Észak-Magyarország, 1994. január (50. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-08 / 6. szám
Január 8., Szombat ÉM - riport ÉM-hétvége III Valaha a gyapjú fedezte a költségeit... A hozzáértők, az érintettek szerint megyénkben nemcsak hagyománya, lehetősége is van a juhászainak Szendrő, Gelej (ÉM - BSZL) - Talán soha nem volt még ennyi ellentmondás a juhászat körül, mint napjainkban. Volt itt gond évekkel ezelőtt is, de hol a pecsenyebárány, hol a gyapjú, hol pedig a tej volt a „menő”, amely végül megmentette az ágazatot. De ma mindhárom termelése bajban van. A juhászat ellentmondásait azonban nem lehet (nem illik) csakis mindenféle külföldi hatások „begyűrűzésével” magyarázni, még kevésbé szabad a rendszerváltásra fogni. Szerteágazó gondjairól megyénk legnagyobb juhtenyésztőitől, legületé- kesebb szakembereitől igyekeztem megtudni ennek a sokat vitatott ágazatnak a jelenlegi megítélését. Zsemkó János Ahol nincs nyeresége Először Szendrőbe látogattam el, ahol több évtizedes hagyománya van a nagyüzemi juhászainak, ahol e nagyüzemi szintet az állami gazdaság képviselte, és ahol évtizedek óta dolgozik Zsemkó János, a jelenlegi jogutód - a Bábolna Szendrói Gazdaság Kft. - ügyvezető igazgatója, a Magyarországi Juhte- nyésztók és Juhtenyésztő Egyesületek Szövetségének gazdasági elnökhelyettese. A szakember így vall a mai juhászairól:-Amikor éreztük, hogy baj van, mi termelők és a tárca szakemberei is, akkor kezdtek egymás után megalakulni a különböző érdekvédelmi szervezetek a juhászaiban. Juhtenyésztők Egyesülete, aztán a mi szövetségünk, és a Juh Terméktanács. Elsősorban a tenyésztési munkát kellett újraszervezni, hiszen megszűnt az állattenyésztő felügyelet, s a tenyésztési munka legfelső szintű irányítása a Mezőgazdasági Minősítő Intézet hatásköre lett, a tenyészállatok, törzstenyészetek szakmai ellenőrzése a feladata. A mi szövetségünk feladata a juhtenyésztói munka szervezése. A Juh Terméktanács (amely a juh külkereskedelmi egyesületből alakult át) feladata a kereskedelem szervezése, a kontingensek elosztása, az export minimálá- rak kialakításával foglalkozik. Itt, Borsodban is van helyi egyesülete.-Az érdekvédelem, a szakmai irányítás tehát biztosított, megyei szinten is, mégis állandóan csökken a megyében a juhot tartó gazdasag, gazda, és az állomány- létszám is. Mi a helyzet itt Szendrőn? - Még év elején is több mint tízezer anyajuh volt a kft. tulajdonában. Talán az országban sem volt egy helyen ennyi jószág. Négy állományunk volt, ebből három törzskönyvezett tenyészet — a Bábolnai Suffolk, az Ile de France, a Bábolnai Szapora. Most hatezer anyajuhunk van, hász látjuk a piacon a rendkívül nyomott árakat. A gyapjúra májusban kötöttünk szerződést, de még augusztusban sem sikerült eladni. Kínáltak érte kilónként ötven forintot. Tavaly 203 forint, majd 153 forint volt kilója, s a kínálati piac ilyen szánalmas gyapjúárat eredményezett. .Ugyanakkor például egy tenyészállat beszerzése 900-1600 dollár közötti áron sikerül. Persze, hogy az év eleji magas húskészlet év végére húshiánnyá változott a juh exportpiacon. De még így is több mint egymillió-négyszázezer anyajuh volt decemberben Magyarországon. Megjelent a Juh Terméktanács pályázata, amely 21 800 tonna körüli exportmennyiségről szólt. Mi 7000 darabot pályáztunk meg az egyesülettel közösen. Száznegyven tonna bárány volt a kontingensünk 1994-re. Itt lesz jelentősége az egyik fajtánknak, az egész évben folyamatosan termékenyíthető Bábolnai Szaporának, hiszen télen olcsón ki tudjuk az „üres” birkát teleltetni, és nyáron legelőn tartjuk, és akkor elletjük, amikor az anyajuhot legelőn tudjuk tartani, ha a bárányt nem is hajtjuk ki. Ez csak ezután lehet így, amikor az export is ma már az érdekképviseleten keresztül szervezett. Egyébként az 1993-as évben nem hozott eredményt a juhászat. (Egy mázsa szénát például ezer forintért vásároltak.) Ma egy anyajuh nálunk 4000 forinton van nyilvántartva, s nem biztos, hogy sokkal többért el tudjuk adni. Pedig az ágazatba invesztált tenyésztési munka ettől sokkal több. Eredményesebb lesz a jövőben, ha az ágazatban dolgozó bérmunkásokból vállalkozók lesznek, amit igyekszünk szorgalmazni. „Ajuhról három bőrt kell lenyúzni!” Megyénk északi dimbes-dombos vidékéről Dél-Borsod alföldi jellegű gazdaságába, a geleji Dél-borsodi Halászati és Juhászati Szövetkezetbe látogattam, ahol az elnök Kiss Ferenctől érdeklődtem a juhászairól. Ók is hatezer anya- juhval foglalkoznak, egészen más körülmények között. Hatalmas, síkvidéki legelő a Kis-Hortobágyon, fehérre meszelt favázas hodályok, környékükön betonutak, frissen nádazott tetők, gépi fejés, és ami igen lényeges - van egy szupermodem sajtüzemük. Tejet nemhogy eladnak, inkább vásárolnak - még Nógrád megyéből is.-Egy viszonylag kis szövetkezetben honnan jut mindezekre? - kérdezem az elnöktől.- Onnan, hogy mi is beláttuk: pénzt csak pénzzel lehet keresni. Hogyha csak építünk egy hodályt, abban nem „hajts ki, hajts be”-birkát kell tenyésztem. Arra áldozni kell! S aztán azt is tudjuk, hogy egy háromszáz darabos falka mindössze csak egy négytagú családot képes eltartani. De ha magasabb műszaki színvonalat, magasabb termelő alapot képező eszközállományt biztosítunk, akkor ebben a juhászaiban óriási pénz van. Mondok egy példát: Franciaországban egy 600-as juhállomány egyetlen év alatt 167 ezer liter tejet adott. Mi négyezer darab után jutottunk ennyi tejhez. De a mennyiséghez kettőszázmillió forint érték van befektetve földben, traktorban, eszközben, istállóban, fejóházban, fedett szénatárolóban. Tehát nekünk is el kell érnünk oda, ha valakinek pénze van, és azt befekteti, azt az értéket nagyon meg kell óvni! Hol van nálunk fedett szénatároló, nézze meg, hol állnak a traktorok. Hogyan lehet sárban megközelíteni egy juhhodályt? így lehet a megyében is egy 150 forintos szénából 700 forintos drága takarmány. Az ázott-rothadt szénával más baj is van - az egészségügyi szempont. Az ilyen takarmányt fogyasztó jószágok köny- nyebben betegednek. Ez elhullást, magas gyógyszerköltséget is jelent, és nagy árbevétel-kiesést is. Ha valaki befektet, fejleszt, az üzemeltetésre nagyon-nagyon vigyázni kell. Egyrészt a pénzzel fel legyen töltve a befektetés, másrészt ez gazdaságosan üzemeltethető legyen. Sokan kérdezik, hogy például a sajtüzem miért sikeres. Mert az üzemeltethető: szakembereket hoztunk minden munkafázisra - üzemvezetőket, technikusokat, technológusokat akik ezt értik, azoknak kell csinálni. Ez az emberi oldala. A műszakiakat pedig meg lehet nézni: a mi üzemméretünknek és az export sajtminőség elvárásainak megfelel. A magyar juhászat akkor lesz eredményes és hatékony, ha a hármas hasznosításról nem feledkezünk el. RéKiss Ferenc gén az a bacsó volt e vidéken is gazdagabb, aki fejt, a gomolyát vitte a piacra. Aki csak nyírt, a gyapjú árából nem gazdagodott meg. A juhászat eredményességéhez döntően járul hozzá tehát az is, hogy végterméket kell eladni. Gyapjú szempontjából pedig most az a helyzet, hogy nem megtermelni nehéz, hanem eladni, így a gyapjútermelésbe is fektetni kell pénzt. Mi most paplanokat készítettünk a gyapjúból. Igaz ez a sajtkészítésre is: mi a sajtüzembe 1993-ban tízmillió forintot fektettünk be, pedig ’90Régen az a bacsó volt e vidéken is gazdagabb, aki fejt, a gomolyát vitte a piacra ben építettük. Ha egy üzemben amortizációt képezünk, azt fel is lehet élni, de akkor az üzemet 3-4 év alatt le is lehet „robbantani”. Hosszú távú fejlesztés nélkül eredményt elérni nem lehet. A gyapjút feldolgozó varrodát tizennégy- millió forintos befektetéssel hozták létre, ahol tízen kispárnát, paplant készítenek. Bizonyára változtatnak majd ezen is, ha kedvező gyapjúár lesz a piaBárczai János: Szélárnyékba húzódtam... Fotók: Farkas Maya con. A sajtüzemben áttértek a pakura- fűtésre, noha a pár száz lelkes faluban ott a földgáz. De ez az olcsóbb. Az abraktakarmányt maguk állítják elő, de ehhez bérelnek négyszáz hektár kárpótlási földet. A húspiacon csak közvetlen vevőkkel kötnek üzletet, de jól jártak az érdekszövetséggel is, hiszen sikerült értékesíteni az „embargós” juhokat. Megpályáznak minden lehetséges forrást, így szereztek egy többmilliós reorganizációs támogatást. Kívülállóknak talán furcsa, de például a külföldi vevőt befektetőként is partnerré tették: egy olasz cég betársult a sajtüzembe. Mindezek természetesen a legfontosabbtól, az emberi tényezőtől is függenek nagymértékben. Az elnök szülei is ebben a faluban éltek. Tudja, hogy valaha is ez a határ tartotta el a népet. Hallotta, hogy e térség 1938-ban például negyvenezer számosállatot tartott el 20 ezer hektáron. Helyi sajátosság - amit szintén jó tudni -, hogy a Kis-Hortobágyon soha nem alakultak ki hatalmas birtokok, a 20-30 holdas gazdák boldogultak. A 7-8 aranykoronás gyepen, a tíz aranykoronás szántón viszont a magángazdálkodó nem él meg. Valószínű, hogy ezért - és persze az eredményesség miatt is - egyetlen kiválás nem volt az új típusú szövetkezetből. Fentieket csak megerősítette három szép tanyájuk látványa. Végigkísérte juhász-szemlélődésemet a fóagronómus Nagy Zoltán is, aki - a hatezres állományt bemutatva - hozzátette: Az, hogy több fajtát - fríz, pleveni, magyar fésűsmerinó - látunk Gelejen, ne tévesszen meg senkit. Ma a juhászat eredményessége egyáltalán nem fajtakérdés. Ugyanakkor juhászai egyéni termelők, a költség és az árbevétel arányában alakul jövedelmük. Megmutatták a kereseti kimutatásukat: nem titok, azt mondták megírhatom, nettó négyszázhúszezer forint volt egyik-másik keresete. Újfajta érdekképviselet A helyi szerveződések, kezdeményezések egyike volt a juhászaiban az 1988- ban létrejövő Eszak-magyarországi Juhtenyésztők Egyesülete. Elnököt a nagymúltú mezőkeresztesi juhászatot fenntartó szövetkezetből választottak Dövényi Nagy János személyében. Az egyesület titkára, Puskás István szerint tulajdonképpen a megszűnő Állattenyésztő Vállalat felszámolása után élesztették fel ezt a képviseletet. De már akkor látszott, hogy van igény a helyi érdekeket érvényesítő szervezetre.- Öt nagyüzem, meg tíz magánszemély kellett ahhoz, hogy az egyesületet bejegyezzék - mondja a titkár és hozzáteszi —, de 1990-ig ez csak vegetált. Amikor 1990-re már az egész juhásztársadalom kiszolgáltatott lett, tudtuk: a tenyésztés szervezése, a tenyésztés irányítása, a törzskönyvezés egészen más irányítás alatt működik majd. Akkor gondoltuk az elnökkel, hogy ezt az alvó egyesületet élesszük fel, és nem is annyira a nagyüzemekre, mint inkább a megyében lévő hét törzstenyészetre, a magántermelőkre alapozva.- Hogyan alakult a juhállomány létszáma a megyében?- 1987-ben még 127 ezer darab anyajuh volt, a következő évben már 10 százalékkal kevesebb. 