Észak-Magyarország, 1994. március (50. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-08 / 56. szám

10 A SZELLEM VILÁGA zur-----------------Kulturális Kitekintő ~zt: 1994. Március 8-, Kedd S omogyi tavasz Kaposvár (MTI) — Tavasz Fesz­tivál-Somogyi Tavasz címmel az idén harmadik alkalommal rende­zik meg Kaposvárott azt a majd há­romhetes programsorozatot, amely­ben a város és a megye kulturális, tudományos és néprajzi értékeit mutatják be. A március 11-én kez­dődő rendezvényről tartottak sajtó- tájékoztatót a soproni megyeszék­helyen. Elmondták, hogy a fesztivál fővédnökségét Habsburg Ottó, a Pán-Európa Unió elnöke vállalta. A rendezvény költségeihez a város és a megye 3-3 millió forinttal járni hozzá, s ezenkívül mintegy másfél millió forint támogatásra számíta­nak a különböző szponzoroktól. A rendelkezésre álló pénz reményeik szerint lehetőséget nyújt arra - mondta Szili Ferenc, a fesztiválta­nács elnöke -, hogy a városhoz és a megyéhez méltó, rangos és gazdag programmal váiják az érdeklődő­ket. A programban a hazai előadók és művészek mellett jelentős szere­pet kapnak a testvérvárosokból ér­kező vendégegyüttesek. A zenei rendezvények közül a szer­vezők kiemelték Helmut Deutsch- nak, a tavalyi budapesti nemzetkö­zi orgonaverseny győztesének hang­versenyét, a kijevi fiúkórus hang­versenyét, az országos fúvószeneka­ri találkozót, valamint az Európa- szerte ismert bécsi Vienna Flautis fuvolaegyüttes koncertjét. Bejelen­tették, hogy megrendezik az Alpok- Adria társastáncversenyt. Törvényes egyetem Pozsony (MTI) - Dr. Vojtech Ba- ' cho, a Szlovák Köztársaság legfőbb ügyésze törvényesnek minősítette a magyar oktatási nyelvű Királyhel- meci Városi Egyetem alapításának tényét. A városi egyetem alapításának tör­vényességét megállapítandó vizsgá­latot egy szlovák kormánypárti kép­viselő kérte néhány hónappal eze­lőtt. A főügyész most megállapítot­ta: ,Az ügyre vonatkozó okmányok tanulmányozása során nem talál­tunk olyan indokokat, amelyek alapján megalapozott ügyészi intéz­kedést kellene foganatosítani” - áll dr. Vojtech Bacho levelében, mely­nek másolatát Gyimesi György, az Együttélés tőketerebesi járási elnö­ke juttatta el az Új Szó szerkesztő­ségéhez. A Szlovák Köztársaság legfőbb ügyésze a megállapítást megküldte a vizsgálatot kezdemé­nyező Igor Chamula képviselőnek és Jaroslav Paska szlovák oktatási miniszternek is. Kerekasztal Budapest (MTI) - A távolságtartó állami kultúrafinanszírozás két, Európában elterjedt modelljével - a művészeti tanácsokkal és a közala­pítványi rendszerekkel - kíván fog­lalkozni a CIRCLE Kerekasztal Konferenciája az Európai Kulturá­lis Hónap keretén belül Budapes­ten, március 21-23. között. A kultúra finanszírozását fontos­nak tartó állam és a művészeti ta­nácsok, illetve a közalapítványi rendszerek viszonyának alakulása érdekes tendenciákat mutat mind Nyugat-, mind Kelet-Európábán. Az Európai Kulturális Információs és Kutató Központok konferenciá­ján szó lesz a kelet-európai kor­mányzati rendszerek átalakulásá­nak tapasztalairól, amely iránt élénk érdeklődés tapasztalható a nyugati szakemberek részéről is. Pannónia Galéria Sopron (MTI) - Tóvári Tóth István Munkácsy-díjas festőművész kiállí­tásával az elmúlt szombaton meg­nyílt Sopron legújabb kiállítóterme, a Pannónia Galéria, a város azonos nevű szállodájában. A bemutatóte­rem a múlt század 90-es éveiben emelt épület első emeletén kapott helyet, 110 négyzetméteren, az új tulajdonosok - Szilágyi László és Fodor Zsuzsanna orvosok - jóvoltá­ból. Maga az épület jelenleg még re­konstrukció alatt áll, a századfordu­ló klasszicista szellemében építik újjá. A Pannónia Med-Hotelben mostantól egész éven át minden hó­nap utolsó szombatján nyílik kiállí­tás a kortárs magyar képzőművé­szet reprezentánsainak munkáiból. A premieren a Győrött élő Tóvári Tóth István 30 festményét vonultat­ják fel; az alkotások a hajlott korú mester utóbbi 10 évben készült munkái. Paul Lowe felvétele Világraszóló fotók Budapest (ÉM) - Sokáig a budai Vár adott otthon az évente megrendezett World Press Photo-kiállításoknak. Az idei tárlatot viszont március 12-től a Néprajzi Múzeumban tekint­hetik meg az érdeklődők. Ez a maga nemében egyedülálló utazó kiállítás, a sajtófotó világ- versenyének terméke, melyet a Magyar Kül­kereskedelmi Bank segítségével Budapesten is bemutatnak. A kiállítást március 12-én, szombaton délután három órakor Komiss Pé­ter nyitja meg. A World Press Photo Alapítvány a nemzetközi sajtófotózás független fóruma, melyet 1955- ben alapítottak. Ez a fórum évente megrende­zi az Év Sajtófotója Pályázatot, s az anyagból nemcsak kiállítást rendez, de évkönyvet is ad ki. A világ minden tájáról, ügynökségektől, újsá­goktól és képes folyóiratoktól beérkező pályá­zatokat egy kilenctagú független nemzetközi zsűri bírálja el. Tavaly óta gyermekzsűri is van, mely önállóan választja ki az Év Gyer­mek Sajtófotóját. A World Press Photo mega­lakulása óta, az idei versenyre érkezett be a legtöbb pályázat: 84 ország 1969 fotósa 19 428 képet küldött be. A kiállítást 35 országban, 60 különféle hely­színen rendezik meg világszerte azzal az egyetlen feltétellel, hogy minden díjazott fotót ki kell állítani kivétel és bármifajta cenzúra nélkül. A World Press Photo célja, hogy növelje a kö­zönség sajtó iránti érdeklődést, valamint, hogy élénkítse a világ egymástól távol eső tá­jai közt az információ áramlását. Ezen kívül azonban támogatja a szakmabeliek tapaszta­latcseréit is a fotós-újságírás különféle kérdé­seiről. Ennek érdekében szemináriumokat és konferenciákat szervez. A tény, hogy látogatók tízezrei tekintik majd meg a kiállítást szerte a világban, bizonyítja a fotós hatalmát, mellyel legyőzi a kulturális és a nyelvi határokat. A World Press Photo képi­leg dokumentálja világunkat a felnövekvő nemzedékek számára, és a látogatót a történe­lem szemtanújává avatja. A World Press Photo Alapítvány a Canon cég, a KLM Holland Királyi Légitársaság és az Eastman Kodak Company, Professional Ima­ging támogatja. A magyarországi kiállítás főszponzora negyedik éve a Magyar Külkeres­kedelmi Bank Rt. támogatója az Interart. A magyarországi képviseletet a Herald Ügynök­ség látja el. A kiállítás biztonságos jövője érde­kében a Herald hároméves szerződést kötött a Néprajzi Múzeummal a kiállítási hely biztosí­tásáról és ugyancsak hároméves szerződést kötött a Népszabadság Rt.