Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-10 / 34. szám
10 SZABADIDŐ Csali 1994. Február 10-, Csütörtök Elégedetlen pecás Az elégedetlen pecás nevét és címét csak azért nem újuk ki, mert vagy per lesz a dologból, vagy bocsánatkérés. Az ÉMHE egyik tagja azt állítja - s ez megjelent fehéren-feketén a színes újságban —, hogy „Szerintem sokkal nagyobb mennyiséget jelentettek be, mint amennyit a vízbe tettek.” A halasításról és a Debreceni-tóról van szó... Magyarán: füllentettek, csaltak azok, akiknek az a dolguk, hogy gyarapítsák az állományt. Az iromány szerzőjének becsületére mondva közöljük, hogy hősünk közli: „1992- ben és ’93-ban is megfogtam a mázsányi pontyomat, és jött rekordlistára érett is.” A konklúzió: ,Maholnap már nem is éri meg a Debreceni-tóra menni”: Sajnáljuk, kedves Sporttárs, hogy ilyen kevés zsákmányt gyűjtött be. A fogási naplók adatai szerint egy borsodi pecás évente és átlagosan 12-13 kilogramm halat fog. Ebbe benne van Ön is, s az is, akinek száraz maradt a szákja... De nem is ez a gond. A cikk megjelenése után volt szerencsénk!?) olvasni azt a mosakodó levelet, amelyet Ön az anyaegyesületéhez küldött. Ebből sem idézünk. Etikai, horgászetikai megfontolásból. A tisztesség éppúgy kötelez a vízparton, mint a sajtó hasábjain. Ön elégedetlen és vádaskodik. Ön is perelhet, de kérheti saját állításainak helyreigazítását is. Netán átléphet egy másik egyesületbe is, s az elparentált Debreceni-tó helyett a mucsai kacsaúsztatóban fog majd egy szezon alatt mázsányinál több halat... Nyáridéző Pergetés... Két szövetség A vizek szerelmeseit talán váratlanul és értetlenül érte a hír, hogy megyénkben pillanatnyilag két horgászszövetség működik. A rendszer- váltás következményének is betudható ez a változás, de a történet hosszabb és bonyolultabb ennél. Az esélyegyenlőség jegyében a Csali következő számában közreadjuk, egyszerre, s azonos terjedelemben a Horgász Egyesületek B.-A.-Z. megyei Szövetsége és a Horgász Egyesületek Észak-magyarországi Szövetsége álláspontját. A dokumentumok rendelkezésünkre állnak, s az olvasó, illetve a horgász dönt majd, hogy melyik szövetség, milyen tarifájú tagságát vállalja majd, az érdekképviselet fejében és reményében. Kárász a halakról A címet igazán nem olcsó élcelődésnek szánjuk... Köszönjük kedves olvasónk, a tokaji Kárász Józseflevelét, s mégmost sem évülő jó kívánságait. A halakról ír, illetve most, télidőben csak ábrándozik, s fájlalja, hogy a TV-mellék- letünk nem tünteti föl az általa oly kedvelt Te- leszák kezdési időpontját... Másrészt dicséri az Észak-Magyarország horgászösszeállítását, a Csalit, s üdvözli a szerkesztőt... Köszönjük és jó fogást kívánunk! Az oldalt összeállította: Brackó István, Szarvas Dezső A ponty-király és a királyi ponty Miskolc (ÉM) - Lapunk is többször világgá kürtölte a hírt a miskolci Sárközy Dezső nyári bravúrjáról. Királyi pontyot fogott, övé az abszolút rekord, s így őt illeti a ponty-király büszke címe. A Észak-magyarországi Horgász Egyesület tagja nemcsak a kapitális méretű pikkelyes miatt lehet büszke, hanem rendhagyó módszere, s kitartása miatt is. Becsületére legyen mondva, hogy minden titkát megosztotta sporttársaival. Am, amint az köztudott, a horgászathoz szerencse is kell. S Fortuna nem egyformán mosolyog mindenkire. A Magyar Horgász idei első száma egy teljes oldalt szentel a szép nyári történetnek. A Csali olvasói már értesülhettek az apró részletekről. Hősünk tavasszal egy halradarral kiszúrt magának egy padkát a Debreceni-tóban. Aztán búvárszemüveget húzott, s szétnézett odalent. Hitte is, nem is, de óriásokat látott. Keményen etette és horgászta a helyet. A áyáron fogott is szépen, a 12 pontyról kiállított igazolólap tanúsága szerint 144,80 kilogramm halat zsákmányolt. Az életműről így számol be a maga tárgyilagosságában a rekordlistás számvetés. „Sárközy Dezső szeptember 23-án, hajnali öt órakor a Debreceni-tóból 27,72 kilogramm súlyú, 13 éves, 94 centiméter hosszú és ugyancsak 94 legnagyobb kerületű potykát fogott. Forró vízben áztatott, kemény kukoricával etetett és ugyanebből három szem volt a csali. A módszer végólmos, fenekező szerelés, szivarólommal. Száznyolcvan centiméteres, kétrészes üvegbot, Daiwa EG 4050 H peremorsó, DAM Magic Flex 0,35-ös zsinór, 3/0-ás, barna Mustad horog.” Az izgalmas történethez még annyit, hogy a kaland a parton kezdődött, s az óriást egy horgásztárs szákolta meg, de már csónakból. Elmúlt az ősz, új év, új horgászidény kezdődött. De ebben a szeles télben is jó felmelegíteni a szép emlékeket, hiszen a hírek szerint a tó óriása nem volt remete, s kapitális cimborái még a vízben vannak... Keserédes utótörténete a sztorinak, hogy a ponty-király nem állhatott fényképezőgép lencséje elé a királyi ponttyal. A horgászújságban megjelent fotón is a felesége mutatja föl a zsákmányt... Az történt ugyanis, hogy hősünk a sok merüléstől, s a szemüvegtől egy kissé eltorzult. Arca feldagadt, s kórházi ápolásra szorult. Soha nála boldogabb beteget nem láttak még az ambulancián. Nem is csoda! Ő tartja a magyar rekordot, 27 dekával megdöntve az 1989-es csúcsot. Ez olyan dicsőség, mintha kezelő orvosa Nobel-díjat kapott volna. Persze, micsoda különbség! A tudósok almanachját ritkábban forgatják az emberek, mint a rekordok könyvét... A mester, Sárközy Dezső, az ő csodálatos zsákmányainak egyikével. Az elmúlt évben ugyanis jó néhány kapitális példányt akasztott meg a türelmes horgász. FotÓK: Kozma István Nagyobb volt a füstje, mint a lángja A kedélyek borzolódtak ugyan, de a horgászt a hal érdekli igazán Még csendesek a vizek partjai, bár ez a tavaszias tél mind több horgászt buzdít arra, hogy a szezon bevezetőjeként, amúgy bemelegítésként fel- csalizzon, csapkodja kissé a vizet, blínkerezzen, hátha rákap egy kóbor éhes csuka, hogy el ne feledje a pecás, milyen is a ráesni hangja. Mert hírek érkeznek, hogy az enyhe idő becsapta a vizek lakóit, megmozdult a süllő, a harcsa, s egynémely kavicsbánya tóban különösképpen élénknek mutatkozik a csuka. A Tisza ároktői szakaszán szép dévéreket, s olyan tekintélyes pontyokat fognak, melyre az elmúlt év nyarán, őszén az igazi szezonban sem igen akadt példa. Tiszadobnál viszont a mennyhal kap igen intenzíven, de hát ezen nincs semmi csodálnivaló, hiszen a mennyhal igazi téli zsákmány. Szóval, szép lassacskán vége a téli unalomnak, bár a hírek szerint jó néhány egyesületnél egyáltalán nem teltek unalmasan a téli napok. Felborzolta a kedélyeket az átalakulás körüli „felsőbb szintű” vita, az egyesületeknek pedig végül is dönteniük kellett, hová, kihez is „igazoljanak”. Működik az adóprés, mind intenzívebben csapolódnak meg az egyesületi kasszák, drágább a hal, a telepítés, dönteni kellett abban például, megemeljék-e a területi illetve a napijegyek árát, vagy minden maradjon a régiben; ám ha az utóbbi mellett teszik le a voksot, szépen lassan kiürül a kassza. Számos egyesületet érint a vizek, főként a kavicsbánya tavak privatizációja is. Egyáltalán nem lefutott meccs még a nyéki vizek - a Gólem- és a Debreceni-tó - körüli iszapbirkózás és nem biztos, hogy nem a horgászok húzzák-e a rövidebbet a tavak privatizációjába beszállt „osztrák-magyar monarchiával” szemben. Nem különben erről szólnak a suttogó hírek Mezőcsáton, ahol a tóból pillanatnyilag egy kft. termek a kavicsot, ám a szóbeszéd szerint már csalt ebben az évben, mert a privatizációba itt is beszálltak az osztrákok, mint ahogy beszálltak Hejőpapiban és máshol is, ahol kavicsot bányásznak a tavakból. Hiába, igen jó üzlet lesz az épülő autópálya... A mezőcsáti tó kezelésére, gondozására pedig sok-sok évvel ezelőtt a Délborsodi Horgász Egyesület, új nevén: Területi Horgász Egyesület szerzett ötven évre szóló bérleti joFotók: Szarvas Dezső Tóparti csendélet got. Szépen kiépítették, gondozták, telepítették a tavat, sjónevű, kedvelt horgászvízzé tették. Most pedig bizonytalanok az egyesület tagjai, s kérdezik: megmarad-e nékik a víz, jelent-e egyáltalán valamit az új tulajdonosnak a bérleti szerződés? A kérdésekre VargaFerenc, az egyesület elnöke sem tud igazán válaszolni, hiszen ő is csak a szóbeszédre hagyatkozhat, hivatalosan még nem tud semmit a tó tulajdonjogának esetleges megváltozásáról.