Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-22 / 44. szám

4 B Itt-Hon 1994. Február 22., Kedd — Moziműsorok — február 22-től március 1-ig Kazincbarcika 22-én: Mrs. Doubtfire. Színes ameri­kai filmvígjáték. 24-25-én: Jég veled. Színes amerikai játékfilm. 26-án: Ide­gen közöttünk. Színes amerikai film­dráma. 27-én: Made in America. Szí­nes amerikai filmvígjáték. 28-01-ig: Jöttünk, láttunk, viszamennénk. Szí­nes szinkronizált francia filmvígjáték. (Kezdés: 18 és 20 órakor) Méra 25-én: Vágyrajárók. Színes szinkroni­zált társadalmi dráma. (Kezdés: 18 órakor) Mezőkövesd 25-én: Szenzációs recepciós. Színes amerikai filmvígjáték. 26-án: Zsarule­sen 2. Színes amerikai bűnügyi vígjá­ték. 27-én: Mrs. Doubtfire. Színes ame­rikai filmvígjáték. (Kezdés: 18 órakor) Nyékládháza 25-én: Árral szemben. Színes ameri­kai akciófilm. (Kezdés: 17 órakor) Ózd 22-én: Zsarulesen 2. Színes amerikai bűnügyi vígjáték. 24-én: Úton hazafe­lé. Színes szinkonizált amerikai csalá­di vígjáték. 26-án: Sliver. Színes ame­rikai erotikus thriller. 28-01-én: Jég veled. Színes amerikai játékfilm. (Kez­dés: 17 és 19 órakor) Tiszaújváros 24-25-én: Mrs. Doubtfire. Színes ame­rikai filmvígjáték. 27-28-án: Szenzáci­ós recepciós. Színes amerikai filmvíg­játék. (Kezdés: 17.30 órakor) — Programajánlat — EMKK Kazincbarcika Február 24-én 14 órakor Pittiplatsch hat geburtstag. A szekszárdi Német Színház anyanyelvi műsora a gyere­keknek. Február 24-én 16 órakor Bacsó Ist­ván új alkotásaiból nyílik kiállítás a városi kisgalériában. Február 25-én OKÉ discó fiataloknak. Február 23-24-én T-modell és cipő­vásár a Béke moziban. DMK Tiszaújváros Február 28-án 14 órakor Áni Máni me­semusical a gyerekeknek, a budapes­ti Honvéd Együttes előadásában. Február 24-én kilósruhavásár. BMVHÓzd Február 25-én a Rock-klub rendezésé­ben fellép a házigazda Baby Sitters, valamint meghívottként a Salt Stick és a Black Cross együttes. Február 26-án Vállalkozók bálja - a Bolyki Általános Iskolában. A műsor­ban fellépnek Zsadon Andrea, Szol­noki Tibor, Straub Dezső és Szigeti Éva. v A. *s WA készség, a gazdag nyelvi kultú­ra egy olyan alap, amely nélkül gyermekeink a feléjük áramló információk tömegét soha nem érthetik meg. A „kis vakond” javára frható az is, hogy szép képei és kedves történetei mellett alkotásra is ösztönzi a nebulókat. A rajzver­senyre a mezőkövesdi polgári védelmi körzetből 207 rajz ér­kezett a Főigazgatóság címé­re. A fődíjat Kovács Karina bo­gácsi és Bakai Ágnes mezőkö­vesdi általános iskolások nyer­ték. A mezőkövesdi gyerekek mellett szép eredménnyel büsz­kélkedhetnek az emődi, a ti- bolddaróci és a mezőkeresztesi diákok is. A zsűri munkában (balról jobbra) Czabán György, Fa­zekas Sándor, Kerényi György és Ganczer Sándor dezőkon kívül 20-30 fiatal ér­deklődött. A plakátokon meg­hirdetett „nagy nevek” elma­radtak. Szőke Andrást és Bug- lya Sándort betegsége, Jordán Tamást a hó akadályozta a sze­mélyes megjelenésben. A filmszemle zsűrijét Ganczer Sándor, a Magyar Független Film-, Video- és Filmszövetség (MAFSZ) ügyvezető titkára, Czabán György független fil­mes és Kerényi György újságí­ró alkotta. Eredményídrdetés- re 13-án került sor, amelyen a következő alkotásokat díjazták: Fazekas Sándor-Csomós Viktor-Búcsú Vera: Legényko­rom, Fazekas Sándor-Avasi Viktor: Szociálpsziché és dr. Oláh Imre: Nincs menekülés cí­mű filmjei fődíjban részesültek. Bocsi Zoltán-Bócsi Krisztián: A ház című alkotása a legjobb el­sőfilmes címet kapta. Szabó Al­bert: Nem jön levél, Csáki Im­rénél Kényszerviselkedésünk gyógyítható, Lőrinczy Kornél— Zajátcz D. Zoltán: Faragott ál­mok című filmje, a Duljánsz- ky-Dr. Szép-Bélteki nevekkel fémjelzett nyíregyházi alkotó- csoport természet-tárgyú, az egri főiskola és a TIVE alkotó- csoportja a szemlén bemutatott filmjeiért kapott különdíjat. Az első öt film jogot nyert az ápri­lis 7-én kezdődő kaposvári Or­szágos Filmszemlén való rész­vételre. 