-vel, amely 1995-től mint főszponzor lehetővé teszi, hogy a Tavaszi Fesztivál kiemelkedő eseménye maradhasson a World Press Photo-kiállítás. The Guardian a magyaro(c)króI Kunkovács László fotója London (MTI) - Öt évvel ezelőtt Nagy Feró nem is álmodott volna arról, hogy elbeszélget a honvédel­mi miniszterrel, hacsak nem - az ő részéről - káromkodás formájában - írta a The Guardian című brit lap­ban Budapestről Lucy Hooker tudó­sító. Ismertette a Beatrice együttes kom­munista időkben hírhedtnek számí­tó múltját, és elismerte Nagy Feró folytatódó népszerűségét. Ami iga­zából meglepő, az az, hogy milyen népszerű Magyarország kommuniz­mus utáni első, meglehetősen kon­zervatív kormányánál is. A Beatrice- és a hozzá hasonló együttesek, amelyek a hetvenes és a nyolcvanas éveket a hatóságok in­gerlésével töltötték, büntetésből nélkülözve az albumokat és a turné­kat, 1989-ben egyszer csak észre­vették, hogy kedvenc témáik - a nemzeti azonosság feléledése és a kommunizmus bírálata - többé nem tilosak. A magyar zászlóról és a magyar főidről szóló szövegeik ta­karos összhangba kerültek az új kormány saját platformjával - ma­gyarázta a brit lap tudósítója, majd megemlítette, hogy Nagy Feró nem­rég még jobban elhagyta a politikai középvonalat, mikor hűséget eskü­dött a MIÉP-nek, amely azt vallja, hogy az idegenek éljenek máshol. A The Guardian tudósítója szerint a kommunistaellenes zenei színpad nem minden veteránja lett naciona­lista, de akik nem lettek, azok közül is a legtöbben elcsomagolták az agitpropot és inkább pénzt csinál­nak. A Szörényi-Bródy - a „magyar Lennon-McCartney” - szerzőpáros sorsa Lucy Hooker szerint elég tipi­kus. Miközben Bródy nosztalgikus homályban tűnik el, még mindig a liberálisokat támogatván, Szörényi hazafias lett és megírta az Atilla cí­mű rockmusicalt - írta a tudósító, majd így folytatta: A hatvanas és a hetvenes években a zene elkerülhe­tetlenül politika volt, a szamizdat színtér része. A cenzúra a félhivata­los feketelista alakjában érvénye­sült. A disk jockey-k tudták, melyik együttest nem lehet játszani. Az ilyen együttesek pedig tudták, hogy soha nem kapnak hivatalos lemez­szerződést. A nyolcvanas évek köze­pére azonban a hangulat megválto­zott. A sikeres együttesek emigrál­tak. Várszegi Gábor, a Gemini me­nedzsere a nyolcvanas éveket az Egyesült Államokban töltötte, és felkészült arra, hogy 1989 után ő le­gyen Magyarország legsikeresebb és valószínűleg leggazdagabb üzlet­embere. Az otthon maradottak kö­zül a tiltakozó színtér öregedő hip- pijei kiegyeztek a hatóságokkal, hogy játszhatnak, amíg nem csinál­nak bajt. 1989-ben, amikor a válto­zás lendületbe jött, a popzene már pénzkereséssel volt elfoglalva. Az ideológia alig kukucskált be. - Poli­tikai zenére szükség volt, csak már nagyon elkényelmesedett az élet. Amellett már nem volt kit meggyőz­ni - mondta a The Guardiannek Duncan Shiels, az East együttes brit születésű szövegírója. A kom­munizmus utáni kommersz állóvíz­ben megint nehéz a politikáról éne­kelni akaró magyar „alternatívok” sora. A zenében a Spin Doctors és a U2 uralkodik - fejezte be elemzését a The Guardian tudósítója, akinek ezt mondta az Európa Kiadós Menyhárt Jenő: - Tíz évvel ezelőtt a politikám miatf rúgtak Id. Most pe­dig a gazdasági realitás miatt. Rice, Rice, Beatrice... anno Fotó: Dobos Klára Magyar udvari festő Tongában Marton János Tokió (MTI) - Doma-Miko István, a másfél évtizede Tokióban élő ma­gyar festő készítette el a japán fővá­ros egyik, milliós lakosú kerületé­nek képeslapsorozatát. A csupa be­ton Tosima kerület egy-egy szép he­lyéről minden évben készíttetnek festmény-sorozatot, de most először fordul elő, hogy külföldi festőtől ren­delték meg a munkát. A lapok meg­írják, hogy a sorozat iránt nagy az érdeklődés, az első nap már elfo­gyott kétezer és ezért tízezer pél­dányban újranyomták a képeket.