- Mindenesetre mi azzal számolunk, hogy helyünk lesz a csáti tavon, s ennek megfelelően készítettük el terveinket is - mondja. - Az egyesület vezetősége úgy döntött, hogy a MO- HOSZ tagság fenntartásával, elsősorban gazdasági megfontolásokból a miskolci székhelyű Horgász Egyesületek Szövetségébe „viszi” a tagságot. Ennyit a tulajdonképpeni szervezeti változásokról, amelynek szerintem a megyében nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A horgászokat ugyanis leginkább a horgászat érdekli. Ahhoz viszont, hogy horgász halat is fogjon, vigyázni kell az állományra, és persze minden évben rendszeresen és szakszerűen telepíteni. Ez utóbbi szerintem a legfontosabb teendő, s nem a szervezeti hovatartozás állandó feszegetése, amit jó lenne mielőbb abbahagyni, mert háborgó vízen könnyen felborulhat a csónak. Igaz, az elmúlt év őszén nem telepítettek halat az egyesület tavaiba. Pénz volt ugyan rá, ám közbeszólt az időjárás. A halasításkor ugyanis olyan kemény hidegre fordult az idő, hogyaszakértőkatelepítéselhalasz- tását javasolták. így aztán a tavalyi halak, az idei telepítéssel együtt kerülnek a csáti egyesület vizeibe. Apropó! Halak! A fogási naplók adatai szerint az elmúlt évben jó néhány rekordpéldányt adtak a tavak süllőből és pontyból, de az összes zsákmány valamivel elmarad a korábbi évek produkcióitól. Ez az év talán jobb lesz. A horgász már csak bizakodik, és újra kiváltja az engedélyt, megveszi a területi jegyeket. A szükséges adminisztráció egyébként Mezőcsáton a Hősök tere 13. szám, Igriciben pedig az Arany János utca 15. szám alatt intézhető pénteken és szombaton délután 15 és 19 óra között. Az elmúlt év őszén néhány rekord csuka akadt horogra A vízhasznosítók érdeke és lehetősége Az alkalmi pecás fizessen többet, ha boldogulni és fogni akar az idegen vízen Miskolc (ÉM) - Nemesi Zoltán, a Horgász Egyesületek megyei szövetségének ügyvezető elnöke a vízhasznosítók figyelmébe ajánlja észrevételeit, különös tekintettel a horgászok érdekeire. A halászati törvény előírásai szerint az ötéves üzemtervek jóváhagyása mindenkor a Földművelésügyi Hivatal hatáskörébe tartozik. Az eddigi gyakorlat szerint a jóváhagyáskor kizárólag csak azt vizsgálták, hogy a területi engedélyekből várhatóan befolyó összegek meghatározott részével arányban állt-e a vállalt, kötelezően előírt halasítás... A horgászvizek hasznosítói általában jóval az üzemtervi előírások felett telepítettek. Atöbbletforrásrész- ben a területi engedélyekből, hozzájárulásokból, esetleg gazdálkodási eredményekből származott. Véleményem szerint a természetes vizek halállományáért ilyen áldozatokat vállaló halászati hasznosítónak meg kell adni azt a lehetőséget, hogy maga alakíthassa az árakat. Vonatkozik ez azokra a más egyesületekbe tartozó horgászokra, akik az „alkalmi pecázó helyen” sem halasí- tási hozzájárulást, sem pedig tagdíjat nem fizetnek. Célszerű lenne, ha az érintettek a valós gazdálkodási viszonyokhoz igazítanák elképzeléseiket. Ha ugyanis korlátozzák a területijegyből beszedhető összeget, úgy a vízhasznosítónak megnehezítik a dolgát, mert meg kell szigorítani az őrzést és az ellenőrzést, s vissza kell fogni - az egyébként egyre dráguló - halasítással kapcsolatos terveket is. Csak a zsákmány egyéni öröm és dicsőség. A víz és a halállomány közös kincs. I
