenei Karolina és Benkő Krisztián 8/5 * \ ,Mikor még kicsi voltam, március 15-e nem igen jelentett számomra többet, mint hogy ünneplőbe öltöztettek és kokárdát tűztek a ruhámra. Most már tudom, hogy ez a nap nagyon fontos a magyar nép számára. Ilyenkor emlékezünk meg a forradalomról, a forradalom hőseiről, arról, hogy ezen a napon olvasták fel a Nemzeti dalt, a 12 pontot, ekkor szabadították ki Táncsicsot a börtönből és mutatták be Katona József Bánk bán-ját. 1848 március 15-e számomra a nemzeti megbékélést jelenti. Azt, hogy mintegy másfél évszázaddal ezelőtt elődeink a szabadságukért harcoltak. Ezért emlékezünk meg március 15-én az őseinkről, akikre méltán büszkék lehetünk.” Antal Anita 815 * 1848. március 15.-én, forradalom tört ki Pesten és környékén. A Habsburgoktól való elszakadás gyanánt, fegyverkezett ellenük hőn szeretett hazánk. Sikerült az elszakadás, igaz csak egy évre, de ezután sem maradt meg hazánkban a béke. Magyar ifjak vonultak a téren, támadták őket katonák kevé- lyen. Petőfi prédikált a Múzeum előtt, óriási tömeg hallgatta őt. Gyakran látok ilyenkor sok zászlót, nem tudtam eddig, mi ad erre okot. Tavaly tanultam ennek történetét, azóta érdekel ez az ünnepély. Ez az ünnep a Magyarok ünnepe, Ki Magyar kokárdát tűz mellére. Én is, Magyar gyerek lévén, dalt zengek március 15.-én. 146 év óta emlékezünk erre, sok gyerek szavalgat Petőfi verset. Zárom soraimat és szívből kívánom, hogy legyen végre béke az egész világon. Darai Gergely 8/5 * „Az 1848-49-es forradalom kezdő lépése március 15-e volt, nemzeti ünnepünk. A pesti lakosság és a Márciusi Ifjak e napon lázadtak fel a Habsburgok végtelen zsarnoksága ellen. Pár nap múlva már Bécsben is kitört a forradalom, a pesti zavargások mintájára. Ezt a forradalmat leverték, de a magyar népet nem tudták újra rabságba kényszeríteni. Kitört a szabadságharc, amelyet maguk a Habsburgok nem tudtak leverni, csak az orosz cár segítségével. Ez is a magyar nép összefogását jellemzi, és ezt ünnepeljük március 15-én. Ezen a napon a rádió és a tévé is megemlékezik a jeles napról, az iskolában pedig a diákok tartanak műsort. Minden ember kokárdát tűz fel ruhájára, amellyel maguk is, bár jelképesen részévé válnak március 15- nek. Ez az ünnep büszkeséget ébreszt bennem és a magyar nép összefogását is az eszembe juttatja, azt, hogy ha nem egymást ostoroznánk, akkor most mi is talán egy kicsit előrébb járnánk. Ha követnénk a reformkor példáját, és akadna pár olyan ember, aki a saját erejéből és pénzéből próbálna az országon segíteni, ha egyesülnének érdekeink, és rájönnénk, hogy az ország érdeke a legfontosabb és mindenek előtt áll, ha az emberek nem azt néznék, hogy ők mit kaptak a hazától, hanem azt, hogy ők mit tettek érte, akkor biztos jobb lenne.” Szeniczey Ádám 815 — HEH JEGYZET — Március Priska Tibor Sok szép jelzővel szokás díszíteni ezt a napot, ünnepélyesen hömpölygő mondatokkal illő szólni március idusáról. Legalábbis így véljük, amikor ünneplőbe öltözünk és kokárdásan az emlékhelyek valamelyikére zarándokolunk, hogy emlékezzünk és jelezzük ittlétünket, együvé tartozásunkat, erőt is merítve mindebből a jövőt illetően. Hiszen a kikelet, a megújulás hónapja ez, amikor vége a gémberedettséget okozó fagynak, a mozdulatlanságra kárhoztató téli bilincsek lehullanak, indul, pezsdül újra az élet, melegség, fény hátráltatja meg a homályt, a hideget. És eleink éppen ezen a napon kezdték el írni a magyar történelem legszebb lapjait. A sok év sok ünnepsége során bizony kopnak ezek a jelzők, erejüket vesztik a mégoly míves beszélyek is. Pedig bármiként is látjuk, a jelzőknek is, az ünnepi mondatoknak is valós tartalmuk van. Úgyannyira valósak, hogy még mára is megőrizték mondandójukat, áthozták üzenetüket, mindazok ellenére, mik eleddig megtörténtek. A lekicsinyítő, a hátrébb soroló megemlékezések, vagy a dagályos, a túlhajtott ünnepélyek ellenére is. Volt idő, amikor ezt az ünnepet törölték a piros betűsek közül és ugyanakkor egy másik nép nemzeti ünnepét piros betűssé tették. Egy ország a saját nemzeti ünnepét nem tartotta meg, egy másikét igen. Föltehetően egyedüli, fura kuriózumként a világ országai között ezzel a kifacsart valamivel. De a túlméretezett, a mindenek fólöttiséget demonstráló díszességek sem valók. Ahol a minél nagyobb szónokok, a minél nagyobb vezérek egymást igyekeznek fölülmúlni, leginkább pedig ama negyvennyolcas örökség egyedüli jogos örökösének feltüntetni magukat. Tiszteljétek a közkatonákat! Szól az egyik üzenet abból a fényes történelmi lapokat író korból. Felkiáltó jellel szól! Tiszteljétek azokat a közembereket, akik sem hírnevet, sem dicsőséget nem akartak, akiknek a haza csak mostohájuk „nekik csak Kenyeret vet s rongyot dob rájuk”, akik a harcok után „Nyomorért c’sak új nyomort cserélnek”, de amikor a szent haza hívja őket, „ők mégis nekimennek bátran Az ellenség kardjának, tüzének!” Világos, érthető üzenet. És mennyire élő, mennyire valós! A közkatonák, a közemberek megbecsülésének igénye, hiszen nélkülük hogyan is létezhetne az ország? Csak velük együtt élhet a legfőbb üzenet is, a hit a megújulásban, a hit a jövőben. Éppen annak a harcnak a szellemében, mely a szabadságért kardfogásra serkent bármi népet bármi zsarnok ellen. Sugallva azt is, küldve üzenetként a mába, de a kései jövőnek is, hogy az ilyen küzdelem sosem hiábavaló.