1994. Február 22., Kedd Itt-Hon B 5 Régi életképek Matyóföldről Hogyan telt a gazda egy téli napja Szepesi Sándor No! - csapott rá Mihály a Ris- ka tomporára, jelezvén, hogy egyelőre befejezte a jószág kö­rüli foglalatosságokat. Gazda­emberhez illően Ént aludt a jó­szág mellett az istállóban, és - miután már hajnali négy órá­tól etette, itatta az „állományt”- az idő állásáról úgy ítélte meg, hogy most már őrajta a sor, hogy abrakoljon valamit. „Hideg van!” - véleményezte az ólból Élépve, majd kisvártatva hozzátette: ,A fene enné meg!” De ezt sem méregből mondta, inkább csak megszokásból. Mert az emberfia már csak olyan, hogy nem szereti a hide­get. Másrészt viszont... hát mi­lyen legyen az idő januárban? Tszen csak nem kezdődhet az újesztendő mindjárt kánikulá­val!... El van ez rendezve böl­csen, és Mihálytól mi sem állt távolabb, mint hogy a felsőbb hatalmak dolgába avatkozzon.- Aggy’ Isten jó reggelt! - kö­szönt be a konyhába a felesé­gének, aki épp a reggelinek va­ló kenyeret, szalonnát porcióz- ta az asztalon.- Kendnek is! - fogadta Maris asszony, majd asztalhoz paran­csolta a gyerekeket, akik orgo­nasípokként soijáztak a ke­mencepadkán. Öt utódot adott eddig Mihálynak a Jóisten, de csak egy volt belőlük fiú, amit gazdánk meglehetős elkesere­déssel konstatált. Mert igaz ami igaz, a jány is jó a háznál, de már mégis szégyen az em­berfiának, mikor nagymosás után öt szoknya van kitereget­ve, és csak két gatya! Időközben Maris indult volna a sajtárral az istállóba, hogy friss tej legyen reggelihez, de Mihály elkapta, és játékosan átfogta a derekát.- Erisszen már no! - tiltakozott az asszony féltréfásan - Nem szégyelli magát itt, a gyerekek előtt?!- Dejszen nem kell azt szégyell­ni! - pödörte meg Mihály hun­cutul a bajuszát, majd letelepe­dett az asztalhoz. Csöndben fa- latozgattak, de Mihály - látva a gyerekek álmos, elkámpicso- rodott arcát - úgy gondolta, cél­szerű lesz némi tréfával eny­híteni a kora reggel hangula­tát.- No hékás! - nyomott egy ba­rackot az egyetlen trónörökös, Misiké szarkafészek kobakjára- Aztán hogy hívod te a taligát? A legényke gondolkodón össze­ráncolta a szemöldökét, majd gyorsan bekapott egy katonát, hogy a szellemi tevékenység alatt se teljen hiába az idő.- Én nem hívom, hanem tolom!- jelentette ki aztán tele száj­jal.- Nono - hagyta jóvá Mihály a talpraesett választ, majd kis­vártatva új próba alá vetette a gyerek agytekervényeit:- Hát azt tudod-e mi? Amíg él mindég fut, holta után mindég lop!- Lopótök! - vágta ki a legény­ke, és büszke pillantást vetett a húgaira, aÉk tágra nyílt szemmel bámulták, milyen ma­gaslatai léteznek a tudásnak. Nem kevésbé csodálkozott azonban Mihály sem, aki most már vallatóra fogta a dolgot:- Aztán honnan tudod ezeket?- A tanító úr mondta az osko­lában! -jött a válasz. Hm. Mi­hály kiporciózott magának né­hány katonát, módjával hagy­mát szeletelt rájuk, és megnyu­godott benne, hogy nem is olyan buta dolog az az iskola. Eleinte ugyan - a többi gazda­emberrel együtt - ő is igen ódz­kodott tőle, hogy épp akkor fog­ják el a fiúgyereket a munká­tól, mikor már valami hasznát lehetne venni a határban... De hát a jelek szerint cserében va­lóságos tudóst nevelnek a Misi gyerekből! (A tudósjelölt Misi­ké eközben épp azon mesterke­dett, hogy néhány - tudj’ Isten honnan származó - pókot csempésszen testvérei hajába. Ebből persze visító perpatvar kerekedett... míg néhány szelíd atyai nyakleves helyre nem ál­lította a rendet.) Miután a friss tejjel befejezték a reggelit, Mihály elszívott egy pipát, majd annak rendje sze­rint nekilátott, hogy kihordja a trágyát az istállóból. Ez után a csekély örömet adó foglalatos­ság után a kukoricamorzsolás következett, ami a padláson ke­rült végrehajtásra, egy négy­lábú szék segítségével. Ennek egyik végébe egy régi késpen­ge volt beékelve, ehhez dörzsöl- gette a kukoricacsöveket. Ez a tevékenység igen alkalmatos arra, hogy az emberben filozo­fikus mélységű gondolatok éb­redjenek... Mihályunkat azon­ban most egészen prózai gon­dolatok foglalkoztatták. Neve­zetesen az, hogy tán a nehéz­ség állt Csörgő sógornak abba a pipaszár lábába, hogy már egy hete elkérte a régi bárány­bőr subát, oszt .még most se hozta vissza?! Mindjárt más lenne a klíma idefent, ha az ember a nyaká­ba kanyaríthatná morzsolás közben... Tíz óra után leballagott etetni, itatni, melegedni... A kemence­sutban játszadozó kislányok­nak meg vitt egy kosár csutkát, amiből csuda dolgokat lehet építeni, ha valaki értette a módját! Az ebéd - bableves csülökkel, mákostészta - viszonylagos nyugalomban telt. Egyrészt azért, mert a nevezett ételeket mindenki igen szerette, más­részt pedig azért, mert Misiké iskolában volt. Ebéd után Mihály kölescirkot fésült, majd nekiült, és kötött néhány fáintos seprűt. Csak Maris asszony tette azt a rossz­májú megjegyzést, hogy ugyan melyik végükön kell ezeket a micsodákat megfogni?... De az­tán iszkolt is a környékről, mert - a munkájára igen hiú - Mihály olyan szemeket me­resztett rá, ami felért egy ki­sebbfajta gyilkossági kísérlet­tel. Ilyenformán elszöszmötölt gazdáink három óráig, mikor is ismét el kellett látni az állato­kat. Ezután a kora alkonyai­ban friss szalmával beaimozott, majd rendet tett az istállóban, és várta a szomszédokat a ta­nyára. Hat óra körül - vállu­kon kisszékkel - meg is jelen­tek: Pázmándi szomszéd, Kis- pál szomszéd, Póta szomszéd, Tóth szomszéd... Leültek az ól­ban, pipázgattak, beszélget­tek... Most a vacsorát is közö­sen költötték el: szalonnát, krumplit sütöttek a tűz mellett, jó kis politizálással körítve, mert ennek Póta Pesta szom­széd igen értette a módját. Szó se róla, Mihályt is érdekelték a világ dolgai, de általánosság­ban az volt a véleménye, hogy a politika az urak dolga: csinál­janak már ők is valamit, ha egyszer a világon vannak. Mi­hály politikája az volt, hogy le­gyen elegendő vetőmag, az ól­ból, istállóból ne fogyjon ki a jó­szág és ha lehet, se az aszály, se a jég ne sanyargassa a kel­leténél jobban a szegény szán­tóvető embert. Nem voltak ezek olyan bonyolult dolgok, mint amiket Póta Pesta koma bön­gészett ki a tudományos újság­jaiból, de Mihály valahogy mé­gis érezte, hogy ez a helyes po­litika. így jött ez az esteli tíz óra, mikor is a férfiak jóccakát kívántak egymásnak, a család­nak, és elballagtak haza. Mi­hály tartott még egy szemlét, hogy minden a rendjén van-e, aztán pedig némi diszkrét vet- keződés után, ő is elfujta a lám­pát. Jóccakát. Porcelánbolt volt, pénzintézet lett Mezőcsát (ÉM) - Az üzlet kiürült, majd ügyes munkáskezek nyomán az épület formálódott, szépült, a járóke­lők pedig - ki-ki a maga módján - ta­lálgatásokba kezdtek. Vajon mivé ala­kítják át? így ment ez néhány hóna­pig, mígnem mindenki megtudhatta: új pénzintézet nyílik a városban,. Az Ernőd és Vidéke Takarékszövetke­zet 1961-es alakulását követően foko­zatosan fejlődött, s a pénzügyi szolgál­tatás színvonalának köszönhetően egy­re több kisebb és nagyobb településen nyitottak takarékszövetkezetet. Köz­ben a pénzintézethez csatlakozott Sa- jószöged és Ároktő is. Az új központi épületbe 1987-ben költöztek, ahol kul­turáltabb körülményeket biztosítottak az ügyfeleknek. Nyékládházán és Ti- szakesziben 1988-ban nyílt újabb ki- rendeltség. Érdekes módon a volt já­rási székhely, Mezőcsát kivételével alakították ki a hálózatot. S ez annak is betudható, hogy erre az időszakra esett a járási közigazgatási központ megszűnte. A takarékszövetkezet vezetőinek gon­dolatában első helyen szerepelt, hogy Mezőcsáton is szükség van pénzinté­zetre. A tervet tett követte, s az elmúlt esztendő őszén sikerült egyezségre jut­ni az áfész-szal, s ennek köszönhető­en bérleményként kaptak egy új üz­lethelyiséget, amit - a rendeltetésnek megfelelően - átalakítottak. Az új pénzintézet e hónap elejétől áll a la­kosság rendelkezésére. A kirendeltség valamennyi ismert pénzügyi szolgál­tatást elvégez, s a felszámított kama­tok, hitelkonstrukciók és -feltételek kedvező lehetőségeket biztosítanak az ügyfelek számára. Azonos számú közreműködők Kazincbarcika (ÉM - SZK) - Az el­múlt napokban a kazincbarcikai pol­gármesteri hivatal levelet küldött a Szavazatszámláló Bizottságok tagjai részére, amelyben utalás történt arra, hogy az 1994. évi országgyűlési kép­viselőválasztás előkészítő munkála­tai megkezdődtek. Érdeklődésünkre Tanka Zsigmond jegyző elmondta, hogy az 1993. évi tb választáskor Ka­zincbarcikán a 28 szavazókörben 125 szavazatszámláló bizottsági tag műkö­dött, s ezt a létszámot tervezik ez év­re is. A levél egyben felkérés arra is, hogy a címzett az 1994. májusi választáso­kon mint szavazatszámláló bizottsági tag vegyen részt. Végül megtudtuk: miután Göncz Árpád köztársasági el­nök a választás napját kitűzte, a fel­készülés ezt követően felgyorsult. Érdekes alkotások, érdektelenség Amatőr filmszemle első alkalommal Borsodban Tiszaújváros (ÉM - B.E.) - A Derkovits Művelődési Köz­pont volt házigazdája a febru­ár 11 és 13 közötti XXII. Kelet­magyarországi Tájegységi Vi­deo- és Filmszemlének, ame­lyet a Tiszaújvárosi Ifjúsági Vi­zuális Egyesület (TIVE) rende­zett. Ennek az amatórfilmes se­regszemlének első ízben adott helyet Borsod megye, s ezen be­lül is a Tisza-parti város. A Fa­zekas Sándor által irányított ti­zenéves fiatalok, az Iskolatévé stábja, mindenképpen elisme- rést érdemel a szervezésért, an­nak végrehajtásáért. Igaz, a technika ördöge többször meg­tréfálta őket, s emiatt olykor szünetet kellett elrendelni a ve­títések alatt. Murphy törvénye ezúttal is beigazolódott: ami el­romolhat, az el is romlik... A szemlére 34 filmet neveztek, s ebből mindössze hármat forgat­tak régi Super 8-as filmfelvevő­vel. A többi 31 VHS illetve SVHS videotechnikával ké­szült. A filmeket miskolci, eg­ri, nyíregyházi, szolnoki, máté­szalkai és tiszaújvárosi alkotók készítették. Az érdeklődés hul­lámzó volt. Ez alól csak Szőke András Europakemping és Kol- tai Róbert Sose halunk meg cí­mű játékfilmjének vetítése volt kivétel, amelyekre közel há­romszáz néző volt kíváncsi. A szemlére benevezett filmek iránt viszont az alkotókon, ren­„Mesél” a BM Polgári Védelem... Mezőkövesd (ÉM - MBM) - A BM Polgári Védelem Főigaz­gatósága 1993 őszén százezres példányszámban kiadta a „Mandi a kis vakond” című me­sefüzetet, ami elsősorban az ál­talános iskolák alsó tagozatos tanulói számára munkáltató kiadványként készült. Bíztató jel, hogy ismét növek­szik a gyermekekhez szóló szí­nes újságok, mesefüzetek szá­ma. A családok többsége ugyanis nem tudja megfizetni a szép kivitelű, ám borsos áron kínált mesekönyveket, s így szí­vesen fogadja a „Mamiihoz” ha­sonlókat. A pedagógusok, szociológusok gyakran panaszolják, hogy csökkenőben van a gyermeki szókincs, s ezáltal beszűkül a beszédkultúra. Pedig az olva­sás olyan örökségünk, amely műveltségünket, kultúránkat alakította, alakítja, ezért sem mondhatunk le róla. A betűk megszerettetése már kisiskolás korban elkezdődik. A beszéd­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents