Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-15 / 38. szám
4 Z Itt-Hon 1994. Február 15., Kedd Ülésezett a Kazinczy Társaság Sátoraljaújhely (ÉM) - A Kazinczy Ferenc Társaság elnöksége legutóbbi ülését Sátoraljaújhelyen tartotta meg, a múzeum tanácskozótermében. Méltó volt a színhely, hiszen ebben az épületben működött a kaszinó, amelynek alapító tagja volt a nagy nyelvújító. Az elnökségi ülés a március 19-i közgyűlést készítette elő. Jelentős esemény lesz ez, hiszen a társaság történetében ez a tizedik, jubileumi közgyűlés. Az elnökség megállapította, hogy a társaság 10 éves tevékenysége jelentős abból a szempontból is, hogy közel harminc kiadványuk jelent meg. Dr. Hőgye István titkár így' összegezte a társaság szellemiségét: „Az elmúlt időszakban jelentős változások következtek be, lényegesen mások a politikai viszonyok mint a ’80-as évek elején, de ettől függetlenül a társaságnak van célja, értelme és tevékenységi területe. Ezután is mint eddig, a névadó kultusza közé csoportosulunk, mert még mindig tág tere van a Kazinczy életkor kutatásának. A fő és központi kérdés ezután is a Kazinczy kultusz lesz. A kultúra területén is jócskán van tennivalónk, mert az országot csak úgy lehet talpra Üllítani^ha szellemi téren is csinálunk valamit”. Továbbra is ápolják és szervezik a nyelvi vetélkedőket. Fenntartják azokat a kapcsolatokat, amelyek a helyi sejtekkel, az iskolákkal és a nyelvújító nevét viselő osztályokkal létrejöttek. Ebben az évben szerepel programjukban Kossuth-kultusz ápolása is: jelentős feladatokat vállaltak a Kossuth centenáriumi évvel kapcsolatban. Gazdasági beszámoló is elhangzott, amelyből kiderült, hogy közel félmillió forinttal rendelkeznek. Kiadványaik költségeit kifizették, így az újonnan megválasztandó elnökség megfelelő anyagiakkal rendelkezik majd. Bevételeik különböző forrásokból származtak: tagdíjak, kiadványok bevételei, egyének és csoportok adományai, valamint támogatások a Mecaenás-alap- tól, vállalkozóktól és az önkormányzattól. Javaslatokat tettek az új vezetőség tagjaira. A jelöltekkel való személyes elbeszélgetéssel megbízták Daragó Ferencet. Körültekintéssel végezték a jelölést, hiszen a vezetőség tagjainak képviselni kell egy-egy régiót is, például az abaújit, a bodrogközit, a szerencsit, szikszóit és így tovább. Daragó Ferenc a választásokban való részvételt elvállalta, de elnökségi funkciójáról lemondott, mert más, közszereplési dolgai megszaporodtak. A jelenlévők elismeréssel köszönték meg, mint alapítótagnak a társaság vezetőségében végzett 10 éves munkáját. Továbbra is számítanak támogatására és munkájára. Autószerelőből szendvicsember Kerchner András Sárospatak (ÉM) - A szendvicsember a fotózásra is nehezen áll rá. Azt mondja, szégyel- lős. Pont’ ő, aki napi ny'olc órában mutogatja magát - egy gyorsbüfé „reklámhordozójaként”. Eleddig egyetlenként Sárospatakon, ám ő úgy látja, hogy hamarosan lesznek követői. Rögler István a pataki szendvicsember huszonkét éves, egy Patakhoz közeli faluban, Sárazsadányban lakik. □ Mit csinált, mielőtt a szó legszorosabb értelmében az utcára került? • Autószerelőnek tanultam, de a szakmához semmi közöm nem volt. Három évig Miskolcon dolgoztam a cementgyárban, közben letudtam a katonaságot. Most itt vagyok. □ Majd munkanélküli lett? • Igen, júniustól. □ Hogyan került ebbe a munkakörbe? Netán hirdetés útján? • Először igen. A rokonoké az egyik cég, és kérdezték, nem vállalnám-e el? Az embernek mindenütt meg kell állnia a helyét.