- A Jomiuri-interjúban Ön azt mondja, hogy Japánban tárt karok­kal fogadták, ezt kívánta viszonozni a képekkel. Gondolom emellett a ke­rület megrendelése pénzt is hozott.- Fizetett persze Toshima kerület, a viszonzást úgy kell érteni, hogy há­romszor annyi munkát fektettem a képekbe, mint máskor szokás. Volt, hogy negyven órán át folyamatosan dolgoztam, a szentélyek, az ameri­kai misszionáriusi ház megfestésén. Kétezer festő él a kerületben, közü­lük az én ajánlatomat fogadták el a városházán.- Megtudhatja azt is a japán olvasó, hogy Ön a magyarországi Képzőmű­vészeti Főiskola elvégzése után 1979-ben jött először Japánba. Mi hajtotta a szigetországba?- Igyekszem mindent fordítva csi­nálni, szeretek az árral szemben úszni. Láttam, hogy hány japán rándul át Európába, tanul Magyar- országon is, onnan meg alig jönnek érdeklődők ide. Hatottak rám Hiro- sige-nak, a híres múlt századi festő­nek művei is. Ő az akkori Edóból, a fővárosból elindulva Kyotóig, a hí­res kereskedő-úton minden érde­kességet lefestett, belebolondultam a 53 képből álló híres sorozatába.- A nagy számok, az érdekes külső­ségek Japánban ma is hatásosak. Valamennyi Önnel készült interjú­jában megemlíti, hogy akár három óra alatt képes egy festményt elkészí­teni, olyat, aminek a festése külön­ben három hétig is eltartana, igaz, nem ecsettel, hanem késsel, tűvel, szivaccsal dolgozik.- Öt perc alatt is tudok egy képet csinálni, fel is kértek ilyen gyorsfes­tői tanításra Tokióban és Niigatá- ban is. Egy szőrmesapka lefestése, ha minden szálat láttatni akarunk, három hétig is eltarthat, én viszont csiszolópapírral megcsinálom akár egy óra alatt is. Persze tudom, hogy a művészet nem csak ebből áll.- A Friday magazinban azt nyilat­kozta, hogy még a szocialista idők­ben, amikor „bemutatta a japán kul­túrát Magyarországon, a kormány feketelistára tette”.- Rossz héven vették tőlem, hogy miért éppen egy kapitalista ország kultúráját, miért nem mondjuk a lengyelt népszerűsítem. A nevemet nem volt szabad leírni az ország­ban, kifogásolták, hogy kedvelem Japánt és amikor 1983-ban konzuli útlevelet kértem, megígérték, hogy megkapom az útlevelet, ehelyett azonban disszidensnek nyilvánítot­tak. Ami a múzeumot illeti. Füzes­gyarmaton nyitottam azt meg egy bérelt parasztházban. Pénzérmék, fegyverek, kerámiák, urusi lakk tárgyak láthatók a gyűjteményben, amit Göncz Árpád is megtekintett, a japán múzeum fennállásának ti­zedik évfordulóján.- Azt is tudatta a japán lapokkal, hogy Japánban magyar múzeumot nyitott. Úgy tudom az Ön által fela­jánlott 1800-féle tárgyat, hímzést és kerámiát most a Nagoja közeli er­dőkben, az ottani skanzenben állí­tották ki. Megszervezte két éve a Ja­pán kulturális fesztivált” Magyaror­szágon. Am most azt kérdezném: mi­ért áll névjegyén az, hogy Ön „Tonga királyának udvari festője”.- Hawaii és Űj-Zéland közölt van ez a 200 szigetből álló, százezer lakosú ország. Egyik rokonom, ki egy gyá­rat, opálcsiszoló művet épített ott, megmutatta Tonga királyának a ja­pán húességekről készített festmé­nyeimet. Megtetszettek ezek az uralkodónak, akiről aztán három portrét készítettem. Ezután nevez­tek ki udvari festőnek. Pecsétes pa­pírom is van a ldnevezésről, a szo­bám falán lóg. Évente odautazom, vázlatokat készítek és festménye­immel segítem Tongát abban, hogy népszerűbb legyen a világban. -Szabad kérdeznem, mennyit hoz ez az udvari festészet?- Ezt sajnos nem szabad elárulnom, az udvartartási szabályokba ütkö­zik. Közölték is velem, hogy a kirá­lyi ház belső dolgait nem lehet kite­regetni.- Jó, akkor ezt ne is firtassuk. Meg­említi viszont a japán újságokban, hogy híres erdélyi arisztokrata csa­ládból származik. Melyik Miko csa­ládról van szó?- Egyik ősöm gróf Miko Imre kor­mányzó volt Erdélyben a múlt szá­zadban és sokat tett a kultúráért. Létrehozta a kolozsvári erdélyi nemzeti múzeumot, megalapította a sepsiszentgyörgyi Miko-kollégiu- mot. Őt tekintem a példaképemnek, az ő nyomdokaiban járok, amikor a kulturális csere érdekében tevé­kenykedem. A Magyarországon működő Miko-körrel nincs kapcso­latom, ők az ügyvéd Miko Imréről nevezték el magukat. Én különben sem politizálok, egy udvari festő ne csináljon mást, csak fessen. Az őskortól az ’56-os sortűzig Mosonmagyaróvár (MTI) - Ön- kormányzatok, civil szervezetek, alapítványok támogatásával szeret­né újból megnyitni állandó történeti kiállítását Mosonmagyaróvár. A Lajta-parti városban évek óta hiába keresték fel az érdeklődők a Sziget­köz történetét, élővilágát, néprajzát bemutató tárlatot, a múzeumi épü­letet tatarozás miatt zárva találták. A felújítás lassanként befejeződik, ám a kiállítás berendezésére nem maradt pénz. Ennek költsége a szükséges restaurálásokéval együtt az előzetes számítások szerint 9,3 millió forintra rúg. A Győr-Moson-Sopron megyei mú­zeumi szervezet igazgatója, Szőnyi Eszter elmondta: hárommillió forin­tot kapnak erre a célra a megyei ön- kormányzattól. Felkarolja ügyüket a helyi múzeumbaráti kör is, s kü­lönféle alapítványokból ugyancsak remélnek pályázati támogatást. Ha ily módon össze tudják szedni a szükséges pénzt, akkor október 23- án megnyílhat az új állandó kiállí­tás, a porlepte dobozokból ismét a tárolókba kerülhet a gyűjtemény. Az anyag számos újdonsággal is ki­egészült: az őskorból, továbbá a ró­mai korból és a népvándorlás idejé­ből származó tárgyi emlékek az Ml- es autópálya nyomvonalának régé­szeti feltárásakor a közelmúltban kerültek elő a föld mélyéből. Re­konstruálnak majd egy avárkorból maradt csordakutat. Á mosonszol- noki Árpád-kori templom-maradvá­nyokból egy félköríves zárókövet az egyik bemutatótermi ajtó fölé építik be, hogy egykori funkciójában lát­hassák a betérők. A legfontosabb ipartörténeti emlékek közé került majd egy szíjgyártó műhely; a nép­rajz tárgyi emlékeit ugyancsak élet­szerű környezetben, a tisztaszoba, a konyha és a hátsó szoba falusi ente- riőjében helyezik el. Az állandó kiállításnak része lesz 1956, bemutatják a forradalom és a szabadságharc mosonmagyaróvári eseményeit, az október 26-i gyilkos sortűz történetét.

Next

/
Thumbnails
Contents