Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-22 / 44. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994. Február 22., Kedd-----------APROPÓ----------­A fyeldetés Brackó István Soknyelvűségéért irigylem Vágó Istvánt, Antal Imrét, s természetesen Lomb Katót. Ez akkor jutott eszembe, amikor a magya­ron kívül oroszul és angolul is értő ripor­ter Rió de Janeiróban felhívott egy arab fi­atalembert, aki a Guinnes szerint 56 nyel­ven beszél. Állítólag magyarul is... A tár­salgás nehezen indult, mert a rekorder hol angolul, hol oroszul uálaszolgatott, s Arany János nyelvén csak pár szót gügyögött. Kö­rülbelül annyit, mint amennyit a Zsarnai piacon a lengyelek, a kínaiak tudnak. A stúdióban kommentáló szakértő szerint egy zseni élete folyamán 12 nyelvet sajátíthat el, perfekt módon, úgy, hogy ismeri az ösz- szes szabályt, tudja az önözés fortélyait (a magyarban az idegen számára ez a legne­hezebb), s szókincse meghaladja a tízezret. A Rekordok könyvében utánanéztem a do­lognak, de hősünk nevét nem találtam. Ar­ról viszont értesültem, hogy Mezzofanti bí­boros (1774-1849) 26 nyelven folyékonyan írt, beszélt és olvasott. A századelőn egy dip­lomata 19 nemzetbelivel volt tárgyalóké­pes, s az 1939-ben született, kanadai ille­tékességű Powell Alexander bírósági alkal­mazott 41 (!) náció tagjaival volt képes szót érteni a bonyolult jogi kérdésekről... Elis­merésem Alex, s a rekordokról szóló érteke­zésemet csak az árnyékolja be, hogy egy ha­zai felmérés szerint minden harmadik ma­gyargyermek beszédhibás. Nem a veleszü­letettrendellenesség, nem a farkastorok mi­att... Sok a gügyögő szülő, a selypítést iste­nítő keresztmama, s a raccsoló rádió- és te­levíziós szószólók sem javítanak a helyze­ten. Ifjabb korban a logopédus még korri­gálhat, segíthet az óvónő és a tanító néni is. Anyuka, apuka is sokat tehet, tehetne, ha a nyelvőrködők nyomán nem tudnánk, hogy a felnőtt lakosság fele nem beszél he­lyesen. Dadog, hadar, hibát vét... Az álta­lános iskolás gyerek nehezen formázza a szót, olvasni alig tud, de közben angolul és németül tanul. Furcsa fintora ez a sornak. / Es az még csak hagyján, hogy nem artiku­lál szépen, de csúnyán is beszél. Káromko­dik, sérteget. Van kitől tanulnia. AT. Ház­ban a minap, egy nem éppen Kossuthra jel­lemző beszéd közben elhangzott egy mon­dat. A patkó másik oldalán ülő képviselő kiáltott be, miközben a csöppet sem arany­szájú honatya replikázott. A mondatot megőrizte az országgyűlési jegyzőkönyv, így szólt, ékes magyarsággal: „Hülye vagy te!”-----------TÉKA----------­R ockzenei kézikönyv Miskolc (ÉM-E.M.)- Mindazoknak, akik hi­vatásszerűen foglalkoznak a könnyűzenével, vagy egyszerűen csak szeretik azt, fontos, hogy ismereteik naprakészek legyenek. Ebből fakadóan örömmel lehetne üdvözölni a Rock­zenei kézikönyv I. kötetét. Lehetne. Ha nem olyan lenne, mint amilyen. Már a címével is problémák vannak. Jogosan gondolhatnánk arra, hogy a kiadvány kizáró­lagosan a rockzenével foglalkozik, de nem így van, hiszen a popzene, a wave, a funky stb. stí­lusirányzatok is képviseltetik magukat. Ha kézikönyv egy kiadvány műfaja, álékor annak fogalommagyarázatokat is tartalmazni kell. Itt viszont címszóként csak személy- és együt­tesnevek szerepelnek, tehát egy könnyűzenei ki kicsodáról van szó. Evvel még nincs vége a meglepetéseknek. A szócikkek igen rövidek, alapinformációkat tartalmaznak. Számos ne­vet, együttest hiába keresünk: nem találtam például Karl Keaton, Gloria Gaynor vagy ép­pen Korda György nevét. Nincsenek utalók, így a már tíz éve szólóénekes Deborah Harry nacionáléját még mindig a Blondie együttes­nél találtam meg. Ugyanígy a Karthago együttesnél megemlítik Takáts Tamás Dirty Blues Bandjét, de a D betűnél nincs ilyen cím­szó. Aztán: Chet Atkins nevénél írják, hogy 1990-ben óriási sikerű albumot készített, a szócikk végén felsorolják Atkins nagylemeze­it, utolsóként egy 1989-est említve. Vagy Marc Almondról sem igen hiszem el, hogy 1967-ben született volna, hiszen akkor 12 éves korában alapított volna zenekart, s 14 éves korában megjelent volna a nagylemeze. Összességében: a könyv hézagpótlónak meg­teszi. Talán remélni lehet, hogy a későbbi ter­vezett újabb kiadások kinövik mindeme gyer­mekbetegségeket. S hogy jó is legyen a dolog­ban: a szerzők közül ki kell emelnem Szever Pál nevét, akinek szócikkei messze megelőzik a többit, nemcsak adatgazdagságban, hanem stílusában is. (Rockzenei kézikönyv A-K. Szerk. Németh Oszkár - Bp.: Berta Kiadó, 1993 -163 old.) Csárdáskirálynő hálóingben Miskolc (ÉM - FG) - Álom, álom édes álom... - éneklik a népszerű operettdalt a fiatalok, s hogy még szebb legyen az álmuk, a nagy já­tékhoz stílszerűen kényelmes háló­ruhát öltöttek. Cecília (Frigyik Krisztina), Sylvia (Kormos Edit) és Stázi kontesz (Orosz Alexandra) csipkés hálóing­ben jár-kel a zuhanyzói nejlonfiig- gönyökkel jelzett orfeumban. Az egykori pesti lumpok (ükunokái): Edvin herceg (Takács Adóiján), Bó- ni gróf (Horváth István), Miska fő- pincér (Kocsis Attila), Leopold Má­ria Lippert-Weilersheim herceg (Já­rási Viktor), Feri bácsi (Klim Zsolt) valamint a párbajsegédek (Zentai László és Gibovszki Pál) „pizsamaöltönyhöz” kötöttek nyak­kendőt. A környezet és az elegancia tehát adott, sőt a zene sem marad el, zeneművészetis diákok kísérik a kicsit blues-osra vett Jaj, cicát..., és többi örökbecsű Kálmán Imre-slá- gert. A külsőségek alapján azt hihet­nénk, hogy a fiatalok kifigurázzák a műfajt, és ezzel együtt a konvenci­ókhoz ragaszkodó szülők, nagyszü­lők ízlését, de a két rendezőnek (és játszó személynek), Takács Ador­Sylvia a zongorán jánnak és Horváth Istvánnak nem ez volt az elsődleges célja. Az erede­ti szövegkönyv felhasználásával átírták, a maguk számára újraértel­mezték a szerepeket. Valahol az álom és a valóság határán játszódó szerelmi történet mottója a tökéle­tes boldogság lett. Ennek megfelelő­en a végletekig elvitt harmóniából meglehetősen groteszk előadás ke­rekedik ki. Fotó: Dobos Klára A középiskolásokból, főiskolások­ból, egyetemistákból verbuválódott társulat ezzel a darabbal szeretne benevezni a kazincbarcikai színját­szó fesztiválra. Február 23-án, szer­dán és 24-én, csütörtökön este fél 7- től a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban mutatják be az operettet. Pénteken este pedig az abaújszán- tói középiskolában vendégszere­peinek. A fából faragott költészet Kesznyéten (ÉM - B.Sz.L.) - Még tavaly nyáron a sajóhídvégi faluna­pon történt, hogy a helybeliek meg­hívtak - többek között — a tehetsé­ges, fumi-faragni szerető gyerek munkáit bemutató kiállításra. Volt ott mindenféle fatányér, csobolyó, tulipános szék, faragott kulacs, szebbnél szebb díszítésekkel. A lá­togatók csodálkoztak a míves dara­bok láttán, sőt kételkedtek néhá- nyan, mondván: ilyet egy iskolás gyerek nem képes elkészíteni. Egyedül bizonyára nem, válaszolta egy lokálpatrióta, és hozzátette, hogy Samu bácsival viszont, igen! Mert a szomszéd falu, Kesznyéten lakója Szabó Sámuel adja át a gyerekeknek fafaragásbeli tudo­mányát. így kerestem fel őt kesznyéteni ott­honában, s még a kapuig sem ér­tem, máris egy más világban érez­tem magam. Mintha a mesebeli ke­rek erdő közepére értem volna, egy szépen faragott hosszú kerítés, egy — szépséges — motívumokkal díszí­tett biztonságot nyugalmat árasztó kapu, kopjafához hasonlatos kapu­félfák fogadtak. A legkisebb részlet is okozott meglepetést: a hetvenöt éves Samu bácsi fából készült, vagy huszonöt centis kulccsal nyitott kaput. Ha a fenti kezdet mesébe illő, akkor a folytatás tündérmese. Mert cso­dákkal van tele ott az előszoba, a konyha, a két szoba, és legnagyobb csoda a műhely, amelyben az álmok valóra válnak. Amelyek már testet öltöttek a fában, nem sokáig marad­nak e lakás (vagy műterem?) falai között: mindennek akad gazdája. Egy hatalmas faragott szekrény az egyik fiáé lesz, se szeri se száma a fából készült kulacsoknak, de van itt csobolyó, ivócsanak, tálas, kicsi­nyített borsodi szekér, melynek ere­detijét az 1958-as mezőgazdasági kiállításon maga a közlekedési mi­niszter vette meg, s a parádi kocsi­kiállításra került, most is ott büsz­kélkedik. □ Samu bácsi nagyon szeretheti a gyerekeket, hisz’ annyi itt a gyerek­játék! • Két fiam van, egyik Pesten él, ő negyvenegy éves, a másik harminc­öt, Oriszentpéteren katona. Van két unokám is, és itt a közelemben a fa­luban is, Hídvégen is, de még On- gán is érdeklődnek a gyerekek a fa­faragás iránt. Kesznyétenben hét, Sajóhídvégen tíz-tizenkét tehetsé­ges gyerekkel foglalkozom rendsze­resen. A szakkörbe csakis a fa iránt érdeklődő faragni tudó és - szerető gyerekek jönnek. így aztán köny- nyen boldogulok velük. □ A saját gyerekei nem szerettek fa­ragni? • Dehogynem. Középiskolás koru­kig itt ügyeskedtek mellettem, de úgy döntöttem akkor, hogy tanulja­nak. Ám néha hazajárnak segíteni nekem. A nagyobbiknak most csi­nálok faesztergát, gyalupadot, mondta, hogy jön haza felújítani a tudományát. Együtt fogjuk faragni a kopjafákat. □ Honnan a fának ez a nagy szere­teted A kulacs készítése közben... • Én bognárszakmát tanultam Ti- szapalkonyán az én áldott meste­remtől. Tizenhárom éves koromban mentem el tanulónak. Azóta is a fá­val foglalkozom. Érdekel, ha meglá­tok egy fát, farönköt, hogy mit tud­nék kihozni belőle. Egyszer a sóder­bányában találtak egy 16 méter hosszú fát. Mikor megnéztem, lát­tam, hogy tölgyfa, lehetett úgy kéte­zer éves, teljesen fekete volt. Csinál­tam belőle ezt azt, egy karosszék itt A sajóhídvégi emlékmű van ni a szoba sarkában. Lakkozni se kellett, szép fényes fekete a bőre. Aztán hoztam egyszer hat köbmé­ter tölgyfát az ónodi homokbányá­ból is. Százhetven centi volt az át­mérője - egy kotrógép akadt rá. Ér­dekes, hogy a többi fa is milyen szé­pen konzerválódott 5 méter mélyen az iszapágy alatt, és mind nyugat felé volt dőlve valami természeti ka­tasztrófa miatt. Szék, kulacs, favá­zák, asztali díszek készültek belőle. □ Figyelnek-e az emberek erre a sok szép munkára? • Nem panaszkodom, régebben vit­tek különböző fafaragó táborokba: Zánkán, Csillebércen tanítottam a Fotók: Takács Győző gyerekeket a fafaragás szépségeire. Tagja vagyok a Miskolci Fafaragó Szakkörnek, népművészekkel dol­goztam együtt, Kékedi Lászlóval, Szegedi Miklóssal, Andriska Sán­dorral. A különböző kiállításokról értékes díjakat hoztam el, itt van­nak a falon az oklevelek, a kitünte­tések. Legutóbb - tavaly az őszi ipa­ri vásáron a „Bemutatkozik Mis­kolc” - pavilonban külön sátram volt, ahol csobolyókat, kulacsokat faragtam, egyszer csak odajön vala­ki és azt mondja: Kádár Béla va­gyok. Nézte, nézte a miniszter, hogy mit csinálok, majd odaszólt az egyik megyei kísérőjéhez: „Figyeljetek oda Szabó bácsi munkáira!” Én ak­kor gondoltam, hogy kapok majd valami segítséget, hisz hol bicikli­vel, hol busszal járok át a gyerekek­hez a fafaragó szakkörbe, magam veszem nekik a fát, a szerszámokat, mivel az iskoláknak is csak véges az anyagi lehetőségük. □ Látok itt rengeteg működő gyerek­játékot. • Igen, ezek nagyon a szívemhez nőttek. Legtöbbjük 2-3, de négy-öt méteres nagyságban is már elké­szült. A taposómalom - 4 méteres — már Kazincbarcikán szolgálja a gyerekeket a hármas csúszda Ta­polcán, Miskolcon, a fából készült kisvonat két kocsijával a kecskemé­ti gyerekeké. Van itt egy két méter átmérőjű ringó, amelyen egyszerre hat gyerek játszhat, egy forgó páva a kapaszkodni szerető gyerekek já­téka. Ezek mind zsűrizett játékok. De faragott ő mást is: hatalmas szé­kelykaput, bölcsőt is, fejfát is. Mert a fa mindannyiunkat elkísér a böl­csőtől a koporsóig. És még azon is túl. Mert itt látok az asztalon fara­gott bonbonos dobozt, diótörőt, de ehhez már senki nem nyúl. Élete párjának készítette, miként a kony­ha falára akasztott tálast is, de im­már nincs,/ akinek kedveskedni akart vele. így maradt Samu bácsi egyedül. S az együtt töltött idők em­lékére faragta ki azt a síremléket, mely a kesznyéteni temetőben áll a hűség és szeretet emlékére... A régész halála Pozsony (MTI) - Február 20-án vasárnap Pozsonyban elhunyt Ba­lassa Géza tanár, művészettörté­nész, régész és történész. 