- Okozott-e gátlásokat az, hogy mindenki magát nézi? • Az első napokban igen, de most már észre sem veszem. Beszélgetek az emberekkel. Egész jól összejöttem a zöldségesekkel, a könyvárusokkal.- Mikor meglátták, hogyan reagáltak az emberek? • Meg voltak lepődve. Volt olyan, aki megjegyezte: tiszta vadnyugat. De volt, aki úgy ment el mellettem, hogy a táblára sem mert nézni. A legtöbben azt kérdezik, mennyiért csinálok bohócot magamból... □ Gyermekkorában mi szeretett volna lenni? • Élsportoló vagy motorversenyző. Most is sportolok, persze csak amatőr szinten: futok, úszók, kerékpározok, ami jön. Szerintem jobb, ha az ember szívós, mozgékony. Azt mondják rám, olyan vagyok, mint a nikkelbolha. Nem szeretem a tétlenséget. Ez még mindig jobb, mint amikor az ember csak ül, és nem próbál meg semmit. Q Az ismerősök mit szóltak ehhez az új munkához? • A szüleim ellenezték, de mondtam, hogy a munka nem szégyen. Az nagyobb szégyen, ha az ember lustálkodik. □ Meddig lehet, meddig akarja ezt csinálni? • Az lenne a cél, hogy fellendüljön az üzlet. Majd meglátják, hogy megéri-e, s akkor szólnak, hogy elég, vagy folytassam tovább. □ Mi lesz, ha azt mondják, elég? • Nem tudom. Megpróbálok valami mást. Kórházi kórkép napjainkban- Jól van, jól van, de fogadjunk, hogy szikét, azt nem hozott magával!... 1994. Február 15., Kedd Itt-Hon Z 5 Segítsük a szegény gazdagokat, nyomjuk el a nincsteleneket?! (ÉM - T.J.) - Nem áll szándékomban egyetlen napi-, heti-, vagy havilapnak sem reklámot csinálni, de mondandómhoz mégis meg kell említenem egy 1993. novemberében útjára indított havilap nevét: Cégvezetés. Gálik Mihály főszerkesztő beköszöntőjében többek között megemlíti, hogy: .Ajánljuk Önnek lapunkat, amelynek elsődleges célja, hogy olyan információkkal szolgáljon, melyek segítenek az eligazodásban, a tájékozódásban. Nem csupán ismertetjük a jogszabályokat és azok módosulásait, hanem felhívjuk a figyelmet a joghézagokra, kiskapukra, mindezt közérthető stílusban, példákkal, magyarázátokkal, s a nem jogász szakember által is érthető nyelven kívánjuk ezt tenni.” Az új rendelet konyhanyelvén Erre én magam is kíváncsi lettem, így elkezdtem lapozgatni az újságot. A feléig sem jutottam s ráleltem a jogszabályváltozások között a lakáscélú támogatásokról szóló rendeletre, valóban konyhanyelvre lefordítva: „Módosult a lakáscélú támogatásokról szóló rendelet. A kormány 136/1993. (X.7.) rendeletével bevezetett módosítás lényege, hogy 1994. január 1- jét követően a pénzintézetek által magánlakás építésére vagy vásárlására az adósoknak folyósított kölcsön kamatterheinek viseléséhez az állam 15 évig támogatást nyújt. A támogatás a gyermekes családok vagy gyermeket vállaló fiatal házaspárok esetén másfél millió forint, egyéb esetben 600 ezer forint kölcsönösszegig halasztott törlesztést jelent. Az adósoknak az éves törlesztési időszak kezdetén az első öt évben (tehát minden évben a kölcsönszerződés aláírásával megegyező napon) fennálló tartozásának 4 százalékát, a második öt évben 3 százalékát, a harmadik öt évben 1 százalékát az állam átvállalja. A tartozáson a tőkeösszeg és a kamat együttes összegét kell érteni. Az említett összeghatárig felvett és később behajthatatlanná vált kölcsön, valamint járulékai (kamat, kezelési költség, késedelmi kamat) összegének 80 százalékára az állam garanciát vállal, vagyis szükség esetén megtéríti a kölcsönt folyósító pénzintézetnek.” (Magyar Közlöny 1993. évi 143. szám) Tényleg konyhanyelven lett írva, s ez lett a vesztünk. Hogy miért? Megmutattam egy jogász ismerősömnek, aki szintén megerősített abban a hitemben, hogy ennél kedvezőbb OTP-hitelről még ó sem hallott. Hogy még biztosabbak legyünk, kikereste a Magyar Közlöny azon számát, melyben a rendeletmódosítás bővebben ki van fejtve. A vége ennek is ugyanaz. Megvehetjük végre az általunk megvásárolni kívánt ingatlant. Irány az OTP. Előadjuk jövetelünk célját, szót sem ejtünk az új rendeletről. Közöljük nettó fizetésünk, s a többit rájuk bízzuk. A hölgy számol, s egyszer csak közli velünk: „A fizetésük 33 százalékára csak ,700 ezer forintot kaphatnak, plusz az ifjúsági betétük dupláját.” Hát ez kevés! De sebaj, itt az új rendelet, majd ez megoldja a problémánkat s végre megvehetjük saját családi házunkat. Kissé furcsának találtuk, hogy nekünk kellett szóba hoznunk a várható kedvezőbb hitelfelvételt. A hatás nem maradt el. Az ügyintéző közölte, hogy ő még erről semmit nem tud. Megmutattuk a Cégvezetés-t, a hölgy elolvasta, de továbbra is kitartott amellett, hogy ők még erről semmit nem tudnak, de ha ennek csak a fele igaz, várjunk a hitelfelvétellel 1994 januárjáig. Az ügyintéző a másik szobában Megfogadtuk a tanácsát, s kivártuk az új évet. Férjemmel újra elmentünk a helyi OTP-fi- ókba, újra közöltük változatlan nettó fizetésünk, s az ügyintéző átment egy másik szobába. Alig tíz perc elteltével megjelent egy kétpéldányos számítógépes nyomtatvánnyal, melyen a mi nettó keresetünk szerepelt felül. Hangosan tanulmányozta: „Keresetüket figyelembe véve 389 ezer forint kölcsönt kaphatnak 15 évre, 10 ezer forint feletti havi törlesztőrészletre.” Hideg zuhany. Itt valami tévedésről lehet csak szó.- De hisz alig egy hónapja még 700 ezret tudtak volna adni - mondom az ügyintézőnek. Minden érv hiába. A hirtelen kapott fejgörccsel irány haza. Az autóban találtam egy kézi számológépet, és csak úgy szoroztam. Tizenöt év, az annyi mint 180 hónap, szorozva 10 ezer va- lahányszáz forinttal, az (!) elképesztő (!!!): 1 800 000 forint. 389 ezerért 1800 ezret? De hisz ez több, mint 454 százalékos kamat. Itt valami tévedés lehet. Irány vissza az OTP-be.- Tévedésről szó sem lehet - közli az OTP-fiók vezetője. - Nézze, kézzel levezettem három évet, és még mindig csak a kamattörlesztésüknél tartok. Kissé megszégyenülve hagytam el az épületet. Minden szem: ügyfél és ügyintéző csak engem figyelt, amikor feltettem a nagy kérdést. 98 ezer nettót kellene keresni- Mennyit kellene keresnünk ahhoz, hogy 1,1 millió forint OTP-kölcsönt megkapjunk?- 98 ezer nettót - jött a válasz. Újra hazamentünk, de nem tudtunk belenyugodni abba, hogy nem vehetünk házat. Alig vártuk a másnap reggelt, irány Miskolc. Majd ott megmondják, hogy tévedés történt a számításokban. Útközben láttunk egy kéményseprőt, törött ablaküveget kerestünk. Az is megvolt, már csak a kívánság volt hátra: egy saját családi ház. Nem volt szerencsénk. A miskolci OTP ügyintézője megerősítette mindazt, amitől féltünk. Ezek után lenne pár felvetésem:- Kinek, vagy kiknek kedvező ez az új rendeletmódosítás?- A rendeletben az áll, hogy magánlakás-vásárlásra, vagy építésére vehető fel a másfél millió forint, míg az OTP szerint csak az őáltaluk épített és forgalmazott lakásokra vonatkozik, továbbá a másfél millió az a maximum. Ehhez azonban legalább 140 ezer forintos nettó fizetés kell.- Jobban belegondolva, ha tegyük fel: mi nem lakásvásárlók, hanem éppen lakáseladók lennénk, akkor sem lennénk jobb helyzetben, hisz ahogy mi, úgy mások sem tudnak majd ingatlant vásárolni. (Kivétel a felső pár tízezer, ők majd megveszik potom pénzekért, hisz nem lesz, aki túllicitálja őket.) És ebből mi következik? Segítsük a gazdagokat, nyomjuk el a szegényeket! Jönnek a parlamenti választások, s nincs más hátra, várom a pártok programjait. Talán érdemes lesz elmenni szavazni. Rákóczi emlékhely Borsi (ÉM - KS.) - Felső Magyarországon és Zemplénben nagy hagyománya van a Rákóczi kultusznak. Ez összefügg azzal, hogy a Rákócziak itt voltak birtokosok - Szerencs, Tokaj, Sárospatak, Munkács - s ebből adódóan a legtöbb településen fellelhető valamilyen Rákóczi emlék. Borsi ősrégi település, már a IX. századtól magyarok lakják, s írott források már a X. századtól említik a falu nevét. 1700 táján 500 lakosa volt. Szlovákia déli részén helyezkedik el a Bodrog jobb partján. Itt található az a kastély, amelyben 1676. március 27-én II. Rákóczi Ferenc született. Egyesek szerint van ebben valami csodaszerúség, hiszen vannak akik úgy tudják, hogy Sárospatakról Munkácsra utazott Zrínyi Ilona, s útját megszakította Borsiban a jelentkező szülési fájdalmak miatt. Mások úgy vélik, hogy ez volt az úticél, mert itt akarta megszülni a gyermeket. Az épület ma már leromlott állapotban van. Ugyanaz a sorsa, mint a legtöbb Rákóczi kastélynak vagy várnak. A szabadságharc leverése után pusztulni kezdett az épület, bár gondolatok születtek és kísérletek többször történtek a helyreállításra, de ezek még az állagmegóvást sem tudták biztosítani. Méltó emlékhely a kastély bejárata előtt elhelyezett bronzszobor. A koszorúk feliratai az emlékmű történelmi zarándokhely voltára utalnak. A feliratok a látogatók sokszínűségéről vallanak. Olvashatók itt szlovákiai és magyar városok, települések nevei, magyarországi pártok és ifjúsági szervezetek feliratai, valamint sportegyesületek megemlékezése is. A szobor története nem szokványos, másodszori leleplezésére 1969. május 31-én került sor, megalkotását követően 60 év múlva. A szobrot Mayer Ede készítette a Mozdonyvezetők Szövetsége megbízásából. Ez a szövetség pedig úgy lett kezdeményezője és kivitelezője az emlékműnek, hogy azok a mozdonyvezetők, akik részt vettek a fejedelem hamvainak hazahozatalában fellelkesülve az eseményeken szobor felállítását határozták el. Első leleplezése 1907. június 2-án történt Zólyom városában, de mert a történelmi körülmények úgy alakultak, hogy egy időben a magyar vonatkozású köztéri szobrokat és emléktáblákat eltávolították a nem Magyarországhoz tartozó területeken, így a Rákóczi szobor sem maradhatott eredeti helyén. Azért voltak akik" megőrizték az emlékművet, s nekik köszönhetően a szobor ma mái- méltó helyen áll Borsiban, Rákóczi szülőháza előtt. Mi otthonában is ITTHON vagyunk Sárospatakon még szokatlan látvány a szendvicsember... Fotó: Levi-Fotó
