Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-01 / 26. szám
8 Ms ItT'Hon 1994. Február 1., Kedd- MISKOLCI PORTRÉ A népművelő Miskolc (ÉM-B.A.)-Még középiskolás korában egyszer komolyan meghűlt. Míg nyomta az ágyat, volt ideje olvasni. Édesapja könyvtárából az Erdélyi Szépmíves Céh kötetei egy olyan világról adtak hírt a számára, amelyről addig azt sem tudta, hogy létezik. Azon a betegágyon vált elkötelezett irodalom, művészetszeretővé Papp Ferenc. Eredetileg régésznek készült, de az egyik tanára lebeszélte: ilyen szak nincs is az egyetemen. így aztán tanárképzőt végzett Nyíregyházán, majd történelemből diplomázott Debrecenben. A Miskolci Egyetemen lett népművelő. „Akkor még nem nézték jó szemmel, hogy olyan embereket hívtam meg ide, mint Csoóri Sándor, Csurka István, az erdélyi ügyekkel foglalkozó Köteles Pál, vagy a határ túloldalán élő Ká- nyádi Sándor” - emlékszik az évtizednél is régebben történtekre. Mint mondja: ezekkel a fegyelmikkel tarkított esztendők voltak élete legboldogabb évei. Szervezett népzenei koncertet, dzsessz-programot, ő invitálta meg először erre a környékre a provanszi Montanarót, aki Keleti szél című lemeze borítóján más magyar barátai mellett neki is köszönetét mond és aki a zsolcai Szent István iskola névadójának kétnapos ünnepére Franciaországból utazott idáig a hívó szóra. Kellett a pénz, amikor megszületett a lánya, és akkoriban a tanítással még többet lehetett keresni, ezért iskolában vállalt munkát. „Nem nekem találták ki, nem bírom a kötöttségeket” - magyarázza az okát, hogy miért pályázta meg a felsőzsolcai művelődési ház igazgatói állását öt és fél éve. „Zsolca már akkor is nyitott szellemű település volt, több olyan dologról lehetett beszélni ott, amiről Miskolcon még suttogni sem volt szabad.” A népművelő ma is azt csinálja, amit élete aranykorában, népzenészeknek, főleg erdélyi íróknak, képzőművészeknek szervez programokat. ,A rendszer- változással az anyaország nem került közelebb a határon túli magyarokhoz. Ma is kellenek a hídverők, a postások, akik hozzák és viszik az üzeneteket” -, így a 36 éves férfi, aki optimistának mondja magát: ha nem lenne az, már rég hagyta volna az egészet a csudába. Állítja: ma leginkább baráti közösségekre van igény. Egy népművelő ezért nagyon is sokat tud tenni — példálózik a zsolcai táncegyüttes munkájával, az itteni öntevékeny csoportokkal. A medve holnap ismét érkezik Ha kisüt a Nap, az idén mégis lehet igazi tél Nekiinduljak? inkább durmolok még egy kicsit, nem érdekel az egész,,. (ÉM-PT) - Holnap gyertyaszentelő, akkor pedig megérkezik a medve. Legalábbis kijön a barlangjából, hogy' körülnézzen. Mint tudvalévő, ha süt a Nap, akkor meglátván az árnyékát megijed, hiszen még nagyon álmos és visszamegy durmolni tovább. Akkor pedig hosszú lesz a tél. Ha viszont nem süt a Nap, akkor minden rendben, a maci kinn marad, keresgéli az odvas fákat, a méhek tanyáit, szimatolgat, vakarózik, lassan teljesen fólébred, ezáltal pedig meghozza nekünk a korai tavaszt. Nemigen lehet ellenben biztosan tudni, hogy most mihez kezd. Hogy itt a mi tájékunkon ez a semminő tél rábírta-e egyáltalán a szunyókálásra, vagy még mindig a bejáratnál váija a havazást, az igazi telet. Van-e kedve egyáltalán előbújni, ha igen, akkor kinn maradni. Ki mondja meg neki, hogy valójában mit is várnak most tőle a népek? Hiszen hó még nem volt, a vetések zöldek, már ahol vetettek, takaró kellene rájuk, viszont mégiscsak közeleg a tavasz. Nem könnyű bizony ma egy mackónak sem! Mindenesetre amint tetszenek a képen látni, éppen ott van bottal a kezében és töpreng. Holnapig még meggondolhatja. Gyerekek honi rajzasztala Az erdő állatai. A nyúl. Paláslby Ágnes (6 éves) kollázsa a miskolci Reményi utcai óvodából Háromnak számít a gyermek Az önkormányzat köteles gondoskodni az intézményeiről. (Felvételünk illusztráció, nem a mozgássérült gyerekek csoportjában készült.) Fotó: Fojtán László Miskolc ÍÉM) - Az előzetes tájékoztatás szerint kevesebb Összegből kellene gazdálkodnia idén a miskolci József úti óvodának, mint más, nyolccsoportos óvodáknak. Azért érdemel említést ez a tény, mert a József úti különleges intézmény. Ez volt az országban a harmadik, a megyében pedig az első olyan óvoda, amelyben mozgás- sérült gyermekek számára szerveztek csoportokat. Olyan - a mai szóhasználat szerint —, a többiektől eltérő képességű gyermekekkel foglalkoznak itt 1986 óta. akiknek korábban esélyük sem lehetett az intézményes törődésre. Kiss József- né óvónő elbeszéléséből tudjuk, hogy vannak gyermekeik, akik bár hatévesek, most tanulnak térden mászni. Büszkék az eredményeikre, így például arra a ma már iskolás neveltjükre, akiről annak idején komoly- orvosok állították: sosem fog tudni írni. Ma pedig egy normál iskolában rója a betűket a többi diákival. A József úton ma két speciális csoport működik a hat hagyományos mellett. A kicsiknek szabad átjárásuk van egymáshoz, együtt játszhatnak. Ebben a korban még nincs bennük előítélet, könnyen elfogadják, hogy a kisebb létszámú csoportokba járók mások, mint ők. Az ilyenfajta neveléssel lehet megteremteni egy-, a mainál feltétlenül toleránsabb társadalom alapjait - mondja Bodnár Pétemé vezető óvónő, akit különleges helyzetükről kérdeztünk. Bár az óvoda szakmai munkáját kétségkívül elismerik az egész országban, az ide látogatók megjegyzik azt is, hogy mennyire szegényes a felszereltségük, A speciális foglalkozásokhoz ugyanis speciális eszközökre is szükségük lenne, de az ilyesmi igen sokba kerül. A két csoportjuknak idén 450-450 ezer forint kellene ehhez, ám az önkormányzattól az eddigi adatok alapján kevesebb pénzre számíthatnak, mint más nyolccsoportos óvoda. Például azért, mert a városháza a mozgássérült csoportokba járó gyerekeket is egy főnek számítja, jóllehet a törvény szerint testi, érzékszervi fogyatékos gyerekek háromnak számítanak. Az óvodában persze megpróbálnak takarékoskodni, szponzorokat keresni, plusz pénzre pályázni, de aki próbálkozott már hasonlóval, sejtheti: ezzel sem mennek sokra. A törvény értelmében a sérült gyerek abba az intézménybe vehető fel, amelyik rendelkezik a szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, s a vezető óvónő úgy látja, ezért nem is mondhatnak le az ön- kormányzat támogatásáról. Annál is inkább nem, mert ugyancsak a közoktatási törvény rögzíti: a fenntartó - esetünkben az önkormányzat - köteles gondoskodni az intézményeiről. Reményük van rá, hogy meg is teszi, mivel Halász Rózsa alpolgármester egy, a költségvetéssel foglalkozó tanácskozáson megígérte, a város anyagi lehetőségeihez mérten megpróbálják biztosítani a mozgássérült csoportok működéséhez a pénzt. Nem egységes a város vezetése Szocialista vélemény a közgyűlés idei munkájáról (3. oldal)- A TARTALOMBÓL Jutalmaztak Jutalomban részesítette a város vezetőit a megyeszékhely közgyűlés - adta hírül a Miskolci Közlöny. (2. oldal) Anna-ajánlat Változatlanul nem dőlt el, hogy mi legyen az egykori Anna Szálló helyével Tapolcán. Febmár végéig megjelenik az ezzel kapcsolatos kiírás. Az illetékesek az idegenforgalmat szolgáló épületet látnának szívesen a ma üresen álló placcon. (2. oldal) Széchenyi márványból Tizenkilenc millió forintnál is többe kerül majd a miskolci Széchenyi-szobor felállítása. A legnagyobb magyar figuráját törtfehér márványból faragja az alkotója. (2. oldal) Könyv-Top Ezen a héten Vass Tibor költő ajánlja kedves köteteit könyv-sikerlista sorozatunkban. (4. oldal) Aktor-tanoda Lapunk megjelenésének napján adnak először számot tudásukról a miskolci színitanoda növendékei. Az első évfolyamról nyilatkozik mentoruk, Honti György színművész. (4. oldal) Felelős Arról morfondírozunk egy könnyű testi sértés vétségében elmarasztalt asz- szony esetével kapcsolatban, hogy a döntéshez nem csupán jogot szerzett a várost irányító testület, de a döntés felelőssége is az övék, (5. oldal) A népművelő Már akkor is erdélyi írókat hívott meg Miskolcra, amikor ezt még nem nézték jó szemmel. Papp Ferencet mutatjuk be portré-rovatunkban (8. oldal)