1993-ra mindössze 75-76 ezer anyajuh maradt, ami például az 1979 évinek a 46 százaléka sincs. A nagyüzemekben a legtöbb helyen veszteséges volt a juhászat, most így már a megye juhállományának 90 százaléka vagy teljesen egyéni gazdálkodó birtokában van, vagy bérbe adva. Sokat elárul erről az is, hogy az egyesületben 270 tagunknak képviseljük az érdekeit a törzstenyésztés gyakorlati segítésétől a pecsenyebárány értékesítésig. Nagy veszély, hogy szétaprózódott a juhállomány. Van olyan tag, akinél csak 5 anyajuh van, meg olyan is, aki 1500-at tart. És mégis furcsa, de így van, a nagyüzemekben legtöbb helyen veszteséges a juhászat, de a kistermelő is csak vegetál. A juhászat veszteségének fő oka az, ami egyébként más ágazatokban is a veszteség forrása lehet: a magas energiaköltséget nem búja el. Ugyanígy igen magas a takarmányköltség, a fuvarozási díj. Ezeket például az olasz piac nem hajlandó tudomásul venni. Nem használt az embargó sem az ágazatnak. (Március 3-ától minden kiszállítást leállítottak.) Azért itt van egy olyan érzésünk, nűntha ki-kitalálnák azokat a szankciókat időnként ellenünk. Az egyesület is tagja a Juh Terméktanácsnak, hogy kellően tudjuk képviselni az exportáló tagjait. A követelményként elfogadott karanténtelepet is kialakítottuk Mezőkövesden, persze ez is plusz hétmilliót vett ki az egyesület zsebéből. A juhállomány csökkenése továbbra sem áll meg addig, amíg pályázatok útján valami pénzhez nem jut a Puskás István termelő. Nyugaton az ágazat támogatottsága legalább hatvan százalékkal magasabb. Nagy eredményünk, hogy a terméktanácsban eljutottunk oda, hogy az EK országokba irányuló juh-kontin- gens a termelő kezében van, vagyis oda adja a juhot, ahol többet fizetnek érte. A gyapjú esetében lényegesen javítható a helyzet. Német, cseh és lengyel piacon kell a gyapjú, de a minőségen kell és lehet is javítani. De igazi siker ezen a téren csak úgy lesz, ha a hazai fésúsfonó- gyárak termelése fellendül, és ez helyre teszi majd a gyapjú árát is. A tejről annyit: megyénkben az állomány 30 százalékát fejik csak. Egyszerűen nincs, aki fejjen. Persze ez annak is a következménye, hogy egy liter juhtej ára 45 forint körül van. Ha erre igazán lesz kereslet, akkor meg fogják fizetni, és a kisüzemi juhászat terjedésével valószínű, hogy lesz is aki tejet termeljen, ha megéri. Növeli majd a termelési kedvet a kedvezőbb kamatozású hitellehetőség is, ha valóban beindul a „vidék bankja”. Nagy lehetőséget látok az északi dimbes-dombos vidékek ósgyepeinek rendbetételében. Ugyanis a megye területe legalább 180-200 ezer juhot el tud tartani. Szerencsére már működik az Állattenyésztési Alap, amelyből már 1993-ban is jelentős támogatást adott a Földművelésügyi Minisztérium. (Tenyésztésre, kiállítások szervezésére, kosvásárlásra.) Szóval megmozdult valami, de ez még kevés. Többet kell tennünk az ágazat hegemóniájának visszaállításáért a szövetségben, a terméktanácsban, az egyesületben és - természetesen - a fejekben. A szakemberek véleménye, javaslata belülről láttatja megyénk szép hagyományokkal rendelkező ágazatának gondjait-bajait. Hangsúlyozták is, hogy amit elmondtak, nem magánvéleményük, hanem felelős posztjaikon szerzett tapasztalatuk. Mások bizonyára másképp látják, és másféle javaslatot is tudnak. Ahány ember, annyi vélemény. Egy mérai juhászember véleménye azonban elgondolkodtató. Bárczai János csak ennyit mondott a juhászairól a legelőn: - Nekem az apám is juhász volt, de én mára csak béljuhász lettem. Más tálkáját őrzöm, hatszáz darabból csak száz az enyém. Két gyerekem, hat unokám van, semmi közük a juhászaihoz - szerencsére.