79 évet élt. Neve elsősorban Közép-Szlovákia területén végzett középkori ásatá­sok révén vált ismertté. Az ő mun­kásságának köszönhető az alsó- sztregovai Madách Múzeum meg­nyitása 1964-ben. Több mint 250 közleménye és több könyve jelent meg Szlovákiában. Magyarul csak egyetlen munkáját adták ki, a Gö- mör az őskorban címűt (Rimaszom­bat 1971). A numizmatika területén is jelentősei alkotott: több mint ki­lencezer pénzérme meghatározása fűződik a nevéhez. Kós Károlyról Miskolc (ÉM) - Pomogáts Béla iro­dalomtörténész, egyetemi tanár tart előadást a Borsod-Abaúj Zemp­lén Megyei Pedagógiai és Közműve­lődési Intézet szervezésében febru­ár 24-én, csütörtökön délután há­rom órától a Herman Ottó Gimnázi­umban. A téma Kós Károly regé­nyeinek elemzése lesz. Guruló Doktor úr Miskolc (ÉM) - A Pécsi Sándor Gu­ruló Színházi Egyesület február 22- én és 23-én délután öt órától Mol- nár-Zerkovitz-Kellér: Doktor úr cí­mű kisoperettjét mutatja be a Va­sas Művelődési és Oktatási Központ színháztermében. Február 28-án ugyanitt délután négy órától a Légy jó mindhalálig című musicalt lát­hatják az érdeklődők. Mindkét da­rabot Fábián Csaba rendezte, a mű­vészeti vezető pedig Szép László. Még márciusban is műsoron tartják a Móricz Zsigmond regényéből Ko- csák Tibor zenéjével és Miklós Tibor dalszövegeivel készített Légy jó mindhalálig című musicalt, a Dok­tor úr című kisoperettet és a Pál ut­cai fiúk című drámát is. Az előadá­sokat Sajószentpéterre, Tiszala- dányba és Mezőkövesdre is elviszik. Bölcsész-könyvek Miskolc (ÉM) — A Miskolci Böl­csész Egyesület több kiadványt is megjelentetett a közelmúltban. A Magyar Nyelvtudományi Tanszé­kük kiadásában látott napvilágot Vidinszky Emőke: Borsod-Abaúj- Zemplén megye helységneveinek rendszere című összefoglalója. A szerző természetesen a megyenév etimológiájával kezdi munkáját (a megye nevének Borsod tagja a Bors személynévből ered, mely azonos a bors főnévvel. Az Abaúj tagban az Aba nemzetségnév, a Zemplén tag­ban a déli szláv régi Zemlin Grad, földből való-vár rejlik). A helységnevek csoportosításánál külön csoportba sorolta a magyarok adta helységneveket, az idegen ere­detűeket illetve a bizonytalan ere­detűeket. Utóbbiakhoz tartozik pél­dául Bózsva, melyben talán a ma­gyar Bors személynév szláv szár­mazéka rejlik, vagy Nyomár, mely­ben a magyar nyom ige -ár képzős származéka is lehet, a bevetett szántóföld „megtapostatója” jelen­téssel. Összegzésként megállapítot­ta, hogy a 330 vizsgált helységnév mintegy 83 százalékát megyénkben magyarok adták, ezek közül a leg­gyakoribb a személynév eredetű. Egy egészen más jellegű füzetet is kiadott az egyesület, amelyben dr. C. Molnár Erika a praenatalis élet és a terhesség pszichológiájáról gondolkodik, közben beszámol a modem prae- és perinatológiai ku­tatások eredményeiről, a praenata­lis experimentális pszichológiai kí­sérletekről, illetve a magzat egész­ségének védelmét szolgáló vizsgála­ti módszerekről is. =RÖVIDEN--------­V eres András Kazincbarcikán élő fotográfus alkotásaiból nyílik kiállí­tás a sátoraljaújhelyi Kazinczy Fe­renc Múzeumban február 24-én, csütörtökön délután 4 órakor. A Hobo Blues Band Együttes ad koncertet Deák Bili Gyulával febru­ár 23-án, szerdán este 7 órától a Miskolci Egyetem I-es előadójában. Jegyek elővételben a Közművelődé­si Titkárságon válthatók. A Dresch Quartett ad koncertet február 24-én, csütörtökön este 7 órától a miskolci Ifjúsági és Szabad­idő Ház Jazz-klubjában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents