Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-23 / 45. szám
10 ELETMOD Nyugdüas 1994- Február 23♦, Szerda Ilonka, a klubvezető Onga (ÉM - GyK) - Évek óta egyedül él, ám a magányosság szorongató érzését nem ismeri. Fiatalabb korában nem volt rá ideje, később meg tudatosan készült arra az időre, amikor majd nem szólítja el minden nap a háztól a számára mindig kedves kötelesség, a rajongásig szeretett hivatás. Bűdi Ilona, az ongai általános iskola nyugalmazott igazgatója szolgálata harminchat esztendeje alatt sohasem érezte magát a nemzet napszámosának. Izig-vérig pedagógus volt, aki generációkon át igyekezett nem csak az ismereteket átadni a gyerekeknek. Tudásszomjra és emberségre nevelni őket, amikor még nyitottak a szépre és a jóra - valahogy ezt tartotta a legnemesebb feladatának ezen a pályán. Tette ezt a saját szülőfalujában, Ongán. Eddigi élete hat évtizedének javát a jól ismert környezetben töltötte. Oda tért vissza a Miskolcon elvégzett gimnázium és a tanítóképző évei, a Göncön eltöltött gyakorló év, meg a kázsmár- ki pályakezdés három esztendeje múltával. - 1955-től lettem az itthoni tantestület tagja. Bár az indoklásban az szerepelt, hogy „népgazdasági érdekek” miatt hívtak haza - ám én voltam akkor a legboldogabb, hiszen visszatérhettem oda, ahonnan útnak indultam. Akkoriban még a szülői ház volt az otthonom. Azt mondja, a munkája mindig teljes embert kívánt. Tizenhárom évig tanított, mindig csak felsőtagozatosokat. A matematikát, a fizikát igyekezett megértetni és megszerettetni a diákokkal. Türelme volt hozzájuk, nem szeretett rossz jegyeket adni, a buktatást sem kedvelte, inkább adott még egy lehetőséget a javításra. Ilonkáé voltak egy időben az énekórák is. Igazgatóhelyettesként 1968 őszétől dolgozott, majd 1971-ben átvehette az igazgatói posztot. Néhány órát még ekkor is tartott. A katedrától csak akkor vált meg, midőn 1988-ban nyugdíjba vonult. Az évtizedek alatt nagyon sok hajdani tanítványa gyermekével találkozott később az iskolában. Felfedezte a kis utódon az anya gyermekkori vonásait, észrevette a fiún az apa egykori tulajdonságait... Még azt is átélhette a pályán, hogy az unokát hozta a fiatal nagymama- a régi tanítvány-, s ajánlotta Ilonka „néni” figyelmébe. Ilonka, akit sohasem kínzóit a magán/ Fotó: Fojtán László- Természetes volt, hogy mint pedagógus bekapcsolódtam a helyi népművelésbe. Évekig volt táncscsoportom, vezettem színjászókört is. Azt viszont megtiszteltetésnek vettem, hogy a falu közéletében is munkálkodhattam. Voltam tanácstag, egy időben tagja lehettem a fogyasztási szövetkezet vezetésének is. Nyugdíjasként sem pihenek a babéraimon, hiszen rám voksoltak az önkormányzati választásokon, képviselő lettem. A község gondjait a szívén viseli, de- mint mondja - az oktatás, az iskola helyzetével kapcsolatos kérdéseket mindig megkülönböztetett figyelemmel kezeli. Hiszen az iskolába is időnként visszajár, a szeptemberi tanévnyitókra, a májusi ballagásra mindig megérkezik a szíves invitálás, amelynek azután nem tud ellenállni... A gyerekeken kívül kortársaival és a nála idősebb emberekkel törődik a legtöbbet. Először csak arra kérték, hogy adjon ötleteket a művelődési házban működő Nyugdíjas Klub programjának összeállításához. Aztán, mire észbe kapott, már tagja lett a kis közösségnek, színházba járt, nyaranta városnézőbe indult velük. Aztán egyszer valaki azt mondta: - Ilonka, téged az Isten is klubvezetőnek teremtett! Akkor már jó ideje ő volt a klub lelke, az örökös ügyintéző, a másokat is találkozókra, szórakoztató programokra hívogató, afféle „mindenes”. Ilonka, a klubvezető most éppen elkészített és feladott egy pályázatot, hiszen a pezsgő, hasznos klubélethez egy kis anyagi segítség mindig jól jön az ongai nyugdíjasoknak. Daragombóc Egy pohárnyi darát elkeverünk két egész tojással, kis sóval és annyi vízzel vagy tejjel, hogy híg legyen. Negyedórát állni hagyjuk, hogy dagadjon. Akkor adunk bele annyi lisztet, hogy galuskatészta kemémységű legyen. Most gyengén sós, forró vízbe gombócokat szaggatunk belőle és kifőzzük, majd leszűrjük. Közben készítünk rendes paradicsommártást, akár berántva, akár kis tejfellel behabarva, beleadjuk a gombócokat és hagyjuk, hogy felforrjon együtt. Jó az öreg a háznál... Kevesebb ideig élünk, de gyorsabban. És boldogabban? Az ötéves Gyeniszov Orsolya (Miskolc, Reményi utcai óvoda) ilyennek látja a csalódott Brackó István Irigylem is, sajnálom is a zsűrit. Azt az ítész-csapatot, amelyik a gyermekrajz pályázat műveit bírálja el. Az idei, Nemzetközi Családév alkalmából ugyanis a Népjóléti Minisztérium versenyt hirdetett a kicsiknek, a témába vágó alkotások elkészítésére. A pályázatok benyújtásának határideje április 30. A díjakkal nyilván nem fukarkodó rendezők azt remélik, hogy az ügyeskezú lányok és fiúk a szép fehér papíron, tollal, ceruzával és ecsettel megörökítik a családot. A kályha mellett, vagy a radiátor előtt, esetleg televíziózás közben. Ha van, nem hiányozhat a cica, a kutyus sem. De vajon hányán lesznek a képen? Miért csak egy-két csemete szerepel majd a rajzon? És hol van a nagymama, a nagyapa, a nagynéni? Milyen ma a magyar család? A mondás azt tartja, hogy jó az öreg a háznál, de gyanítom, hogy nyugdíjas korú ember portréja aligha kerül bele ebbe a tini-tárlatba. Nem szól bele Ennek okán sejlik föl bennem a sajnálat, s azért irigykedem, mert a szociológus kiváló képet tud majd festem a látottak nyomán, a legkisebbek család-ideáljáról. Mert nemcsak a falvak pusztultak le, nemcsak a régi közösségek zilálódtak szét, hanem a családi kötelékek is meglazultak. Iparosítás, ingázás, urbanizáció, az értékek átrendeződése... Hosszú az okok listája. A nagyi már nem tartozik a szűkén vett családhoz, mert vagy vidéken él, vagy a város túlsó végén, egy bérházi garzonban. Pedig jó az öreg á háznál. Ha valaki beteg a famíliában, akkor eljár az óvodásért, a nyári szabadság alatt meglocsolja a virágot, anyagi szűkösség esetén mindig tud segíteni a nyugdíjból. De sem a képbe, sem a képre már nem fér. Nem szól, és nem szólhat bele. Szép, veretes szavak hangzottak el a sokrendezvényű év debreceni megnyitóján. „A családév programjának középpontjában a család értékei vannak. A család értékteremtő, formáló és megőrző képességei, a család, mint alapvető emberi közösség és életforma... A családra mindenkinek szüksége van, a család mindenkire számít.” Nagymama kötöget otthon, egyedül, az egy-két gyerek egész nap a videót buzerálja, apuka a túlmunkát hajtja, vagy éppen munkanélküli, a holtfáradt asszony hideg vacsorát készít. Csak az év végén derül ki, vagy talán akkor sem, hogy miért rossz a bizonyítvány, hogy a rohanás miatt elhanyagolt ősök miért szomorúak, hogy miért romlott meg a házasság... Nevén nevezi a fát Valamit, valahol nagyon elrontottunk. Ezért is mondjuk, hogy válságban a család, s ezért is családév 1994. Gyors és gyökeres változás nem várható, de a kór felismerése már közelebb visz a megoldáshoz. Bölcs eleink talán szegényebben éltek, de hogy boldogabban és kie- gyensúlyozottabban, az biztos. Sokan voltak, együtt voltak. Több gyerek, nagyobb asztal, az értől az óceánig tartó, folyamatos kommunikáció. Ez a kor nem kedvez a generációs együttélésnek. Néha az a víziója az embernek, hogy tudatosan, vagy buta tudatlanságból előre megfontolt szándékkal arra törekedtek, hogy lerombolják a tradíciókat. Hogy a tévé-maci meséljen, s ne a szülő, vagy nagyszülő. Hogy a család legtekintélyesebb személyisége nem az, aki a legtöbb pénzt teszi a kalapba, hanem aki á legbölcsebb. Hogy nemcsak a technika üdvözít, hanem a találékonyság is: a kindertojásnál talán többet ér egy igazi tojás, s egy mérges, kiscsirkés kotlós látványa. Föl- ér-e a napelemes pittyegő kezelésének tudománya azzal a természeti testközeliséggel, a mely felismer és megkülönböztet? Nevén nevezi a fát, a virágot, az állatot... A „nagy generáció”, a hatvanas évek ifjúsága felnőttkorának delelőjére ért. Lógtak, lógnak a levegőben. Az ő szüleik nyugdíjasok, az ő csemetéik a kulcsos gyerekek. Nem kötődnek a múlthoz, nincs közük a jövőhöz. A harminc-negyvenes derékhadról van. Nem becsülik az öreget, nem értik a fiatalt. Pedig ha idős ágaitól megfosztják a fát, azt megsínyli az ifjú hajtás is. Együtt lenni jó Csákót, papírhajót, sótartót már csak az öregek tudnak hajtogatni. A gyerek a versből ismeri a csutkababát. Gazdagodásunk közepette elszegényedtünk. Ezért ne feledkezzünk meg a család évében sem a mesélő, ráérős öregekről. Őket nemcsak a pénzszűke, hanem a magány is sújtja. Ma Magyarországon majd hárommillió a nyugdíjasok száma. Dicsekedhetnénk is azzal, hogy a százévesek száma meghaladja a 120-at. De tudjuk, hogy az ország népessége fogy, s a születéskor várható élettartam (férfiaknál, illetve nőknél) 67-73 esztendő. Énnyit remélhet egy újszülött most, a XX. század végén, az ezredfordulós csinnadratta előtt. Lehangoló perspektíva. Nem vigasz, hogy kevesebb ideig élünk, de gyorsabban. De addig is, s csak azért is: az ősök örömére, s a gyerekek kedvére kerekedjen országos tárlat a bevezetőben említett pályázat anyagából. Ahogy költő mondja: Apa mosdik,- anya főz, együtt lenni jó... Kréta van. Csak legyen, aki rajzoljon. Szívet melengető délután Vidám volt a hangulat Görömböly (ÉM) - Az idén is emlékezetes volt az a nap, amelyen bennünket, az immár hetvennél is több nyarat megélt idős embereket köszöntöttek a görömbölyi Budai Nagy Antal Művelődési Házban az ifjabb nemzedékek tagjai - idézi fel egy közelmúltban megrendezett ünnepség hangulatát levelében a kortársai nevében is szóló Soltész Ernő. Körbe ültük a szépen megterített asztalt, elköltöttük a helybeli általános iskola konyháján főzött finom vacsorát, amelynek ízét nem győztük dicsérni. A fehér asztal mellett jól esett egy kicsit beszélgetni. Felidéztük az elmúlt hónapok eseményeit, életünk apró történéseit, hiszen az ilyen találkozóra, beszélgetésre ritkán van módunk. Örömet szerzett az öregeknek az iskolás gyerekek tánca, felvidított mindannyiunkat a helyi népdalkor vidámsága. A Gránit együttes is sok szép nótával lepett meg bennünket. Ajándékot is kaptunk, majd végigszurkoltuk az est fénypontját, a tombolát. Köszönjük az utódoknak, hogy nem feledkeznek meg rólunk, akik közül mind többen élünk magányosan. Fotó: amatőr Azt is megtudtuk, hogy a helyi egyházak, karitatív szervezetek, gazdasági szervek és magánszemélyek önkéntes adományokkal járultak hozzá ahhoz, hogy ez a délután és az este számunkra feledhetetlen legyen - hangzik a rövid krónika. Ezt írta az újság... (Tallózás a Miskolcon megjelenő Felvidéki Népszava 1946. évfolyamából.) A pénzügyminiszter rendeletileg megállapította a cukor árát. A kristálycukor november 1-től kilogrammonként 7,60 forintba kerül. Az adót a cukorgyárak róják le. * A munkanélküliség enyhítésésre megindított közmunkák keretében eddig 15 ezer embert foglalkoztatnak. Megtörténik a munkanélküliek országos összeírása, ha kérdés súlyosodik, a minisztérium kénytelen lesz az elbocsátások korlátozásával és a munkaidő csökkentésével foglalkozni. Újabban induló közmunkák keretében víz-szabályozási, csatornaépítési, talajjavítási és erdősítési munkákat indítanak. * Balogh Ferenc elvtárs, alispán budapesti útja során eljárt a közellátá- sügyi minisztériumban és ígéretet kapott arra, hogy rövidesen 20 vagon búza érkezik Borsodba, a közellátás céljaira. * Tisztelettel értesítem a kedves vendégeimet, jóbarátaimat és ismerőseimet, hogy volt forgóhídi borozómat Jóbarát cím alatt megnyitottam. Nagyavas, Csáti sor 375. Szíves pártfogást kér Balázs Béla korcsmáros. * Miskolc előzőleg 80 bála UNRRA ruhát kapott. A szociális felügyelőség kimutatta, hogy ez a mennyiség nem elegendő a város rászorultjainak. Most újabb 120 bála textilneműt utaltak ki Miskolcnak. Az új szállítmányból a diósgyőri vasgyárnak jut 30 százalék. * Kővirág címmel szovjetorosz filmet vetít a Kossuth (volt Korona) filmszínház. Ritka művészi élményben lesz része ez alkalommal Miskolc közönségének, mert a gyönyörű kidolgozású film gyártásánál újfajta színezési eljárást használtak, és nagyrészt ennek tudható be, hogy a cannesi nemzetközi filmverseny első díját nyerte. * Fecske Dezső újdiósgyőri cipész- mestert, aki a baloldali érzelmű munkásokat feljelentette, mert azok külföldi rádiót hallgattak, a népbíróság 6 hónapi börtönre ítélte. Az idős emberekért Miskolc (ÉM) - A Nyugdíjasok Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kamarája továbbra is az idős korúak, a nyugdíjasok hatékony érdekvédelmét tartja legfontosabb feladatának. Arra törekednek, hogy időben felfigyeljenek a tagszervezetektől érkező jelzésekre, amelyek az általánosan észlelhető, valamint a helyi gondokról szólnak. Váiják természetesen az idős emberektől közvetlenül érkező bejelentéseket is. A Nyugdíjas Kamara állandó bizottságainak közvetlen tapasztalatait is felhasználják egy-egy érdekvédelmi kérdéscsoport egyeztetésekor és elemzésekor. A figyelmet érdemlő és intézkedésre váró, az érdekvédelemmel kapcsolatos észrevételeket a Kamara eljuttatja további gondozás céljából az illetékes fórumokhoz. Tevékenységét bővíteni is szeretné a megyei Nyugdíjas Kamara - elsősorban vidéken. A mezőgazdaság korábbi dolgozóinak nyugdíjas- és más szervezeteivel igyekeznek kapcsolatokat teremteni, együttműködni. A nyugdíjasok, a megyében élő idős emberek számára jelent a korábbinál nagyobb segítséget az a tény is, hogy 1994-ben bővül a jogi, az adóügyi, valamint a társadalombiztosítási tanácsadás. A Nyugdíjas Kamara szervezésében minden hónap első szerdáján 8 órás időtartamra növekszik ez a térítésmentes szolgáltatás. Az összeállítást készítette: Gyárfás Katalin
