Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-28 / 49. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994» Február 28., Hétfő-------------APROPÓ------------­U toljám Bánhegyi Gábor Becsületszóra, de igazán, utoljára az idei táncdalfesztiválról, mert a végén azt fogja hinni, aki nem látta, hogy milyen jó volt, pedig dehogy, sőt! Az apropót az adja, hogy a minap sajtótá­jékoztatón jelentették be, a Pap Rita-Bod­nár Attila duó közönségdíjával valami baj van. Ezt maga a népszerű kettős is elismer­te, még rögtön a döntő után. Külön-külön és kollektive is megsértődtek, mégiscsak gyalázat az, hogy itt mindenféle virágéne­kekkel lehet első díjat nyerni, az ő nyugati ..színvonalú show-jukat, amit egyedül ők tudnak ilyen szinten megcsinálni, a szak­ma a sárba tiporja. Emlékezetfrissítőül: a nyugati színvonal azt jelentette, hogy Pap Rita lent tánclépéseket imitált négy másik táncossal, aztán lelibegett az emelvényről Bodnár Attila, néhányszor kimutattak a közönségre, majd pirospacsizni kezdtek. Igaz, ami igaz, pontosan így csak Pap Ri- táék képesek a műfajt látványelemekkel fel­dobni, ennél jobban már megcsinálták raj­tuk kívül párszázezren. De nem is ez az igazi baj, hanem az, hogy állítólag manipuláltak a szavazatokkal. Állítja ezt a Rokonok nevű együttes népes rokonsága, mert ők bizony a Magyar Pos­ta egész évtizedre szánt levelezőlapkeretét felvásárolták, mégsem jutottak az áldott te­hetségű magzatok a döntőbe. Második em­lékezetfrissítőül: a Rokonok együttes volt az a társulat, ahol a mutáláson inneni kiska­masz sipította a mikrofonba Szikora Robi zseniális refrénjét, miszerint „ha ez a sze­relem, akkor ebből elegem”. A Rokonok elégtételt követelnek a Televí­ziótól, mégpedig azt, hogy ők is kapjanak kárpótlásként egy félórás műsoridőt, mint az állítólagos manipulálok. Azt hiszem úgy etikus, hogy a vita (vagy per) lezárultáig egyikük se kerüljön képernyőre. Ha egy kis szerencsénk van, elvitatkozgatnak pár évig. Magyar Szemle ’94/2. (ÉM-HS) - Alap (számomra) legizgalmasabb tanulmányát (Munkológia) az egyetemista Roskó Zoltán írta. Japán, USA és Nyugat-Eu- rópa vállalati stratégiáit veti össze, azt a mó­dot, szemléletet, ahogyan a munkaerővel fog­lalkoznak. Több tanulságot is kínál, hiszen má­ra már nyilvánvaló, hogy a „létező szocializ­mus” összeomlását éppen annak gyenge haté­konysága okozta. Nem mindegy ugyanis, hogy a dolgozót mi és hogyan motiválja a jobb mun­kavégzésre. Azt már régóta tudja a kapitalista világ, hogy nem elég csupán a pénz, noha a leg­fontosabb az anyagi elismerés. De valamilyen módon meg kell akadályozni, elejét kell venni annak az elidegenedésnek, amire már Marx is figyelmeztetett. Nos a .japán csoda” lényege az, hogy maximálisan figyelembe veszi az emberi tényezőt, arra alapozza gazdasági stratégiáját. Személyekre lebontva számít a képességekre, az egyéni ambíciókra, törekvésekre. Az elisme­résnek nem egyetlen módja a pénz, hanem az a karrierlehetőség, amelyet az egyén megter­vezhet. Afelelősségmegosztásával, tudatosítá­sával minden egyes dolgozót érdekeltté tesz a vállalat sikerében. Ugyanakkor az individu­ummal szemben a közösségtudatot erősíti. A fogalmak ismerősek az elmúlt évtizedekből, ám a magyar gyakorlattól mégis igen messze áll­tak. Nyugaton, ahol mindent áthat a ráció, tu­dományok foglalkoznak a kérdéssel, mert fel­ismerték, hogy az emberi tényező ma már leg­alább annyira fontos, mint a technikai haladás. Bakonyi fesztivál Esztergom, Tokod (MTI) - Komárom-Esz- tergom megyében jó néhány népművészeti rendezvény teremt bemutatkozási lehetőséget az alkotóknak a következő hónapokban. Már­cius 13. és 15. között Bakonyszombathelyen rendezik az első bakonyi amatőr népművé­szeti fesztivált, amelyre a térség népzenei, néptánc- és népdalköreit várják. A Megyei Népművészeti Egyesület is kiállí­tásra invitálja az országrészben élő népművé­szeket, szakköröket. Az esztergomi vár Ron­dellájában június 2 és 16 között megrendezen­dő tárlat címe is e szándékot fejezi ki: Komá- rom-Esztergom megye élő népművészete. A fenti célokhoz a maga sajátosságával járul hozzá Tokod nagyközség önkormányzata. Az 1996-os világkiállításra a római korból szár­mazó katonai erőd megismertetésével, illetve a helyi Alkotóházban a népi kismesterségek bemutatásával és azok alapismereteinek ok­tatásával pályázik. Bódva-parti Athén nem létezik Beszélgetés M. Takács Lajos gimnáziumigazgatóval M. Takács Lajos Fotó: Fojtán László Edelény (ÉM - CsM) - Mikor tavaly, így év elején találkoztunk M. Takács Lajossal, nem kaptunk túl rózsás ké­pet az efieíényi Izsó Miklós Gimnázi­umról. Öt év alatt hat igazgató, gaz­dasági problémák, belső villongások jellemezték az intézményt. Akkor, alig féléves igazgatói kinevezéssel a háta mögött azt mondta Takács úr, két évig mindenképp marad. Azután maid meglátja, érdemes-e tovább is Í jróbálkozni. A két évből eltelt más­éi, és közben eljött az évforduló is: harmincéves lett a gimnázium. Az ünnep kissé borongás volt, de sem­miképp nem pesszimista. És jó alkal­mat adott arra, hogy ismét megkér­dezzük az igazgatói, mi a helyzet most az edelenyi gimnáziumban? ® Nincsenek anyagi bajok, nincse­nek kiáltó emberi bajpk, semmilyen kiáltó gond nincs. Es ketten va­gyunk a városban az intézményve­zetők között, akik a maximmnhoz közeli, 240 százalékos igazgatói pót­lékot kaptunk. Ez is jele az elisme­résnek. De a megelégedés egyik for­rása - nem az én pénzügyi zsenim érdeme, mert olyan nekem nincs -, hogy erős gazdasági vezetőimnek köszönhetően bár többmilliós költ­ségtúllépéssel vettem át a gimnázi­umot, nemcsak azt szüntettük meg, de elég nagy összegű dologi-, illetve bérmegtakarítással zártuk az évet. Természetesen figyelnek is ránk, én is szuttyongattam őket. Tehát bizo­nyíthatóan nincs akut fegyelmi és gazdasági problémánk - de ebből csak az nyilvánvaló, mi nincs, az nem, hogy mi van. Képletesen úgy fogalmaznék, ideiglenesen stabili­zálódott a beteg állapota, ám a gyó­gyítás csak most kezdődne. □ Tudja már, milyen terápiára lesz szükség a gyógyulásoz? • Először is idő kell. Ahhoz, amit én most szeretnék megcsinálni, igenis kellene nekem kétezerig az idő. ígéretet már kaptam, hogy kéré­semre az önkormányzat megtár­gyalja a gimnázium középtávú mű­ködési tervét. Meg kell vizsgálni a lehetőségeket: elindítjuk-e a hat osztályt, vagy sem; megőrizzük-e a gyors- és gépíró szakot; el kell dön­teni, mi legyen a levelezőkkel; tisz­tázni kell, megkapom-e a félév fize­tés nélküli szabadságot. És beszélni kell arról az elképzelésemről is, amely a velünk egy telken lévőül. Sz. Általános Iskola és a gimnázium egyesítését szorgalmazza. Emberi­leg szomorú a terv, mert 10-15 szá­zalék dolgozói létszámcsökkentés­sel járna, de mégis szeretném, mert hosszú távon ez vezethet célra. És nemcsak a gimnáziumnak előnyös —mert az általánosnak van jó torna­terme, aulája, ami nekünk nincs. De azt is végig kell gondolni, hogy tavaly 108 gyermek született Ede- lényben - és négy általános iskola van, abból kettő nagy létszámú. Hat év múlva mi lesz velük? Az ki van zárva, hogy akkor 10-15 fős osztá­lyokat indíthassanak, márpedig csak annyi gyerek lesz... Természe­tesen ennek az összevont intéz­ménynek nem én lennék az igazga­tója, hiszen az alsó tagozatos prob­lémákhoz nem értek, de szívesen lennék a gimnáziumi részleg veze­tője. □ Fizetés nélküli szabadságot emlí­tett. Ha képes magára hagyni a tan­testületet egy fél évre, akkor az min­denképpen pozitív változást mutat az egy évvel ezelőtti viszonyokhoz ké­pest. 0 Ez a szabadság valóban késélen táncolás. Igen, van egy istenkísértő oldala is, de most „vabank játszom”. Hiszen ha ettől visszaáll minden - akkor az megsemmisítő kritika lesz magammal és a tantestület tagjai­val szemben is. De azért, mert ón örök életemben edelényi maradok, nem kell mindig iskolaigazgatónak lennem. Most viszont kell az a félév, nincs mit tenni. Szerettem volna olyan lazán csinálni, mint mások. Mert egy jól működő vidéki gimná­ziumban, ahol már viszonylag be­állt az iskolavezetés, ott az igazga­tónak van szabadideje, ráér olyano­kat is csinálni, ami nem iskolai munka - de hasznos az iskolának. Rám például félbemaradt könyvek, tanulmányok várnak. Igaz, közben is összehoztam egy könyvet, a na­pokban jelenik meg Ungváron. Lu­kács Lacival is kiadtunk hatot az Edelényi füzetekből. Augusztusban pedig megrendezzük az első hatá­ron túli magyar diákszínjátsző fesz­tivált. Visszatérve a fizetésnélküli szabadságomra. Ehhez valamilyen módon a vezetőtársak helyzetét kel­lene stabilizálnom. Am a szabadsá­gom ideje alatt is szeretnék heti egy-két órára bejárni - ami minden szabálynak ellent mond ugyan - vi­szont muszáj, hogy szét ne essen va­lami, amit nem tudom, hogy mi tart össze, de biztosan nem a szeretet. Abaújszántói igazgató-kollégámmal együtt vallom: a szeretet nem mun­kahelyi kategória. □ Egy évvel ezelőtt azt m,ondta, fá­radtak a kollégái. 0 Igen, a múltkor fáradtnak mond­tam, de most már azt mondom, né- hányan megátalkodottak. Munkál bennük a „csak azért se”. A tantes­tületből többen pályáztak bizonyos funkciókra. És így itt vannak vesz­tesek és győztesek. Ellentétük (egyesek köztisztviselők lettek, má­sok tanárok maradtak) rajtam is csattan. A tanárok egy része ugyan­is nem tudja legyőzni a hely szelle­méből következő mentalitást. Mert itt ném az agyában lévő tudást, szakmai vehemenciáját, gyerekek iránti szeretetét nézik, hanem igen­is azt, hogyan öltözködik, hova jár nyaralni, van-e autója, milyen kö­rökben forog, mikor szerez házat... És, a pedagógusok fiatalkori szak­mai bizonyítási kényszerük után le­állnak, mivel nem a tudásukat ho­norálja a környezet. Amit én - hosz- szú távoliét után - úgy érzek, hogy életmódbeli, mentalitásbeli világ­szemléletbeli torzulás, azt a környe­zet kényszerítette ki belőlük. És eb­be belekövesedve úgy őrizték meg méltóságtudatukat, hogy közben másodlagos szempont lett az iskolai munka... □ Úgy érzem, a harmincéves évfor­duló és az ön által elmondottak fel­jogosítanak a kérdésre: végül is szükség volt ezekre a hruscsovi min­tára tömegesen létrehozott kisgim- náziumokra? 9 A megye többi kisgimnáziuma sincs rózsás helyzetben, mégis azt mondom, kellettek ezek az iskolák. Olvasson csak bele az emlékköny­vünkbe. Majd’ harminc híres, elis­mert szakembert tudunk felvonul­tatni - akik itt végeztek, az Izsóban. Igaz, nagyon kevesen maradtak itt­hon, de a 35 év alatti értelmiség ki­vándorlása megyei jelenség. A gim­náziumban csak öt olyan tanár dol­gozik, aki ott is végzett. Igazából én azt szeretném - sokszor mondom is -, ha a munkaidejük alatt puritán viseletűek lennének a gyerekek, a tanárok meg mind olyan áldozatosak, mint a bencés papok. Ám ez nem megy, Bódva- parti Athén nincs. De még mindig különb a gimnázium belülről, mint a tágabb környezete. Még ha ez nem is dicséret. Moziról Párizsban és New York-ban New York-ban is összegyűltek az elmúlt héten a mozicsillagok. Fotónkon Robin Williams „bolondozik". A Hotel Astoriába, a Mozifilm Gálára menet mosolyogva „megragad" egy riportert. Fotó: AP Párizs (MTI) - Párizsban szomba­ton kiosztották a francia filmművé­szet legnagyobb elismerését, a Cé- sar-díjakat.A hollywoodi Oscarok mintájára alapított, s az amerikai­hoz hasonlóan itt is több ezer szak­mabeli által ítélt díj idei nagy győz­tese Alain Resnais rendező Smo­king, no smoking című alkotása lett: megkapta a legjobb film és a legjobb rendezés díját, a filmben szereplő Pierre Arditi lett a legjobb férfiszínész, s még a legjobb eredeti forgatókönyv, valamint a legjobb díszlet kategóriájában is győzött. A színésznők között Juhette Bino­che, a Bleu című film szereplője győ­zött, míg a tavalyi év legjobb külföl­di filmje - legalábbis a francia szak­emberek szerint - egy új-zélandi rendezőnő La lecon de piano című alkotása lett. Ám a mozilátogatók tömegeit vonzó tavalyi két nagy francia sikerfilm, a hatalmas költ­ségvetéssel készült Germinal, s az időközben már Magyarországon is bemutatott Les Visiteurs c^ak ket­tő, illetve egy győzelmet aratott. A szakemberek a közönségsiker he­lyett inkább a „művészfilmeket” dí­jazták. Rákóczi emléke Sátoraljaújhely (ÉM) - A sátoral­jaújhelyi Városvédő és Szépítő Egyesület a Zempléni Levéltárral közösen szellemi vetélkedőt rendez II. Rákóczi Ferenc életéről. A vetél­kedő témája a nagy fejedelem emlé­ke az irodalomban, zenében, képző- művészetben, színházművészetben. A nemes vetélkedésre meghívták a körzet középiskolás diákjait, vala­mint a határon túli középiskoláso­kat (Királyhelmec, Kassa, Nagyka- pos). Iskolánként háromfős csapa­tok indulnak. A vetélkedő március 25-én, pénteken délután két órától lesz a'Városháza dísztermében. Sírkő és kakaó Kazincbarcika (ÉM) - A K3 szín­pad Eörsi István Sírkő és kakaó cí­mű darabját mutatja be az Egressy Béiű Művelődési Központban már­cius 1-én, kedden és 2-án, szerdán délután 3 órától. Az előadást Kle- mentné Bíró Anikó rendezte. Sze­replők: Borza Károly, Dali Réka, Fodor Judit, Kalácska Gábor, Káló Zsuzsa és Lukács Gábor. Kulturális főváros Lisszabon (MTI) - Az év hátralévő részében Lisszabon tölti be Európa kulturális fővárosának címét. Ma­rio Soaros portugál államfő a Tejo folyó partján épült új kultúrpalotá­ban a világ minden tájáról érkezett politikusokat és művészeket üdvö­zölve avatta fel a múlt szombaton a maratoni rendezvénysorozatot. Mint a dpa német hírügynökség be­számolt róla, Lisszabon lakói tarka népünnepéllyel köszöntötték váro­suk új, megtisztelő nemzetközi rangját. Szemfényvesztők, artisták, muzsikusok, bűvészek és utcai szín­játszó társulatok adtak ízelítőt a kö­vetkező 10 hónap folyamán sorra kerülő mintegy 1600 kulturális ren­dezvényből. A valójában már pénte­ken este megkezdődött népünne­pély csúcspontját nagyszabású tűzi­játék és a Londoni Filharmoniku­sok Solti György vezetésével adott gálakoncertje képezte. Az esemény­sorozatra teljesen újjáépített nagy hangversenyteremben, a Coliseó- ban 3 ezer ember előtt léptek fel a londoni muzsikusok. Antwerpent felváltva, Európa kul­turális fővárosaként idén Lisszabon a hajdani hatalmas, Brazíliától Af­rikán át az indiai Goáig és a kinai Makaóig terjedő portugál gyarmat- birodalom sokszínű kultúráinak metszéspontjaként kíván bemutat­kozni. A rendezvénysorozat közép­pontjában a zene áll: 19 operaelőa­dás, 12 világhírű zenekar hangver­senye, kortárs zeneszerzők műveit megszólaltató koncertek, s az afri­kai zene fesztiválja van egyebek közt a programban. A zenei rendezvényeket színházi előadások, művész- és írókong­resszusok, kiállítások, „minden idők legjobb 100 filmjének” bemuta­tása, számos szabadtéri rendez­vény, s mindenekelőtt a latin-ame­rikai, afrikai és ázsiai kultúra felvo­nultatása kíséri. Költőkereső Miskolc (ÉM) - A Miskolci Böl­csész Egyesület és az Önszerveződő Diákkörök Koordinációs Irodája Költőkereső címmel pályázatot hir­det középiskolás és egyetemista ko­rú fiatalok számára máshol még meg nem jelent költői művek megí­rására. Egy prózai vagy lírai ars po­etica és legfeljebb öt további alkotás beküldését várják május elsejéig a következő címre: Költőkereső pályá­zat Miskolc, P£: 452. 3545. Ä mű­vekből antológiát jelentetnek meg Kortárs-est Bukarest (MTI) - Élénk érdeklő­dés mellett mutatkozott be a buka­resti magyar és román irodalmi élet képviselőinek az elmúlt pénteken a Kortárs folyóirat szerkesztősége. Mányoki Endre és Szákolczay Lajos szólt a megjelent román és magyar íróknak, kritikusoknak a Kortárs műhelyéről, a kortárs magyar iro­dalomról. Ugyanekkor az építészeti egyetemen kiállítás nyílt a zsámbé- ld premontrei templom és kolostor­rom restaurálásáról. A kiállítás anyagát Sion Gheorghe, a román műemlékvédelmi felügyelőség mű­szaki igazgatója és Németh Ferenc, a magyar műemlékvédelmi hivatal építészeti osztályának vezetője mu­tatta be az érdeklődőnek.

Next

/
Thumbnails
Contents