Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-08 / 32. szám

2 B Itt-Hon 1994. Február 8., Kedd NÁLUNK TÖRTÉNT - Söprik az utcát.... „Igazán komolyan készültek Kazinc­barcikán a város alapításának 40. év­fordulójára rendezett február elsejei ünnepségre a gyepmesterek. Amit az is bizonyít, hogy korán reggel utcasep­rők hada szállta meg a főbb útvona­lakat és szorgalmasan takarítani kezd­tek. Mit ne mondjak, csodálkozott is a pol­gárok egy része, mert nem minden nap látható ilyen szorgalmas munka Ka­zincbarcika utcáin, terein. Eszem be is jutott, hogy hajdanán is milyen nagy takarítási mánia érte utol a várost, ha egy-egy illusztris párt vagy állami (a kettő leggyakrabban mege­gyezett) vezetőt vártak a városba. Ilyen­kor előkerült a seprő, lapát és miegy­más, s megindult a nagy sikálás, ami­ben teljesen önkéntesen részt vettek dol­gozók, tanulók egyaránt. Azért sok minden változott azóta. Ma. már a diákokat például nem rendelik ki utcát seperni. Igaz, egy negatívumot is el kell mondani: a sepregetés ellen­ére bizony itt-ott elmaradt a szemét egy része. Még javítani kell a munka ha­tékonyságát, de van alkalom bepótolni a hiányosságokat. Nem csak kiemelt ünnepek idején várja el a város lakos­sága, hogy feltakarítsák a közterülete­ket. Egy idő után talán a szemetelők is leszoknának áldatlan tevékenységük­ről. De ha nem is kísérlik meg a pél­damutatást számukra, akkor nem fog­nak megváltozni az idők végeztéig sem... A díszítés sem maradt él. Igaz, most nem vörös, illetve vörös-nemzeti színű (esetleg a békét szimbolizáló kék) zász­lókat helyeztek ki, hanem a város kö­zelmúltban megalkotott lobogóját. Mint a városi tévé közvetítésében lát­tuk, az Egressy díszletezői is kitettek magukért, amikor az ünnepi műsor hátterét elkészítették. Igaz, a címer egy kicsit lehetett volna kisebb, mert ugyan öröm, hogy van, de nem biztos, hogy vele kell betölteni a fél képernyőt.” Tisztelettel: K. István Kazincbarcika Itt-Hon Az Eszak-Magyarország regionális melléklete. Megjelenik minden kedden. Felelős szerkesztő: Priska Tibor. Szerkesztő: Fekete Béla. A borsodi melléklet címe: 3580 Tiszaúiváros, Bartók Béla út 7. Telefon: 49/343-316 Terjesztési panaszaival hívja a (49) 346-098, illetve a (46) 358-522- es telefonszámot! Milyennek látott minket Bob? Amerikai szakújságíró benyomásai hazánkról Tiszaúiváros (EM - H.l.) - Nem hivatalosan, „csupán",túristaként érkezett az Egyesült Államokból Magyarországra Bob Service, a New York városi Newsweek ma­gazin újságírója. Tiszaújyárosban a Lorántffy Zsuzsanna Általános Iskolában lelt barátokra, akikkel egy hónapot osztott meg szabad­ságából. Kormos Dénesné tanár­nő tolmácsolásával beszélgettünk az intézmény egyik osztályában Bobbal. O Bemutatkozásként áruljon el néhány gondolatot magáról... • Harminc évvel ezelőtt szület­tem Oregon állam Eugene vá­rosában, amely California fö­lött található a térképen. Itt vé­geztem az egyetemet, nemzet­közi kapcsolatok és pszicholó­gia szakon, majd New Yorkba mentem és a sokrétű termé­szettudományokból szakmérnö­ki diplomát szereztem. így let­tem újságíró, de ez év február 15-étől Washingtonba teszem át a székhelyemet. A Tudo­mány című hetilapnál fogok dolgozni. □ Miért éppen Magyarországon, s ezen belül nálunk tölti a sza­badságát? • Semmiféle komolyabb cél nem vezérelt ebben. Turista­ként jöttem ide a barátomhoz és az ő kollégáival kirándul­tunk a Bükkbe, Aggtelekre, a Kékestetőre, Egerbe és Mis­kolcra, de felhívták a figyelme­met Szlovákiára is. így termé­szetesen 2-3 napot ott is eltöl- töttőm. Először járok Magya­rországon. 1985-ben Ausztriá­ban, Bécsben voltam, s ez elég közel esik Önökhöz. □ Eddig milyen benyomásokat szerzett Magyarországról? Bob Egerrel ismerkedik • Általában busszal és vonat­tal közlekedtem. Olykor esetleg barátokkal, személygépkocsival is. Jól éreztem magam. Kelle­mes benyomásokat szereztem az itt élő emberekről. Többször vendégeskedtem családoknál és ízlett a konyhájuk, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy három kiló súlytöbblettel utazom vissza az Államokba. Azt is megfigyeltem, hogy az emberek figyelmesek egymás problémái iránt és tapasztal­tam, szeretik a munkájukat, talán ezért is dolgoznak ren­geteget. Viszont állítom, hogy nagyon nehéz a magyar nyelv. Ha én elutazom valahová, né­hány mondatot - ami feltétlen szükséges - az adott országban meg szoktam tanulni. Ez Ma­gyarország esetében nehéz volt akár egy-két szó erejéig. □ Lakhelye és a mi városunk között van-e valamilyen össze­hasonlítási alap? • Nehéz bármiféle hasonlítga- tás. Lakhelyem nagyobb állam, több a lakosa. Ebből adódóan sokfélék az emberek, és követ­hetetlenek az események is. Önöknél nyugodtabbnak ítélem meg az életet, mint például New Yorkban, vagy a szülőföl­demen Oregonban. □ Odahaza mivel tölti szabadi­dejét? • Szeretek sokat olvasni és sportolni. Persze nem verseny­szerűen. Szülőföldemen sok a magas hegy, így a síelés, a hegymászás, a futás a legfőbb időtöltésem. Ha hazamegyek, Oregonban síelni fogok egy hé­tig-, □ Uj lapjában netán hazánk­nak is szentel néhány sort? • Igaz, szabad kezet kaptam a lapnál írásaimhoz, de abba a magazinba semmit sem írhatok a mostani kirándulásomról, ki­váltképpen tudományos ered­ményekről, kísérletekről, a bi­ológia, a fizika és kémia szak­területeiről. Különben is ez az idő rövid ahhoz, hogy átfogó ké­pet adjak Magyarországról. □ Mint természettudománnyal foglalkozó újságíró mi a véle­ménye az ufókról? • Érdekel, foglalkoztat, de ki­mondottan nem hiszek benne. Személy szerint eddig nem ér­zékeltem semmit az azonosítat- lan repülő tárgyakról. Persze előző munkahelyemen, a lapnál gyakran jelentek meg ufókkal foglalkozó cikkek. □ Szívesen látná viszont térsé­günket? • Örömmel jönnék vissza az Önök szűkebb hazájába még olyan céllal is, hogy írjak az it­teni fejleményeikről, eredmé­nyeikről, a természetről. Átcsoportosított pénzügyi alapok Tiszaújváros (ÉM) - A helyi önkormányzat képviseló-testü- lete január 27-i ülésén első elő­terjesztésben elfogadta a város 1994. évi költségvetését. Az előteijesztésnek megfelelő­en a bevételek és a kiadások keretösszegén nem változtat­tak, de a kiadási előirányzatok között átcsoportosítás vált szükségessé. A városatyák ja­vasolták a pénzügyi alapok megszüntetését. Ezek az összegek beépültek a hivatal, az intézmények költségvetésé­be, valamint a fejlesztési kia­dásokba. A már eddig is jól működő kü­lönböző alapok: a pedagógiai, az oktatási, az ifjúsági, a sport és az ingatlan vállalkozási alapból pályázat útján tovább­ra is igényelhető támogatás. A pályázatok elbírálásáról, a tá­mogatás mértékéről - a peda­gógiai, az oktatási, az ifjúsági és sport, valamint az egészség- ügyi és szociális alap kivéte­lével - a képviselő-testület dönt. Kazincbarcika (ÉM - Sz.K.) - Az idei év első térítésmentes véradása volt a Borsodchem Rt. Irinyi János szállójában. Dr. Benyó János, a városi kórház vértranszfúziós állomásának osztályvezető főorvosa tájékoz­tatása szerint - az évindításkor jelentkező szervezési nehézsé­geket is figyelembe véve - a vé­radónap jól sikerült. A megje­lent 52 önkéntes közül 49-en, 20 liter vért adtak. A főorvos kifejezte reményét, hogy a vé­radók humánus felfogása, szo­ciális érzékenysége, embertár­saik iránt érzett felelőssége to­vábbra is megmarad. 1994. Február 8., Kedd Itt-Hon B 7 Ifjúsági világbajnok sakkozó (ÉM) - Bizony tíz évvel eze­lőtt nem gondoltam, hogy most arról a sápadt, vézna, sovány kisfiúról írni fogok. Almási Zoltán egyszerű mun- kásszülók gyermeke, Járdán- házán kezdte az általános isko­lát. Szorgalmas, igyekvő, jó ta­nuló volt (érdeklődtem ott ta­nító nevelőtől, aki ismerte őt). Sakkozni édesanyja kezdte ta­nítani, aki megtudta, hogy Oz- don az Úttörőházban működik sakk-szakkör. Hetenként két alkalommal tartottam foglalko­zást a gyerekeknek. Az édes­anyja minden alkalommal el­hozta az akkor másodikos kis­fiút. Eleinte a már nagyobb gyakorlattal rendelkező és idő­sebb szakköri tagok még le­győzték, azonban nála a fejlő­dés sokkal gyorsabb ütemű volt, mint társainál. Hamaro­san megyei bajnok lett korcso­portjában. Bekerült az ózdi fel­nőtt sakkcsapatba, és felső ta­gozatos kprában Kovács Aladár és Miskovics József irányításá­val fejlődött tovább. Mivel ak­kor még volt országos bajnok­ság is egyéniben, hamarosan felfigyeltek rá neves klubok és edzők. Jelenleg a Honvéd Hun- garoil csapatában játszik s az elmúlt évben 17 évesen korcso­portjában ifjúsági világbajnoki címet szerzett. Előzőleg még Al- tensteigben teljesítette a nagy­mesteri normát. Ekkor már Petrán Pál nemzetközi mester volt a felkészítője. 1992-ben a Magyar Bajnokság 2-5 helyét szerezte meg. Jelenleg 2610 lett a FIDE-ér- tékszáma. 1993-ban Magyaror­Az egyesület vezetősége Hor­váth Péter szendrói sporttársat kérte fel a szakosztály mega­lakítására, aki az Eger SE OB I-es csapatának a versenyzője. Vele jó kezekbe került a ver­senyzőgárda, s rövid idő alatt egyre jobb és szebb eredmé­nyek születtek. így az őszi for­dulóban három győzelemmel és egy döntetlennel a MEDOSZ SE sakkozói az első helyet meg­szerezték. A forduló befejezté­szág legjobb férfi sakkozója cí­met is elnyerte. Játékstílusát Szabó László nagymesteréhez hasonlítják. Mi kívánjuk, hogy minél előbb éljen el hasonló si­kereket, mint neves elődje. Ha lehetne, én javasolnám, hogy Járdánháza adjon neki díszpol­gári címet, hiszen nem minden évben születik hasonló kvalitá­sú sakkozó. Én pedig, mint kezdő oktatója szeretném, ha sűrű porgramjá- ba be tudna iktatni egy Ózdon tartandó sakkszimultánt, ame­lyet volt ózdi sakkbarátai és társai nagy örömmel fogadná­nak. Kívánunk neki mind a sakk­ban, mint magánéletében sike­reket és jó egészséget! Cseh Simon Miklós Ózd vei a Bódvavölgye Sporttársu­lás és az egyesület meghívásá­ra Kiss Pál nemzetközi mester­rel szimultánt játszott a csapat, s közülük Horváth Péter dön­tetlent harcolt ki. Mind a játékosoknak, mind a nézőknek izgalmas volt a ver­seny, s ezért köszönet illeti a mestert. A szakosztály kemé­nyen készül a tavaszi forduló­ra, és hasonló jó eredményeket szeretne elérni. Újoncként a dobogó felső fokán Emlékeim Hídvég sportéletéről IQ. Fekete Zoltán (ÉM) - A lejátszott meccs után gyors öltözés, majd újra vittem a bírót - saját motorommal - a vonathoz. Mire hazaértem, már este lett. Elsétáltam a kocsmába, de ekkorra a csapat számára megcsapolt kishordó sör már elfogyott. És ez így ment évről évre. Esténként sze­gény édesanyám borogatta a rúgásoktól összedagadt lába­mat, melyet úgy-ahogy helyre­hoztunk a következő mérkőzé­sig. Ezért nem járt fizetség, sem köszönet. Saját örömömre, szórakozásomra csináltam, s velem együtt a többiek is, ami életem egyik meghatározó szép emléke volt. Igaz, már nem Hídvégen, hanem Kesznyéten- ben játszottam a girincsi csa­pat tagjaként. A mérkőzés után kerékpáron hazafelé igyekeztem Hidvégre, amikor a távolsági busz Kis- csécs után megállt mellettem és kerékpárostól fölvettek, gra­tuláltak a játékomhoz és ha­zahoztak. Áz ilyen, mások szá­mára talán jelentéktelen volt, de bennünk ez tartotta a lelket. Ezek segítettek át a nehézsége­kéi). Mi a játékunkért pénzt soha nem kaptunk, inkább mi nyúl­tunk a zsebünkbe, ha a vártnál többet kért a bíró, vagy vala­mi nem várt kiadás közbejött. Nagyon megdöbbentem, mikor egyik játékostársam pénzt kért a következő mérkőzésért. Ez már a profizmus falun is jelent­kező előszele volt, de szerencsé­re pályafutásom vége felé. Sok­szor a mérkőzés utáni korsó sört is magunk fizettük ma­gunknak. Nagyon vigyáztunk felszerelé­sünkre. Kincs volt a futballci- pő, a „csuka” és nagy megtisz­teltetés volt, ha valaki a lábá­ra választhatott egy újat vásár­lásánál. Megbotránkozást kel­tett, amikor egyik társunk fut- ballcipőben, futballmezben dol­gozott a mezőn, mert ünnepi al­kalomnak számított a mez ma­gunkra öltése. A csapat színe? Mikor milyen mezt sikerült vá­sárolni az akkor épp kiharcolt, vagy kikönyörgött tanácsi hoz­zájárulásból. S ha volt válasz­ték, én mindig a zöld-fehér mez mellett kardoskodtam. Nagyon boldog voltam, amikor a labda­rúgást abbahagyva és elkerül­ve Hídvégről az éveken át „rongyosra” rúgott, már hasz­nálhatatlan cipőmet megkap­tam emlékül. Évtizedeken át, mint kedves ereklyét őrizget­tem, mígnem a hitvesi szigor selejtezésre késztetett. Néhány szót emlékeimről: A sa- jóhídvégi sportélet múltjáról hallottam, hogy Hídvégen a két világháború között már volt jó futballcsapat. Az egyik hídvé­gijegyző rokonai - talán Komo- rócziaknak hívták őket - a név csak hasonló hangzású, időseb­bek talán pontosabban emlé­keznek, nagyon jó csatárok vol­tak, sok gólt rúgtak az ellenfél­nek, így ők alkották a hídvégi sportlegendát. Gyermekkori emlékem az is, amikor a hídvé­gi leventéket a körömiek fut­ballmérkőzésre hívták meg. (folytatjuk) Csapatok a parketten Kazincbarcika (ÉM) - Félidejéhez érkezett a hagyományos Barcikai Té­li Kupa ’94 teremlabdarúgó-torna ren­dezvénysorozata, amelyen a városi szö­vetség szervezésében 70 csapat indult. Az Irinyi János Műszaki Középiskola tornacsarnokában 48 felnőtt férfi, 8 fel­nőtt női, 6 serdülő I. korcsoportos fiú és 8 serdülő n. korcsoportos barcikai általános iskolai csapat vett részt a tornán. A női és a serdülő I. korcso­portban már kialakult a döntő mező­nye, a férfiaknál még tart a csatáro­zás a továbbjutásért. A nők mezőnyé­ben a miskolci Elan FC, a Kórházi SE, a tiszaújvárosi Olvicor DSE és a he­lyi Brodeco Kinizsi csapata jutott a né­gyes döntőbe (a „Helyi sajtó” csapata az ötödik helyért játszik majd a kö­zeljövőben). A serdülő I. korcsoport­ban a DFC, a KFC, a KBSC és a Put- nok került a döntőbe. A férfi csapa­tok a február 12-13-án lebonyoh'tásra kerülő középdöntőbe jutásért játszót-, tak lapzárta után. A középdöntő cso­portgyőztesei torna-rendszerben küz­denek majd a 19-i elődöntőbejutásért, s másnap kerül sor a 70 induló csa­pat közül a legjobb kettő döntőjére. Már most kijelenthetjük, hogy nagy si­kerű volt a torna, mert több száz ama­tőr sportolt, mozgott több héten ke­resztül. Versenyt rendeznek Mezőcsát (ÉM) - A város polgármes­teri hivatala, valamint a sporttársulás 1994. február 19-én a helyi általános iskola tornacsarnokában asztalitenisz női, férfi egyéni szpartakiádot rendez, s erre az alkalomra meghívják az asz­taliteniszt szerető sportolókat. A 14 éven aluliak külön versenyeznek, ezért a szervezők kérik az iskolák testne­velő tanárait, hogy biztosítsák tanuló­ik részére a részvételt. Az asztalite­nisz-döntőre sportorvosi igazolás nem szükséges, a jelentkezők saját felelős­ségükre indulnak a versenyen. Ami vi­szont kötelező mindenki számára: az a tornacipő viselése! Nevezni február 15-ig lehet írásban a következő címen: Mezőcsát, Hősök tere 11. Pf. 37. Tisztújítás lesz (ÉM) - Tisztújító értekezletet tart a Magyar Camping és Caravaning Club Megyei Szervezete. A rendezvény feb­ruár 14-én, hétfőn lesz, az OMNI- TOURS Utazási Irodában. A szerve­zők kérik, a klub tagjai jelenlétükkel járuljanak hozzá a tisztújító értekez­let sikeréhez. A szervezet címe meg­változott. Az új cím: Miskolc, -Széche­nyi út 70. sz., azaz a Bató-ház. A fő­bejárattól balra, az első emelten, az OMNITOURS Utazási Irodában mű­ködik ezután a klub. Véradónap a Borsodchem Rt.-nél Szendrő (ÉM) - A Bódvavöl- gye Sporttársulás segítségével az elmúlt év őszén megalakult a szendrói MEDOSZ SE sakk szakosztálya, s a megyei II. osz­tályban szerepel. Alapításának alapvető célja volt, hogy a Bódvavölgye Sport­társulásban résztvevő községek lakosai - akik versenyszerűen szeretnének sakkozni - lehe­tőséget kapjanak a rendszeres és a folyamatos versenyzésre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents