Észak-Magyarország, 1994. február (50. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-08 / 32. szám

4 ESZAK-Magyarország Megyei Körkép 1994» Február 8., Kedd BAL FELSŐ SAROK Bő/tető hatfa Brackó István Február a legrövidebb hónap, mégis, mennyi jeles napot kínál. Az influenzáról ugyan nem szól a régi kalendárium, deBőj- telő havában „a sebes hidegek ártanak”. A csízió, nyavalya esetén, purgációt és érvá­gást ajánl, javallja a kapor-, kömény- és ópiummagot, s „az étkek füvekkel legyenek timporálva”. Az A-vírus ezt nyilván nem méltányolta, mert a fél ország az ágynak esett. A jeles diáknapon, Szent Balázs nap­ján (3.) sok miskolci és borsodi iskola be­csukta a kapuit, a járvány miatt. Legyen vigasz a szegény deákok hajdani, kéregető kántálása: Jídiatok egy kis szalonnát, hadd tegyünk rajta áldást... Csináljunk rántottat, adtatok kalbást...” Bőjtelő hava - mint neve is jelzi-a vigas­ság, a nagy dáridó, a gazdag lakoma ide­je, egészen húshagyó keddig. Aztán jöhet­nek a mértékletes, csendes, gyomrot és pénz­tárcát kímélő bojtos napok. A farsanggal kapcsolatos számtalan szokás - írja dr. Xántus János - mind a téllel viaskodó, s végül is győzedelmeskedő tavaszt ünnepli. Alapjuk az ősi „természetvarázslás”, és ez jól beleilleszkedik a februárvég kikeletsej­tető hangulatába... Az urak díszbe öltöz­nek, a hölgyek legszebb ruhájukat veszik fel, s kezdődhet a tánc. Aki ad magára, az bál nélkül nem hagyja ki a szezont. Igaz, egyre borsosabbak az árak. De az mulat, aki fizet. Dorottya, Zsuzsanna sokba kerül. És sokaknak még ilyenkor sem futja kavi­árra. A televíziónézők milliói élőben láthat­ták a húszezer forintos belépőjű Operabál néhány jelenetét. Szép és gazdag emberek látványos találkozója volt ez. Bár otthon, papucsba bújva bűvölődtünk a képernyő előtt, azért csettinthetett bennünk amagyar virtus: lám, nekünk erre is futja. A napi gondokkal bajmolódó polgárok többsége megrántja a vállát, s lehúzza a felemelt áras vízdíjú WC-n a sokadik fizetési felszó­lítást... Bölcs eleink tudták, hogy ebben az időben kell oltóágat szedni, a pásztorem­ber nem feledte, hogy a kígyóünnep rituá­léjának hódoljon, s a gondos gazdasszony Bálint napján (február 14.) tyúkot ültetett. A tojásból csibének, abbólpedig rántani va­ló jércének kell lennie tavaszra. Ami meg­marad magnak, az tyúkká asszonyosodik, vagykakassáférfiasul.Azegyiktojik,amá- sik rendben tartja a baromfiudvart, s haj­nalban kukorékol. Ez a nagy titok ebben az influenzás, puccos-szegényes februárban, hogy mit hoz a jövendő, mi lesz májusban. Mi bújik ki a tojásból? Kígyót melenget-e a feneke alatt a kotlós? Életképesek lesznek- e a voksoló-inkubátorba tett tojások, vagy kiderül, hogy a Magyarországnak nevezett tyúkanyó pingponglabdával, biliárdgolyó­val, vagyKindertojással kísérletezik az utó­dok hiábavaló reményében?Agyík nekünk kicsi, a krokodil nagy, a strucc nem fér a fazékba, a kakukknak idegen fészek kell. Pedig mindegyik tojásból van, s tojásból való. Ez a gyökér, ez az eredet. Ahogy a la­tinok mondták: ab ovo. Ez a február egy kritikus négy év utolsó esztendejének második hónapja. Egy kicsit rövidebb a többinél, de talán mozgalma­sabb, mint az unalmasan hosszú január. Tanult kollégák jóvoltából régi bölcsessé­geket idéztem, felemlegetve a viháncoló far­sangot, de nem feledve azt, hogy böjtje is lesz a bőjtelő havának. Előttünk a márci­usi meleget zsákban hozó Sándor, József, Benedek, de áprilisban bolondos nappal kezdődik a hónap, s május nem múlhat el aFagyosszentek nélkül. Sorrendben: Pong­rác, Szervác, Bonifác. Akár esik, akár fúj, akkorra eldől, hogy ki lesz a király... Nem Pünkösdre gondoltam... Támogatást várnak az autisták Az érdekvédelmi egyesület alapítványa nyitott Miskolc (ÉM - GyK) - Az autízmusról ma még kevesen és keveset tudunk. Bár hazánkban évek óta munkálkodik egy lelkes kis kutatócsoport - ám a kü­lönböző értelmi szintű fogyatékosok kezeléséről, ellátásáról a szakmai ber­kekben sincs egyetértés. A közvélemény talán akkor kezdett el felfigyelni rájuk, amikor nagy si­kerrel vetítették a mozikban az Esőembert. A kissé szentimentális történet Dustin Hoffmann alakítá­sától lett igazán emberközeli. Ek­kortól keresték egymást az érintet­tek hozzátartozói, majd az elmúlt években a fővárosban és vidéken egymás után alakították meg a szü­lők az Autisták Érdekvédelmi Egye­sületét. Miskolcon hét család Hazánkban jelenleg mintegy 15-16 ezerre becsülhető az autisták szá­ma. Közülük kétezer lehet a tizedik életévét be nem töltött gyermek, ez­ren lehetnek a tíz-tizenöt év közötti­ek.- A fejlődési zavar, a másság elég korán tudatosul a szülőkben. A be­tegség enyhébb formáját nem köny- nyű felismerni, s ezért azt elfogadni is talán nehezebben tudja a család, a környezet - mondja saját tapasz­talatai alapján Szécsiné Takács Ág­nes, a miskolci érdekvédelmi egye­sület és az alapítvány kuratóriumá­nak egyik tagja.- A megyeszékhelyen és vonzáskör­zetében tizenöt autista gyermeket diagnosztizáltak, de a becslések szerint jóval többen lehetnek. A ku­tatás a fővárosban csak pár eszten­deje kezdődhetett el, emiatt nincse­nek megfelelő ismereteink - legfel­jebb csak feltevéseink - a környeze­tünkben élő autisták valós arányá­ról, előfordulásáról - kapcsolódik be a beszélgetésbe dr. Juhász Barna­bás, kuratóriumi tag. Miskolcon az 1990-es év elején hét autista gyermek szülei alapították a városban és a környékén élő Au­tisták Érdekvédelmi Egyesületét. Elnökévé Szalkainé Haraszti Krisz­tina pedagógust választották a sors­társ szülők. Az eltelt idő alatt sike­rült megnyerniük pártoló tagként közéleti személyiségeket, szakértő­ket, önkormányzati képviselőket. Olyan embereket, akik empátiával viseltetnek e másság iránt, a kez­dettől szívügyüknek tekintették, hogy az autisták ügye elmozduljon a holtpontról. Az egyesület első közös sikerélmé­nye az a nap volt, midőn - hosszan tartó kilincselés, talpalás és köz­benjárás után - megnyílt egy sajá­tos, kísérleti jellegűnek mondható iskola. Melléjük állt az önkormányzat Azt mondják a szülők, hogy a mis­kolci önkormányzat erkölcsi és — természetesen - anyagi támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg a gyerekek foglalkoztatására, gon­dozására, egyedi képzésére hivatott iskola. Ahány gyerek, annyiféle mozgásterápiát, az egyénre szabott foglalkozást és bánásmódot igényel­nek. Szerencsére, a Kassai utcai bölcsőde egyik szárnyában 1992 őszétől működő kis „tagiskolában” mindehhez adottak a feltételek. Az egyesület pályázata alapján a köz­gyűlés megszavazta ugyanis az épületrész átalakítását, biztosította a személyi és tárgyi feltételeket, s a működéshez szükséges költségeket. A 10-es számú, Katowice utcai isko­Sorsuk miatt különleges elbánást igényelnek (illusztrációs felvéte­lünk nem a helyszínen készült) Fotó: ÉM-archív la vezetőinek irányításával működő tagiskolában 3-12 éves korú gyere­keket visznek a szülők nap mint nap. Reggeltől a délutáni órákig három gyógypedagógus vezeti a programo­kat, munkájukat három pedagógiai asszisztens segíti. A legfőbb gond ma az, hogy vannak kamasszá nőtt autista gyerekek, akik már eleve „kinőtték” ezt az iskolát. Számukra is szeretnének felügyeletet, progra­mot szervezni - ám ehhez jelenleg nincsenek meg a feltételek. Petheő Lászlóné önkormányzati képviselő, az autisták lelkes pártfogója, meg­jegyzi: tudomása szerint mostaná­ban megüresedett egy újabb helyi­ség a Kassai utcai épületben, talán érdemes lenne megpályázni. Csaknem egymillió az alapítványon Az egyesület a szülők kezdeménye­zésére hozta létre 1992 novemberé­ben a Miskolci Autista Alapítványt. — Kezdtük 20 ezer forintos induló vagyonnal, amelyet az egyesület fi­zetett be a csekkszámlára. Bizonyos ideig érdemben nem növekedett az alapítványon az összeg, hiszen léte­zéséről talán még ma is kevesen tudnak. Az elmúlt év tavaszán az­tán egy kicsit „rászervezett” a kura­tórium elnöki tisztének betöltésével megbízott Petheő Lászlóné. A szü­lők azt mondják: időt és fáradtságot nem ismerő jótékonysági munkáját, az autistákért tett erkölcsi támoga­tását és szervezési akcióit tisztelet és elismerés illeti... Jelenleg 940 ezer forinttal rendel­kezik az alapítvány. Ez az összeg szinte az utolsó fillérig magánsze­mélyek adománya. Ahhoz azonban még kevés, hogy hozzáláthasson az egyesület az évek óta dédelgetett terve, a bentla­kásos autista ház megvalósításá­hoz. — Gondolnunk kell ugyanis az idő múlására, hiszen a felnövekvő au­tista gyerekekből csak elvétve lesz önállóan élni tudó felnőtt. A leg­többjükről egy életen át gondoskod­ni kell, s ezt a tevékenységet az évek múltán a családtól a társada­lomnak kell átvennie. Az egyesület vájja a,támogatást, az alapítvány nyitott. Úgy vélik, hogy térségünkben is van néhány olyan jól működő gazdasági szervezet, amely hozzájárulhatna az alapít­ványban megfogalmazott célokhoz. A pártolók a BB Rt. 271-16610-es számlára fizethetik be adományai­kat. Az egyház teendői szerteágazóak A nagy produkció Rajz: MTI Kartal Ernő Miskolc (ÉM) - A közelmúltban hallhattunk arról, hogy bizony elég­gé borzolja az emberek kedélyét a hír: Miskolcon a katolikus egyház nem vállal szombaton (és vasárnap) temetést. Egy-egy ilyen hír hallatára beindul­nak a jól belénk nevelt vallásellenes és egyházellenes reflexek. Lám, ilyen az egyház, ilyenek a papok! És még a jóindulatú hívek sem egészen értik a dolgot. Miért nem örülnek a papok annak, hogy szinte mindenki óhajtja az egyházi szertartást és pa­pot hív szerettei koporsójához? Mi­ért terhelik az amúgy is megviselt gyászoló családot a temetés nehezí­tésével? Miért hiúsul meg a szom­batra tervezett temetés az egyháza­kon (mert nem csak a katolikus, de a református és az evangélikus egy­ház sem vállal szombatra, vasár­napra temetést), amikor a temetke­zési vállalatok megértéssel és kész­ségesen állnának a gyászolók ren­delkezésére? A hír igaz, ahogy mondani szokták, csak éppen nem felel meg a valóság­nak. Mi ugyanis a helyzet? A kérdés mindeddig fel sem merült, amíg a temetés lebonyolítása a mo­nopol helyzetben Jévő állami válla­lat kezében volt. Ők a hét végén le­húzták a redőnyt, és temetést még intézni sem lehetett hétvégén. A vállalat dolgozói ugyanis - teljesen jogosan - pihentek. Ez a kialakult helyzet jó volt ne­künk, papoknak is. Mi azonban a hét végén nem pihenhetünk. Dolgo­zunk. Szombatonként templomi hittanórákon foglalkozunk az első­áldozásra és a bérmálkozásra ké­szülő gyerekekkel. De szombaton­ként délután vannak az esküvők is. Ilyenkor más egyházi program be­iktatása csaknem lehetetlen. Nem utolsó szempont az sem, hogy a lel­kipásztoroknak a vasárnapi egész napos és megerőltető egyházi fela­dataikra készülniük kell. Annak csak örülhetünk, ha tapin­tattal és szolgálatkészen állnak a temetkezési vállalatok a gyászoló család rendelkezésére. De a temet­kezési vállalkozás - ne szépítsük a dolgot - üzlet, ahol pénzért minden igény kielégítését vállalnák, esetleg a szombati vagy akár vasárnapi te­metést is. A szolgáltatásoknak azonban korlátái vannak az egyhá­zak miatt. Ez nekünk nem szabad­nap vagy szabadidő kérdése, még kevésbé pénzkérdés, hanem hiva­tásbeli kötelességeinkből adódó ne­hézség. Szeretnénk, ha ezt így lát­nák és megértenék azok, akik egy­házi temetést kémek és azok, akik ezt intézik. A témával kapcsolatosan el kell mondanunk, hogy papi hivatásunk elsősorban a betegekhez és a szen­vedőkhöz szólít bennünket. A sze­retteikkel törődő hozzátartozóktól elsősorban azt vájjuk, hogy híveink betegágyához hívjanak el bennün­ket. Ezt tartjuk a legfontosabbnak. Ilyenkor tisztázódnak a nehézsé­gek, és soha nem tapasztaltam, hogy ne értették volna meg a szem­pontjainkat. A tények és a szempontok tisztázá­sa remélhetőleg segít abban, hogy a gyász és a halál szomorú eseménye nem lesz egyházellenes hangulat- keltés eszközévé. (szerzőnk katolikus plébános) Miskolci városháza Az egyház életünk minden fontos eseményénél jelen van Fotó: Laczó József Miskolc (BM) - A város közgyűlése tavaly 2 millió forintot különített el költségvetésében a szociális tevé­kenységet végző intézmények, szer­vezetek támogatására. Erre a szoci­ális alapra összesen 26 intézmény, szervezet pályázott, kért működésé­re kisebb-nagyobb összeget. Közü­lük - a források szűkössége miatt - kilenc jelentkezőt el kellett utasíta- iú. A támogatásban részesülteket soroljuk fel a következőkben, záró­jelben a megszavazott forint össze­gét jelezzük. Tehát: Időskorúak Szociális Otthona (200 ezer), Sclero­sis Multiplex Társaság miskolci tagjai (50 ezer), Pogorsky Anikó, az Értelmi Fogyatékosok Napközi Ott­honának vezetője (200 ezer), Mis­kolci Független Cigányszervezet karácsonyi ünnepségére (100 ezer), Miskolci Munkanélküliek Egyesü­lete (100 ezer), Szent Erzsébet Sze­retetotthon Felépítéséért Alapít­vány (50 ezer), Miskolc és környé­kén élő Autisták Érdekvédelmi Szervezete (100 ezer), „Vár” Men­tálhigiénés és Szociális Szakembe­rek Egyesülete (70 ezer), Gyermek- város Mentálhigiénés egysége (200 ezer), Gyermekváros Hüse Ferenc pszichopedagógus egységvezető ne­velő, Mozgássérültek és Barátaik Miskolc Városi Egyesülete (40 e- zer), Vakok és Gyengénlátók Orszá­gos Szövetsége (200 ezer), Miskolci Vidám Társaság Alkohol Ellenes Klub (100 ezer), Poligon Szociális Foglalkoztató (120 ezer), Magyar Máltai Szeretetszolgálat Miskolci Csoportja (150 ezer), „Vár” Mentál­higiénés és Szociális Szakemberek Egyesülete (1120 ezer), Szegénye­ket Támogató Alap Miskolci Cso­portja (150 ezer). Eladták a részvényeket A miskolci önkormányzat 1990-ben alapítóként vett részt a Royal Bú- torkereskedelnú Rt. megalakulásá­ban, a társaság tulajdonába földin­gatlant adott, így majdnem 21 mil­lió forint értékű részvényhez jutott. A társaság 3 éves működése alatt eredményes volt, ezért Miskolc 1,6 százalékos tulajdonhányada után 1992-ben több mint 2 millió, 1993- ban majdnem 970 ezer forint oszta­lékot kapott. Tavaly szeptemberben a Royal Rt. és Triálker úgy döntött, december 31-ei határidővel egyesül a két cég. A Royal ezzel kapcsolat­ban arról tájékoztatta a megyeszék­hely vezetőit, hogy rövid távon csök­ken - mindkét fél anyagi helyzeté­nek tisztázása, hitelezőinek kielégí­tése miatt - a gazdálkodás eredmé­nye, így nem lehet újabb osztalék fi­zetésére számítam. A Royal Rt. fel­ajánlotta ugyanakkor, hogy névér­téken megveszi a várostól a részvé­nyeket. A város közgyűlése ezt a ja­vaslatot elfogadta, a részvényekért majdnem 21 millió forint folyik be a város kasszájába. Csepp a tenger­ben, de bizony manapság ez is jól jön. Tábor-alapítvány Az 1960-as években nyári tábor szervezésére, diáküdültetés céljára a Balaton partján, Balatonfenyve- sen az akkori helyi tanácstól térí­tésmenetesen használatba kapott a miskolci Kilián György Gimnázium egy földterületet. A gimnázium ta­nárainak, diákjainak és szüleinek anyagi támogatásával a területet és partszakaszt a gimnázium rendbe tette, majd központi szociális épüle­tet létesített ott, fokozatosan bőví­tette a tábort. Az ingatlan jogutód­lás címén került 1990-ben a miskol­ci önkormányzat tulajdonába. A Ki­lián Gimnázium szeretné tovább fenntartani, működtetni alapítvá­nyi úton, társadalmi támogatással a diákparadicsomot. Ezért az iskola tanárai, diákjai azt kérték a miskol­ci képviselőktől, hozzák létre a Ba- latonfenyvesi Ifjúsági Tábor Alapít­ványt és ingyenesen adják az ala­pítvány tulajdonába az ingatlant. A miskolci képviselők a kérésre igent mondtak azzal a kikötéssel, hogy addig lehet ingyenes a használat, amíg az egyezik az alapítvány alap­szabályában leírtakkal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents