Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-05 / 30. szám
I! ÉM-hétvége Az ÉM interfúfa Február 5., Szombat Hogyan lehet könnyen, gyorsan milliomos 1. Fogjon össze a betörővel! Nógrádi Gábor A meggazdagodáshoz vezető legújabb holtbiztos módszeremhez először arra van szükség, hogy biztosítva legyen a kedves olvasó háza, lakása. Másodszor pedig arra, hogy oda betörjenek. • Ne tessék már ijedezni kezitcsókolom! Ha én azt mondom, hogy az a jó, ha betörnek, akkor a kedves olvasó tutira tudhatja, hogy ki nevet a végén. Most szakemberek vagyunk vagy Duma Dani?! Tudom, mit beszélek. Na! Mit is akartam mondani? Ja, igen! Szóval betörnek és elvisznek, mondjuk, százezer forint értékű tárgyat. Semmi baj! Csak ne ijedez- zünk! Hideg fejjel, mint Mata Hari az ágyban, beszerzünk néhány valódi számlát szuperdrága elektronikai cikkekről. Rokonságtól vagy baksisért boltból, ugyan mindegy. No, most: amikor jön a rendőrség, hogy felmérje a kárt, remegő kézzel kihajtogatjuk a számlákat és könnyeinket nyeldekelve elmondjuk, hogy volt egy HI-FI tornyunk háromszázezerért, egy videokameránk kétszázezerért és egy IBM komputerünk (ezt meg kell tanulni legalább kimondani) félmillióért. Fontos szabály: vallomás közben ki kell zárni a gyereket a szobából, különben képes megkérdezni az agyai ágyúit, hogy mért nevezzük a Supraphon lemezjátszónkat Hi-Fi toronynak, a Smena fényképezőgépet videokamerának és az Erika írógépet IBM komputernek. Ugyanezt a módszert alkalmazzuk, ha feltörik a kocsinkat és elviszik belőle a kis recsegő csecsebecsét, amit egykor rádiónak vettünk a néhai Kari Marx Stadt-ban. Esküdjünk meg a nagynénikénk életére, aki hároméves korában diftériában elhunyt, hogy egy digitális, napenergiával működő, compact- disc-kel felszerelt és nyolc nyelven himnuszt éneklő audiovizuális izénk volt, amit a NASA kifejezetten a mi Trabantunk számára fejlesztett ki. Ezenkívül ragaszkodjunk hozzá, hogy éppen New Yorkba indultunk volna családostól, és a kocsiban volt két bőröndben az összes ruhánk, meg a 24 személyes arany étkészlet, a nagyi brilljeivel együtt. Persze, ha igazán profi a kedves olvasó, akkor nem vájja meg, míg azok a nyavalyás lusta bűnözők meg gépkocsitolvajok eljutnak a betörésig. Szépen kirámolja a saját lakását meg kocsiját, mert az a legtisztább munka. Az „ellopott holmit” meg eladja a handlénak, majd kifizetteti a biztosítóval is. Kétszeres ész, kétszeres pénz! Kicsike baj momentán akkor lehet, ha valamelyik vagyontárgyat, amit netán bediktált a rendőrnek, megtalálják az ócskapiacon valakinél, aki felismeri önben az eladót. Vagy lefülelik a bandát, aki felnyomta az ajtóját és kiderül, hogy a HI-FI-re nem az volt írva, hogy Pioneer, hanem az, hogy Supraphon. Akkor el kell sétálni a hatósághoz, esetleg ott is kell maradni kis ideig, amit nagyon sajnálnék, mert még van egykét betonbiztos ötletem a kedves olvasó számára. Bizony! Új életrajzi lexikon Eszenyi Miklós Reneszánszukat élik az életrajzi lexikonok, a ki kicsodák. Amíg nálunk a „nagy titkolózás” évei valának, addig nyugaton továbbra is virágzott ez, a polgári társadalomban igen fontos kiadványfajta. No, azért nálunk is megjelent néhány életrajzi lexikon a Kossuth Kiadónál (a név önmagáért beszél), elsősorban a „támogatott” kategória személyiségeit bemutatva. Néhány megyében, városban (nem sok helyütt) készítettek regionális ki kicsodákat is, sőt egy-két szakterületi is született (pl. a Magyar szemorvosok életrajzi adattára). Az első profi hazai általános témakörű ki kicsoda 1991 végén jelent meg Magyar és nemzetközi ki kicsoda 1992 címmel. A szerkesztők már akkor kifejtették azon szándékukat, hogy rendszeres időközönként, az aktuális adatokkal bővítve szeretnék kiadni a kötetet. ígéretüket be is tartották, mert itt van a kezemben a Magyar és nemzetközi ki kicsoda 1994, tetszetős borítóban, gyönyörű tipográfiával. E könyv - az általános témakörű ki kicsodákhoz hasonlóan - a magyar és a világ fontos (a szerkesztés lezárásakor), élő személyiségeit hivatott bemutatni, a politikustól a színészig, az orvostól az üzletemberig, az újságírótól a könyvtárosig. Összesen majdnem 13 ezer személy rövid életrajzi adatát tartalmazza a kötet (születési és családi adatok, életút, főbb tevékenység, hobbi stb.). A rövidítésjegyzéket a korábbi kiadásokban szereplő, de azóta elhunyt személyek névsora követi (a halálozás dátumával). Talán nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos egy ilyen kiadvány, s gyakorlati értéke milyen nagy (különösen az információs szférában dolgozók számára), amit pótolni (domináló nemzeti jellege miatt is) külföldi kötet nem tud. Azonban úgy igazságos, hogy a recenzióíró egy kicsit gonoszkodjon is. Számos esetben nem a legfrissebb adatokat közlik, pl. Elizabet Taylort még mindig elváltként tüntetik fel (utolsó főijeként Warner szenátort említve), holott van már három éve is (a sajtó épp’ eleget cikkezett róla), hogy újra férjhez ment. De nem nagyon találom a vidéki sajtó képviselőit, vagy az utóbbi évek nemzetközi filmsztárjait sem. A politikusi, tudósi, könnyűzenészi életrajzok viszont - híven az előző kötethez - ismét a legjobbra és legnaprakészebbre sikerültek. Megyénkből is a kulturális élet számos képviselője szerepel a kiadványban. Magas az ára, s a kiragadott negatív példák ellenére is kitűnő és haszonnal forgatható segédkönyvet vehet kezébe az érdeklődő. (Magyar és nemzetközi ki kicsoda 1994. Főszerk. Hermann Péter. - Bp.: Biográf Kiadó, 1994. -1054 old.) Előre csak egy út vezet: a piacgazdaság! Beszélgetés dr. Csuhaj V. Imre helyettes államtitkárral Faragó Lajos Miskolc (ÉM) - Sárospatakon született 1958- ban. Nős, felesége újságíró. Egy gyermekük van, Eszter, aki nyolc hónapos. Patakon érettségizett, közgazdasági egyetemi végzettséget Budapesten szerzett. 1992 februárjától a privatizációs ügyekért felelős tárca nélküli miniszter kabinetfőnöke, helyettes államtitkári besorolásban. □ A „hamuban sült pogácsa” mellé piit kapott még tarisznyájába annak idején a sárospataki pedagógusszülők gyermeke ? • Édesanyám és édesapám diákgenerációkat tanított a sárospataki Rákóczi Gimnáziumban, illetve a Comenius Tanítóképző Főiskolán. Ma már mindketten nyugdíjasok, de édesapám még jelenleg is ad órákat a főiskolán. Ifjúkon éveim, neveltetésem két alapvető értékkel, a hazaszeretettel és a munka iránti elhivatottsággal ruházott fel. Ezek mindig követendő értéket jelentenek számomra. □ Az elmúlt esztendő tényleg „a privatizáció sikerévének” nevezhető? • A hazánkban zajló privatizáció a magyar gazdaság megújulásának meghatározó jelentőségű tényezője. Jelentősége az 1848-as jobbágyfelszabadításéhoz, az 1870-80-as évek nagy gazdasági fellendüléséhez, illetve hogy ezen évszázadból vett példákkal is éljek: az I. világháborút követő gazdasági stabilizációhoz, illetve az 1945-ös földosztáséhoz hasonlítható. A folyamat lényege: a magángazdaság uralkodó szerepének, azaz a gazdaság normális állapotának visszaállítása. Az elmúlt három év során felgyorsult privatizáció, a magángazdaság térhódítása a sok tízezer új vállalkozó és tulajdonos tevékenysége által a magyar társadalom évtizedeken át nem aktivizált és nem megbecsült gazdasági alkotó energiáját szabadította fel. A gazdaság egyes ágazatai szinte teljeskörűen privatizáltnak tekinthetők (dohányipar, szeszipar, építőanyag-ipar). 1993 sikerévnek tekintendő, amelynek kapcsán a következőket kell kiemelni:- szinte teljeskörűen befejeződött a kis üzletek, boltok előprivatizációja;- a privatizáció révén az országba beáramló külföldi tőke nagysága meghaladta az 1,2 milliárd dollárt;- igen jelentősen megnőtt a hazai vállalkozók, munkavállalók privatizációs részvétele;- az állami vagyonkezelő szervezetek 1993- ban 100 milliárd forintot meghaladó vagyont különítettek el a kárpótlási jegyekkel szembem fedezetként, az állami vagyon értékesítésénél 13 milliárd forint kárpótlási jegyet használtak fel (amely hatszorosa a megelőző évi felhasználásnak);- a privatizációs értékesítés jelentős sikert ért el a hazai tőzsdén, elég ha a PICK, a PRÍMAGÁZ Rt., a GLOBUS sikerére utalunk. Külön is kiemelésre kívánkozik a Matáv Rt. privatizációja, amelynek során 875 millió dollárral Kelet-Európa legnagyobb tőkebefektetése történt, s amelynek következtében lehetővé válik, hogy 1997-re lényegében valamennyi telefonigény 6 hónapon belül kielégíthető legyen Magyarországon. □ Botrányok is hallatszanak a privatizáció területéről, többek között megyénkből, például a DIMAG-gal kapcsolatban? Csuhaj V. Imre: „Hazaszeretettel és a munka iránti elhivatottsággal" Fotó: Nagy Gábor • A magyar privatizáció alapelve a versenyeztetés. A versenyeztetés folyamán - köztudomású - valaki nyer, a vesztes pedig, tekintve, hogy komoly anyagi érdekeltségéről van szó, protestál. Ez a helyzet természetesen együttjár a „viharok kavarásával”. Vannak azonban - nem tagadható - problémák, esetenként szabálytalanságok, sőt visszaélések is. Ezek kivizsgálása érdekében az ÁVÜ önálló Ellenőrzési Igazgatóságot állított fel, amely valamennyi bejelentést áttekint, s ha indokolt, határozottan fellép az elmarasztalható szereplőkkel szemben. Konkrét esetekben rendőrségi vizsgálatot kér, ügyészségi feljelentést tesz, de volt már arra is példa, hogy a vizsgálat eredményeképpen a szervezethez tartozó vezető, illetve munkatárs eltávolítására került sor. A DIMAG-ban az 1991 végén lezárult privatizáció egy eladósodott, túlméretezett, piacvesztéssel küzdő szervezet előremenekülésének esélyét kívánta biztosítani. Ami végül is az elkövetkező közel kétéves áldatlan állapotot előidéző döntéshez vezetett, az több tényező következménye: a hazai acélipari koncepció kialakulatlansága, az ÁVÜ-n belüli ellenőrzési és döntéshozatali rend akkori gyengeségei, stb. Az akkori gyors döntés mellett szól, hogy kiemelt szempontként jelentkezett a további működtetés biztosítása, a foglalkoztatás lehető legnagyobb mérvű fenntartása. A DIMAG, illetve az érintett vállalatok sorsa egy egységes acélipari koncepció részeként vizsgálható, amelyre a decemberi kormányprogram konkrét feladatot fogalmaz meg. Vigyázni kell ugyanakkor arra, hogy az ezzel összefüggő döntések piaci kritériumok alapján szülessenek, és a fejlesztési források felhasználása is kizárólag ily módon történjen. □ Ön mit tud tenni régiónkért, a kátyúból való kilábalásunkért? Egyáltalán, ajánla- na-e valamit a helyi vezetőknek? • Sajnos, az utóbbi egy-két évben viszonylag ritkán jutok el szülőföldemre, mégis lehetőségeimhez képest igyekszem figyelemmel kísérni a nagy múltú, de napjainkban súlyos gondokkal küzdő Zemplén helyzetét. E tekintetben sokat jelent a rendszeres és jó kapcsolat a megye képviselőivel, különösen Hörcsik Richárd úrral - akinek „zempléni szíve” határtalan -, továbbá Jánosdeák Gábor úrral, Sárospatak polgármesterével, illetve a térség több meghatározó gazdasági szervezetének vezetőjével (Elzett Certa, Tokaji Kereskedőház Rt.). Megtisztelőek számomra a zempléni kisközségek felkérései egy-egy új létesítményük felavatására is. Természetesen, személyesen is nyomon követem a legfontosabb ügyeket. Ezek közül a következőket említhetem: a Tokaji Kereskedőház Rt. és az Elzett Certa bevonását az adóskonszolidáció folyamatába (amely e két, foglalkoztatás szempontjából meghatározó jelentőségű szervezet jövőjét biztosíthatja), a bodrogközi községek szabolcsi gázvezetékhez történő kapcsolódását, a különleges természeti és nemzeti értéket jelentő fiizérradványi kastély és park megóvását, a regionális fejlesztéspolitikát segítő Rákóczi Bank Rt. tevékenységi körének kiszélesítését, a tőkéjének jelentős megemelését. Az elmúlt években nagyon sok kezdeményezőkész helyi vállalkozót és önkormányzati vezetőt ismertem meg. Tapasztalataim szerint azonban még ma is fellelhető a „bátortalanság”. Ami valamennyiünk számára erőt kell, hogy adjon, az a kisfalvak tennia- karása. Megítélésem szerint, a térség fejlődése tőke és piac nélkül elképzelhetetlen. A kormány feladata az egész borsodi-zempléni térség fejlődését segítő intézmények (és források) megteremtése. Ez azonban csak a helyi erők mozgósításával, a helyi anyagi és szellenű források bevonásával vezethet sikerre. Az átmeneti megoldásokat, az életképtelen gazdasági szervezetek megszüntetésének prolongálását, a hosszú távú fejlődést nem megalapozó döntéseket elfogadhatatlannak tartom. Előre csak egy út vezet: a térség gazdasági szervezeteinek, tényezőinek a kialakuló magyar piacgazdaság rendszerébe kell integrálódniuk. Ezt kell a helyi erőknek elősegíteniük. Az önkormányzatok becsüljék meg az adófizetőt, sáfárkodjanak gazdaként saját vagyonukkal. Díszdoktorrá avatták Moszkvában Kovács Ferenc professzort Elek Lenke Moszkva - Az idei moszkvai tél -1 egalábbi s, egyelőre - elég enyhe volt és más orosz városban sem kellett még felélni az energia- tartalékokat. Ez a szerencséje az oroszoknak, hiszen az ország gazdasági szétesése, a vállalatok közötti együttműködés akadozása hátrányosan érinti a szénbányák helyzetét is. Nincs pénz a műszaki fejlesztésre, a bányászok sok helyen hónapokig nem kapnak fizetést és a moszkvai hírközlő eszközök nap mint nap sztrájkfenyegetésekról számolnak be, hol a Kuznyecki-medencéből, hol meg az északi Vorkutából. A Csemomirgyin-kormány szemmel láthatóan tűzoltó munkát végez és ameddig csak lehet, igyekszik elkerülni az igazán kellemetlen intézkedések megtételét. A szociális nyomás hatására változatlanul működtetik a gazdaságtalan bányákat. Aligha lehet ezen csodálkozni, hiszen még mindig viták folynak a legfelső vezetés berkeiben a gazdasági reform lehetőségéről, üteméről, irányairól. A viták résztvevői nem egyszer egymással merőben ellentétes álláspontokat képviselnek. Ilyen körülmények között gyakran születnek gesztusértékű intézkedések. A kormány például a közelmúltban egyetemi rangot adott a moszkvai bányászati főiskolának. Ezzel is mutatni kívánta, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonít az energiahordozók felderítésével, kitermelésével foglalkozó kutatóknak, mérnököknek. Az egyetem egyébként éppen ezen a héten ünnepelte alapításának háromnegyedszázados évfordulóját. Az oktatói kart és a diákokat Viktor Csemomirgyin levélben köszöntötte és az ünnepség fényét több miniszter személyes jelenlétével emelte. A moszkvai bányászati egyetem fennállása Kovács Ferenc Fotó: Fojtán László 75. évfordulójának magyar vonatkozása is volt. Lev Pucskov rektor hétfőn adta át a díszdoktori címet Kovács Ferenc akadémikusnak, a Miskolci Egyetem rektorának. Az egyetemi tanács egyhangúlag hozott határozatot a kitüntetés odaítéléséről. Az indoklásban kiemelték a magyar professzor érdemeit a bányászati tudományok fejlesztése terén, valamint eredményes munkálkodását a nemzetközi tudós kapcsolatok bővítésében. Elhangzott, hogy Kovács professzort több mint harminc éves kutatói, oktatói szálak fűzik a moszkvai oktatási intézményhez és több itteni egyetemi tanár kollégája emlékezett vissza meleg szavakkal a Miskolcon eltöltött napokra. Különösen az egyetemi könyvtár hagyott bennük mély benyomásokat. Kovács Ferenc munkásságának ez az elismerése azt jelzi, hogy a tudóskapcsolatok ápolásában szintén pozitív változásokra lehet számítani. Erre utalt az orosz tanártársak részéről az az érdeklődés, amellyel Kovács akadémikus előadását követték. A díszdoktori cím átvételét követően ugyanis a Miskolci Egyetem rektora orosz nyelven tájékoztatást adott a magyar szénbányászat helyzetéről, jövőbeli lehetőségeiről. Kovács Ferenc díszdoktorrá avatásának ünnepségén részt vett dr. Nanovfszky György, hazánk moszkvai nagykövete és a magyar nagykövetség több munkatársa. A vendéglátók hétfőn este fogadást adtak Kovács Ferenc akadémikus tiszteletére, akit az a megtiszteltetés ért, hogy a 75. évfordulón egyetlen külfóldikén őt részesítették ebben a magas kitüntetésben. A tanár úr felelevenítette azokat a napokat, amikor több évtizeddel ezelőtt először járt a moszkvai főiskola falai között. Akkor még nem gondolta, hogy egykor majd díszdoktorrá fogadják itt. Kovács Ferencnek egyébként ez az ötödik díszdoktori címe. Az esemény a helyi tanárkollégák számára is mindenképpen emlékezetes marad, egyrészt mert az újdonsült egyetemen most történt először díszdoktor-avatás, másrészt pedig - és ez is az idők változását jelzi - ezen a napon öltötték fel - szürke egyenöltönyük helyett - először frissen varratott fekete bársonytaláijukat, hogy ebben is felzárkózzanak az európai egyetemi hagyományokhoz. Az orosz professzorok eleinte maguk is furcsának találták ezt, a ceremónia vége felé azonban már otthonosan mozogtak klasszikus öltözetükben.
